Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

10 Nyugdíjasok fóruma 1989. MÁJUS 6. Nyugdíjba is elkísérő barátság Kölcsönvett, de meghono­sodott szólásmondás, hogy a barátságok a földön köt­tetnek.- Kezdődhetnek a játszótereken, iskolákban, és folytatódhatnak, vagy újak kezdődhetnek — de be is fejeződhetnek — a disz­kókban, vagy klubokban. Tartósabbak viszont a fel­nőttkori barátságok, ame­lyek rendszerint a munka­helyeken jönnek (valamikor jöttek) létre. Nem vélet­lenül, azonos vagy rokon­szakmák, ,,'függöviszony­­mentes” beosztások hozzák össze az embereket, alakít­ják ki a barátságot, amely a munkaviszony végéig, néha még azon túl is tart. A jászberényi Bojtos Kál­mán és Szappanos Lajos ba­rátságát nehéz lenne ponto­sítani, hogy mikor kezdő­dött. Az iskolában nem, hi­szen Bojtos 75 esztendős, Szappanos viszont csak hatvanöt. Azt se, hogy mi­kor fejeződött be hiszen ba­rátságuk még tart, és a je­lek szerint kikezdhetetlen. Külön érdekesség az is, hogy nem azonos, még csak nem is rokonszakma hozta pssze őket, hiszen Bojtos ülvegas-kópkeretező, barátja pedig férfiszabó. — Megjegyzem, nekünk sose jutott volna eszünkbe számolni, hogy mikor kez­dődött, mióta tart a barát­ságunk. Valahogy olyan ez, mint például, a sajtfélékkel voltunk, amíg normális áron meg tudtuk venni, nem azért ettük, hogy egészsége­sen táplálkozzunk, hanem, mert ízlett, és mert akkor még meg tudtuk fizetni. Ér­vekkel se tudjuk barátsá­gunkat megmagyarázni, csupán jó érzés, hogy min­dig van közös témánk, ha úgy adódik komoly dolgok­ról beszélgetünk, és nem hisszük, hogy életkorunk­hoz méltatlan ha kedvünk támad kikapcsolódni, és jól elbolondozunk. Lajos bará­tomat gyerekkora óta isme­rem, hiszen Jászberényben akkoriban mindenki ismer­te egymást. Természetesen nem vettem komolyan, mert kölyök volt hozzám képest. Legfeljebb a futballmeccsen találkoztunk, mert ott kor­­külön'bség nélkül lehetett dicsérni vagy szidni a csa­patot. — Azt hiszem, nekem kell elmondani — ha Kálmán barátom átadta a szót —, hogy azért volt forduló­pontja. dátumhoz kötött kezdete 'barátságunknak. Engem 1958-ban megbíztak a Ruhaipari Szövetkezet jászberényi férfiszabó rész­legének a vezetésével. Ott nyitottunk műhelyt, ahol most a Néplap van, és két év múlva, amikor az akkori városrendezés kiszorította Kálmánt a főtérről, bará­tom egy kocsira való ablak­üveggel és képkerettel oda­költözött közvetlenül mel­lénk. Attól kezdve majdnem 30 éven át szomszédok vol­tunk, egy vékony falon át minden nap hallottuk egy­más hangját, és záróra után — ha nem voltunk nagyon éhesek — 1 órát még elbe­szélgettünk. Miről? Én nem is tudom. Egy biztos, mindig volt mondanivalónk, mert fontosnak tartottuk, hogy ha az ember elvégezte a mun­káját ne sajnáljon leülni egy kis beszélgetésre, ki­váltképp ha van valaki, aki­vel szót tud érteni. Tudom, ebben a rohanó világban sokan megkérdezhetik, hogy kinek van erre ideje, és igazuk van. Mi mégis össze­jövünk most is, minden nap, mert még mindig nem fogytunk ki a szóból. Aztán zavartan elhallgat, mintha restellné, amiért csak irigyelni lehet, hogy még nem felejtette el azt a szép szót, hogy barátság. Szappanos Lajos ugyanis — bár 5 éve már nyugdíjban van — minden reggel ke­rékpárra ül, és elkarikázik barátjához, Bojtos Kálmán­hoz, aki most is naponta ki­nyitja műhelyét, mert „el­felejtett" nyugdíjba menni, még most is dolgozik. Nem nyúl semmihez, mert arra azért büszke, hogy ő férfi­szabó és nem üveges. Csak elbeszélgetnek, és ha van min, jókat nevetnek, dél­után pedig együtt zárják a műhelyt. Arról se szól, hogy ha néhanapján elutazik va­lahová, azt előre bejelenti régi barátjának. — illés >— Öreg ember nem vén ember Tíz parancsolat az élelírt Étkezzen helyesen: egyen kis adagokat — inkább gyakrabban — megfelelően összeállított; alacsony zsír­­tartalmú ételekből. Igyon helyesen: fogyasz­­szon sok folyadékot, de bán­jon óvatosan a sörrel, a borral és az égetett szeszes italokkal. Dohányzás? Sose késő ab­bahagyni. A dohányzás nö­veli a lehetőségét a szívro­hamnak vagy a ráknak. Rö­vidíti az ön életét. A séta: a legjobb módszer az óvatosság és a frissesség fenntartására. A friss leve­gő többet ér mint egy tonic. KikaDcsolódás: tegyen meg mindent a kikapcsoló­dásért, felfrissülésért, tartsa a kapcsolatot a családjával, a barátaival, a szomszédok­kal. Gondoljon arra, hogy soha sincs késő tanulni vagy tanítani. Mondjon igent: elfogadó és vidám (derűs) magatartá­sával eléri, hogy az emberek akarjanak találkozni önnel. Legyen óvatos: az ön és a mások élete tiszta fejtől és tiszta látástól függ. Szex: a szexualitásnak vagy a szexuális életnek nincsenek életkor miatti korlátozásai. A sport jót tesz önnek: a mozgás, ha nem túlságosan kimerítő, jó hatást gyakorol az egészségre, és elősegíti a másokkal való találkozást. Különösen ajánlhatók az úszás és a fittness gyakorla­tok. A kábítószer: a nyugtatok és az altatók túlzott fo­gyasztásától tartózkodni kell. Csak azokat a gyógy­szereket használja, amelye­ket az orvosa vagy egész­ségügyi szakemberek aján­lanak. Cs. I. Összeállította: Sóskúti Júlia Az, hogy az idős ember a sír felé támolyog, letaglózza a tehetetlenség és a beteg­ségek, nem képes már sze­relemre, sem arra, hogy gondoskodjék saját magá­ról, többé-kevésbé ki van szolgáltatva másoknak nem igaz. Számos vizsgálat azt mutatja, hogy az idősek még 70 éves kor fölött is sokkal többre képesek an­nál, hogy ellássák magukat; el tudják látni jól a napi munkát; szellemi képessé­geiket kreatívan tudják használná, szerelmi kap­csolatokat létesítenek, és aktív szerepet játszanak a közösség életében. Ezért azt a véleményt, hogy az öreg ember ügyefogyott és ha­szontalan, el kell vetni. Az idősek gyakran panaszkod­nak arról, hogy gyakran te­kintik őket öregebbnek, mint amilyennek ők látják magukat, és úgy kezelik őket, mint akik nem képe­sek a saját ügyeiket intéz­ni. Amennyire csak lehet, az idősek jobban szeretnek saját maguk cselekedni, mint teljes értékű tagjai a társadalomnak. Az öregedés folyamata fi­zikai és mentális változáso­kat idéz elő; a hallás, a lá­tás, az emlékezés, az izom­erő, a vitalitás tekintetében. De az öregedés nem beteg­ség; és az idős ember be­tegsége é-pen úgy gyógyít­ható, mint a fiatalabbaké. Van egy széles körűen elter­jedt téves nézet, amely sze­rint ha valaki idős és beteg, semmit sem lehet tenni ér­te. Ez megint csak tévedés. Mégis sokan, közöttük ma­gánemberek és közösségi ve­zetők is elfogadják. Elfogad­ják a gyengeséget, a rok­kantságot, a mentális zava­rokat olvan jelenségként, mint amelyek idős korban nem kerülhetők el. Feladják a gyógyításra, a megelőzés­re és egyéb olyan módsze­rekre irányuló erőfeszítése­ket, amelyek mérsékelik a betegségek hatásait. A megelőzés és a korai fölismerés nagy mértékben csökkenthetik a rokkanttá. válást és a betegségek hatá­sát az idős egyéneknél. Még ha gyengévé vált is valaki, nem szükséges, hogy korlá­tozzák a napi élettevékeny­ségek teljesítésére irányuló erőfeszítéseit. A családok és a gondozók meg kell hogy tanulják he­lyesen felmérni klienseik teljesítőképességét, és fej­leszteni ezeket úgy, hogy azok minimális külső támo­gatást igényelve tudjanak élni. A mai egészségügyi el­látás az idősek intézményes gondozására összpontosít, amely gyakran kimerül a megőrzésben. A jövő útja szükségképpen az alapellá­tás fejlesztése, ami az idő­seknek a saját otthonukban történő ellátását jelenti. Az időseknek a saját otthonuk­ban vagy a családjuk köré­ben kell maradni, ahol jobb lehet a közérzetük. Az idős korban a jó pszi­chológiai közérzet egyik fontos összetevője a családi és a társadalmi életben való aktív részvétel: az emberi méltóság fenntartásához szükség van arra, hogy érezzük: elfogadnak, szeret­nek bennünket és szeretünk. Sajátos módon, a jólét kö­zepette a gazdag országok­ban az idősek gyakran ér­zik magányosnak és boldog­talannak magukat a családi és a társadalmi kötelékek felbomlása nv'att a gyorsan változó társadalomban, amely nem gondoskodik ar­ról, hogy az élet megfele­lően alakuljon számukra. A szegény országokban a csa­ládi és társadalmi tradíciók még gyakran érintetlenek, az időseket szeretik és tisz­telik, szavuk van a családi életben és a helyi társadal­mi ügyekben. Ezért a fejlett országok­nak van mit tanulni a fej­lődő országoktól. De végső soron az idősek testi és lel­ki egészsége a saját szoká­saiktól is függ: az egészsé­gesen maradás nemcsak „éppen megtörténik", ha­nem tudatos személyes erő­feszítést követel meg. Ha esik is. mindhiába: idős embernek is akad elintézni valója, kényte­len kimenni a hirtelen jött esős, hideg időbe Egyszer statisztikát kel­lene csinálni a piacokon: minden bizonnyal az időskorúak javára dőlne el a számolgatás. Egy kis piacozás még unalom­űzőnek is jó. (Fotó: Mé­száros János) Olajosok találkozója Képzőművészek az öregekért Jótékony célú kiállítás Jászberényben Szállást is biztosító idő­sek klubját szeretnének lét­rehozni Jászberényiben. A tanács fejlesztési forrásai­nak növelésére a város ve­zetése a Vöröskereszt közre­működésével a lakossághoz fordult segítségért. A múlt év őszén jótékonysági bált rendeztek, majd szocialista brigádok ajánlottak fel pénzt a napközire. Februárban a Vöröske­reszt a Jászság amatőr és hivatásos képzőművészeit kérte fel, hogy alkotásaikat ajánlják fel a nemes célra. A felhívásra beérkezett, és a zsűrizés után megfelelt al­kotásokból május 8-án dél­után 4 órakor kiállítás nyí­lik a Déryné Művelődési Központban. A kiállítást dr. Hantos János, a Magyar Vö­röskereszt főtitkára nyitja meg. A tizenhét alkotó negyven művének (olaj és akvarell, tűzzománc, em­lékplakettek és dísztárgyak) eladásából 100 ezer forint bevételre számítanak a szer­vezők, melyet az alkotók a szállást biztosító öregek napközi otthonára ajánla­nak fel. Ezt az intézményt azért kedvelik az egyedül élő idős emberek, mert ott­honuktól nem kell megvál­niuk. Hétközben teljes ellá­tást kapnak az otthoniban, a hét végére pedig hazatér­hetnek megszokott környe­zetükbe. — lp — A Kőolajkutató Vállalat szolnoki nyugdíjasklubja április 20-án vendégül látta az orosházi és az egri bá­nyászati üzem nyugdíjas­klubjának egy-egy csoport­ját, összesen harmi ncegy ta­got a vállalat Tisza-parti üdülőjében. A baráti talál­kozón a szolnoki klub ré­széről nyolcvanan vettek részt. A meleg pogácsával és sok finom süteménnyel megrakott asztalok mellett felelevenítették az egykori munkatársak régebbi élmé­nyeiket. Ebéd után a vendé­gek a város nevezetességei­vel ismerkedtek, és meglá­togatták a Milléri Vízügyi Múzeumot. Ezt követően is­imét a Tisza-parti üdülőiben szórakoztak késő estig, ahol a kitűnő hangulatról Szol­nok megye legnépszerűbb énekesei. Dallos Gizella és Csíki Pál gondoskodtak. Már csak az orvos hiányzik Míg a megye városaiban mintegy tizenhat-tizenhét százalék a hatvan éven fe­lüli lakosság aránya, Kun­­szentmártonban ennél is több, a legutóbbi felmérés szerint 20,9 százalék. Szá­mokban ez azt jelenti, hogy a kisváros tizenkétezer öt­­százhetvenhárom lakosából kétezer-hatszázharminchár­­man túl vannak hatvanadik, ezeregyszázötvenöten pedig hetvenedik életévükön. Nem kevés a külsőségeken, ta­nyákon élő öregek száma sem, ezernél többen vannak. Hogy Kunszentmártonban örvendetesen hosszú életűek az emberek, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a tanácsnál háromszázhet­venkét nyolcvan éven felüli lakost tartanak nyilván. Mindezek után érthető, hogy lassan három éve; gon­dozási központ alakult a vá­rosban. Ellátási területe azonban nemcsak Kunszent­­márton, a szomszédos Szele­­vényen is gondoskodnak a magányos, beteges öregek­ről. A gondozási központban jelenleg tizenketten dolgoz­nak, de mellettük huszonöt­harminc tiszteletdíjas házi gondozó is segít a magányos öregeknek. Természetesen a központ irányítja az idősek klubját is. Százhuszonhat időskorú ember várja min­dén délben a kerékpáros gondozókat, akik térítés nél­kül, vagy igen kis pénzért mindennap meleg ebédet visznek nekik. Csak ez több mint nyolcszázezer forint­jába kerül az idén a város tanácsának. Természetesen ennél jóval több pénzt for­dítottak és fordítanak jelen­leg is az idősek klubjának felszerelésére és megfelelő programok biztosítására. Ki­rándulásokat szerveznek az öregeknek, üdülőkben, gyógy­fürdőkben helyezik el őket, hogy bajaikra gyógyírt ta­láljanak. A program nélküli hétköznapok sem unalmasak, hiszen rádió, lemezjátszó, televízió, magnetofon, vala­mint újságok, hetilapok, fo­lyóiratok segítenek az una­lom elűzésében. A klub asz­­szonyainak azonban legked­vesebb időtöltése a kézimun­­kázás: a kötés, a horgolás, a hímzés. A jól kiépített gon­dozói hálózat szinte mindent meg tudott eddig oldani, minden segítségre szorulót támogatott. Egy dolog miatt sajnálkoznak nagyon: nem tartják elégnek, hogy heti egy alkalommal csupán egy körzeti ápolónő látogatja meg a klub betegeskedő tag­jait. Orvosra lenne szükség. És persze még valamire: egyre inkább sürgeti a hely­zet, hogy szállást adó idősek klubja is létesüljön a város­ban. Sajnos pénz hiányában egyelőre csak a tanács és a rászorultak jóindulata van meg ehhez a tervhez. Bár, a tanács benyújtotta pályáza­tát a minisztériumhoz is, s e célra felajánlott épület át­alakításához onnan, vala­mint a megyei tanácstól is várná a segítséget. Veres István

Next

/
Thumbnails
Contents