Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-01 / 127. szám

j^ÉPLAP 1989. JÚNIUS 1. Barangolás Bartában Arrafelé még ásott kútbél is isznak Egy nyugdíjas vasutasnak itt az is program, hogy várja az elrobogó vonatokat, mondja Fazekas Ferenc Törökszentmiklósi elhagy­va, a 121-es kilométerkőnél jobbra keskeny betonpántli­ka kanyarodik le a négyes­ről. Bokros ligetek, szélkó­­colta, hullámzó búzatáblák, bújkáló kukoricák után a vasútvonal mellett kőből 'ké­szült bafctenház dacol az idő­vel. — Ez már itt Barta határ­rész — mondja a nyugdíjas háziasszony, aki a változa­tosság kedvéért szintén Bar­ta, mégpedig Barta István­ná. — Hogyan élnek itt, a sí­nektől hat méterre? — Hatra? Háromra áll a szélső alapjától az épület. Mivel huszonegy esztendeje lakjuk, megszoktuk ezeket a zörgő, csattogó masinákat. Csak az a baj, hogy amíg el nem halad a szerelvény, a TV hangjából egy fikarc­— Foglalkozási ártalmak, tüdőbevérzések következté­ben. — Egyedül lakik? — Igen. A fiam és a lá­nyom gépészmérnök, a fele­ségemtől elváltam, és a 96 éves édesanyám pár napja ment el tőlem a városban élő testvéremhez. Ez a ta­nya régi örökség, nekem megfelel, csak az a baj, hogy a szőlőm lepermetezték a növényvédősök. így még megkínálni se bírom, mert nem hogy bort, de mustot sem terem... Túl a másik oldalon, nyúl­­iramodásnyival távolabb, katonás sorban követik egy­mást a levágott rendek, pe­tót. Azért akad egy érde­kesség: az udvari hajtós kút vize kiváló, ezt issza a csa­lád, ebből készül a leves. A kíváncsiskodó azt gon­dolná, hogy csupa koros embert vetett erre a sors, de nem éppen így van, Rácz Györgyné például még fia­talasszony, és most várja a harmadik gyerekét. — A másik kettő sem nagy: négy- meg hároméves. Ami a költözködést illeti, mi a jószágtartás miatt hú­zódtunk ide. Most is akad ti­zenkilenc kismalac, tehén, aprólék. Talán egyetlen a baj: nehéz a közlekedés, a gyerkeket a városba horda­ni. — Orvos? — Van, szép a rendelő, jön is hetente egyszer, de ha betegek a kicsik, vagy Sabin-cseppeket kell adni nekik, utaznom kell. És bi­zony itt, ha a vándor nem szerez gépkocsit, az út kis híján egy napot igényel. Átelleniben a másik olda­lon lakik Mészáros Ferenc­­né. Neki panasza van az or­vosra, meg a boltra is. A tenyérnyi üzlet aznap való­ban zárva volt, mert mint kiderült, az egyszemélyes helyiség dolgozója úgy kért néhány nap szabadságot: hogy az egyik nap távol van, a másik nap nyitva, amikor kenyér is érkezik. Mindezt pontosan ki is írta a bejárat fölé. Mivel több helyen ez­zel kapcsolatban negatív ész­revétel nem hangzott el, pedig jártam még további négy tanyában, nem vonhat-Zsugorodik-e még tovább a forint értéke? A sokatmondó jelképes ábrázolás Kiss Ernő tanyája hátulját dekorálja nyit se hallunk. Főleg a gyorsvonat akkora lármát csap, hogy remeg a konyha­­szekrényben az üveg. — Ez panasz? — Ugyan, dehogy, inkább tény. Egyébként sem ez a baj, hanem a reuma, meg az ízületeim, mert hosszú esz­tendőkig bejártam Miklósra dolgozni. Olykor vonattal, de ha csak tehettem kerék­párral, mert rövidebb volt az utazás. Igaz, érzi is a ke­zem, a lábam, meg a dere­kam. Azóta már nyugdíjas lettem, a gyerekek kirepültek, városiban élnek, a férjem vi­szont még dolgozik. Rend­­beteszem a kertet, kitakarí­tok, és várom hogy hazajöj­jön. Távolabb a vasúttól, bal­ra az út mellett tisztes korú tanya: hátulján szembetűnő ábrával: három egyforintos­sal. Egyre kisebbek az ártat­lanok, és a zsugorodásból ki­tetszik: az értékük is hason­ló irányzatú. Mindezek kivi­telezője a házigazda: Kiss Ernő, 67 éves, egyedül élő nyugdíjas. Ha van regényes élet, alighanem az övé az. Focizott a Fradiban, 1973 óta repül, gyémántkoszorús pi­lóta, és a háborúban Mes­­sersmith 109-est lovagolt. Azután is megmaradt a se­reg kötelékében, egészen 1953-ig, de akkor már a MÍG 15-ösök divatja járta. — Elmondhatom, megjár­tam a poklot, de a mennyor­szágot is, és utoljára két éve utaztam a szelek szárnyán. Az egyik növényvédő heli­kopter pilótája vitt fel újra, aki tanítványom volt. — Miért szerelt le? dig a gazda, Szilágyi Kál­mán, egy híján nyolcvan. A feleségével és asszonylányá­val la'kja a tanyát, az uno­kák már csak látogatóba érkeznek hozzájuk. A nők szinte naponta megjárják valamiért a várost, Török­szentmiklósi, viszont ő bő két hónapja se tette be oda a lábát. Minek? Mennek a fehércselédek, hoznak ami kell, akkor még hová a fut­­kosás? Futott, rohant ő ele­get életében, amíg jobban bírta a lába. A konyhában 11-es lámpa virít, ámbár jó lenne a villany. Ki is jöttek bő öt éve a Titász szakem­berei, méricskélték a távol­ságot, hiszen a legtöbb ta­nyáig már elkúszott a veze­ték. Eleinte bizakodtak, de kiderült, nem volt miért, hi­szen ebben az ügyben azóta sem nyitották rájuk az aj­tam kétségbe a többség vé­leményét. Az viszont' min­denhol kitetszett: jó lenne ha a vezetők sűrűbben el-el­­látogatnának hozzájuk. Meg­nézni: miképpen élnek a vi­lág ezen zugában, miféle gondokkal küszködnek. Ha másért nem: jó szót hallani, meghallgatni egy-két kérést: legyen szó a közlekedésről, a bejárás gondjairól, a bol­ti kínálatról, vagy néhány nagyon hiányzó villanyosz­lopról. Ez annál szembetű­nőbb, hiszen akad tanya, ahol csengő is található, máshol pedig csak a lámpa sárga fénye virít némi kör­ívet a falra. Holott a pusz­ták népe ennél ma már to­vább szeretne látni. ami ugye teljesen magától ért­hető. D. Szabó Miklós Tudományos felmérés Szolnok megye értelmiségéről Az MSZMP kezdeményezé­sére hároméves tudományos felmérés kezdődött Szolnok megyében az értelmiség helyzetéről, szerepéről és életmódjáról. A megyei tu­dománypolitikai koordiná­ciós bizottság a megyei mú­zeumi szervezet történészei­vel, szociológusaival, továb­bá a KSH munkatársaival arra keresnek választ, mi­lyen az értelmiség pozíciója, mi az oka, hogy a megyéből az utóbbi években évtizedek­ben az értelmiség számotte­vő része, írók, művészek, műszakiak, építészek és más ágazathoz tartozók vándorol­tak el. Hat településtípuson a tanyáktól kezdve a me­gyeszékhelyig vizsgálják mi­lyen az értelmiség megbe­csülése a társadalom­hoz, a közélethez való viszo­nya, anyagi helyzete, mun­ka- és lakáskörülménye. Mennyire jellemző és mi az indítéka a pályaelhagyások­nak. Hogyan vélekednek a különböző rétegek, csopor­tok az értelmiségről, milyen az Önértékelésük, önmegbe­csülésük? Feltárják, hogy mi moti­válja tevékenységüket, sze­repüket egy közösségben; szakmai tudás, felkészült­ség, politikai és társadalmi kapcsolatok, pozíció? Kitér a felmérés arra is, hogy a párt állami vezető pozíció­ból kikerült személyek, ál­talában milyen állásokba helyezkednek el. Állapotraj­zot készítenek az értelmiség különböző rétegeinek élet­módjáról, anyagi viszonyai­ról, a főállásokból szerzett jövedelmeket milyen mellék tevékenységekkel egészítik ki? Az általában szerény jövedelemből jut-e könyv­re, színházra, szakmai to­vábbképzésre? Az interjú­módszerrel és kérdőívek alapján végzett felmérés eredményét számítógépen dolgozzák fel. A megyei ta­nács koordinációs bizottsá­ga félmilliót meghaladó ösz­­szeggel támogatja a három­éves kutató és felmérő mun­kát. Elkészült az MDF szolnoki programja Interjú a helyi szervezet elnökhelyettesével Szolnokon az MDF hozott létre elsőiként az alternatív mozgalmak, pártok között helyi szervezetet. Alakuló ülé­sükre még tavaly novemberben került sor. Az emúlt idő­szakban többször is hallatták hangjukat, városi programmal azonban csak most álltak elő. A programról Pintér Lászlóval, az MDV városi szervezetének elnökhelyettesével beszélget­tem, aki első kérdésemre, tudniillik, hogy miért csak most fogalmazták meg elképzeléseiket, emondta: — Novemberben még nem volt deklarálva a többpárt­rendszer. Csekély induló lét­számunkkal sem tudtunk ak­kor önálló helyi programot alkotni. Csak az általános célkitűzéseket fogalmaztuk meg. Az MDF országos prog­ramja is csak márciusban az országos értekezleten fogal­mazódott meg, a helyi szer­vezetek ezt alapul véve mun­kálhatták ki sajátjukat. — Az említett célkitűzések azonban a Imost kialakított szolnoki programban is sze­repelnek. Melyek is ezek? — Alapvető célunk a he­lyi közélet demokratizálása, a nagyobb nyilvánosság meg­teremtése. Ennek érdekében még a program kidolgozásá­nak időszakában munkacso­portokat hoztunk létre. Ezek a várospolitikai, környezet­védelmi, szociálpolitikai, kulturális és oktatásügyi el­képzeléseinket körvonalaz­ták. — Magát a programot ho­gyan Jogadták el? A szerve­zet nevében szereplő jelző kapott-e szerepet, azaz de­mokratikus volt-e a döntés­­hozatal? — Havonta tartottunk munkaértekezletet tagjaink számára. Az országos érte­kezletet követően a fórumon elhangzott, javaslatokat, vé­leményeket összegyűjtöttük, majd ezeket kibővített, nyil­vános elnökségi ülésen vi­tattuk meg. Az volt a szán­dékunk, hogy azokkal a he­lyi kérdésekkel foglalkoz­zunk, amelyek megoldására megvan a felkészültségünk. Végül egy elnökségi ülésen véglegesítettük programun­kat. — Mi a program alapvető koncepciója? Mik a sark­pontjai? — Nyílt, ellenőrizhető vá­rospolitikát szeretnénk Programunk ehhez kíván hozzájárulni. Hangsúlyoz­nám, hogy korántsem te­kinthető egy propagandiszti­­kus választási programnak. Mi a helyi társadalom valós reformjára törekszünk, és en­nék eléréséért minden de­­demokratikus szervezettel, párttal együttműködünk. — Az MDF helyi szerve­zete tehát egy rtöbbelemű po­litikai erőtér egyik tényezője kíván lenni Szolnokon. — Igen. Minden, a város lakosságát érintő fontos döntés meghozatalában részt kívá­nunk venni. Vitatkozva, de konstruktív módon, ugyan­akkor az ellenőrzés jogára is igényt tartunk. — A program főbb céljai­ról már beszélt, indokolt, hogy részleteiről is adjunk tájékoztatást. — A teljesség igénye nél­kül néhány lényeges elemét emelném ki programunknak. Többek közt szorgalmazzuk a város költségvetésének biz­tosításának teljes nyilvános­ságot, hogy az ellenőrzés megvalósítható legyen. Szol­nokon és vonzáskörzetében a megüresedő lakásokat folya­matosan kutassák fel és tart­sák nyilván, hasznosítsák jobban. Legyen ez társadal­milag ellenőrizhető. A szovjet csapatkivonások és más ökok miatt felszabadu­ló területek, épületek újra­hasznosítása társadalmi vita eredményeként szülessen. A hagyományos történelmi­földrajzi elnevezések vissza­állítását, a régi megyei, vá­rosi címer használatát java­soljuk. — önök többek között ki­fogásolják a Kossuth téri munkásmozgalmi emlékmű létét is. )Miért? — Az esztétikus megfonto­láson túl úgy érezzük, hogy a szobor anakronisztikus. Egyáltalán nem tagadjuk a haladó munkásmozgalmat, de szerintünk ez a sematikus, rossz emlékű stílus nem iga­zán ezt fejezik ki. Ugyanak­kor a tér elnevezésével sem harmonizál. Ezért egy Kos­­suth-szobor létesítésére te­szünk kezdeményező lépése­ket. A II. világháború áldo­zatainak is szeretnénk em­lékművet állítani. — A program több köve­telést, is tartalmaz. — Minden alkotmányos po­litikai mozgalom, szervezet számára egyenlő lehetősége­ket követelünk a tömegkom­munikációban. Az MDF szer­vezetei kapjanak lehetőséget a tanácsüléseken tanácskozá­si jogú részvételre. Ezzel kapcsolatban egyébként ar­ról számolhatunk be, hogy a szolnoki tanács legutóbbi ülésére már kaptunk meghí­vót. De folytatva a sort: kö­veteljük. hogy az alternatí­vokat figyelő politikai rend­őrség ez irányú tevékenysé­ge szűnjön meg. Követeljük továbbá, hogy a megválasz­tott és kinevezett vezetők jogsértő és etikátlan maga­tartását tárják fel, állapítsák meg felelősségük mértékét, erkölcsi és jogi következmé­nyeit hozzák nyilvánosságra. — A jelenlegi feszítő Gaz­dasági gondokba nyilván önök is beleütköznek. Mit kí­vánnak tenni a társadalmi feszültségek enyhítéséért? — Elvárjuk a hivatalos szervektől, hogy rendszersen közöljék a nyilvánosság csa­tornáin a városban élő sze­gények számát, az elszegé­nyedési folyamat jellemző mutatóit (áramkikapcsolások, az iskolás gyerekek étkezte­tésének alakulása stb.). Rend­szeres szegénységi akciót szervezünk, használt ruhák gyűjtését, kiosztását vállal­juk. Szükség esetén szegény­­konyha létesítését is szorgal­mazzuk. Segélycélú kulturá­lis rendezvényeket szerve­zünk. — Az MDF-nek a környe­zetvédelemben betöltött sze­repe talán a legismertebb. Mire készülnek e téren? — Minden olyan beruhá­zásról, amely káros környe­zeti hatással járhat, a terve­zéstől kezdve széles körű és alapos tájékoztatási kötele­zettség előírását javasoljuk. A megyében kezdeményeztük a kétpói veszélyeshulladék­tároló független szakértői fe­lülvizsgálatát. Azt kívánjuk elérni, hogy az illetékes ha­tóságok negyedévenként hoz­zák nyilvánosságra Szolnok levegőszennyezettségi muta­tóit. — önök égy sor javasla­tot dolgoztak ki a város kul­turális életévei kapcsolatban. Mit emelne ki ezek közül? — Az MDF kiáll amellett, hogy a Szigligeti Színház, a filmszínházak, művelődési in­tézmények független műsor­­politikát valósítsanak meg. A szolnoki rádió, a városi tele­vízió műsorszerkesztési füg­getlenségét ugyancsak fon­tosnak tartjuk. Az MSZMP helyett a demokratikusan vá­lasztott városi tanács gyako­rolja a felügyeleti jogot. Alapvető követelménynek te­kintjük az iskolák autonómi­áját. Támogatjuk továbbá egy független városi lap in­dítását. Lépeseket teszünk annak érdekében, hogy az MSZMP — sztálini szelle­met idéző — jelképet, jel­mondatai csak saját intéz­ményükben lehessenek je­len — Végül engedje meg, hogy a programtól független kérdéssel folytassam. Úgy tudom, az MDF meghívót kap a megyei pártértekezlet­re. Milyen álláspontot alakí­tottak ki. mi a véleményük a programtervezetről? — Részben mi ezt az MSZMP belső ügyének te­kintjük, ezért nem foglalunk állást. Részben pedig nem rendelkezünk olyan közgaz­daságtudományi potenciál­lal, amely elemzően minősít­hetné a gazdasági programot. Ami viszont a véleményün­ket illeti: érezhető — a saj­tóból szerzett információk alapján is —, hogy szinte napról napra változik a hely­zet, új személyek, erők je­lentek meg a megye pártéle­­tében. Számunkra és a me­gye párton kívüli lakossá­gának számára természetesen nem mindegy, hogy milyen lesz az új megyei bizottság vezetése, összetétele, munka­stílusa. Kívánatos lenne, ha a párttagság véleményén túl ez is tükröződne a pártérte­kezlet és az új megyei bizott­ság munkájában. — Köszönöm a beszélge­tést. Sz. Gy. Szilágyi Kálmánék családostól ezt a vizet isszák

Next

/
Thumbnails
Contents