Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-25 / 121. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁJUS 25. Jó kezdeményezések, kevés eszköz Megnyugtató egyetértés a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében (Folytatás az 1. oldalról) által tisztségre jelöltekkel. A tanácskozás elején Botka Lajosné, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja tartott rövid tájékoztatót a programtervezet előmunkálatairól, a pártértekezlet előkészítéséről. Ezután — a rendezvény céljának megfelelően — az aktíva ülés résztvevői kaptak szót. A hozzászólás.ok széles skálán mozogtak, nem csak az ifjúságot érintő kérdések jöttek szóba. A résztvevők általános véleménye a tervezett programról: jó célokat tartalmaz, de nem sorolja föl azokat az eszközöket, melyekkel a célok megvalósíthatók. Néhányan úgy értékelték, hogy homályos, félreérthető megfogalmazások is vannak benne. Egyesek szerint a tervezet túlságosan hosszú, nehéz átlátni. A fölvetések egy része is azt, tanúsítja, hogy a tervezet helyenként félreérthető megfogalmazásokat tartalmaz, illetve nem fejezi ki pontosan a szándékot. Például kérdések hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy a pártszékházak helyet adnak-e párton kívüli közösségeknek, esetleg más pártoknak, mozgalmaknak? A szerkesztő bizottság jelenlévő tagjának válasza: MSZMP közösségek használhatják a pártszékházakat. Többen vitatták ennek jogosságát. Egyes vélemények szerint a tulajdonlás joga is vitatható, és nem kellene elzárkózni az elől, hogy a pártszékházakat mások is igénybe vehessék. Egyetértő vélemények hangzottak el a párt szervezeti felépítésével kapcsolatban. Ügy látszik — mondotta az egyik hozzászóló —, hogy a városi önállóság tovább növekszik, a megyei pártbizottság nem irányító, hanem koordináló, érdekegyeztető teendőt vállal magára. Ahogy mondotta: végre megvalósulhat az, hogy nem apparátus irányít apparátust. Többen vitatták a tervezetnek azt a részét, amely a reformkörökkel foglalkozik. Elhangzott olyan igény is. hogy nevezzük néven azokat a reformköröket, illetve tagokat ,amelyek a „reform álarca” mögé bújnak. Fontos lenne, hogy a megyei pártbizottság jusson „beszélő viszonyba” a működő reformkörökkel. A hozzászólásokból kiderült, hogy az aktívának nem csak szolnoki résztvevői vannak. így került szóba az elmaradott térségek, a hátrányos helyzetű települések problémája. Meg kellene fogalmazni a programban ----- hangzott el —, mit lehet tenni a hátrányos helyzet okozta feszültségek mérséklése érdekében. A vita egyik központi kérdésévé vált, mi legyen a munkahelyi pártszervek és -szervezetek sorsa. Azt, hogy a munkahelyekről vonuljanak ki a pártszervek, többen helytelenítenék, de eltérő álláspont is elhangzott. Végezetül olyan következtetésre jutottak, hogy „a párttagoknak nem kell kivonulniuk a munkahelyről, ők továbbra is ott dolgoznak, tehát a pórt ilyen módon mindenképpen jelen van a munkahelyeken”. A .munkásőrséggel kapcsolatban is elhangzott néhány felvetés. Volt olyan, aki megkérdezte: mit keresnek még a megyei pártbizottság portáján a munkásőrök? A munkásőrség irányítása az állam kezébe került, a döntést ne csak mondjuk, hanem hajtsuk is végre. Egy olyan résztvevő, aki munkásőr, elmondta azt, hogy sokszor értelmetlen feladatokat oldanak meg a munkásőrök, és a közrend-közbiztonság védelmében hasznosabban tudnának tevékenykedni, ezáltal a testület tekintélye is növekedne. Az egyik hozzászóló kifogásolta, hogy bár ifjúsági fórumon ülnek a résztvevők, az ifjúság helyzetéről mégis nagyon kevés szó esik. Az ifjúságot érintő kérdések sorában az oktatás ügyének fontosságát hangsúlyozta. Javasolta, hogy a pártértekezlet kezdeményezze egy olyan szakemberekből álló operatív csoport létrehozását, amely az oktatás égető gondjainak megoldására, illetve a teendők rangsorolására tervezetet dolgoz ki. „Az MSZMP élete attól függ, mit tesz a választásokig” — fogalmazódott meg az aktíva ülésen. A vélemények megegyeztek abban, hogy a választásokon az MSZMP esélye elsősorban attól függ, hogy milyen mégvalósítandó programmal rendelkezik. Közös álláspontja az aktíva ülésnek, hogy a programtervezet a pontosítások után jó választási programnak tekinthető. A tervezet vitája után a résztvevők a jelölőbizottság által tisztségre javasoltakkal ismerkedtek meg. Ott volt Iváncsik Imre, Szabó István és Zelenyánszki András, akik az első titkári poszt várományosai, Ferenczy József, Fodor Gyula, Vass Lajos, (Madaras László munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni), akiket a titkári funkciókra jelölnek. Rövid bemutatkozás után a fiatalok kérdéseket tettek föl a jelölteknek. Az MSZMP-n belül, milyen irányzathoz tartozóknak vallják magukat? Az első titkári tisztségre jelöltek titkári beosztást vállalnának-e? Mit tennének a párttagság bizalmának visszaállítása érdekében? Ki, milyen körök szavazatára számít? Hogyan értékelik a megyei pártbizottság elmúlt hónapokban végzett munkáját. A jelöltek válaszoltak a kérdésekre, kifejtették álláspontjukat. (Folytatás az 1. oldalról) elnök-.helyettest bízták meg a szakértői munkacsoport vezetésével, amely két hónap alatt állítja össze jelentését. Németh Miklós a maga részéről szintén nyíltnak és őszintének nevezte a csehszlovák vendéglátókkal folytatott megbeszéléseket, amelyeken. mint mondotta, megvizsgálták „a kitörés” lehetőségeit és megállapodtak a további együttműködesber,. Kijelentette: Adamec személyében a környezetvédelmi problémák iránt érzékeny, nagyon széles látókörű politikust ismert meg, aki a maga részéről azt hangsúlyozta bár a bős—nagymarosi vízlépcső építésének kérdésében jelenleg változatlan a csehszlovák álláspont, készek azoknak a kömyezetvédemi, szennyvíztisztítási, tektonikai kérdéseknek a közös megvizsgálására, amelyek a nagymarosi munkálatok felfüggesztésére vezették a magyar kormányt. Németh Miklós beszélt arról is. hogy egyre fontosabb kérdéskörré válik a környezetvédelem és ezzel összefüggésben aláhúzta. hogy Magyarország kezdettől fogva támogatta a Ladislav Adamec által javasolt kormányfői környezetvédelmi találkozó sikeres megtartását. Azt is megemlítette egyébként, hogy nem megvárva a KGST egészének a reformját, Csehszlovákia és Magyarország a kétoldalú együttműködésre törekedve olyan formákat keres, amelyek lehetővé teszik a gazdasági kooperáció dinamikájának növelését. A magyar kormányfő bejelentette, hogy budapesti látogatásra hívta meg Ladislav Adamecet, aki azt köszönettel elfogadta. Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke tegnap este hazaérkezett. Németh Miklóst és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter és Raft Miklós ál„Együttműködési készség és közös felelősség” ez lehet a mottója a tegnapi tárgyalásoknak — mondta Németh Miklós, a csehszlovák légitársaság menetrendszerű járata repülőgépének fedélzetén, útban hazafelé Prágából. A Magyar Hírlapnak, a Népszabadságnak és az MTI-nek adott nyilatkozatában kifejtette: az országaink közötti gazdasági politikai, kulturális és turisztikai kapcsolatokban kétségtelenül itt-ott problémák jelentkeznek, ezeket felelősségteljesen kell megközelíteni ahhoz, hogy elhárítsuk a ma jelentkező akadályokat. Ezért megállapodtunk egy közös munkacsoport létrehozásában annak érdekében, hogy a KGST egészének reformját nem bevárva, kétoldalúan alakítsunk ki új munkaformákat az áruforgalom további növelésére. Egyetértés mutatkozott közöttünk abban is, hogy elég az elvi kijelentésekből, sokkal inkább a konkrét megállapodásokra, vizsgálatokra van szükség. Nem szabad általánosságoK- ba fulladva egymást ideológiailag győzködni. Bár tudva azt, hogy az irányítási, ár- és érdekeltségi rendszereinkben különbözőségek vannak, azt kell megkeresni, hogy miként lehet áthidalni ezeket a különbözőségeket, és közzelíteni az álláspontokat — mutatott rá Németh Miklós. A továbbiakban kiemelte, hogy a tárgyalásokat átható felelősség mindenekelőtt abban • mutatkozott lamtitkár. a Minisztertanács Hivatalának elnöke fogadta. Megjelent Tibor Chovan, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyv;vője. meg, hogy higgadtan, megértéssel fogadták csehszlovák partnereink a bős-nagymarosi beruházással kapcsolatos döntésünket. Ladislav Adamec ugyan hangsúlyozta, hogy ők koronamilliárdokat fektettek már be az építkezésbe, és így a mű teljes befejezésében érdekeltek, ugyanakkor nem zárkóztak el az elől, hogy a már régről ismert problémákat közösen, objektiven ismét áttekintsük. Ha e vizsgálatok igazolják' a felmerült kétségeket, akkor a csehszlovák fél nem zárkózik el a konkrét megállapodás módosítása elöl. Mindez ellentmondani látszik, annak, amit az utóbbi napok megnyilatkozásai tükröztek a csehszlovák sajtóban — hangzott az újságírók közbevetése. — A sajtó nyilvánosságát, annak formáit és szintjeit nem szabad összekeverni az államok és a kormányok közötti viszonnyal. A tárgyalások során megállapítottuk: közös történelmi felelősségünk van abban, hogy a magyar—csehszlovák együttműködést továbbfejlesszük, a zavaró tényezőket kiküszöböljük — mondotta Németh Miklós. így például szóltunk arról, hogy a nemzetiségek helyzetének javításáért tevékenykedve növeljük az oktatási, a kulturális együttműködésünk színvonalát azért, hogy ez a problémakör ne szétválasszon bennünket, ne vitakérdés legyen, hanem összekösse országainkat._________ Németh Miklés nyilatkozata a repülőgépen Nem akarta megosztani a dicsőséget A szovjet nép győzelme a négy évig tartó véráldozatokkal teli nehéz háborúban nemcsak politikai felemelkedést hozott, de a jobb jövő reményét is keltette. A Szovjetunió földjét oly bőven öntözzte vér, hogy elviselhetetlennek tűnt bármiféle újabb halálnak még a gondolata is. Ezek az érzések olyannyira erősek voltak, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége rögtön a háború után rendeletet hozzott á halálbüntetés eltörléséről még a legsúlyosabb bűncselekmények esetén is. A lakosság köréből eltűnt a még a 30-as években meghonosított kémmánia és az általános bizalmatlanság. Megváltozott a nemzetközi helyzet is. A Szovjetunió kitört az elszigeteltség állapotából és nagyhatalommá vált. A szovjet változásokat figyelemmel kísérték külföldön is. A barátok éppúgy, mint az ellenség. Mindez bizonyos határokat szabott Sztálin és környezete önkényének. Háborús hősök halála Mégis a háború utáni időszakban, noha kisebb mértékben, de folytatódtak a szovjet állampolgárok és pártfunkcionáriusok elleni törvénytelen megtorlások, így például, 1947-ben rágalmazó dokumentumok alapján letartóztatták a szovjet repülés és repülőgépgyártás több kiemelkedő alakját, az épphogy befejeződött háború hőseit. Letartóztatták a repülőgépgyártási minisztert A. I. Sahurint és A. A. Novikov repülős marsallt. Ugyancsak lefogták Sz. A. Hugyjakov-Hanferjancot és G. A. Vorozsejkint, a légierő marcalijait. Ezzel egyidőben a repülőgépgyártás és a hadirepülőgép-vezetők nagy csoportját tartóztatták le azzal vádolva őket, hogy „rossz” repülőgépeket készítettek és túlzott gyorsasággal csökkentették a katonai repüléstechnika gyártását és álltak át a repülőgépgyárakban a használati cikkek termelésére. Ebben az ügyben szerepe volt Sztálin fiának, Vaszilijnek is. Ez a durva és műveletlen alkoholista, aki 20 évesen századosként kezdte a háborút, annak befejezésekor pedig „érdemeivel” és korával össze nem egyeztethető módon altábornagyi rangot és a moszkvai katonai körzet légvédelmi erőinek parancsnoki beosztását nyerte el. Hasonló sors várt a Szovjetunió haditengerészeti erőinek kiemelkedő alakjaira és más jelentős katonai személyiségekre is. Hamis feljelentés alapján letartóztatták a haditengerészeti erők admirálisát, L. M. Gallert, a hadiflotta vezérkari főnökét, V. A. Alfuzovot és helyettesét, G. A. Sztyepanovot. Ezeket a tengernagyokat azzal vádoltak, hogy felfedték az ejtőernyős torpedók titkosságát. Az effajta vádak képtelensége nyilvánvaló volt, minthogy az ejtőernyős torpedók már régóta nem voltak titkosak, hiszen vázlatrajzukat a könyvesboltokban árulták. Letartóztatták a sztálingrádi csata egyik hősét, V. Ny. Gordov vezérezredest. (Gallér és Gordov a fogva tartás idején halt meg, a többi katonai vezetőt 1953- ban rehabilitálták és visszavették a hadseregbe, a légierőhöz és a hadiflottába). Zsukov marsall is kegyvesztett lett Zsukov marsall, aki a háború után nemcsak a legfelsőbb főparancsnok és a Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese maradt, de ő volt a Németország te.rületén állomásozó szovjet csapatok főparancsnoka is, kegyvesztett lett. Sztálin egy alkalommal magához kérette és azt mondta neki: „Bérija jelentést írt nekem a maga amerikaiakkal és angolokkal kialakított kétes kapcsolatairól. Ügy véli, hogy azok kémjévé vált. Én azonban nem hiszek ennek a badarságnak. Mégis jobb lesz Moszkvából egy időre valahová elutaznia. Azt ajánlottam hogy nevezzék ki az odesszai katonai körzet parancsokává”. És Zsukov kénytelen volt Moszkvától távolra utazni, előbb az odesszai, majd később az uráli katonai körzet parancsnoka lett. Kezdtek nem beszélni és nem írni róla. Voltak, akik úgy gondolták, hogy Zsukovot letartóztatták. Olyan hírek is keringték (miként Bljuherről is), hogy Zsukov irányítja a kínai Népi Felszabadító Hadsereget. A honvédő háború többi dicsőséges hadvezérének, Rokoszovszkijnak, Mereckovnak, Tolbuhinnak, Voronovnak, Bagramjannak, Konyevnek, Malinovszkijnak Vatuhinnak, Csernyakovszkijnak is csaknem eltűnt á neve az újságok és a folyóiratok lapjairól. Sztálin nem akarta velük megosztani a dicsőséget. A „leningrádi ügy’ 1949 és 1951 között néhány területi pártszervezetet kíméletlen támadás ért. Különösen súlyos következményekkel járt az úgynevezett „leningrádi ügy”, amikor is Sztálin utasítására és Berija, valamint Malenkov aktív közreműködésével rágalmazó vádak alapján leváltották és letartóztatták a leningrádi területi pártbizottság első tikárát, P. Sz. Popkovot, továbbá a leningrádi pártszervezet több kiemelkedő alakját. így a volt művelődésügyi népbiztost és a „jégút” komisszárját, P. A. Tyurkint és másokat. Nem sokkal Popkov letartóztatása után lefogták a leningrádi területi pártbizottság csaknem valamennyi tagját és apparátusának felelős munkatársát. Tömeges represszióra került sor a Komszomol területi bizottság, a területi végrehajtó bizottság, a kerületi párt és Komszomol bizottságok tagjai, a gyárak és intézmények igazgatói, a tudósok, az egyetemi és főiskolai oktatók, sőt még a diákok körében is. Ezernyi semmiben sem vétkes embert tartóztattak le, akik köKalinvin államfő temetésén 1945-ben zül sokan fogságuk idején pusztultak el. Hasonló támadást készítettek elő a moszkvai pártszervezet ellen is. A provokatív „leningrádi ügy’” alkalmul szolgált olyan jelentős párt- és állami vezetők letartóztatására, mint Ny. A. Voznyeszenszkij és A. A. Kuznyecov, aki Leningrád védelmének egyik irányítója volt. Letartóztatták az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökét, M. I. Rogyionovot és az orosz föderáció művelődésügyi miniszterét, A. A. Voznyeszenszkijt, valamint több más felelős beosztású személyt. Voznyeszenszkij és Kuznyecov, miként sok más, a büntető szervek tevékenysége következtében 1949 és 1952 között elpusztult kiemelkedő politikus, a pártvevezetöknek ahhoz az új nemzedékéhez tartozott, akik politikai arculata már a forradalom után alakult ki, 1937—38-ban kerültek vezetői posztokra és tevékenységükkel kitűntek a honvédő háborúban. Ezek az emberek általában elfogadták és teljes egészében támogatták Sztálin kultuszát. Sokan közülük karrierjük emelkedésével arányban olyan, a sztálinistákra jellemző jegyeket szereztek, mint amilyen a durvaság, a diktátori viselkedés vagy a hiúság. Ám közülük sokan keveset tudtak a Sztálin álta elkövetett bűnökről. Alkotó módon viszonyultak saját ügyeikhez , miközben hatalmas energiáról és szervezői tehetségről tettek tanúbizonyságot. Alapjában véve becsületes emberek voltak, akik mind gyakrabban kerültek ellentétbe Sztálin környezetének olyan alakjaival, mint Berija, Molotov, Malenkov és Vorosilov. Sztálin csak támogatta ezt a viszályt. Rój Medvegyev (vége) ítéljen a történelem
