Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-25 / 121. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁJUS 25. 5 ÉSZREVÉTELEK. HOZZÁSZÓLÁSOK CIKKEINKHEZ A MEGYEI PARTERTEKEZLETRE KÉSZÜLVE A munka minősége tegyen köztünk különbséget Dr. Sülé Mihály nyugalmazott igazgató főorvost, törökszentmiklósi olvasónkat dr. Király Ferenc országgyűlési képviselő levelének közlése (V. 11.) indított arra, hogy kifejtse gondolatait: Nekem már régen az a véleményem, hogy a pártmunkából ne lehessen megélni, csak minimális számban legyenek fizetett ifunkcionáriusok, pártalkalmazottak. Ne az állami költségvetésből, hanem a* párttagsági díjakból kapják fizetésüket. így is érdekeltté téve őket a párttagság képviseletében. Azért is gondolom így, mert a megalakuló pártok költségvetési támogatást kérnek — és joggal, ha az MSZMP kap. Minden párt tartsa ei önmagát, de ne az adófizetők pénzé-, bői! A főfoglalkozás melletti tiszteletdíjas, vagy költségtérítéses megoldásnak vagyok a híve, mert a munkahelyén dolgozó pártmunkás nem tud elszakadni a valóságtól, a tömegektől — önmagán is érzi, amit javaslata, irányítása, határozata jelent mindenki számára. (A többpártrendszerű országokban ez a gyakorlat.) A pártintézmények, épületek bérbeadását látom célravezetőnek, hiszen ezek nem teljesen állami költségen épültek, hanem a párttagsági díjakból. Helytelen lenne elajándékozni például egy tehetetlen városi vezetésnek, aki éveken át nem tudta megoldani kötelező feladatait. Mindenki mondjon ie a kiváltságairól, az újgazdagok, ügyeskedőik is, elvégre nem az Egyesült Államok pénzén gazdagodtak meg, hanem a magyar dolgozók verejtékén. Mindenkit egyaránt illessenek meg a szolgáltatások! Még most is hiszek a dnye-Dénesné Zvolesznki Margit, a Szolnoki 633-as Szakmunkásképző. Intézet igazgatója és Hegedűs János igazgatóhelyettes — közösen alkotott véleményükben az oktatáspolitika reformját, a legfontosabb tennivalókat hangsúlyozták: Pontosan fel kell mérni és mielőbb, hogy megyénkben milyen mérvű szakmunkás-utánpótlásra van szükség, mert ennek alapján keli képezniük a tanulókat. Mindezt üzemekre, vállalatokra bontva, és az eseteges profilváltozást is bekalkulálva. Ne fordulhasson elő, hogy a gyerekek egyik napról a másikra kiszorulnak a' gyakorló helyről, a munkahelyi képzésből, mert a vállalatnak nem éri meg, kész munkaerőre tart igényt. (Például a SZOTÉV- nél volt erre péda.) A vállalati akaratokból már világosan látszik, hogy a szakmunkás-utánpótlással járó kiadásaikat szűkíteni - fogják. perparti tanultaikban: Emberek között csak az elvégzett munka minősége tehet különbséget rang vagyon, származás nem! Dr. Király Ferenc azon véleményével, mely a Munkásőrséget érinti, vitatkozom, az ügyben a képviselő tájékozatlansága tükröződik. E szervezet megalakulásától fogva mindenki számára nyitott, önkéntes testület, s hogy a tagjai sorába léphessen valaki, ahhoz szellemi, fizikai képesség és feddhetetlen előélet szükséges. (Az állomány fele pártonkívüli.) Feladatai között alapvető a rendfenntartó jelleg, a BM, mel, a helyi rendőrkapitányságokkal mindig a legszorosabb munkakapcsolatban állt. A fegyvertelenség ma már az angol bobbyfcnál sem divat. Az amerikai, svájci civil gárdákról nem is beszélve. Ma már a jól felfegyverzett alvilággal nem lehet „nemzetőr” karszalaggal felszerelve eredményesen felvenni a küzdelmet. A Munkásőrség a bajtársi együvé tartozás nagy iskolája, magam is közéjük tartozom, és a proletárok nagy családját találtam meg .benne. A legteljesebb egyenlőséget, ahoi munkás, egyetemi tanár együtt jól érzi magát a szürke egyenruhában, tegeződnak és segítenek minden bajba jutott emberen, a természet okozta és egyéb katasztrofális helyzetekben. Az 1963-as árvíz idején a mentésben segítettem akkor, amikor saját lakásom az árvíz áldozatául esett Szikszón. A ’70-es tiszai és körösvölgyi árvíznél 30 napig teljesítettem szolgálatot a gátakon — orvos létemre, fegyverrel. De, hogy mit tettek mások, társaim, arról a Munkásőr újságban olvasható havonta. Az a véleményük, hogy az állami költségvetésből az intézményeknek kellene odaadni a képzésre fordítható pénzt, gazdálkodjanak maguk. El kellene már odáig jutni, hogy a gyerekek az iskolai tanműhelyben sajátítsák ej a szakma alapjait, legalább egy-másfél évig, és csak ezután kerüljenek gyakorlatra a vállalatokhoz. Addig ne létesítsenek felsőfokú intézményt az oktatási igazgatóság tiszaligeti épületében, amíg a középfokú képzésre nincs pénz. Ismeretes, hogy elavult, korszerűtlen laboratóriumban, tanműhelyben dolgoznak a gyerekek, lehetetlen körülmények között próbálják elsajátítani a szakmát. Szakmunkásképző intézetük harminc éve nem tudta elérni — sosem volt rá pénz —, hogy önálló tornatermük legyen. Mindig kétműszakos oktatási rendben voltak kénytelenek tanítani, dolgozni — kivéve az idei évet, pedig a tanulók több mint 60 százaléka 'bejáró gyerek. Számolni kell azzal is, hogy egyre kevesebb munkahely vállalkozik tanulóképzésre és finanszírozza a vele járó költségeket. Nem úgy, mint még jelenleg a Szolnoki Bútorgyár teszi, ahol a szakember-utánpótlásra je.lentős összeget fordítanak: Szakrajz tantermet, anyagvizsgáló laboratóriumot építettek szászén tiványi Zoltánné, a Szolnoki Költői Anna Üti Általános Iskola tanárnőjének véleményéből: Politikaieszmei irányvonal hiányában nem látjuk tisztán, hogy a fiatalokat milyen módon próbáljuk a pártihoz kapcsolni hiszen helyzetük nemcsak gazdaságilag vált talán mindenkinél bizonytalanabbá. Jogos elvárás, hogy a kibontakozást művelt, szakképzett emberekkel kell megvalósítani, de ehhez a pedagógusok erkölcsi, társadalmi megbecsülésének szorgalmazása kevés. Az előrelépéshez nélkülözhetetlen az oktatás feltételeinek javítása, és ehhez meg keli teremteni a pénzt. A gyerekek továbbtanulási lehetőségeiről időben kell gondoskodni és nem utólag kapkodva, mert ennek beláthatatlan következményei vannak. Kétséges, hogy a A megyei pártértekezlet programtervezetéhez fűzött véleményekből tallózva: A 18 pontban megfogalmazott programtervezet végre előrelépés abból a tespedésből, amit a pártunkért aggódó kommunisták már régóta hiányoltak, de még mindig szűkszavú, több fontos kérdést vagy megkerült, vagy nem fejtette ki kellő mélységgel. Utalás van ugyan a párttagság és a társadalom felé nyitásra, de nem meri kimondani, hogy az indirekt irányítási módszer eddig követett gyakorlata elavult. Ezt nem a gazdasági szférára, hanem a párt belső életének irányítására értem. A pártot és annak hajlékait ismét látogathatóvá kellene tűnni •minden párttag számára — nemcsak deklarációkban, hanem olyan belső szellem kialakításával is, ami felszámolja a viszolygást a személyes érintkezés terén. Szomorú, hogy a. programtervezet az értelmiség szerepét egyetlen mondattal intézi el, pedig sok tennivalónk lenne abban, hogy ezt a munkájában leértékelt'társadalmi réteget rakjuk a helyére, méltó anyagi megbecsülést is teremtve számára. Mert az, hogy néhány vezető — amúgy is magas fizetése mellett -----több milliós prémiumot vághat zsebre, miközben segítőtársaiknak csak morzsák jutnak, nem oldja, hanem tovább mélyíti a helyzetet. Inukra, a huszonegy fős osztályból tizenhatnak ösztöndíjat fizet a vállalat és az NDK-ba viszi a másodéveseket szakmai gyakorlatra. Azt Is be kell kalkulálni, hogy országosan stagnálni fog az építőipar, komoly létszámcsökkentés lesz, mely a jelenlegi szakmunkásképzéssel fordítottan arányos. Elhelyezkedési gondokkal küszködnek majd az intézetből kikerülő gyerekek. Mi lesz velük? megye meg tudja oldani a 4 év múlva tetőző felsőoktatási gondját. Mihályi Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete Szolnok városi körzeti titkárának észrevételéből: A fogyasztói érdekvédelemre a szüntelenül mozgó árak miatt nagyon nagy szükség van. Hogyan kívánják bővíteni a megye szociális pénzalapját? Jó lenne, ha az állami támogatások igazságosabb odaítélése érezhető javulást hozna a lakáshelyzetben. Vitatható, hogy Szolnoknak felsőoktatási intézményre van-e szüksége akkor, amikor a zsúfolt középiskoláztatás komoly gondot okoz. Az intézmények nevelőhiánnyal küszködnek, iskolaépületek és felszerelési eszközök kellenének és kollégium. Üdvözölni tudom, hogy alföldi regionális együttműködést és érdekképviseletet kezdeményezünk. Az erről szóló tőmondat csupán egy ötlet, s ha már felvetjük, célszerű lenne fővonalaiban vázolni az elképzelést. Ami a 12. pontban kifejtetteket illeti: Szerintem azt is ki kellene már mondani, hogy a nyugdíjaknál ne csak nivelláljuk, hanem állítsuk meg a magasabb kvalitású munka után járó régi nyugdíjakat értékromlását is! Társadalmiunk szégyene, hogy ma már egy segédmunkás kezdő nyugdíja magasabb, mint az 5—8 évvel ezelőtt nyugdíjazott középvezetőé — írta többek között Bognár József, az MSZMP szolnoki Il-es számú körzeti alapszervezet tagja. A Néplap május 18-i számában olvastam a megyei reformkor intézőbizottságának állásfoglalását, melynek legtöbb pontjával egyetértek. Amivel nem tudok azonosulni: Az állásfoglalás hangnemét nem tartom plurálisnak, toleránsnak. Tudomásul kell venni, hogy a párttagság tízezrei akarják a reformot. A pártkongresszus összehívását viszont nem tartom szükségesnek, hisz az országos pártértekezlet elégségesnek látszik, hogy az intézőbizottság kiket tart alkalmasnak választott párttisztség betöltésére, az szubjektív megítélés Nagy Endre Törökszentmiklós Mi lesz a jövő szakmunkásaival? Állami támogatás igazságosabban Nagyobb figyelem az értelmiségnek önfeledt játék a homokozóban. A tiszaaasi napköziotthonos óvodában ötvenöt kisgyermekre ügyel három óvónő. Érdekesség, hogy itt többségben vannak a fiúk, pl. a nagycsoportos huszonhatos létszámból csak nyolc kislány _____________________________________ (Fotó: T. Z.) Nem hason csúszva könyörögnék az életemért • Olvastam a Fegyveres rablók az öcsödi tanyán című cikket, mely a Néplap április 29-i számában jelent meg. Szerzője Palágyi Béla, aki bevezetőjében így vélekedett: Daróczi Sándor tán jobban járt volna, ha korához illően viselkedik, mert ha azon az éjszakán halálra váltan lép ki az ajtón, életéért könyörög és átadja a rablóknak a 20 ezer forintot, •ma két szemmel nézi a világot ... Felháborítónak tartom, hogy egy 66 éves becsületes ember, aki a társadalomnak igen hasznos tagja — a mai napig is termelő munkát folytat — ilyen tanácsot kapjon. A szabadjára engedett fiatalság salakjának adja oda azt a kis pénzét, amit talán a temetésére tett félre? Egyetértek a Darócziné nézetével, csakhogy én nem sóznám, nyúznám az ilyen bűnözőket, hanem szemet szemért, fogat fogért alapon intézném el. Tanulja már meg végre ez a társadalom, hogy drákói szigort kell alkalmazni a huligánokkal szemben, mert napról napra védtelenebbek lesznek az idős emberek. Magamról annyit: 64 éves nyugdíjas vagyok, 32 évig voltam rakodómunkás, magyarul zsákos, de az előzőekben idézett tanácsot — ha két senki alak éjjel bezörgetne a lakásomra, hogy adjam oda a kis pénzem — nem fogadnám meg, nem hason csúszva könyörögnék az életemért, ha mindjárt úgy járnék is, mint szegény Daróczi barátom. Illés Imre Kunszentmárton Hagyják meg az ávodaudvart Az Autóforduló az óvodaudvarból című cikket, mely a Néplap május 8-i számában jelent meg, felháborodással olvastam. Kétgyermekes családanya vagyok, egyik gyermekem kiscsoportos, a másik szeptemberben megy óvodába. Megdöbbentett az a tény, hogy a gyerekek kedvenc kis birodalmát évről évre változtatni kelilett. Nem hiszem, hogy a sütőiparnak pontosan erre a területre lenne szüksége, hiszen hosszú éveken keresztül a gyár előtt fordultak meg a teherautókkal. Nem nyugodhatunk bele, hogy az 1,80 méteres palakerítés, amit majd a vállalat húz az óvodaudvar mellé, megakadályozza a por és a kipufogógáz behatolását. A gyerekeinkről van szó! S miféle megállapodásról beszélnek a döntéshozók, almikor a szülők és az óvónők tiltakozásuknak adtak mindvégig hangot. Nem akarunk dupla területet a gyerekeknek, csak hagyják meg azt, ami most az övéké. Ne legyen a szeméttelep helyén számukra egy futópálya, mert ha rendbe hozzák, s oda kerülnek a gyerekek, az lesz: keskeny és hosszú. A parcellázással — ha úgy marad, ahogyan 'tervezték — az óvónők csak •látcsővel tudják majd összeszedni a gyerekeket. Elszomorító, hogy a szülők semmit sem tehettek gyermekeik érdekében. Varga Jánosné Törökszentmiklós Valutavándorlás címmel közöltük 'lapunk május 8-i számában K. Sz. Gy. tiszaföldvári olvasónk levelét, aki többek között azt feszgette, miképp fektethetnénk megtakarított forintjainkat valutába. Ennek lehetőségeiről, szabályairól Bálint Ferencné dr., a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója adott tájékoztatást : „A jelenlegi hatályos devizagazdálkodási és külföldre utazás pénzügyi feltételeit meghatározó jogszabályok a deviza- és az utazási számlával rendelkező személyek számára biztosítják, hogy a számlán elhelyezett összegek után 'kamattérítésben részesüljenek. Devizaszámlára devizában folyósított napidíj, illetmény, ösztöndíj, honorárium, pályadíj, nyugdíj, crckség stb. helyezhető el, a jogszabály által meghatározott mértékben, míg utazási számla külföldről devizaátutalással, csekkel, többletértékadó visszatérítéssel, stb. nyitható. Az utazási számla abban az esetben kamatozik, ha tulajdonosa legalább 6 hónapra leköti, a devizaszámla pedig az öszszeg elhelyezési időpontjától. A jelzett számlákon lévő devizaértékeket tulajdonosaik munkájukkal, ajándékképpen stb. megszerezték és a számlákon lévő összegekhez állami devizabevétel kapcsolódik. A 14. életévüket betöltött belföldiek (Magyarországon élő magyar és külföldi állampolgárok) viszont külföldi utazásukhoz, turistaellátmányuk terhére valutát vásárolhatnak az állami devizakészletből. Olvasójuknak az a felvetése, hogy a turistaellátmányt pénzintézeteknél he- * lyezze el, vagy belföldön — például vásárlásra — felhasználhassa, ellentétes lenne a turista valuta céljával, amit külföldre utazásra, külföldi tartózkodás során felmerült kiadások fedezetére lehet fordítani. A felvetett probléma megoldása csak a forintvaluta pozíciójának erősítése lehet, amelyre a kormány éppen a közelmúltban kötelezte el magát.” . Összeállította: Csankó Miklósáé A szerkesztöseg postájából
