Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-29 / 124. szám

j^ÉPLAP 1989. MÁJUS 29. Ne adja fel a harcot! A Szolnok Megyei Néplap 1989. május 15-i számában megjelent Szőke Györgynek egy riportja Molnár Ferenc országgyűlési képviselőnk visszahívásáról. Nekünk Karcag város Kiskulcsosi és Berekfürdői Iskoláiban dolgozó párttag és pártonkívüLi pedagógu­soknak és dolgozóknak er­ről a következő a vélemé­nyünk: 1. Az újságíró becsületésen törekedett a karcagi hely­zet és a karcagi állapotok ismertetésére. 2. A mai politikai gyakor­latiján Magyarországon minden szervezetnek jo­ga van aláírást gyűjteni közéleti funkciót betöltő személyek mellett vagy ellene. Ügy ítéljük meg, hogy ez egy olyan folya­matnak az eredménye, amelyet a Magyar Szo­cialista Munkáspárt re­form törekvései közé kell sorolni. Kifogásunk van azonban az alábbiakkal kapcsolat­ban, amelyek már nem a ri­portra vonatkoznak, hanem az ügy körülményeire és ezt szeretnénk, ha -mások is tudnák. Az aláírásgyűjtők által megfogalmazott és a Szol­nok Megyei Néplapban is lehozott hat pont, mint vád, erősen megkérdőjelezhető. Észrevételeink ezekkel kap­csolatban a következők: — A bős—nagymarosi építkezés reális értékelését napjaink­ban egy nemzet várja. Kép­viselőnk az akkori ismeretei alapján szavazott, mellyel sok választója is azonosult (az igaz, hogy voltak más véle­mények is). — Tény, hogy Molnár elvtárs az Országgyűlés .Jogi Bizottsá­gának tagja és az az állítás, hogy nem tud a bizottságban érdemi munkát végezni tá­madható. A Jogi Bizottságban is lehet szükség saját szak­májában országosan elismert műszaki szakemberre is és nem jogi végzettségű tanács­elnökökre is. — Az az állítás, hogy több hi­bás helyi döntést hozott is cáfolható és éppen az alá­írást gyűjtők által példaként felhozott ivóvíz témával. Mint képviselő komoly erőfeszíté­seket tett az ivóvízgondok megoldására. Ennek is ered­ményeképpen ma már több tízmilliós értékben folyik a karcagi ivóvízbázis megterem­tése, mint első lépcső és elő­re haladott állapotban van a második lépcső indítása is az arzénmentesítés. Ez a két lépcső nem választható el egymástól és a probléma sür­gős megoldást igényel1. — A keleti országrész elmara­dottságának kiküszöbölése ér­dekében akkor, amikor az Országgyűlés a tanácsok új pénzügyi gazdálkodását tár­gyalta, hozzászólást tett az Országgyűlésben, amely az akkori időszakban — közvet­ve bár, de az ezért való har­cot jelentette. — Állítják a visszahívást szer­vezők, hogy Molnár elvtárs erőszakos, a modora lekeze­lő, arrogáns. Döntéseit anti­­demokratikusan hozza, ezért választóival kapcsolata rossz. Molnár elvtárs kemény em­ber, de becsületes. elvhű kommunista. Döntésekben csak tanácsi testületek dönté­seit képviseli. Menedzser tí­pusú, ami célratörőséget is je­lent. Ebből a városnak szám­talan sok előnye is volt és van. Választóinak — mint ahogy azt a riport is megerősíti — egyértelmű véleményt mond. Senkit nem hiteget. Lehet, hogy adott szituációban egy ,,se hideg, se meleg” válasz kedvezőbb volna a kérelmező részére. Nem biztos viszont, hogy ez a becsületes meg­oldás. Minden bizonnyal voltak té­vedései, amit ő is beismer és elfogad. Mindenki tévedhet, így van ez a tanácselnökkel és a képviselővel is. Fentieken túlmenően hiányoljuk ,hogy amikor az aláírás gyűjtését megkezd­ték Molnár Ferenc elvtárs képviselői visszahívására, egyetlen szervezet sem ke­reste meg személyesen — és mondjuk úgy, rpjnt a halál­ra ítélttel is szokták — nem közölték vele a vádakat szemtől szemben. Azt is hiányoljuk, hogy az aláírásgyűjtés során a la­kossággal nem volt ismer­tetve Molnár elvtárs hét éves munkájának egyetlen eredménye sem, amelyek alapján a választó mérlegel­hetett volna. Szeretnénk ki­emelni ezekből néhányat. — Három olyan tornaterem épült és épül közfunkciója idősza­kában társadalmi összefogás­sal, amelyet még a megye­­székhelyen levő általános is­kolák és középiskolák bár­melyike is elfogadna. — Több, mint 110 millió forint értékben olyan szennyvíztisz­tító mű épült meg szennyvíz­­társulásos alapon Karcagon — nem minden lakos által meg­értve a jelentőségét —, amely­re ma már utcák tucatjai kötnek rá, és a város vizes részein is eltűnik az utcai árkokból a szennyvíz és lé­nyegesen csökken a talajvíz. — Mintegy 270 millió forint ösz­­szegben a mai pénzszűke vi­lágban kezdeményezni merte egy olyan távhívásos telefon­­központ megépítését, amely nemcsak Karcagot, hanem Be­rekfürdőt, Kunmadarast, Kun­hegyest, Kisújszállást, Ken­derest is bekapcsolja a cross­bar hálózatba. — Hét év alatt mintegy 1700 la­kóház épült meg a városban. Kiépült a nagyvénkérti új la­kótelep, ahol 210 darab OTP- és tanácsi bérlakás és szebb­nél szebb csoportos és egyéni házak épültek meg, amelyek­hez a városi tanács folya­matosan közművesített telke­ket biztosított. — Befejeződött a Táncsics krt.-i új lakótelep, amely 4 épülete mintegy 170 többgyermekes és fiatal házasnak biztosított tanácsi bér- és OTP-lakás­­hoz jutási lehetőséget. — Nagy felelősséget vállalva — bizonytalan kezdeti pénzügyi fedezettel — sikerrel fejező­dött be az az új autóbusz­pályaudvar építése, amely ma már kényelmes utazási és forgalomtechnikai lehetőséget biztosit az ezredfordulón túl is a városnak, és vonzáskör­zetének. — A városi tanács vezetése kö­vetkezetes tárgyalásokat foly­tatott és folytat azért, hogy Karcag város lakosai évente több százan köthessenek rá a földgázvezetékre, szolgálva ezzel a lakosság fűtési lehe­tőségeinek korszerűsítését, ol­csóbbá tételét. — Katasztrofális volt a város hús és húskészítményekkel való ellátása. Messzemenően eljárt abban, hogy ide tele­püljön a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet Csillag Csemege boltjával. Csak a háziasszonyokat kell megkérdezni, mekkora válto­zást hozott ez választékban, kényelemben, gyorsaságban számukra. — Kezdeményezte a városban az Afész kereskedelmi monopó­liumának megszüntetését. A Kisföldek lakói tudnák meg­mondani legjobban, akik leg­alább kétezren élnek ott, mit jelent számukra az odatele­pített Mini ABC. A város la­kói pedig, hogy hasznos-e az ÉKV Delikát boltja a város központjában, vagy ehhez ha­sonlóan az Ideál konfekció­­boltja, vagy a Vídia műszaki iparcikkboltja. — Szintén a Kisföldek lakói tudnák azt is megmondani, hogy mit jelentett gyermekük számára a Kiskulcsosi Isko­lához társadalmi munkában épített három tánterem, vagy gyárigazgatói tevékenysége idején a SZIM-ben épített üzemi óvoda és orvosi ren­delő, mely egyben körzeti rendelőként is működik. — A lakossági erőből épülő, de tanácsi 'koordinációid földgáz és szennyvizvezetések terem­tik meg az alapját annak, hogy utcaszámra épülnek Kar­cagon a portalanított, szilárd­­burkolatú utak. — Azok a szülők is tanúskod­nak pozitív tevékenysége mel­lett, akiknek fiúgyermekét eb­ben az évben nem kellett Szolnokra, vagy más vá­rosba küldeni szakközépisko­lába tanulni, mert beindult az általános gépszerelő és karbantartó szakközépiskola egy osztállyal és folyamatban van négy tanterem megépí­tése. — Meg kell kérdezni azokat a nővéreket és kezdő orvosokat, akik magas albérletet fizetve, vagy átmeneti szálláson lakva dolgoztak a VT Kórházban, hogy a mintegy 40 férőhelyes szálló megépítése mit jelent számukra. Válaszuk biztos el­ismerő és pozitív. — A riportban is elmondja, hogy a TEHO-val kapcsolatban fenntartásai voltak. Legyen mentségére az, hogy olyan közérdekű célra használta fel azt a pénzt, mint az új kör­zeti orvosi rendelő megépíté­se. Ha nem ezt teszi, azóta a régi orvosi rendelő körbe volna gerendával támogatva. — Nem szabad elfelejtenünk, hogy a városi tanácsnak oda kerülése után első tevékeny­sége egy új 8 tantermes ál­talános iskola és sportcsar­nok megépíttetése volt. mely rövid idő alatt elkészült és a város zsúfolt belterületi is­koláinak gondját oldotta meg, vagy legalábbis erősen enyhí­tette azokat. Tudjuk, hogy ezek nem csak az ö érdemei. Tanácsi testületek és jelentős számú tanácsi apparátus is segített ebben és az egész város la­kossága is. Az viszont tény, hogy a kollektív érdemből Öt sem lehet kizárni és mint ezen államigazgatási szerv vezetőjének nem biztos, hogy csak egyenes arányban osztott érdemei vannak. Kérdezzük hát Karcag vá­ros lakosságát, ilyen képvi­selőt kíván visszahívni, hét évi munkáját így kell leren­dezni, így kell elismerni? Nézzük ezt azzal a kitéttel, hogy közéleti funkcióban töltött időszaka alatt, előző beosztásához viszonyítva je­lentős plusz jövedelemről mondott le.. Nem mellékes az sem, hogy Molnár Fe­rencnek eszébe sem jutott tanácselnöknek és képvise­lőnek lenni. Közkívánatra lett tanácselnök. A lakosság kezdeményezte jelölését képviselőnek. Gondolkoz­zunk el azon, hogy ember­ségesek vagyunk-e? Fentiek miatt kérésünk Karcag város és Kunmada­ras nagyközség lakosságá­hoz, hogy ne hagyja cserben képviselőjét. Az, hogy 10 százalék aláírást összegyűj­töttek ellene, nem azt je­lenti, hogy minden el van veszve. Hosszú procedúra Olvasóink körében is élénk vitát kavar a halálbüntetés eltörlésének híre. Dr. Füge­­di Edit jogtanácsos az aláb­biakban mondja él vélemé­nyét: Az a tábor, amelyik a leg­súlyosabb büntetés hatályon kívül helyezését tartja he­lyesnek, azzal érvel, hogy a fejlett nyugati országokban már több éve nem olt ki tör­vény emberéletet. Az is az érvek között szerepel, hogy a súlyos büntetések nem érik el a kívánt visszatartó ha­tást. Hivatkoznak arra, hogy a középkor rettenetes bünte­tései sem szüntették meg a bűnözést, hiszen ezt a gaz­dasági, politikai és szociális helyzet determinálja. Nagyon sok igazság van ebben, s éppen ezért érde­mes azon meditálni: a rend­kívül rossz gazdasági állapo­tunkban, siralmas- szociális helyzetünkben vajon számít­­natunk-e arra, hogy a bű­nözés a körülmények hatá­sára csökkeni fog. Semmi­képp, így hát nincs más hát­ra, mint a törvény szigorá­val védeni az áldozatok éle­tét és fenntartani a halál­­büntetés intézményét — hi­szen — bármily morbid a megfogalmazás — az akasz­tófák az igazságszolgáltatás felkiáltójelei, melyek arra fi­gyelmeztetnek, emberéletnek emberélet az ára! Ha már a nyugati jogren­det tekintjük példának, sze­rencsésebb lenne, ha a gaz­dasági élet pedantériáját kö­vetnénk. Tanulhatnánk tő­lük munkaszervezést, pon­tosságot, leleményességet-, vállalkozókészséget, hiszen A lap fenti számának 10. oldalán „Árokszállás városi rangot remél” címmel formá­lódó településünk számos gondjaiból merített, a való­ságot tükröző cikk jelent meg. A lap alapján azonban „Ex chatedra” címszó alatt több olyan, egyoldalú infor­mációra alapozott állítás van, amelyet cáfolnunk kell. A cikk sajnálatos módon van még hátra. A választá­son ötvenegy százalék kell a visszahívásához, ugyanis új választás dönt erről. Az a kérésünk Molnár Fe­renc képviselőnkhöz, ne ad­ja fel a harcot. Kemény, ha­tározott egyéniségnek is­merjük. 1982 nyarán a vá­ros ilyen embert akart ta­nácselnöknek, 1985-ben ezen tulajdonságaiért választot­ták képviselőnek. Meggyő­ződésünk, hogy ma is olyan ember, mint 1982—85 között volt. Nincs miért félnie. Ezen meggyőződésünk alapján fordulunk minden Karcagon és Kunmadara­son tevékenykedő pártszer­vezethez, gyűjtsenek aláírá­sokat a képviselő mellett. Ez ugyan már nem ment fel bennünket a hivatalos eljá­rások lefolytatása alól, de ily módon dokumentáljuk aláírásunkkal, hogy hányán vagyunk Molnár Ferenc mellett. Bizonyítsuk azt, hogy visszavonulása — pár hónappal az új választások előtt — értelmetlen lenne. Adjunk neki további önbi­zalmat, hogy legyen ereje végig csinálni az elkövetke­zendő közel két hónapot. Kérjük egyben azt is, gon­dolkozzon minden választó, az is, aki aláírta lemonda­­tását, hogy hol van az igaz­ság. Pedagógus I-es pártalap­­szervezet és a kiskulcsosi, berekfürdői általános iskolák nevelői, dolgozói (35 aláírás) naponta értesülhetünk arról, hogy a nyugati nagyváro­sokban ném kifejezetten életbiztosítás az éjszakai órákban egyedül andalogni. Mi joggal óhajtjuk, hogy ne növekedjen a bűncselekmé­nyek áldozatainak száma, s ezt a vágyunkat nem szol­gálja a tervezett módosítás, amely a halálbüntetés eltör­lését tenné gyakorlattá. Egyet kellene érteni azzal az érvvel, miszerint senkinek nincs joga egy másik ember életét kioltani. Ez azonban azt az embert is hivatott vé­deni, aki elveszítette a jo­gát az élethez azzal, hogy a szigorú tilalom ellenére em­bertársát, netán bestiálisán, meggyilkolta. Az ilyen elkö­vető életét nincs joga senki­nek kioltani — de neki úgy­mond megadatott ez a jog! Miféle igazság ez? Az életfogytig tartó sza­badságvesztés nem bír kellő visszatartó erővel, több ok­ból. Nem ritka az a fiatal­korú bűnelkövető, aki így gondolkodik: „Ha megölöm X-et, életfogytiglanra ítél­nek, 15 év után szabadulok és még akkor is csak Y éves leszek.” Mert bár a büntetés életfogytig tartó lehet, de ha a fegy'házban az elítélt pél­dásan viselkedik, 15 év után szabadulhat. Vajon ha a ha­lálbüntetés eltörléséért sífcra­­szállók bármelyikének köze­li hozzátartozója lenne az áldozat, akkor is ilyen har­cosan hirdetnék, hogy nincs jogunk a gyilkos életét el­venni? Vagv a megölt hoz­zátartozó sírkövére rávéset­­né arany betűkkel, hogy „Jo­ga volt az élethez!”. úgy íródott meg, hogy az új­ságíró csak Balog János igaz­gatóval beszélt, sem a tanács vezetőit, sem pedig az ügy­ben talán legilletékesebbeket, a gimnázium nevelőtestületét nem hallgatta meg. A Jászárokszállási Sólymos Ignác Gimnázium 1988. janu­ár 1-től jogszabályi döntés alapján tartozik a Nagyköz­ségi Közös Tanács fenntartá­sa alá. Á döntést őrömmel fogadtuk. Az azóta eltelt nem egészen másfél év alatt az intézmény fejlődése jelentő­sen felgyorsult, önálló bér­gazdálkodási jogkört kapott — ezzel együtt gazdasági ágazata jelentős létszámbőví­téshez jutott. A korábban évekig csak tervként dédel­getett számítógépes oktató­terem mintegy másfélmillió forint építési költséggel azóta válik valósággá. Rövid időn belül megoldást nyerhet a bejáró tanulók klubszobája és a lehetőségek szerint ja­vulhat a szakos ellátottság is. Sikerült jó kapcsolatot kié­píteni az intézmény igazga­tójával. Ezért a veie történt beszélgetéseink mindvégig korrektek voltak. Bántó, megalázó stílusban senki sem beszélt vele, amit már csak kora és korábban mindvégig jó kapcsolatunk miatt sem engedhettünk meg magunk­nak. Az igazgató utódlása ben­nünket is régen foglalkoztat. Annál is inkább, mert az is­kola 25 éves fennállása alatt többször gondot jelentett az alkalmas vezetők személyé­nek biztosítása. A megye más területéről szükségmegoldás­ként ide került vezetők nem minden esetben váltak be. A gimnázium munkája akkor volt igazán megnyugtató, amikor helyi igazgatója volt. Ezért természetes ha városi­asodó településünknek olyan igénye van, hogy a már he­lyi önkormányzati irányítás alá került középiskola veze­tői lehetőség szerint a tele­pülésen lakó, és az intéz­ményben dolgozó pedagógu­sok közül kerüljenek ki. Olyan emberek legyenek, akiket a szülők jól ismernek, akiket gyökerei községünk­ből erednek, akinek tanítás után nem kell a buszhoz si­etni, hogy más városban lé­vő otthonukba utazzanak. Balog János igazgató véle­ménye az, hogy helyben nincs igazgatóhelyettesnek, illetve később igazgatónak alkalmas pedagógus. Ethi­­hetjük-e alapos vizsgálódás nélkül azt. hogy a jó ered­ményeket felmutató testület­ből alkalmas és vállalkozó tanár nem akadna — egyelő­re az igazgatóbelyettességre? Az igazgatóhelyettes kine­vezése az igazgató hatásköré­be tartozik — ám e döntés előtt a nevelőtestület vélemé­nyét ki kell kérnie. Az igaz­gatón áll, hogy megszívleli-e a tantestület véleményét vagy sem. Balog János többször és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az intézményben példa­mutató a munkahelyi légkör, teljes a demokrácia, és az általa kiválasztott személlyel — az annak beígért, a jelen­legi igazgatóhelyettesétől is 5 ezer forinttal nagyobb bér­rel — mindenki egyetért. Ak­kor vajon miért tiltakozott annyira a nevelőtestülettel való személyes beszélgeté­sünktől? Erre később még visszatérünk. Az igazgató választása egy jászberényi tanárra esett, aki jelenleg pártapparátusi dol­gozó, és már hosszú idő óta nem tanít. Mint embert tisz­teljük. és sajnáljuk, hogy fe­lelőtlen ígéretek miatt ebbe az ügybe belecsöppent. Igaz­gatóhelyettesi kinevezése nem tanácsi hozzájárulás kérdése, az az igazgató jog­köre. Véleményünk kinyil­vánításához azonban, mint az intézményt működtető ta­nácsnak jogunk van. Vagy csak a pénzt biztosítsuk és maradjunk az iskola kapuin kívül? Furcsa álláspont. A későbbi igazgatói kine­vezés már nem a jelenlegi igazgató jogköre, arról a jog­szabályokban meghatározott módon pályázati eljárás, és az intézmény kollektívájá­nak titkos jelölése után a tanácstestület dönt. Ezért er­re Ígéretet tenni mindenkép­pen felelőtlen lépés. Az már csak véletlen lehet, hogy az elmúlt év szeptemberében még ugyanezen jászberényi tanár testvérével volt Balog Jánosnak hasonló terve. A tanács vezetése arra kérte az igazgatót, hogy te­gye lehetővé azt, hogy elbe­szélgetést folytassunk a ne­velőkkel. Az igazgató ezt megtagadta. Végül a szak­­szervezeti bizalmi közbenjá­rására maguk a pedagógu­sok jelentették ki azt, hogy igénylik ezt a beszélgetést. A beszélgetés eredményeként kiderült, hogy igenis úgy látják maguk a tanárok, hogy közülük legalább két olyan alkalmas személy is van, akit szívesen választa­nának vezetőjükül. Meg is nevezték őket. Egyikük sem zárkózott el a feladat vállalásától. Azt azonban hangsúlyozták, hogy ez váratlanul érte őket! Az igazgató, futólag valóban be­szélt ugyan velük, de mint egyikük mondta — KISZ ne­velőtanári megbízatásakor ettől komolyabban győzköd­ték. Balog János ott a kollektí­va előtt is, de később az ebédlőben is sértő hangon ki­jelentette, az elhangzott vé­lemények ellenére is az ere­deti személyt nevezem ki. A hiba csak az, hogy az intéz­mény önálló bérgazdálkodó lévén a beígért bérrel nem rendelkezik, azt a tanácsnak kellene valahonnan előte­remteni. A kinevezéshez egyébként a tanács vezetői­nek, saját munkatársainak véleménye ellenére is joga van. De vajon jót tesz-e az a vezető, aki nem veszi fi­gyelembe munkatársai véle­ményét, aki nyilvánvaló el­kötelezettsége miatt nem hajlandó együttműködési készségre? Az újságcikk „megalázta­tások sorozatáról” beszél. E megaláztatások nem az igaz­gatót érték, hanem a neve­lőtestületet. Az igazgató nemcsak a „tanáccsal nem törődve” akar dönteni, ha­nem a munkahelyi kollektí­vát sem tekinti partnernek e kérdésben. Felelősen kijelentjük, hogy sem a tanács elnöke, sem a végrehajtó bizottság titkára nem akarta, sőt a jövőre nézve sem akarja elvonni az igazgató jogkörét. Balog Já­nos azt nevez ki helyettesé­nek, akiit jónak lát. De va­jon a nevelőtestület támo­gatja-e majd a pályázati el­járás során egy kívülről és felülről ráerőszakolt tanárt? Vajon ki fogja a nyugdíjba menő igazgató után egy ilyen módon hozott döntés súlyát viselni ? Szikra Ferenc tanácselnök Dr. Wirth Agnes vb-titkár A felvételen látha­tó nyárfa már veszé­lyesen magasodott a zagyvarékasi, özv. Pintér Boldizsárné háza előtt, amikor a Szolnok Városi Tüz­­oltóparancsnokság dolgozóinak segítsé­gével sikerült meg­szabadulni tőle. Dor­ka István, Polgár László és Bihari Já­nos vágták ki a fát, akiknek ezúton is köszönetét mond a 80 éves, idős asz­­szony. (Beküldött kép). El kellene törölni a halálbüntetést? Adalékok az „Ex chatedra”-hoz IA szerkesztőség postájából

Next

/
Thumbnails
Contents