Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-10 / 135. szám
1989. JÚNIUS 10. jjpÉPLUt Bizalmi válság Martfűn m Ki félelemből, ki dacbél A legnagyobb bajok mindig- abból származnak, ha egy beosztottnak van igaza. Az elektrikus csoportban a feszültség kezdi elérni a kritikus pontot. Szabó Sándort behívják katonának. Csinos Csaba még az elektrikus tanfolyamra jár, de kéri, hogy helyezzék át a villanyszerelőkhöz. Gál Csaba szintén ezt kéri. Ki félelemből, ki dacból. Még május közepén újabb manőver készül. Lisztes János művezető vezetésével a szakszervezeti bizalmi csoportból hárman átjelentkeznek egy másikba. A spontán és érthetetlennek tűnő lépésre dr. Kiss Edit ad magyarázatot. — Hat tagnál kevesebbel nem működhet egy bizalmi csoport — mondja, amitől az akció kezd ..értelmet” nyerni. De ez sem elég! A vállalati szakszervezeti bizottság ugyanis május 23-ai testületi ülésén állásfoglalásában ezt írja: „Az elektrikus csoportból úgy léptek át szakszervezeti tagok más bizalmi csoportba, hogy az égy gazdasági vezető egy szakszervezeti csoport alapelvét nem tartották be. Ezért a VSZB úgy határoz, hogy vissza kell állítani az eredeti állapotot: az elektrikus csoport valamenynyi szakszervezeti tagja Takács József bizalmi alá tartozzon, mindazok tehát, akik Lisztes János gazdasági vezető irányítása alá tartoznak.” A reagálás nem késieke-. dik sokáig. A tekintélyen esett csorba, sértődöttség, vagy miféle elvi megfontolás vezeti annak tollát, aki így ír: „Olyan szakszervezetnek, mint a BDSZ, amelynek olyan funkcionáriusai vannak, mint vállalatunknál, akik irracionális és elvtelen dolgok mellett állnak ki, 1989. július 1-jétől nem kívánok a tagja lenni. Sagát Kornél főenergetikus.” A VSZB állásfoglalására hasonlóan válaszolt Soltész Kálmán, az elektrikus csoport vezetője. Lisztes János művezető is mellettük áll. — Én is kilépek — mondja —, mert számomra első a munka. A szakszervezet ezzel szemben lovat ad Takács alá. aki anarchikus jellemét a demokrácia mögé bújtatja. > De ki is az, aki ezt a harcot fölvállalta? Valóban önös érdekek vezérelték? A vállalati szakszervezeti bizottság üléséről készült jegyzőkönyvet lapozgatva bukkantam rá Czető Ferenc véleményére, aki jelenleg a villanyszerelő műhelyben dolgozik művezetőként. Népszerű, kemény, határozott munkásembernek tartják. Korábban — szakszervezeti beosztásánál fogva — az elektrikusok szakszervezeti tisztségviselője hozzá tartozott. Van összehasonlítási alapja. Beszélgetésünk alkalmával megerősítette a jegyzőkönyvben rögzítetteket: „Én arról az időről beszélek, amikor az energiaosztály hozzám tartozott. Már akkor kezdődtek ezek az éles ellentétek. Akkor Szombati Sándor volt a bizalmi az elektrikus csoportnál. aki most Takács Józsi. Már az akkor megkeresett tengem, hogy nem hajlandó egyetérteni egyesek alapbérével és nem is írta alá, mert irreálisan magasnak tartotta a többihez képest. Nekem akkor így mondta el. Ez utána is előfordult többször is béremeléskor, a Sanyi nem írta alá soha és nekem olyat is mondott, hogy szélmalomharc ez, és miért, miért nem — el is számolt a vállalattól. Utána Takács József került át, kb. 8 éve áthívták oda szakembernek tőlünk. Énnekem _ a csoportomban dolgozott,' én a csoportvezetője voltam, énnelfem nem volt gondom vele. Amivel megbíztam, mindent elvégzett. Azt tudom, el is kell, hogy mondjam, hogy az egyszerű embernél izgalmasabb ember, mindent szeret intézni. A brigádmozgalom akkor nálunk aranykorát élte, izgett-mozgott, tehát aktív ember volt, de azt is az emberekért tette, nemcsak magáért. A megítélés kérdése, hogy ebben az ügyben esetleg többet buzgólkodik-e, mint amit kellene. De én úgy érzem, hogy a többség érdekeit képviseli és a bizalmi védelmi jog megilleti most is. Mert talán meg kellene vizsgálnunk a vezetőket, hogy ők kinek az érdekét képviselik, egy-két-három emberét, vagy pedig az egész dolgozó kollektíváét? És — mindegy hogy most melyik bizalmi —, ha szembeszáll az ő elképzelésükkel, akkor ugyanez fog lenni. És nem öt éve,, hanem tíznél is több, hogy folyik ott ez a dolog. A másik kérdés volt itt, hogy miért nem mondta el ezelőtt? Hát ki mert volna eljönni eddig? Senki. Most van itt az az időszak, amikor el lehet mondani. Mert Szombati Sanyi is behúzta fülét-farkát, és inkább elment. Takács József meg nem olyan ember, a Szombati egy magába zárkózó ember volt, eldünnyögte nekem, magára maradt és kész. De Jóska, tudni kell, hogy az nem ilyen, kiáll a végsőkig, az igazságért harcol. Én azt mondom, ha igaza van, akkor én is mellé állok. Márpedig úgy érzem, hogy a többség érdekeit képviseli." És az indulatok csak tovább feszülnek egymásnak. Mert a VSZB a béremelés elosztásáról is rendelkezett. Felkérte Lisztes János művezetőt és Takács József bizalmit. a két földit, hogy a rögzített elvek szerint egyezzenek meg. Amennyiben ez nem jön létre, akkor azonos összegű béremelést javasol a csoport dolgozói között. Ennek indoklásánál is érdemes elidőzni. A VSZB azért nem javasolja az azonos irányú — 10 százalékos — béremelést, mert az „rögzítené, sőt tovább torzítaná a meglevő bérarányokat.” Vajon meg tudnak-e egyezni ? Csekély esélyt adok mindennek. Nagy kört futottak be. S most ismét ugyanott tartanak, ahonnan indultak. A két most farkasszemet néző földinek kellene egymással szót értenie. De egyik se hajlik, inkább törik. Mielőtt azonban romantikusan az alföldi betyárok egykori küzdelmére gondolnánk. tudnunk kell: már nem a feudalizmusban élünk. Foggal, körömmel egy régi és egy erőre eszmélő új értékrend harcol egymás ellen. Egy letűnő hatalmi reflex csírájában próbálja elfojtani az átalakulásra törő erőt. Valójában egy megszokott formális és egy szokatja valós szakszervezeti érdekvédelemről van szó. Talán, ha lesznek Takács Józsefek. az utóbbi sem lesz szokatlan. De az elektrikus csoport munkatársai egyelőre feszültségben élnek, mert azért azt szakmájuknál fogva is tudják, egyetlen biztosíték bármikor kiéghet. Szőke György Tiszasülyön már megkezdődött a nyá ri betakarítás: vágják-fejtik a zöldborsót a Béke Barátság Tsz földjein. A hét végéig 140 tonna konzervnek valót szállítanak a nagykőrösi feldolgozó üzembe. Péter-Pálkor „aratósztrájk" Gazdaságosabb a megegyezés? Lehet, hogy elmarad a kombájnosok demonstrációja (Folytatás az 1. oldalról) gábban vásárolhatjuk meg. Ha éppen lehet kapni! Szóval mindezek ellen valóban országosan, szervezetten fel kell lépnünk ... — Nekem azonban, bár aláírtam a szövetség csatlakozásra szólító felhívását, az a véleményem, hogy jobb lenne, ha elmaradna a felvonulás. Meg kellene értenie — már a csatlakozni szándékozók száma miatt is — a pénzügyi kormányzatnak és az érdekképviseleti, érdekvédelmi szerveknek, hogy célravezetőbb, ha közös nevezőre, • megegyezésre jutnak ... Az Űjszászi Szabadság Tsz gépműhelyének udvarán a Class Dominátor kombájn javításával foglalatoskodó Bujdosó István csak az újságokból meg a rádióból tud a tervezet Péter-Pál napi kombájnos felvonulásról. Éppen akad oka, hogy helyeselje az országos megmozdulást: — Alig a fele hadrafogható még csak a kombájnjainknak, pedig a nyakunkon az árpa aratása. Az én gépemnek a javítása például azért nem halad, mert nem kapunk hozzá szalmarázó tengelyt, tömítőgumikat. Termeljük meg a kenyérnek, a takarmánynak valót de mivel ? Ha itieg- van is alkatrész, egyre drágább. A búza ára az bezzeg alig-alig emelkedik. A belőle sütött kenyeret pedig az ötszöröséért veszem meg én is a boltban. Hallgatom az újszászi téesz elnökének, Lovász Dánielnek az indulatoktól egyáltalán nem mentes érvelését: miért nem váltottak még szót a tagokkal a 29-i akcióról. — Hogy a demonstráció-, ról megkérdezhettük volna magukat az aratókat? A meghirdetők se kérték ki a szövetkezetek véleményét. Amolyan íróasztal mellett született ötlet ez a felvonulás. Jött a felhívás a Teszövtől, azután, hogy nem kapkodtuk el az aláírását, hát jöttek Szolnokról személyesen, hogy ifjúk már alá, mert szeretnék összesíteni a csatlakozók számát. Szóval a régi módszer. Az érdekképviseletünk ma sem tudja még átlépni a saját árnyékát... Különben is — kérdezi Lovász Dániel — ki fizeti a régészt? Mert hogy pénzbe van ám a felvonulás, annyi gép üzemanyaga, annyi ember bére. Dohog, hogy átutal a Szabadság Tsz évente majd 300 ezer forintot a TOT meg a Teszöv fenntartására, vonják le abból? Kasza János, a Törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz elnöke — bizonyára, mert a Teszöv elnökhelyettesi tisztét is betölti — informáltabb az előbbi vezetőtársainál. Mindenekelőtt leszögezi, hogy nincs szó semmiféle sztrájkról, munkabeszüntetésről. — Ügy terveztük, hogy Péter-Pál napján reggel, mindössze két óra hosszára felvonulnak a kombájnok a fontosabb főútvonalakra. Biztosítva természetesen a forgalmat a mentő és a tűzoltó autóknak. Nem kívánjuk veszélyeztetni a betakarítás biztonságát, mikorra felszárad a harmat, a kalászokról, mindenütt az országban beállhatnak a kombájnok a táblákba. Csupán érzékeltetni szeretnénk a kormányzattal, hogy a parasztság isöszsze tud fogni, és fellép ha kell, szervezetten az érdekeinek érvényesítéséért. A Tiszasülyi Béke Barátság Tsz-ben az egyik MTZ- ről lekászálódó Bartus József is hamarosan búzát szállít majd a földekről a szérűre sem lelkesedik: Ha 29-én, a reggeli eligazításkor azt mondják a főnökök, hogy nem a táblába mentek, hanem erre vagy arra a főútra, akkor azt teszszük. Csakhát — vakarja a fejét az idős traktoros — azt azért jó lenne tudni, mi lesz a sorsa az aznapi négy-ötszáz forint keresetünknek? Megoszlanak a vélemények, a szövetkezeti vezetőké is, a tagoké is, a tervezett demonstrációról. Abban azért megegyezik, hogy az újfent nem alulról kezdeményezett, s bár az érdekükben de a megkérdezésük nélkül elhatározott politikai megoldás helyett jobb lenne, és a gazdaságosabb: a megegyezés. A megyei agrárreformkör elnöke, Gyulai Lajos, szerint van rá esély: — Lehet, hogy elmarad a Péter-Pál napi kombájnos felvonulás: Á tárca új miniszterének, Hütter Csabának az ígéretét bírjuk, hogy a napokban tárgyalóasztalhoz ülnek a termelők és a pénzügyi kormányzat képviselői. Bízunk benne, hogy a kölcsönös érdekeket szem előtt tartva az ágazat és így az egész ország javára döntenek majd. Temesközy Ferenc Mi lesz veled oktatási igazgatóság? (Folytatás az 1. oldalról) épületének oktatási intézményként történő hasznosításáról.” Elvi döntés született tehát abban, hogy az oktatási igazgatóság épületét a párt átadja. Nemes gesztusról, vagy kényszerű lépésről van szó? Is—is! A nemrégiben még elképzelhetetlen — és nem keveseknek ma is érthetetlen — döntés hátterében meghúzódó szándékok és okok összetettek. Kétségtelen, hogy a párt vagyonának közcélokra átadása nem nélkülözi a gesztust — és ebben nincs semmi kivetni, vagy elhallgatni való. Az igazi mozgatórugó azonban az elszigeteltség, a szemléleti görcsök oldódása, a közérdek felismerése és a hozzájárulás készsége. Aligha vitatható, milyen sokat jelentene egy újabb felsőoktatási intézmény vagy kar a megye szellemi életében. Elhelyezésére pedig kézenfekvő megoldás az oktatási igazgatóság épületének átadása. Ezt felismerve döntött a kérdésben a megyei pártértekezlet. Persze a kényszerűség ténye sem tagadható. A fenntartási kiadások nőnek, fedezetük pedig hiányzik. Az iskolarendszerű politikai képzés és továbbképzés iránti igény és érdeklődés számottevően csökkent. A káderhatásköri lista megszűnésével erősen leszűkült a beiskolázási bázis. Ezen kívül egy erősödő társadalmi elvárás is érzékelhető az épület más célú hasznosítására. Ma még nem lehet tudni, melyik felsőoktatási intézmény „kap az alkalmon”. Többféle variációt rebesgetnek máris. Egyesek szerint a kereskedelmi főiskola indít külkereskedelmi szakot. Mások tudni vélik, hogv az államigazea+ási főiskola lesz a „vevő”. Majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Az sem biztos, hogy az épület könnyen „elkel”. Minden bizonnyal időbe telik, amíg a végleges megállapodás megszületik. De mi lesz veled oktatási igazgatóság, mint káderképző és továbbképző intézmény? Az épület átadása azt jelenti, hogy a párt lemond a politikai képzésről? Egyáltalán mennyire „épület kérdése” a politikai képzés?. A statisztikai adatok szerint a megyében mintegy ezerötszázan tanulnak a káderképző és továbbképző tanfolyamokon. A tanulmányaikat elkezdők közül az első évben lemorzsolódók aránya hozzávetőlegesen tíz százalék — évről-évre növekvő. Az intézmény vezetése az okot elsősorban területi pártszervek, alapszervezetek hibás beiskolázási gyakorlatában látja, amely gyakorlat mára már tarthatatlanná vált. A hallgatók egy része úgy kezdi el tanulmányait, hogy a tanfolyamról alig tud valamit, előismeretei nincsenek, beiskolázásának célját sem közlik vele. ök a cím alapján választanak foglalkozásukhoz illő formát és szakmai jellegű ismereteket várnak a politikai képzéstől — tehát a csalódás garantált. De ideális beiskolázás esetén sem mentes a gondoktól a hallgatók élete. Jól használható tankönyvek alig vannak, innen-onnan kell összeszedni az irodalmat. Bizonytalanok az oktatók is. A tizenkét függetlenített tanár mellett százhuszonhárrtm tiszteletdíjas előadót is alkalmaznak — nem kis részük nincs birtokában a felnőttoktatás szakmódszertani ismeretének és az oktatási gyakorlatuk is hiányos. Az oktatási igazgatóság vezetése nem titkolja, hogy a tanári karban többen nem tudnak lépést tartani a mai viszonyokkal, de a politikai alakulását nyomon követők sem mentesek az elméleti elbizonytalankodástól. Az általános bizonytalanságban szinte törvényszerű, hogy a foglalkozásokon gyakran szenved csorbát az elméleti igényesség és túlsúlyba kerülnek a praktikus ismeretek. Az új kérdések meggyőző és hiteles megválaszolása késik. A klasszikus örökség jobbára csak illusztrációként, vagy rosszabb esetben tekintélyérvként van jelen. A bizonytalanság a vizsgák alkalmával is megmutatkozik — hallgatónál és oktatónál egyaránt. A minimálisra csökkentették az osztályzatokhoz kötött vizsgaszisztémát. Inkább csoportos elbeszélgetéseket tartanak és egyes kérdésekben igyekeznek közös álláspontot kialakítani. A káderképzés és továbbképzés jövője — az elmondottak birtokában — nem az épület függvénye. Az oktatási igazgatóság átadása nem jelenti azt hogy a párt lemond a politikai képzésről. A megoldáson már gondolkodnak. Becslések szerint a jövő év szeptembere előtt nem kerül sor az épület átadására. Addig oda járnak azok a hallgatók, akiknek a tanfolyama az idén „nem futott ki”. Később a megyei pártbizottság épületében kap helyet néhány oktatási forma, de a decentralizálás folytatása is egy lehetséges megoldásnak tűnik. A káderképzés és továbbképzés fogalmát is át kell értékelni, de a tanfolyamstruktúrát is. Gondolkodnak egy „szabadegyetemen”, emellett indítanának egy „pártiskolai” formát és különböző tanfolyamokat. Az elképzelések még nem kristályosodtak ki véglegesen. Ma még sok a bizonytalanság. A függetlenített tanári kar hangulata sem jó. A megyei pártértekezlet döntése minden bizonnyal serkenti a gondolkodást és a megoldások mielőbbi megtalálására ösztönöz. Berki Imre
