Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-07 / 81. szám

Hatodik országos reklámkonferencia — Szolnok SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989Április i. Bálint Ferenc a házigazda város nevében köszönti a konfe­rencia résztvevőit Cél: a piacképes teljesítmény ösztönzése Beszélgetős az elosztáspolitika jelenéről, jövőjéről Kovács Imrével, az MSZMP KB tagjával, a KB gazdaság- és szociálpolitikai osztályának vezetőjével Tegnap délután Szolno­kon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kezde­tét vette a Hatodik Orszá­gos Reklámkonferencia. A rendező Magyar Reklámszö­vetség nevében Nagy Péter főtitkár köszöntötte a zsúfo­lásig megtelt konferenciate­remben ülő hallgatóságot, valamint a nyitó plenáris ülés vendégeit és előadóit. Elsőként Bálint Ferenc, Szolnok város tanácsának el­nöke a rendezők nevében szólt arról, hogy megyénk­ben hagyományai és okai is vannak a reklám iránti ér­deklődésnek, hiszen itt meg­határozó ipari és mezőgaz­dasági üzemek működnek, amelyeket ugyanúgy érint vagy érinthet a gazdaság most folyó reformja, mint másokat. Az első előadó, dr. Spilák Ferenc kereskedelmi minisz­terhelyettes aktuális gazda­ságpolitikai kérdésekkel fog­lalkozott. Ezek között rész­letesen szólt a piac, az ex­portképesség, a gazdaságirá­nyítás, a KGST-kooperáció időszerű tennivalóiról. (A ta­nácskozást követően a mi­niszterhelyettes interjút adott lapunk számára, me­lyet tudósításunk végén köz­lünk). Másodikként dr. Zeller Gyula, a Pécsi Jannus Pan­nonius Tudományegyetem tanára tartott előadást a gazdaság és a reklám kap­csolatáról. ö sem térhetett ki a piac- szervezés szükségessége elől, azonban elmondta, hogy a piac csak alulról, a tisztes­séges partnerkapcsolatok mellett szerveződhet. A mar­keting és reklám szerepe már abban is jelentős lehet, hogy a külföldi tőke tétová­zását oldja, hiszen pár száz­millió dollár van a 280 lé­tező vegyesvállalatban, ami szerinte olyan csekély, hogy akár egyben is koncentrá­lódhatna. Kiemelte a tőzsde szere­pét, ami hazánkban sajnos kissé pejoratív fogalom, hi­szén csődök és spekulációk tapadnak a közvéleményben a tőzsde fogalmához, holott az nagyon is fontos informá­ciós centrum, értékítéletal­kotó helye a vállalatoknak, illetve ezáltal elősegíti a pénz, a tőke egészséges áramlását. Megdöbbentőek hazánk­ban az árkartellek, a mono­póliumok például azért, hogy az összes dohánygyár egy­szerre emeli a cigaretták árát, vagy például az összes téglaipari vállalat egyszer­re lép ugyanígy. Ez — sze­rinte — klasszikus árkartell, ami a tisztességtelen gazda­sági haszonszerzésre vonat­kozó törvények értelmében hazánkban is tilos. Mindez azért van, mert nincs piac, és sajnos ezt il­letjük mi szocialista jelző­vel, holott egyszerűen piac­hiányról kellene beszélni. A marketingmunkára tér­ve kiemelte, hogy annak színvonala függ a gazdaság színvonalától, azaz Nyuga­ton fejlettebb, mint mond­juk nálunk. De ez nem je­lenti azt, hogy itthon ne volna létjogosultsága, sőt éppen azért fontos, mert a marketing szemlélet nem azonos az értékesítési szem­lélettel. A marketing ugyan­is nem eladni akar, -hanem vevőket teremteni, és ez minőségi különbség. Ebben a feladatvégzésben viszont erőteljesen megnő a kom­munikációs eszközök szere­pe, elsősorban a helyi, ezért olcsóbb rádiós, televíziós technikák, vagy éppen a nyomtatott sajtó lehetőségei. Fontos, hogy szakembe­rek végezzék a vállalatok marketingmunkáját, hogy a vállalatok ne elzárkózzanak a nyilvánosság elől, hanem éppen keressék önmaguk megismertetésének lehető­ségeit. A reklámkiadások növekedtek ugyan az utóbbi időben, azonban egyrészt ez csak az inflációt ellensúlyoz­ta, másrészt az idegenforga­lom és a külkereskedelem részaránya volt a meghatá­rozó. A vállalati és újabban a politikai reklámigények minőségi kielégítése a szak­ma számára is komoly kihí­vást jelent. A jelenlegi kon­ferencia talán ilyen szem­pontból is egy „startpisztoly- dödrenés”-sel ér fel a szak­emberek számára. Ma szekcióülésekkel foly­tatja munkáját a konferen­cia. öt megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkárainak és osztályvezetőinek részvé­telével Szolnokon tájékozta­tót tartott az MSZMP KB gazdaság- és szociálpolitikai osztálya. A tanácskozás té­mája: az elosztáspolitika megújításának fő irányai. Az eszmecsere része volt annak a többmenetes vitasorozat­nak, amelynek során az ed­dig kidolgozott elgondolások majd végül koncepcióvá ér­lelődnek — várhatóan az év második felére. A jelenlegi elosztáspolitika sokak által vitatott és bírált terület. Egyre érezhetőbbek és feszítőbbek azok az ellent­mondások. amelyek felhal­mozódtak. Nem kétséges, hogy az elosztáspolitika kor­szerűsítésre szorul. Felvető­dik azonban, hogy időszerű-e új elosztáspolitikáról beszél­ni, amikor az elosztható for­rások rendkívül szűkek, és belátható időn belül azok is maradnak? A tájértekezlet után be­szélgetésre kértük Kovács Imrét, az MSZMP KB tag­ját. a KB gazdaság és szo­ciálpolitikai osztályának ve­zetőjét. Készségesen vállal­kozott, hogy a jelenlegi és a formálódó elosztáspolitikával kapcsolatos kérdésekre vála­szoljon. — Kérem, először jelle­mezze a jelenlegi elosztáspo­litikát! — Az elosztási rendszer mai gyakorlatának elvi alap­jai lényegében négy évtized­del ezelőtt, a társadalmi­gazdasági berendezkedés modelljével, a szocializmus akkori eszményképével össz­hangban alakultak ki. Az el­osztási viszonyok meghatá­rozója a munka szerinti el­osztás elve azt kívánta ér­vényre juttatni, hogy a meg­élhetés fő forrása a munka legy en. Társadalmi-politikai elvekből kiindulva a bére­zésben nagyfokú egyenlősdi alakult ki. A legfontosabb szociális, infrastrukturális feladatok ellátását az állam vállalta, az ilyen jellegű ki­adásokat a bér nem tartal­mazta. Viszonylag kiegyen­lített és alacsony bérszint alakult ki. miközben a szo­ciális — infrastrukturális el­látás költségeinek egy része fokozatosan a lakosságra terhelődött. A munka szerinti elosz­tást a társadalmi juttatások rendszere egészítette ki, amely jórészt szociális indí­tékú volt. A társadalom egyes tömegméretű szükség­leteit — például oktatás, egészségügy stb. — döntően centralizált jövedelmekből, intézményesítetten kívántuk kielégíteni. A későbbiek so­rán a pénz- és áruviszonyok térnyerésével módosult ki- szélesedett az elosztáspoliti­ka eszközrendszere, árnyal­tabbá váltak az elosztási vi­szonyok. Mindezek ellenére fokozódtak az ellentmondá­sok az elmélet és a gyakor­lat között. — Melyek ezek az ellent­mondások? — Csak a legfontosabba­kat sorolom fel. Nem sikerült kellő összhangot teremteni a gazdaság teljesítményei és az elosztási viszonyok kö­zött. Az elosztás gazdasági­gazdálkodói ösztönző szerepe alacsony hatásfokú, a munka szerinti elosztás elve követ- kezetlenül érvényesül, a bér­arányok eltorzultak. Nagy a szükségleti elvre épített el­osztási forma forrásigénye, ami pazarlással jár. A vi­szonylag kiegyenlített és szintjében alacsony bérek mellett a társadalom jöve- delmileg és vagyonilag je­lentősen differenciálódott. A felgyorsult árszínvonal-emel kedés és a vele iáró jövede­lem-átrendezés követhetet­lenné tette a társadalmi ha­tások áttekinthetőségét és megfelelő kezelését. A társa­dalmi egyenlőtlenség jelen­tős, a felzárkózás esélye romlott. Nagy az elmaradás a szélesen értelmezett infra­struktúra. szolgáltatások te­rületén. Röviden összegezve: sem a munka szerinti elosztás el­vét, sem a szociális indítékú elosztást, de az eszményein­ket sem tudtuk jól megvaló­sítani, illetve érvényre jut­tatni. — Az elmondottakból ki­derül, időszerű az elosztás­politika megújítása. De ho­gyan készülhet egy elosztás­politikai koncepció, amikor a pártnak nincs hosszú távú programja? — Hosszú távú nrogram valóban nincs, de a részte­rületeken folynak a munká­latok. amelyek körülbelül az év közepéig tervezetben ösz- szeállnak — ezek összegezé­séből formálódik ki a hosszú távú program. Az elosztás- politikai koncepció a gazda­ságpolitikai elgondolások fontos része lesz majd. — Mik a jövőbeni elosz­táspolitika kiinduló teltéte­lei — vagyis a tervezés tám­pontjai? — Piacgazdaságot kívá­nunk kiépíteni, önálló piaci szereplőkkel, a tulajdonlás reformjával. Ez megváltoz­tatja a gazdaság döntési-irá­nyítási rendszerét. Megszű­nik az utasítási, felkérési, leírási szabályozás lehetősé­ge. A kormány rendelkezé­sére álló gazdaságirányítási eszközök közvetett, a piacot áttételesen befolyásoló eszkö­zökre szorulnak vissza. Az elosztást illetően: a piaci fo­lyamatokban alakul ki a iö- vedelem elsődleges elosztá­sa. A változás alapvetően be­folyásolja az állami költség- vetés szerepét, jövedelem­centralizációs és újraelosztó szerepe radikálisan csökken. A költségvetés funkciói az állam közhatalmi feladatai­nak fenntartására, az ingye­nesnek minősülő közszolgál­tatások finanszírozására, a közvagyon működtetésére, az infrastruktúra fejlesztésé­re és az állami szociálpoliti­kára korlátozódnak. Több társadalmi-gazdasági feszültséggel is számolni kell. Például a társadalom jövedelmi-vagyoni helyzete tovább polarizálódik. Az életszínvonal, a fogyasztás néhány évig legfeljebb a mai szinten maradhat. Figye­lembe kell venni egyebek mellett még azt is. hogy a társadalmi munkaerőpoten­ciái csökken, folytatódik a lakosság elöregedése. — Nem lestett valami ró­zsás képet a jövőről! — A realitásokkal kell szá­molni, és nem a vágyak alapján tervezni. Felelőtle­nül nem lehet ígérgetni. Jó esetben is stagnálásra szá­míthatunk egy ideig. Ezen belül lesznek rétegek, akik jobban járnak — reméljük, körük egyre szélesedik. — Mi a formálódó új el­osztáspolitika célja és lé­nyege? —Az elosztáspolitika meg­újításának célja a tulajdo­nosi érdekeltségen alapuló piacgazdaságnak és az át­alakuló társadalmi-politikai rendszernek megfelelő el­osztáspolitika kialakítása. Kiemelt fontosságú az érde­keltség hatásfokának növelé­se, a lakosság lét- és szociá­lis biztonságának szem előtt tartása. A tervezett válto­zás lényege: a központilag, többségében adminisztratív eszközökkel vezérelt bér- és jövedelemelosztásról elmoz­dulni a szabályozott piac. a gazdasági törvények által meghatározott jövedelem­képződés és az ezzel össz­hangban álló elosztási rend­szer felé. Az elgondolásban nagyon lényeges, hogy a személyes teljesítményekkel arányban álljanak a jövedelmek — vagyis: aki többet teljesít, kapjon is többet. Azoknál viszont, akik önhibájukon kívül nem tudnak nagyobb teljesítményt kifejteni és hátrányos helyzetbe kerül­nek, belép a szociálpolitika. Tehát az elsődleges jöve­delmek keletkezésében, a jö­vedelemelosztásban az alko­tó munka, a piaci érték, a teljesítmény, a vállalkozás szempontjai dominálnak. Az újraelosztás egves folyama­taiban. a szociális szférában az igazságosság, a méltá­nyosság, a társadalmi szoli­daritás és biztonság kap el­sőbbséget. Az elosztáspolitika meg­újítása nyilván társadalom- politikai, ideológiai konflik­tusokkal is jár, ezekkel szembe kell nézni. Például a teljesítmény nem csak az el­végzett munka mennyiségét, minőségét, hanem a piacké­pességet, a vállalkozást és az azzal járó kockázatot is ma­gában foglalja. A tőkejöve­delmek pedig nem csak meg­tűrtek. hanem elismertek lesznek. — Mikor lép be az új el­osztáspolitikai koncepció? — Nem tudjuk még, mi­kor térhetünk rá. Attól függ hogyan alakul a gazdaság helyzete. Ha ott lassan lé­pünk, a mostani állami el­osztás tovább fog élni. Még egy megjegyzést. Ma még nem beszélhetünk új koncepcióról — csak formá­lódó, alakuló elgondolások­ról. A folyamatban lévő munkálatokat, a javaslatok kellő mélységű kidolgozását számos tényező akadályozza. Sok számításra is szükség van még, a részterületeken további vizsgálódásokra, elemzésekre. — Köszönöm a beszélge­tést. Berki Imre Nyilatkozik a miniszterhelyettes Dr. Spilák Ferenc keres­kedelmi miniszterhelyettest a plenáris ülés után kér­tük, válaszoljon a Néplap kérdéseire. — ön az előadásában ki­emelte a piac fontosságát. Nálunk még ilyenről csak korlátozott mértékben be­szélhetünk. Vajon hogyan jön a képbe, mi a szerepe a reklámnak? — Nézze, szerintem va­lóban intenzívebb a rek­lámtevékenység a fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban, azonban ná­lunk, a gazdasági szerke­zetátalakítás kapcsán pár­huzamosan alakulnak ki a kényszerítő feltételek ah­hoz, hogy ebben is növel­jük a színvonalat. Másrészt azt se feledje el, hogy a magyar áru, idegenforga­lom reklámja ma is fontos és élő, hiszen évente 14 millió külföldi fordul meg nálunk. Ha az importot li­beralizáljuk, és már negy­ven százalékát liberalizál­juk, akkor a reklámnak itt is megvan a szerepe, azaz a magyar vállalat érdeke, hogy a külföldi cégekkel versenyt tudjon tartani. Ehhez reklám kell, okos, jó piacérzékenységű pro­pagandaszakemberekkel kitalál tan. — Beszéljünk egy olyan kérdésről, ami nem túl jó reklám most a kereskedel­mi minisztériumnak sem. Ez az április 8-án érvény­be lépő új vámszabályozás. Önök társszerzők ebben a Pén zü gyrni n is ztéri ummal. — Engedje meg, hogy pontosítsam. Mi nem va­gyunk társszerzőik, mivel az intézkedéssel a keres­kedelmi minisztérium nem értett egyet. — Igen, de ettől függet­lenül a kereslet-kínálat ed­digi egyensúlyát úgy-ahogy biztosító magánimport fel­tételei jelentősen romlanak. Nemcsak a hűtőládáké, ha­nem a számítógépeké is, noha ez utóbbiaknál a ko­rábbi vámrendelkezések egyre kedvezőbb feltétele­ket vezettek be. Most eh­hez képesti a visszalépés. — Kétségtelen így van, azonban a kereskedelem egyet tehet, hogy megpró­bálja az importot úgy fo­kozni, hogy itthon is ver­senyképes áron lehessen hozzájutni a ma még hi­ánycikknek számító termé­kekhez. Ennek feltétele, hogy a külföldi gyártótól közvetlenül vásároljon a magyar kereskedő, s így olyan belföldi ár legyen, kialakítható, ami a fo­gyasztóknak is megfelelő. — Ennek elfogadásával, ön meg tudja-e mondani, mikor szűnnek meg az el­látási gondok például hű­tőládákból vagy számító­gépből? — Én úgy vélem, hogy két hónap múlva a keres­let és a kínálat egyensúlya helyreáll a belföldi piacon. Sz. P. Nemcsak lakások, hanem közintézmények épületeinek épí­tésénél is terjed a tetőtér beépítése; a régi épületek padlás­terének átalakítása, ahol kényelmes, világos irodák alakít­hatók ki. Felvételünk Jászberényben a Jászsági Áfész-köz- pontban készült, ahol a közelmúltban alakítottak ki a tető­tér beépítésével irodákat. (Fotó: K. É.) Dr. Spilák Ferenc nyitó elő­adását tartja

Next

/
Thumbnails
Contents