Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁJUS 22. A statárium második napja Tüntetők ezrei zárják el változatlanul a kínai főváros szivé­be vezető utakat, miközben a katonaság már ostromgyűrűt vont a város köré. Beavatkozási parancs azonban még nem hangzott el. A Tienanmen teret jelenleg is, mintegy 100 ezer diák foglalja el, a rendkívüli állapot bevezetése ellenére Káderpárt helyett közösségi pártot (Folytatás az 1. oldalról) dolgozó nem tud eljutni a m unkahelyék re. A kormányfő által meghir­detett rendkívüli állapot ha­tása nem érződik az utcán, ahol az emberek könnyedén és valamiféle ünnepi hangu­latban csinálják mindazt, amit a statáriális rendeletek szigorúan tiltanak. Annál inkább észrevehető a rend­kívüli állapot a pekingi saj­tóban és a rádióban. A la­pok csak nagy késéssel és a szokásosnál kisebb terjede­lemben, meglehetősen szegé­nyes tartalommal jelennek meg. Különösen érvényes ugyanez a televízióra. Az Űj Kína hírügynökség, amely szokatlanul lassan és kevés hírt ad, azzal lepte meg vasárnapi előfizetőit, hogy rövid jelentésben szá­molt be Németh Miklós ma­gyar miniszterelnök kato­nai vezetők előtt elhangzott pénteki nyilatkozatáról, amely szerint egyetlen poli­tikai erő sem használhatja fel a hadsereget belpolitikai problémák rendezésére. Pekingben vasárnap sem lehetett látni azokat a kato­nai egységeket, amelyek a Jang Sang-kun államelnök és Lip Peng miniszterelnök ál­tali pénteken késő éjjel tett bejelentés szerint már a fővárosban vannak. A Pekingbe vezényelt fegy­veres erők — köztük mo­torizált és páncélos egységek — vasárnap is a főváros pe­remikerületén tartózkodtak, s a tisztek és a katonák pár - beszédet folytattak az őket feltartóztató lakosakkal. Vasárnap rendkívüli beje­lentést olvastak fel a tele­vízióban : arrój biztosították a pekingieket, hogy a had­sereg egységei nem fognak fellépni a hazafias diákok ellen. Az AP kormányforrások­ból származó értesülése sze­rint a diákokkal való meg­egyezést sürgető Csao Ce­­jangot kétszer is leszavaz­ták a PB állandó bizottságá­lban. Li Peng nyomatékosan a katonai fellépés mellett emélit szót. Csao Ce-jang er­re felajánlotta lemondását a PoLitikai Bizottság állandó bizottságának, amely azon­ban a döntést Politikai Bi­zottság vagy pedig a Köz­ponti Bizottság elé utalja. Voroncov Teheránban Szajed Ali Hameneji ál­lamfővel, Ali Akbar Velajati külügyminiszterrel és más iráni politikusokkal tárgyalt szombaton Teheránban Ju­­lij Voroncov. A Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese, kabuli szovjet nagykövet rövid munkaláto­gatása során a többi között a kétoldalú együttműködés kérdéseit vitatta meg part­nereivel Hasemi Rafszan­­dzsaninak, az iráni parla­ment elnökének közelgő Szovjetunió-beli hivatalos látogatása jegyében. A mindkét felet érintő re­gionális kérdések megvita­tása során az afganisztáni helyzet alakulására helyez­ték a hangsúlyt. Voroncov rámutatott: az afganisztáni vérontás foko­zódásának oka a nyílt kül­ső beavatkozás, ami, Pa­kisztán részéről már ameri­kai és szaúd-arábiai támo­gatást élvező agresszióvá vált. Az iráni tárgyalófelek komoly aggodalmukat fejez­ték ki a szomszédos ország­ban folytatódó háború miatt és leszögezték: Iráninak is érdeke a konfliktus békés rendezése. Szovjet—brit kiutasítások A Szovjetunióból kiutasí­tottak 11 brit diplomatát és újságírót, miután London­ban Nagy-Britannia elha­gyására szólítottak fel szov­jet diplomatákat és újságíró­kat. Az érintettek két hetet kaptak a távozásra a Szov­jetunióból. Minderről Nagy-Britannia moszkvai nagykövete szá­molt be a Reuter brit hír­ügynökségnek. Közölte, hogy pénteken szovjet diplomatá­kat és újságírókat utasítot­tak ki Nagy-Britanniából, de az erről szóló döntést nem hozták nyilvánosságra. (Folytatás az 1. oldalról) együttműködnek egy valódi reformprogram kimunkálá­sában. A platformtervezet szerint Nagy Imre, az MSZMP ala­pító tagja, az ország 1956-os törvényes miniszterelnöke politikai koncepciós per ál­dozata lett. Az MSZMP re­formköreinek országos ta­nácskozása a felelősök he­lyett is megköveti a hozzá­tartozókat, egyúttal javasol­ja, hogy az MSZMP Közpon­ti Bizottsága még a június 16-i gyászszertartás előtt eb­ben a szellemben foglaljon állást. A reformkorok képvi­selői részt kívánnak venni Nagy Imre és társai temeté­sén. A továbbiakban a plat­formtervezetben a reforme­rek leszögezik: fel kell lépni a teljes megbénulást, és erre hivatkozva a hatalomátvételt célzó törekvésekkel szemben. Az MSZMP káderpártból váljon marxista elkötelezett­ségű, baloldali közösségi párttá, amely merít a husza­dik századi szocialista moz-Az oktatásirányítást gyö­keresen át kell alakítani, mert csak ez lehet a valódi intézményi önállóság garan­ciája. Területi elven szerve­ződő tanügyi igazgatási egy­ségeket szükséges létrehozni, amelyek a tanácsi appará­tustól függetlenül, közvetle­nül a Művelődési Miniszté­rium alá tartoznának. Egye­bek között ezt tartalmazza az a nyilatkozat, amelyet a Pedagógusok Szakszervezeté­nek kongresszusa fogadott el vasárnap. A szakszervezet programjához kapcsolódó ál­lásfoglalás szükségesnek tartja, hogy pedagógusokból galrnak és a polgári prog­resszió értékeiből is. Szakítson a demokratikus centralizmussal, működését a teljes pártdemokrácia jelle­mezze. Szükségesnek tartják a reformkorok a névváltoz­tatást. Az új névben tükrö­ződjön a megújult párt de­mokratikus szocialista jelle­ge. A nagygyűlésen felolvas­ták a tanácskozásnak az El­lenzéki Kerekasztal levelére adott válaszát, amelyben egyebek között a reformkö­rök kimondják: a jelenlegi válsághelyzetből hazánkat csak a társadalmi közmeg­egyezés mozdíthatja ki. Min­den politikai erőnek felelős­séget kell vállalnia e törté­nelmi, példa nélkül álló vál­lalkozás sikerre vitelében. A fő felelősséget annak a párt­nak kell vállalnia, amelynek negyven évi kormányzása társadalmunkat a jelenlegi Válságba juttatta. A pódiumra lépő Nyers Rezső többek között arról szólt, hogy az 1948-ban meg­kezdődött modernizáció olyan útnak bizonyult, amelynek ma már nincs álló független szakmai szer­vezet készítse a tanterveket és a nevelési terveket, s dolgozza ki a vizsga- és kö­vetelményrendszert. A kongresszus küldöttei egyetértettek: meg kell te­remteni az oktatás finanszí­rozásának alapvető reform­ját, az önálló működés gaz­dasági feltételeit. A doku­mentum elengedhetetlennek tartja, hogy az autonóm is­kolában az igazgató és he­lyettesei megválasztásának, illetve a pedagógusok alkal­mazásának kérdésében a ne­velőtestület döntsön. folytatása. Nem lehet lemon­dani a megtett út értékelésé­ről, az eddigi modernizációs folyamat bevált, illetve csak ideiglenesen hasznosnak bi­zonyult elemeinek szétvá­lasztásáról. — El kell ismerni, hogy súlyos politikai hibák és gaz­dasági úttévesztés történt Magyarországon — folytatta az államminiszter. — Az MSZMP már 1956-ban elha­tározta, hogy megszabadul hibás társadalomfelfogásától, de ez csak részben sikerült. Ebből tanulni kell, amihez a reformkörök éles kritikája hozzásegítheti a mozgalmat, a pártot. A továbbiakban elmondot­ta: az MSZMP elhatározta, hogy kiszélesíti a politikai intézményrendszer bázisát, nem akarja tovább egyedül gyakorolni a hatalmat. Töb­beknek van joga a nemzeti asztal köré ülni, s mindenkit oda kell engedni, amikor a nemzet ügyéről van szó. Ám a tárgyalások csak akkor ve­zethetnek eredményre, ha a felek elfogulatlanul, előfelté­telek nélkül ülnek le tár­gyalni. Békefórum július elsején Az önálló, független, sem­leges Magyarország megte­remtésének igénye mellett az Országos Béketanács még akkor is kiáll, ha a kor­mányfő ezt nem támogatja — hangsúlyozta Sztanyik B. László, az OBT elnöke a szervezet szombati ülésén. A tanácskozáson határoztak ar­ról. hogy országos béke­fórumot hívnak össze július 1-jére. A fórum elé kerülő prog­ramtervezet megálliapítja: a OBT korábban túlzottan .igazodott a kormánypoliti­kához. Befejezte munkáját a pedagóguskongresszus ■teljen a történelem A terrorgépezet nem ismert kíméletet A Sztálin által létrehozott terrorgépezet egyik első ele­me az ártatlan emberek le­tartóztatása volt. A gépezet azonban nem csupán a ké­nyelmetlen emberek elszige­telésére vagy megsemmisíté­sére jött létre. Meg kellett törni akaratukat is. Rá kel­lett kényszeríteni őket arra, hogy hamis vallomásaikban elismerjék a kémkedést és a kártevést, rá kellett bírni őket arra, hogy a „nép el­lenségeinek" nevezzék önma­gukat. Ezt azonban a nyo­mozás törvényes módszerei­vel és formáival nem lehe­­hetett végrehajtani. Ezért Sztálin a „nép ellenségeivel" szemben szentesítette a rá­hatás fizikai módszereinek alkalmazását. Kínzás, korlátok nélkül Tudjuk, hogy még a „szent” inkvizíció is bizo­nyos keretek közé próbálta szorítani kín vállalási gya­korlatát. A belügyi népbiz­tosság számára nem volt semmiféle korlátozás. Az el­vadult nyomozók nemcsak verték, hanem meg is nyo­morították a foglyokat. Ki­szúrták a szemüket, letépték a körmeiket, átszúrták a dobhártyájukat, eltörték ke­­züket-lábukat, izzó vassal égették őket, megnyomorí­tották nemi szerveiket. I. Hanszuvarov ismert pártmunkás a vizsgálat so­rán 10 napon át egyfolytá­ban vízben állt. Sztanyiszlav Koszior felesége elmondta, hogy férje hóhérai, miután nem sikerült őt megtörniük, 16 éves lányát bevitték ab­ba a szobába, ahol a kihall­gatás folyt, és apja szeme láttára megerőszakolták. Ezek után Koszior aláírt minden „vallomást”, lánya pedig, a börtönből kikerülve, vonat alá vetette magát. Előfordult, hogy a férjet fe­lesége, a feleséget férje sze­me láttára kínozták meg. Iszaak Rubin húga a követ­kezőket írta bátyjáról: „Min­den eszközt bevetettek, hogy megtörjék... Közölték példá­ul vele, hogy a felesége sú­lyos beteg, amire azt felel­te: Nem tudok rajta segíte­ni, magamon sem tudok se­gíteni. Előfordult, hogy a vizsgálótiszt barátságosan beszélt vele: Iszaak Iljics, erre a pártnak van szüksé­ge. Egyidejűleg folytak az éjszakai kihallgatások is. Ilyenkor egyetlen percre sem hunyhatta le a szemét, azon­nal felkeltették, záporoztak a kérdések, gúnyolták lelki erejét, „mensevik Jézuská­nak” nevezték. Egyik éjjel levitték a pincébe, ahol több börtöntisztviselő és egy Va­­sziljevszkij nevű fogoly vár­ta. Ennek fivérem jelenlété­ben a következőt mondták: Magát azonnal agyonlőjük, ha Rubin nem tesz vallo­mást. Vasziljevszkij térden állva könyörgött a fivérem­nek: Iszaak Iljics, mibe ke­rül magának vallomást ten­ni?! A fivérem azonban ren­díthetetlen és nyugodt ma­radt, még akkor is, amikor Vasziljevszkijt ott helyben agyonlőtték. Annyira biztos volt az igazában, hogy :még ezt a szörnyű megpróbálta­tást is elviselte. Másnap éj­jel ismét levitték a pincé­be. Ezúttal egy fiatal egye­temistának látszó embert talált ott. Amikor az egyete­mistával közölték: Magát agyonlőjük, mert Rubin nem tesz vallomást, a fiatalem­ber széttépte a mellén az in­get és felkiálltott: Fasiszták, csendőrök, lőjetek! Azonnal agyonlőtték. A fiatal fiú ki­végzése megrendítette fivé­remet". Alekszej Sznyegov tanúsá­ga szerint a belügyi népbiz­tosság leningrádi részlegé­nek kínzókamráiban néhány foglyot a betonpadlóra ültet­ték és négy oldalról szögek­kel kivert ládával borították be. Felül egy rács volt, ame­lyen keresztül a foglyot na­ponta egyszer megnézte az orvos. Ilyen egyköbméteres ládába ültették a kis terme­tű Sznyegovot és a hórihor­­gas Pavel Dibenkót, az első szovjet kormány hadügyi népbiztosát. Ügy hírlett, hogy ezt a módszert a finn it i tkos ren d őrség től| Iköl csö­nözték. A belügyi népbiztos­ság a ©estapótól is átvett kínvallatási módszereket és tapasztalatokat. Amikor a foglyot a kihall­gatásra vitték az egyik ezre­des egy pohárba vizelt, és felszólította a rabot, hogy igya ki. Ha az nem tett ele­get ennek az ocsmány köve­telésnek, sokszor ott pusztult anélkül, hogy kihallgatták volna. Szűrén Gazarjam ta­núsága szerint, miután Szo­­szo Buacsidzétől, a grúz hadosztály parancsnokától nem sikerült a kívánt vallo­mást kicsikarni, kínvallatói felmetszették a hasát és a haldokló Szoszót az egyik cellába hajították. (...) Kivégzések a pincében A „legsúlyosabb büntetés­re” ítélteknek csupán egy részét tartották valamilyen oknál fogva néhány napig, vagy olykor hónapokig sira­lomházban. A legtöbbjüket mindjárt a tárgyalás után kivégezték. Ez különböző módon történt: az embere­ket tarkón lőtték a lépcsőn vagy a börtönfolyosón, cso­portosan egyonlőtték őket a pincében. Egyes elbeszélések szerint, a kivégzések idején egy traktormotort járattak, hogy az utcán ne hallják a lövéseket. Más moszkvai börtönökből a város környé­kére vitték kivégzésre a fog­lyokat. J. P. Frolov felje­gyezte a kísérőcsapatok egyik katonájának az elbe­szélését. A katona többször kísért főbelövésre ítélt em­bereket. Az egyik moszkvai temető mögötti üres térre vit­ték őket. S ott a temető fala tövében lőtték agyon az el­ítélteket. Két ember foglal­kozott ezzel, akik ott laktak egy viskóban. Amikor a kí­sérőosztag odaszállította az elítélteket, a kunyhóból elő­jött az egyik részeges arcú férfi, átvette az okmányokat és a foglyokat, s ott helyben mindjárt agyon is lőtte őket. A viskóban, amelybe a kato­na egyszer bement, az asz­talon két üveg állt. Az egyik vízzel, a másik vodká­val tele. A komszomol X, kongresszusán 1936-ban Embertelen börtönállapotok Azokra az emberekre, aki­ket nem végeztek ki több­éves börtön várt. Ezekben a börtönökben a rendtartást a végletekig megszigorították. Az egyszemélyes cellákba akár öt embert is, a tízsze­mélyesekbe pedig 40—50 em­bert zsúfoltak össze. A fog­lyoknak megtiltották, hogy az ablakhoz menjenek, hogy nappal a priccsen heverje­nek, sőt olykor még azt is, hogy beszélgessenek. A leg­csekélyebb ürüggyel magán­zárkába csukták őket, meg­vonták tőlük a sétát, a le­velezést. „Az egyik cella ajtaja előtt megállítottak — mond­ja el visszaemlékezéseiben M. Isov, volt katonai ügyész. — A felügyelő kinyitotta a zárat, feltárta az ajtót és szó szerint betuszkolt a cellá­ba... Ha visszagondolok arra, amit a mennyországról és a pokolról hallottam, hát ez a cella igazi pokol volt. A 40 négyzetméteres cellában mintegy 270 emberi tartot­tak. Az emeletes priccsekkel zsúfolt cellában kellett va­lahogy elférniük az oda be­terelt foglyoknak. Az embe­rek ott nyomorogtak a prics­­csek alatt, a priccseken, sőt a sarokban a nagy kübli fe­delén is". Kujbisevben sok foglyot helyeztek el a tágas börtön­pincében, ahol a központi fűtés csövei húzódtak. Nyá­ron a foglyok a pincében 33 rovajfajt számoltak ösz­­sze, a többi között legyet, tetűt, bolhát, poloskát és csótányt. Az emberek testét fekélyek borították el, s iszo­nyú kínokat okoztak. A Moszkva környéki Szu­­hanov börtönben a foglyo­kat éheztették. Két hónapi börtönkoszt után az ember­ből csak csont és bőr ma­radt. A börtön az épület pin­céjében és alsó szintjein volt, a felső szinteken üdü­lőt rendeztek be a belügyi népbiztosság munkatársai számára. (Következik: Ordzsonikidze halála) Rój Medvegycv

Next

/
Thumbnails
Contents