Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-13 / 137. szám

1989. JÚNIUS 13. ÉPLAP Megyei I. o. labdarúgó-bajnokság Aranyat kevertek a Vegyiben Túrkeve—Kunszentmár­ton 1:1 (1:0)Túrkeve, 250 n, v.: Hagyó. Túrkeve: Ferencz —Homoki, Tímár, Ducza R. (Kalmár), Ducza G., Nemes, Kormos J., Bodó, Las kai. Barna (Kovács), Takács. Ed­ző: F. Kiss Mihály. Sportsze­rű, változatos, küzdelmes mérkőzésen a két csapat nem. bírt egymással, így született meg az igazságos döntetlen eredmény. Góllövő: Kormos J., a 32. percben, illetve Pá­linkás az 57. percben. Tiszafüred—Kunhegyes 0:1 (0:1). Tiszafüred 400 n., v.: Pintér Béla. Tiszafüred: Varga—Hídvégi, Gál, Kiss, Laurencsik, Spíró, Kaszás, Dajka, Szatmári, Bállá, Nagy. Csere: Szabó, Kecskeméti. Edző: Németh György. A tavasszal nagyon gyenge, mindössze ötven százalékos teljesítményt nyújtó felju­tási reményeit már elvesztett hazai csapat, az első félidő­ben helyzetek sokaságát dolgozta, majd hagyta ki. A 34. percben egy cseles sza­badrúgásból Herbály révén a Kunhegyes szerzett veze­tést. Az egész mérkőzésen, nagy kedvvel játszó és lát­ványos védések sorozatát bemutató Szabó kapuját nem volt képes bevenni a hazai csapat a második félidőben sem. Akik látták a mérkő- - zést, meggyőződhettek róla, hogy ez a vereség csak meg­koronázta az egész tavaszi siralmas szereplést. A lelkes és kitartó közönség szebb ajándékot érdemelt volna az utolsó hazai összecsapáson. Jók: Dajka, Gál. illetve Herbály, Varga, Kovrig, Sza­bó. J aszalsószentgy örgy— Karcag 0:1 (0:1). J.alsószent­­györgy, 700 n, v.: Baranko­­vics. J.alsószentgyörgy: Po­­vedák—Simon, Kiss B., Gál Z., (Filipcsei). Szaszkó,. Kiss T. II. Gál., J. Szabó, Zsákai, Kiss T. I. Fritz. Edző: Sólyom Vilmos. Az első félidőben a hazaiak alakítottak ki több helyze­tet, de a befejezések nem si­kerültek. A 35. percben vá­ratlanul a vendégek lőttek gólt. Az elalvó védők mellett Méhes fejelt a hálóba, 0:1. Szünet után a karcag telje­sen beszorult a kapujuk elé és hősiesen állta az állandó hazai rohamokat. A J.alsó­szentgyörgy nem játszott rosszul, de „valami” hiány­zott a játékukból. A mérkő­zés összképe alapján a pont­­osztozkodás igazságosabb lett volna. Jók: Kiss T. II, Kiss T. I, Kiss B„ ill. Cso­mós, Kocsis. Sándor, Méhes. Sz. Cukorgyár—Tiszaiold­­vár 2:0 (0:0), Szolnok, 250 n.. v: Békés m. Sz. Cukorgyár: Karkus (Csécsey)— Tákos, Gulyás, Módos, Csizmadia. Szikszai. Rigó (Szeberényi), Kovács S., Keresztfalvi. Bíró. Szmutkó. Edző: Somogy vári József. A 75 éves a Szolnoki Cukorgyár jubileumi rendez­vény záróakkordjaként kelle­mes labdarúgó időben kez­dődött a mérkőzés. Az ünne­pi hangulatban a hazaiak az első félidőben gyenge telje­sítményt nyújtottak az egy pont megszerzése érdekében játszó, lelkes és nagy akarás­sal küzdő vendégek ellen. Fordulás után nagyot válto­zott a játék képe. A cukor­gyári csapat sorra dolgozta ki helyzeteit és Szmutkó ré­vén a 67. percben megszerez­te a vezetést. Még két perc sem telt el, amikor Kereszt­­falvi futtából hatalmas gólt lőtt a bal felső sarokba, ez­zel beállítva a 2:0-ás vég­eredményt. Második félidei játékuk alapján a hazaiak megérdemelt győzelmet arat­tak. Jók: Csécsey, Szikszai és Szeberényi, ill. Jakab Gál. Tisza Cipő SE—Mezőtúri FDSE 10:1 (5:1). Martfű, 200 n., v.: Gyurkovics, Tisza Ci­pő SE: Major—Kovács, Für­tös (Drávucz), Kesjár, Sípos, Szántai, Földi, Palcsó, Bene­dek (Novak), Kardos, Nagy A. Edző: Lazányi Péter. If­júsági csapat egyáltalán nem, a felnőtt csapat pedig csak kilenc fővel érkezett Mart­fűre. A hazaiak folyamatos támadásai mellett sok hely­zetet kihagytak. A szépítő gól után (5:1) újabb gyors három hazai gól következett, és ezzel már a nagyarányú győzelmet is bebiztosították a tiszások. A pályán küzdő kilenc mezőtúri játékost el­sősorban azért illeti dicséret, mert becsületesen végigküz­­dötték a számukra kilátásta­lan találkozót. G.: Földi (3), Nagy, Szántai, Fürtös, Pal-Táblázatok Labdarúgó NB III. Tisza-csoport 1. Mez. H. 29 20 4 3 2 65-17 71 2. Rakamaz 29 19 2 2 6 62-212 63 3. T.-vasv. 29 17 5 2 5 60-28 63 4. Volán-R. 29 17 3 5 4 52-23 62 5. Olefin 29 13 3 3 10 38-34 4« 6. Hajdúb. 28 13 3 3 10 35-33 43 7. Kaba 29 113 3 2 11 37-32 47 8- Balmazú. 29 11 5 4 9 37-35 47 9. T.-mikl. 29 12 3 2 12 44-33 44 10. H.-nánás 29 11 2 6 10 38-40 43 1-1. Kisvárda 29 8 6 3 12 45-46 39 12. Szeghal. 29 10 1 2 16 36-64 34 13. H. Szabó 29 4 5 7 13 24-44 29 14. Mezőcsát 29 7 1 2 19 31-61 25 15- Jászkisér 29 5 2 1 21 17-74 20 16. Berettyó. 29 1 3 4 21 27-62 13 Kővetkező mérkőzés: június 18-án, vasárnap IS órakor: Jászkisér—Mezőcsát, Szlomo­­niczki. Megyei I. o. labdarugó-bajnokság állása 1. Sz. Vegyi. 2. Jászapáti 3. Karcag 4. T.-füred 5. Tisza Cipő 6. J.ároksz. 7. Sz. Cukor. 8. J.alsószt. 9. j.-ladány 10. Szajol 11. Kunhegyes 12. Túrkeve 13. KuTE 14. T.-földvár 13. K. Medosz 16. Mez. FDSE 29 18 6 5 63-22 42 29 12 14 3 43-25 38 29 15 7 7 53-23 37 29 14 8 7 62-28 36 29 16 4 9 55-33 36 29 14 7 8 46-31 35 29 112 11 6 32-22 35 29 15 5 9 54-51 35 29 10 10 9 44-45 31 29 10 6 13 47-44 27 29 9 8 12 30-43 26 29 8 5 116 24-44 22 29 7 6 16 22-37 21 29 6 5 18 30-58 17 29 6 5 18 30-68 17 29 3 3 22 15-59 9 cső, Kardos, Novák, Sipos, il­letve Pásztyó. Jászapáti—Szó. Vegyimű­vek 1:2 (1:2). Jászapáti. 700 n., v.: Térén vei. Jászapáti: Rostás—Vágó. Tóth I., Zsem­­beri, Tóth B., Tajti (Ádám). Borics, Illés (Szabari). Utasi, Kimák. Németh. Edző: Ma­jor Antal. A Vegyiművek különösebb erőfeszítés nélkül győzött és erősítette meg bajnoki címét. A Jászapáti lelkesen, de tervszerűtlenül játszott. Talán szakmai fo­gyatékosságnak köszönhető, de a hazai csapat hónapok óta képtelen a megújulásra. G.: Hajdú, Vadkerti, ill. Ki­mák. Középtiszai Medosz SK— Jászladány 5:5 (1:3). Kende­res, 200 n., v.: Földi. K. Me­dosz: Farkas—Pádár Gy., Lakatos, Magyar, Barabás, Szántó, Fábián, Nagy, Hor­váth, Pádár L. (Bodnár), Ná­das. Edző: Szepeshelyi Csa­ba. Ritkán látható, érdekes mérkőzést nézhettek végig a nézők. Kenderesi támadások­kal kezdődött az összecsapás, melynek eredményeképpen negyedóra elteltével csapa­tuk a vezetést is megszerez­te, sőt az előnynövelésre is lett volna lehetőség, ha a já­tékvezető megítéli a Horváth buktatásáért járó jogos 11-est Ezek után a Kenderes ala­kította ki a gólhelyzeteket, Jászladány pedig a gólokat szerezte. A második félidő szintén a hazaiak javára meg nem adott büntetővel kezdő­dött. Válaszként ismét a vendégek szereztek gólt. A 4:1 után sem adta fel Kende­res, és 4:3-ra felzárkózott, ám egy védelmi megingást követően megint kétgólos lett a hátrány. Az utolsó öt perc is tartogatott még iz­galmakat: két kenderesi gólt, az utolsót a 90. percben jog­talanul megítélt büntetőből, öt gólt szerzett a hazai gár­da, de a védelem óriási hi­bái miatt ez is kevés volt a győzelemhez. Az eredmény alakulásában szerepet ját­szott a játékvezető is, a 16- oson belüli szabálytalansá­gok megítélésében. Góllö­vők: Szántó (3, egyet 11-es­­ből), Horváth, Bodnár, ill. Gólya (2), Lázár (2), Vincze. Jók: Horváth,-Szántó, Nagy, ill. Varga, Gólya. Jászárokszállási Vasas— Szajol 0:0. Jászárokszállás, 450 n., v.: Füzesi Gyula. J. árokszállási Vasas: Tóth— Tábori, Major, Szedmák, Sziráki, Papp, Fodor, Ka­szab, Csikós, Szécsényi, Kár­páti, Edző: Pecha Bertalan. Alacsony színvonalú mérkő­zésen, sok-sok kihagyott helyzet jellemezte a találko­zót mindkét csapat részéről. Az utolsó hazai találkozón sikertelen volt a búcsú a mindig kitartó, lelkes szur­kolóktól. Jók: Szécsényi, Sziráki és Szedmák, ill. Her­­nek és Kovács. Pályázat KÉZILABDA 11 gól a véghajrában NB I/B. Női. Lehel SE— Eger SE 26:18 (10:9), Jászbe­rény, 150 n., v.: Taizs, Za­­vaczki. Lehel SE: Zsibók— Molnár E. (3), Krisztóf (2), Némethné (10), Gál (2), Kusz (2), Agócs (1). Csere: Patai (1), André (1), Molnár Cs. (1), Tóth E. (3). Edző: Lip­­ták Zoltán. A rájátszás lis­tavezetőjével szemben lépett pályára a Lehel és győznie kellett ahhoz, hogy továbbra is reménye legyen a bentma­­radáshoz. Az Eger nyitotta meg a gólok sorát, majd jászberényi percek következ­tek, az egri lányok hétméte­rest hibáztak, a Lehel 5:2-re elhúzott. Innen felváltva es­tek a gólok, sőt az ellenfél összpontosított jobban és Lendvai sorozatban lőtt 5 góljával ki is egyenlített. A jobb kettes átlövő pozícióba André állt be. Jól jött az utolsó percben lőtt gólja, így 10:9-re fordultak a csapatok. A második félidő eleje újból fej-fej melletti játékot ho­zott. A 13. percben az Eger vezetett 16:15-re. Ezután Né­methné irányításával lendü­letes játékba kezdtek a he­rényiek. Nyitott védekezésre váltottak, kijöttek 10-11 mé­terre és ezzel megzavarták a fáradni látszó ellenfelüket. Az utolsó percekben 11 gólt lőttek, míg a vendégek — hétméterest is hibázva — csak kettőt. Az egész mérkő­zésen, de különösen a vég­hajrában nyújtott teljesítmé­nyével, megérdemelten győ­zött a leheles gárda. Legközelebb június 17-én Budapesten játszanak az Áfor ellen. — Faragó — Pályázat útján nyerhetnek tá­mogatást azok a csoportok, szer­­vezett közösségek, egyesületek, klubok, baráti körök, amelyek kondicionáló helyiséget akarnak építeni, illetve felújítani, beren­dezni. (A támogatást nem lehet a már meglevő terem működte­tésére fordítani.) A pályázatnak tartalmaznia kell többek között: — a pályázó nevét és címét; — a helyiség állagának le­írását; — a létesítményben folyó te­vékenységet : — a kondicionáló terembe rendszeresen járók, vagy azt várhatóan rendszeresen látoga­tók számát; — az építés, felújítás, beren­dezés költségvetését (a kért összeg maximum 200 ezer forint lehet); — a létesítmény üzembe he­lyezésének időpontját: — saját tulajdonú helyiség ese­tén a minimum 5 éves folyama­tos működtetésre vonatkozó nyi­latkozatot; — kötelezettségvállalást arra. hogy a működtető legkésőbb 1989. december 15-ig tájékozta­tást ad a támogatás felhaszná­lásáról. A pályázatokat az illetékes megyei tanács ifjúsági és sport­­szakigazgatási szervéhez kell eljuttatni június 15-ig. Röplabda Felnőtt bronz és ifi arany A 3. helyen végzett csapat. Álló sor, balról jobbra: Szeles Márta, Maráczi Orsolya, Tóth Miléna, Bodn ár Erika, Piffkó Zsuzsa, László Rita, Iváni Andrea, Tóth Tímea, Úrbán Andrea, Szőke Péter edző. Guggoló sor, balról jobbra: Maráczi Andrea, Takács Szilvia, Bugyi Nikolett, Serényi Judit csapatkapitány, Truka Judit. A kedvezőtlen előjelek ellenére kitűnően szerepelt a Lehel SE női rop labdacsa pata az 1988/89-es baj­noki évben. Még a legoptimistább szurkolók várako­zását is fölülmúl­va, az együttes a Közép-csoport­ban a bronzérmet jelentő harmadik helyet szerezte meg. Az évek óta folyó színvonalas nevelőmunka eredményeként az ifik még ennél is szebb éremmel gazdagodhattak, hiszen megnyer­ték a bajnokságot. A szezon meg­kezdése előtt ala­pos „vérveszteség” érte az egyébként is fiatal együttest. Göblyös Judit a Bp. Spartacusba igazolt, Moldován Hajnalka leállt, míg Cséke Ildikó szü­lés miatt esett ki a kezdő ha­tosból. Három meghatározó játékosát kellett tehát nél­külöznie Szőke Péternek a bajnokság kezdetén. Ennek megfelelően tűzték ki az el­érendő célt is. Az első hatba való bekerülést már siker­ként könyvelték volna el. Helyzetüket csak részben könnyítette, hogy az NB I létszámának emelése miatt csökkent az NB II színvona­la. A felnőtt csapat keretét 15 éves ifi-játékosokkal „töltöt­ték fel”. A jó sorsolásnak köszönhetően — gyengébb csapatokkal kezdtek — soro­zatban elért négy győzelem­mel rajtoltak. A folytatás már nem sikerült ilyen jól, de még így is az utolsó őszi mérkőzésen a harmadik hely megszerzése volt a tét. Ezt a találkozót azonban az SVTC ellen elvesztették, s rosszabb játszmaaránnyal 6. helyen zárták a bajnoki év első fe­lét. A téli felkészülés jól si­került, egyre jobban össze­­kovácsolódott a gárda. Az őszi hat győzelem és négy vereség után tavasszal hét­szer győztek, és csak három­szor szenvedtek vereséget. A „keresztbeveréseket” kihasz­nálva így végül terven felül, a 3. helyen végeztek. A szak­osztályvezetés által biztosí­tott színvonalas munka és a lányok lelkesedésének ered­ménye ez a szép siker. A csapat fiatal edzője Be­­rényi Judit, Nagyistván Il­dikó, Bugyi Nikolett és' Ivá­­nyi Andrea egész éves telje­sítményét emelte ki. ők vol­tak a csapat húzóemberei. Az ellenfelek nagyobb ütő­erejét gyors, korszerű játék­­elemek elsajátításával, és azok alkalmazásával ellensú­lyozták. Ez, mint az eredmé­nyekből is kitűnik, többnyire sikerült. Az elkövetkező egy-két év alatt szeretnének komolyabb célokat megvaló­sítani. Ehhez szükség lesz a saját nevelésű fiatalokra, de játékosok átigazolásáról is szó lehet. A szakosztály ki­tűnő utánpótlással rendelke­zik, a korosztályos csapatok jó eredményeket érnek el. A gyerekekkel Fülöpné Paksi Katalin, Litkei Gábor és Kalla Tibor foglalkozik. A szakosztályban folyó munka alapján úgy tűnik, hogy a nagy hagyományok­kal rendelkező jászberényi röblabdasport — a vidék legjobb csapata is volt az or­szágban — jó úton halad, hogv ismét a legjobbak közé kerüljön. — Szántai — Nincsen mese - ÁÉV-böl KSE A megyeszékhely szom­szédságában lévő Szajolról keringő információk hamar eljutnak Szolnokra, így az sem meglepő, hogy a foci­csapat feloszlásáról terjesz­tett híresztelés gyorsan elér­te szerkesztőségünket. Annál sokkai jobban figyelemmel kísérjük a megyei bajnokság egyik reprezentánsát, mint­sem ne néztünk volna utána annak, van-e alapja a jól ér­tesültek pletyka szintű meg­nyilatkozásainak. Mindössze annyi információval rendel­keztünk, a közelmúltban fel­bomlott a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalat és a községi tanács két éve kö­tött házassága: az építősök ezután lényegesen kisebb tá­mogatást nyújtanak a labda­rúgó csapat további működ­tetéséhez. Hogy többet meg­tudhassunk, felkerestem az ügyben legilletékesebbet, a község gazdáját, Szabó Zsig­­mond tanácselnököt, aki Cza­­kó Sándor vb-titkár társasá­gában várta a kérdéseket. — Igaz-e a szóbeszéd, mi­szerint a jövőben nem lesz Szajolban labdarúgás? — Ebből semmi sem igaz. Az ÁÉV-vel kötött szponzori szerződésünket valóban fel­bontottuk, viszont arról szó sem lehet, hogy ezzel párhu­zamosan megszűnik minden. Gondjaink megnőttek ugyan, ennek ellenére továbbra is szüksége van a településnek az együttesre. Keményen dol­goztunk a feltételek megte­remtésén. Pillanatnyilag még nincs minden a helyén, de az új vezetés n»ár alakulóban van. Anyagi eszközeink elő­teremtéséhez a helyi üzemek is nagyban hozzájárulnak, a jövőben, ezért nem lesz aka­dálya az új községi sport­egyesület őszi megalakulásá­nak. — Ügy hallottam, erről a játékosok mit sem sejtenek, még levelet sem írtak önnek sorsuk bizonytalan jövője miatt. ^ — A múlt hónap 26-án megkaptam a szakosztály méltatlankodó levelét, három napon belül válaszoltam ne­kik — közben megmutatta mindkét levelet —, értesítet­tem őket fáradozásaink eddi­gi eredményéről,, és kértem a szakosztály vezetőjét júni­us 1-én jelenjen meg iro­dámban további együttmű­ködésünk megbeszélése cél­jából. Nem értem, miért nem tájékoztatta erről az érdekel­teket — emellett a tárgyalá­son sem jelent meg. — Az is a pletykához tar­tozik, hogy valamennyi be­járó játékos a távozás gon­dolatával foglalkozik, s ha ez igaz, egyetlen szajoli sportoló {Balogh) marad, — Czakó Sándor jót mo­solygott ezen — majd hoz­zátette —, csak annyian tá­vozhatnak, amennyit a sza­bály megenged. Én nem fé­lek attól, hogy nem tudunk ősszel kiállni az első bajno­kin. Aki mindenáron menni akar, nem akadályozzuk meg, majd hozunk helyettük tö­rekvő fiatalokat. ígéretünk van dr. Stiegler Károlytól, a MÁV MTE szakosztályveze­tőjétől is, állományunk fris­sítésére minden segítséget megad. Szajol nem marad csapat nélkül. — Mégis, mi lehet az oka ezeknek a rémhíreknek? — Nézze, én minden ha­zai mérkőzésen ott vagyok, soha egyetlen focista sem fordult hozzám azzal, nem tudja mi lesz jövőre velük. Szerintem valaki szándéko­san felnagyította a gondjain­kat, ellenünk hangolva a já­tékosokat és a lakosságot. Állítom, nem szolgáltunk rá a bizalmatlanságra, aki meg rossz hírünket kürtölte, az bizonyára szét akarja zül­­leszteni, a társaságot. Mi nem hagyjuk, számítunk minden­kire, aki továbbra is nálunk akarja kergetni a labdát, a feltételeket ehhez biztosítjuk. Nem az első, nem is az utolsó olyan esettel állunk szemben, ahol a felmerülő nehézségek megoldása egye­sekből páni félelmet, vagy kárörvendő magatartást vált ki, s így születő vélemé­nyüket megmásíthatatlan tényként károgják széliében- „ hosszában felesleges indula­tokat gerjesztve. Aki nem akar dolgozni, mindenre ta­lál kifogást, viszont aki az ellenkezőjét teszi, mindenre talál megoldást. Szajolban is megtalálták. Néder István

Next

/
Thumbnails
Contents