Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-29 / 150. szám
5 1989. JÚNIUS 29. IA szerkesztőség postájából I Kétpó, vagy más? A Néplap június 10-ei számában terjedelmes cikk jelent meg a tervezett kétpói veszélyesh u 1 ladék-kezelővel kapcsolatosan. Mivel a tájékoztatásban a nevem is olvasható, szükségesnek tartom egy dolog pontosítását. Annál is inkább, mert mind több értetlenséggel talál kozom naponta. Számomra már régen nem kétséges, hogy egy ilyen körültekintően, biztonságosan megépített telepre okvetlenül szükség van, és sakkal inkább Kétpó, mint a monori erdó vagy Apaj-puszta! De ténylegesen csak Kétpó lehet ennek a megépítési helye? Nem hiszem! A közelmúltban megtartott fórumokon más területek is szóba jöttek. így merült fel a hortobágyi nemzetközi bombatér lehetősége is, de a KVM a honvédelemtől „a madarasi rétre elutasító választ kapott” — írja az említett cikk. Majd ez olvasható: „Kisújszálláson más megfontolásból Ecsegfalvát javasolta A Magyar Hírlap szerint Ok nélkül üldözik — Szolnokról menekül egy család? című, a Néplap június 23-i számában közölt írás a benne foglaltaknál jóval meszszebbre mutat, és szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni, miután megjegyzem, hogy a Magyar Hírlap cikkére adott válasszal egyetértek: A Lakatos—Kozák família ismert rövid történetének már az előző változata se |tartogato|tt számomra meglepetést. Legfeljebb boszszankodást és részvétet — mindkét irányban, mert a jelenség sajnos általánosítható. Egy elhibázott, várospolitika bumerángja. Mint közismert, az elmúlt évtizedekben a városi pártbizottság sugallatára hamis hurráoptimizmus és egyenjogúság jelszavával tömegesen telepítették be a cigány családokat a szolnoki Széchenyi lakótelepre, a város más területeire. Nem egy előadás hangzott el meggyőzően erről annakidején a pártbizottságon, tanácsüléseken: Cigány kérdés nincs, csak társadalmi problémák vannak! Sokan talán még hittünk is az érveknek. Hittünk volna, ha az akkori első titkárral, tanácselnökkel az élen mindazok oda költöznek, akik ezt az ügyet képviselték. Példamutatóan elősegítve az általuk fennen hangoztatott asszimilációt. Nem így történt. Feltétlen híve vagyok az emancipációnak, de nem ilyen módon. Valahol olvastam egy tanulmányt, mely szerint a cigányság nem asszimilálható, nincs is szükség rá, felesleges, hiábavaló próbálkozás. Más nép, más szokások, eltérő életmód és kultúra. Egymás között érzik jól magukat, nem igénylik a parasztok szokásait, kultúráját — ahogy ők mondják. Megvan a sajátjuk, ami ápolható, értékes és fejleszthető. Ne erőltessünk rájuk természetüktől, hagyományaiktól idegen allűröket. Tizenkét éves koromig Karcagon nevelkedtem, ahol sok volt a cigány dolgozó, s emlékszem, milyen harmonikusan, problémamentesen éltek együtt a déli külvárosban. Eszükbe sem jutott volna betelepedni a városba. De abban az időben nem is erőltette ezt az égvilágon senki. Híresek és megbízhatóak voltak kovácsaik, vályogverőik, teknővájóik, zenésze-A Néplap június 26-ai számában megjelent Nem csak gyomot, halat is pusztítottak című levéillel kapcsolatosan Tóth Albert gimnáziumi tanár”. Ez így féligazság, mert nem ezt mondtam. Én nem egy helységet — Ecsegfalvát — említettem a telep lehetséges helyeként, hanem egy térséget, a Nagysárrétet neveztem meg. És ez döntő különbség! Még pontosabban: Ecsegfalva — Bucsa — Füzesgyarmat — Vésztő — Gyomaendrőd — Dévaványa — Mezőtúr — Túrkeve övezetét, ahol minden bizonnyal találhatnánk Kétpónál sokkal alkalmasabb telephelyet is. Szakítsunk már végre azzal a szemlélettel, hogy kiváló termőföldön, szántóföldek szorításában, már kiépített utak mentén, és a lakóhelyek tőszomszédságában valósulhat csak meg egyegy nagyberuházás. Ha pillanatnyilag költségmegtakarítást is jelent, ne ez legyen a döntő, mert ami ma olcsóbb, az a jövőben sokkal drágább is lehet. Dr. Tóth Albert megyei tanácstag ik stb. Az asszonyok tippanmeszelőt kínálgattak fennhangon utcáról utcára, szolgáltatásaiknak, áruiknak keletje volt. Megbecsült, egyenjogú állampolgárokká csak így válhattak. Mintahogy ma is a munka, a közhasznú tevékenység szolgálhatná kiegyensúlyozott, a társadalom által ösztönzött és elvárt emberi-társadalmi fejlődésüket. Az idézett cikk tanulságaiból kiindulva, ideje lenne végre velük kapcsolatban helyes felismerésre jutni. Benes Imre Szolnok Ehhez a témához szólt hozzá D. E. szolnoki olvasónk — a Magyar Hírlapban között cikk írójához címezve gondolatait: Kedves Gazsó L. Ferenc! Jó lett volna, ha a Kozák család „illetékes” tagja azt is elmondja önnek, hogy valamennyi testvére, sőt azok gyermekei közül többen állami gondozásban nőttek fel, többségük megjárta a javítóintézetet is. Ezért egy fillér térítést nem fizettek a szülők, munkahelyük, jövedelmük nem volt. De úgy tudom, ezt a tanácsnál nyilvántartják, meg lehet nézni. Sőt, Jakab Ernő nyilatkozatában elfelejtette megemlíteni, hogy az államtól — felnőtté válva — jelentős segélyt igényelt és kapott is. Azt hiszem, Szolnok városától a Kozák—Lakatos család már többet nem is kaphatott volna. De ők mit tettek, hogy idáig jutottak? Kérem, a jövőben ne csak a családtagokat hallgassa meg. hanem a szomszédokat, a gyámhatóságot, családsegítő és gondozó intézményeket is. Meggyőződésem, hogy ezt az esetet érdemes lett volna több oldalról értékelni. Az egyoldalú tájékoztatás súlyos társadalmi, közösségi ellenérzéseket, feszültségeket vált ki. Gondolt ön arra, hogy cikkével hány jó szándékú, segítőkész embert (még hivatalos ügyintézőket is) megsértett, megalázott? Milyen célja volt ezzel? Szerintem ön is tudja, hogy így nem lehet nevelni, jobbítani, a lelkiismeretet helyes irányba terelni. Olvasói azt várják öntől, hogy legyen kritikus, de körültekintő, megalapozott, a valóságot bemutató. Az egyszerű emberek kifejezésével élve: tisztességes ! közöljük, hogy a KÖTI-KÖVIZIG (Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság — a szerk.) nem végzett vegyszeres gyomirtást a Tiszaderzs melletti csatorna egyik partján sem. E helyen a Kunhegyesi TEMPÓ Mezőgazdasági és Ipari Szolgáltató GMK vegvszerezett, május 22—26-a között. A halpusztulást június 15-én észlelték. A halpusztulás okának ki-Átmenetileg lemondtam a Néplapot, de annyira hiányzott, hogy újból járatom, s mindig szívesen olvasom a vitára ösztönző cikkeket. Aggodalommal olvastam a munkanélküliségről, a segélyekről, s hogy a fiatalok nem tudnak elhelyezkedni. Az életbe induló generáció nem segélyt, hanem munkát akar. Az a véleményem, hogy az elhelyezkedési gondjukon oly módon is lehetne enyhíteni, hogy a magas nyugdíjasok adják át számukra a munkahelyeket. Köztudomású, hogy a nyugdíjasok többsége portás, éjjeliőr munkakört tölt be. Ezt szívesen vállalnák a fiatalok — mellette tanulhatnának is. Mi, alacsony nyugdíjasok jószágtartással próbáljuk kiegészíteni a jövedelmünket, előteremteni a megélhetéshez A cibakházi szeméttelep a falu szélén, de a lakóházak közt, s a 442-es úttól 50 méterre helyezkedik el. A falugyűlésen már többször felvetődött ez a kifogásolható állapot, de a válasz mindig az volt, hogy a termelőszövetkezet nem ad hozzá földterületet. (A szemét vége már a bejárónál van!) A szemétfelügyelő képtelen rendet tartani — hiába járja a tanácsot, mert mindenki óda borítja le a szemetet, ahova jónak látja. A kerítésemtől mintegy 10 méterre van a szeméttelep, ahol sűrűn ége-Azért fogtam tollat, hogy az Ilyen nagy a kísértése a szolnoki éjszakának? című, június 24-ei Néplapban közölt cikket kiegészítsem. Először is: annak az embernek a nevét miért nem lehetett kiírni, aki feljelentette a rendőröket, meghurcoltatta a családokat? A. T. helyett, hiszen nem kiskorú, Ambrus Tamást kellett volna írni. Aki ismeri őt, és még egyszer elolvassa a vád alapjául szolgáló vallomását, talán reálisabb képet kap az esetről. (Nehezen hihető, hogy egy be nem kapcsolt biztonsági öv miatt bárki komolyan venne tízezer forintos bírsággal és jogosítványbevonással járó büntetést. Még nehezebben hihető, hogy erre gyorsan megpróbálja megvesztegetni a rendőröket.) Az 1989. június 22-ei rádióközlés alapján megtudtuk, hogy a pedagógusok szeptemberi fizetésemelése 15 százalékos lesz. Méltánytalannak tartjuk, hogy ezt a módosítást fizetésemelésnek nevezik, mely az ez évi infláció mértékét sem éri el. Így funkciója legfeljebb a A Néplap április 24-ei számában Asztalos Ferencné tette szóvá, hogy az illetékesek elhanyagolják a szolnoki Óvoda utcai parkot. Akkor Pusztai Tamás, a Közterületfenntartó Intézmény igazgatója nyilvánosan megígérte, hogy májusban rendbehozzák. Szeretném megjegyezni, vizsgálására az Igazgatóság bevonta a Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomást. A vízvizsgálati eredmények birtokában bízunk benne, hogy a károkozó megállapítható. Varga László műszaki igazgatóhelyettes szükséges anyagiakat, ahogyan a hozzánk hasonló társaink a háztáji kertben. Dr. Király Ferenc országgyűlési képviselő javaslatával értünk egyet, amikor arról szólt, hogy a párttitkárok társadalmi munkában lássák el feladataikat, vagy tiszteletdíjat kapjanak. Soksok forint szabadulna fel, amit más célra lehetne fordítani. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a felszabadulás után mennyit, de mennyit dolgoztunk — társadalmi munkában. Ne legyen 30—40 ezer forintos nyugdíj, s ide kívánkozik az idézet: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet...” (Petőfi: A XIX. század költői című verséből — a szerk.) D M. Martfű tik a különböző hulladékot, ami egésznapos füsttel, bűzzel jár, s hordja a szél a barmot. Annyi szó esik manapság a környezetvédelemről, de akik tehetnének az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben, „hátat fordítanak”. Ha már végképp nem kerülhet a szeméttelep máshová, tartsanak rendet. Ha a tanácselnök lakna a közelében, biztosan nem itt lenne már, de az egyszerű, szegény embernek mindent el kell tűrnie? A környék lakói nevében: Tóth Anna Cibakháza Fér jemék komoly hibát követtek el, amikor a ,,fiú” cselekedetét enyhébben akarták büntetni, az apával való korábbi jó kapcsolat miatt. Mivel az enyhébb büntetéshez ragaszkodtak, ez lehetőséget teremtett egy ilyen eset belemagyarázásához. Sajnos „csak” a rendőrök szava bizonyítja, hogy Ambrus Tamás 500 forintért indult és nem többért. Bár divattá vált a rendőröket okkai és ok nélkül pellengérre állítani, bízom benne, hogy a tárgyalás az igazság megállapításával zárul, s azokat, akik tisztességesen, keményen dolgoznak a város nyugalmáért. nem ítélik el egy el nem követett cselekedetért. Szűcs Miklósné feleség Szolnok pedagógusok életszínvonalának megtartása lehet. Intézményünk dolgozói a továbbiakban azt tartanák kívánatosnak, ha a pedagógusok bérét az ország értelmiségi átlagára emelnék. A Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium dolgozói hogy ebből semmi sem lett, a terepet benőtte a fű, a gaz, és „tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”. Semmi és senki nem mozdult, legkevésbé az intézmény. Ennyit ér az adott szó? Bódi István Szolnok Ideje lenne a helyes felismerésnek Vizsgálják a halpusztulás okát II szemétfelügyelö már képtelen rendet tartani Birésági ítélet nélkül A pedagógusok fizetésemeléséhez Ennyit ér az adott szó? A magas nyugdíjasok adják át a helyüket (Ki)szolgáltatás Nemrég — feltehetően több százan — kaptak a Szolnoki Szolvilltól egy hivatalos levelet, melyben a cég közli: július elsejétől akkor vállalja továbbra is a fekete-fehér tv-k átalánydíjas javítását, ha a szerződő fél az eddigi 50 forint helyett OO-at fizet. (A színes tv átalánydíja 210 forint havonta. A szerk). Ez eddig rendben lenne, figyelembe véve az indokolást, miszerint: a vállalat gazdasági helyzete nem teszi lehetővé az elkövetkező időre felszámítandó ÁFA átvállalását, csakhogy kitételként szerepel még, hogy abban az esetben él továbbra is a szerződés, ha január elsejéig visszamenőleg befizetik a 10 forint különbözetet. Ismét a feje tetejére állt a logika: Aki nem vállalja a feltételt, Isten vele. Hogy a visszamenőleges plusz 10 forint nagy összeg-e, ez nézőpont kérdése. Akinpl ez bagatell, annak bizonyára színes készüléke van, a háromezerötszáz forintból élő, egyedülálló nyugdíjasnak ez az összeg például 30 deka húst, több kiló kenyeret vagy több liter tejet jelent, Hogyan lehet kötelezni visszamenőleg azt az embert, aki vállalja? A jogszabály nem egyformán érvényes? További adalék: Sokan kaptak májusban ugyanettől a vállalattól olyan levelet, melyben az állt, hogy az erősáramú háztartási készülékekre kötött átalánydíjas szerződéseket június 30-tól megszüntetik; intézkedésüket azzal indokolták, hogy az alkatrész beszerzésének nehézsége és a gazdaságtalan tevékenység miatt vált szükségessé. Egyszerűbb a fogyasztóra hárítani mindent, mintsem a gyártó céggel szemben érvényesíteni az alkatrész-utánpótlási kötelezettséget- Miért törvényszerű, hogy mindig a fogyasztó, az állampolgár húzza a rövidebbet? Nálunk csak az lehet a ki/szolgáltatás alapja, ami már régen nem alap!? D. L. Szolnok Elbnntották a drótkerítést A Néplap június 15-ei számában fénykép jelent meg az OTP Szolnok Megyei Igazgatóságának épülete melletti telekről, amit szöges dróttal kerítettek be. E terület nem az OTP-hez tartozik, hanem a Ságvári krt. 31. szám alatti lakóépülethez, azt a házfelügyelő gondozza. A fotó megjelenése után — mivel a szövegrészben az OTP említése félreértésre adhatott okot, felvettük a kapcsolatot az IKV-val és kértük az intézkedésüket. Két napon belül elbontották a drótkerítést. Tóth Sándor igazgatóhelyettes Aznnnal segítettek a szomszédok Vörös -kakas repült a jászjákóhalmi Csányi Miklósék Rákóczi úti otthonának melléképületére. Szombat volt, szerencsére minden szomszéd otthon tartózkodott és hamar észre vették tarajának lobogását. Az egyik csaphoz szaladt, a másik a lakóépületet védte, a harmadik az olajoshordókat görgette odébb. Aztán a megérkező tűzoltók bevégezték a munkát. A lakóház épen maradt. A hazatérő tulajdonosok már csak a köszönettel tartoztak az önzetlen szomszédoknak — adta hírül Fodor István jászjákóhalmi tudósítónk. Megérdemlik a dicséretet Nagyon kellemes hetet töltöttem Tiszaföldváron, a gyógyvizű strandon. Bejártam már Magyarország sok fürdőjét, de ilyen tisztaságot talán sehol sem találtam: naponta cserélik a medencék vizét, és jóformán egész nap takarítanak a fürdő területén. A strand vezetője — munkatársaival együtt megérdemli a dicséretet. Az ország különböző tájáról öszszesereglett, gyógyulni és pihenni vágyó fürdőző vendégek véleményét küldöm azzal a kéréssel, hogy szíveskedjenek a Néplapban közölni. Tóth Ferencné Salgótarján Közbenjártunk Késett a biztnsitási díj és a földjáradék Nagy Józsefné cserkeszőlői olvasónk sérelmezte, hogy hiába várja hónapok óta a CSÉB—'80-ra nyugdíjazáskor esedékes 4000 forintot, valahol elakadt az ügyintézés; a földjáradékát pedig rosszul számolták ki, mert kevesebbet kapott a korábbinál. Mint kiderítettük, nem az illetékes kunszentmártoni-, hanem a törökszentmiklósi biztosítási fiókhoz küldte iratait, de ennek ellenére indokolatlanul húzódott el az ügye. A Cserkeszőlői Magyar —Román Barátság Tsz földrendezési osztályán pedig névazonosság (!) miatt tévedtek a földjáradék kiutalásában. S bár mindkét helyről ígérték az illetékesek, hogy napokon belül postázzák az összeget, nem így törtést, s emiatt olvasónk újabb levelében jogosan méltatlankodott. Ritkaságszámba megy, amikor ily nehézkesen orvosolnak egy-egy sérelmet. Mi változatlanul bízunk abban, hogy az illetékesek a közbenjárásunkkor adott ígéreteiket megtartják, annak érvényt szereznek. Szerkesztői üzenet Oláh János Tiszaderzs: A halpusztulásról szóló, június 26-ai számunkban közölt levelének aláírása —a nyomda hibájából — sajnos tévesen jelent meg. A neve elé tett D. helyett Dr.-t szedtek, amiért elnézését kérjük. Összeállította: Csankó Miklósné