Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-05 / 130. szám

1989. JÚNIUS 5 j^ÉPlAP n Azonnal fizessünk a kéményvizsgálatért? Szinte naponta halljuk, s olvassuk az újságokban, ihogy vállalatoknak, szövet­kezeteknek nincs pénzük, innen-onnan vesznek föl hi­telt, és azt is, hogy kimerült az állam kasszája. Ezzel szemben fel sem merülhet, hogy nekünk, állampolgá­roknak sincs pénzünk, nem tudunk minden esetben azonnal fizetni, mert akkor jön a büntetés. Példa erre a tehófizetés, amit állítólag a lakosság 51 százaléka meg­szavazott, majd a szilárd burkolatú útcsináltatás. Ez utóbbira 8000 forintot kel­lett befizetnünk — akár volt rá pénzünk, akár nem. El­lenkező esetben kamatostól kell fizetni, vagy ráterhelik a házra. És a kiadásoknak sosincs vége: májusban két kéményseprő jött hozzánk, hogy a kémények négyéves műszaki állapotát vizsgál­ják — amibe bele is egyez­tem. Igen ám, de csak ak­kor fognak hozzá, ha kémé­nyenként 125 forintot fize­tünk azonnal. Mondtam, hogy vizsgálják nyugodtan, de én egy vasat sem tudok fizetni. Erre jött a fenyege­tés: ha most nem tudok, majd fizethetek ötezret. Ír­tak egy figyelmeztetést, amin az áll, hogy nem en­gedtem a kémény műszaki állapotát megvizsgálni, hol­ott ez nem igaz, mert csak a munkadíj kifizetését ta­gadtam meg. Mint látják, mindenki szorgalmasan megtalálja a módját, hogy hová költsük a kis nyugdíjunkat. Részem­re betelt a pohár, ezért ké­rem Önöket, szíveskedjenek kivizsgálni és érdemi vá­laszt adni, hogy a kémény­seprők jogosan jártak-e el velem szemben. Ugyanis le­hetetlennek tartom, hogy a rövid idejű munkájukért 125 forintot fizessünk, és azon­nal. Akkor, amikor az ál­lam a májusra ígért 100 fo­rint nyugdíjemelést halo­gatta. Tóth Pál Tiszapüspöki Kovács Istvántól, a Ké­ményseprő és Tüzeléstechni­kai Vállalat kirendeltségve­zetőjétől kértünk olvasónk észrevételére választ: a négyévenkénti vizsgálati díj valóban 125 forint kémé­nyenként, de helytelenül jártak el a kéményseprők. Akkor is el kellett volna vé­gezniük a munkát, ha valaki nem tud azonnal fizetni. Ilyen esetben zöld csekket adnak, amin 8 napon belül kamatmentesen lehet befi­zetni az összeget. Tavaly például 50 ezer csekket állí­tottak ki, sajnos ennek egy részét még most is próbál­ják . „behajtani”. Néhány százalék késedelmi kamatot számolnak föl, de szó sincs arról, hogy 5000 forint bír­ságot követelnének bárki­től. Alaptalanul fenyegetőz­tek a kéményseprők, s az ügyben intézkedik. Szabad iskolaválasztást — mindenkinek Az 1985. évi oktatási tör­vény 71. §-a kimondja, ha a szülő nem a körzetbe tar­tozó iskolába szeretné be­íratni gyermekét, felvételé­ről első fokon a választott iskola igazgatója dönt; a szülő igényét méltányosan kell elbírálni. Ezzel a lehe­tőséggel egyes általános is­kolákban csak a kiváltságos szülők élhetnek? Mint jóhiszemű és naív pedagógus, április 27-én je­lentkeztem a szolnoki Ko­dály Zoltán Énke-Zene Ál­talános Iskolában, hogy gyermekemet beírassam a nem ének-zene tagozatos osztályba. Nem gondoltam, hogy ennek több akadálya is lesz. így például az, hogy nem lakunk az iskola kör­zetében, csak pedagógus va­gyok, és a férjem sem ül vezetői székben. A beszél­getés alkalmával tudtomra adta az igazgatónő — me­rev, elutasító módon —, hogy sok a jelentkező, nem tudja felvenni gyermekün­ket. Megértettem. Foglalko­zásomból eredően azonban tudomásomra jutott, hogy ugyanebbe az iskolába — az utánam jelentkezők közül — beírathatta gyermekét a szintén nem a körzetben la­kó vállalati igazgató, a rendőrnyomozó és az orvos szülő. Kérdezem: A pedagó­gus gyermekének nincs he­lye ebben az iskolában? Ta­lán hibáztam, hogy nem ke­restem magas pártfogókat? Most már tudom, hogy nem, mert milyen szemléletben nevelkednek a jövő emberei ott, ahol a vezető ily módon válogat a gyerekekben. A kiválasztáskor nem tartja szükségesnek a gyerekkel való személyes találkozást, képességéről közvetett mó­don szerez információt. Marosiné Kittling Katalin óvodapedagógus Szép napokat töltöttünk Ábrahámhegyen hogy az emberek többsége hosszú töprengés, megfonto­lás után megy csak orvos­hoz, mert nem mindegy, tel­jes fizetést kap-e vagy táp­pénzt. Az is köztudott, hogy Magyarország lakosságának nagy része túlsúlyos. A kö­vér ember a felülvizsgáló orvostól nem kigúnyolást, hanem segítséget vár a gyó­gyuláshoz, netán a fogyás­hoz. Megengedhetetlennek tartom, hogy egy orvos azt mondja a betegnek: „A fo­golytáborokból nem kerül­tek ki kövér emberek”. Nem hallott alkati adottságról, öröklődésről? Szerinte a túlsúlyos ember nem is be­teg? Azt várjuk az orvostól, hogy az egészségi állapotunk iránt érdeklődjön, s próbál­ja felfedezni a rendellenes­séget kiváltó okot, majd a gyógyítás módját — írta többek között olvasónk, aki nevét, címét sem hallgatta el, de csupán a monogram­jának közlését kérte. F. M.-né Cibakháza Telt ház és vastaps Gyermekkórusok nagy si­kerű találkozóját rendezték meg májusban a jászapáti Városi Művelődési Házban, melyen szerepelt a prerovi (Csehszlovákia) művelődé­si ház gyermekkórusa is. A Leos Svagera által vezé­nyelt énekkar a fegyelme­zett, felszabadult éneklés kitűnő példáját nyújtotta, ahogyan a jászberényi Szé­kely Mihály Általános Is­kola énekkara is. (Előző nap Tóth Béláné karnagy veze­tésével a mezőtúri kórus­hangversenyen nyertek nagydíjat.) A kisdobos kó­rus Ilonka Gabriella vezény­letével szólaltatta meg a gyermekvilághoz közel álló dalokat. Nagy sikere volt a jászapáti Damjanich Üti Ál­talános Iskola kórusának is — Réz Istvánná irányításá­val. A zsúfolt nézőtér kö­zönsége szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a kó­rusok és valamennyi közre­működő szép teljesítményét — adta hírül Gedei László jászberényi olvasónk. flz én lorinlom nem olyan, mint a másé? Hónapok óta utazgatom Fegyvernekről Szolnokra, hogy karika fülbevalót ve­gyek a feleségemnek, de saj­nos a szolnoki ékszerboltban mindig az a válasz, hogy nincs. Legutóbb, május 2-án már nyitásra ott voltunk, mert tudomásunkra jutott, hogy a megelőző napokban kaptak karika fülbevalót, s mivel hétvége és ünnep kö­vetkezett, úgy véltük, jut belőle. Sajnos potyára men­tünk, de még azt sem tud­ták megmondani, a legköze­lebbi áruval kapnak-e belő­le. S ami igazán „kiakasz­tott”: egy óra múlva ugyan­ebben az üzletben a rokon­ságomból vásároltak karika fülbevalót. Nem hiszem, hogy ilyen gyorsan újabb szállítmány érkezett volna. Ezért csak arra tudok gon­dolni, hogy az én forintom nem olyan mint a másé. Bognár János Fegyvernek Olvasónk sérelmével Vá­mos Lászlónét, az Óra- és Ékszerkereskedelmi Válla­lat szolnoki üzletvezetőjét kerestük meg. Elmondta, hogy olyan nagy az érdek­lődés a fülbevalók és gyű­rűk iránt, hogy nem tudják kielégíteni az igényeket. Nem a megrendelésükön múlik az ellátás, a központi terítés függvénye. Nem tud­ják előre megmondani, hogy igénylésük szerint kapnak-e legközelebb karika fülbeva­lót, vagy más formájút kül­denek helyette. Kivételes esetben tesznek félre — egy napra — ékszert, ha valaki­nél éppen nincs annyi pénz. Ha lejárt a határidő, s az illető nem ment vissza érte, kiteszik az árut. Ez történt az említett napon is, így ju­tott hozzá a levélíró rokon­ságából valaki fülbevalóhoz. Április 28-án ugyanis 37 pár karika fülbevalót kaptak — 3 féle méretben —, s még aznap el is fogyott. Vásárhelyi István természetkutatóra emlékeztek a jászsági gyerekek A Szolnok Megyei Tanács negyvenkét idős embernek nyújtott felejthetetlen pihe­nést az ábrahámhegyi üdü- , tőjében — május 2-től 10-ig —, minden ellenszolgáltatás nélkül. A kellemes, jó han­gulat azzal kezdődött, hogy megérkezésünkkor kedve­sen fogadtak bennünket, tiszta, rendes szobákkal vár­tak. Mindvégig bőséges és jó ízű étellel láttak el, kísérő­ink gondossága, figyelmessé­ge szintén említésre méltó. A rákóczifalvai idősek klub­jának vezetője egyetlen este sem mulasztotta el, hogy ne kérdezze meg mindannyi­unktól — végigjárva a szo­bákat —, nem beteg-e, nem fázik-e valaki.. . Ott-tar­­tózkodásunk ideje alatt vi­dám énektől volt hangos az üdülő és környéke. A velem együtt lévő idős emberek nevében és megbízásából ez­úton mondok köszönetét a rólunk való gondoskodásért. Szabó Imre Tiszaíöldvár Hz orvostél segítséget, nem szekírozást várunk Az egyre romló életszín­vonal szinten tartása érde­kében mind többet kell dol­goznunk. Ebben a nagy meg­terhelésben a szervezet, az idegrendszer romlik, gyak­rabban fordulunk orvoshoz. Az egészségügyi program is célul tűzte a romló egészsé­gi állapotban lévő állampol­gárok gyógyítását, a beteg­ség megelőzését. Éppen ezért furcsállom a táppénzes fe­lülvizsgáló orvosok hozzáál­lását, már akik szekírozzák a beteget. Tudniuk kell, sárhelyi István természetku­tatónak a nevét. A „bükki polihisztor” 1889 májusában IA tárgyalóteremből I Szemérem ellene szemérmetlenül Lehetséges, hogy a fiatal­korú F. E.-t a tudásvágy hajtotta. Bár igaz, ami igaz, ismeretei meglehetősen hiá­nyosak, lévén, hogy tizen­hat éves kora ellenére az ál­talános iskola 6. osztályát tudhatja csak maga mögött, így aztán az iskolai szexu­ális felvilágosítás valahogy kívül rekedt az életén, a vi­selkedéskultúra — mint a történetéből kiderül — szint­úgy. Noha a jászapáti legény jelenleg a dolgozók iskolájá­nak padjait koptatja, társá­val, az ugyancsak fiatalko­rú F. M.-mel úgy döntött, hogy kézzelfogható tapaszta­latok alapján tesznek szert némi tudásra a női nem is­mertetőjegyeiről. A megismerés vágyától hajtva szálltak föl még az elmúlt év októberében a Szolnokról késő éjszaka Üjszász felé induló vonatra. Társaságban voltak, vala­hogy mégis társtalannak érezhették magukat, mert midőn megpillantottak a va­gon folyosóján egy fiatal nőt, rögvest kapcsolatot ke­restek vele. Eleinte csak sza­vakkal fejezték ki, hogy mi lenne a pillanatnyi szán­dékuk vele kapcsolatban, majd az elutasító magatar­tást észlelve a tettek meze­jére léptek. A nemkívánatos, ugyan­akkor durván erőszakos kö­zeledés érthető riadalmat váltott ki az „érintett” nő­ben, aki menekülni próbált ifjonc csodáiéi elől. A sze­mérem ellen szemérmetlen üi föllépő suhancok viszont to­vábbra is az előbb említett módon próbálták megakadá­lyozni ebben. Végül mégis sikerült a vagon mosdó­helyiségébe jutnia, miköz­ben a két lovag egy pilla­natra sem állt el szándéká­tól. A dolgok azonban nem kedvük szerint alakultak. A megtámadott nő az állomás­hoz közeledő, ezért Lassító vonat, ajtaját kinyitva a lép­csőre állt, hogy miinél távo­labb legyen hódolóitól s mi­előbb leszállhasson. Az események ilyetén ala­kulását látva, F. E. még egy kísérletet téve nyúlt a nő­höz. Valamiféle halvány kudarcélményként könyvel­hette el a nő ismételt véde­kezését. Ebbéli dühében ta­szított egyet a lépcsőn állón, aki egyensúlyát, vesztve zu­hant ki a szerencsére már lelassult vonatból. Az esés következtében zúzódásos sé­rüléseket szenvedett. De ez­úttal a két ifjú sem úszta meg tettét. A szolnoki váro­si bíróságon szemérem elleni erőszak bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt vonták őket felelősségre, ahol végül F. E.-t tíz-, társát, F. M.-et nyolchónapi fog­házra ítélték. A fiatalkorú­akat azonban két év próba­időre felfüggesztette a bün­tetés végrehajtásától. Másod­fokon azonban a megyei bí­róság F. E. könnyű testi sértésként értékelt cselek­ményét súlyos testi sértés bűntette kísérleténeK minő­sítette, ezért a kiszabott fog­házbüntetés felfüggesztését mellőzte, így azt le keli töl­tenie. Sz. Gy. látta meg a napvilágot a re­formátus tanító házában. A centenárium alkalmából a Kókai László Ű ttörőház több hónapon át tartó prog­ramsorozattal adózott Vá­sárhelyi István emlékének. „Erdők-mezők titkai” cím­mel, a jászsági gyerekek al­kotásaiból nyílt kiállítással, a május 13—14-i hajtai ba­rangolással, ahova több mint ötven felső tagozatos jászberényi gyerek kerékpá­rozott. Az öregerdei tábor­tól gyalog indultak tovább, hogy Hajta mocsár-, nö­vény- és állatvilágával is­merkedjenek. Buschnann Ferenc természetkutató, a Jász Múzeum munkatársa kalauzolta az ifjú termé­szetbúvárokat a ritkaságok­ban sem szűkölködő terüle­ten. Az esti szalonnasütés után a csillagászati távcső mögött türelmesen várt so­rára az érdeklődő sereg, hogy mindenki megcsodál­hassa a Hold krátereit. A vasárnap délelőtt játék­kal és közös főzéssel telt, majd délután hazaindult a kerékpáros karaván. Faragó László igazgató Jászberény Nem hívtak meg a nyugdíjasklub vezetők fórumára Nagy meglepetéssel olvas­tam a május 18-i Néplap­ban, hogy nyugdíjasklub­vezetők megyei fóruma volt előző nap Szolnokon, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az erről szóló tájékoztató alcíme: Nem jöttek el az „Országos” ven­dégek. Ezzel kapcsolatban több kérdés merült fel ben­nem: hány nyugdíjasklub működik a megyében és ab­ból kik kaptak meghívót, mert a Kőolajkutató Válla­lat képviselőjét nem hívták meg. Szívesen részt vettem volna, mert egy-egy ilyen értekezleten sok tapasztala­tot lehet szerezni. Mint ol­vastam, megyei vezetők, ne­ves szakemberek adtak vá­laszt a feltett kérdésekre. Milyen a megyei vezetés kapcsolata az országos szö­vetséggel, miért nem jöttek el a vendégek, ha meghívót kaptak? Milyen a nyugdí­jasklubok megyei szerveze­tének felépítése, alapszabá­lya, s mik a főbb célkitűzé­sei? Mint a Kőolajkutató Vállalat nyugdijasklubjának alapító tagja és egyik veze­tője, részt vettem Budapes­ten a nyugdíjasklub-vezetök tavalyi 1. országos tanácsko­zásán, majd az idén január­ban a II.-on, március 29-én pedig a III.-on. Ez utóbbin több mint négyszáz klubve­zető volt. Az itt elhangzott tájékoztatóból a következő­ket emelném ki, s hoznám nyilvánosságra: a Nyugdí­jasklubok Országos Baráti Köre úgy határozott, hogy létrehozzuk a Nyugdíjasklu­bok és Idősek — Eletet az éveknek — Országos Szö­vetsége elnevezésű szerve­zetünket és ezt mint jogi személyt — az egyesületi törvénynek megfelelően — bejegyeztetjük. Nyílt szava­zással tizenöt tagú országos vezetőséget választottunk, melynek elnöke Knoll Ist­ván, alelnöke Krizsán Sán­dor lett. A vezetőség ígérte, hogy minden klub meghí­vásának eleget tesz. El­mondták, hogy az országban jelenleg 900—950 a nyugdí­jasklubok száma, s ha egy­szerre 15-nél is több helyre kapnak meghívót, előfordul, hogy valahova nem tudnak eljutni. Erről azonban ide­jében értesítést küldenek. Szatmári Zsigmond Szolnok Összeállította: Csankó Miklósné I A jászberényiek nagyvis­­nyói tábora 1986-ban vette fel a város szülöttének, Vá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents