Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-29 / 99. szám
6 HSagazm Három óven ót vizsgálták helyzetét a telepUláskutatók A Tiszazug ma, holnap és holnapután? Tények, következtetések, kiút A Tiszazug Szolnok megye — és az Alföld — olyan elmaradott térsége, amelynek ez a minősítő jelzője szinte valamennyi mérhető összetevőjében jelen van — olvasom a Tiszazug kistérségi problémái című összefoglaló vitaanyagban, amely az MTA Regionális Kutatások Központja Kecskeméti Településkutató Csoportjának munkája. Három éven keresztül vizsgálták azt az 521 négyzetkilométernyi területet, ahol Szolnok megye népességének 7,1 százaléka, 32 ezer ember él. A vizsgálat kezdetekor a kiindulópontokat, majd most, annak végeztével a helyi tanácsok vezetőivel vitatták meg a megállapítottakat és keresték a kiutat. E cikk első részében nagyrészt e kutatás eredményeiből idézünk. A tehetséges gyerekek felkarolását segíthet né a nyolcosztályos gimnázium megteremtése Jt A Tiszazug elmaradottsága történelmi léptékű. Földrajzi helyzete — természeti, gazdasági adottságait, a településhálózatot tekintve — bonyolult, összességében kedvezőtlen. Mindezek eredményeképpen a Tiszazug az országnak egy olyan belső perifériája, amely négy megye határán — Báes-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok — a megyeszékhelyektől és a hagyományos ellátóközpontoktól nagyobb távolságra fekszik. A számításba jövő regionális központok — Szeged, Debrecen — vonzásterének is a perifériáján helyezkedik el. A környező kisvárosokkal kapcsolata — Szarvas, Szentes, Csongrád, Tiszakécske — alig összehangolt. Városára, Kunszent- mártonra is ugyanez az időbeni megkésettség jellemző, éppen ezért kistérségformáló szerepe egyelőre gyenge. A tanulmány — mintegy megelőlegezve a végső következtetést — leszögezi: a a Tiszazug mai elmaradottsága tehát történeti; a tájból önmagából fakadó és a kívülről eredeztethető okok és következmények együttes hatásával magyarázható, így külső — központi — források, lehetőségek nélkül sem megújulni, sem helyzetét stabilizálni nem képes. Részletesebben: a terület nem biztosítja az ott élők munkaerejének újratermelését, szabadidejének eltöltését, aktív pihenését. Mindezek csak céltudatos és ösz- szehangolt fejlesztéssel teremthetők meg. A mezőgazdaság természeti feltételei sincsenek kihasználva, mert a folyószabályozásokat követő vízrendezési munkák hiányosságai miatt nagy a belvízveszély. Körülbelül 25 ezer hektáron volna szükség komplex meliorációra. A művelt terület 40 százaléka rossz vízgazdálkodású. Ám a természeti feltételekhez alkalmazkodva jobban ki lehetne használni a szőlő- és gyümölcstermesztést. A népesség 1949 óta gyorsuló ütemben fogy. Ma pontosan annyian élnek a Tiszazugban, mint 120 éve. Nagy kárt okozott a mező- gazdaság kollektivizálása, az egyéni paraszti gazdálkodás lekicsinylése. Elmaradt a vidék megfelelő mértékű iparosítása. Több. mint negyedszázada kevesebben születnek, mint amennyien meghalnak. A falvak népe elöregedő. Csupán három községből — Csépáról, Tiszasasról és Ti- szaugról — harminc év alatt 5 'ezer ember vándorolt el az ország 270 településére. Az ötvenes évek elhibázott agrárpolitikája. a hetvenes évek tanácsi összevonásai — amelyeknek következtében jónéhány település elvesztette önállóságát — azt is eredményezte, hogy a falvak népe elvesztette saját sorsa irányításába vetett hitét is. Az ott lakók iskolázottsági színvonala a megyei átlagnál alacsonyabb. Óriási a hiány diplomásbél, a felnőttek alig több, mint egytizede végzett középiskolát. A foglalkoztatás legjellemzőbb motívuma az ingázás. Az aktív keresők egyharma- da eljár dolgozni. Ebből következően a foglalkoztatási gondok várhatóan növekedni fognak. Az elvándorlás a közeljövőben nemigen lesz megállítható. A kutatók véleménye szerint az ezredfordulóig további ötezer fős népességcsökkenés várható és gyorsul az elöregedés. A gazdasági bázist tekintve létezik-e kiút? A mező- gazdaság korszerűsítése és az új vállalkozási formák lényegesen javíthatják a terület gazdasági lehetőségeit. Érdekes megállapítás, hogy a háztáji- és a kisegítő gazdaságokban, illetve az egyéni gazdaságokban — becslések alapján — jóval magasabbak a jövedelmek, mint a megyei átlag. Ez már jó kiinduló pont. Az üdülés — mint gazdasági bázis — Cserkeszőlőt kivéve jórészt esetlegesen fejlődik. így hatása mindeddig csupán közvetetten jelentkezett a foglalkoztatásban. a települések fejlődésében Ugyanakkor tény, hogy csaknem tízezer zártkert, hobbikért, üdülő, pihenésre használt falusi ház is megtalálható a Tiszazugban. Az érdeklődés növekvőben. A fő vonzerőt Cserkeszőlő gyógyvize, a Tisza- és a Körös-part, az ártéri erdők, a homokpartok és a tiszakürti arborétum jelenti. A baj az, hogy rosszak az utak, hiányos a töVnegközle- kedés, és hiányoznak azok a tervek, amelyek a települések üdülőfalu jellegét volnának hivatottak szolgálni. Bár némileg javultak az oktatás és az egészségügy feltételei, súlyos problémát jelez, hogy a pedagógusok egytizede képesítés nélküli. Ez kétszerese a megyei átlagnak. A fő kérdés: képes lesz-e a Tiszazug népessége, társadalma újrafogalmazni „mitudatát”. számolva a jelenlegi helyzettel, megtalálni a kiutat. Ki tudja-e használni a természeti környezet nyújtotta két lehetőséget? Mo- dernizálódhat-e a mezőgazdaság úgy, hogy az egyéni vállalkozókedvet bekapcsolják a nagyüzemek áramköreibe? Lesz-e más munkalehetőség? Akár mennyiségi alapon is olyan hatékony ipar — kisipar, kisvállalkozás, társulás —. amely szerves részévé válik a terület gazdaságának és magával hozza az ipari kultúra tényleges megteremtését? Megál- líthatók-e — az előbbi kérdésekre adott pozitív válaszok esetén — a kedvezőtlen demográfiai folyamatok? A vizsgálat néhány eredménye. tanulsága arra mutat, hogy — a külső tényezőktől eltekintve — van esély a pozitív válaszokra! Előremutató jel —. a viszonylagos megkésettség ellenére — Kunszentmárton várossá válása, Cserkeszőlő páratlan fejlődése, Tiszakürt valóságos székhely községgé válása. és folytathatnánk. További haladás akkor következik be, ha a Tiszazug tíz települése nem egymás ellen, egymásnak szinte kárára akar fejlődni, hanem átgondolt és egészségesen működő kistérségi terület- és településfejlesztési politikában egyesíti erejét. Igaz, erre ma még nincs példa a magyar területpolitika gyakorlatában!. Mindezen megállapítások, kutatási eredmények tudatában ültek össze nyolc nappal ezelőtt a települések tanácselnökei, hogy a szociológusokkal együtt tisztázzák a (tisztázandókat és keresnék, együtt a továbblépés lehetőségeit. A megyei tanács tervosztálya —, amely annak idején a Tiszazug komplex kutatását megrendelte — hívta össze a tanácskozást a Tiszakürtre. Adalékokat hallottunk, s jól kitapintható kiútkereső szándékokat tapasztaltunk. Laskai István tiszasasi tanácselnök szerint nem igaz, hogy az emberek ne kívánnák vissza a földet! Elsősorban nem a tulajdonosi szemlélet miatt, hanem, hogy meg. tudjanak élni. A hozzászóló leszögezte: nem a termelőszövetkezetek, nem a nagyüzemek ellen beszél, hanem azok egyeduralma ellen! Vidéken nincs olyan szolgáltató iparos, aki csupán a szakmájából meg tudna élni. Ám h^ termel is — saját családjának, sőt piacra — már szívesen marad. Az értelmiség letelepítésének szükségességéről szólt Györgyi Lajos, a kunszentmártoni tanács vb titkára. Javasolta olyan közös alapítvány létrehozását, amely az értelmiség letelepedését segítené. A kultúrálódásra — a politikai kultúrára is — igenis van igény, a demokráciát is ezután kell megtanulni. Miről gondolkozzanak? Például népfőiskoláról, nyolcosztályos gimnáziumról, amely megoldhatná a tehetséges gyermekek művelését, a települések érdekszövetségéről, amely minden tényezőre kiterjedhetne. Ilyen lehet az infrastruktúra közös fejlesztése — hírközlés, gáz, közlekedés stb. —, a kulturális viszonyok emelése. A helyi elképzelések nagyjából megegyeznek azzal a javaslattal, amelyet — kiinduló elgondolásokként — a megyei tanács tervosztálya készített a Tiszazug fejlesztésének távlatairól. Némi alapot nyújt, hogy a települések többsége kiemelten támogatott. Az infrastruktúra fejlesztése megevorsuU. Megkezdődött az üdülőtelkek kialakítása, a tiszai szabadstrandok fejlesztése. Elkészült az áttekintés a térség egészére, a tanácsi gazdálkodáson belül az együttműködés lehetőségeinek vizsgálatára, továbbá e tájra is kiterjed a megye elmaradott térségei fejlesztésének távlati programja. A megyei és a helyi erők összefogásán alapulhat csak az a fejlesztés, amely tartósan megadhatja a felzárkózás és a fejlődés esélyeit. A mezőgazdaságban már történtek kísérletek, amelyeket érdemes továbbfejleszteni a hagyományos kultúrán alapuló kistermelés kedvezményezésére. A falusi turizmust fejlesztendő számításban jöhet banktőkés bevonása. És még egy nagyon lényeges kérdés: a Tiszazug a megyék közötti együttműködés gyakorlati megvalósításának mintája lehet! Kérdés most már az, hogyan éljenek együtt mai helyzetükkel, hogyan emész- szék meg 4 diagnózist az ott élők? Ök a hibásak? Ök az elmaradottak? Nem! Számtalan kedvezőtlen tényező együttes hatása Eredményezte a mai helyzetet. A kiutat ott helyben, egymással ösz- szefogva kell megtalálni! És az ötleteket menedzselni. Együttes kívánság a tiszazugi települések szövetségének létrehozása; egy olyan menedzser-szervezet megalakítása, amely e célok szolgálatában áll. Egri Sándor A háztáji és kisegítő gazdálkodás hozzájárul hat a nép anyagi helyzetének javulásához. Tizenkét „maszek” tehén Nagyréven. A tiszaugi Tisza-híd, kapcsolat Rács-Kiskun megyével. A Tiszazug a megyék közötti együttműködés mintája lehet. Javítandók a közlekedés feltételei
