Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-13 / 111. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. MÁJUS 13. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Május, Tisza-tó, Abádszalók... Azzal a szándékkal indultam a nagyközségbe, hogy amolyan szezon eleji tavaszi banalitásokat gyűjtök majd virágzó csokorba. Nyírják a gyepszőnyeget a kempingben, festik árusítóhelyeiket a butikosok, netán a füvet is kaszálják a vízparton — aztán mindebből nem lett semmi. Először is hát az idő: a fagyosszentek kissé korábban érkezve, amolyan télies klímát teremtettek a Kárpátmedencében. Mindehhez az abádszalókiak duzzogása; Tiszaderzs, a társközség válni akar. De ha még ez nem lenne elég, hát szét akarják szedni a Lenin Termelőszövetkezetet is. így az idilli riportból komolyabb — komorabb? — írás kerekedett. Dehát ehhez viszsz(a kellett lapozni legalább két évtizedet, Abádszalók történetében. Abádszalókon — « tavaszi idill helyett drámái válóper Ügy emlékszem mintha csaik ma lenne, pedig éppen húsz éve enneik. Sétálunk Abádszalók egyik csendes utcájában Kilián Gyula tanácselnökkel és hallgatom panaszáradatát, hogy milyen szép fallu lenne amúgy ez a Tisza-parti település. Itt hömpölyög a kérték alatt töltések közé regulázva a Tisza, a partját ős füzesek erdeje szegélyezi és még a megrögzötten igazmondó halászok is képesek ermbernagyságú halakról szóló történetekkel előállni. És mégis: az öreg kerteket felveri a gaz, ebben az utcában is, amelyben járunk tizenhárom ház ablakát deszkázták be. Vagy kihaltak belőle az öregek, vagy munkahelyet keresve kerekedték fel innen a fiatalok. Áruljuk hát a gazdátlan portákat fillérekért, és még jó, ha így is vevőre találnak. Ilyen világvége hangulatban köszöntött Afoádszalókra 1970. augusztus 19. Tizenkilenc egy híján húsz — így hát ünnepség a düledező kulitúrházban, díszelnökség a piros drapériával leterített asztal mögött, a széksorokban pedig a sokat próbált nagyközönség. Tapsolnak amikor illik, ha nagy ember beszéli, hosszabban és keményebben verik össze tenyerűiket. Csáki István a megyei pártbizottság első titkára kér szót. — Hírhozóként érkeztem önökhöz. A megyei tanács ez év augusztus 17 -i ülésén Abádszalókot nagyközséggé nyilvánította. Ez a cím rangot jelent, ám nagyon sok kötelezettséget is. A nagyobb önállósággal, a jogkörök kiszélesítésével, melyet a nagyközségi cím biztosít, élni kell a tanács vezetőinek. A község lelkes kommunistái, vezetői a felszabadulás óta következetesen dolgoztak, szorgoskodtak szűkeb b pátriájuk, Abádszalók fejlesztéséért. Ennek erdeménye és elismerése a nagyközségi cím. Kilián Gyula köszönetét mond — ha nagyközség, hát nagyközség — a rangért, címért az úttörők énekelnek, majd a Lenin Téeszben Üjházi tyúkhúslevest és birkapörköltöt kínál Varjú Sándor téeszelnök azoknak, akik a protökolban szerepelnék. Ezután még jóidéig tombol az öreg kertekben az ellenőrizetlen vegetáció, ellep mindent a gaz és az elhagyott házak ablakára keresztdesz- Ikákiat szeréinek. De aztán jön a víz, és Abádszalók csillaga fölfélé ível. ... A mában vagyunk, 1989. május 5-ét, pénteket írunk. A tiszaderzsiek falugyűlést tartanak, melynek napirendi pontja tulajdonképpen egyetlen döntés: korrigálni azt a baklövést, amit 1977. április 1-jén erőltetett rájuk az államigazgatás, ugyanis ekkor egyesültek „amúgy tanácsilag" Abádszalókkal. s váltak társközséggé, amely mára annyira, de annyira terhes lett a falunak. Este 7 órára valamennyi szák megtalálja gazdáját a megye alighanem legstílustalianabb községi művelődési házában. A hangulat közel van a forrponthoz, az elnökség még be sem vonult, máris harsány közbekiabálások borzolják a kedélyéket. Elsőként dr. Herédy Dezső körzeti orvos, népfronttitkár érkezik. Egyetlen ember, akit megtapsolnak a benn ülők, de őt aátán úgy, mint Muhhamad Alit. Ö úgy is fogadja az ünneplést; a két felemelt kezével int a közönségnek. Innentől kezdve minden elismerésem Fazekas Józsefé, az elöljáróság vezetőjéé aki kemény kézzel próbálja féken tartani az indulatos gyűlésezőket. Hogy ki kap szót azt jobbára a hangerő dönti el, de hát nem mindennap áll ilyen sorsfordító választás előtt egy-egy település. Hogy miket hánynak Abádszalók szemére? Elsősorban azt és csak azt, hogy tkisemmizték őket! Abádszalók fejlődött, Tiszaderzs már nem annyira. Kardos Mihály volt tanácselnök például a (felszabadulásnál kezdi. „öt év alatt lett itt villany, járda, iskola, aztán minden tönkrement. Miért? Az inportált emberek miatt. Ki zavarta el a lakosságot a faluból, hogy munkahelye sem maradt? Az állam. az esztelen összevonásával Szólásra emelkedik Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese. Na — gondolom —, most jön a kioktatás az államigazgatás pulpitusáról. De nem, ezeket hallom: — Én még nem voltam a mostani beosztásomban, amikor önök Abádszalókkal egyesültek, így rám ne is nézzenek, szemrehányóan. Annyit azért hadd. mondjak el, hogy társközségben élő ember voltam Nagyivánon, hiszen Tiszaörs volt a kör-Dóczi János: Jogilag sem stimmel a dolog” zeti központ. Nekem panaszom nem volt, úgy gondolom, az a Hortobágy széli három falu egymásra talált. Ha önök válni akarnak, hát legyen így. Tisztességes marékkai mérünk minden településnek, bízunk benne, hogy önök is meglesznek valahogy... Herédy doktor zárja le a vitát, méghozzá frappánsan: — Életemben először ülök itt, az asztalnak eme oldalán. Furcsa dolog hallani, mennyi adósság szakad ránk, ha elválunk. Kölcsönadunk valakinek és a végén mi tartozunk? Azt mondják, a szétválással fejjel megyünk a falnak. Hát menjünk fejjel a falnak — hátha a jobb jövő a fal mögött van. Hatalmas taps, olyan, hogy majd szétveti a termet. Szavazásra kerül a sor és a falugyűlés egyhangúan dönt úgy. hogy el kell válni Abádszalóktól! A község lakói gyülekezéskor arról is beszéltek egymás közt, hogy talán a termelőszövetkezetet is szét kellene szedni. Ez már merészebb vállalkozás, nem is esik róla szó. így némileg váratlan Dóczi Jánosnak, a Lenin Téesz elnökének felszólalása. Ö arról beszél, milyen felelőtlenség lenne széthordani a „babaruhát” Persze, hogy mehet a téesez akár négyfelé is, ha valaki garantálja, hogy az új szervezeti formában jobban élnek majd a tagok. De akkor, amikor az látszik, hogy katasztrófába sodródna Tiszaderzs, ha kiválna a Lenin Téeszből, felelőtlenség játszani ezzel a gondolattal. Nézem a résztvevőket, sokan lesütik a szemüket, nincs aki az elnök szemébe nézzen. Lám, hát rémhír volt az, hogy a téesz ellen is fordul Tiszaderzs ... Ott ülnek a falugyűlésen az abádszalóki nagyközségi közös tainácp tisztségviselői is, de nem kérnek szót. Nincs értelme szembefordulni ezzel a hangulattal. A válás megy a maga útján és a pontot az Elnöki Tanács teszi a végére. * * * Kedden ismét Abádszalókon járók és Dóczi Jánost szeretném arról kérdezni; miből gondolta, hogy a téeszből való 'kiválást fontolgatják a tiszaderzsiek? Bár 10 órára beszéltük meg a találkozót, délben még tart a veztőségi ülés, s ez mindenképp azt jelzi súlyos téma szerepel a napirenden. Járok hát egyet a faluban, s a tanácsháza előtt összefútunk Pesti Tiborccal, az MSZMP nagyközségi pártbizottségánaik titkárával. Kérdésem személyre szóló, s az „országos ügyek” mellett igazán elenyésző jelentőségű. — Mondja, hogy lesz valaki Tiborc, „c”-vel a végén? — Hát engem makói középiskolás koromban kereszteltek újjá — mondja nevetve a zömök párttitkár. — Amikor a személyazonossági igazolványt megkaptuk, meglepődve láttam, hogy Tibor helyett — ami egyébként a becsületes nevem — Tiborc szerepel benne. Később kiderült, hogy szülőfalumban, Kunhegyesen valamelyik Katona József rajongó tanácsi hivatalnok ígv írt be az anyaikönyvbe. Próbáltam én ezen változtatni. de azt. mondták, annyi utánjárásba kerül, hogy inkább maradjon így. — ön szerint miért akar Tiszaderzs elválni Abádszalóktól — fordítom komolyabbra a szót. A párttitkár legyint. — El lett ez szúrva alaposan. Először is a „zseniális” szervezés megoldotta, hogy Abádszalókról elvitték az áfészt Kunhegyesre — Tiszaderzset viszont a tiszafüredi áfész érdekszférájához csatolták. így már távolodott egymástól valamelyest a falu. Miránk azt mondták, üdülőkörzethez tartozunk, így a fejlesztés valóban hozott néhány olyan dolgot — strandot, kempinget, szállodát — aimit talán másképp nem kaptunk volna meg. Ám a derzsiek ezt is közös vagyonnak számolják és ebből is szeretnék megkapni a részűiket. Dehát Tiszaderzsen nem fordul meg nyaranta 20 ezer fürdőző, és nem kell őket vendégül látni boltban, vendéglőben és szálláshelyeken. Egyébiránt nehogy azt bigyje bárki, hogy Abádszalókkal kegyes volt a sors. Az orvosi ügyelet Kunhegyesen van pedig a mi községünkben is van három jól felkészült doktor. Mégis Kunhegyesről kell' hívni, ha ne adj isten, valami baj adódik. Márpedig a fürdési idényben ez könnyen előfordul. Ugyanígy vagyunk a rendőrőrssel is Mindössze a parancsnok lakik nálunk, a többiek úgy járnak ide szolgálatba, s Utána mennek haza. Az pedig, hogy az áfész elköltözött, szinte megmagyarázhatatlan, nekünk mindenképp kellene önálló kereskedelmi központ! Biztos, hogy így van, hiszen a Tiszta-tó gyakori vendégei a megmondhatói mennyire falusias nyaranta az az üdülőhely, amelyet pedig alternatívaként a Balatonnal szemben kínálunk, még a külföldieknek is. — Rosszul vagyunk menedzselve, na — fejezi be morcos „felszólalását” a párttitkár. És még hozzáteszi: — Biztosan másképp lenne, ha a téesz vezetői azonosulnának velünk. De hát a régi elnök is Kunhegyesről irányított, és a mostani is ott lakik, a városban. * * * A téeszirodában véget ért a vezetőségi ülés, és a beszélgetők között az udvaron Dóczi János szálfa termetét hácsához és már csak az segít. ha összefognak. ,Az egyesülés megtörtént, hatalmas meliorációs programot valósítottak meg, amely 60 millió forintba került, s ennek 40 százalékát az immár egyesült Lenin Téesz állta, de a dolog pikantériája az hogy a talajjavítás nagyobb részt a derzsi földekre esett. Még végiggondolni is fárasztó, miként lehetne ebben a pillanatban kártalanítani mindenkit úgy hogy a válásra ne fizessen rá senki. De ha ez meg is történik. Dóczi Jáno■ szerint életveszélyes dolog ma a százhuszonvalahány derzsi téesztagnak és a 80 nyugdíjasnak önálló életet kezdeni. Jogilag sem stimmel a dolog, hiszen a téesztörvény előírja, hogy a tagság 10 százalékának kell aláírásával kérni a szétválást és a derzsiek ezt sem produkálták. No, de mindegy, az abádszalókiak nem lennének szőrszálhasogatók, ha biztosak lennének abban, hogy a kiválni készülők nem rohannak a vesztükbe. Nem könnyű ebben állástfoglalni, még szerencse, hogy nem is a mi dolgunk. Mindenesetre a falugyűlésen seó sem esett arról, hogy a kenyeret is ketté akarja törni a két község. Dóczi Jánost arról kérdem, amit a párttitkár tolmácsolásában valójában az abádszalókiak valamennyien nehezményeznek. — Az elődjéhez hasonlóan ön is Kunhegyesről kívánja irányítani a Lenin Termelőszövetkezetet? — Eszem ágában sincs! — mondja indulatosan az elnök. — Voltam én abádszalóki lakos, ám amikor beköltöztem a lakásba, az elődöm, Beke Imre közölte, hogy csak ideiglenesen foglalhatom el. Hogy miért? Egy társaságban erről ezt nyilatkozta: „Jánost távol kell tartani a tagoktól.” Amint a tények bizonyítják, ezt jól gondolta — én viszont hurcolkodtam vissza Kunhegyesre, ahol téeszliakásokat vett az elnök. Hogy mi módon, ez is megérne egy vizsgálatot! De nem leszek ott sokáig, néhány hét vagy hónap és abádszalóki lakos- V~nt élem majd világom. Hát■ persze, hogy nem lehet egy elnök tápol a falujától. A Diana Hotel, amely szintén szálka „a derzsiek szemében pillantom meg. Elnézést kér, aztán minden bevezetés nélkül egy papírlapot tesz elém, melyen az áll, hogy a Lenin Téesz három vezető beosztású dolgozója megbízást kapott arra, hogy több mint száz aláíró képviseletében kezdjen hozzá a tiszaderzsi termelőszövetkezet „visszavívásához”. Az indokot nem említik, alighanem a magyarázat ugyanaz, mint a tanácsi szétválás esetében. Dóczi János viszont korábbi jegyzőkönyveket mutat közöttük Fekete László téeszelnök irományát, aki az egyesüléskor, 1975-ben azzal fordult a. .Leninhez”, hogy mentse meg őket, hiszen tiszaderzsi Kossuth Téesz elérkezett a maga Mo-Abádszalókon naptárilag tavasz van: Május, ami egyetlen horoszkópban sem a válás — sakkal inkább a társkeresés hónapja. Mégis, itt két falu szétszakadása borzolja a kedélyeket. A baj nem az, hogy külön folytatják tovább. hiszen elvan világot élünk, amikor ki-ki szeretné saját magát kipróbálni. Ám amiért Derzsért aggódunk, az a szó szoros értelmében vett kenyértörés. Annak a kenyérnek a törése, amelyik ma biztosítva van számunkra — ám nem mutatkozik helyette csalhatatlan biztonsággal másik karéj. Palágyi Béla Fotó: T. Katona László
