Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-05 / 130. szám
1989. JÚNIUS 5 Néplap 9 A SIKER KULCSA Egy tejtermelő gazdaságban — tovább fejlesztik a bérleti rendszert Nem panaszkodhatnak a szovjet állampolgárok, hogy semmi érdekes nem történik hazájukban. A lassan már mindenre kiterjedő peresztrojika során az utóbbi hetekben két téma izgathatta igazán az embereket. Ott voilt egy részt a választási kampány, amely az új politikai széláramlatoktól támogatva a korábbi évek mélységes unalmával ellentétben helyenként, igencsak felfűtött érzelmi légkörben zajlott. (Különösen szembeötlő jelenségként hatnak a Borisz Jelcin személye körül kialakult parázs viták, felvonulások.) Node talán a lakosság nagyobb részét még a választási politikánál is jobban érdekelte egy másik égető kérdés körül keletkezett vita — mégpedig az ország élelmiszer-ellátásának helyzete. A mindennapi betevő beszerzése ugyanis egyre komolyabb gondokat okoz vásárlóiknak és kolhozparasztnak egyaránt. Nemcsak az üres pultokról s a számos helyen bevezetet jegyrendszertől szenvedő lakosság érzi mind sürgetőbbnek a probléma megoldását, hanem a gazdasági és polititkai vezetés is. Lehetetlen állapot, hogy az egykori búzaexportáló ország most évről évre horibitis összegeket kénytelen gabona s egyéb élelmiszerek behozatalára költeni. Főképpen, most, amikor a Szovjetunió valutabevételei az enregiahordozók árainak csökkenése miatt számottevően kisebbek. Márciusi ülésén a Szovjetunió Kommunista Pártjának központi bizottsága is napirendre tűzte a kérdést és átfogóan megvitatta a kibontakozás lehetséges módozatait. A plénumon elhatározták, hogy a falvakban újjá kell éleszteni a gazdatudatot s kiemelten kell kezelni a falvak szociális fejlesztését. A mostani plénumot megelőzően széles körű vita bontakozott ki a sajtó hasábjain a követendő útról. Egyesek még több beruházással, technikával és meliorizációval kívánjuk kihúzni a kátyúból a mezőgazdaság szekerét. Ám a tények azt bizonyítják — s erre Mihail Gorbacsov is utalt beszédében —, hogy a több pénz még nem minden. Hiszen 1975 és 1987 között a mezőgazdasági termelő alapok 210 százalékkal nőttek, s ehhez képest az agrárszektor termelésének alig 25 százalékos növekedése elenyésző. Mások viszont az eddigi rendszer, a szovhozok és ko'hozok felszámolásában látják az üdvözítendő utat, és úgy gondolják: azok földjeit, termelőeszközeit a bérlők, árendások között kellene szétosztani. Nos, a szovjet párt vezető testületének véleménye szerint ez az út sem járható, azonban a jövőben ténylegesen nagyobb szerephez kell juttatni a bérleti rendszert. Igaz, szigorúan önkéntes alapon, nehogy a végén azt nevezzék bérleti viszonynak, aminek valójában semmi köze az eredeti elképzeléshez. (Más kérdés, hogy ez azt is jelenti, a helyi szervekre van bízva, átadnak-e bérletre földet az erre vállalkozóknak.) Tehát kompromisszum gyanánt egyfelől tovább ösztönzik az árendásokat, akik egyébként az esetek többségében bizonyították e rendszer életképességét, sőt előnyeit, másfelől viszont a mezőgazdasági termelés fő láncszemei továbbra is a szovhozok és kolhozok maradnak. Változások lesznek a felvásárlási- és árrendszerben is. Azáltal, hogy az ígéretek szerint csökkentik a kötelező állami megrendelések számát, szabadabb kezet akarnak adni a termelőknek; csak az nem teljesen tiszta még, hogy a hatalmas bürokratikus intézmény,' a Goszagropdom megszűnte után az újabb hivatal, a kormánynak alárendelt élelmezési és felvásárlási bizottság mennyire érvényesíti a központi tervirányítást. Azaz, fennáll a veszélye, hogy megismétlődik, ami az iparban: a hatalmas állami megrendelések szinte gúzsba kötötték az „önálló” vállalatok kezét, s csak határozott tiltakozásukra születtek enyhítő intézkedések. (Érdekesség, hogy az állami megrendelésekről szóló vitában Mihail Gorbacsov éppen a magyar példára hivatkozott. ahol is az ösztönzőrendszer kialakítása után éppenséggel a gazdaságok versengenek az állami megrendelésekért.) Nem kevésbé fontos tennivaló az árképzés — ráfordításokat jobban tükröző felvásárlási árakat léptetnek életbe a Szovjetunióba a közeljövőben. Ugyanakkor a kiskereskedelmi árak legalább 2—3 évig változatlanok maradnak — ígérik a moszkvai vezetők. D. L. Testvérszöktetés a fal fölött — Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt Matthias Rust látványos moszkvai leszállása után újból vakmerő légikalandról cikkezhet a ny ugat-bérli ni (és a nyugatnémet) sajtó. Míg azonban Rust egy fennkölt eszme érdekében vállalkozott — a béke szükségességének demonstrálását célzó -repülésre. addig a nyugat-berlini eset szereplői nagyon is kézzelfogható okkal vágtak neki a nem mindennapi akciónak. A Bethke-fivérek (Holger és Ingo) korábban az NDK- ban éltek, ám egyikük még 1975-ben átszökött az NSZK- ba. A másik testvér 1983- ban meglehetősen látványos módját választotta a távozásnak. Kelet-Berlin egyik, a betonfalhoz közeli házának padlásáról nyíllal átlőtt egy 30 méter hosszú, vékony drótkötelet a nyugati szektor szemben álló épületébe. Ott várakozó barátja egy emeleti ablakban rögzítette a huzal végét, majd a vakmerő ifjú egy fregoli-csiga segítségével 20 méter magasságban átgördült a fal fölött Nyugat-Berlinbe. A két fivérnek az évek múlásával hiányozni kezdett öccsük, Eggbert. Az NSZK- ban vásároltak hát két darab igen könnyű motoros repülőgépet. (Az Ikarus Fox 22—C típusú kétüléses masina leginkább egy hagyományos szárnyakkal ellátott sárkányrepülőre emlékeztet.) A gépeket— szétszedett állapotban — Nyugat-Berlinbe fuvarozták, majd május 26-án hajnali 4 óra 20 perckor a város Neukölln kerületének futballpályájáról a levegőbe emelkedtek — az egyik masina fedélzetén egy bekapcsolt videokamerával-Szakértők tanácsára előzőleg katonai terepszínűre mázolták a szárnyakat, s ötágú vörös csillagot festettek rájuk — nyilvánvaló megtévesztési szándékkal. A két repülő alkalmatosság nyolc perc múlva ért a kelet-berlini Treptow-park fö- f lé, ahol a fák között elbújva már várta őket öccsük. Az egyik gép leszállt, hogy fölvegye őt, miközben a másik géppel Ingo Bethke a levegőben körözött, hogy rádión keresztül esetleges veszélyekre figyelmeztethesse két fivérét. 4 óra 30 perckor a másik gép ismét a levegőbe emelkedett, majd együtt Észak felé vettek irányt. A Quick magazinhoz eljuttatott videofelvétel tanúsága szerint 4 óra 34-kor haladtak el a kelet-berlini TV-torony mellett, majd három perc múlva földet értek a nyugatberlini Reichstag előtti füves téren. A várost kettészelő betonfalat mintegy 200 méter magasságban repülték át. A három Bethke fivér hétfő estig nem lépett a nyilvánosság elé. Állítólag a Quick magazin szerkesztőinek oltalmát élvezik, akiknek busás haszon (állítólag 500 ezer márka) reményében rendelkezésére bocsátották a légikaland bizonyítékait. Az olvasók a Quick kedden utcára került legfrissebb számából tudhatják meg a vakmerő vállalkozás részleteit. Az NDK, amelynek a négyhatalmi megállapodás értelmében semmi köze nincs a berlini légtérhez, bosszúsan reagált a szökés hírére. A szombati lapokban megjelent ADN-jelentés a tranzitutakra vonatkozó előírások durva megsértésének nevezte, hogy a két fivér Nyugat-Berlinbe szállíthatta a szétszedett masinákat- A hírügynökség a tranzitutakon haladó szállítmányok szúrópróba-szerű ellenőrzésének megszigorításával fenyegetőzött. Komor szózatokban Berlinben soha nincs hiány. Alig négy hónappal ezelőtt jelentette ki az NSZEP főtitkára. hogy a Berlint megosztó fal még akár száz évig is állni fog. ha nem szűnnek meg a megépítését szükségessé tevő okok. Attól eltekintve, hogy ebben a jóslatban egyre kevesebben hisznek Európában, a Bethke-fivérek vállalkozása is azt mutatja: bár még áll a fal, az emberi találékonyság számára nem létezik áthághatatlan akadály... Dorogman László Öltöztessük szép ruhába a szocializmust Interjú Nicaragua belügyminiszterével Az Országgyűlés legutóbbi ülésszaka számos rangos külföldi érdeklődőt vonzotta Parlament épületébe. Az egyik legérdekesebb vendég Tornas Borge nicaraguai belügyminiszter, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front országos vezetőségének tagja volt. Lapunk nevében néhány kérdést intéztem az olajzöld egyenruhát viselő miniszterhez. — Miniszter elvtárs, Nicaragua mennyi támogatást kap az európai szocialista országoktól: egyáltalán éretik ennek a segítségnek a hatását az ország mindennapi életében? < — Ügy vélem annál kevesebbet kapunk, mint arr.enynyit a szocialista országok polgárai adni szeretnének, ám a politikai igyekezetnek a gazdasági lehetőségek szabnak határt. Természetesen ma már nem számíthatunk olyan mértékben az Önök segítségére mint mondjuk Kuba a maga idejében. Megváltoztak a gazdasági viszonyok, tudjuk, hogy elsősorban magunkra keli építeni. — Nicaragua meglehetősen kivérzett a polgárháborúja sorún. Ma a kormány milyen perspektívát tud ígérni az állampolgárainak? — Egyélőre szociális intézmények megvalósítására nem gondolunk. Nekünk ma a túlélésre kell berendezkedni, de azért erdeményeket így is fel tudunk mutatni. Például a gyermekhalandóság terén: még korábban ezer született gyermek közül 200 meghalt, mára ezt a számot 80-ra sikerült leszorítani. Jó, tudjuk ez még mindig magas szám, de azcrt minőségi változást jelent. Vagy: a lakosság több mint 50 százaléka analfabéta volt, most az írni-olvasni nem tudók aránya 12 százalék. A szociális megoldásoknál is fontosabb azonban, hogy tulajdonosai vagyunk nemz« ti sorsunknak, hogy egy új erkölcs alakult ki országunkban, és ez többet ér az autópályáknál, a felhőkarcolóknál. — Mi jön a túlélés után: milyen programot készítettek mondjuk az ezredfordulóig? — Erőnket eddig az ország védelme kötötte le, ha lehetőségünk lesz, megvalósítjuk a stratégiai fejlesztési tervünket 2000-ig. Például az energiaslzükségletünket kell kielégíteni országunkban erre óriási lehetőségeink vannak, thermoenergiáit nyerhetünk a hőforrásainkból, aztán komolyan kutatunk majd ásványi kincsek után, és a mezőgazdaságban exportra kell törekednünk. Most szegényen élünk, pedig természeti kincsekben gazdagok vagyunk. Óriási tavaink vannak gazdag halállománnyal, a fakitermelésben is szédítő a perspektívánk. Minden adott tehát ahhoz, hogy országunk gazdag legyen. — Milyen társadalmi berendezkedésre gondolnak? — A szocializmus keretei között kívánunk maradni de ez nem zárja ki a pluralizmust, a vegyes gazdaságot és a külföldi befektetés lehetőségét. Am semmiképp nem fogadjuk el az embernek az ember által való kizsákmányolását. Szabad társadalmat építünk, ahol különböző véleményáramlatok létezhetnek a forradalom keretein belül. Az alapvető termelőeszközök a nép tulajdonában maradnak, de nincs kizárva a magántulajdon léte, a nem döntő fontosságú termelőeszközök birtoklásában. A föld a termelőszövetkezeté kell legyen, ugyanígy állami monopólium marad a külkereskedelem vagy a bányászat. — Az európai szocialista országokban való változásokról mi a véleményük? — Talán kissé merész a kép, de én a szocializmust egy szép lánynak képzelem, és az a véleményem, hogy feli kell öltöztetni csinosan ahhoz, hogy vonzóvá váljék. Adjunk rá miniszoknyát, hogy előtűnjenek csinos lábai. A szocializmus az emberiség leghumánusabb formációja, és ezt be kell bizonyítani. A reformoknak tehát, megvan a létjogosultsá guk. — Járt már ön Szolnok megyében? — Még nem, de a szomszédban már igen: Egerben voltam, ahol minden bizonnyal a világ legjobb borait kóstoltam végig. Végezetül szeretném ezúttal is üdvözletemet küldeni a magyar népnek, amelyet nagyon szeretek, és üdvözlöm a Szolnok megyeieket. Tudom, hogy önök rendelkeznek azzal a józan ésszel, ami ahhoz kell, hogy megtartsák a szocializmus erényeit és képesek szép ruhába öltöztetni a rendszert szimbolizáló vonzó nőt. Palágyi Béla Bulgáriai muzulmánok Az1962-es Ű.j Magyar Lexikon szerint Bulgária lakosságának 6 százalékát a török kisebbség alkotja. Az 1979-ben kiadott magyar világatlasz már 9 százalékban jelöli meg a török kisebbség részarányát. Ez annyit jelent, hogy a mai Bulgáriában a kilenc-tízmilliós népességnek mintegy tizede török vagy török származású — azaz egymillió emberről van szó. bár Ankarában másfél-kétmilliós számot is emlegetnek. 1984 óta viszont nincsenek törökök Bulgáriában. Todor Zsivkov Bulgária állami és pártvezetője a minap a lakosság „iszlamizált” részéről” beszélt, s azokról is szólott, akik Bulgáriában az „iszlám hívei”. Szófia több ízben leszögezett hivatalos álláspontja az, hogy az országban nincs török kisebbség. Amikor 1984-ben hozzáláttak a török nevek elszlávositásához, a török népszokások, nemzeti viseletek, a vallás visszaszorításához. arra hivatkoztak, hogy voltaképpen nem tesznek egyebet, csak „visszaszlávosítják” a török uralom alatt erőszakosan beolvasztott bolgárokat. Ez az Ankara és Szófia között sokat vitatott ügy hirtelen több szempontból is újra időszerű lett, s hovatovább nemzetközi jelentőségűvé válik. Párizsban kedden megkezdődött a Helsinki folyamat egyik utóértekezlete, amely az „emberi vonatkozásokkal” — vagyis az emberi jogokkal foglalkozik. Törökország előre bejelentette, hogy hangosan szóvá kívánja tenni a bulgáriai török kisebbség bevét, annál is inkább, mert Ankara szerint az illetékes nemzetközi fórumok méltatlanul csekély figyelmet szentelnek ennek a kérdésnek — például az erdélyi magyar kisebbség ügyéhez viszonyítva. Emellett immár a világsajtó is foglalkozik a Bulgária egyes részein kirobbant zavargásokkal. A bolgár sajtó megemlítette, hogy megmozdulások során három ember életét veszítette: amikor a rendfenntartó erők „figyelmeztető lövéseket” adtak le, a visszapattant golyók kettőt halálra sebeztek, egy harmadik pedig szívrohamot kapott. Hírek érkeznek arról is, hogy „bulgáriai muzulmánok” tömegesen mennek Bécsbe, azt remélve, hogy majd bebocsátást nyernek Törökországba. Bulgária igyekszik tőlük megszabadulni. Todor Zsivkov a minap rádió- és televíziós beszédben felszólította Törökországot. hogy nyisson kaput azoknak a „bolgár muzulmánoknak”, akik oda akarnak menni. A bolgár vezető szerint Törökországnak „meg kellene nyitnia határait a világ számára, összhangban a nemzetközi normákkal és egyezményekkel, ahogyan Bulgária is tette.” Bulgária azt hangoztatja, hogy Párizsban lesz mondanivalója, s nem is kevés, az emberi jogok törökországi tiszteletben tartásáról. Mi a helyzet például a törökországi kurdokkal? — kérdezik élesen Szófiában. Szó ami szó, Törökország nem éppen előkelő helyen szerepel a különféle nemzetközi fórumok ama jelentéseiben, amelyek az emberi jogok helyzetéről szólnak. A minap Londonban a nemzetközi információs fórumon, — amely ugyancsak a Helsinki folyamat része volt — azt is szóvátették. hogy Törökország börtönözte be a legtöbb újságírót, akik szóvá merték tenni a rendszer belső ..hiányosságait”. A Törökországnak címzett nemzetközi — vagy éppen bolgár — kritika, legyen mégoly jogos is, nem változtat a „bulgáriai muzulmánok” helyzetén. Bulgária az 1300-as évek legvégétől 1878-ig az ottomán birodalom része volt. A félévezredes török uralom nem múlhatott el nyomok nélkül. Igaz, hogy a Bulgária földjén letelepült törökök egy része a függetlenség elnyerése után hullámokban hazatelepült az anyaországba. De minden török ezt tette volna? Bizonyosan van alapja annak a bolgár állításnak is, hogy 500 év alatt a bolgárok egy része eltörökösödött. Az évszázados folyamatokat azonban elég nehéz a napi politika szolgálatába állítani. Nehezen fogható fel, hogy miért éppen 1984 decemberétől nincs török kisebbség Bulgáriában, vagy hogy miként lehet egy 300—400 éve török hagyományok között, törökként élő — annak idején talán erőszakkal beolvasztott — bolgár leszármazottat nagyhirtelen „bolgárosítani”. A „bulgáriai muzulmánok” kivándorlása nem segít azokon a bulgáriai „muzulmánokon”, akik maradni akarnak, mert őseik századok óta ott élnek. A kisebbségek jogai Bulgáriában is emberi jogok — akárcsak a törökországi kurdoké. Todor Zsivkov beszédében feltette a kérdést: Törökország milyen nemzetközi egyezmény alapján, milyen vallás és filozófia alapján követeli magának azt a jogot. hogy kijelentse: minden Bulgáriában élő muzulmán török ? Bizonyára nem minden muzulmán török Bulgáriában. De a történelmet, a szuverenitásra hivatkozva, nehéz meg nem történtté tenni. Idén január óta pedig 35 ország aláírása szerepel azon a bécsi egyezményen. amely az emberi jogokkal foglalkozik. Fodor György
