Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-09 / 107. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 9. 3 Hogyan választották a küldötteket? Kiket képviselnek? A megyei pántbizottság április 7-én, hozott határozatot a megyei pártértekezlet előkészítésére. A küldöttváliasztás alapelveiről a testület — többek között kimondta: „A küldöttek kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy mandátumuk a két kongresszus között folyamatos”, másrészt pedig „mivel a megyei pártértekezlet öszszehívásának eldöntését az alapszervezetekre bíztuk, ezért indokolt, hogy a küldöttválasztásban is ők döntsenek”. Az alapszervezetekbem választottak meg kétszáztizennégy küldöttet, azaz az összlétszám 68,4 százalékát. Az alapszervezetek véleménye tükröződik a városi pártbizottságok álltai választott huszonhat, a községi pártbizottságok általi meghatalmazott negyven és a városi-községi küldöttértekezleteken mandátumhoz juttatott harminchárom küldött esetében is. így alakult ki a megyei pártértefcezlet küldötteinek háromszáztizenhármas létszáma. Ebből a létszámból kettőszázhatvanhárom férfi. Ami pedig az életkor szerinti megoszlást illeti: a küldöttek közül 35 éven aluli harminchárom; 35—45 év közötti százötvenkettő, 45—60 év közötti száztizenegy. A hatvan éven felüliek száma tizenhét. A foglalkozás szerinti megoszlás: negyvennyólcan fizikai munkások; kétszáznegyvenketten szellemi foglalkozásúak (közülük százhetveniketten az első számú gazdasági vezetőik közé tartoznak) és tizenkilencen nyugdíjasok. A társadalmi és tömegszervezetekben, tudományos egyesületekben száztíz küldött teljesít pártmegbízatást. Közülük ötvenen tanácstagok, illetve vannak közöttük országgyűlési képviselők is. Kétszázan rendelkeznek egyetemi vagy főiskolai végzettséggel, tizenkettőn pedig tudományos fokozattal. Százhatvanan munkahelyi, községi vagy városi párbizottsági tisztet töltenek be. A mi lelkiismeretünk tiszta A MÁV Szolnoki Járműjavító Üzemének 1700 dolgozóját, s ezen belül 443 párttagját három küldött — László István tűzikovács, az 5-ös alapszervezet titkára, Kanyó Sándor, az üzemi pártbizottság titkára és Palotás Pál diszpécser, a 11-es alapszervezet titkára — képviseli. Velük, valamint Fekete Kálmán munkaügyi csoportvezetővel és Falusi István művezetővel beszélgettünk arról, hogy miként történt náluk a küldöttek jelölése, majd megválasztása a megyei pártértekeztetre? Palotás Pá,l: — Valamikor februárban itt a legszélesebb körben,1 mégpedig tisztán alulról jövő kezdeményezés alapján — ez azt jelentette, hogy semmiféle felsőbb elképzelés a személyek kiválasztásával kapcsolatban nem volt — az alapszervezetek tagságára bízták, hogy saját területükről kit jelölnek a küldöttnek a városi pártértekezletre. A mi alapszervezetünknél például többes jelölés alapján titkos szavazással döntötték el ezt. S abban maradtunk, hogy ezek az emberek —mivel a mandátumukat nem vonta vissza a taggyűlés — kerüljenek szóba a megyei küldöttek kiválasztásánál is. így is történt, és ők tizenhármán — ennyien képviseltek bennünket a városi pártértekezleten — és így választották meg maguk közül azt a három embert, akik a megyei pártértekezleten is képviselik a kollektívát. Kanyó Sándor: — Annyit ehhez azért még hozzá tennék, hogy az alapszervezetekben a pártonkívüliek is mondhattak véleményt, függetlenül attól1, hogy tulajdonképpen a párt -belső ügyéről van szó. Fekete Kálmán: — Hogy mennyire demokratikus volt a kiválasztás, erre leginkább az a jellemző, hogy nálunk az alapszervezetben a vezetőség egy embert javasolt küldöttnek. De a taggyűlésen két pártcsoportbizalmi fölá-llt és ők azt mondták, hogy nekik még másik két jelöltjük is van, s így rögtön az egyesből hármas jelölés alakult ki. S nem i6 az lett a küldöttünk, akit a vezetőség eredetileg javasolt. László István: — Lényeges, hogy az alapszervezeti taggyűléseken a tagság választotta meg a küldötteket. Ez természetes is, s éppen ezért az egészben az a furcsa, hogy egyáltalán ez a kérdés fölvetődhet. Szóval, h-igyje el, tiszta a lelki isme retünk, mert itt biztos, -hogy azok a személyek kaptak -bizalmat, akiket a -tagság választott ki. A népszerűség fokmérője Egy üzem portáján eldől, ki az, akit igazán ismernek a gyárban. Aki után nem kell sokat tudakolózni, azonnal közük, -hol található, az valamit -már jelez, egyfajta fokmérője az ismeretségnek ez is. Könnyen eltaláltam Kovács Lászlóhoz is. A BVM gyárában bárkit megkérdezhet az idegen, azonnal tudják, kiről van szó, hová irányítsanak. A vállalat esztergályos csoportvezetőjét az utóbbi időben a szokottnál is többen megkeresik. Ennek oka: a megyei pártértekezlet egyik küldöttének választották meg a népszerű .munkatársat. S hogy -miért is ennyire közismert? Erre Kinter Lajos, a piackutatási és szervezési osztály vezetője, az üzemi pártbizottság titkára rövid, de lényegretörő véleménye ad magyarázatot. — Talpraesett, nyílt, őszinte ember — folytatja az üzemi titkár —, ezért szeretik a gyárban. Megfontolt, véleménye mellett kitart. Nem a szél járás határozza -meg álláspontját. Nem felejtette el, hogy kiket is képvisel. Merthogy a vállalat kommunistái mellette döntöttek. Legyen ő a -küldött a pártértekezleten. Hogy miért? — Mert elégedettek vagyunk vele — mondja Zsolnai Ferenc művezető. — Korábban a városi pártértekezletre is őt delegáltuk. Ügy látjuk, eredményesen dolgozik, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. — Amikor lehetőséget kaptunk arra, hogy a megyei pártértekezletre küldöttet állíthatunk, mindenki rá gondolt — egészíti ki mondandóját Zsolnai Ferenc. — Hazudnék, ha meglepett volna — vallja Kovács László —, a bizalom megerősítését látom benne. Jólesik, hogy a közösség alkalmasnak tart arra, hogy méltóképp képviseljem. Tudják: -nézeteim már hosszú évek óta szöges ellentétben voltak, (vannak) a pártélet megszokott gyakorlatával. Ma úgy mondanák: a reform elkötelezett politikusa. Korábban még az ellenzéki jelző is el-elhangzott egyegy megnyilvánulása utá-n. Az idő őt igazolta. Elodázhatatlan a reformfolyamat kiteljesedése a megyében is. A lehető legdemokratikusabban — A városi pártértékezlet mandátummal rendelkező küldötteiből hoztunk létre egy munkacsoportot a megyei pártértekezlet küldöttei megválasztásának előkészítésére, — -kezdi Zsil-ka Sándor, a Szolnok városi pártbizottság titkára arra a kérdésünkre, -hogy mennyiben volt demokratikus ez a munka. — Városi pártvezető nem volt ebben a bizottságban, amely kialakította állásfoglalását. Aszerint a városi pártértekezlet küldötteinek mandátuma érvényes, de hogy -ne érhessen bennünket olyan vád, hogy ellene vagyunk az alulról való építkezésnek, április 2-1-re újból összehívtuk a városi küldöttértekezletet. Ügy foglaltunk állást, hogy nagyságától függetlenül minden üzemi pártbizottság választhasson küldöttet a megyei pártértekezletre. Ugyanúgy biztosítottuk — szintén taglétszámtól függetlenül — minden terület küldöttválasztási lehetőségét. A fennmaradó alapszervezeteknél — hiszen jószerint háromszor annyi pártszervezetünk van, mint ahány küldöttet választhattunk — a jelleg szerinti csoportosítást javasolta a munkabizottság. Ez azt jelentette, hogy a nagyjából azonos munkaterületeken dolgozó alapszervezetek titkárait, az ottani mandátummal rendelkező városi küldötteket és azokat hívtuk össze, akik megyei küldöttként számításba jöhettek. Ezeken a megbeszéléseken döntöttek arról, hogy csoportjukat ki képviselje a megyei tanácskozáson. Jól tudom, leszűkített demokratizmus ez, mivel a rendelkezésre álló rövid idő miatt nem lehetett előzőleg szót érteni minden alapszervezet valamennyi tagjával — bár ilyen gyakorlat is volt. Ezért kérdeztük meg április 21-én a városi küldöttértekezlettől, hogy egyetért-e ezzel az eljárással, vagy újabb, titkos szavazást rendel el a megyei küldöttek megválasztására. A testület eltekintett ettől, jóváhagyta intézkedéseinket. Ettől függetlenül azt tartam, hogy a jövőben nem lehet ez követendő gyakorlat. Legalább egy hónap és nem hét-nyolc nap kell egy ilyen választáshoz. Ennyiben tartom jogosnak és fogadom el a kritikát. Az a vélemény viszont nem fedi a valóságot, hogy a küldöttek megválasztására csak egy nap állt rendelkezésre és az sem, hogy „kikapcsoltuk” az alapszervezeteket. Ennek éppen az ellenkezője bizonyítható, mégpedig az elmondottakon túl azzal, hogy a városi pártbizottság az üzemi pártbizottságok küldöttválasztási lehetőségét szűkítve pótlólagosan is javította az alapszervezetek helyzetét. S. B.—N. T.—Sz. Gy. r-JEGYZETLAPOK. Könnyű a mások kárán gazdagodni Újabb beruházás a Szolnoki Papírgyárban (Folytatás az 1. oldalról) indigó használatát és más környezetre ártalmas festéket a másolópapírokból.) De a szolnokiak nem vették át ezt a technológiát, hanem saját maguk kidolgozták azt — s már 1985- ben megkezdték a vegyi önátíró papírok kis tételű gyártását. Ám ez csak csepp volt a tengerben, mivel mindössze pár száz tonnát gyártottak évente, amikor az országos igény 8—10 ezer tonnára rúgott. Éppen ezért a vállalati elképzelésekben, törekvésekben komoly súllyal esett latba egy olyan fejlesztés, aminek eredményeképpen növelhető a termelés. Az igazi megoldást egy 10—12 ezer tonna kapacitású gyártósor beállítása jelentené, amivel nemcsak a jelenlegi igényeket, hanem előreláthatólag még a 2000 táján jelentkező keresletet is ki lehetne elégíteni. Csakhogy ez a beruházás 700—800 millió forintot vinne el, s ennyi pénze a vállalatnak nincs. így áthidaló megoldásként most egy kisebb fejlesztésbe kezdtek. Ennek lényege az, hogy Olaszországból egy használt gépsort vásárolnak, s e 15 millió forintos beruházás e redmé n y ekép pen a harmadik negyedévben elindulhat a termelés, amivel a jelenlegi 1500 tonnás kapacitás a duplájára nő, s ez a beruházás várhatóan két év alatt megtérül. Persze ennek ellenére nem mondtak le az előzőekben említett nagyobb fejlesztésről sem, mert — mint hallottuk — lehetséges az is, hogy pár éven belül külföldi tőke bevonásával, hozzákezdenek az új üzem építéséhez. Habár ennek feltételei ma még nem teljesen adottak. Árokszálláson Áttérnek a kötetlen tartásra Tavaly szeptemberben elkészült a Jászárokszállási Kossuth Tsz szarvasmarhatelepe rekonstrukciójának első üteme. A 35 millió forintos beruházásban elkészült két új istálló, központi fejő- 'és tejház, kutat fúrtak, 100 köbméteres víztornyot állítottak, és kiépült a karámrendszer. Idén folytatják az építkezést. A hagyományos technológiáról négy istállóban 'térnék áit a kötetlen tartásra, karám- és etetőrendszert építenek ki és közművesítenek. A saját kivitelezésben készülő, újabb 35 milliós beruházás a jövő év májusára fejeződik be. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mit hoznék nyilvánosságra — ha tehetném — sok, számomra fontos dolog mellett most biztos azt válaszolnám, hogy az adócsalók névsorát. Nem véletlenül, mert a minap, amikor a megyei adófelügyelőség vezetőjét erről kérdeztem, meghökkenve vettem tudomásul, hogy ilyen névsor nincs. Illetve van, csak éppen én nem juthatok hozzá. Hétpecsétes lakat alatt őrzik. Persze előrebocsátom, hogy nem a hivatal vezetője a hibás, ő ugyanis elmondta, hogy tavaly az egyéni vállalkozóknál és magánszemélyeknél öszszesen 565 adóvizsgálatot végeztek, s mindössze 189 esetben találtak mindent rendben. Ebből az is következik, hogy háromszázhetvenhat személynél viszont 87 millió 896 ezer forint eltitkolt adót derítettek fel, ami után 29 millió 248 ezer forint bírságot is kiszabtak. Nos, amikor nagyfokú tájékozatlanságomat elárulva újfent az adócsalók névsorát firtattam, beszélgetőtársam tagadólag rázta a fejét, s mintegy válaszként az orrom alá dugta az állami pénzügyekről szóló 1987. évi IX-es törvényt, amelynek ide illő bekezdése így szól: „Akinek a magánszemély jövedelmére, adójára vonatkozó adat hivatalból tudomására jut, azt — a magánszemély hozzájárulása nélkül — csak az adóhatóságnak, a bíróságnak, illetve a nyomozó hatóságnak szolgáltathatja ki.” Hát eddig az idézet, s mivel én egyetlen előbb felsorolt hivatal állományába sem tartozom, így nem is tudhatom meg azok nevét, akik egy, három, tizenegy, vagy huszonnyolc millió forint adót titkoltak el. (Ezek a számok nem légből kapjottak). És őket védi az előbb idézett p>asszus. Bezzeg mi jó pár millióan, akik vállalatoknál, üzemeknél, szövetkezetekben, intézményekben, kutatóintézetekben jól vagy rosszul — de ez más kérdés — teszszük a dolgunkat, szóval tőlünk menthetetlenül az utolsó fillérig levonják adó címén azt, ami az állaimé. Ám, ha közülünk valaki munka után mondjuk hazafelé a járdán kerékpározik, és a rendőr lefüleli, s ráadásul még száz vagy kétszáz forintra is megbünteti, könnyen előfordulhat, hogy a személyiségi jogokra való tekintet nélkül az újságba is bekerül az illető neve, mivel vétett a közlekedés szabályai ellen. Ezen tulajdonképpen nem akadok fenn, azon viszont már igen, hogy akik százezrekkel vagy milliókkal rövidítik meg az államkasszát, védettséget élveznék. Furcsa, kibicsaklott, nyakatokért nyilvánosság az ilyen. Pedig többek között ezekből az eltitkolt és kézen-közön elfolyó pénzekből is épülhetnének utak, járdák, iskolák, bölcsődék, és még sorolhatnánk, hogy mi minden. Fogalmazhatnám úgy is, hogy könnyű a mások kárán gazdagodni. Apropos, gazdagság! Barátom — aki már bejárta a fél világot — mesélte, hogy pyéldául Amerikában a „gazdag ember” felértékelő jelző a hétköznapi halandók számára. Irigylésre méltó, sőt mi több, követendő példa. Így aztán a tehetősebbek szívesen mesélik gazdagodásuk történetét, és még tippeket is adnak a nyilvánosság előtt. Nálunk viszont a gazdagság sunyi titok, amihez senkinek semmi köze sincsen. Nem okvetlenül a szélsőségesen különböző anyagi lehetőségekre gondolok, ami egyébként ma már nyilvánvaló társadalmunk egyes rétegei között, hiszen új gazdasági programunk vezérelvei közé tartozik az is, hogy aki jól dolgozik, keressen akár tízszer, tizenötször többet, mint az, aki rosszul végzi a dolgát. Építsen még egy emeletet a házára, utazzon, éljen jól, mert megérdemli. De mi a helyzet azokkal, akik tizenötször, húszszor annyit keresnek mint mások, holott fikarcnyival sem dolgoznak jobban a többinél. Qk vajon miből építik fel a házukat, nyaralójukat, miből veszik a nyugati kocsijaikat? Arra már nem is merek gondolni, hogy esetleg az eltitkolt, több millióra rúgó adóikból, mert a végén még én is bekerülök az újságba amiatt, hogy feleslegesen vádaskodom. Annyit azért még mentségemre ide írnék, hogy tudomásom szerint Magyarországon nincs olyan legális foglalkozás, arnelylyel milliókat lehetne megtakarítani. Ezeket a milliókat tehát más, vagy mások termelik meg. Ha pedig így van, akkor mindenkinek joga van hozzá, hogy tudja kire keres, és mire költik a pénzét. Nagy Tibor Egy hónapja adták át Jászberényben a Műszeripari Szövetkezet Autószervizében új létesítményüket az autósboltot és a gyorsszolgálati műhelyüket, ahol a gumicentírozás, -szerelés, motorbeállítás, valamint a futójavítások megvárhatok. A bolt egy hónap alatt közel egymillió forintot forgalmazott. — nz$ — A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRE KÉSZÜLVE
