Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-15 / 164. szám
1989. JÚLIUS 15. jj^ÉPUkP Meglepődtem az emberek nyíltságán, őszinteségén Cu vi párolás esperante? Nyilatkozza a római rendőr Július 10-i számunkban hírül adtuk, hogy az Eszperantó Szövetség ifjúsági tagozata szokásos nyári találkozóját Szolnokon tartja. A tábor megnyitása óta eltelt néhány nap, így az első programokon már túlvannak a tábor résztvevői. Most már bizonyára van véleményük a tábor életéről, szervezettségéről. A minap ellátogattunk a Tiszaligctbe, hogy közelebbről megismerkedjünk programjukkal, életükkel. Szabad nyelvválasztás, ' hiányzó feltételek A tábor fő szervezője Szil- vási László, „hivatásos” esz- perantista, ugyanis civilben is eszperantóval foglalkozik. ö a budapesti Lingvo Szolgáltató Iroda vezetője. Vele beszélgettünk először. — Kik, miért és honnan érkeztek ebbe a táborba? — 15 ország 160 résztvevője gyűlt össze Szolnokon. Jöttek a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Bulgáriából, Lengyelországból, az NDK-ból, Jugoszláviából, Olaszországból. NSZK-ból, Franciaországból, Angliából, Norvégiából, Kanadából, Svédországból és természetesen Magyarországról. Kettős célból; találkozni eszpe- rantista barátokkal, együtt lenni, beszélgetni. Másrészt pedig ezeken a nyári táborokon kel életre „Eszperantó-ország”. Ezeken a találkozókon valósul meg az eszperantó mozgalom egyik célja: átitatódik a résztvevő mindenben azonos a nemzeti összetartozás tudatával. Közös nyelv, közös értékek, közös hagyományok, közös kultúra. — Mi történik itt a szolnoki táborban? — Az eszperantó mozgalom lelke a kulturális kapcsolatok ápolása, így ilyen jellegű keretprogramok szolgálják az előbb elmondott célokat. Most a beszélgetésünk idején például a résztAz elmúlt évekhez képest jelentősen megnőtt a kiadott könyvek száma, nem is szólva a folyóiratokról. Vajon a könyvtár lépést tud tartani ezzel az ugrásszerű növekedéssel? A kérdésre Pápayné Kemenczey Judit a megyei Könyvtár igazgatóhelyettese válaszol: — Igen, de csak a könyvek rovására. Eddig ugyanis egy könyviből 4—5 példányt rendeltünk, most 2—3 darabra futja. Az új folyóiratokat igyekszünk válogatás nélkül előfizetni, amelyeket nem lehet megrendelni, azokat magunk szerezzük be. Ez sok energiát igényel, és sajnos nem mindig jár sikerrel így az alternatív folyóiratokból egy-két szám hiányzik. Az olvasóterem forgalma megnőtt, naponta átlagosan 70- en látogatják. A kölcsönzésen kívül még milyen kulturális tevékenységet folytatnak? Pápayné elmondja: — Régi folyóiratokat, könyveket árusítunk alkalmanként, a ßzolnoki Rádióban rendszevevők egy része a Valahol Európában c. filmet nézi eszperantó szinkronnal. Minden program fakultatív jellegű, mindenki a számára legérdekesebbnek ígérkező programot választja. Ezeket maguk a résztvevők hozták, így nagyon színesek, változatosak napjaink. Van itt például gyorsolvasás tanítás, speciális jóga kurzus, melyet egy francia fiú hozott, előadások neves, világhírű eszperantisták — mint például Stefan Me. Gill a Juna Amiko főszerkesztőjének részvételével —, vagy Fórum Magyarországról, kézművesműhely, stb. Mind mind alkalmat teremtve arra, hogy a barátok együtt legyenek vagy új barátságok szövődjenek. A Tisza moziban a Mephisto c., filmet nézzük meg- együtt, melynek külön értéke, hogy az eszperantó szinkront a filmben eredetileg is szereplő színészekkel készítették. — Ügy .tudom különböző szolgáltatásaik is vannak a résztvevők számára. — Igen, például a Libro- butiko. Eszperantó nyelvű könyveket lehet vásárolni. Egy másik szolgáltatás az alkalmi postahivatal: Bélyeggyűjtőknek alkalmi bélyegzés. Másik 'beszélgető partnerünk a tábor egyik résztvevője Pierluigi Cinquantiti volt, aki a Róma melletti résén felolvassák könyvismertetőinket, a TIT-tel és a Galéria Baráti Körrel közösen szabadegyetemeket, íróolvasó találkozókat szervezünk. Mi rendezzük az országos Verseghy nyelvművelő versenyt, melyre a következő évtől a szomszédos országok magyar diákjait is meghívjuk. A gyerekeknek illusztrációs és képeskönyvkészítő pályázatot hirdetünk. Megalakítottuk a Finnugor Baráti rfört. kifejezetten azzal a céllal, hogy megismertessük rokonaink kultúráját. Az időseket hetente egyszer keressük fel és ellátjuk őket könyvekkel, vak embertársainknak hangoskönyveket vásároltunk. Terveink szerint még bővítenénk tevékenységi körünket: szeretnénk a kölcsönzést mozgás- sérülteknek is biztosítani. Folyamatosan készülünk a folyóirat, magnó, lemez, videó kölcsönzés bevezetésére. A könyvtárat szeretnénk technikailag korszerűsíteni. Ennek érdekében áttérünk majd a számítógépes kölSzilvási László, a tábor vezetője Blera városából érkezett Szolnokra. Ö 27 éves, foglalkozása rendőr, „idős” esz- perantista, hiszen gyerekkora óta foglalkozik a nyelvvel. Tőle azt szerettük volna megtudni: — Honnan értesült a magyarországi táborról, járt-e már itt máskor is, mi a véleménye a táborról, mi az, ami egy olaszországi fiatalembert elhoz egy magyarországi táborba? — Először vagyok Magyar- országon, s mondhatom, nagy meglepetés volt számomra. Előszöris meglepődtem az emberek nyíltságán, őszinteségén. Másodszor pedig nem gondoltam, hogy nagyobb kánikula fog fogadni, mint amilyen Olaszországban volt. Ennek ellenére, nagyon jól érzem itt magam, szívesen jöttem. A tábor nagyon jólszervezett, kellemes a környezet. Egy eszperantó táborba mindig örömmel megy az ember: újra együtt lehetünk a régi barátokkal, s szinte ott folytatjuk a beszélgetést, ahol gz előző évi táborban abbahagytuk. Fontos, hogy egymás véleményét itt akkor is tiszteletben tartjuk, •'ha az eltér a mienktől, ezért ez a tábor nagyon jó szellemű, évközben alig várjuk az új találkozást. A Magyarországon szervezett eszperantó táborok rendezvényei nemzetközileg is elismertek, s hogy tényleg jó, most magam is meggyőződtem róla. Abban már most biztos vagyok, hogy jövőre is eljövök. — Viszontlátásra. csönzésre. A katalógust szín* tén számítógépre akarjuk vinni, melyhez a szükséges programot már megvásároltuk. Ha sikerül kiépíteni ezt a számítógépes rendszert, akkor a könyvtárhálózatunkat is bekapcsolnánk. Jó lenne mindezt öt éven belül megvalósítani, de elképzeléseink pénz és hely hiányában ki- vihetetlenek. A megoldás egy új könyvtár lenne, melynek .építésére tervpályázatot hidettck, amely sajnos nem jelenti azt, hogy lesz rá anyagi fedezet. Mihályi István, a Megyei Tanács művelődési, osztályának gazdasági csoportvezetője, a tervpályázattal kapcsolatban, a következő választ adta: — A végrehajtó bizottság már foglalkozott. a könyvtár ügyével. Határozat született arról, hogy valóban javítani kell a könyvtár helyzetén. Ez a határozat garancia a könyvtár felépítésére, akár többlépcsős beruházásban is. — n, a, — ...ürömmel jelentem be, hogy a Béke- hadtest, első ízben kezdi meg működését egy európai országban. A Békehadtest instruktorai angol nyelvet tanítanak majd \Budapesten és mind a 19 megyében.” — mondotta a napokban George Bush a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. Az ajánlat a legjobbkor jött. Még egy hónapja sincs ugyanis, hogy a korábbi re- besgetések után a művelődési miniszter hivatalos közleményt adott ki az idegen nyelvek oktatásáról. Nevezetesen arról, hogy „az 1989— 90-es tanévtől az intézmények határozzák meg a kötelező tantárgyként oktatott választható idegen nyelveket”. Noha ekkor már „tombolt” a vakáció, a diákok egy része ovációval fogadta a hírt, elsüllyesztette a könyvespolc legláthatatlanabb zugába a tankönyveit, hiszen úgy értelmezte a közleményt, hogy szeptembertől már nem kötelező oroszul tanulnia. Elvileg valóban nem kötelező ősztől az orosz tanulás a dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Az iskolák döntő többségében ugyanis orosz szakos nevelőn kívül nincs más idegen nyelv szakos pedagógus. így azokban az intézménykeben a választható idegen nyelv, változatlanul az orosz marad. De nem hagyhatja abba az orosz tanulást a hatodik, hetedik osztályos kisdiák sem, hiszen a közlemény egyértelműen kimondja, hogy „a választott idegen nyelv bevezetése az általános iskolák 4. (legfeljebb 5.) évfolyamától, szakosított tantervű oktfitás esetén a 3. évfolyamtól illetve a középiskolák 1. évfolyamától felmenő rendszerben történhet.” A választásra tehát meghatározott időben kerülhet csak sor. S aki már választott, az legfeljebb fakultatív tárgyként vehet fel még egy idegen nyélvet, feltéve, ha az iskolában van hozzá tanár. S most megint csák eljutottunk oda, hogy nincs illetve az intézmények zömében nincs nyugati nyelv szakos tanár. Az egyetemeken képzett idegen nyelv szakos tanárok, jóllehet számuk elég lenne a ■középfokú oktatáshoz — jórészük többnyire anyagi okok miatt nem az iskolában helyezkedik el'. így különösen az utóbbi években a közép iskoláik ban krónikussá vált az idegen nyelv szakos pedagógusok hiánya. Tanítottak, tanítanak gimnáziumokban nyelvvizsgával rendelkező mérnökök, de van iskola, ahol például a református lelkész tanította angolra a maturandusokat. Jó néhány évvel ezelőtt az általános iskolákban — gyakran a szülők „nyomására” — is felmerült az igény az orosz mellett második idegen nyelv tanulására. Az intézmények egy kisebb hányadában sikerült angol vagy német szakos tanárt alkalmazni. Ezeknek az iskoláknak hamar híre kelt, s sokkal több szülő szerette volna beíratni a gyermekét a második idegen nyelv miatt, mint amennyit az intézmények felvehettek. A nyugati nyelv tanulása iránti örvendetesen megnövekedett. igényt azonban a kulturális kormányzat mindezidáig nem akarta tudomásul venni. Olyannyira nem, hogy csak egy-két tanárképző főiskolán alakult angol iFietve német .tanszék egy- egv csoportnyi — 15—20 — hallgató oktatására. Az idegen nyelvi tanszékek száma az idén sem változott, így a. miniszteri közlemény korán jelent meg. hiszen a választáshoz valójában az esetek többségében nincsenek meg a személyi feltételek. A „hivatalnál" gyorsabban reagált az iskolai nyugati nyelv tanítás gondjaira a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. Az ország több városában is működtet már nyelviskolát. amely még színvonalasabb oktatást tesz lehetővé, s a nyelvtanulás hatékonyságát segítik azzal is. hogy különböző országok nyel vi n tézetei vei. szervezeteivel együttműködve külföldi nyelvtanfolyamokat is indítanak, illetve ezek zárják a kurzusokat. A TIT megyei szervezete ugyancsak létrehozta a nyelviskolát, s felvállalta. hogy átképző tan folyamot szervez az orosz szakos tanároknak angol illetve német nyelvből. A szeptemberben induló tanfolyamot igen nagy érdeklődés kíséri. A napokban még mindig harminc jelentkezési lapot kézbesített a postás. Így 'eddig már mintegy kétszázan jelentkeztek a tanfolyamra. Az átképzés egy vagy két éves, attól függően, hogy a pályázó milyen Szinten ismeri a választott idegen nyelvet. A tanfolyam végén nyelvvizsgát tesznek a hallgatok, s középfokú minősítés esetén taníthatják az angolt vagy a németet az általános iskolában. 0 tanfolyam díja tanévenként 15 ezer forint. Ebből kilencven pályá-- zónák öt-ötezer forintot kifizet a megyei tanács, a fennmaradó 10 ezer forint pedig a jelentkező és az intézményt fenntartó tanács között oszlik meg. Akad arra is példa, hogy a munkáltató magára vállalta minda tízezret, de szép számmal vannak olyan jelentkezők is, akik — minden támogatás nélkül — saját költségükre vállalkoznának a tulajdonképpen harmadik szak megszerzésére. Az egész ügy képlékenysé- gét igazolja, hogy mikor éppen e sorokat írtam, csütörtökön, jelent meg a lapokban a Művelődési Minisztérium újabb közlése egy állásfoglalás, hogy „az orosz nyelvtanárok átképzési költségei még részben sem fi- zettethetők meg a pedagógusokkal. Ezért a nyelv- tanfolyamok költségéből a, központi támogatáson túl fennmaradó 35 százaléko* az átképzésben érintettek iskoláját fenntartó tanácsnak vagy magának a munkáltató iskolának kell megtérítenie.” Ismét egy új helyzet a vakáció kellős közepén, amikor szinte minden érdekelt nyaral. Szeptemberig persze még sok minden történhet, megoldódhat. Addig akár megérkezhetnek a Békehadtest. instruktorai is. De mi lesz az orosz tanárokkal? Nos, a jelenlegi állapot. szerint szeptembertől valószínűleg tovább taníthatják tantárgyukat, nem valószínű, hogy munka nélkül maradnak, s ha sikeresen leteszik a nyelvvizsgát a továbbképző tanfolyam végén akkor a későbbiekben sem kell a munkanélküliségtől tartaniuk. Azt sem tudjuk persze, hogy a diákok közül — vagy inkább a szülők közül, hiszen egy negyedikes, ötödikes gyerek helyett inkább az anyja, apja dönt — hányán választják majd az orosz helyett az angolt vagy németet. Pakson egyébként már kísérletképpen bevezették a szabad idegen nyelv választást. Bármennyire is meglepőnek tűnik a gyerekek csaknem háromnegyed része, 70 százaléka az oroszt választotta, negyedrésze az angolt, s mindössze öt százalékuk a németet. Az arány valószínűleg helyenként, iskolánként változik majd. Ez azonban csak szeptemberben derül ki. hiszen a pedagógusok a vakáció alatt nem készíthetnek közvélemény kutatást. tanítványaik körében. Tovább bonyolítja a helyzetet a tankönyvhiány. Azokban az általános iskolákban, ahol már dolgozik angol-, német szakos pedagógus is valóban választhatnak a diákok. A következő tanév tankönyveit azonban már februárban meg kellett rendelni. Akkor viszont még nem volt szabad nyelvválasztás. Üjabb gondokat vet majd fel az átképző tanfolyamra járók helyettesítése, órarend összeállítása is. S hogy viszonylag teljes legyen a sor, ide kívánkozik az is, hogy az orosz szakos nevelők egy része — főleg azok akik évtizedeken keresztül próbálták több-kevesebb sikerrel megtanítani a gyerekeknek Puskin nyelvét már nem éreznék magukban ambíciót, elég erőt a váltásra. Mindez azt bizonyítja, hogy kissé elhamarkodott volt a döntés, hiszen a meglehetősen merev, rugalmatlan iskolát, s a felsőoktatást is felkészületlenül érte. Ennek ellenére jó hogy nem lesz kötelező tantárgy az orosz nyelv. Minden, ami kötelező, ellenérzést szül. Évtizedek tapasztalata: a kötelező olvasmányok naplói nemzedékről-nemzedékre vándorolnak a könyv elolvasása helyett. Jóllehet az irodalom alapműveiről van szó. Amit az ember jelen esetben az iskolás gyermek maga választ, azzal szívesebben is foglalkozik. Az orosz nyelvvel kapcsolatban persze más okokból is lappangtak ellenérzések ... Mára azonban világosan látható Gorbacsov Szovjetuniója már nem az az ország, nem az a társadalom, mint az akkori amikor nálunk egy tollvonással kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását. S a német tanár egyik napról a másikra orosz szakos lett, bár csupán egy leckével járt előbbre a tanítványainál. Az akkori diákok — tisztelet a kivételnek — nem is igen tanulták meg a cirill betűket. A minisztérium nyilván erre emlékezvén köti most legalább középfokú nyelvvizsgához laz általános iskolában az idegen nyelv tanítását. Dőreség lenne azonban most abban bízná, hogy gyermekeink kitűnően megtanulnak beszélni, írni, olvasni angolul, oroszul, vagy németül, mivel hogy ők maguk választottak. Egyetlen idegennyelvet sem lehet erőfeszítést igénylő, kitartó tanulás nélkül elsajátítani. Mint tudjuk azonban a diákok tekintélyes hányada nem rendelkezik elég kitartással, szorgalommal, egyáltalán ambícióval. Akikre viszont jellemzőek e tulajdonságok meg fogják tanulni a választott idegen nyelvet. S nem csak egyel Közép-Európában különösen illik tisztában lenni azzal, hogy a világ sok szempontból „keletre” és „nyugatra” osztható. Több szállal kötődünk ide is, oda is. Amilyen nagy hiba volt kötelezően csak oroszt tanítani az iskolában, ugyanakkora hiba lenne most „átesni” a ló túlsó oldalára. Azt hiszem, aki válóban európainak érzi magát, s jól akar dönteni gyermeke idegen nyelv tanulásáról- az keletről is, nyugat- 1 ról is választ egv-egyet. Még akkor is, ha az általános iskolában csupán egy idegen nyelv tanulása kötelező; s előbb-utóbb talán eljutunk oda, hogy minden iskolában lesz hozzá választék is. Tál Gizella Egy délutáni program: daltanulás Fotó: Mészáros J. Növekvő forgalom az olvasóteremben Könyvtárunk ma és holnap
