Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-21 / 143. szám

j^ÍÉPiAP 1989. JÚNIUS 21. Országos Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Napok Tiszaföldváron Üzletkötésekre is sor kerülhet Előadások, gyakorlati bemutatók, kiállítások A martfűi városi könyvtár 61 ezer kötet könyvvel rendelkezik. Olvasó- és zeneszóba áll az érdeklődők rendelkezésére. A könyvtárnak ezernyolcszáz felnőtt olvasója van. Képünk az olvasóteremben készült. nzs Tiszaföldváron ma és holnap immár negyedik alkalom­mal rendezik meg az Országos Mezőgazdasági Vízgazdálko­dási Napokat. Ennek kapcsán kértük rövid beszélgetésre Szabó Zoltánt, a szolnoki székhelyű Mezővíz Termelési Rendszer igazgatóját. Ahogy véget ért a tanév benépesültek a különböző táborok. Sajnos az idén to­vább növekszik azoknak a kisdiákoknak a száma, akik­nek szülei nem tudják vál­lalni a táboroztatás egyre növekvő költségeit, s „kul­csos gyerekként” vagy tábor­nak nevezett napköziben töl­tik el a vakációt, illetve — szerencsésebb esetben — csak egy részét. A nyári nap­közi természetesen oldottabb mint tanév közben, a gyere­kek azonban általában még­sem élvezik igazán. Gyakran programtalanok, nem csinál­hatják azt amit szeretnének, unatkoznak. Persze napközi­je válogatja. Egy négy év­vel ezelőtti ta­pasztalat adta az ötletet Lengyel Boldizsárné szak­­tanácsadónak, hogy „kitaláljon” valamit a gyere­kek nyarának megszépítésére, tartalmasabbá té­telére. Ellenőrzése során ugyanis lá­tott jót is, de többségében in­kább gyermek­­megőrző napkö­zis tábort. Műve­lődési osztályról, művelődési osz­tályra járt, de legfeljebb csak egyetértésre ta­lált. fgy a lehető legjobbkor jött a Művelődési Mi­nisztérium pá­lyázata a gyere­kek nyári prog­ramjának meg­szervezésére. Lengyel Boldi­zsárné első díjat kapott pá­lyázatára, s az elismerés mellett 50 ezer forintot a megvalósításra-. A pénzből négy hétig táboroztak a szol­noki gyerekek. Az első hé­ten indián jelmezeket ké­szítettek, s felelevenítették ismeretüket a „rézbőrűek­­ről”. A második héten ókori Athénné alakult a tábor, a harmadik héten városszépí­téssel töltötték napjaikat vé­gül az utolsó héten régészet­tel foglalkoztak. A következő évtől Lengyel ^Boldizsárné reneszánsz tá­bort szervezett a gyerekek­nek, s továbbképzési cél­lal pedagógusoknak. A rá­­való pénzt ezúttal is pályá­zatokból teremtette elő. A népfront, az Országos Köz­­művelődési Tanács, vállala­tok, üzemek támogatták a papírra vetett elgondolást. Hogy miért pont reneszánsz tábort szervezett? Kevés olyan virágzó időszak . volt történelmünkben mint Má­tyás korában a reneszánsz, amely a hazai kultúra fel­lendülését, az emberi tevé­kenység tiszteletét, gazdag­ságot adott az országnak. A reneszánsz kor szelleme, életmódja mintát adhat a ma emberének is. Mátyás udvara eddig há­rom nyáron elevenedett meg Szolnokon, de nemcsak a megyeszékhely diákjai által. Évente pályázatot írnak ki, s a reneszánsz korral kap­csolatos tárgyak vagy írásos munkák jelentik a belépőt. Eddig mintegy százötven szolnoki, tószegi, karcagi, kőtelki stb. gyerek fordult meg Mátyás udvarában. S hogy milyen az élet a reneszánsz táborban? Erről beszéljenek maguk a diákok. Részletek Kremzer Rita és Czeglédi Betti beszámolójá­ból: „A délelőtt folyamán a céhekben nagy munka folyt az est előkészítése érdeké­ben. A színjátszók jelenéttel, a grafikusok belépőkkel, programtervvel, plakátokkal és tanmetszetekkel készültek az estre. A tábor ünnepi díszbe öltözött... A szülők csodálkozva néztek rene­szánsz ruhákba öltözött cse­metéikre. Valóban úgy érez­hették magukat mintha pár száz évvel korábbra fordult volna vissza idő. ... Az az­nap megválasztott király ellőtt a céhek legjobb meste­rei bemutatták remekművei­ket amelyekért a király a tűzzománcos céh által elké­szített igazi „arany” forin­tokkal fizetett.” — Ez valóban így volt — jegyzi meg Maurer Árpádné, akinek nagyobbik lánya a „táboralapítók” közé tarto­zik. — A tábor után alig is­mertünk rá, annyit változott. Bátrabb, magabiztosabb, ha­tározottabb lett, versenyek­re jelentkezett. A Szolnok városi szép kiejtési versenyt meg is nyerte, s szerepelt az iskolai ünnepségeken. — Nekem a pályaválasz­tásban is segített a tábor — mondja Nagy Andrea, a szol­noki Beloiannisz úti iskola volt nyolcadikosa. Felvettek a szentesi gimnázium szín­házi ismeretek osztályába. Lázár Balázs, a szolnoki Münnich körúti iskolában fejezte be az idén általános iskolai tanulmányait. Ö is a tábor hatására választott pályát, a Varga Katalin Gim­náziumban tanul tovább, majd hadtörténésznek ké­szül. Balázs most nagy mun­kába fogott, az idei tábor al­kotmányán dolgozik. Mert hiszen természetesen az idén is lesz tábor, még­hozzá ezúttal eredeti hely­színen, Visegrádon. S ezúttal is pályázaton nyerte meg Lengyel Boldizsárné a rá­­valót. S most sem a megyei, •hanem országos pályázaton az Eötvös Alapítványból ka­pott százezer forintot. A gye­rekek ugyanúgy, mint eddig, újra Mátyás udvarában él­nek, készítik a céhekben mestermunkáikat, s a jelme­zeket, díszleteket az esti elő­adásokra. Közben reneszánsz táncokat tanulnak, olvasnak a korról, búvárkodnak a tör­ténelemben, irodalomban, és ezúttal is felvételt készít ró­luk a . televízió. Munkáikkal tovább gyarapítják a tábor „vagyonát”. Az évek során ugyanis sok-sok értéket, ru­hát, ékszert, stb. készítettek, van saját korongjuk, s a töb­bi kismesterséghez szükséges eszközük, könyvük, hangle­mezük, videofelvételük, fo­tójuk. E nem csekély „va­gyon”, s persze az együttlét iránti igény adta az ötletet, hogy tanév közben is talál­­'ikozzanpk. Tavaly megala­kult a Reneszánsz Ifjúsági Színpad, s több alkalommal is sikerrel adták elő a Hely­őrségi Klubban Moliére Dandin György avagy a megcsúfolt férj című mű­vét. Jövőre lesz Mátyás király halálának 500. évfordulója. A reneszánsz tábor is szeret­ne hozzájárulni a jubileum méltó megünnepléséhez. Azt tervezik, hogy országos ve­télkedőt hirdetnek, amelynek eredményét majd jövő nyá­ron, az ötödik reneszánsz tá­borban tartják meg. A vetél­kedő feladatait, felhívását is mint a táborban eddig szin­te mindent közösen készítik el a gyerekek táborvezető­jükkel, Lengyel Boldizsárné­­val, s a segítő pedagógusok­kal, szakemberekkel, köztük Trencsényi Lászlóval, az OPI munkatársával. T. G. — Mi a célja a mostani seregszemlének? — Egyrészt az, hogy a ha­gyományokat ápoljuk, más­részt pedig, ami ennél fonto­sabb: hogy bemutassuk azo­kat a legújabb gépeket, mű­szereket, technológiákat, amelyeket a termelő üzemek jól hasznosíthatnának. Per­sze nemcsak a nagyüzemek­nek kínálunk újszerű megol­dásokat, hanem a kisgazda­ságoknak is. Hisz kiállítunk egy-két olyan gépet, amelyet magánszemélyek is megvá­sárolhatnak. Tulajdonképpen olyan berendezésekről van szó, amelyek nem túl drágák, ugyanakkor pedig nagyban megkönnyíthetik a kisterme­lők munkáját. Például látha­tók itt azok, a szekszárdi AGRAM Mezőgazdasági Gép­gyártó Vállalat által kifej­lesztett kisebbfajta öntözőbe­rendezések, amelyek akár 5— 1Ö hektáros kisgazdaságok­ban is hatékonyan üzemel­tethetők. Ugyanakkor itt lép ki először a piacra az ATC Agrotechnikai Kereskedelmi Kft. magyar—osztrák vegyes­­vállalat is, amelyet az idén alapítottunk annak érdeké­ben, hogy a különböző hazai mezőgazdasági, élelmiszer­­ipari termékek külföldi érté­kesítését elősegítsük. Ennek Baranyában is Megkezdfidött az aratás Aratásra érett az őszi ár­pa az ország legdélibb szán­tóföldjein, a baranyai ha­tárban, ahol már meg is kezdődött a 9200 hektárnyi takarmánygabona betaka­rítása. Az első kombájn­­cséplések eredményei bizta­tók: hektáronként öt tonna körüli termésre számítanak a gazdaságok. Nem gond nélkül indult meg az aratás. Sok helyütt megforgatta, megdöntötte a szél a vetéséket. A bőséges csapadék nyomán megje­lentek a sarjhajtások, ami által nehezebbé válik a kombájnok munkája. Ma­gas a szemek nedvességtar­talma, emiatt az aratással egyidejűleg be kellett indí­tani a szárítóüzemeket. Mielőtt elmondanám véle­ményemet a szolnoki kábel­­tévévitában, hadd meséljem el kedvenc moszkvai anek­dotámat. Egy vidéki bátyus­ka betér a szovjet főváros éttermébe, hosszasan forgat­ja az étlapot, majd a pincér kérésére, hogy mit kér, ki­vágja : — Borscs! — Drága bátyuskám, — így a pincér — borscs az nincsen, hiszen tudja ugye, hogy abba birkahús is kell, és olvashatta az újságokban, milyen szörnyű száj- és kö­römfájás pusztított. Mi kell tehát a kedves vendégnek? — Borscs! — Aranyos jó atyuska, azt még nem is mondtam, hogy tegnap felrobbant a konyhá­ban a sparhelt, egy nyomo­rúságos spirituszfőzőn készül az étel, megértheti, hogy ott nem tudunk mindent elké­szíteni. Mit kíván hát a drá­­galátos vendég? — Borscs! — Jé, azt még nem is mondtam, hogy a főszaká­csunk meg infarktust kapott, a szervezetnek elsősorban az a célja, hogy közreműködésé­vel minél kisebb áttételekkel, minél kevesebb közvetítővel juttassuk el a különböző áru­féleségeket országok piacai­ra, s az így befolyt összegek csaknem teljes egészében visszakerülhessenek a terme­lésbe. Visszatérve eredeti kérdésére, e rendezvény je­lentősége véleményem szerint elsősorban abban áll, hogy itt kis területen, koncentráltan találkozhatnak a szakembe­rek működés közben mind­azokkal a berendezésekkel, műszerekkel, technológiák­kal, amelyekkel a jövőben számolhatnak. S ha a terme­lőknek megtetszik valami­lyen berendezés, akár üzlet­kötésre is sor kerülhet, hisz a gyártók, a kereskedők is részt vesznek ezen a tanács­kozáson. — Hány kiállító cég jelent meg? — Tizenhat vállalat hozta el termékeit. Ezek között van kisszövekezet, termelési rendszer, külkereskedelmi vállalat, valamint négy kül­földi — osztrák, NSZK-beli, olasz és egy csehszlovák — cég is. Ez utóbbi vállalat kis teljesítményű gépeit mutat­ja be, amelyek főleg a kis­termelőket érdekelhetik. Ha Az időközi országgyűlési képviselői választás előké­születei a hajrához érkeztek Gödöllőn és Isaszegen, ahol a tisztségéről lemondott Cservenika Ferencné meg­üresedett posztjára egyszer­re több jelölt is pályázik. A választás főpróbájára június 22-én, csütörtökön, a Gödöl­lői Agrártudományi Egye­tem aulájában kerül sor, ahol a jelöltek bemutatkoz­nak választóiknak, a lako­sók pedig dönthetnek, hogy közülük kiket tartanak a jelöltségre érdemesnek. A szervezők július 22-éig, az időközi országgyűlési képvi­selőválasztás szavazásának időpontjáig még két hasonló rendezvényt tartanak. A vá­dé leforrázta magát a se­gédje is, most egy kis kukta tevékenykedik a konyhában, ő pedig csak tejbegrízt tud készíteni. Mi kell tehát ara­nyos jó atyuska!!? — Borscs! A pincér beszól a konyhá­ba: — Iván adj egy adag borscsot ennek a makacs vénembernek! Én nem bánom miben egyezik meg és miben nem az IKV a házak gondnoksá­gaival, nekem műsor kell! Kérem én azon stréber lakók közé tartozom, hogy amikor szóba jött, milyen feltételek mellett lehet hozzájutni a műholdas műsorokhoz, én a legnépszerűtlenebb megol­dásra voksoltam: kifizetem egy összegben a költségeket, aztán természetesen vita nél­kül a bérleti taksát, de ne ásítozzon üresen a képernyő nekem egyetlen percre sem a 24 óra alatt. Én nem kötél­húzásra — kábelhúzásra — rendezkedtem be, hanem a műsorok nézésére. Feltétele­im nem voltak, fizettem vol­na mint egy katonatiszt ■ a költségvetési megszorítások után, ám úgy látszik itt az az időjárás is kedvez, és mondjuk az eső egyik nap sem veri ej a bemutatókat, legalább 1500—2Ó00 szakem­ber részvételére számítunk. Ez annál is inkább fontos lenne, mert holnap érkezik ide egy francia szakemberek­ből álló küldöttség, mivel ők is érdeklődnek a magyar pi­ac iránt. Az előzetes jelzé­sek szerint konkrét üzleM tárgyalásokat folytatnak majd a kiállító cégek képvi­selőivel. — Véleménye szerint mi a mai magyar mezőgazdasági vízgazdálkodás legégetőbb kérdése? — Jelenleg az állami tá­mogatások csökkentése érin­ti a legérzékenyebben a me­zőgazdasági nagyüzemeket. Eddig . ugye preferálták az öntözést, annak gépesítését és minden ezzel kapcsolatos beruházást. Hogyan tovább? Ez a kérdés azért is érde­kes, mert az ország jelenleg öntözött 300—350 ezer hek­táros területét legalább még 100 ezer hektárral meg lehet­ne fejelni: vagyis ennyi te­rületet még be lehetne von­ni az öntözésbe, mivel a víz­készlet is rendelkezésre áll. A minisztérium akar-e élni ezzel a lehetőséggel? Erre mindenképpen választ sze­retnék kapni, annál is in­kább, mert a MÉM képvise­lője is részt vesz ezen a ta­nácskozáson. — n. t. — lasztás tisztaságának szava­tolására, a még mindig meglévő jogi bizonytalansá­gok áthidalására a gödöllői tanács és a Hazafias Nép­front egy előkészítő bizott­ság felállítását kezdemé­nyezte; a testületbe az el­lenzéki kör hat képviselőjét delegálták, A bizottság gon­doskodik majd a jelölőgyű­lések és a választás tárgyi­műszaki feltételeiről, a sza­vazatszámlálásról. A válasz­tási elnökség összetételében egvenlő arányban képvisel­tetik magúkat a résztvevő szervezetek, ígv az MSZMP és az Ellenzéki Kör egy­aránt két-két tagot delegál, s rajtuk kívül egy párton kívüli tisztségviselő kap he­lyet az elnökségben. ügybuzgalom nem segít. Ki­jelentem, hogy mélységesen fel vagyok háborodva! Azt mondta az IKV igazgatója a lezajlott fórum során: őt zsa­rolni próbálják a lakók, gon­dolván, a drága rendszer nem állhat kihasználatlanul, •hát egyszer úgyis csak üzem­be állítják. Én meg azt állítom, hogy engem zsarolnak kedves di­rektorom! Mert én meg csak úgy juthatok az önök szol­gáltatásához, ha meggyőröm az egész házat, hogy ugye­bár nekik is szükségük van az adásra. Esetleg befizetem mind a tíz emeletet — egy­szóval úgy látom, hiába az én ügybuzgalmam, az adás­hoz éppúgy nem juthatok hozzá mint az akinek — egyébként szíve jogán — valóban nincs szüksége rá. Elhallgatom én, miként pusztított a juhok között a száj- és körömfájás, meg hogy miként röpült levegő­be az IKV sparheltje, ám ne­kem azért csakis borscs — egészen pontosan műholdas műsor kell. Napi áron, kész­pénzben fizetve! — pb — RENESZÁNSZ TÁBOR És mi lesz a stréberekkel? Főpróba előtt Választási előkészületek Gödöllőn Nyaranta Mátyás király udvarában Országos vetélkedőt hirdet a szolnoki reneszánsz tábor

Next

/
Thumbnails
Contents