Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-11 / 84. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. ÁPRILIS 11. 3 Hároméves gazdasági programtervezet Papi, így szólították egykor barátai és munkatársai Feil Jánost, az egyik paksi halászdinasztia tagját, s erre a névre keresztelték azt a halászbárkát is, amit a mohácsi Petőfi Halászati Termelőszövetkezet mohács- szigeti hajóácsüzemében készítettek a paksi Vörös Csillag HTSZ megrendelésére. Kép iinkön: görgőkön eresztik vízre a bárkát, amelyben 50—60 mázsa hal fér el. MTI-fotó: Gottwald Károly Mi újság a zöldségfélék piacán? (Folytatás az 1. oldalról) kában, de azon kívül is nagyon kevés információjuk van az exportlehetőségeikről, sőt tapasztalataik szerint az importáló cégek képviselői- nek szinte jdbb ismeretük van az itteni készlet- és áir- viszönyökráL, mimt a saját küJlikereskedőimlknék. Eddáig is sdk gondot okozott, éis ezután is okoz 'majd, hogy az át ész csak az első osztályú árura ,köt szerződésit a termelőkkel', miivel ezt tudják eladni. A gyengébb minőségű termékekre az -ipar nem köt szerződést, így ezt a termelőnek kell éritéktesíteniie. Ilyen lesz példáiul a méreten felüli és az ütemezési időin kívül szedett uborka vagy a másod-, harmadosztályú paprika. Most tavasszal is gondot okoz, dé a következő években ez még súlyosabbá válhat, Ihogy az ősszel betárolt zöldségféléket nehéz értékesíteni1. A .raktározást egyre kevesebben vállalják, mivel eléggé pénziigényes és 'kockázató®, így ez is a termelők helyzetét súlyosbítja -majd, Most is jelentős mennyiségű burgonya és: hagyma van még a nalkitá- inaikban és a készletektől olcsó áron sem tudnák meg- szalbadullmii. A saját bolthálózatukon kívül máshol nem tudják az alacsonyabb áraikat érvényesíteni,. így a kétforintos hagyma más boltok kirakataiban már tízforintosként jelenik meg. A vegyes cikkek területén — ide tartozik a nyúl és a 'galamb,, a liba és a sertés, a méz és igyógynövény — myu- igodtalbb a piac. Ezek közül a liba a legjelentősebb, annak hizlalásában érték el a légjobb eredményeket, de itt mutatkoznak a legnagyobb gondok is. A libabíz- íalás most éppen a j övedel,- ímezőség határán van, mivel a sovány liba és a kukorica ára jobban emelkedett a 'hí- szloftrt libáénál és a máj-prémiumnál. így erre az évre még megmaradt a termelési kedv, és a tavalyihoz hasonlóan ötvenezer liba leadását tervezik. A nyúl1- és galambtenyésztés várhatóan szintén az elmúlt éviihez -hasonló lesz, Ibár a galamb iránti kereslet kissé csökkent. Az idén több hízott sertést tud-- nalk felvásárolni, mivel az előírtnál nagyobb súlyú sertéseket is el -tudják adni a szegedi szalámigyárnak. Aránytalanul megnőtt az akácméz i-ránti kereslet, így a vegyes- és napraforgómé z átvételiét 30 százalék akácméz leadásához -kötik. Mindkét ágazatban -gondot okoz a szerződéses fegyelem romlása-, ami a termelőkre, a közvetítő cégékre és a fölhasználó ipari üzemekre is -igaz. Mégis legtöbbször a kistermelők a károsulták, mivel teljesen bi zon.ytallan;, kiszolgál,tato-tit helyzetiben vannak. Az áfész körzetében is egvre .inkább érezni, bogy szükség van a termelők, köztü-k a kistermelők érdekeit hatékonyabban védő szervezetre, mivel egyre nagyobb részt vállalnak a megye és az ország ellátásában, — ta — A kormány Gazdasági Reformbizottságának Berend T. Iván MTA-elnök vezette munkabizottsága elkészítette a gazdasági átalakulás és stabilizáció hároméves programjának tervezetét, amelyet a következő napokban különböző kormányzati fórumok vitatnak meg, majd nyilvános vitára bocsátják. . Berend T. Iván elmondta: a programnak ez az első változata a gazdaság megújulásának legfőbb elgondolásait összegzi. A programcsomagban szó van a jelenlegi gazdasági helyzet elemzéséről, annak társadalmi, politikai, környezeti hatásairól, a világ- gazdasági nyitásról, a tulai- donreform szükségességéről, a piacgazdaság feltételeiről, a szerkezetváltásról, és az elosztási rendszer átalakításáról . Egyebek között fog-lalk o- zik még a vállalkozásokkal, az inflációval és a külgazdasági egyensúllyal. A tervezet az infrastruktúra fejlesztésének szán nagy szerepet, miközben szakít a korábbi energetikai koncepcióhoz való merev kapcsolódással. Szükségesnek tartja, hogy az ipar megújulásra képtelen területei mielőbb leépüljenek. A tervezet — széles körű vita után — várhatóan beépül majd a kormány szintén most készülő új programjába. A végleges változat minden bizonnyal még alaposabb gazdasági elemzések és számítások után alakul ki. Kérdésekre válaszolva Berend T. Iván és a munkabizottság többi tagja elmondta, hogy az anyagokat még senkivel nem vitatták meg; így az MSZMP-vel sem és más társadalmi szervezetekkel sem. A program kimunkálásában részt vevő közgazdászok között van azonban például Tardos Márton, aki az SZDSZ, vagy Fekete Gyula, aki az MDF tagja. A társadalmi vita során a legszélesebb nyilvánosságot fogják biztosítani — lehetőséget teremtve a vélemények részletes kifejtésére. Védelmet keresnek az igazgatók (Folytatás az 1. oldalról) befizetett, a tervek szerint a nettó évi kereset egy százalékát kitevő díjból fedezné működési költségeit. A tanácskozáson szóba került az is, hogy bár a Kamara és a SZOT már folytatott tárgyalásokat arról, hogy egy névleges díj fejében (ezért ellenszolgáltatás nem is járna) az igazgatók miként őrizhetnék meg szak- szervezeti tagságuk jogfolytonosságát, a kérdés még nem tisztázódott, mert néhány ágazati és szakszervezet álláspontja eltérő. Van olyan, amelyik az első számú vállalati vezetők érdekképviseletére is vállalkozna, mások a tervezett — 0,1 százalékos — névleges díj mértékét keveslik. Az igazgatók úgy vélekednek — derült ki a tegnapi tanácskozáson —, hogy bár ők is munkavállalók, ám speciális helyzetük és feladataik folytán munkaszerződésük kereteit nem szabályozhatja egy kollektív szerződés, mert a különleges szituációkban történő eligazodásra az semmiféle útmutatást nem tartalmaz. A külön érdekvédelemre azért is szükség van-, mert a közelmúlt is produkált néhány olyan helyzetet, amikor ko- ránlísem a válliália-t működését gazdasági szempontból minősítő égvek alapján ítéltek egy-egy igazgatóról. (Példaként tegnap a jó gazdasági eredményekkel dolgozó mosonmagyaróvári MOFÉM esete került szóba, ahol a pártbizottság megvonta a bizalmat az igazgatótól, és ezzel erkölcsileg „kezelhetetlen” helyzetbe hozta.) Lehetetlen összeegyeztetni — szólt egy érv a kamarai érdekvédelmi szervezet mellett — a vállalati vezetők munkáltatói státuszát, a munka- vállalói szakszervezeti tagsággal. Számos kérdés természetesen tisztázatlan maradt a martfűi tanácskozáson. Ez már csak azért is érthető, mert a kamarai érdekvédelmi szervezet még csak most formálódik. A bizonytalanságnak azonban rámutattak egy jóval mélyebben gyökerező okára is: ahol pontosan meghatározható ki ,a vállalat tulajdonosa, ott a „gazda” pontosan megszabja milyen eredményeket vár el a cég működését meghatározó első számú vezetőtől, és azt is rögzíti, ezért mit fizet. Nálunk viszont — a tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt — túl sokan érzik feljogosítva magukat, hogy követelményeiket állítsanak, hogy a munkáért járó -igazgatói fizetés -nagyságát, asz igazgató döntéseit kritizálják. És a gyakran személyes indítékokban gyökerező bírálatok is meghaill- ígBtásira találnak, sőt a-z igazgató helyzetét labilissá tévő politikai intézkedéseik sem ritkám követik őket. Miközben a „kikezdett” vezető senkihez sem fordulhat ma még — vélekedtek a tanácskozás résztvevői. V. SZ. J. Saját fejlesztésű, elektronikus gyújtómodul gyártását kezdték meg a veszprémi Bakony Művekben. Az új Ladához és Zaporozsechez használható készülék vetekszik a hasonló nyugati berendezésekkel: jó hidegindítást, takarékos fogyasztást eredményez szélsőséges körülmények között is. Az idén 80 ezer ilyen gyújtómodult szállítanak szovjet megrendelésre. Képünkön az összeszerelt gyújtómoduit állítják be. (MTI fotó: Arany Gábor) Elektronikus gyújtőberendezés Lada gépkocsikhoz i—Jegyzetlapolr fiz útjaink ráznak, vagy csak nekünk magyaráznak? Ismerik azt a mondást, hogy két út van előttünk. Az egyik rövidebb, a másik gyorsabb. Nos, ez az igazság kicsit változik majd május 1-től azok számára, akik az autópályák valamelyikét választanák úti- céljuk megközelítéséhez. Ugyanis az egyik út rövidebb, a másik olcsóbb lesz. Tehát — amint azt már tudjuk — nem mindegy, melyiken járunk majd. Sajna, azt viszont nem tudjuk, hogy a kormányzat melyik úton járt, amikor az autópályadíjat bevezette. A rövidebbet választotta-e, vagy a hosszabb, bár jobban járhatót? Nos. ha tippelnem kell, akkor az előbbire voksolok. Valami megint úgy egyszerű, ha a lakosságot sújtjuk, s más tartalékokhoz nem nyúlunk. Megint az állampolgár pénztárcája laposodik, miközben újfent beigazolódott: garanciák nem léteznek, hiszen nemcsak bennünket vertek át a két évvel ezelőtti benzináreme- lóss-el. hanem még a közlekedési tárcát is. Én erre persze azt mondom. hogy magára vessen az a közlekedési tárca, amelyik hagyja, hogy a nevében pénzt kasszírozzanak, aztán meg egy fillért sem lát abból az összegből, amiből — állítólag — utat kellett volna korszerűsíteni. Csakhogy mégis furcsa, amint e közlekedési tárca egyik vezetője szemrebbenés nélkül — fő műsoridőben — közli, hogy ők olyat soha nem ígértek, miszerint a benzinártöbbletből például autópálya lesz. Az meg aztán fölöttébb érdekes, hogy Urbán Lajos, volt közlekedési miniszter, odaáll a televízió kamerái elé. s azt nyilatkozza, hogy ha a mostani, ominózus döntéskor még ő lett volna a miniszter, akkor olyan helyzetet tudott volna teremteni, hogy erre a lépésre ne kerülhessen sor. Nos. a nyilatkozatban az az aranyos, hogy ugyanő nem élt a nyilvánosság adta lehetőségekkel, s nem kongatott vészharangot akkor, amikor a közlekedési tárca, a korábban útkorszerűsítési céllal bevezetett benzinár- emelésből egy fillért sem kapott. Erre mondják: a pálya, vagy ha úgy tetszik, az autópálya széléről köny- n-yű okosnak lenini. Nos, furcsa — mondom — hogy a közlekedési tár ca hagyta magát így kisem- iuizni, mert nem hiszem, hogy ne ismerte volna az ügy hátterét. Nem úgymint az állampolgár, aki bízvást bízott abban, hogy jó ügyet szolgál, ha drágábban tankol. Csakhogy szegény állampolgár most döbbenhet rá, hogy a pénze úgy folyt el, mint az üzemanyag, egy lyukas benzintartályból. Mit kívánna a tisztesség? Szerintem a következőket. A KSH bizonyára meg tudja mondani, hány liter hajtóanyagot (gépkocsiról van szó) használ fel az á.t- lagmagyar évente. A KSH bizonyára azt i6 meg tudja mondani, hogy ugyanez mennyi két év alatt. Ezek után gyerekjáték kiszámítani, hogy ki-ki mennyit áldozott „útkorszerűsítésre”. Na mármost, ha ezt is meg lehet mondani, akkor az se bonyolult, hogy derék adófizetőink, az eddig elpö- fögtetett pénzüket hogyan utazhatják le a befektetéseik ellenére még mindig korszerűtlen autópályáinkon. Praktikusan: mennyi időre váltották meg az évi 1500 forintos bérletüket? Ja, hogy ebből nem lesz autópálya, vagy úi út? Ez igaz. Csakhogy ezt könv- nveb-b megmagyarázni, mint azt, hogy eddig miért nem lett. Szilas Péter Fegyverraktár fürdőszobában? A gyerekek egy ártait- -laninak tűnő flakont dobtak a tűzbe, és láss csodáit: az lilyen-oilyain spray üresnek gondolt tartálya felrobbant, a közeliben kíváncsiskodó apróság arcát tűzcseppakkel szórta tele. Láttam a kis sebesültről -készült fotót: a felvételt akármelyik -harctéri riporter is készíthette volna. Igazi orvosi bravúr lesz, -ha a sebes-ült felnőtt korában már -nem fogja viselni az ostoba -baleset nyomait. Lám, a papírvékony alufólia-palackba zárt aerosoil-szelilem ha iktill:, lyukat üt a Föld ózonrétegén, de gyengébb pillanatában is képes arra, hogy az ellen forduljon, aki -létrehozta. Mostanság egyre gyakoribb,, hogy ártatlannak vélt használati itárgy-akról derül ki: alattomosan várnak arra a pillanatra, amikor bebizonyíthatják, „többek annál” mint amire a 'használati utasítás képesíti őket. Gázpalack robbanása -dönt romba fél utcákat, vegyszer mérgezettjeivel szirénázik a mentőautó, de fullaszt olajba tengert amúgy jámbor szándékú tankhajó. Csoda-e, hogy ilyen esetek hallatán az ember gyanakvóvá válik: -mondhatni a homo sapiens mind inkább elveszti bizalmát — cn-maga előtt. Így esik -meg, hogy a Trabant kiipu fogócsövét hajlamos vagyok egy -melllem- nek szegezett pisztolynak látni, és egyáltalán: a technika kihívását velem szemben folytatott egyszemélyes világháborúként élem meg. Eltűnődöm, imiikón-t éltünk az aerosol -nyomással kipréselt desodo-r előtt.. . Azt hiszem jól, — legalábbis ima -nem vagyunk jobban annyival, amen-y- ny-ilbe a fejünk fölött kilyukasztott ózonréteg befoltozása kerül majd, ha egyáltalán sikerül. A vegyszer? Hát persze, hogy nem lehet létezni nélküle — ma már. Mert a-z általa likvidálni -kívánt kártevők sem adják fel a létért va-ló küzdelmet: ügyeskednek, alkalmazkodnak, s végül a természet műhelyéből előlbb- uitóbb toxiinálló vértezet- ben kerülnek elő. Folyik hát az eszkaláció a -még erősebb vegyszer — s a néhány -generáció múltán -még méregtűrőbb kártevő között. Miközben az ember esendő szemlélő, és e növekvő veszélynek s-zá- n-an-dóan kiszolgáltatott. Olvasom a jegyzetet, és most -látom, hogy közhelyeknél -bolcsébbet -nem tudtam produkálni. Elmondom hát sokadszor azt, amit a szorongás -mondathat az emberrel: semmiképp nem jól van az, ha a fürdőszobát jelképes fegyverraikt árként kell számon tartani. És ha mér -itt állunk a világbéke kellős közepén — -kössünk valódi békét az értünk kitalált -technikával is. — pb —
