Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-13 / 137. szám
1989. JÚNIUS 13. A Kablay-ügy (1.1 fl Ludovika Akadémiától a Killián György Repülő Hajózó Tiszti Iskoláig Nem kívánkozik szép szavú bevezető a riportsorozat elé. Sebeket tép fel az írás, pedig elsősorban tisztelgés akar lenni és szerény memento is: mindenki úgy értse az emlékezések üzenetét, hogy a jövő erősödjék az újra formálódó véleményekkel. Fogarasi László: dr Miltényi megtartotta Kablay századosnak tett ígéretét, engem a biztos haláltól mentett meg 1957. augusztusának második felében előbb Szolnokon, majd szerte az országban elterjedt a hír: letartóztatták Kablay Lajos alezredest, a Killián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola volt parancsnokát, ahogy a * Tisza partján mondták, a város megmentőjét, a leghumánusabb katonát, akit valaha ismertek. Ki volt az az ember, akit a Holt-Tiszaágon pecázó vasutastól a keményszavú tábornokig mindenki becsült, tisztelt, szeretett? Vagy netán voltak neki is ellenségei? Kablay Lajost. 1934-ben avatták hadnaggyá, miután elvégezte a Ludovika Akadémiát. Műszaki érdeklődése a repülés, a légifényképezés irányába indította. Pályatársai szép jövőt jósoltak a már fiatal korában is igen művelt — németül, franciául beszélt — szorgalmas, nagy önfegyelmű tisztnek, — aki nem származási előnyökkel boldogult, hanem a saját tudásával. Fogarasi László nyugalmazott alezredes: — Engem a szolnoki Verseghy Gimnáziumból csábított e] a repülés szeretete, 1941. nyarán Kassán voltam kiképzésen a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alapnál. Kablav Lajost akkor ismertem meg, de szorosabb szálak csak 1943-tól kötöttek hozzá, amikor Székesfehérváron a parancsnokom lett. A légifényké>'A~* tanfolya-A későbbi hadbíró: dr Miltényi Dénes főhadnagy (1948) mon ő is tartott szakmai órákat. Élmény volt hallgatni, egészen kivételes tudású szakember volt, olyan tisztet ismertünk meg személyében, aki egyszerűen más volt, mint az akkori hadsereg általunk ismert többi tisztje. Szigorú követelményeket állított elénk, ugyanakkor olyan közvetlen, emberséges, mintha együtt nőttünk volna fel. Varga István nyugállományú alezredes: — Ma is él bennem az a nap, amikor 1942. márciusában megismertem Kablay Lajost. Riadt kiskatona voltam, aki tőle is a mindennapos ordítozást, fegyelmezést vártam, ehelyett egy emberséges parancsnokot kaptam, aki azt mondta: szombat déltől hétfő reggelig hazamehetünk, ha akarunk. Hogyne akartunk volna! Persze nemcsak ezért rajongtunk a fiatal századosért, hanem a művelt, nagytudású katonát is tiszteltük ... A krónikás egyelőre viszonylag keveset tudhat Kablay Lajos háború alatti éveiről, egyrészt a dolgok természeténél fogva, de azért is, mert az egykori magyar királyi repülőszázados még a legszűkebb baráti környezetével sem tudatta — azokban az években, amikor számára ez jelentős előnyökkel járt. volna — hogy 1943-tól szoros kapcsolatai voltak az antifasiszta ellenállási mozgalommal. Az 1943-ban általa vezetett székesfehérvári légifényképész iskolában számos, politikai nézete, vagy származása miatt bujkálásra késztetett fiatalembernek adott menedéket: Frank RudolfSzigethi Gyula és mások így kerülhették el a meghurcoltatást, a hadbírósági ítéletet. — Sajnos, amikor Kablay századost a frontra vezényelték. megszűnt a biztonság, hogy úgy mondjam az aranyélet. — emlékezik Fogarasi László, Kablay egykori növendéke. De a távozása előtt tanúja voltam egy beszélgetésnek. Tudatos volt részükről, hogy halljam miről van szó. Kablay közölte az alakulatánál szolgálatot teljesítő dr. Miltényi Dénes főhadnaggyal, hogy — vezérkari segítséggel — sikerült őt bejuttatni a hadbírókarba. Olyan idők jönnek, Dénes, hogy ott lesz rád nagy szükség, mondta. Fogarasi László számára a későbbi események bebizonyították volt parancsnoka előrelátásának ésszerűségét. j^lÉPlAP Kablay Lajos repülő százados 1943-ban (A felvétel egy csoportképről történt kiemelés.) — 1944-ben a Dunántúlon megszöktem az alakulatomtól, egy hegyoldali pincében bújtam meg, de feljelentettek, vittek a hadbíróságra, Szombathelyre. Jó sorsom, némi kacskaringókkal dr. Miltényi elé vezetett. Az őröket elküldte, számomra nyílt parancsot állított ki, s igaz nagyon kalandos úton, de hazagyalogoltam a szüléimhez. Később dr. Miltényi a Magyar Néphadseregben hadbíró őrnagyként teljesített szolgálatot, de sajnos már meghalt. — Kablay hadifogoly éveiről tud valamit? — Csak annyit, amennyi közvetett úton eljutott hozzám. Tiszti táborban volt, nem kellett volna dolgoznia, de kérte a szovjet táborparancsnokot, hogy engedélyezze a munkavállalását. A parancsnok megkérdezte, miért akar dolgozni? Azért, hogy megtanulhassak oroszul, mondta Kablay. A pa-Szigethi Gyula, a németek elöl elbújtatott Üldözöttek egyike rancsnok hozzájárult, hogy munkát vállaljon a tábor melletti halászati szövetkezetben. A hadifogoly magyar tisztek viszont tiszti becsületbíróság elé állították. Kablay közölte velük: nem hagyja, hogy értékes évei a táboron belüli semmittevéssel teljenek el . . . Az előzőeket kiegészítette Pukánszki József nyugdíjas biztosítási alkalmazott, aki aktív korában többször beszélt Kablay Lajossal a hadifogságban töltött évekről. — 1950-ben, amikor még nem volt parancsnoki beosztásban — sőt csak próbaidős tiszt volt — többször együtt voltam vele beosztva ügyeleti szolgálatra, volt időnk beszélgetni. Lajos egy halászati tsz-ben töltötte a hadifogságának nagy részét, kitűnően megtanult oroszul. Jó kapcsolata lehetett a tsz tagságával, mert évek múltával is emlegette az ottaniakat. Később 1958 után, amikor kiengedték a börtönből, jelentőséget kapnak a szovjet halászati tsz-ben szerzett tapasztalatai. Messzi még odáig. Előbb a siker útjait járta Kablay Lajos: kinevezték a Killián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola parancsnokává. Tiszai Lajos (folytatjuk) JEGYZETLAPOK Rendetlenség Az államháztartás jelenlegi formája életképtelen (Folytatás az 1. oldalról) lyezi a hangsúlyt. Elkerülhetetlen az államháztartás teljes szanálása is. A kiadások csökkentésével lehetővé válik a bevételek átalakítása is, s így elsősorban a vállalkozásokat terhelő adószint mérséklése. Jelenleg ez 51,5 százalék, amely három éven belül 10 —15 százalékponttal csökkenthető. A lakossági adók szintje nem fog változni, de igazságosabb rendszer alakítható ki. Az adófizetők jelenleg jövedelmüknek 32—35 százalékát kénytelenek a költségvetésnek befizetni. A személyi jövedelemadó korszerűsítése során szélesíteni kívánják az adózók körét, szűkíteni a preferenciákat, hogy az adókulcsok csökkenthetők legyenek. Megvizsgálták a családi jövedelemadó bevezetésének lehetőségét is. Ezt a pénzügyi kormányzat nem javasolja a parlamentnek. A jelenleginél lényegesen bonyolultabb rendszerre kellene áttérni, amely valójában a családok többségének nem lenne előnyösebb, mint a jelenleg alkalmazott személyi jövedelemadó átalakított, korszerűsített formája. Békési László beszámolt arról is, hogy az általános forgalmi adó rendszernél szintén a kedvezmények szűkítését, s a kulcsok csökkentését tervezik. Új vámrendszer kidolgozása is megkezdődött. Ennek során már figyelembe veszi azokat a változásokat, amelyek 1992 után az EGK integrációjának előrehaladásával bekövetkeznek. Sor kerül számos adó megszüntetésére is. Ez lesz a sorsa a bérszabályozásnál alkalmazott béradónak, a beruházásokat terhelő felhalmozási adónak, a 4 százalékos pótadónak, valamint többfajta termelési adónak. Állunk a buszmegállóban, pontosan időre mentünk oda, hogy a városszélre utazzunk. Állunk, álldogálunk nézzük a befutó autóbuszok számát, s mérgelődünk a tűző napon. A menetrendben megjelölt időben ugyanis az az. autóbusz nem jön. Sokan várják rajtunk kívül is, nem mi néztük hát el a menetrendben az indulását.— Kimarad egv járat — mondja mellettünk egy gyakorta utazó, a gyakorta előfordulás csendes belenyugvásával. Majd jön a következő ... És jön is, ki figyel oda, hogy 25 percünk kárbaveszett a hiábavaló várakozással. Rendetlenség! Megyek reggel munkába, de megszoktam, hogy a postaládámból veszem, s viszem magammal az újságot. Vinném most is — újság azonban nincs. Este kiteszek egy papírt (megszokott látvány manapság az üzenetekkel díszített postaláda) s kérem, az előző napi újságot is tegyék be a ládámba, nem kaptam. Nos, az előző napit meg is találom másnap, az aznapit nem. Amikor már második hete cédulázök, telefonálok a postára, megtudom, hogy kézbesítő csere volt, az előző kézbesítő hm . . . nem egészen tisztán csinálta a munkáját', az új még gyakorlatlan, stb ... A második hét végén ismét telefonálok: a lábát bene tegye hozzám előfizetési díjért senki, mert rossz világ lesz. Két hetem tökretették. mivel is? Nem az én dolgom a pontos minősítés, csak annyit tudok: rendetlenség! Jóelőre bejelentették s a lakó dolga, hogy tudomásul vegye, nyári karbantartás miatt egy-két hétig nem folyik melegvíz a csapokból. Minden nyáron visszatérő téma már meg se rendül bele a lakó, ez a dolgok rendje. Inkább most javítsanak mint csikorgó télben ha fagy. Aztán a bejelentés szerinti nap előtt nem folyik a hideg víz a csapból. Az ember csodálkozik, de mit tehet: melegvizet vesz, vödörbe, konnába. kancsóba, hadd hűljön, inni, főzni csgk kell. Még jó, hogy melegvíz van, csak holnap zárják el. Aztán másnap el is zárják a melegvizet, de hideg se jön. Valamikor ki tesznek a földszinten egy cédulát, csőtörés volt elnézést stb. A cédula szerint délután líi-kor már legalább hideg lesz. Valóban, legalább másfél óráig volt — s ha a lakó még dolgozott, vagy már dolgozott, lelke rajta. Mert másnap sincs hidegvíz, egészen estig. Két nap víz nélkül, vagy ezerötszáz ember kényelmetlensége — rágódhat rajta az ember, beláthatja, a csőtörés nem határidőre jelentkezik — valahol mégis keserű a szájíze. Emlékszik egy pesti bérházra, ahol a házmester tölcsért formált a kezéből, úgy kiabált, hogy az alvó lakó is fölriadt rá: vegyenek vizet, csőtörés miatt elzárják rövidesen. Nálunk nincs ilyen — cédula van, — utólag. Mit lehet erre mondani? Rendetlenség. A sor, a rendetlenség példái tetszés szerint idézhető-folytathatók. Sajnos, van belőlük épp elég, nem marad az ember szinte egy nap se rendetlenség nélkül. Lehetne persze minősíteni másképp is, bár e szó is sokat mond, jelzi a bajt. A rend kis és nagy hiányát. Ami nélkül élni? (SJ) Sokan nem ismerik Ki az a REDISZ? Szabó Olga Pásztor Gabriella Mielőtt bárki komolyan törné a fejét a válaszon megmondjuk. REDISZ = . Regionális Diákszövetség. További információkat a szövetségről Szabó Olga, a Regionális Diákszövetség választott közös képviselője és Pásztor Gabriella, a REDISZ egyik tagja adott. Tájékoztatásuk szerint a Regionális Diákszövetség a Demokratikus Ifjúsági Szövetség önálló, rétegtagszervezete. Ugyanolyan jogkörökkel rendelkezik, mint bármelyik városi tagszervezet. A REDISZ-nek jelenleg négyszázöt tagja van, a tagság hét középiskolából verbuválódik: a szolnoki Verseghy és Tiszaparti gimnáziumokból, a jászberényi Liska József Szakközépiskolából, a mezőtúri Dózsa György, a törökszentmiklósi Bercsényi és a kisújszállási középiskolákból, valamint a 605-ös szakmunkásképzőből. A tagszervezet ez év márciusában alakult meg — mintegy előfutára volt az ifjúsági szövetség későbbi átszerveződésének. Az alapító tagok középiskolások. A szervezet megalakulása után röviddel bebizonyosodott: van, lesz tevékenységi terep, hiszen a KISZ megszűnésével néhány terület — pl. nyári táboroztatás és mások — . gazda nélkül maradt. A REDISZ-nek tehát volt mit felvállalnia. A középiskolások számához viszonyítva taglétszámuk még kevés — ezt tudják ők is. Bár minden középiskolába eljuttatták a megalakulás hírét, mégis kevés visszajelzés érkezett. Volt néhány középiskola, ahol — főleg a nevelők — kifejezetten idegenkedtek az új szervezettől, valamiféle „káros szerveződésre” gyanakodtak. Később a gyanú oszlott. Ki lehet a REDISZ tagja? Bárki — válaszolja Szabó Olga. Különösebb feltételek és kötöttségek nincsenek, a programmal kell azonosulni. Tagkönyv, bélyeg — a régi . megszokott formaságok — nincsenek. Az évi tagdíj harminc forint. Bár döntően középiskolásokat tömörít a szervezet, főiskolásokat, sőt felnőtteket is szívesen lát tagjainak sorában. Sőt céljuk is, hogy kilépjenek a „középiskolás körből”. Szervezeti életük egyszerű és kötetlen. A tagszövetségek egyegy képviselőjéből áll a vezetőség. A képviselők nem állandók. Egyáltalán mit akar a Regionális Diákszövetség? Azon igyekszik munkálkodni, hogy az iskolákban jó légkör legyen, jól érezzék ott magukat a tanárok, diákok egyaránt. A jó légkör kialakulásához pedig soksok beszélgetés kell — vallják a REDISZ vezetői, ezért ezzel a módszerrel igyekeznek befolyást gyakorolni. Felvállalták a középiskolások érdekeinek védelmét is, gyűjtik a jelzéseket a feszültségekről, továbbítják, megoldási javaslatokat dolgoznak ki. A pedagógusokra mint „szövetségesekre” tekintenek. Tudják, hogy őket is számtalan gond feszíti, amelynek oldása nélkül „diákterületen” sem lehet előrelépni. A szervezet nyitott, mindenkivel szívesen köt szövetséget céljainak megvalósítása érdekében. Felvetődik a gyanú: ezeknek a fiataloknak mintha illúzióik lennének lehetőségeiket illetően. Kétségtelen, hogy a fenntartás nem alaptalan. Mégis igaztalan lenne őket illóziókkal vádolni csak azért, mert akarnak valamit tenni. Majd meglátjuk, „mi jön be” elképzeléseikből — reméljük, hogy minél több. A REDISZ konkrét, közeli terveiről is érdeklődtünk a szervezet képviselőitől. Elmondták: augusztusban vezetőképző tábort szerveznek, ahol — elveiknek megfelelően — saját tagjaikon kívül mások is részt vehetnek. A tanévnyitó ünnepségek megszervezésében is szeretnének részt venni, tervük, hogy olyanná tegyék az iskolai ünnepségeket, amelyek jó hagyománnyá válhatnak. Foglalkoznak olyan gondolattal is, hogy valamilyen módon segítik elhelyezkedni azokat a fiatalokat, akiket nem vettek fel főiskolára, egyetemre. Ez hát a REDISZ. Szándékai, tervei ismeretében kijelenthető: támogatásra érdemes szervezet. B. I.
