Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-27 / 148. szám
4 1989. JUNIUS 27 JM&ue Hetven éven felülieknek Mégis kell szelvény az ingyenes utazáshoz Díjmentesen lehet kiváltani Ismeretes, hogy június 1-jétől ingyen utazhatnak vasúton és helyközi Volán-járatokon a 70 éven felüli nyugdíjasok. Ez a sokaik számára örömteli intézkedés némi bonyodalmat is okozott, ugyanis eddig a közlekedési és a pénzügyi tárca nem tudott megegyezni a kieső bevétel visszatérítésének mikéntjéről. A legutóbbi minisztertanácsi ülésen végül is 'hallgatólagos megállapodás született: azaz a Pénzügyminisztérium képviselői ezúttal nem hoztak fel ellenérveket a közlekedési szakemberek javaslata ellen. Mindezek alapján tehát a jövőben — s erről majd az érintett közlekedési vállalatok külön is tájékoztatják az utasokat— a 70 éven felülieknek külön a számukra nyomtatott szelvényt kell váltaniuk — természetesen díjmentesen — az utazáshoz. A közlekedési vállalatok ugyanis csak ezzel tudják igazolni, hogy mennyien élnek az ingyenes utazás lehetőségével. Kieső díjbevételek Az ügyben Petőfi László, a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium osztályvezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta: pontos adatok nincsenek, csak becsülni lehet, hogy a közlekedési vállalatok mekkora bevételtől esnek el, s ennek fejében milyen összegű árkiegészítésre szorulnak. A KHÉM számításai szerint, ha változatlan maradna a nyugdíjasak kedvezménye, akkor a 70 éven felüliektől származó bevétel a vasúton mintegy 15—20 millió forint lenne, s ehhez járulna az ahhoz kapcsolódó 135—160 millió fogyasztói árkiegészítés, amelyet eddig automatikusan kapott a MÁV. Mindezek Ezeket a számításokat — mivel csak becslésről-van szó — nem lehet az állami árkiegészítés alapjául venni. A kormányzat elismeri, hogy a közlekedési vállalatokat mindenképpen kárpótolni kell, hiszen nem viselhetik egy állami szociálpolitikai intézkedés terheit. A közlekedési tárca már kezdetben is javasolta: bocsássanak ki ingyenes szelvényeket, amelyek elmaradása összességében 150—180 millió forintos veszteséget jelent egy évben a vasútnál, gz még növekszik körülbelül 130 millió forinttal. Azok az idős emberek ugyanis, akik többször utaztak, mint ahány alkalomra az állami kedvezmény adott, a MÁV-tól kaptak 20 százalékos engedményt. A Volánnál a kieső díjbevételek és az elmaradó árkiegészítések összege 200 millió forintra tehető, ám a szakemberek szerint ez akár meg is duplázódhat, ugyanis. a korlátlan ingyenes utazási lehetőség következtében várhatóan a kétszeresére nő a 70 éven felüliek utazási kedve. segítségével pontos képet lehetne kapni arról, hogy hányán éltek az ingyenes utazási lehetőséggel. A szaktárca nem lát más * módot a kieső bevételek feltérképezésére, ám a Pénzügyminisztérium egészen mostanáig azon a véleményen volt, hogy az ingyenes utazási szervények nem tekinthetők egzakt pénzügyi bizonylatnak. Az utazást igazoló szelvény egyébként azért is célszerű, mert esetleges baleset esetén ez igazolásként szolgálhat a biztosítótársaságnak. Az érintett tárcák megállapodtak abban, hogy az ingyenesség a belföldi vonatok másodosztályú kocsijaira vonatkozik. Azok a 70 éven felüliek, akik első osztályon kívánnak utazni, korlátlan számban válthatnak 90 százalékos kedvezményű jegyet. A helyjegyet természetesen mindenkinek meg kell vásárolni, függetlenül a kedvezmény mértékétől. A Volán-járatok közül az ingyenesség, a menetrendben meghirdetett autóbuszokon érvényes, különjáratokon és külföldi vonalakon nem. 500 ezer kedvezményes Az osztályvezető arról is beszámolt, hogy a közlekedési tárca eredetileg előterjesztett egy módosító javaslatot is, miszerint a 70 éven felüliek korlátlanul válthatnak 90 százalékos kedvezményű menetjegyet. Ennek elszámolási rendszere — szerintük — jóval egyszerűbb és könnyebben kezelhető lett volna, mint az ingyenes utazási alternatíva. Végül is ezt elvetették. Petőfi László arra is emlékeztetett, hogy ugyancsak június 1-jétől megváltozott — 33 százalékról 50 százalékra a közszolgálati alkalmazottak utazási kedvezménye. A Minisztertanács által jóváhagyott fogyasztói- árkiegészítési kulccsal automatikusan a teljes árú díjszintre egészíti ki a költségvetés a közlekedési vállalatok bevételeit. Ez a kedvezmény 500 ezer jogosultat érint az országban. Baleset esetén A túrkevci Városgazdálkodási Vállalat sátortábort szervezett a kevi uszodában. A fővárosból egyhetes turnusokra érkező iskolások részére gazdag programot kínáltak a szervezők, hiszen a negyvenfős csoportok részére lovaglást, teniszt, úszást, kirándulást tudnak biztosítani, teljes ellátással. (Fotó: T. Z.) Nevezetes épületeink Karcsú víztorony, romantikus reszelömííhely A műemléki védettségre méltó épületeink között a XIX. század közepétől egyre gyakrabban feltűnnek az ipari jellegű építmények. Legszebb példái ennek az alföldi táj egyhangúságát változatosabbá tevő szélmalmok. Építészetileg rokonságban van velük Szolnokon a MÁV Járműjavító Vállalat műhelycsarnokai közül kiemelkedő karcsú víztorony, amelynek a törzse idomtéglákból épült. Fölötte a vízmedencét rejtő díszes fatorony nagyszerű ácsmunkája nemcsak a dekorativitást szolgálja, hanem hűvösen tartja a medence vizét is. Az 1899-ben készült tervrajz alapján számos hasonló víztorony épült az országban, így 1980-ban Szolnokon is, de ezek közül a szolnoki víztornyon kívül már csak egy létezik. Érdemes volna hát nagyobb gondot fordítani erre az ipari műemléki épületre, amely a létesülő vasúti skanzen térségét gazdagítaná. Műemléki védelemre méltó még a Tiszavidéki Vasút műhelyének 1857-ben, romantikus stílusban épült egyemeletes mozdony- és reszelőműhelye, mely a víztoronnyal egvütt a mellette vezető útról városképileg is •nagyszerű látványt nyújt, és teljesebbé teheti a szabadtéri vasúti múzeum épületegyüttesét. Szólnunk kell még arról is, hogy a víztorony nemcsak építészetileg jelentős épület, hanem az üzemi tűzőrség rendelkezésére is szolgált. A MÁV-műhely ugyanis a millénium évében a területét hatszorosára növelte, A MÁV legszebb víztornya 1899-ből a Járműjavító műhelyében, eklektikus stílusban. hogy feladatának eleget tudjon tenni. Az új üzemrészek, gépek megkövetelték a fokozott tűzvédelmet, ezért 1893- tól már rendszeres tűzőrséget is szerveztek. Munkájukat segítette az, hogy 1900- ban a műhelyt vízvezetékhálózattal és a hozzá szükséges víztoronnyal korszerűsítették, 1912-ben pedig a toronyban nyomásfokozó szivattyút is helyeztek el. Kaposvári Qyula Kétharmada férfi, nyolcvanegy százalékuk fizikai dolgozó Több mint háromezer munkanélküli-segélyt igénylő A Munkaerőpiaci Központ legfrissebb tájékoztatója szerint április végéig több mint 3200-an vették igénybe az év eleién bevezetett munkanélküli-segélyt. Ez idő alatt több mint 700-an kiléptek a rendszerből, többségük ugyanis elhelyezkedett, néhányan pedig jogosulatlanná váltak a segélyre, vagy valamilyen oknál fogva szünételtetik számukra annak folyósítását. Időközben természetesen újak is bekerül- * tek a körbe. A segélyrendszer bevezetése óta a közvetítő szervek 182 ezer segélyezett napra, 23 millió forint bruttó segélyt fizettek kd. A segélyen töltött idő átlaga 57 nap, a segély egy főre jutó átlagos összege erre az időszakra 7291 forint volt, ami egy segélyezett napra 129 forintot jelent. A segélyben részesülők kétharmada férfi, 81 százalékuk fizikai dolgozó. Többségük alacsonyabb iskolai végzettségű, miközben a munkaerő kereslet éppen a szakmunkások iránt nyilvánul meg. A legtöbb munkanélküli az ország északi körzetében lévő ipari centrumokban Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyékben található, e két megye segélyezettjei adják az összmunkanélküli segélyben részesülők csaknem felét. LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Új honfoglalás szavalókórussal Kedves komám, akkor most visszatérnék ahhoz az író-olvasó találkozóhoz, melyen Szőcs Gézával beszélgethetett a Blaolnoki érdeklődők köre. Azt mondja Géza, hogy azért vannak otthon a kisebbségért bátran kiálló emberek, akiket valóban érnek retorziók, csak éppen nem tud róluk a világ, mert sem Ők maguknak, sem más nekik nem csinált reklámot. Ott van például, Cs. Gyimesí Éva Kolozsváron, akit Doina Comea asszonyhoz hasonlóan bántalmaznak, és ő is jóformán házi őrizetben van csupán azért, mert diákjaival együtt tiltakozott a magyar nyelv és irodalom szakot végzett 'hallgatók Kárpátokon túli kihelyezése és végzettségüktől idegen foglalkoztatása ellen. Miközben Erdély még meglévő magyar iskoláiban egyre több magyarul nem tudó tanár tanít... Bizonyára sorolhatta volna még Géza a példáikat, de kinek; magam is tehetném, de minek? Te 'tudod, komám, hogy ez egyenértékű lenne egy nyilvános feljelentéssel. Az otthonról elmenekjilőkkel és a helyükbe betelepülőkkel kapcsolatban, egy olyan ötlettel rukkolt elő Szőcs Géza, Svájcban letelepedett volt honfitársunk, hogy elképzelhető egy második honfoglalás, először, ugye, voltak ott a dákok, most meg a románok. . . Ezt csak akkor értem, ha Gézánk tréfának szánta. Az „elsővel” túl nagy gond nem lehetett, én ugyanis azon történészek véleményét osztom, akik szerint a Kárpát-medencében akkortájt semmiféle ősromán dák nem leledzett. A „másodikat” pedig az utópiák kategóriájába sorolnám, a jelenlegi status quo hajszálnyi kibillenése, vagy annak már csak a gondolata a politika szeizmográfján nagy amplitúdója kilengésekként jelezné a katasztrófát. Különben is, ha dákok nem voltak, hát románok most vannak odaát, s egyelőre az ő masszív honfoglalásuk folyik, jól körülbástyázott erődítmények épülnek és a szögesdrót-kerítés a határon ... A mi éppen esedékes honfoglalásunk ellenkező előjelű. Hogy csupán pont a Géza példáinál maradjak: Párizsban találkozott az áttelepülni kényszerülő Molnár Gusztáv barátommal, aki szerintem a romániai magyar filozófus írók legjelesebbike, és aki most külhonban alapítana újságot; Becsben futott össze Géza Rajhona Ádámmal a Magyarországra régebb áttelepült volt horffitársunkkal, az itt is befutottnak számító színművésszel, akinek új hazájában sok mindennel tele lett a zacskója, mint mondta, s most Ausztráliába készül farmernek; arcnak a volt otthoni újságíró kollégának nem írom le a nevét, akivel szintén valahol Nyugat-Európáhan tárgyalt Géza, te tudod, komám, kiről van szó, nos, miután az illető odahaza cikkek tucatjaival ünnepelte „a családot” és politikáját, most egészen másfajta szolgálatait ajánlgatja. Kérdezte Géza, mennyire megbízható a fickó.' Mondtam neki, hogy mennyire .. . Különben Gézánk — legalább is a találkozó napján — lelkesedett mindazért, ami itt történik. Ügy vélte, példátlan a történelemben az a fordulat, ami most Magyarországon végbemegy, hogy egy hatalom önszántából kész arra, hogy feladja monopolhelyzetét Gtb. Esélyt, komoly esélyt is lát a sikerre, mivel igen kedvezőnek, elszalaszthatatlannak tartja a világpolitikai helyzetet, roppant kedvezőnek a körülményeket, ö a nagyvilágban járva, sokat olvasva, számos emberrel, beszélgetve, a tisztábban látás távlatából úgy ítéli meg, hogy most mindenkinek, főleg a két nagyhatalomnak egyformán érdeke a békés, fejlett, független, fegyvermentes Közép-Európa kialakulása. S ez ugyebár, pontosan egybeesik a magyar érdekekkel: a függetlenségi törekvésekkel, a felzárkózás igényével, a béke vágyával, a közeledés kiépítésével s a többivel. Értem én Gézát, hinnék is neki, de lám-lám, nem ily egyszerű a dolog, itt benn sem tisztázódtak mindenkiben a szándékok, csaknem valamennyi pártban személyes ambíciók érvényesítése emészti fel a nemese1- célok érdekébe fektethető energiákat, hogy a kedvező világpolitikai belezet alakulásáról ne is beszé1 jek. De beszélek: íme, milyen szépen egybeesnek a magyar szándékok a „testvéri országok” elképzeléseivel! Milyen szépen egyetértenek abban, hogy elítéljenek egy lényegében békés, tiszteletteljes megemlékezést ötvenhat mártírjairól. Sejtem én, hogy hatalmi pozíciókat féltenek tulajdonképpen, s ezért próbálnak az internacionalizmus álarcában „aggódni”, de balsejtelmeket is ébreszt ez az összehangolt disszonancia. És akik úgymond pozitívan értékelik június 16-át, azok máskor is megmaradtak a véleménynyilvánítás semmire sem ^kötelező távolságában. Persze, ismét nálatok a leghangosabb az ellenszenv, már alig várták, hogy ismét elterelhessék valamivel az emberek figyelmét arról, hogy korog a gyomruk. Nem szeretnék nagyokos lenni, merem remélni, hogy azok a bölcsek, akiknek éppen ez a dolguk, hogy meghatározzák a hivatalos politika lépéseit. Azért én nem bántam volna, ha a kormány ezúttal nem óvatoskodik (talán nem akarták „szítani a kedélyeket”), ha visszafogottan ugyan, de határozottan visszautasítja a hazugságokat. Romániaellenesnek semmiképp sem nevezhető a temetés. Mikor itt annak idején megjelent, a háromkötetes Erdély története, odaát hónapokig visítoztak, hogy ez durva beavatkozás Románia belügyeiibe. Hát ez a nagygyűlés-áradat, meg sajtókampány micsoda? Nem otromba beavatkozás mások dolgaiba? Nagy Imre és társai elhantolása magyar belügy. Bár ennyit hivatalosan is ki kellene jelenteni, szerintem . .. Vagyis, így állok most én Gézánk kedvező körülményeivel. Már Kína >s beállt a szavalókórusba, ez a közelmúlt pekingi eseményei miatt nem lepett meg. Csak annyiban, hogy még ezzel a kis országgal is tudnak most foglalkozni a saját gondjaik közepette. Jön Bush, mondta nekem itt valaki megnyugtatásként. Csak más ne jöjjön, szaladt ki a számon, s már meg is bántam, hogy szóltam. Elképzelhető, hogy feleslegesen aggódom, s borúlátásomat semmi sem igazolja. Talán sváic’ (vagy magyar) állampolgárként én is lezserebb volnék. Ám egyelőre sem elvtársa, sem bajtársa nem vagyok itt senkinek. Még mindig veled polgártárs komád, Lajos A Tiszavidéki Vasút 1857-ben épült mozdony- és reszelőműhelye
