Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-24 / 146. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1989. JÚNIUS 2< Tűzoltás helyett biztORságes megélhetést Karcagon a nyugdíjasok egytizede kap segélyt Karcagon a megyei általános tapasztalatokhoz hasonlóan elöregedik a Lakosság, az idős korúak aránya növekszik tehát a város népességének korösszetételében. önmagában ez a tendencia is jelzi: a helyi tanácsnak nagyobb figyelmet kell fordítania a nyugdíjas réteg életkörülményeinek alakulására. Ha pedig számításba vesszük a romló gazdasági körülményeket, nyilvánvaló, hogy ez a figyelem forintokban is keLl, hogy kifejeződjön. Már csak azért is, mert o veszélyeztetett helyzetbe kerülök részaránya érzékelhetően megnőtt az utóbbi időben. Többek közt ez derült ki abból, amit dr. Csala Anikó, a városi tanács hatósági osztályának vezetője elmondott, amikor kérdésemre fölvázolta a településen élő idős emberek helyzetét, képet adva azokról az erőfeszítésekről, melyet a tanács sorsuk jobbításáért tesz. — Az adatok, a felmérések mennyiben 'támasztják ilá az elmondottakat. A statisztikák milyen életkörülményekről vallanak? — A város húsz százalékát alkotják a nyugdíjaskorhatár fölöttáek.E réteg anyagi biztonsága igencsak viszszaesett az utóbbi időben. Többségük alacsony nyugdíjból, járadékiból élve próbál lépési tartani az inflációval, mind szélesebb körben egyre reménytelenebből. A hetven éven felüliekről a családsegítő központ készített egy felmérést, amely megfelelő adatbázist, tartalmaz. Megbízható statisztikák azonban nem állnak rendelkezésünkre. De a hozzánk segélyért fordulók számának növekedése egyértelműen jelzi, megnövekedett azok köre, akik számára nélkülözhetetlen a tanács anyagi támogatása. A hallottakat megerősítette dr. Stoklász Gyöngyi, az osztály kebelében alakult családvédelmi csoport vezetője, némi kiegészítéssel. — Január elsejétől, a gyógyszerárak emelése a segélykérelmek tömegét vonta maga után. Azóta másfélszer többen keresik meg a hatóságot. Korábban, aki csak tehette, elkerülte a tanácsot. Sokan emberi okokból nem szívesen kérnek, megalázónak tartják és könyöradománynak tekintik ezeket az összegeket, most mégis az,t tapasztalom, a korábbinál jóval többen — nyilván a kényszerítő körülmények hatására — feladják „büszkeségüket”, és bizony megkeresnek bennünket. tudunk-e segíteni. Bizonyságul hivatalos papírokat tesz elém Vad Györgyné, az osztály szociálpolitikai főelőadója. Az idei kérelmeket tartalmazó paksa métát tanulmányozva rajzolódik ki az a kép, amely az indokokra utal. Szinte minden második Lapon orvosság vásárolásához kérnek az idős emberek támogatást. Az egészségügyi ellátás, gyógykezelés kiadásai ugyancsak sokszor fordul elő az indokok között. — Sajnos ma már — teszi hozzá —, egyre gyakrabban élelemre sem iut elég pénz, a tüzelő beszerzéséről nem is beszélje. Aztán ott vannak a nagyobb befizetések, a villany-, gázszámlák rendezése. Sokan már ezeket sem tudják önmaguktól kifizetni. ezért .kénytelenek hozzánk fordulni. — A tanács egyelőre eleget tesz a megnövekedett igényeknek — táiókozbat dr. Stoklász Gvöngvi. — Idén kétmillió-négyszáznegyvenezer forintot fordíthatunk az időskorúak rendkívüli seaélyezésére. Átlag 1500—2000 forintot- tudunk egy-egy alkalommal kiutalni. Megkönnyíti a kérelmek elbírálását, hogy ma már nem kell a gyerekek jövedelmi viszonyát igazolni, e nélkül dönthetünk. Vad Györgyné ügyiratainak adataiból az is kiderül, jelentősen emelkedik a segélyezettek száma. Amíg 1987-ben ezerkétszázhatvan, addig tavaly már ezerháromszáznyolcvanhét esetben adott a tanács pénzt a városban élő idős embereknek. — A rendkívüli segély mellett persze vannak olyanok is, akik rendszeres segélyben részesülnek — egészíti ki az eddigieket Stoklász Gyöngyi. Százharmincegyen — miután semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek — havonta részesülnek tanácsi segélyben: a hetven éven felüliek 3500, a 70 év alattiak 3140 forintot vehetnek át. E mellett évente négy alfcalommal ők is kapnak 100—1500 forintos rendkívüli segélyt. — 'A város tanácsa más módon is támogatja az idős korúakat. Milyen eszközökkel? — A gondoskodás formái itt is hagyományosak — állítja dr. Csala Anikó —, bár lehet hogy az átlagnál kedvezőbb a helyzet. A területi gondozási központ két szociális otthont 'tart fenn, a Horváth Ferenc útiban százöt a kórház területén kialakított otthonban további száz idős ember ellátásáról gondoskodnak. Az elmúlt évben új helyre költözött az idősek klubja is, jelenleg harmincán élvezik a klub szolgáltatásait. Ezen túl százhatvannégyen részesülnek házi szociális gondozásban, s további száznegyvenketten veszik igénybe a szociális étkeztetést. Dr. Stoklász Gyöngyivel gyors számításokat végzünk. Kiderül: a város húsz százalékát kitevő nyugdíjas korosztály több mint tíz százaléka részesedik valamilyen formában szociális támogatásban. Az embernek mégis az az érzése, a jó szándék kevés, egy-egy segély összege aligha lehet tartós megoldás, s hányán maradhatnak ki a szociális hálón. — Pedig —teszií hozzá —el se hinnék hogy ma Magyarországon százhúszféle címen folyósíthatnak segélyt az embereknek. Jó néhányan ismerik a rendeleteket. Közülük többen meg is fordulnak a tanácsnál a társadalombiztosítónál, a nyugdíjigazgatóságnál, a volt munkahelyen, a szakszervezetnél, s a sort folytathatnánk. — Mindez persze a szoc iái politika ellentmondásai - ra is rávilágít — veszi át a szót dr. Csala Anikó. — Több szervezet, intézmény foglalkozik vele. ám munkájuk nem épül egymásra, hiányzik a koordináció, nincs egységes koncepció. Pedig jobb szervezettséggel a meglévő pénzt is célszerűbb lehetne felhasználni. A beszélgetés résztvevői abban egyetértenek, hogy segélyezéssel' csak lassítani lehet az idősek helyzetének romlását megakadályozni nem. Egyöntetű a véleményük abban is, hogy a segélyezés mai szerepe sokkal inkább „tűzoltó” jellegű, mintsem létbiztonságnövelő funkciójú. Ezért aztán nem tűnik eretneknek az a gondolatuk sem, amely azt mondja ki: nem a segélyek összegét kell évről évre növelni, hanem az állandó ellátásnak keli stabillá válnia, magyarán a nyugdíjak. a rendszeres jövedelmek összegét kellene a gazdasági helyzethez igazítva emelni Karcagon csakúgy, mint az országban mindenütt. Sz. Gy, Fogjuk egymás kezét Június elején új vállalkozásba kezdett a Szolnoki Családsegítő Központ. Mint látható, megszervezte a nyugdíjasok heti találkozóját a Beloiannisz u. 25. szám alatt, kényelmes székházában. A programajánlat belsején elolvasható, mi mindennel várják minden csütörtökön délelőtt, délután a nyugdíjasokat. lErről tartott tájékoztatót június élején a központ vezetője, Ézsiás Kálmánná szolnoki és Szolnok környéki nyugdíjas klubok, idősek klubja vezetőinek. Elmondta, hogy a szokásos klubajánlatok — tévénézés, filmvetítés, sakkozás, kártyázás, újságolvasás, rádióhallgatás — 'mellett a klubnapon orvos-szaktanácsadó lesz jelen, aki megméri a betérő idősek vérnyomását, beszélget velük a helyes életvitelről, tanácsokat ad időskori problémáik megoldásához. A Fogjuk egymás kezét elnevezésű klubfoglalkozások iránt a tájékoztatón megjelent klubvezetők élénken érdeklődtek. A családsegítő központ vezető munkatársai elmondták azt is, lehetőségeikhez mérten készek szerény gyors segéllyel is segíteni a hozzájuk fordulókat, akik bizonyíthatóan nehéz körülmények között élnek, s nem futja kis nyugdíjukból mindig az időszerű kiadásokra — például a téli tüzelő megvásárlására, vagy egy nagyobb gázszámla kifizetésére. Szóbakerült az is, hogy a klubokban serény munka folyik, szép kézimunkák, hímzések, horgolások, kötések készülnek, amelynek vásárlással egybekötött kiállításának is örülnének sok helyről. Volt olyan klubvezető, aki azonnal kirándulásra hívta a majdani csoportokat, saját falujába, mások hélyi kis gondok orvoslását kérték az öregek érdekében. A nyugdíjasok fóruma ezentúl rendre ellátogat a Fogjuk egymás kezét elnevezésű szolnoki nyugdíjas találkozókra. Remélhetőleg mindig telt házat találunk majd, sokan rendes heti programjukba veszik a csütörtöki 'meghívást. Végső soron még az is lehet kellemes, ha csak — „csak” — beszélgetőtársakat, új barátokat ismernek meg a sokszor az egyedülléttől leginkább panaszkodó idős emberek. (Fotó: Nagy Zs.) Még egy bél a jelentkezési határidő Ki mit tud? — nyugdíjasoknak Mint korábban már hírül adtuk, a Hazafias Népfront, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, valamint a Törökszentmiklósi Városi Művelődési Központ az idén ás megrendezi a nyugdíjasok megyei Ki mit tud-ját. Az egyéni és csoportos jelentkezések határidejéből már csak egy hét van hátra, június 30-ig várja a jelentkezőket a Törökszentmiklósi Városi Művelődési Központ (5200, Kossuth L. u. 135 szám), öt kategóriában indulhatnak, szólóénekkel, csoportos énekkel, szóló- és csoportzenével, vers- és prózamondásban, valamint jelt netekkel. A rendezők most is nagj számú jelentkezőre számít® nak, ezért szeptemberbe hat településen — Jászapá tiban, Mezőtúron, Karcagoi Tiszafüreden, Törökszenl mik 1 oson és Kunszentmár ionban — elődöntőket tart® nak. A megyei döntő színhc lye ismét Törökszentmiklc lesz, október 30-án. Tavaly egésznapos, szé esemény volt az öregek K mit tud-ja. Reméljük az idé: is az lesz, s ismét soka: pártfogolják majd, díjaka különdíjakat ajánlva föl i győzteseknek! Ha változik az idő Az időjárás viszontagságaiból eredő egészségkárosodások hazánkban lényegesen ritkábbak és kevésbé súlyosak, mint a szélsőséges éghajlatú vidékeken. Az egészséges szervezet többnyire jól tűri azokat a meteorológiai változásokat, amelyek hazáinkra jellemzőek. Ennek ellenére jó ha tudjuk, hogyan alkalmazkodjon szervezetünk a párás, fülledt meleghez, vagy a hirtelen lehűlt időjáráshoz. Tudatos cselekvéssel ugyanis megkönmyíthetjük az alkalmazkodást, megelőzhetjük a 'kiseibb-nagyobb keltemet le nségeket. Legelőször a gyakorló orvostudomány ezen belül is a gyermekgyógyászatban és sebészetben mutatkozott az erős időjárás-változás. A későbbiekben kitűnt, hogy bizonyos vonatkozásban a megbetegedési arányszám is összefüggésben van a front-Aranylakodalom a klubban Bizony sok víz lefolyt azóta az öreg Tiszán, hogy épp ma ötven éve, 1939. június di fészekből. Egy fiuk majd’ húsz éve Svédországban él, a lányukat Szegedhez köti a Az aranylakodalmas család: Czakó Istvánék két gyermekükkel családja és a munkája, egy fiuk maradt csupán a szüleinek kenyeret adó gyárban. A papírgyári nyugdíjasklub a múlt héten a megalakulása óta első nagy, családi ünnepségnek adott otthont. Czakóók a klubban, s a klub pedig a gyár Tisza parti üdülőjében rendezte meg az aranylakodalmat. Harmincnál több klubtárs, férfiak nők jöttek el az ünnepi estre, s hozták el ajándékaikat a Czakó házaspárnak. A lakodalmat szervező klubvezető, Baricza Györgyné Jucifca társaival együtt igen szép lakodalmi asztalt terített. A hatalmas virágkosárban egy-egy évet példázott a félszáz szegfű. A papírgyári aranylakodalmasokat köszöntötte Márton Antal szb-elnök is, s a köszöntés után jóízű estebéd került az ünnepi asztalra. Így lett egy emberpár ünnepéből vagy félszáz régi munkatárs bensőséges szép megemlékezése. 24-én Tiszapüspökiben örök hűséget esküdött egymásnak Czakó István és Czakó Mária. Bár félévszázad sok idő, ők akkor is megtartották az esküjüket, ha közben a szőke Tisza püspöki partjáról másfelé fordították életük rúdját. Szolnokon élnék, itt nevelték föl három gyereküket. Czakó István kerek húsz esztendőt töltött munkáséveiből a Papírgyárban, s a nyugdíj előtti utolsó hat évet ott dolgozott vele együtt a felesége is, a gyári portán. A gyerekek, — ahogy az lenni szokott mostanság — közben kiröpültek a csaló-Bariczáné Jucika a klub virágkosarát adta át sok szeretettel fotó: Korényi Éva átvonulásokkal; s e jelenség hez kapcsolódnak az üzem és közlekedési balesetek is Ismert, hogy az egyenlete nyári meleg kevésbé vesz igénybe a szervezetet, min a hőmérséklet, a légnyomás a páratartalom, és a széljá rás napi ingadozása. Szervezetünk alkalmazkodó-képessége a korral csők ken, így jó tudnunk, hogj ezeket a változásokat, a: idősebb emberek fokozot tabhan megérzik. Időjárásváltozáskor gyakoribbak az ízületi, légúti betegségek és a keringés: szervek zavarai. Ezért külön szólunk idei szeszélyes évszakunkról melyet söfcan nehezen viselünk el. Vannak azonban olyan általános szabályok melyek betartása mindanynyiunknak segíthet, öltözködésünk nem szorul bővebb magyarázatra, hiszen a hirtelen lehűlt időjáráshoz kell alkalmazkodnunk, nem pedig a naptári hónaphoz. így elkerülhetjük a meghűlést, a velejáró náthát és torokgyulladást. Étkezzünk változatosan, szomjúságunkat pedig ne csak jégbehűtött itaslokkal próbáljuk oltani! Fogyasszunk több gyümölcsöt, gyümölcslevet, limonádét, vagy pld., otthon készített bodza üdítőt. Ne feledjük el az étkezés utáni, vagy lefekvés előtti egészséges napi sétát, mozgást sem! C*. T. I. Megyei egyesület alakul Mint Trencsényi Józsefné, a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa tájékoztatta lapunkat, az utóbbi időben a népfront különböző fórumain egyre erőteljesebben ösztönzik megyei nyugdíjas egyesület létrehozását. Az elsősortban érdekvédelmi szervezet megalakítását azért is időszerű napirendre tűzni, mert Szolnok ’megyében mintegy százezerre tehető az időskorúak száma, s a legtöbb nyugdíjas nehezedő életkörülmények között van. Legutóbb a nyugdíjasok megyei fórumán egy előkészítő bizottságot hoztak létre, amely hamarosan munkához lát. Első feladatuk az egyesület céljainak meghatározása, valamint alapszabály tervezet készítése. Összeállította: Sóskúti Júlia
