Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-06 / 131. szám

1989. JÚNIUS 6

Néplap

\

5

Krizantém és az ördögök háza

Igazi zenei csemegék az évadzáró koncert műsorán

Nevezetes épületeink

A művésztelepi torony

Pénteken este a Szolnoki Galériában — egy korábban elmaradt hangverseny pótlásaként — a Magyar Virtuózok koncertjével ért véget az Országos Filharmónia idei bérleti hangversenysorozata.

Elsőként L. Boccherini: Az ördög háza című műve szólalt meg a hangversenyélet kiválóságaiból toborzódott kamarazenekar előadásában (tagjai közt olyan élvonalbeli szólista is játszik, mint Bálint Mária hegedűművésznő). A klasszikus zene építkezési törvényei szerint készült mű komoly mércéje egy együttes felkészültségének, annak tagjaitól virtuóz hangszerkezelést követel meg. Boccherini, aki nemcsak mint Zeneszerző, de mint hangszeres muzsikus — gordonkaművész — is híressé vált, a vonós hangszereknek a barokk szerzők által kialakított hangzásvilágát viszi tovább e művében. A mű címéhez illő sötét tónust elsősorban a-moll hangnemmel, a szűkített akkordok gyakori használatával, s a mozgalmas ritmikával fejezi ki a zeneszerző. Az ördög háza annak ellenére, hogy helyenként Vivaldi concerto grossoinak és még gyakrabban Mozart operáinak utóérését ébreszti fel a hallgatóban, üdítő színfoltjává válhat a vonószenekarok klaszszikus repertoárjának. Bár a darab a mai hallgatóból inkább csendes mosolyt, mint igazi borzongást vált ki, a maga korában bizonyára vérfagyasztónak ható hangzásvilágával, a Magyar Virtuózok és karmesterük Berkes Kálmán előadásában nagy tetszést és sikert aratott.

A koncert műsorán másodikként J. S. Bach E-dúr hegedűversenye szólalt meg; a mű szólistájaként Szenthelyi Miklós, az együttes művészeti vezetője lépett a pódiumra. A már a Boccherini műnél is zavaróan ható, a Galéria épületének sajátosságából következő visszhangosság e mű előadása során olyan erősen hatott, hogy már-már élvezhetetlenné tette azt a hallgató és kockázatossá az előadók számára. A versenymű kitűnő szólistája és az őt kísérő együttes bizonyára nem mindig hallották egymás játékát, innen eredhettek az elsősorban őket boszszantó apró együttjátszási problémák. Szenthelyi Miklós, akinek erőteljes szárnyaló hegedűhangját jól ismeri a szolnoki közönség, ezúttal sokhelyütt képtelen volt elkülöníteni szólisztikus szólamát a tuttit játszó vonószenekarétól — ez a megállapítás elsősorban a kissé vontatottan megszólaló I. és a III. tételre vonatkozik. Mindezekért kárpótolta viszont a hangverseny közönségét a katartikus élményt szerzőén megszólaltatott II. tétel.

Amikor a hangverseny műsora készült, a karmester Berkes Kálmán még nem sejthette, milyen szomorú apropót ad Puccini Krizantém című művének előadásához az élet. A közelmúltban ugyanis elhunyt G. Patané, akit ő mesterének és példaképének tekintett, s akitől a Magyar Állami Operaház Puccini — előadásai során rengeteget tanult. Berkes Kálmán, aki a fentieket a darab előadása előtt elmondotta közönségének, ezután a Krizantém nagyszerű tolmácsolásával is áldozott Patané emlékének. A nem túl gyakran játszott remekmű, mely sem többet, sem kevesebbet nem akar kifejezni

címénél, már eleve gyászzeneként született: Puccini Amades savoyai herceg halálakor írta. A zeneszerző e művében szükségtelennek érezte az általa legtöbbször használt eszközt: az emberi hangot, mely gyász kifejezésére a fojtott hang, a kromatika és a késleltetés eszközeivel is tökéletesen képes kifejezni érzéseit. A vonószenekar pompás színei talán e műben szólaltak meg a leggazdagabban. S, hogy a komor hangulat oldódjék, és a zenekar a maga sajátos eszközeivel mintegy kellemes nyarat kívánjon a szolnoki zenekedvelőknek, utolsó darabként előadta Csajkovszkij Vonósszerenádját. A közismert és nem ok nélkül közkedvelt négytételes zenemű a változatlanul zavaróan ható akusztikai körülmények közepette, melyek hatásaként esetenként olyan hangzás jött létre, mint amikor a zongorista elfelejt pedált váltani — méltán aratott a Magyar Virtuózok előadásában nagy sikert. A karmesterről Berkes Kálmánról köztudomású, hogy hangszerének, a klarinétnak nagyszerű előadóművésze. Mégis úgy tűnik, hogy vonzalma a vonóshangszerek iránt „tartós szerelem”. Oka bizonyára az, hogy a zene minél tágabbnak tekinthető területét akarja birtokolni a maga és hallgatósága nem kis örömére.

Azoknak, akik tehetnek valamit Szolnok hangversenyéletéért, a következő feladatot kell megoldaniok: adva van a kabát, a Galéria, mint ideális hangversenyterem. A gombot — a koncertek megfelelő körülményeinek megteremtését — egy belső építész és egy akusztikus közös munkájával kellene arra felvarmi.

Szathmáry Judit

I MŰSOROK I

I Rádió I

SZOLNOKI STÜDIO:

17.00—18.30 : Alföldi magazin. Szerkesztő: Körmi Éva. (A

tartalomból: Hírek. — 17.15: Zenés percek, slágerantikvárium.

— 17.30: Szóváltás .Kitüntetettek. — 17.50: '.Zenés reklámturmix. — 18.00: Alföldi krónika. Híreik, tudósítások, riportok. Tisza-tó tanácskozás. Nem kell a cseresznye. Tiszafüredi tanácsülés. Szolnoki küldöttség Talllnntoan. Lapelőzetes, hiröszszefoglaló.)

KOSSUTH:

8.20: Társalgó. — 9.15: A fonótól a táncházig. — 9.36: Arnyéktánc. — 10.05: Gazdátlan

falvak. — 10.25: Operettnyitányok. — 10.55; Népdalcsokor.— 111.36: Hét szűk évtized. —

12.45: Világihírlap. — 13.00:

iKliasszikihoik délidőben. — 14.10: Magyarán szólva. —

14.25: Orvosi tanácsok. — 14.30: Dzsessz. — 15.00: A dzsungel

törvényei. — 15.26: Hagyományápolók. — 16.00: Hírmagazin — 16.110: Éneklő Ifjúság. — 16.20: A Nyltnikék postája. — 17.00: Sokszemiközt az egészségről. — 17.30: Beszélni nehéz. — 17.45: A szabó család. — 19.15: Holocaust. — 20.15: Nóták, — 20.25: Lakáshelyzetek. — 20.54: Turgenyev és a muzsika. — 21.45: ,,Hajszálgyökerek”. — 22.00:

Hírvilág. — 22.30; Zenekari muzsika. — 23.36: Sabine Kalter

énekel.

PETŐFI:

8.05: Zenés játékokból. —8.50: Külpolitikai figyelő. — 9.05:

Napközben. — 12.10: Fúvószene.

— 12.25: Környezetünk védelmében. — 12.30 : Nóták. — 13.05: Popzene, sztereóban. — 14.00:

Tea hármasban. — 15.03: Kapcsoljuk a 8-as stúdiót. — 15.20: Könyvről — könyvért. — 15.30: Csúcsforgalom. — 17.30: Kamasz-panasz. — 18.30: Talpalávaló. — 19.05: Sport. — 19.10: Fiataloknak! — 20.30: A bűvös vonó. — 21.05: Okkersárga Abrahám. — 211.30: A Great Metropolitan Steam Band felvételei. — 22.00: Maholnap. —23.10: Sporthírek. — 23.15: Dzsessz. — 23.55— 0.14: Könnyűzene.

BARTÓK:

9.08: A Győri filharmonikus zenekar hangversenye. — 10.19: André Navarra gordonkázik, Joseph Benvenuti zongorázik. .— 10.56: Operafelvételekből. —

12.00: Zenekari muzsika. — 13.05: Magyar Írás. — 13.50: Országok, tájak népzenéje. — 14.00: A Budapesti Füvósegyüttes felvételeiből. — 14.30: Wagner operáiból. — 15.05: Zenei Tükör. — 15.40: A Kölni Musica Antiqua Együttes játszik. — 16.50: Magyar zeneszerzők. — 17.14: Fribourg-i fesztivál 1988. — 18.30: Szerbhorvát nyelvű műsor. — 19.05: Német nyelvű műsor. — 19.35: Szimfonikus zene. — 20.49: Top-les. — 21.29: Csaba Péter

hegedül. — 22.20: Mi újság a régi zene világában? — 23.04:

Tükörképünk 37 darabban.

iTelevfaló I

1. MŰSOR:

9.00: Képújság. — 9.OS: Tévétorna nyugdíjasoknak. —9.10: Brahms—Bernstein ciklus. NSZK filmsorozat VII/4. rész — isim.

— 10.05: Panoráma. Világpolitika percről percre — ism. — 110.50: Mozgató. Tévétorna mozgáskorlátozottaknak. — 10.55:

Képújság. — 16.15: Hírek. —

16.20: Paonom Krónika. A pécsi körzeti stúdió híradó műsora. Dél-dunántúli hírek, események, információk. — 16.30:

Nachrichten — Hírek német nyelven. A pécsi körzeti stúdió műsora. — 16.35; Nas ekran. A pécsi körzeti stúdió szerbhorvát nyelvű nemzetiségi magazinja. — 17.05: Müsorajánlat. — 17.10: RTV Közönségszolgálat.

— 17.15: Reklám. — 17.20: Számadás. Gazdasági negyedóra. — 17.35: a kegyelmes úr szárnysegédje — ff. Szovjet tévéfilmsorozat V/2. rész. — ism. — 19.05: Reklám. — 19.10: Esti mese. Mirr-Murr. Pintyőke cirkusz világszám. Magyar bábfilm. — 19.20: Reklám. — 19.25: Közlemények. Műsorajánlat. — 19.30: Híradó. — 20.05: A klinika. NSZK tévé filmsorozat. XI ’7. rész: Erőszak. — 20.45: Reklám. — 20.55: stúdió ’39. A televízió kulturális hetilapja. — *>1.40: Maótól Mozartig. Amerikai dokuimentumfilm. — 23.00:

Híradó 3.

2. MŰSOR:

Tv2 Berkes Zsuzsával és Rózsa Péterrel. — 17.00: Képújság.

— 17.15: Tv2. — Benne: Reftlám

— Riportok — Időjárás — Zene

— Tévétorna — Teledoktor. Orvosi tanácsok. Az antibiotikumokról. — 17.45: Kérdezz —

felelek. Egri János műsora. —

18.00: Telesport. — 18.25.- Gyerekeknek. Alvin és a mókusok. Amerikai rajzfilmsorozat.. 1. A mókusok története. 2. A mókusok története 2. rész. —18.49: Tv2. — 19.00: Baráti szívesség. NDK tévéfilm. — 20.13: Tv2. — Benne: Van öt perce? Bartók: Allegro barbaro. — 21.00: Híradó 2. — 21.20: Tv2. — 21.30: A nagyfülű. Magyar mesefilm. — 21.44: La Fontaine mesék. NSZK —magyar rajzfilm. A róka és a holló. — 21.56; Tv2. — 22.00:

Szimultán. A Belpolitikai Főszerkesztőség műsora. — Kb. 22.45: Tv2. Napzárta.

MOSZKVA:

4.30: 120 perc. — 6.30: Műsorismertetés. — 6.35: Rajzfilmek. — 7.05: Csodabogarak,

film. — 8.30: Hírek. — 8.35:

Csodabogarak. — 9.40: Chopinművek. — 13.30: Hírek. — 13.40: Dalok a hegyekből. — 14.10:

Dokumentuimfilmek. — 14.45:

Üdvözlünk, zene! — 15.30Svédország nemzeti ünnepén. —16.10: Hatalmat a tanácsoknak. — 16.45: Mi történt a nagyvilágban? — 17.00: Dokumemtumfilm. —17.30: Fiatalok táncai. — 17.45: Puskin születésének 160. évfordulóján. — 19.00: Híradó. — 19.40:

A Puskin est folytatása. —21.00: Mi történt a nagyvilágban? — 21.9!: A Puskin est folytatása.

— 22.30: Amikor járhatatlanok

az utak. — 23.34: Hírek. — 23.39: Sportműsor. — 0.09: O. Jankó vszkij.

SZLOVÁK:

16.20: NDK bábfilm. — 16.50:

A nap percei. — 17.00: Az év videoklipjei — a francia tv zenés szórakoztató műsora. — 18.05: Fiatalok magazinja. —

18.35: Kelet-szlovákiai magazin.

— 19.00: Torna. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Híradó. — 20.00: Fiatalok tv-klubja. — 21.30:

Híradó. — 22 00: Világhíradó. — 22.15: Az idős kisasszony — román film.

ÜJVIDÉK:

16.20: Műsorismertetés. — 16.25: Gyermekműsor. — 16.40: A

ZMAJ-játékok megnyitása. — 17.40: Rajzfilmek. — 17.50: Tvnapló. — 18.05: Ma, tegnan,

holnap — ruszin nyelvű műsor. — 19.00: Ma: tájékoztató

blokk. — 19J15: Rajzfilm. —

19.25: Reklám. — 19.30: Tv-napló

— magyarul. — 19.55: Reklám.

— 20.00: Lottóhúzás. — 20.05:

Jégmadár — angol játékfilm. — 21.35: Tv-napló.

BUKAREST:

19.00: Híradó. — 19.25: A

felelősségérzet. — 19.40: Kiemelt programok az iparban.— 20.00: Tévé-Színház. Cristian Munteneau: Kapaszkodó. —

21.20: Ember -és egészség: a mézterápiáról. — 21.40: A haza szépségeiből. — 21.50: Híradó.

A Zagyva-parti sétányon járogató emberek figyelme a Damjanich-szobor mellett a romos állapotban lévő toronyra is irányul, és gyakran felmerül bennük a kérdés, hogy vajon a szolnoki vár maradványait látják-e. A választ erre röviden Luttor Ferenc művészettörténész 1911-ben írott tanulmánya adja meg, aki meglátogatva a telep alapító művészeit, s művészetükről szólván, feljegyzi azt is: „A régi várfokra, a legmagasabb pontra (ha magasságról egyáltalán beszélni lehet) csinos kilátótornyot építettek a művészek, melyből igen szép kilátás nyílik a városra, a Tiszára, meg a homályba vesző rónára, A kert centrumában Anonymus gipszmodellje van elhelyezve'. .. ”

De, hogy a telep alapító művészei tervezték és építették 1905-ben, az kitűnik az alapkőben elhelyezett régies nyelvezetű okmányból, melyben megfogalmazták, hogy a forró nyarakon a „kettes vasfűd” táján és a szolnoki réteken festegető piktorok felettébb megszomjazván,

„minthogy pesziglen műhelyekben pintzájök nem vala, annak okáért elhatározták pingálómesterek, hogy Zónok-vár eősrégi köveiből Zagirva folyó partjánn fekvő várnak im ez szegletén pintzét, pintze tetejében penig messzilátó borozót építtetnének.

így épüle ezen romladék bohém társaságunk erejéből, az kinek plánum készíteő rajzolója Andreas Frecskai, építeő, pallérja penig Carolus Pozsgrátz tájképíró mesterek valának ,. . Anno Domini M. C. M. V.”

A falazat jórészt a vár területén összegyűjtött lyukacsos „alföldi mészkőből” épült. Az ajtó- és ablakkeretek faragott kőkeretei a régi várépületek kövei felhasználásával készültek, de kerültek ide faragott kövek Rákóczifalváról is, ahol a felsővarsánypusztai egykori — barokk stílusú — Rákóczikastélyt a múlt század végén lebontották. A torony is osztozott a telep sorsában, 1919- ben a királyi román csapatok ágyúzása következtében

megrongálódott, tetőzete leégett. A művészek, elsősorban Pólya Tibor, Fényes Adolf, Zombory Lajos és Zádor István kezdeményezésére, eladott képek árából újrafedték a tornyot, s helyreállították a rongálásokat. 1944-ben a II. világháború pusztításai következtében újra tető nélkül maradt, falazata megrongálódott. A Szolnokterv fiatal tervezői a vár és a Tabán terveinek készítésekor elkészítették a torony felújítási tervét ás, de a restaurálásra eddig nem került sor. Pedig a Zagyva-parti gátak sétányokká történő kialakítása felerősítette a torony restaurálásának szükségességét is,

K. Gy.

SZÓL A RÁDIÓ

A miniszterelnök reggelije

Az Alkotárs Szentendrén

A jászberényi Alkotárs Művészeti Egyesület június 2—15-ig Szentendrén, a Vajda Lajos stúdió Pinceműhelyében megrendezett kiállításon mutatkozik be. Hann Ferenc művészettörténész nyitotta meg a tárlatot, amelyen Bangócs Gábor, Bukta Imre, Czobor Sándor, Kovács István, Máté György, Palkó Tibor, Pintér Gyula és Stanislav Troksar alkotásai tekinthetők meg.

Sir az anyanyelv

Hullatja könnyeit. Olykor csak szipog, máskor hangosan jajveszékel. Siratja értékeit, kihaló vagy kifacsart szavait, kifejezéseit. Tiltakozik az erőszak ellen. Mégis naponta elkövetjük rajta. Olyan szavak hemzsegnek az újságokban, amelyeknek látása sérti a szemünket, kimondása a fülünket.

Itt van például az a kifejezés, hogy: „sor kerül”. Szinte nincs ma már „valamirevaló” tudósítás nélküle. Állítólag az ötvenes években született (és azóta tartja magát) a „meghibásodik”. Nálunk a gép nem „elromlik”, hanem „meghibásodik”.

De mindezek jelentéktelen, törpe hibácskának tűnnek a mellett a szó mellett, amely mostanában született, „ellehetetlenedik”. Bevallom, amikor először olvastam az újságban, nem akartam hinni a szememnek. Mondogattam, ízlelgettem, bele-beleakadt a nyelvem, és nem., is nagyon értettem. Aztán úgy következtettem, hogy ez a „lehetetlenné válik” kifejezésnek egy szóban tömörített „megfelelője”.

Azóta se tudom, hogy ez a anóm, ez a szörnyszülött szó hogyan került beszélt, írott nyelvünkbe. Gyanítom, hogy valamelyik bürokratikus intézmény vezetője fogalmazott így egy interjúban, az újságíró pedig átvette. És azóta is bele-beleszövik írásukba a sajtó munkatársai. És nem hallják az anyanyelv tiltakozását. Nem akarják hallani a panaszát. Pedig ennél a szónál az anyanyelv már nem sír. Ordít.

— pc —

Tulajdonképpen a csütörtök esti Rádióhídról akartam írni, amely ezúttal Izraellel kötötte össze a hazai rádió stúdióját. Nos, bár végighallgattam az éjfélig tartó beszélgetést, valamiféle keserű szájíz maradt utána. Pedig azt gondoltam, ez lesz a hét műsora. Aztán, vasárnap reggel másképp döntöttem. A hét. műsora jelzővel inkább a hét emberével hallható, több mint egyórás beszélgetést illetném. Mert abban aligha vitázik velem bárki — rádióhallgató, tévénéző, újságolvasó, hazai politikai életünk iránt érdeklődő —, hogy a hét embere Németh Miklós miniszterelnök, aki a Országgyűlés ülésszakán két olyan beszédet mondott a héten, amely nemcsak sikert, — megértést, józan megfontolást váltott ki a honatyákból is, s mindazokból, akik hallották, látták, olvasták. És ezt olyan jó érzés kimondani, hiszen kell már végre valaki, „ott fönt”, aki józan reálpolitikus, aki vállalkozó (ki lehetne nála igazabbul vállalkozó, hiszen kritikus helyzetben vállalta el posztját, nem biztos, hogy sokan megtették volna a helyében ...), s akire koránál fogva se mondhatja a legkritikusabb ellenzéki sem, hogy járja már ő is, mert muszáj, a damaszkuszi utat...

Nos, vasárnap reggel 9 órakor kezdődött a Hívja a 388-378-as telefonszámot! — műsora, amelynek vendége Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke volt. És — lám, nem szakadt ránk az ég, s nem vettük szentségtörésnek se; ez a műsor nem ért véget 10 órakor, hogy a Kossuth Rádió hírcsokra következzék évtizedes megszokásunk szerint. Wisinger István műsorvezetőnek volt bátorsága tíz perccel később befejezni. Jól tette, így nem lehetett azt érezni, hogy „elvágták. vége” — ahogyan sok más esetben érzi az ember.

A beszélgetés azért is volt meggyőző, mert Németh

Miklós stílusát, már ismerjük. Az élőadás sem okozott hangjában, mondandójában semmi feszültséget. Nyugodtan, őszintén beszélt mindenről, amire a telefonáló hallgató kíváncsi volt. A reggelijéről is, — amelynek készítése úgymond fiai óvodáskora óta rendszerint az ő feladata. — Mit esznek reggelire? — kérdezte a műsorvezető, s alighanem erre az ország fölfigyelt. Tényleg, mit reggelizik a miniszterelnök családja? Nos, mint elmondta, a tojásrántotta, de méginkább a bundás kenyér a legkedvesebb a gyerekeknek, s természetesen a korszerű, ilyen olyan korpásjoghurtos keverékek.

Egy-két kérdés után a téma közepében voltunk. Nem tart a kormány elnöke a bizalmatlanságtól? Dehogynem. hangzott a válasz, nem véletlenül mondtam még őszintén a mostani ülésszakon, hogy álmatlan hajnalaim vannak. Igaz, ezeken a korán virradó órákon a gondolatok többnyire az egész országot foglalkoztató vitás kérdések, — például Bős— Nagymaros — körül forognak, de az ember nem tehet arról, hogy nem hagyja nyugodni a helyzet. A telefonálók nem engedtek sok magyarázatot. Megkérdezték, milyen a viszonya a viták közepette a párt főtitkárával, hogyan, látja, szükséges-e, hogy a miniszterelnök tagja legyen a Politikai Bizottságnak, ott lesz-e június Í6-án Nagy Imre temetésén, s mit tart erről a napról?

Aki meghalgatta, biztosan nem bánta meg. Az ausztriai, csehszlovákiai tárgyalások után az Országgyűlésben is hét emberének bizonyuló Németh Miklóst egy kicsit jobban, bensőségesebben megismertük, Talán sokan még inkább hívei lettek a fiatal kormányelnöknek. És erre igazán szükség van. A politika sose volt érzelemmentes!

(SJ)