Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-17 / 114. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 17. A küldöttek kérdései Törökszenbmiklós és a környező kilenc község kommunistáit huszonötén képviselik a közelgő megyei pártértekezleten. A huszonöt küldött, valamint a párt meghívott hétfőn este a városi pártbizottság székházában találkozott, — megválasztásuk óta már másodszor. A találkozóknak az a céljuk, hogy a pártértekezlet előre kiadott dokumentumaival megismerkedve, véleményt cseréljenek, állásfoglalást alakítsanak ki, valamiféle közös plattformra jussainak a jövő feladatait, a pártmunka lényeges kérdéseit illetően. A meglehetősen nehezen, vontatottan induló vitában — amelynek a tudósító első két órájában volt részese — jobbára minden eddigi vitákból, véleményekből ismert kritikus, önkritikus megjegyzés, kérdés elhangzott. A városi, s városkörnyéki kommunisták rengeteget vitáznak munkahelyükön, alapszervezeteikben is például afról, milyen lesz, lehet, s kell lennie a lakóterületen végzett pártmunkának? Ki, mikor, mivel kezdje a lakótelepi politikai munkát, milyen valóságos hely szolgál a lakótelepi alapszervezeteknek erre, s hogyan változzanak az eddigi formák, írott és íratlan szabályok? Félénken, de elhangzott az is: ha egyik napról a másikra kivonul a pártszervezet a munkahelyekről, keresi a lakóterületen helyét, szerepét, — könnyen saját .magát is fölbomlaszthatja... Hogyan fogjon a becsületes, tisztakezű párttag, — a tagság meglehetősen jelentős része — a bizalom visszaszerzéséhez, a párt hitelképességének helyreállításához? Belátja-e az évtizedeken át más szellemben nevelkedett, a párt hatalmi szavához szokott pártvezető és „egyszerű” tag, hogy a reformhoz reformerekre van szükség, akik nemcsak retorikában, hanem tettekben is bizonyítanak? Miért nem értük el évtizedeken át, hogy lehetősége legyen a „tisztes visszavonulásnak”? Ki, hogyan gondolja a megyei pártbizott-Tiszatáj a neve — Kilencezer-ötszáz hektár föld! A fegyverneki határtól egészen a száj öli határig, de úgy is mondhatom, hogy a négyes főközlekedési út és a Tisza által határolt terület a miénk! Nem kevés, ugye, már érti, miért maradt itt a nagy tsz-egyesítés idején is két szövetkezet Miklóson? Elekes Sándor, a Tiszatáj Termelőszövetkezet általános elnökhelyettese így felel kérdéssel az első kérdőmondatra. Aztán rögtön az életről, a munkáról beszél, ami ilyentájt roppant fontos: — Gabonaféléink jól teleltek, jó közepes, mondhatom azt is, szép a májusi határ. Nem gondmentes azért, mert a tavasziak, de különösen a kukorica vetéséhez nem volt megfelelő mennyiségű folyékony műtrágyánk, emiatt a vetés az esős májusra tolódott, — ami nem volt öröm egy szakemberünknek sem. Most azt mondjuk, ha a folyékony műtrágya eztán is csak csordogál, még kapásokra is szükség lehet... Volt egyszer egy ekegyar Munkásdinasztiák a Mezőgépnél ság jövőbeni szerepét, helyet a hatalomban — s egyáltalán szükség van-e megyei pártbizottságra, vagy hai,:k a többség a régiókban gondolkodásra? Mi lesz az apparátusokkal, dolgozzanak általában kisebb létszámnál, lássanak el koordináló szerepet, s növekedjék a városi, a községi szervezetek részvétele — döntsenek helyben együtt más szervezetekkel egy-egy közösséget érintő fontosabb témában? Ki kell-e mondania a megyei pártértekezletnek, hogy Szolnok megye mezőgazdasági meghatározottságú, ahogyan Borsod letette a garasát az ipar mellé? És ha mezőgazdasági, meddig hallgat még a falu? Mert még hallgat, s nem biztos, hogy a párt idejében szót ért a faluval, különösen nem, ha bevárja, hogy más szervezetek kezdjék el a falusi politikai munkát? Fenyeget a jövő: jól zár a magyar mezőgazdaság egy-egy évet, csak az üzemek zárnak egyre rosszabbul... Sértik a párttagságot az egyre másra épülő csodás irodaházak Szolnokon, pártszékház Mezőtúron, munkásőrbázis Karcagon — szándékkal irritáljuk az embereket? Akik különben minden hónapban fölteszik a kérdést, s átkozzák a személyi jövedelemadót; ennyit kerestem, s miért ennyit kaptam? Ki mondja ki, hogy támogassuk a pártstátuszok társadalmasítását — nem lenne célszerűbb a helyiek döntésére hagyatkozni? Miért írjuk még mindig le pártdokumentumban, hogy a megfelelő vezetők választódjanak ki, nem ártott még eleget a spontaneitás? Kérdések, végigmondott, nagy kérdőjelekkel, s félig kimondott mondatokban. Az embernek az az érzése, hogy gyötrő napok, hetek vannak, s lesznek még mögöttünk. S mintha teljesen mindegy lenne, hol hangzanak el ebben a fölforrósodott hangulatú megyében, — városban, községben. Miért ne hangozhattak volna el hétfőn este Törökszentmiklóson is? — A jogelőd, a Lábassyféle gépgyár, az idén 141 éve, hogy működéséhez kezdett. „Ekegyárnak” nevezték itt, aminek az oka nem lehetett más, mint az, hogy mezőgazdasági ■ eszközöket, gépeket gyártott, ami a nagy Alföld közepén egyáltalán nem volt haszontalan a múlt században sem. (Legalább anynyira, mint az, hogy egészen a felszabadulásig Törökszentmiklóst a malmok városaként emlegették országszerte. Volt mit őrölni is, az eke nyomán...) Most a fő gyártmányuk a rotációs fűkasza, amelyből az .idén háromezret exportálunk az NSZK-ba. Készülnek nálunk öntözőrendszerek is az osztrák Bauer cég rendelésére, s legelőtisztítók a holland Vlotibmannak. Mindösszesen a tavalyi 210 millió forintos tőkés exportot az idén megduplázzuk, 420 millió forint fölé emeljük. Kár, hogy nem bírunk többét kapacitással, elkélne. Ebben benne van a hozzáértő, nálunk nevelkedett, tanult igen jókezű hatszázötven munkásunk szorgalma is. Itt dinasztiák élnek, generációk generációkat követnek, s még mindig természetes, hogy az itt tanultak, kezdők innét mennek nyugdíjba is. Sajnos — bár 40— 50 forintos bruttó órabért számfejtenek a szorgos, fegyelmezett munkásoknak, a megélhetésük miatt ők is arra kényszerülnek, hogy megfogjanak minden munkát, ami valamelyest enyhíti az életszínvonal, a család életnívója romlását. Csalódottak emiatt, s gyakran a munkahelyeken is vitáznak, nevén nevezik a csalódásokat. Azt mondják, hol a szocializmus, hol, merre a jövő s ki beszél már — vagy legfeljebb csak beszél — a munkásosztály vezető szerepéről. A gyárvezető hangulata is láthatóan romló. — Bár jó eredményeink vannak, valamennyi nyereségünk még minden évben volt, de fejlesztésre sose maradt mostanában. Az az érzésem, máról-holnapra élünk, pénz nélkül miből fejleszszünk, alapozzuk meg a távolabbi jövőt? Földerül mégis, hogy a gépgyáriak sok városfejlesztő, szépítő munkáját említem. — Zárt közösség a miénk, de nyitott a városra — mondja. — Társadalmi munkáiban igyekszünk a közösségért is tenni valamit, hiszen itt az embereink hetven százalékának az otthona, a háza, a lakása. Patronálunk gyermekintézményeket, legutóbb a főtéri parkot hoztuk rendbe, s természetesen a sportkör is szívügyünk, különösképp a labdarúgó szakosztály. Bundaszagra gyanakszom, de szúrósan néz rám: — Itt vasasok dolgoznak, kemény, nehéz anyaghoz szokott emberek. Igaz. itt dolgozik az NB III-as csapat edzője s legtöbb játékosa is, de ők valóban dolgoznak, a sport egy ilyen kisvárosban nem lehet megélhetési alap. Nem is vágyunk magasabb osztályba, legyen csak egy NB III-as jó középtabellás együttesünk. Azért már kimegy hetenként a meccsre 800—1000 ember! Kisvárosi emberek Azt mondja a tanácselnök, hogy: megértők, áldozatkészek — Mit tart az idei esztendő legnagyobb törökszentmiklósi eredményének — kérdeztük Kóródi Antalnét, a huszonötezres város tanácselnökét. Az elnöksége hetedik évében irányító vezető perc habozás nélkül kész volt a válasszal: — Változatlanul az emberek, a város lakosságának megértését, közö6 céljaink elérése éirdekében vállalt tettrekészségüket, önfeláldozásukat. Mi az utóbbi években is sokat gyarapodtunk, 11 utcában épült például tavaly út alap, nyolcvanötben elkezdtük a környék legnagyobb beruházását a szennyvízcsatorna és tisztító építését, korábban a vezetékes vízhálózat, a gáz bevezetését — nem haladtunk volna így, ha a lakosság sajnálja pénzét és munkáját a város gyarapításától. Nálunk még az 1100 cigánylakos érdemesebb családjai is a zsebükbe nyúltak már. Vízvezeték építéshez két utcában is, családonként adtak egy ezrest. A Szivárvány és a Hold utca komfortosabb házai őket is dicsérik, — s ezáltal értékesebbek is. Mintha egyre többen fölismernék: együtt, közösen még mindig tudunk előrelépni. És sorolja, mi mindent varázsoltak újjá az elmúlt esztendőkben. Megmutatja a régi tanácsháza fölújításakor rangos iparművészekkel megterveztetett szép házasságkötő termet, mondja, hogy a szülők társadalm munkájával három új tanterem készült egy régi „tyúkólból” a mezőgazdasági szakközépiskolában, hogy jól gazdálkodnak a százezer forintos tanácstagi alappal a városi tanács tagjai — mind a negyvenötén, hogy segítik a városba letelepedő fiatal, vagy nem fiatal diplomás családokat. — Itt álljunk meg egy szóra. Hogy is van ez? — Két évvel ezelőtt még tizenhat képesítés nélküli pedagógus tanított a városban. Az idén már csak három. Mi ugyanis tudjuk, aligha lesz mostanában pénzünk tanácsi lakások építésére. Ezért megszavaztuk a letelepedő értélmiségiek lakástámogatását. de egyszeri letelepedési támogatásukat Is, ha vállalnak körünkben tíz évi munkát legalább. Százezer forint ez, amelyet nem kell vissza téríteniük, s mi reménykedünk benne, hátha nem is csak tíz évet töltenek el nálunk. Ezt adjuk orvosnak, mérnöknek, pedagógusnak, jó szívvel. Huszonkét évvel ezelőtt, amikor férjével friss diplomával a városba érkezett, őket se várta lakás, csak három év múlva sikerült egy KISZ lakásépítő akció során otthonhoz jutniuk. — Kétszer tíz év után már bizonyosan nem gondol arra, hová, merre fordítsa családja szekerét. Megszerette? — Olyannyira, hogy a tőlem távol élő szüleim is föladták régi városukat, s itt telepedtek le, hogy közel legyünk egymáshoz. Jó. ha együtt van a család, akár kicsi, akár nagy. Tízezer csillár készül egy évben a Tiszatáj Tsz tiszapüspöki üzemében A szövetkezetben, amely az érdekeltségi rendszer fejlesztésre kijelölt nyolc gazdaság közöt számontartott a MÉM és a GATE szervezetében, nem kevesebb a gond, mint bárhol ezen a tavaszon. Elekes Sándor is fölveti: kritikus helyzetbe kerülhet az éveken keresztül élenjáró állattenyésztési ágazat. Igazuk van azoknak, akik borúlátóan azt mondják, bár még teli az áruház, a bolt mindenütt hazánkban hússal és húsfélékkel, tejjel, tejtermékkel eljuhatunk oda a fölvásárlási árak, s egyebek miatt, hogy hiánnyal kell számolnunk. A legfiatalabb üzemágról, ipariról azonban annyira szívesen beszél, hogy meg is nézzük. Tiszapüspökiben kis csillárüzemet működte* a Tiszatáj Tsz. Kellett a munkaalkalom az asszonyoknak, lányoknak, s úgy tűnik, nem választottak rosszul. A hazai piacon már ismert csillárok, világítótestek idei termelési értéke 12 millió forint. Lesz múzeum is Jövőre helytörténeti múzeumot nyitnak Törökszentmiklóson. Nem akármilyen hír ez ilyen ínséges, szegény Időben! A tanács még tavaly vett egy régi, szép, hatszobás házat a Felszabadulás úton, a 'megyei tanács megértő segítségével megvásárolt házban már dolgoznak a felújítók. A múlt héten nyílt meg a városi művelődési központ pincegalériájában Dobos Gyöngyvér ötvösművész kiállítása. A szép kis kiállítás már az első napokban sok érdeklődőt vonzott, — kiváltképp azért is, mert néhány lakást szépítő, vagy ékszernek is gyönyörű mű megvásárolható volt. Június 5-ig bizonyára még sok érdeklődő törökszentmiklósi tér be a rangos eseményeiről méltán híres művelődési központba, a kiállítás megtekintésére. (Az összeállítás fotóit Mészáros János készítette.) Ne a Gyulát, a malacot nézze! Ha hiszik, ha nem, Törökszén t milk 1 oson minden hét végén állatvásár van. Pénteken délben már személyautók csomagtartójában, utánfutókon, kézi hajtányokon útra kelnek a rózsaszínű választási malackák, s gazdájuk tudja: egy órakor kezdődik az állatvásár. Tudják ezt persze messze földön is, híre van a miiklósi malacnak. Mondják. Győrből rendszeresen megjelenik Ifájával egy kereskedő (kupec. ki tudja?) s viszi a jófajta, bár szerinte egyáltalán nem olcsó Jószágokat. Az áráról persze megoszlanak a vélemények: aki eladó, azt mondja, egyre inkább nincs ára, aki vevő, drágáll ja. Múlt pénteken nagy derültséggel a szokásosnál is többen álltaik meg annál az utánfutónál, amelyben a rózsaszínűek között két iga *, vörös malacka is lihegett a melegtől. — Ritka az ennyire vörös malac — mondta egy barnaképű ember, s másik meg hozzátette: — szegények, ezek berozsdásodtak ... Hangos vita, alkudozás egy másik eladónál. Fiatal férfi dicséri a jószágot, s láthatóan köze van hozzá az idősebb, kocsi oldalát támasztó parasztnak is. Tűri, sokáig csak hallgatja, hogy vitáznak, vernék lejjebb az árát, aggodalommal hallgatja a fiatalember érvelését, ám, amikor egy csupanyaklánc fiatal nő, szemébe néz a fiatal embernek, '-úgy kéri, az öreg íötolja a kalapot a feje tetejére, s megszólal: — Darabja ezerháromszáz, kilója nyolcvanöt, viheti ahogy akarja. Dehát ne a Gyulát, a malacot, nézze már asszonyom, az az eladó! Tavasz Törökszentmiklöson Öntözőberendezés az osztrák Bauer cég részére. Látható a magyar földeken is, mezőgazdasági üzemeink onnét vásárolják
