Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-15 / 139. szám
1989. JÚNIUS 15. jj^ÉPlAP SA szerkesztőség postájából I Nyílt levél Marosiné Rittling Katalin óvodapedagógusnak A Néplap június 5-i számában, Szabad iskolaválasztást — mindenkinek című levele ellentmondó érzéseket keltett bennem és a nevelőtestületben. A levél igazságtartalma az, hogy gyermekét nem vettem fel iskolánk nem zene tagozatos első osztályába. Két alkalommal találkoztunk — rövid időre, amikor arra ösztönöztem, hozza el gyermekét a zenei meghallgatásra, mert ha ott megfelel, iskolánk első osztályába felvételt nyer. Látszólag elfogadta, be is hívtuk a gyermeket meghallgatásra, ahova nem hozta el, távolmaradásának okát nem jelezte. A pót zenei meghallgatás még egy újabb lehetőséget jelentett volna, de ezzel sem élt. így nem tudtuk megítélni gyermekének tényleges képességeit közvetlenül, mert a személyes találkozást éppen a szülő nem tette lehetővé. Érthetetlen és alaptalanul vádló levelének utolsó mondata, miszerint: „a kiválasztáskor nem tartja szükségesnek a gyermekkel való személyes találkozást, képességéről közvetett módon szerez információt.” Állításai valótlanok. A nem tagozatos osztályba elsősorban a körzetünkbe tartozó gyermekeket vesszük fel, s előnyben részesítjük az iskolánkban dolgozó pedagógusok-, a patronáló vállalatoknál, intézményeknél dolgozó szülök gyermekeit, illetve azokat, akiknek idősebb testvérük már iskolánk tanulója. Ezért nincs valóságtartalma annak a kijelentésének, hogy a nem tagozatos osztályba csak „vállalatigazgató, rendőrnyomozó és orvos szülő” gyermekei nyernek felvételt. A közvélemény előtt az ön érvei — „csak pedagógus vagyok és a férjem sem ül vezetői székben” — hatásosak és hihetőek lehetnek úgy, hogy elfelejtette megemlíteni az iskola által az ön gyermeke számára is felajánlott lehetőséget. Ha testületünk nevelési szellemével elégedetlen — aminek megítélésében érzelmi, hangulati elemek dominálnak —, igazán nem értem, miért akarta mégis „ilyen szemléletű tantestülettel” neveltetni gyermekét. Munkánk minősítését — számunkra — az jelenti, ahogyan gyermekeink az életben megállják helyüket. Simon Józsefné a Szolnoki Kodály Zoltán Ének—Zene Tagozatos Általános Iskola igazgatója Ehhez a témához kapcsolódik Mészáros Mihály szolnoki olvasónk levele: Nem feltétlenül protekció A Szabad iskolaválasztást mindenkinek című levélhez — a tények teljesebb megismerése érdekében, s mint a cikkbéli egyik szülő szólok hozzá. Az említett iskolába óvodás gyermekünket egyéves zenei előkészítő foglalkozásra járattuk. Ezt követően vett részt az iskola által meghirdetett . felvételi vizsgán, amelyen a zenei jellegű feladatok teljesítésénél gyengébben, az egyéb feladatok megoldásánál jól szerepelt, összességében a zenei tagozatra nem vették fel. Marosiné által a cikkben említett közvetlen megismerés hiányát az egyéves előkészítő foglalkozáson, valamint a felvételi vizsgán történt szereplés pótolhatja. Ez a lehetőség adott volt, tehát nem a cikkben említett, előzmények nélküli beiratkozásról volt szó. Mindezekkel Marosiné is tisztában lehetett, lévén, hogy három éve a gyermekem óvónője. Az iskola igazgatónője — a cikkben megjelentekkel ellentétben — tárgyilagos és korrekt hangnemben adta tudomásunkra, hogy sok a jó képességű jelentkező, és egyáltalán nem biztatott. Mindezek után örömmel értesültünk, hogy gyermekünket az általános tagozatra felvették. Nem érzem magam kiváltságos helyzetben lévő szülőnek, és Marosiné álláspontjához csak annyit, hogy nem kell minden egyes eset mögött a protekciót keresni, látni. Tószegiek! Meddig tűrjük még!? Meddig kell még tűrnünk azt a fertelmes bűzt, amit a falutól 4 kilométerre lévő, és sokszorosan elátkozott állatifehérje-feldolgozó üzem áraszt? Napok óta vastag fehér füst ömlik a kéményen és mivel a szél iránya többnyire északi, északnyugati, beteríti vele az egész falut, elárasztva tömény dögszaggal. Akármilyen meleg van, nem lehet ablakot nyitni, de így is betelepszik az elviselhetetlen bűz. Mi költözzünk el, akik itt születtünk, itt éltünk akkor is, amikor ide telepítették a gyárat? A ’70- es évek közepén, egy falugyűlésen megígérték, hogy szagelvonót szerelnek föl, de Egy legenda Petőfi Sándor 1841-ben, a. Vándordalok című versében így ír •— kissé szélsőségesen: Vándorlók én is, ámde pályám / Ellenkező: A szerelem forró honából / Jégsir felé. Lehet, hogy e pár szó és egy régi legenda adta Morvái Ferenc kazángyárosnak a nagy ötletet, hogy felkutasebből a mai napig nem lett semmi. A tószegi halastó környékén lévő hobbikon nemcsak helybeliek, hanem szolnokiak és más települések lakói is szorgoskodnak, ezenkívül sok az átutazó. Vajon ők mit szólnak ehhez? Nem mondják-e, hogy „de birka népség lakik Tószegen, tűrik ezt az állapotot?!” Tószegiek! Nem tehetünk ellene semmit? Mindenkinek joga van a tiszta levegőhöz! (Az ügyben illetékesek megszólaltatásával lapunkban rövidesen visszatérünk e témára. A szerk.) Pinviczki László Tószeg nyomában... sa Petőfi állítólagos szibériai sírját? A Petőfi emlékbizottság május 27-én, Mátrafüreden tartotta ülését, melyen elhatározta, hogy a szibériai Baguzin városkában feltárja a költő sírját. A város lakóinak meggyőződése, hogy a nagy költő itt nyugszik. Petőfi Sándor mint dekabrista került a ’48—49-es harcok végén a foglyok közé. A görögkeleti egyház anyakönyvében ugyan nem szerepel a költő neve, mert az ottani pópa szerint dekabristákat nem anyakönyveztek, az egyház tiltotta. Az egyik idős, 90 év körüli asszony azt állítja, hogy ő Petőfi unokája. Külsejét pontosan körülírta, viselkedését is különösnek tartotta. Július 10-én elindul az emlékbizottság huszonhét tagja — Morvái Ferenc vezetésével, külön repülőgépen —, hogy feltárja a sírt. E munkában részt vesz két amerikai-, három szovjet antropológus tudós, akik tudományosan vizsgálják a csontvázat. Az ő szavuk lesz a döntő. A brigád tagjai a „Megamorv” Kazán KFT emblémáját viselő, bordo munkaruhában dolgoznak, és a város fiataljainak 1000 pólót osztanak szét — emblémájukkal ékesítve. A Petőfikultusz mellett tehát üzleti propaganda is meghúzódik. Az út költsége 4—5 millió forint, amit az energikus, nagy szponzor, Morvái úr áll. A bizottság tagjait komoly munkára, pontosságra szólította fel. így kezdte: aki öt percet késik az indulásról, itthon marad ... Vajon jó ügyre költi-e millióit a kazángyáros? Felvetődhet: ha sikeres lesz az út, megéri, ha nem, a legenda szerte foszlik. De Petőfi gondolatai, eszméi, emléke bennünk akkor is örökké él. Fenyvessiné Góhér Anna Szolnok „A tájnak így van lelke” Zenét, költő részvételét és képzőművészeti alkotásokat kínált június 2-ára a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumtól kapott meghívó, melyben Cserőháti Kovács István festőművész kiállítására invitál. A lassan gyülekező közönség gyönyörködve szemlélte a főként portrékból és tájképekből álló művöket, és hallgatta a három tagú citerazenekar hangulatos muzsikáját. A meghívón még „Szőke Tisza” néven szerepeltek, a kiállításon „Sámán” néven mutatkoztak be. A megnyitót Czukor György költő (Törökbálinton könyvtáros) tartotta és ismertette meg az alkotó festőművészt, aki előnevét szülőhelye, Poroszló t is za menti árterétől kölcsönözte. Egy küzdelmes életút eddigi szakaszát (most 39 éves) tárta a gyér számú közönség elé. Hogyan ért idáig? Az alkotásvágy korán jelentkezett nála. Már a debreceni gimnázium matematika óráján copfos lány portrékat rajzolt, s tanára így biztatta: folytasd, fiam! Érettségi után nyomdász, majd elvégzi a népművelő—könyvtár szakot, így emlékszik: Kamaszkoromban Van Gogh Napraforgók csendéletére csodálkoztam rá, és első jelentős képem Petőfit ábrázolta. Sikerei közül: Túrkevén nívódíjat kapott, majd Pesten, a Tájak és emberek című pályázaton ismerték ei munkáját. A szépre vágyó közönség a művész társaságában járta körbe a termet. Dicsérték a kunsági fejeket, az önarcképeket, de az elismerések mellett valaki hiányolta a tájképekről az embert. A festő így indokolta: Semmivel sem akartam elvonni a figyelmet a tájról, melynek így van lelke. (A kiállítás június 25- ig várja a közönséget.) Nagy János Tiszafüred Dunántúli nyugdíjas olajosok Szolnokon A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat lovászi üzeme nyugdíjasklubbjának huszonhat tagú csoportját látta vendégül május 24—25-én a Kőolajkutató Vállalat nyugdíjasklubja. Vendégeink viszonozták az előző évi, Lovásziban tett látogatásunkat. Programjuk között szerepelt városunk főbb nevezetességeinek megismerése, így a Szolnoki Művésztelep, a Milléri Vízügyi Múzeum megtekintése, és ellátogattak a művelődési központba is. A megérkezés napján rendezett vacsorán részt vettek a szolnoki klub tagjai is, ahol a menü tiszai halászlé és túróscsusza volt. Ezt követte a finom zalai bor és sütemény. A megye legnépszerűbb énekeseinek, Csíki Pálnak és Dallos Gizellának köszönhető a vacsora utáni jó hangulat. Fellépésük mellett tombolaverseny, szavalat, egyéni énekszám tette színesebbé az összejövetelt. Zalai vendégeinket az ÁFOR szajoli üdülőjében, festői környezetben helyeztük el. Mint mondták, szívesen maradtak volna még, de kora délután indulniuk kellett, hogy aznap Lovásziba érkezzenek — adta hírül az eseményt Szatmári Zsigmond szolnoki olvasónk. Ez aztán környezetvédelem!!! Felvételünk a szolnoki Ságvári körúton, az OTP épülete mögött készült (Fotó: TKL) 5 Az áraház gyermekprogramja Sokoldalú az a több éves kapcsolat, mely a helyi Skála Áruház és a jászberényi Kókai László Ottöróház között kialakult. Évenként kétszer, tavasszal és ősszel „kitelepül” az áruház gyermekruha osztálya, hogy nagy számú közönség előtt mutassa be az új modelleket. Az is hagyomány, hogy a ruhákat a Gyetvai János Általános Iskola tanulóiból válogatott csapat ölti magára. Nem volt ez másképp az elmúlt napokban sem, amikor a bemutatóra teljesen megtelt az úttörőház nagyterme. Ezzel egy időben a betérő közönség, az áruház lépcsőházában kiállított gyermekrajzokban gyönyörködhetett. Faragó László Jászberény Vosztok út helyett Kandó Kálmán tér legyen örömmel látom a szolnoki Tallinn mozi falán a Kandó Kálmán tér feliratot és az emléktáblát. Olyan házat viszont egyet sem találtam, amelynek számtáblája ehhez tartozna. így a tér elnevezése vajmi keveset ér! Van viszont Vosztok út, a szolgalelkűség terméke. Gagarin, az emberiség első űrhajósa tiszteletünket, érdemli, de róla már nem neveztek el utcát Szolnokon. Éppen ezért feleslegesnek tartom, hogy az űrhajóról utcanevünk legyen. Javaslom, hogy Vosztok út helyett Kandó Kálmán tér szerepeljen e lakókörzetben, a házszám pedig maradjon változatlan. Bizám György Szolnok Nem önkéntes alapon fizetjük a szemétdijat A szolpoki Alvégi és Sirály út kereszteződésében, lévő szeméttároló és környékének elviselhetetlen állapotát tette szóvá május 2-i számunkban Farkas Géza. Kérdezte: A városi tanács köztisztaságra vonatkozó rendeletéinek betartását ki és mikor ellenőrzi? Milyen bírságot szabnak ki azokra, akik nem fizetnek szemétdíjat, de teherautóval, személy- és kézi kocsival hordják e helyre a töméntelen hulladékot, közte disznótrágyát is? Sellei László olvasónk is ezen a környéken lakik, s az előző kérdéshez a következőket fűzte: „Hat éve lakom a szeméttároló körzetében, de nem tartom elhanyagoltnak. Ez természetesen Farkas Gézának is köszönhető, mert többször láttam már, hogy rendbe teszi a konténer környékét. Megjegyzésével viszont nem értek egyet, mert milyen alapon formál magának jogot és fórumot ahhoz, hogy meghatározza: ki, milyen és mennyi szemetet szállít. a konténerbe? A szemétdíjat nem önkéntes alapon fizetjük, azt a városi tanács illetékes- szerve rója ki.” A Városgondnoksági Iroda vezetője, Veréb Sándor ebben az ügyben a következő választ adta: A Sirály és Alvégi út kereszteződésében kihelyezett konténer a háztartási hulladék elhelyezésére elegendő, kerti és állati eredetű szemétre nem. (A gallyak elszállításáról lombtalanításkor gondoskodunk.) A köztisztasági tanácsrendelet szerint szabálysértést követ el és pénzbírsággal sújtható az, aki a konténerbe vagy mellé állati trágyát rak. A közterület-felügyelők és dolgozóink is rendszeresen ellenőrzik a város több pontján kialakult — illegális szemétlerakó helyeket. Szerkesztői üzenet „Egy hü olvasójuk” jeligére, Jászberény: Ha a szülő kiskorú gyermeke részére a szükséges ellátást — élelmezés, ruházkodás, iskolai felszerelés, napközi otthoni térítési díj — időszakosan nem képes biztosítani, a gyámhatóság rendkívüli segélyt nyújthat számára. Rendszeres nevelési segélyt is megállapíthat abban az esetben, ha a tartásra köteles hozzátartozók jövedelmének együttes összegéből az egy főre eső jövedelem — önhibájukon kívül — nem éri el a mindenkori legmagasabb, saját jogú nyugdíjminimumot (ennek összege 1989-ben 3340 forint), és emiatt a gyermek fejlődése veszélyeztetett. Az egyedülálló, hárorrv vagy többgyermekes szülők részére kivételesen akkor is megállapítható, ha az előbb említett minimumot a jövedelem 20 százalékkal meghaladja. Három- és minden további gyermek után a családi pótlék összege jelenleg gyermekenként 1750 forint akkor is, ha egyedülálló az igénylő. (3 éven aluli gyermek után + .100 forint jár.) Összeállította: csankó Miklősné
