Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-24 / 146. szám
1989. JÚNIUS 24 j^ÉBAP 3 A demokratikus közéletért Párbeszédet kezdeményez a megyei pártbizottság Az MSZMP által kezdeményezett párbeszéd minőségileg új szakaszába érkezett. A politikai egyeztető tárgyalások második fordulóján — ezt az alternatív szervezetek is elismerik — történelmi lépésre szánta el magát. A demokratizálódási folyamat meggyorsítása érdekében a realitásokból kiindulva kész saját hatalmának korlátozására. A monopolisztikus hatalomgyakorlás feladása valós esélyt ad a közös cél: a demokratikus Magyarország megteremtésének. Az MSZMP és tárgyalópartnerei: az Ellenzéki Kerékasztal és az úgynevezett Harmadik oldal a demokratikus politikai átmenet megteremtése érdekében folytat immár érdemi tárgyalásokat. — Vajon a központi tárgyalások — melyek a továbbhaladás elvi irányait jelölik ki — ad-e inspirációt a megyei pártbizottságnak, hogy a helyi politikai közéletben hasonló szerepet vállalva, kezdeményezze a megye politikai, társadalmi és tömegszervezetei számára a párbeszédet. — Ezzel a kérdéssel kerestem meg Madaras Lászlót, a megyei pártbizottság társadalmi megbízatású titkárát, aki a kérdésre válaszolva elmondta: — A megyei pártértekezlet politikai programja kardinális elemének tartotta ezt a kérdést. Tézisei között fogalmazza meg, hogy a megyei pártbizottság kezdeményezzen az új pártokkal, társadalmi mozgalmakkal párbeszédet a tiszta és demokratikus közélet garanciáiról, a politikai kapcsolatok kialakításáról. — A politikai egyeztető tárgyalások nyilván lökést adnak eme elhatározásoknak. A pártbizottság a megye közéletének átalakításában vállalja-e a kezdeményezést? — A politikai programok megvalósítása során az elsők között szorgalmazzuk kapcsolataink. viszonyunk új alapokon történő rendezését az állami, társadalmi és tömegszervezetekkel, egyszersmind ennek szellemében kívánjuk kialakítani a politikai együttműködés alapjait a megye pártjaival, szervezeteivel. Az új megyei pártvezetés tehát jelképesen kinyújtja kezét. Mert tisztában vagyunk azzal, hogy a politikai egyeztető tárgyalások elvi eredményeinek gyakorlati megvalósítására közösen kell vállalkoznunk. Ezért tárgyalásra, eszmecserére hívjuk megyénk valamennyi politikai, társadalmi pártját, szervezetét, a helyi (megyei', régió- és településbeli) kérdések megvitatására, az érintkezési pontok feltárására, az együttműködés kialakítására. — A kéznyújtás önmagában jelzi a szándékot. Az MiZMP milyen pozícióban kíván asztalhoz ülni? — Szándékunk szerint egyenrangú partnerként. Ügy véljük, a felelősen gondolkodó politikai erők kiindulási alapként ezt elfogadva vesznek részt majd ebben a párbeszédben. Ezért a leendő tárgyalások elé semmiféle korlátot nem állítunk, sem az eszmecsere témáit, tartalmát nem kívánjuk behatárolni. Szándéknyilatkozatunk azt jelzi: a megyei pártbizottság minden tekintetben nyitott a lehetséges együttgondolkodásra, hiszen a megyében élők gondja közös, ezek megoldása csak egyesített erőfeszítéssel vezethet eredményre. Ezért tehát úgy gondoljuk, a problémák megoldását célzó nyílt kezdeményezésünk visszhangra talál minden a megye sorsáért felelősséget érző politikai erőben. Mi készek vagyunk a két- és vagy többoldalú párbeszédre. — Az MSZMP tárgyalókészsége ina már egyértelmű, ön hogy ítéli meg: a megyében van-e fogadókészség, érettek-e minden tekintetgen a tárgyalásra felkért szervezetek? — Nem feladatom, nem is szeretném leendő tárgyalópartnereinket minősíteni. Ha demokráciát akarunk az országban, ha a jogállamiság kialakításán munkálkodunk országos szinten, akkor szerintem a helyi közéleti demokrácia megvalósítása ennek szerves alkotóeleme kell, hogy legyen. Ezért bíznunk kell abban, hogy a megye politikai erői ezt megértve tárgyalási szándékukkal tesznek tanúbizonyságot arról, hogy kezdeményezésünket elfogadják. — Van-e konkrét javaslata a megyei bizottságnak az esetleges tárgyalásokra? — Természetesen a megyei bizottság is kidolgozza saját javaslatát, ezt azonban nem kívánjuk rákényszeríteni senkire. Valószínűnek tartom az új pórtok, az állami, társadalmi szervezetek maguk is kimunkálják a megyei párbeszéd általuk kívánatos körvonalát. Ehhez már most kérjük együttműködésüket, kérjük tehát mindazokat, akik e nyilvános párbeszédben részt kívánnák venni, jelezzék szándékukat. Fogadják el a kinyújtott kezet, hogy mielőbb kiteljesedhessen a megyében az a demokratikus folyamat, amelynek eredményeként itt is közösen alakított új politikai közélet jöhet létre. Sz. Gy. Közösen békességben intézni közös dolgainkat Kétszáz éves templomot ünnepeltek Öcsödön Éppen egy hete délelőtt 10 órakor ímegkondultak az öcsödi nagytemplom harangjai, hálaadó istentiszteletre, ünneplésre hívva a református hitközösség tagjait. Kétszáz évvel ezelőtt, 1789-ben szentelték fel a ma már műemlékjellegű templomot. Ha belegondolunk, kettőszáz év alatt az elemek és az emberek mennyi pusztítást, rombolást végeztek, mennyit ártottak önmaguknak és környezetüknek — akkor elborzadunk. Jóleső érzéssel tölthet el viszont mindenkit, hogy az értelmetlen, időnként már-már kilátástalannak tűnő dúlás után mindig volt újjászületés, mindig volt hit és remény, és főként az összefogás, a megértés lényegét átérző cselekvő készség. így volt ez mindig Öcsödön is. 1804- ben leégett a templom. Újjáépítették. Elavult a tetőszerkezete, kicserélték. Leomlott a vakolat, renoválták. Elvitték az első világháború idején a három legnagyobb harangját, újakat készítettek. A második világégés két harangjukba került, ezek fedezetét is előteremtették. Elavult a 120 éves orgonájuk, felújíttatták. Megállt a torony órája, el indíttatták. Rendkívül találó volt dr. Kocsis Elemérnek, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének az igehirdetéskor mondott hasonlata, amikor is az embert, a cselekvő, érző embert az aranyhoz és az ezüsthöz hasonlította: Időnként minden elveszítheti egy-egy kis időre eredeti fényét, csillogását, de előbb-utóbb kisüt a nap, és akkor újra a régi fényben fog pompáani az ember és a nemesfém is. Szólt az egyház igen szerteágazó feladatairól, mentő misszióiról, a kórházakban, börtönökben lévők lelki vigasza kielégítésének szükségességéről, a fiatalokkal, a mozgássérültekkel való fokozott foglalkozásról, az idősek, egyedülállók felkarolásáról. Az istentiszteletet követően dr. Kocsis Elemér püspök a következőket mondotta tudósítónknak: „Amikor a Hősök terén, 16-án megkoszorúztuk a szabadsághősök és mártírok koporsóit, akkor sok gondolat megfordult bennem. Hozzászoktam, hogy az egész magyar múltat és jelent együtt nézzem. A magyar szabadságmozgalmaknak a református egyház mindig felélős része volt. Jó szívvel tudtunk ezért ott lenni a koszorúzáson is, mert úgy gondolom, ez egy korszaknak a lezárása is volt, amelyben sok mesterséges falat emeltek közöttünk. Az utóbbi évek folyamán ezek a falak egyre inkább leomlottak, és úgy állhattunk ott mi, a különböző egyházak képviselői a ravatalnál, mint ennek a nemzetnek a testéből vett test, saját test. Együtt koszorúztak az egyházak, mintegy ezzel is jelképezve: nincs közöttünk viszály, egyek vagyunk abban a tekintetben is, hogy valamennyien ezért a nép>ért kívánunk szolgálni a továbbiakban is. Az egyházak az elmúlt időszakban a maguk mértéktartásával stabilizáló tényezőként szolgáltak, reméljük a továbbiakban is ilyen tényezőként fognak jelen lenni. Ez nem egyfajta kivárás, hanem mértéktartás, ami békességre, megegyezésre, megbocsátásra int, hogy közösen intézzük közös dolgainkat — 'békességben. Most így voltunk Öcsödön is, nyit felénk a társadalom, hiszen itt üdvözölhettük köreinkben a tanács elnökét is, de egyre több olyan esemény van, ahol a párttitkárok is megjelennek. Ez annak jele, hogy egyre inkább tiszteljük egymást. Legyen a továbbiakban teljes lelkiismereti és vallásszabadság, és ebben a közös tiszteletben és egymás felé megnyilvánuló türelemben magasabbak lesznek az értékek azok a közös nagy emberi értékek, amelyek a magyarság európai államiságát hivatottak magasabb szinten biztosítani.” Az öcsödihez hasonló ünnepséget tartanak ma Tiszaföldváron is délelőtt 10 órakor, minthogy e teleoülésen hasonlóképpen kétszáz éves a református templom. — d. 1. — Ha háromszáz márkáért Riminibe mehet, nem jön hatvanért ide... Mióta életszínvonalunk egyre romlik, nemcsak bennünket, de az idegenforgalmi cégeket is egyre jobban érdekli: kik fognak üdülni, kik jönnek a szállodákba, kempingekbe. Megyénk idegenforgalmi helyzetéről beszélgettem a szakemberekkel: Soós Pállal, a megyei tanács VB. kereskedelmi osztályának vezetőjével; Kerekes Lászlóval, a Közép-Tiszavidéki Intéző Bizottság főtitkárával; Bakos József -KEREKES LÁSZLÓ: — A Tisza-tó mesterségesen létrehozott vízfelület. Törvényszerű, hogy ha lelassítják a vizet, az lerakja a hordalékát, és eliszaposodik. A vízügyi kormányzat kevés p>énzt fordít a tó rendben tartására. Sok a p>anasz a víz minőségére, elsősorban az eliszaposodásra. Pedig az elmúlt tizenöt év alatt kiderült, hogy a tározó elsősorban idegenforgalmi célokra hasznosítható. De ez a vidék nagyon mélyről indult. A pairt melletti települések általában elmaradott kis falvak voltak. A tó körül évente 130—140 millió forint értékű idegenforgalmi fejlesztés valósul meg. Az Idegenforgalmi Alapból is kapunk támogatást — ’87-ben például 6 millió forintot, ’89-ben 9 millió forintot — fejlesztésre. — És mennyit fordít rá a megye? SOÓS PÁL: — A kereskedelmi és az idegenforgalmi tevékenység támogatására évente kb. 9 millió forintunk van. Hogy mennyire jelentős a Tisza-tó a megye idegenforgalmában, arra néhány példa: 1984-ben 11 ezer turista pihent a tó {jártján, 1988-ban pedig 4L ezer. Tavaly Szolnok megyében 143 ezer kirándulni, pihenni vágyó vendég fordult meg, egyharmada tehát a Tisza-tó partján. — És el tudják helyezni őket? KEREKES LÁSZLÓ: — A kereskedelmi szállás-A beszélgetésből kiderült, hogy a központi p>énz egyre kevesebb. Az a 130—140 millió forint, amelyet a tó környékének fejlesztésére évente fordítanak, magántőkéből, illetve szövetkezeti, vállalati pénzből jön össze. — Mire lehet tehát számítani? Ki fog építkezni, fejleszteni a tó partján az idegenforgalmi cégeken és a helyi tanácsokon kívül? FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — A magántőkével rendelkezők és a vállalkozók. Szerintem a külföldi töke bevonása nem lehetetlen. És itt nemcsak a Tisza-tóról van szó. Mi például tervezzük, hogy Abádszalókon üdülőfalut és vízisport-bázist építünk. Három komoly külföldi érdeklődő is van. De csak olyan létesítménybe szállnak be, amely nyugati színvonalat biztosít. A Tiszaligetben is szándékozunk gyógyszállót építeni. Erre szintén van külföldi érdeklődő. De ha a kormánytól nem kapunk valamilyen kamatkedvezményt, akkor nem építjük meg, mert a húsz százalékos kamatot ekkora beruházásnál nem tudjuk vállalni. — Milyen vendégeket várnak a megyébe? Hazait, nyugatit, tőkés országból jövőt? BAKOS JÓZSEF: — Mindenkit aki eljön. Sok a kempingünk, és az utóbbi években egyre több turista kempingbe vágyik — az olcsóbb árak miatt. Vendégeink nyolcvan százaléka hazai, tíz százaléka szocialista, tíz pedig tőkés országokból jön. Egyébként belföldi fel, a Tiszatour Idegenforgalmi Hivatal vezető helyettesével; Rigó Józseffel, a Pelikán Szálló és Idegenforgalmi Leányvállalat igazgatójával és Fehérvári Lászlóval, a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat gazdasági igazgatójával. A megye vonzereje a Tisza-tó valamint a gyógyvizek, gyógyfürdők. Lehetetlen tehát a turizmusról beszélni anélkül, hogy a Tisza-tóról szót ne ejtenénk. férőhelyek száma 2600-ról 4500-ra növekedett az utóbbi időben. Kétszer ennyire volna szükség. Hiszen a vadkempingezők száma körülbelül ugyanannyi, mint a „legálisan” üdülőké. A vidék egyébként ’87-ben 9 és fél millió forint, '88-ban húsz és fél millió forint árbevételt hozott a kereskedelmi szálláshelyek árbevételéből. A másik gond, hogy a parti településekben nem alakult ká még az infrastruktúra. A nyugati vendég, bár szereti^ a romantikát, a csöndes, nyugodt vidéket, de a szálláshelyén európai színvonalat igényel: legyen út, telefon, szennyvízhálózat. A tó 'környéki települések legnagyobb gondja most a szennyvíztisztítás. SOÓS PÁL: — Pedig ez alapvető feltétele az idegenforgalom fejlődésének. A szennyvízgond most Abádszalókon a legfeszítőbb. — Ügy tudom, tervezik a szennyvízhálózat kiépítését... FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Nemsokára eldől, hogy ki fogja építeni. Leghamarabb ősszel tudják kezdeni a munkát. SOÓS PÁL: — A tervekben az szerepel, hogy a tisztítóműnek jövőre üzemelni kell. FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Lehetetlen. Bár még nem tudjuk, ki lesz a kivitelező, de az biztos, hogy ez a közel 200 millió forintos beruházás nem egyéves munka. Legalább két évig fog tartani. idegenforgalom nélkül nincs is idegenforgalom. Fehérvári László és Rigó József nem tagadja, hogy ők elsősorban nyugati vendégekre számítanak. — Van-e valamiféle együttműködés a megyei idegenforgalmi cégek között? Vagy inkább verseny? FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Konkurencia nélkül nincs ellátás... RIGÓ JÓZSEF — A fejlesztésekben a pénz a meghatározó. Egymással nemigen beszéljük meg, hogy ki mit épít, inkább a helyi tanáccsal egyeztetünk. BAKOS JÓZSEF: — Minél többen vagyunk a területen, annál nagyobb a harc a vendégért. A verseny a vendégnek kedvez. Abádszalókon például a Pelikán szállodát épített, mi kempinget nyitottunk és most üdülőházakat építünk, a Vízmű pedig ahogyan elhangzott, üdülőfalut tervez. —Mekkora haszon van most az idegenforgalmi tevékenységen? Gondolom, mindannyiuknak megéri, különben nem csinálnák. BAKOS JÓZSEF: — Lehet, hogy mi rosszul csináljuk, de nálunk általában két-három százalék a haszon. Hogyan jön össze? Abádszalókon például így: húszmillióért létrehoztunk egy kempinget és 17 millió forinttal járulunk hozzá a helyi szennyvízhálózat megépítéséhez. Anélkül viszont nincs idegenforgalom, és a vendéglétszám nem növelhető tovább. „Ez nem Balaton. Ez mesterségesen létrehozott vízfelület, amelyről gondoskodni kell, amelyet kotorni kell, a partját védeni kell, ha fenn akarjuk tartani.” FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Ha az árakat másként lehet megszabni, akkor magasabb haszon is elképzelhető. Ha mi például az üdülőfalunkban 60 nyugatnémet márkát kérhetünk a szállásért. .. Persze, ehhez olyan színvonalú létesítményt kell építeni. Kis vita kerekedik, mert kerekes László szerint, ha a nyugatnémet 300 márkáért elmehet üdülni Riminibe, nem fog 60 márkát fizetni csak a szállásért Abádszalókon. Az árakhoz Bakos József még hozzáteszi, hogy az idegenforgalmi cégeik általában 60—70 nap alatt akarják megkeresni az egész évre valót... Fehérvári László szerint éppen azért kell igényes létesítményeket létrehozni, az üdülők mellé sportpályákat építeni, kirándulási lehetőséget biztosítani, hogy a nyári hónapokat „meg lehessen hosszabbítani”; ősszel, tavasszal is többen keressék fel a megyét. Hogy lerobbanjon a bérelt busz? Hogyne! Megkérdezem, hogy egyegy idegenforgalmi cég körülbelül hány milliót fordít fejlesztésre egy-egy évben, összegszerű választ csak a Tiszatour képviselőjétől kapok: 15—20 millió forintot. A másik két cég képviselője nem mond összeget,de abban egyetértenek, hogy a fejlesztések sohasem tisztán vállalati pénzek. — Önök szerint milyen kihasználatlan idegenforgalmi lehetőségei vannak a megyének?FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Szerintem a sportturizmusnak vannak nagy lehetőségei. Sok a kihasználatlan sportlétesítmény, például a Tiszaligetben, ahová el lehetne vinni a vendégeket. KEREKES LÁSZLÓ: — Kevés szervezett szolgáltatást tud igénybe venni a vendég. Nincs például szervezett horgásztatás, kirándulás. Azt hiszem, hogy magánemberek bevonása lenne célszerű, ők talán gazdaságosan biztosítanák. Jó lenne, ha egy-egy üdülőhelyről szervezetten elvinnék például kirándulni a vendégeket. FEHÉRVÁRI LÁSZLÓ: — Csak ahhoz buszt kellene bérelni. De én azt mondom, csak a saját autóbuszommal indulnék el. Mert az nem állapot, hogy elindulunk a Hortobágyxa bérelt busszal, és az útközben lerobban. Saját busz? Ha csak úgy egyik pillanatról a másikra lehetne Magyarországon autóbuszt vásárolni az Ikarustól... A támogatásról meg csak annyit, hogy vállalatunk eddig hat kempinget épített, de soha nem kaptunk támogatást az idegenforgalmi alapból. Az idegenforgalmi cégek pedig egyre inkább csak olyan vállalkozásokba mehetnek bele, amelyek hasznot hoznak. A számtalan gond, nehézség ellenére azért az idegenforgalomban dolgozók minden évben idecsalogatják a vendégeket. A Balaton, a Mátra bűvköréből elhozzák a Tisza-tóra, a Tiszaligetbe, Berekfürdőre, Tiszafüredre a turistákat. Igaz, ez egyre több munkába, egyre magyob erőfeszítésbe kerül... Paulina Éva A Tisza-tóhoz? Minden harmadik! Versengés? Hadd legyen!
