Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-13 / 137. szám
1989. JÚNIUS 13. ÉPLAP Megyei I. o. labdarúgó-bajnokság Aranyat kevertek a Vegyiben Túrkeve—Kunszentmárton 1:1 (1:0)Túrkeve, 250 n, v.: Hagyó. Túrkeve: Ferencz —Homoki, Tímár, Ducza R. (Kalmár), Ducza G., Nemes, Kormos J., Bodó, Las kai. Barna (Kovács), Takács. Edző: F. Kiss Mihály. Sportszerű, változatos, küzdelmes mérkőzésen a két csapat nem. bírt egymással, így született meg az igazságos döntetlen eredmény. Góllövő: Kormos J., a 32. percben, illetve Pálinkás az 57. percben. Tiszafüred—Kunhegyes 0:1 (0:1). Tiszafüred 400 n., v.: Pintér Béla. Tiszafüred: Varga—Hídvégi, Gál, Kiss, Laurencsik, Spíró, Kaszás, Dajka, Szatmári, Bállá, Nagy. Csere: Szabó, Kecskeméti. Edző: Németh György. A tavasszal nagyon gyenge, mindössze ötven százalékos teljesítményt nyújtó feljutási reményeit már elvesztett hazai csapat, az első félidőben helyzetek sokaságát dolgozta, majd hagyta ki. A 34. percben egy cseles szabadrúgásból Herbály révén a Kunhegyes szerzett vezetést. Az egész mérkőzésen, nagy kedvvel játszó és látványos védések sorozatát bemutató Szabó kapuját nem volt képes bevenni a hazai csapat a második félidőben sem. Akik látták a mérkő- - zést, meggyőződhettek róla, hogy ez a vereség csak megkoronázta az egész tavaszi siralmas szereplést. A lelkes és kitartó közönség szebb ajándékot érdemelt volna az utolsó hazai összecsapáson. Jók: Dajka, Gál. illetve Herbály, Varga, Kovrig, Szabó. J aszalsószentgy örgy— Karcag 0:1 (0:1). J.alsószentgyörgy, 700 n, v.: Barankovics. J.alsószentgyörgy: Povedák—Simon, Kiss B., Gál Z., (Filipcsei). Szaszkó,. Kiss T. II. Gál., J. Szabó, Zsákai, Kiss T. I. Fritz. Edző: Sólyom Vilmos. Az első félidőben a hazaiak alakítottak ki több helyzetet, de a befejezések nem sikerültek. A 35. percben váratlanul a vendégek lőttek gólt. Az elalvó védők mellett Méhes fejelt a hálóba, 0:1. Szünet után a karcag teljesen beszorult a kapujuk elé és hősiesen állta az állandó hazai rohamokat. A J.alsószentgyörgy nem játszott rosszul, de „valami” hiányzott a játékukból. A mérkőzés összképe alapján a pontosztozkodás igazságosabb lett volna. Jók: Kiss T. II, Kiss T. I, Kiss B„ ill. Csomós, Kocsis. Sándor, Méhes. Sz. Cukorgyár—Tiszaioldvár 2:0 (0:0), Szolnok, 250 n.. v: Békés m. Sz. Cukorgyár: Karkus (Csécsey)— Tákos, Gulyás, Módos, Csizmadia. Szikszai. Rigó (Szeberényi), Kovács S., Keresztfalvi. Bíró. Szmutkó. Edző: Somogy vári József. A 75 éves a Szolnoki Cukorgyár jubileumi rendezvény záróakkordjaként kellemes labdarúgó időben kezdődött a mérkőzés. Az ünnepi hangulatban a hazaiak az első félidőben gyenge teljesítményt nyújtottak az egy pont megszerzése érdekében játszó, lelkes és nagy akarással küzdő vendégek ellen. Fordulás után nagyot változott a játék képe. A cukorgyári csapat sorra dolgozta ki helyzeteit és Szmutkó révén a 67. percben megszerezte a vezetést. Még két perc sem telt el, amikor Keresztfalvi futtából hatalmas gólt lőtt a bal felső sarokba, ezzel beállítva a 2:0-ás végeredményt. Második félidei játékuk alapján a hazaiak megérdemelt győzelmet arattak. Jók: Csécsey, Szikszai és Szeberényi, ill. Jakab Gál. Tisza Cipő SE—Mezőtúri FDSE 10:1 (5:1). Martfű, 200 n., v.: Gyurkovics, Tisza Cipő SE: Major—Kovács, Fürtös (Drávucz), Kesjár, Sípos, Szántai, Földi, Palcsó, Benedek (Novak), Kardos, Nagy A. Edző: Lazányi Péter. Ifjúsági csapat egyáltalán nem, a felnőtt csapat pedig csak kilenc fővel érkezett Martfűre. A hazaiak folyamatos támadásai mellett sok helyzetet kihagytak. A szépítő gól után (5:1) újabb gyors három hazai gól következett, és ezzel már a nagyarányú győzelmet is bebiztosították a tiszások. A pályán küzdő kilenc mezőtúri játékost elsősorban azért illeti dicséret, mert becsületesen végigküzdötték a számukra kilátástalan találkozót. G.: Földi (3), Nagy, Szántai, Fürtös, Pal-Táblázatok Labdarúgó NB III. Tisza-csoport 1. Mez. H. 29 20 4 3 2 65-17 71 2. Rakamaz 29 19 2 2 6 62-212 63 3. T.-vasv. 29 17 5 2 5 60-28 63 4. Volán-R. 29 17 3 5 4 52-23 62 5. Olefin 29 13 3 3 10 38-34 4« 6. Hajdúb. 28 13 3 3 10 35-33 43 7. Kaba 29 113 3 2 11 37-32 47 8- Balmazú. 29 11 5 4 9 37-35 47 9. T.-mikl. 29 12 3 2 12 44-33 44 10. H.-nánás 29 11 2 6 10 38-40 43 1-1. Kisvárda 29 8 6 3 12 45-46 39 12. Szeghal. 29 10 1 2 16 36-64 34 13. H. Szabó 29 4 5 7 13 24-44 29 14. Mezőcsát 29 7 1 2 19 31-61 25 15- Jászkisér 29 5 2 1 21 17-74 20 16. Berettyó. 29 1 3 4 21 27-62 13 Kővetkező mérkőzés: június 18-án, vasárnap IS órakor: Jászkisér—Mezőcsát, Szlomoniczki. Megyei I. o. labdarugó-bajnokság állása 1. Sz. Vegyi. 2. Jászapáti 3. Karcag 4. T.-füred 5. Tisza Cipő 6. J.ároksz. 7. Sz. Cukor. 8. J.alsószt. 9. j.-ladány 10. Szajol 11. Kunhegyes 12. Túrkeve 13. KuTE 14. T.-földvár 13. K. Medosz 16. Mez. FDSE 29 18 6 5 63-22 42 29 12 14 3 43-25 38 29 15 7 7 53-23 37 29 14 8 7 62-28 36 29 16 4 9 55-33 36 29 14 7 8 46-31 35 29 112 11 6 32-22 35 29 15 5 9 54-51 35 29 10 10 9 44-45 31 29 10 6 13 47-44 27 29 9 8 12 30-43 26 29 8 5 116 24-44 22 29 7 6 16 22-37 21 29 6 5 18 30-58 17 29 6 5 18 30-68 17 29 3 3 22 15-59 9 cső, Kardos, Novák, Sipos, illetve Pásztyó. Jászapáti—Szó. Vegyiművek 1:2 (1:2). Jászapáti. 700 n., v.: Térén vei. Jászapáti: Rostás—Vágó. Tóth I., Zsemberi, Tóth B., Tajti (Ádám). Borics, Illés (Szabari). Utasi, Kimák. Németh. Edző: Major Antal. A Vegyiművek különösebb erőfeszítés nélkül győzött és erősítette meg bajnoki címét. A Jászapáti lelkesen, de tervszerűtlenül játszott. Talán szakmai fogyatékosságnak köszönhető, de a hazai csapat hónapok óta képtelen a megújulásra. G.: Hajdú, Vadkerti, ill. Kimák. Középtiszai Medosz SK— Jászladány 5:5 (1:3). Kenderes, 200 n., v.: Földi. K. Medosz: Farkas—Pádár Gy., Lakatos, Magyar, Barabás, Szántó, Fábián, Nagy, Horváth, Pádár L. (Bodnár), Nádas. Edző: Szepeshelyi Csaba. Ritkán látható, érdekes mérkőzést nézhettek végig a nézők. Kenderesi támadásokkal kezdődött az összecsapás, melynek eredményeképpen negyedóra elteltével csapatuk a vezetést is megszerezte, sőt az előnynövelésre is lett volna lehetőség, ha a játékvezető megítéli a Horváth buktatásáért járó jogos 11-est Ezek után a Kenderes alakította ki a gólhelyzeteket, Jászladány pedig a gólokat szerezte. A második félidő szintén a hazaiak javára meg nem adott büntetővel kezdődött. Válaszként ismét a vendégek szereztek gólt. A 4:1 után sem adta fel Kenderes, és 4:3-ra felzárkózott, ám egy védelmi megingást követően megint kétgólos lett a hátrány. Az utolsó öt perc is tartogatott még izgalmakat: két kenderesi gólt, az utolsót a 90. percben jogtalanul megítélt büntetőből, öt gólt szerzett a hazai gárda, de a védelem óriási hibái miatt ez is kevés volt a győzelemhez. Az eredmény alakulásában szerepet játszott a játékvezető is, a 16- oson belüli szabálytalanságok megítélésében. Góllövők: Szántó (3, egyet 11-esből), Horváth, Bodnár, ill. Gólya (2), Lázár (2), Vincze. Jók: Horváth,-Szántó, Nagy, ill. Varga, Gólya. Jászárokszállási Vasas— Szajol 0:0. Jászárokszállás, 450 n., v.: Füzesi Gyula. J. árokszállási Vasas: Tóth— Tábori, Major, Szedmák, Sziráki, Papp, Fodor, Kaszab, Csikós, Szécsényi, Kárpáti, Edző: Pecha Bertalan. Alacsony színvonalú mérkőzésen, sok-sok kihagyott helyzet jellemezte a találkozót mindkét csapat részéről. Az utolsó hazai találkozón sikertelen volt a búcsú a mindig kitartó, lelkes szurkolóktól. Jók: Szécsényi, Sziráki és Szedmák, ill. Hernek és Kovács. Pályázat KÉZILABDA 11 gól a véghajrában NB I/B. Női. Lehel SE— Eger SE 26:18 (10:9), Jászberény, 150 n., v.: Taizs, Zavaczki. Lehel SE: Zsibók— Molnár E. (3), Krisztóf (2), Némethné (10), Gál (2), Kusz (2), Agócs (1). Csere: Patai (1), André (1), Molnár Cs. (1), Tóth E. (3). Edző: Lipták Zoltán. A rájátszás listavezetőjével szemben lépett pályára a Lehel és győznie kellett ahhoz, hogy továbbra is reménye legyen a bentmaradáshoz. Az Eger nyitotta meg a gólok sorát, majd jászberényi percek következtek, az egri lányok hétméterest hibáztak, a Lehel 5:2-re elhúzott. Innen felváltva estek a gólok, sőt az ellenfél összpontosított jobban és Lendvai sorozatban lőtt 5 góljával ki is egyenlített. A jobb kettes átlövő pozícióba André állt be. Jól jött az utolsó percben lőtt gólja, így 10:9-re fordultak a csapatok. A második félidő eleje újból fej-fej melletti játékot hozott. A 13. percben az Eger vezetett 16:15-re. Ezután Némethné irányításával lendületes játékba kezdtek a herényiek. Nyitott védekezésre váltottak, kijöttek 10-11 méterre és ezzel megzavarták a fáradni látszó ellenfelüket. Az utolsó percekben 11 gólt lőttek, míg a vendégek — hétméterest is hibázva — csak kettőt. Az egész mérkőzésen, de különösen a véghajrában nyújtott teljesítményével, megérdemelten győzött a leheles gárda. Legközelebb június 17-én Budapesten játszanak az Áfor ellen. — Faragó — Pályázat útján nyerhetnek támogatást azok a csoportok, szervezett közösségek, egyesületek, klubok, baráti körök, amelyek kondicionáló helyiséget akarnak építeni, illetve felújítani, berendezni. (A támogatást nem lehet a már meglevő terem működtetésére fordítani.) A pályázatnak tartalmaznia kell többek között: — a pályázó nevét és címét; — a helyiség állagának leírását; — a létesítményben folyó tevékenységet : — a kondicionáló terembe rendszeresen járók, vagy azt várhatóan rendszeresen látogatók számát; — az építés, felújítás, berendezés költségvetését (a kért összeg maximum 200 ezer forint lehet); — a létesítmény üzembe helyezésének időpontját: — saját tulajdonú helyiség esetén a minimum 5 éves folyamatos működtetésre vonatkozó nyilatkozatot; — kötelezettségvállalást arra. hogy a működtető legkésőbb 1989. december 15-ig tájékoztatást ad a támogatás felhasználásáról. A pályázatokat az illetékes megyei tanács ifjúsági és sportszakigazgatási szervéhez kell eljuttatni június 15-ig. Röplabda Felnőtt bronz és ifi arany A 3. helyen végzett csapat. Álló sor, balról jobbra: Szeles Márta, Maráczi Orsolya, Tóth Miléna, Bodn ár Erika, Piffkó Zsuzsa, László Rita, Iváni Andrea, Tóth Tímea, Úrbán Andrea, Szőke Péter edző. Guggoló sor, balról jobbra: Maráczi Andrea, Takács Szilvia, Bugyi Nikolett, Serényi Judit csapatkapitány, Truka Judit. A kedvezőtlen előjelek ellenére kitűnően szerepelt a Lehel SE női rop labdacsa pata az 1988/89-es bajnoki évben. Még a legoptimistább szurkolók várakozását is fölülmúlva, az együttes a Közép-csoportban a bronzérmet jelentő harmadik helyet szerezte meg. Az évek óta folyó színvonalas nevelőmunka eredményeként az ifik még ennél is szebb éremmel gazdagodhattak, hiszen megnyerték a bajnokságot. A szezon megkezdése előtt alapos „vérveszteség” érte az egyébként is fiatal együttest. Göblyös Judit a Bp. Spartacusba igazolt, Moldován Hajnalka leállt, míg Cséke Ildikó szülés miatt esett ki a kezdő hatosból. Három meghatározó játékosát kellett tehát nélkülöznie Szőke Péternek a bajnokság kezdetén. Ennek megfelelően tűzték ki az elérendő célt is. Az első hatba való bekerülést már sikerként könyvelték volna el. Helyzetüket csak részben könnyítette, hogy az NB I létszámának emelése miatt csökkent az NB II színvonala. A felnőtt csapat keretét 15 éves ifi-játékosokkal „töltötték fel”. A jó sorsolásnak köszönhetően — gyengébb csapatokkal kezdtek — sorozatban elért négy győzelemmel rajtoltak. A folytatás már nem sikerült ilyen jól, de még így is az utolsó őszi mérkőzésen a harmadik hely megszerzése volt a tét. Ezt a találkozót azonban az SVTC ellen elvesztették, s rosszabb játszmaaránnyal 6. helyen zárták a bajnoki év első felét. A téli felkészülés jól sikerült, egyre jobban összekovácsolódott a gárda. Az őszi hat győzelem és négy vereség után tavasszal hétszer győztek, és csak háromszor szenvedtek vereséget. A „keresztbeveréseket” kihasználva így végül terven felül, a 3. helyen végeztek. A szakosztályvezetés által biztosított színvonalas munka és a lányok lelkesedésének eredménye ez a szép siker. A csapat fiatal edzője Berényi Judit, Nagyistván Ildikó, Bugyi Nikolett és' Iványi Andrea egész éves teljesítményét emelte ki. ők voltak a csapat húzóemberei. Az ellenfelek nagyobb ütőerejét gyors, korszerű játékelemek elsajátításával, és azok alkalmazásával ellensúlyozták. Ez, mint az eredményekből is kitűnik, többnyire sikerült. Az elkövetkező egy-két év alatt szeretnének komolyabb célokat megvalósítani. Ehhez szükség lesz a saját nevelésű fiatalokra, de játékosok átigazolásáról is szó lehet. A szakosztály kitűnő utánpótlással rendelkezik, a korosztályos csapatok jó eredményeket érnek el. A gyerekekkel Fülöpné Paksi Katalin, Litkei Gábor és Kalla Tibor foglalkozik. A szakosztályban folyó munka alapján úgy tűnik, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező jászberényi röblabdasport — a vidék legjobb csapata is volt az országban — jó úton halad, hogv ismét a legjobbak közé kerüljön. — Szántai — Nincsen mese - ÁÉV-böl KSE A megyeszékhely szomszédságában lévő Szajolról keringő információk hamar eljutnak Szolnokra, így az sem meglepő, hogy a focicsapat feloszlásáról terjesztett híresztelés gyorsan elérte szerkesztőségünket. Annál sokkai jobban figyelemmel kísérjük a megyei bajnokság egyik reprezentánsát, mintsem ne néztünk volna utána annak, van-e alapja a jól értesültek pletyka szintű megnyilatkozásainak. Mindössze annyi információval rendelkeztünk, a közelmúltban felbomlott a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat és a községi tanács két éve kötött házassága: az építősök ezután lényegesen kisebb támogatást nyújtanak a labdarúgó csapat további működtetéséhez. Hogy többet megtudhassunk, felkerestem az ügyben legilletékesebbet, a község gazdáját, Szabó Zsigmond tanácselnököt, aki Czakó Sándor vb-titkár társaságában várta a kérdéseket. — Igaz-e a szóbeszéd, miszerint a jövőben nem lesz Szajolban labdarúgás? — Ebből semmi sem igaz. Az ÁÉV-vel kötött szponzori szerződésünket valóban felbontottuk, viszont arról szó sem lehet, hogy ezzel párhuzamosan megszűnik minden. Gondjaink megnőttek ugyan, ennek ellenére továbbra is szüksége van a településnek az együttesre. Keményen dolgoztunk a feltételek megteremtésén. Pillanatnyilag még nincs minden a helyén, de az új vezetés n»ár alakulóban van. Anyagi eszközeink előteremtéséhez a helyi üzemek is nagyban hozzájárulnak, a jövőben, ezért nem lesz akadálya az új községi sportegyesület őszi megalakulásának. — Ügy hallottam, erről a játékosok mit sem sejtenek, még levelet sem írtak önnek sorsuk bizonytalan jövője miatt. ^ — A múlt hónap 26-án megkaptam a szakosztály méltatlankodó levelét, három napon belül válaszoltam nekik — közben megmutatta mindkét levelet —, értesítettem őket fáradozásaink eddigi eredményéről,, és kértem a szakosztály vezetőjét június 1-én jelenjen meg irodámban további együttműködésünk megbeszélése céljából. Nem értem, miért nem tájékoztatta erről az érdekelteket — emellett a tárgyaláson sem jelent meg. — Az is a pletykához tartozik, hogy valamennyi bejáró játékos a távozás gondolatával foglalkozik, s ha ez igaz, egyetlen szajoli sportoló {Balogh) marad, — Czakó Sándor jót mosolygott ezen — majd hozzátette —, csak annyian távozhatnak, amennyit a szabály megenged. Én nem félek attól, hogy nem tudunk ősszel kiállni az első bajnokin. Aki mindenáron menni akar, nem akadályozzuk meg, majd hozunk helyettük törekvő fiatalokat. ígéretünk van dr. Stiegler Károlytól, a MÁV MTE szakosztályvezetőjétől is, állományunk frissítésére minden segítséget megad. Szajol nem marad csapat nélkül. — Mégis, mi lehet az oka ezeknek a rémhíreknek? — Nézze, én minden hazai mérkőzésen ott vagyok, soha egyetlen focista sem fordult hozzám azzal, nem tudja mi lesz jövőre velük. Szerintem valaki szándékosan felnagyította a gondjainkat, ellenünk hangolva a játékosokat és a lakosságot. Állítom, nem szolgáltunk rá a bizalmatlanságra, aki meg rossz hírünket kürtölte, az bizonyára szét akarja zülleszteni, a társaságot. Mi nem hagyjuk, számítunk mindenkire, aki továbbra is nálunk akarja kergetni a labdát, a feltételeket ehhez biztosítjuk. Nem az első, nem is az utolsó olyan esettel állunk szemben, ahol a felmerülő nehézségek megoldása egyesekből páni félelmet, vagy kárörvendő magatartást vált ki, s így születő véleményüket megmásíthatatlan tényként károgják széliében- „ hosszában felesleges indulatokat gerjesztve. Aki nem akar dolgozni, mindenre talál kifogást, viszont aki az ellenkezőjét teszi, mindenre talál megoldást. Szajolban is megtalálták. Néder István