Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-24 / 120. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 24. 5 IA tévé [képernyője előtt kevés a pénze a Televízió­nak — néki is; nincs elegen­dő anyagi forrása, hogy mű­helyében kellő számban új műveik születhessenek. Vál­ság fenyegeti az intézményt, hiába emelték az előfizetési díjak havi összegét, ettől számukra nem lett több fo­rint. S hogy ez így van, er­ről épp az elmúlt héten kö­vetelés formájában hallhat­tunk: a TV szakszervezeti bizottsága az előfizetési díj felemelési összegét követeli a tévének. Középpontban a gyermekműsorok Veszélyben van tehát egyetlen televíziónk műkö­dése, tevékenységének szín­vonala. Jegyzetemben ezt a merőben anyagi természetű­nek látszó, de a művészi tar­talmat, színvonalat is erőtel­jesen befolyásoló jelenséget azért említem, mert épp az ezekben a napokban zajló (hétfőn kezdődött) gyermek­­filmek és -játékok kőszegi seregszemléjén is alighanem ez lesz az egyik központi té­ma: miből lehetne többet és jobbat juttatni a képernyőn a gyermekeknek, a fiatalabb korosztályú nézőknek, mert ők alkotják a televízió alig­hanem leghűségesebb tábo­rát. Amikor tehát az elmúlt két esztendő termését mérle­gelik, mert a szemlének ez az alapvető célja, s a legjobb műveket díjakkal jutalmaz­zák, most a szokásosnál is nagyobb felelősséggel és ag­godalommal esik szó a jövő­ről. Mert az utóbbi időben sa j nálattai tapasztalhattuk: megfogyatkozott a kifejezet­ten gyermekeknek készített műsorok száma, elvétve is alig akad nekik szánt televí­ziós film és játék. Pedig ép­pen ez a korosztáy az, am eV támpontokat keres magatar­tásának, jellemének kiala­kításához, amelyik bár nyíl­tan alig vallja be, de titok­ban készséggel veszi a fel­használható példákat is, a különböző életmodelleket, amit egy-egy színvonalas tv­­játék is nyújthat. Különös­képp az a játék, amelyik tárgyát a mai valóságból ve­szi, s a mai gyerekek szem­szögéből közelít mindennap­jaink problémáihoz; az a já­ték, amelyik nem egy lakko­zott mesevilágot fest eléjük, hanem próbára tevő nehéz­ségekkel szembesíti őket, amely ha úgy tetszik edzi a jövőre készülő gyermeki lel­ket. Sajnos, nézve az elmúlt évek ismételten felvonulta­tott alkotásait — a Televí­zió sorra vetítette őket dél­utánonként — közöttük is fehér holló az igazán mai szemléletű, egészségesen rea­lista munka. Abból indultam ki, kevés a pénze a Televí­ziónak — a gyermekműso­rokra még kevesebb jut be­lőle. Pedig nagy kár lenne, ha éPP a televíziózásnak ez a területe zsugorodnék egyre kisebbre. A lehetőségek, mármint az anyagiak beszűkülése azon­ban arra is kötelez, hogy minden percet a lehető leg­célszerűbben használjon fel a Televízió, legyen az akár egy röpke magazin, mint például a Kölyökidő, mely­nek legutóbbi, szombati adá­sát látva — e sorok írója épp a kőszegi szemlére ké­szülve kapcsolta be készülé­két kíváncsiságból, no néz­zük, mit is kapnák a tízen inneniek és valamivel túliak — sok jót nem mondhatunk: meglehetősen vegyes tarta­lom, „fesztelen” társalgás sok-sok üresjárattal, túldi­menzionált stílusgyakorlat, stb. Az egyetlen üde színfolt lenne a kis Kovács Robi, akire évekkel ezelőtt egy díjnyertes gyermekfilm tün­dén főszereplőjeként figyel­hettünk fel, s aki természe­tes elevenségével ezúttal is derűt fakasztott. Azt hiszem, jobban meg kellene építeni ezt a jobb sorsra érdemes magazint is, tartalmasabbra, feszesebbre, mert a Kölyök­­idő könnyen kárbaveszett idővé válhat. Vetélkednek a karmesterek Hogy televíziónk szűkösebb anyagi lehetőségei ellenére sem akarja feladni a művé­szetek népszerűsítésében szerzett, rangos pozícióját, erre jó példa most az immár középdöntőkig elérő kar­mesterverseny, sorrendben a hatodik, amelyre a világ, a komoly zenei világ mozdult meg: 60 fiatal dirigens neve­zett e nemzetközi versenybe. Kialakult már a hatos döntő mezőnye is, s a legjobbak között két magyar is szere­pel. Szép siker. Elhangzott a felhívás is: szavazhattunk mi nézők is, kiit tartunk közü­lük a legrokonszenvesebb­nek. Tárcsázhattunk, hívhat­tuk a megadott telefonszá­­makat. Dönthettünk szívünk és ízlésünk szerint. Hisz alig­ha tudjuk mi laikusok szak­mailag igazán megítélni a tel­jesítményeket. Mindenesetre, ha mondjuk az ehullajtott verejtékcseppek alapján kel­lene elismerést osztani, sze­rintem a magyar Kollár Im­re nyerte volna el a babért, minden egyes erőteljesebb fejmozdulatára ugyan szinte maréknyi veríték hullott alá az arcáról. (Hát ilyen iz­­zadságos, nehéz munka ez a komoly muzsika?) Egy dolgot megjegyzésként még abbéli örömömben is, hogy a televízió ismételten vállalkozott e nemes feladat­ra. Kifogásolom az értékelés ín,kogrti tóját, azt tudniillik, hogy más versenyeikhez ha­sonlítva, illetve azoktól el­térően, itt csupán pontoznak a „bírák”, s egyáltalán nem értékelnek. Pedig a nem szakmabelit nagyon is érde­kelné, vajon ugyanarra a tel­jesítményre miért adott pl. az egyik zsűritag 5 ponttal is ke­vesebbet, mint a másik, il­letve fordítva, miért jutal­mazta ugyanazt a teljesít­ményt egyikük ugyanennyi­vel többre, mint a társa. A kirívó szélsőségek vajon mit takarhatnak? ízlésbeli elfo­gultságot, valóságos szakmai hibákat? Vagy netán egyéb szempontok húzódnak meg a relytélyesnek tűnő különb­ségek mögött? Röviden Freytág-testvérek címmel ötrészes tv-fiilmet kezdett el sugározni a televízió. Végre, kiálthattunk fel, egy új ma­gyar sorozat. Annyi idegen, külföldi film között egy ha­zai tárgyú magyar alkotás, amely közvetlenül rólunk szól. Pontosabban múltunk­nak egy izgalmas korszakát öleli fel, cselekménye 1943- tól 1968-ig terjed az időben. Családregény, filmsorozat alakjában, azaz széles társa­dalmi rajz. Eddig két részt láthattunk belőle, s amit láttunk, bizony lehervasz­­totta a várakozásunk­ból származó lelkese­dést. Nehezen követhető vázlatos cselekmény, olykor esetleges részletekkel, fel­színes megjélenítése a kor egyes eseményeinek, s a leg­főbb hiba: a két testvér jel­lemének ábrázolásában sem mélyül el. Itt bizony egyelő­re csak a felszín fecseg, s mélységesen hallgat a mély. Ha arra gondolok, hogy ez a tv-film ebben a mai pénz­szűke világban készült, bizo­nyára nem kevés költséggel, többszörös okom van, okunk lehet elszomorodni. Talán majd a folytatás, az jobb kedvre derít. VM Szolnokon a Szántó körúton egy 78 lakásos és egy 93 lakásos házat épít a Szolnok Megyei ÁÉV. A lakásokat a vál­lalat értékesíti r— nzs — A városi rádióban hallhattuk Schwajda-darab a 301-es parcelláról Szolnak/ színházi hírek Mezőtúr—Körös völgye— Peres Ifjú biológusjelöltek erőpróbája A Herman Ottó nyomában elnevezésű, a nagykun tele­pülések számára kiírt ter­mészettudományos megyei vétélkedőt immár harmad­ízben rendezték meg május 20-án. Házigazdája a Mező­túri ?. sz. Általános Iskola volt. A hagyományos vetélkedő elméleti része a Dózsa György Gépészeti Szakkö­zépiskola dísztermében zaj­lott le. Kovács Imréné igaz­gató köszöntő szavai után Lovász Gáborné megyei biológ:ai szaktanácsadó kö­szöntötte Törökszentmik­­lós, Kisújszállás, Kunhe­gyes, Karcag, Túrkeve és Mezőtúr 6. osztályos tanu­lóit. Utána dr. Tóth Albert környezetvédelmi szakta­nácsadó hatfordulós elmé­leti vetélkedőn tette próbá­ra a négy tagú csoportok tudását. Majd a Körösvölgyi természetvédelmi területen barangolás következett, ahol a jellegzetes növénytársulá­sokat nézték meg a verseny­zők. A peresi bemutatóháznál, a kiállítás megtekintése után gyakorlati vetélkedés következett: 25 villámkér­désre adott válasz után szo­ros küzdelemben dőlt el a végső sorrend. Első helye­zett 60 ponttal Kisújszállás, második 59 ponttal Mezőtúr csapata lett. A vetélkedő­nek nem volt vesztese, min­denki sokat tanult. A győz­tesek jutalomkönyveket, ke­rámiákat kaptak, valamint a „házigazdák” saját készí­tésű ajándéktárgyait. A leg­jobbak jutalomtáborozáson vehetnek részt. Míg a gye­rekek vetélkedtek, addig a szülők finom túri bográcsost főztek. Jövőre Kunhegyesen ta­lálkoznak az ifjú biológus­jelöltek. k. j. p. A szolnoki rádió a hétfői Szóváltás című aktuális párbeszédében hosszabb in­terjút közvetített Schwa'jda György igazgatóval a szol­noki Szigligeti Színház kö­vetkező évadjának újdonsá­gairól. Az íróként is elis­mert színházvezető elmond­ta, hogy az 1989 90-es sze­zonra öt bemutatót tervez­nek. Az idei nyári színház premierjén, Péter-Pálkor a szenttamási kastélypark­ban közönség elé kerülő Shakespeare-színmű, az Ahogy tetszik lesz az új év­ad első bemutatója a kő­színházban, természetesen átdolgozott formában. Ez­után egy méltatlanul ritkán játszott Kálmán Imre-ope­­rett, az Ördöglovas bemuta­tójára vállalkoznak Har­­math Albert.tel a címszerep­ben. A további tervezett re­pertoár: G. B. Show: Az ör­dög cimborája, Kornis Mi­hály: Körmagyar, Prosper Merimée: Carmen. A mű­sorrendben lehetséges vál­tozás, amennyiben Schwaj­­da György befejezi legújabb müvét, s azt a társulat mű­vészeti tanácsa bemutatásra méltónak ítéli. A még fél­kész mű ideiglenes címe: Ballada a 301-es parcella bolondjáról. Az izgalmas po­­litikumú darabról így be­szélt a szerző: „Amint a címből is kiderül, a történet mostanság az egész országot foglalkoztató 301-es par­cella környékén játszódik, illetve ott kezdődik maga a darab. Ez egy félelmetes eset, amit sok-sok évvel ez­előtt hallottam a bátyám ré­vén, aki a Belügyminiszté­riumban volt tiszt. Aztán elfelejtettem, de valahogy most összekapcsolódva a 301-es parcellával, újra eszembe jutott. Valamikor, jónéhány évvel ezelőtt szo­kás volt, hogy bizonyos bel­ügyi hatóságok, talán nem is csak Magyarországon, ha­nem még Moszkva környé­kén is, kiképeztek embere­ket, akiknek az volt a fel­adatuk — anélkül, hogy er­ről a környezetük tudna —, hogy figyeljék a számukra „vezényelt” helyeken az em­bereket, a történéseket, és erről jelentéseket készítse­nek. A történetben, amit hallottam, az volt a félelme­tes, hogy bizonyos embert vagy embereket arra képez­tek ki hosszú hetek és hóna­pok fáradságos munkájával, hogy úgy viselkedjenek, mintha bolondok lennének. Tehát egy bizonyos fajta el­­mébetegség tüneteit tanítot­ták be, illetve gyakoroltat­ták, majd így dobták 'ki őket a különböző helyekre. Tehát valahol egy gyárudvaron egy félbolond udvaros téb­­lábolt, aki söpörte a szeme­tet, vagy adott esetben, visszatérve a 301-es parcel­lára, a temető környékén a sírok között egy félbolond sírásó kóválygott, akiről senki sem tudta, hogy tu­lajdonképpen az a dolga, hogy bolondnak tettetve magát azt figyelje, hogy mi történik, és ki jár arra. Ez még -mind nem annyira ér­dekes. Az igazából érdekes az, hogy amikor huszonva­­lahány évvel később eljött az az idő, hogy erre nem volt szükség, és megkeresték ezt az embert, s azt mond­ták neki, hogy barátom (vagy százados elvtárs) most már köszönjük szé­pen nem kell, abba lehet hagyni, akkor kiderült, hogy nem tudja abbahagyni, mert hogy úgy maradt... Szá­momra azért izgalmas 'ma­ga a dolog, mert egy picit mintha önmagunkról szólna, vagyis arról, hogy 30—40 éven 'keresztül tanítottak, képeztek, idomítottak ben­nünket arra, hogy milyenek legyünk, és amikor most már eljött az idő, s azt mondják, most már nem kell, akkor kiderül rólunk, hogy már úgy marad­tunk ...” Elmondta -még a Sziglige­ti Színház igazgatója, hogy a Szobaszínházban folytat­ják a kabarét, de a szolnoki orfeumjáték a nosztalgia ro­vására korszerűsödik, hang­súlyosabban szól a máról a mának. A Koós Olga ren­dezte -kabaré mellett bemu­tatják a lengyel Wietkievitz: Egy kis udvarházban című darabját Paál István rende­zésében, valamint Szilágyi Andor: Rettenetes anya, Kárpáti Péter: Ismeretlen katona és Ibsen: Vadkacsa című művét. A társulat ösz­­szetétele alig változik, a tá­vozó művészek: Balogh Ju­dit, Helyey László, Meister Éva, Rák Kati és Vlahovics Edit. Az új évad új művé­szei a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola végzősei kö­zül: Bellus Attila, Háda Já­nos, Horváth Lí|;os, Kozák Ágnes és Malcsiner Péter. A színház főállású dramaturg­ja lesz Véber Péter, a Gon­dolat kiadó irodalmi főszer­kesztője, s ugyanonnan fél­állásban Sze-redás András. Fokozott társadalmi ellenőrzést A szolnoki pedagógus-párt­bizottság ülésén négy küldöt­tet választottak a megyei pártértekezletre, köztük Ko­vács Líbort, a Vízügyi és Építőipari Szakközépiskola igazgatóját, a városi pártbi­zottság végrehajtó bizottsá­gának tagját. Hogyan készül az eszmecsere, mi a véle­ménye a közzétett vitaté­mádról, s elsősorban a köz­oktatást, közművelődést érintő pontjairól? Többek között ezekről a kérdések­ről beszélgettünk Kovács Lí­­borral aki elmondta, hogy eddig több mint száz neve­lő tapasztalatait, gondolatait gyűjtötte össze. Eszerint: — A pedagógusoknak je­lentős hányadának igen kevés ismerete van a napjainkban zajló politikai változásokról — jegyzi meg. — Sokan nem is ismerik a megye vezetőit, hiszen személyes találkozásra nemigen volt alkalmuk. A város nevelői is anyagi gon­dokkal küszködnek, az isko­lák jó részében hiányosak a feltételek. Ennél is súlyo­sabb azonban a technikai dolgozók helyzete. Mindezek ellenére a város pedagógusai nem követelőznek, nem fe­nyegetnek sztrájkkal, de ez nem jelenti azt. hogy beletö­rődnek sorsukba, szeretnék ha legalább a többi értelmi­ségihez hasonló erkölcsi, anyagi megbecsülés illetné meg őket. — Hogyan vélekednek egy új felsőoktatási intézmény esetleges szolnoki telepítésé­ről? — Az oktatási igazgatóság épülete jelenlegi formájában nem nagyon alkalmas erre. legfeljebb valamelyik főis­kola tagozatának felelne meg. Én egy idegennyelv­szakos tanárképző tagozatot tudnék elképzelni az épület­ben. Bár a küzépfokú oktatás helyzetét nézve talán szeren­csésebb lenne középiskolává alakítani. — Ezek mellett miről szól­na még a megyei pártérte­kezleten ? — Támogatnám azt a fel­fogást, hogy a megyei párt­­bizottság ha nem választ­mánnyá alakul akkor leg­alább egytestületű szervezet legyen a jövőben. Fontosnak tartom emellett a testület munkájának társadalmi el­lenőrzését. A választások 'fontosságára való tekintet­tel el tudnám képzelni, hogy a munkahelyi alapszerveze­tek párttagjai pártfeladat­ként vegyenek részt a körze­ti alapszervezetek munkájá­ban. Ez Szolnokon mintegy 2 ezer párttagot jelentene. A megbízás lehetne ideiglenes, de akár hosszabb távra szó­ló is. Végül a párt program­jához azt javasolnám, hogy rövid távra szóló, s végre­hajtható célkitűzéseket tar­talmazzon, s ne vállaljon fel állami feladatokat. Ebben is nagyon fontos a nyitottság. Ha a tagsággal megismertet­jük a realitások talaján álló orogramunkat, tudja mit akarunk elérni, akkor sike­rül visszanyerni az egyre csökkenő bizalmat, s az akti­vitást a megvalósításhoz. T. G. Szeleste: biofalu Biofalut alakít ki Szelestén a helyi termelőszövetkezet a Magyar Tudományos Akadé­mia és a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem szakembe­reinek közreműködésével. A hároméves program kereté­ben évente negyven családi ház építésére alkalmas ezer négyszögöles telket alakít ki a szelestei termelőszövetke­zet. A telkeket a régi falusi településszerkezet hagyomá­nyai szerint mérik ki. A tel­keket közművesítik, a szennyvizet helyi tisztítóba vezetik. A családok az új te­lepülésrészen biogazdálko­dást folytatnak, a zöldsé­geskertben és a gyümölcsös­ben sem műtrágyát, sem pe­dig gyom- és rovarirtó szert nem használnak. A háztáji­ban tartott állatokat csak természetes takarmányokkal etetik. A terményeket és az állatokat magasabb áron vá­sárolja fel a termelőszövet­kezet. A biofaluban elsősor­ban fiatal házasoknak kínál­nak letelepedési lehetőséget, s hogy az érdeklődést fel­keltsék, a telekjuttatáson kí­vül számos más módon is segítséget nyújtanak.

Next

/
Thumbnails
Contents