Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-13 / 86. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. ÁPRILIS 13. Mesterművek mesteri előadásban A Bartók vonósnégyes hangversenye Szolnokon Hétfőn este a városi tanács dísztermiéiben az Országos Filharmónia által' szervezett 'hangversenyeik sáron következő eseményeként Itóa- imarazenei koncertet hallgathatott meg e műfaj inem túl nagy számú rajongóból álló közönsége Szállítókon. A méltán világhírű kvartett tagjai: Komlllós Péter, Har- gitay Géza, Németh Géza és Mező László — rangjához méltó igényes és stílusát tekintve három korszakot átívelő műsorral örvendeztette meg hallgatóságát. A vonósnégyes kötelező műfaji követelményeit J. Haydn alakította ki, megteremtve a négyszólamú szerkesztés új lehetőségét. Ezen a koncerten Haydn számtalan vonósnégyese közül az op. 64. No. 5. D-dur „Lerchen” (Pacsirta) kvartettje hangzott el!) elsőként. A Ihaydni remekművet a négy nagyszerű muzsikus előadásában tel jes szépségében élvezhette a hallgatóság: a kvartett prdmáriusánák szárnyaló ihegedűjátéka valóiban a címadó énékesma- dár 'hangját idézte fel. A tételeik formai felépítésénék érthetősége, a disszonanciák, a mitenutolk és a „tempók”, az ugyanazon pillanatban hallatlanul pontos és szabadon kezelt ritmus, a mély fekvésekben csodálatosan szóló hangszerek — talán ezek ragadták meg legjobban a művet hallgatót. A következő darab — J. Brahms op. 115. klárimét- ikvintettje; élőadása komoly zenei és technikai nehézségek elé állítja az arra vállalkozó kvintett minden egyes tagját. A Bartók vonósnégyeshez ezúttal ötödikként Berkes Kálmán klarinétművész csatlakozott, hogy játékával bizonyítsa ihanigBzerénék sokoldalúságát : a vonóshangszerekéhez simulni tudó — de ugyanakkor sajátos voltát, szóló- és együttes játékban való kiváló használhatóságát. Ez az „ötödik” természetesen nemcsak a hangszerre: a hangszeren játszóra is vonatkozik — és csak kivételes esetekben sikerül az, amii ezen a koncerten: a tökéletes egyetértés és össz- já'tétk, az azonosulni tudás a négy régóta összeszokott és a hozzájuk asatlákozó .muzsikus stílusbeli egyetértése. A hatalmas mű előadása során megcsodálhatta az azt hallgató, hogy ugyanaz a vonóshangszer egy másik stílusban teljesen másként tud megszólalni, értő kezekben, hogy a dinamikai árnyalásnak milyen 'hatalmas skálájával tud élni egy mindössze öt zenészből álló együttes, hogy milyen bársonyosan puhán, és a műben meglehetősen gyakori drámai kitörések során szinte élemi erővel képesek megszólalni a hangszerek. A tragikus és szenvedélyes első tételt a myugodtaibb tempójú, de a szinte állandóan változó harmóniák miatt ízig-vérig romantikus másodiik követte. A harmadik tétel éles kontrasztjaival és technikailag nehéz voltával ámítja komoly feladat elé az előadókat. A meines egyszerűséggel induló negyedik 'tétel két egyenrangú szólista: első hegedűs és klarinétos játékára épül. A mű hallgatása közben óhatatlanul felmerült a hallgatóban az a gondoláit, hogy a kamarazene hangversenytermi produkcióvá válásával egyrészt megkapta ugyan az értékének megfelelő rangot — ugyanakkor milyen nagy ikár, hogy ezt a műfajt 'már csak néhány amatőr zenész műveli rendeltetésének megfelelően: otthonában, muzsikus 'barátok társaságában. A hangverseny utolsó darabjaként C. Debussy egyetmen op. 10. g-möl'l vonósnégyese 'hangzott el. Az első tétel előadása talán a kon- 'cert legszebb perceivel ajándékozta meg a közönséget: a négy muzsikus azonos .gondolkodása és játéka ebiben a tételben, volt talán a legegységesebb. A második tételben a közismerten nehéz pizzicato-játék tökéletessége, a harmadikban a szerző hangzásvilágára jellemző dallamok parlando- sízerű megszólaltatása, az utolsó tételben a hangulat- váltások exponálása érdemel mindenképpen említést. A Bartók vonósnégyes e hangversenyével is tanúsította világhírét: jóval többet nyújtott annál, ami nem egyszerű feladat ugyan, de e műfajban kötelező: az együttjátszás, az azonos lélegzés természetes és magától értetődő voltánál;. A kvartett a megérdemelt sikert, a tapsot egy Haydn- kvamtett (öp. 76. No. 1. G- diur) utolsó tételének virtuóz előadásával köszönte meg ráadásként. A kamara- ikoncerték megrendezésére kiválóan alkalmas díszteremben ülő hallgatóság talán feledni, tudta az utcáiról beszűrődő zajt (melyet talán minimálisra lehetne 'csökkenteni hangtompító füigeönyőkket) és a nem túl jó állapotban .lévő székék szünet nélküli recsegését is a nagyszerű koncert hatása alatt. Szathmáry Judith A költészet napjára Új verseskSnyvek József Attila születésnapja, április 11-e alkalmából a hagyományokhoz hűen ezúttal is több új kötettel jelentkeztek a könyvkiadók. A magyar líra ünnepén a Magvető Könyvkiadó és az Állami Könyvterjesztő Vállalat a 'budapesti Fókusz könyváruházban, a Magvető Könyvkiadó és a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza az Angelika presszóban, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó pedig a Bóbita könyvesboltban rendezett találkozót a kötetek szerzőivel. A Magvető Könyvkiadó az ünnepre jelentette meg népszerű antológiáját, a Szép versek 1988 című kötetet. Juhász Ferenc előszavával. A kiadó az új termés című sorozatában adta ki Szilágyi Eszter Anna: Babagond és Babits Imre: A Kék Ütem Lovagrend című kötetét. A Móra Kiadó három elsőkötetes szerzőt avatott. Bodor Bélának Dallamos fekvésváltó gyakorlatok, Háy Jánosnak Gyalog megyek hozzád a sétáló úton. Tóth Krisztinának pedig őszi ka- bátlobogás címmel jelent meg verseskönyve. A Szépirodalmi Könyvkiadó Garai Gábor Zápor és aszály, Petri György Valahol megvan és Sárándi József Egy esélytelen magánszáma című könyvét adta ki, valamint Komjáthy Jenő műveiből jelentetett meg válogatást Vers és próza címmel. Az újjáalakuló Cserépfalvi Könyvkiadói és Könyvkereskedelmi Kft. a költészet napjára jelentette meg József Attila Nagyon fáj című verseskötetét hasonmás kiadásban. A könyv 1989-es kiadása a Co-Nexus Rt., a Novotrade Rt. és a TÉKA Könyvértékesítő Vállalat támogatásával vált lehetővé. Mégis lesz Szegeden néptáncfesztivál Hetek óta tartó viták után úgy döntött a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa, hogy mégis lesz néptáncfesztivál Szegeden Az SZMT elnöksége még februárban juttatta el a sajtószervekhez állásfoglalását, amelyben tiltakozott a SZOT titkárságának döntése ellen, miszerint „pénzügyi okok miatt az idei évre ütemezett nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál elmarad.” A tiltakozás eredményes volt, mert ugyan a SZOT nem kíván társrendezője lenni a fesztiválnak, de az alapösszeget a Szakszervezetek Csang- rád Megyei Tanácsa rendelkezésére bocsátja. A Dóm téri gálaműsor az eredeti elképzelések szerint Rossa—Polner—Novák: „A jövendőmondó” című táncjátéka lesz, Gregor József kiváló művész főszereplésével. Parkosítással, karbantartással készülnek az idei szezonra a tiszavárkonyi népművészeti alkotóház dolgozói. Most szerelik a központi fűtést, ezzel fűtési időszakban is használni tudják majd az épületet. (Fotó: Mészáros) Megelégelték a tespedtséget Megalakult, mit akar a Tiszaföldvári Polgárok Társulata? Mintaértékű, ami ezekben a hetekben Tiszaföldváron történik. Mert mit tapasztalhattunk az elmúlt másfél-két évtizedben a több mint tízezres nagyközség közéletében? Jókora állóvizet! Szó se róla, a porták szépen gyarapodtak, új házak épültek, emeletesek, man- zárdosak. A környékbeliek szemében gazdag község Ti- szaföldvár. Csakhogy ez a viszonylagos anyagi lóiét a kerítéseken kívül nemigen látszott. látszik. Sem a település képén, sem a falu szellemi arculatán. Pedig lenne, ami meglátszon! Jó színvonalúak az általános iskolák, több megyében ismerik és elismerik a gimnázium és szak- középiskola oktató-nevelő munkáját, a termelőszövetkezetet magasan képzett, szakmájukban tudományos fokozatokkal rendelkező emberek irányítják. Mégsem hatott ez az egész — az előbbi felsorolást természetesen folytathatnánk — üdítően, pezsdítően. Hát ebből a tespedtségből lett elegük ezen a tavaszon a tiszaföldváriaknak! Baráti beszélgetésen került szóba; mi .lenne, ha éppen e hiány eltüntetésére újjászerveznék — alulról jövő állampolgári kezdeményezésként, egyesületi keretben — a valahai Tiszaföldvári Polgári Társulatot? Az aprócska közéleti bomba gyűjtózsinórja a legutóbbi falugyűlésig szikrázott, parázslott. Ott robbant? Talán igen, talán nem. Mondjuk inkább úgy, a döbbent csendet zajos tetszés követte. „Tisztelt Falugyűlés! Nagyközségünk e századi történetét vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy a település korábbi dinamikus fejlődése egy ideje megtorpant. Tiszaföldvár arról volt híres, hogy az itt élők összefogása, anyagi áldozatvállalása számos kulturális és közintézmény létrehozásában játszott meghatározó szerepet. Ennek anyagi alapját a hagyományosan jól gazdálkodó, vállalkozó szellemű tiszaföldvári emberek teremtették meg. Virágzó település volt A község lakói 1887-ben létrehozták a maga nemében egyedülálló Tiszaföldvári Polgári Társulati Alapot, amely ügyes gazdálkodással jelentős vagyonná gyarapodott; többek között két vendéglőt és egy gáz- és kádfürdőt építettek belőle. A község az 1926-ban megnyílt polgári iskola létrehozásához 104 ezer pengővel tudott hozzájárulni. Eredményesen működtek a különböző körök: iparoskor, gazdakör, olvasókör, stb. Tiszaföldvár az 1940-es évek végéig a körzet meghatározó központja, a Tiszai Alsó-járás székhelye volt, vására a mezőtúri mellett a legjelentősebb a környéken. Ezt a szerepét településünk mára egyértelműen elvesztette. Nem az az elsőrendű dolgunk, hogy ennek okait vizsgálgassuk, hanem azt meglelni, hogyan tehetnénk községünket ismét dinamikusan fejlődővé. Ha végigmegyünk a községen a virágzó időszak alkotásai, emlékei még fellelhetők: itt a kollégium, a nagyközségi tanács épülete, állnak a jómódra valló régi — és új — lakóházak, büszkék lehetünk a szőlő- és gyümölcstermesztés megtépázott „ám mégis élő hagyományaira, stb. Azt is láthatjuk azonban, hogy községünk tisztasága, rendezettsége kifogásolható, nem tükrözi a jó gazda gondosságát! Kétségtelen, hogy a közelmúltnak is vannak eredményei: új iskolák, áruházak, a csatornázás. Mostani legnagyobb beruházásunk, a gáz bevezetése mindannyiunk örömét, kényelmét szolgálja, de a lakosság tájékoztatása ez ügyben is kívánni valót hagy maga után. Ügy véljük, hogy e probléma általánosítható. A község vezetői eltávolodtak a laTenni a E helyzet megváltoztatását szeretnénk előmozdítani. Javasoljuk olyan társadalmi szervezet létrehozását, amelyben feléleszthetek régi, jó hagyományaink. Teremtsünk fórumot a községért tenni alkaró embereknek! Olyan' kezdeményezések életre hívását tekintjük célunknak, amelyek elsősorban településünk lakóinak érdekeit szolgálják és elképzeléseikkel találkoznak. Az egyesület létrehozásának gondolata olyan emberek fejében született, akik úgy gondolják, hogy itt élik le az életüket, itt szeretnék gyermekeiket felnevelni, iskoláztatni. Ügy véljük, hogy községünk az itt élők igyekezetéhez képest nem elég fejlett, nem elég rendezett. Törekvésünk olyan társadalmi egyesület létrehozása, Program 1 Mivel időközben kiderült, hogy Tiszaföldvárnak érvényes az 1980-ban elkészült és elfogadott általános rendezési terve, az egyesület programjának első pontja így szól: „1. Ösztönözzük az illetékeseket a település rendezési tervének széles körű megismertetésére és a terv dinamikusabb megvalósítására. 2. Vállalkozóbb szellemű tanácsi gazdálkodást szeretnénk. 3. Kutassuk fel a település ma is hasznosítható hagyományait — gazdálkodási hagyományokra is gondolunk —. elevenítsük fel és őrizzük meg értékeit (például régi utcanevek, stb.). 4. Vizsgáljuk meg annak lehetőségét, hogyan lehetne a község fejlesztését alapítványokkal meggyorsítani. 5. Kutassuk fel azokat a Tiszaföldvárról elszármazottakat, akik segíthetik községünk fejlesztését. 6. A helyi nyilvánosság megteremtése érdekében javasoljuk egy tiszaföldvári újság kiadását.” Ennél a pontnál természetesen szóba került a Lenin Termelőszövetkezet lapja, a Földvári Krónika. A szerkesztő bizottság sok értékes, hasznosítható tapasztalattal rendelkezik, amit semmiképpen sem volna helyes figyelmen kívül hagyni. Az is biztos ugyanakkor, hogy egy szövetkezeti lap hasábjai csak bizonyos mértékig állhatnak a helyi nyilvánosság szolgálatában. Ezért hát lap kell, újabb, másabb. „7. Az egyesület tagjai vállalják, hogy segítik a tanácstagok és a tanácsi bizottságok munkáját. 8. Tegyük tisztábbá, gon- dozottabbá, csinosabbá településünk utcáit, tereit, parkjait. Meggyőzéssel és személyes példamutatással érjük el, hogy a nagyközség minden lakója, intézményeinek, gazdálkodó szervezeteinek minden dolgozója, vezetője tartsa kötelességének az utca rendben tartását. A takosságtól, nem hasznosítják kellőképpen szellemi erőinket, a lakosság társadalmi összefogása is akadozik. A tanács elsősorban hatósági feladatait gyakorolja, és nem látja el megfelelően a népképviseletet. Nincs jól átgondolt településfejlesztési tervünk, vagy ha van, azt a lakosság nem ismeri. Kevés az információnk a testületek döntéseiről. A helyi döntések előkészítésének nincs igazi nyilvánossága, enélkül pedig a lakosság nem érzi magáénak még az érdekében hozott döntéseket sem. községért amely világnézeti, politikai meggyőződéstől. társadalmi helyzettől függetlenül tömöríteni kívánja mindazokat, akik tenni akarnak a községért. Célunk elsősorban nem a helyzet és a vezetés bírálata, hanem előremutató településfejlesztési politika létrehozásának és megvalósításának a segítése. Alakuló ülésünket 1989. április 7-én 18 órakor tartjuk az ószőlői általános iskoláiban.” * * * Az alakuló ülésre negyven- egynéhányan. mentek el. Pedagógus és jogász, tanácsi dolgozó és agrármérnök, műszaki értelmiségi és vállalkozó foglalt helyet az iskolai székeken. Megalakították a Tiszaföldvári Polgárok Társulatát. Elfogadták programját. 7 pontban nács pedig hatékonyabban éljen bírságolási jogával! 9. Szervezzünk a községben lomtalanítási akciókat! 10. Kutassuk fel a ki nem használt épületeket, tegyünk javaslatot hasznosításukra. 11. Járuljunk hozzá a kert-, gyümölcs-, és szőlőkultúra újbóli felvirágoztatásához. Az illetékesek javítsák a zöldség- és gyümölcsértékesítés lehetőségeit és általában az érdekeltségi viszonyokat és a termelés feltételeit. 12. Javasoljuk és kezdeményezzük Gazdakör létrehozását. . 13. Tervezzük második világháborús emlékmű felállítását. Felkutatjuk, hogy kik estek el a világháborúban és nevüket rávésetjük az emlékműre. 14. Arra ösztönözzük a tanács vezetőit, hogy iavítsák a közművelődés feltételeit; művelődési ház, könyvtár, stb. 15. Javasoljuk, hogy az iskolaépületeket hasznosítsák jobban közművelődési, közösségi célokra. 16. Felvesszük a kapcsolatot hasonló vidéki egyesületekkel. 17. Megállapodunk egyesületünk jogi státuszában, az ügyrendi kérdésekben.” Megállapodtak, megválasztották az egyesület vezetőit, elnökévé Ferenczi Györgyöt, a megyei tanács művelődési osztálya csoportvezetőjét, aki tiszaföldvári. Számtalan ötlet, javaslat kapcsolódott a múltheti több mint háromórás beszélgetéshez. A felsoroltak azonban önmagukért beszélnek. Mi tűnt még föl a tudósítónak? Döntően a középkorosztályhoz tartozók — harminca- sok-negyvenesek — hozták létre a Tiszaföldvári Polgárok Társulatát. Semmiképpen sem nevezhetők tehát meggondolatlan, forrófejű fiataloknak. Nem vágynak és nem törekszenek hatalomra! Egyszerűen tenni akarnak. Ez is mintaértékű. Egri Sándor
