Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-20 / 142. szám
1989. JÚNIUS 20. j^ÉPLAP „Emlékek Erdélyből” címmel kiállítás nyílt a Nógrád megyei Szécsény művelődési központjának galériájában. A kiállítást Bállá Tibornak, a helyi gyógyszertár vezetőjének gyűjteményéből állították össze, aki 1961-től gyűjti az erdélyi, elsősorban Csíkszereda! és környéki népművészeti tárgyakat. Képűnkön Bállá Tibor, az erdélyi népművészeti tárgyak gyűjtője. (MTI fotó: Kulcsár Jő-Aki Salzburg helyett inkább Szekszárdon tanít Nevezetes épületeink ~H Szolnoki Városi Tanács székháza Az Ifjúsági Iroda nyári kínálatából Olvasótábor, turisztikai kedvezmények Az Ifjúsági Iroda immár a második nyári vakáció tartalmas és változatos eltöltéséhez szeretne hozzájárulni szolgáltatásaival és információival. Elsősorban a helyi és országos rendezvények szabadidős programok, hazai és külföldi kedvezményes szálláshetőségek, utazási hírek, táborozásái lehetőségek öszszegyűjtésével, feltérképezésével és a róluk nyújtott tájékoztatással szeretne segíteni a szórakozni, utazni vágyó fiataloknak. Idén az irodában is igényelhetők — diákok és nagycsaládosok számára — kedvezményt biztosító turisztikai kölcsönző bonok. Az elmúlt nyár kedvező tapasztalatai alapján most is lesz középiskolás olvasótábor kiváló előadókkal, igényes filmekkel, gondolatébresztő vitákkal, szép természeti környezetben, a Blikkben, Királdon. A programra még lehet jelentkezni. A szünidő a kikapcsolódás és a szórakozás mellett az önképzésre is nagyszerű alkalmat kínál, fgy természetesen továbbra is szívesen vállalja az iroda minden, tanulással, önképzéssel, korrepetálással kapcsolatos információ Összegyűjtését és közvetítését. A nyári aktualitások mellett természetesen a vakáció idején is működnek az iroda alapszolgáltatásai: a kazetta átjátszás, bioritmus-készítés, fonotéka, hírlapolvasó, közhasznú információszolgálat és a jogi, lelki életvezetési tanácsadás is. A Kossuth téren a városkép meghatározója a városi tanács székháza. A ma látható késő eklektikus, rizalitos építmény alig százéves múltra tekint vissza, hiszen 1882—83-ben emelték. A krónikák (és a mai következtetések) szerint az utóbbi mintegy kétszáz esztendőben folyamatosan állt itt valamilyen városi elöljárósági épület. Ismereteink szerint a legkorábbi bizonyítható középület 1740—1780 között épülhetett ezen a helyen. A Mária Terézia korabeli objektumot 1811-ben elbontották, s helyébe újat emeltek — mégpedig olyan formában, hogy a szolnoki középkori vár bástyaköveit használták fel e célra. Eme épület talán legnevezetesebb napját 1848. Béres György kurzusának témája: a gregorián ének szövegéből idéz: „Miután az 1811-ben épült földszintes városháza a haladó kor szükségletének többé meg nem felel, egy új közház építését a képviselőtestület 1882. április 5-én tartott közgyűlésében elhatározta. A régi városháza elbontása megkezdődött 1882. május 30-án. Az újnak építése kezdődött 1882. július 6-án. Az alapkő letétetet}: 1883. szeptember 2-án, amikor az épület részben tető alatt állott.” A zárószavak a következők voltak: „Adja az ég, hogy ezen közház városunk felvirágzásának és lakosai boldogságának tanúja legyen.” (Az okmányt, amelyben a kor jellemző iratait, újságokat, pénzdarabokat helyeztek el, az új épület főbejáratának egyik pillérének altjában találták meg.) Az épületet néhány évvel ezelőtt renoválták, ma ebben a formájában látható. J. J. (Fotó: K. É.) Tractulus, scandicus. turculus, bivirga.. . nehezen barátkozik meg a latint soha nem tanult hallgató e szavak (s még jópár másik!) kiejtésével. értelmezésével. De semmi baj: a Tanár úr türelme végtelen — s a szavak értelme a neumák rajzolt képe, vezénylése és nem utolsósorban a7.ok éneklése a második nap kezd alakot ölteni a mintegy harminc hallgató fejében, kezében és előadásában. Szekszárdon, a Művészetek Házában — a csodaszéppé varázsolt zsinagógaépületben — rendezték meg június 12— 16-ig az első, a gregorián ének előadásmódjával foglalkozó kurzust. A résztvevők többsége karvezető volt, így hát nem véletlen, hogy a tanfolyamot a KÖTA is támogatta. A kurzus vezetője a magyar származású Béres György korábban a salzburgi Mozarteum, jelenleg a bécsi egyetem tanára, nemzetközi kórusversenyek zsűrijének tagja, aki Pannonhalmán is rendszeresen vezet tanfolyamokat. Elmondotta, hogy kilenc, Nyugat-Európa országaiban élő és munkálkodó társával együtt ma is kutatásokat folytat a zene szerinte egyetlen helyes lejegyzésmódja: a gregorián paliográfia-szemiológia területén, s ez a munka oly mértékben veszi igénybe idejét, hogy nem tudta összeegyeztetni a Magyarországról egyre nagyobb számban érkező meghívásokat a Salzburgban való tanítással, s ezért ezt az utóbbi, mindenképpen rangosabbnak számító megbízatást feladta. S mondta el mindezt melldöngetés nélkül, igazi hazája szolgálatát szinte alázattal vállalva. A gregorián ének a római katolikus egyház hagyományos zenéje; kialakulásának ideje a 3—4. századra nyúlik vissza. Virágkora a 7—8. században kezdődött: ekkorra egész Európában elterjedt, s bár később hanyatlásnak indult, kiállta az idők próbáját. Csak a történelem szempontjából rövid időszakokra tudták elhallgattatni egyes kolostorokban, hol a ikaland<lzó magyarok, törökök és tatárok, vagy II. Jószeptember 26-án érte -meg, ugyanis udvarán ekkor mondott lelkesítő beszédet Kossuth Lajos, aki alföldi toborzókörútja során Szolnok városát is érintette. (A mai városháza falán emléktábla hirdeti a jeles napot.) Az 1811-ben épült székház a századvég felé haladva szűknek bizonyult, ezért a város elöljárói újnak építését rendelték el. Kaposvári Gyula a Szolnok története című könyv első kötetében az alapkő-letételi okmány zsef szerzetesrendeket feloszlató törvényei. De a gregorián ének tovább élt akkor is, ha csupán egyetlen olyan kolostorról tudunk Kózép-Európában. ahol kilencszáz éve mindennap felcsendülnek a csodálatos dallabeköszöntéig ugyanis az következett. hogy ami elhangzott. örökre elveszett az utókor számára. Ez a kutatómunka ezért nem hasonlítható semmi máshoz, ettől egyedi, nagyszerű és csodálatraméltó. mok, s ahol még Hitler parancsa sem tudta azok éneklését betiltani; ez a kolostor egy salzburgi apácarendé. A szerzeteseknek betéve kellett tudniok mintegy 150 zsoltárt, amikor bekerültek a rendekbe — s ezután még tiz éven át tanulták az énekeket. Meri-e ezek után bárki is azt állítani, hogy ezeket a „csak” egyszólamú egyházi dallamokat könnyű énekelni? Miből áll a gregorián ének helyes előadásmódjának mutatása? Régi kódexek összehasonlításából. Béres György elmondotta, hogy egyes esetekben ugyanannak a kéthárom hangnak a helyes értelmezése érdekében 36 kódexet néztek meg. A kutatások munkája a restaurátorokéra emlékeztet — de talán a régészekére méginkább. Csakhogy amíg a múltat kutató mindig reménykedhet abban, hogy egy-egy ásatás alkalmával napfényre kerül valami, ami egy csapásra magyarázatot ad a nyitott kérdésekre — addig a gregorián zene kutatói csakis a rendelkezésükre álló kódexeket, az azokban fellelhető, sokszor egymástól homlokegyenest különböző írásmódokat vallathatják. A zene természetéből a hangrögzítés korának A legfontosabb dolog, amit a kurzus résztvevői megtanultak, az, hogy miután — a néhány kódexben a zene lényeges tulajdonságait figyelmen kívül hagyó, helytelen jelzésrendszerrel rögzített — előadásmód uralkodott mintegy 800 éven át, a 20. századi kutatások eredményeként ma már mindenütt elfogadott módon: neumák segítségével értelmezik és éneklik a csaknem kétezer éves dallamokat. A neumák tökéletesen kifejezik a zene lényegét, és rajzolatukat a levegőbe írva az azt előadók pusztán a karmester kézmozdulatai alapján, kotta nélkül is képesek egy-egy dallam hibátlan eléneklésére. A gregorián ének szerves része az egyetemes emberi kultúrának, hiszen gyökereivel magába szívta az időszámításunk kezdete idején Európában élő népek zenéjét, s maga másfél évezrede él és virágzik. Az emberiség tartozik hálával annak a maroknyi megszállott kutatónak — közöttük a magát ma is magyarnak valló Béres Györgynek is — akik sok évtizede fáradoznak a gregorián ének korhű előadásmódjának újjáélesztésén. Szathmáry Judit Életmentő oklevelet érdemeltek Továbbképzés alkoholellenes klubok titkárainak A hétvégén továbbképzést tartott alkoholellenes klubok titkárainak és szakvezető orvosainak a megyei egészségvédelmi tanács és a klubmozgakni albizottság. A továbbképzést — amelyen Hajdú-Bihar, Békés, Bács-Klskun, Csongrád és Pest megye képvisel tette magát — immár második alkalommal szervezték meg. Az országban eddig csak megyénkben Próbálkoztak ezzel a kezdeményezéssel. A továbbképzésen a klubmozgalmi albizottság beszámolt a tavalyi év óta végzett tevékenységről. Az alkoholellenes klubok pedig munkájukat, belső életüket ismertették. Végül vitaindító hangzott el „Krízis a klubmozgalomban” címmel. A továbbképzésben életmentő oklevelet kaptak azok, akik kiemelkedő tevékenységet folytattak az alkoholellenes mozgalomban, és gondoskodásukkal életet mentettek: dr. Fügi Sarolta megyei szakfelügyelő főorvos, Biró István, a szolnoki Tabán Klub titkára, Almási János, az újszászi Tiszta Fejjel Klub titkára és Keresztfalvi János és felesége, a szolnoki Reneszánsz Klub vezetői. SZÓL A RÁDIÓ Az emlékezés hete Hétfőtől péntekig a Magyar Rádióban minden nap legalább egy nagyobb műsor elhangzott a közelmúlt történelméből, Nagy Imre és társai életéről, múltjáról. A rádió ezzel tulajdonképpen előkészítette a Kossuth pénteki, egésznapos élő közvetítését a végtisztességről. Hétfőn este a Kossuthon Ha van élte még egy címmel Bánkuti Gábor és Kovács Lajos Péter összeállítása szólt Nagy Imre gondolatvilágáról. Szerdán késő este Gimes Miklósné emlékezett férjére, a Nagy Imre per harmadrendű vádlottjára, csütörtökön egy 1958-as hangfelvételt hallhattunk Nagy Imre életútjáról, s aztán pénteken, aki nem jutott tévéközeibe, hallgathatta a rádión a végtisztesség óráit, a szónokokat, — majd az utolsó-híradásokban már a nemzetközi visszhangról is beszámolt a rádió. Persze ugyancsak későn este a Bagoly is visszatért a nagy eseményre, Méray Tibor beszélt a Nagy Imre élete és halála című könyvéről. Kellő mértékkel persze, az is megtalálhatta a kedve szerinti műsort, aki kikapcsolódni, szórakozni ül rádiója mellé, vagy aki egyszerűen csak viszi magával kis készülékét kertbe, konyhába, hogy míg keze jár, kellemes percekben, órákban legyen része. Nos, a héten a szórakozás, felüdülés se hiányzott a rádió műsorából. Kedden a Bartókon hangzott el például Margittay Ági Hol vagytok, ti régi játszótársak című szép verses, dalos műsora. Szombaton a Petőfin a Nagy nevettetők sorozatban Bodrogi Gyula színész-színigazgató válogatott vidám műsorok között, hogy aztán vasárnap, a Randevú a Jókai Klubban című egészórás műsort végigbeszélje. Nem tehet arról az ember, ha életkora, életútja, sorsfordulói kötik egy-egy híres-neves emberhez. Bodrogi Gyula sorsában a mai ötven, ötvenöt évesek életét, küzdelmeit hordozza. Jó szerencséje, hogy „csupa szépre” emlékezik, minden régi baját, keservét maga mögött hagyta. Valahogyan ezt tükrözte a rendevú minden mondata. Bodroginak nem volt nehéz gyermekkora, — mert a világháború idején is tudta értékelni a kevés jót, ami a gyerekeknek jutott. Nem volt nehéz a kamaszkora, mert tudta, tanulnia kell, ha vinni akarja valamire az életben. A tanulásra különben a világ legjobb és legegyszerűbb példája állt előtte, az édesapjáé, aki már családapaként érettségizett, s szokatlan magas korban szerzett egyetemi diplomát. . És Bodrogi bejutott a színiskola világába, ahol bár rengeteg büntetése volt, valahogy mindig kihúzta a bajból egy-egy tehetségét fölismerő nagy színész-tanár. És szerencséje volt a szerelemben — „olyan nem volt, egy nap se, hogy ne lettem volna szerelmes” — s házasságaiban is. Szóval hallhattunk egy szerencsés embert, aki elég ritka ebben a korosztályban, a csalódottak, a megtévesztettek, az agyondolgozottak világában. (SJ)
