Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-27 / 97. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. ÁPRILIS 27. 3 Közös érdek az egyuttmukodes szelesitese Állami 6a egyházi vezetők találkozója Évek óta gyakorlat, hogy a megyei tanács vezetése rendszeresen találkozik az egyházak képviselőivel. Ilyen alapon nem volt újdonság a tegnapi eszmecsere, amely a megyei tanács épületében zajlott le — egy kiegyensúlyozott, folyamatosan fejlődő kapcsolat állomásaként fogható fel. Már a gyülekezés során kiderült: a résztvevőknek nem kell bemutatkozniuk egymásnak. Az eszmecserét mindvégig a közvetlenség, a kötetlenség — időnként még a humor is —, a korrekt hangvétel és az őszinte együttműködési szándék jellemezte. A házigazdák nevében Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke üdvözölte a megjelenteket. A tanácselnök először a megye helyzetéről tájékoztatta az egyházi vezetőket. Kiemelten szólt néhány kérdésről, mintegy érzékeltetve ezzel az együttműködés újabb területeit is: a népesség alakulásáról, a foglalkoztatás helyzetéről, a jövedelmi viszony ökról, a szociálpolitikai törekvésekről. Az egyházakkal kialakult viszonyt rendezettnek, megnyugtatónak minősítette, ami jó alap az együttműködés további elmélyítésére. Az egyházi vezetők egyetértésüket fejezték ki a kölcsönös kapcsolatok helyzetét illetően. Olyan gondot nem említettek, amely a jó viszonyt tartósan terhelné. A hozzászólásokból azonban kiderült: vannak még országosan is rendezetlen 'kérdések. Ezek egy része az állami támogatásokkal függ össze. Nagy Kálmán egyház- megyei református esperes Karcagról elmondta, hogy az egyházak szolgálatának élettere bővült, de dologi akadályok merülnek fel — konkrétan említve épületgondjaikat. Dr. Laczkó Béla prépost, kerületi esperes Törökszentmiklósról szóvá tette, hogy az egyházi temetők fenntartására nem kapnak támogatást, a nem műemlék templomokat is saját erőből kell fenntartani. Az iskolai hitoktatást is többen szóba hozták. Farkas Mátyás jászberényi apát konkrét javaslatot is tett a beiratkozás időpontjára. Elismerően szóltak az egyházi vezetők a kórházakban kibontakozó lelki szolgáltatásokról. Barotai Imre kanonok a szolnoki, Perjést Sándor református egyházmegyei főjegyző a mezőtúri kezdeményezéseket méltatta. A közélet, a politikai élet kérdései is foglalkoztatták a meghívottakat. Kocsis Attila, a berekfürdői Megbékélés Háza igazgató lelkésze például a megyei pártértekezlet felől érdeklődött. Wladár Antónia szolnoki metodista lelkész a környezetvédelem helyzetével foglalkozott. Többek részéről elismerő szavak hangzottak el a HNF munkájáról. Az eszmecsere végén Mohácsi Ottó válaszolt a felvetésekre. Ígéretet tett arra, hogy az említett anyagi, tárgyi kérdéseket a tanács ál fogja tekinteni. A résztvevők a tanácskozás után a Galériában megtekintették a grafikai kiállítást, majd a Damjanich Múzeumiba látogattak. BI. Kiváló boltok, áruházak, vendéglátó egységek Tavalyi munkája alapján százötvennyolc üzlet, áruház, étterem nevezett abba a megméretésbe, amely után a legjobbak kiváló címet’ kaphattak. Természetesen az értékelésben döntő szerepet játszott, hogy a vásárlók milyennek ítélik az elismerésre, kitüntetésre javasolt üzletet, de a fogyasztók megyei tanácsa tagjaiból alakult értékelő bizottság az állami, a kereskedelmi, illetve a líojáj-ellenőrzéseket is alaposan figyelembe vette. Mindezen szempontok mérlegelése utón a szigorú „zsűri” a benevezettek közül hetvenhetet talált alkalmasnak a cím odaítélésére. A Fogyasztók Kiváló Boltja címet kapta: a Karcag és Vidéke Áfész 113. sz. kultúrcikkboltja, Kunmadaras; 117. sz. leértékelt áruk Ibolt ja, Kunmadaras; 106. sz. vegyes-élelmászer- boltja, Kunmadaras; 50. sz. gyermek ruha'bol t ja, Karcag; 56. sz. könyvesboltja, Karcag; 59. sz. háztartási boltja, Karcag; 23. sz. húsboltja, Karcag; 22. sz. élelmiszerboltja, Karcag. Az Egyesült Jászsági Áfész 104. sz. élelmiszer- vegyeslboltja, Jászfényszaru; 322. sz. iparcikkbalt ja, Jásztelek; 302. sz. könyv-zene- műboltja, Jászberény. A Közép-Tiszavidéki Áfész 10. sz. háztartási boltja, Albádszalók; 12. sz. vegyes-élelmiszerboltja, Albádszalók; 3. sz. ve gyesélelmiszerboltja, Kunhegyes; 2. sz. kultúrcikkboltja, Kunhegyes; tiszaburai vegyes-élelmiszerboltja. A Fegyvernek és Vidéke Áfész vas-műszaki boltja, Fegyvernek; csemegeboltja, Fegyvernek. A Kisújszállási Szövetség Áfész 14. sz. élelmiszerboltja, Kisújszállás; 5. sz. élelmiszerboltja, Kisújszállás;. 21. sz. könyvesboltja, Kisújszállás; 35. sz. élelmiszer- háztartási boltja, Kenderes; 39. sz. élelmiszerboltja, Kenderes; 41. sz. tüzelő-építő- anyagtelepe, Kenderes; 36. sz. vegyes-élelmiszerboltja, Kenderes. A Kunszentmárton és Vidéke Áfész tejbisztrója, Kunszentmárton; 109. sz. élelmiszerboltja, Kunszentmárton; iparcikkboltja, Ti- szasas; élelmiszerboltja, Ti- szasas. A Tiszafüred és Vidéke Áfész 66. sz. ruházati boltja, Tiszaszentimre; 10. sz. illatszerboltja, Tiszafüred; 35. sz. oipőboltja, Tiszafüred. A Jászapáti és Vidéke Áfész 104. sz. élelmiszerboltja, Jászapáti; 224. sz. kultúrcikkboltja, Jászla- dány; 203. sz. élelmiszer- boltja, Jászladány. A Mezőtúr és Vidéke Áfész 21. sz. játék-ajándék- boltja^ Mezőtúr; 30. sz. könyvesboltja, Mezőtúr. Az Ideál Kér. Váll. Szolnok 401. sz. Hattyú Divatüzlete, Mezőtúr; a Szolnok Megyei Élelmiszer Kér. Váll. 555. sz. illatszerboltja, Karcag; az Of ötért Vállalat Budapest 93. sz. optikai szaküzlete, Szolnok; az Ideál Kér. V. Szolnok 520. sz. ifjúsági munkaruházati boltja, Kisújszállás. A Törökszentmiklós és Vidéke Áfész vegyes-élelmiszerboltja, Kuncsorba; 21. sz. vegyesboltja, Törökszentmiklós. A Tiszaföldvár és Vidéke Áfész 20. sz. vas-műszaki boltja, Tiszaföldvár; 2. sz. vegyesboltja, Tiszaföldvár; 33. sz. ruházati 'boltja, Tiszaföldvár; 47. sz. tüzelő- és építőanyag-telepe, Cibakháza. Kiváló Áruház lett: a Karcag és Vidéke Áfész 101. sz. ABC áruháza, Kunmadaras; a Jászsági Áfész 300. sz. ABC áruháza, Jászberény; 301. sz. ABC áruháza, Jászberény; 324. sz. ABC áruháza, Jásztelek; a Szolnok és Vidéke Áfész 105. sz. Bőség ABC áruháza, Szolnok; a Szövetség Áfész 17. sz. ABC áruháza, Kisújszállás; 30. sz. általános áruháza', Kenderes; a Tiszafüred és Vidéke Áfész Tisza I. áruháza, Tiszafüred; Tisza II. áruháza, Tiszafüred; 67. sz. ABC áruháza, Tiszaszentimre. A Kunszentmárton és Vidéke Áfész ABC áruháza, Csépa; a Szolnok Megyei Élelmiszer Kér. Váll. 300." sz. ABC kisáruháza, Török- szén tmi kiás; a Gólya ABC áruház, Szolnok; 71. sz. ABC kisáruháza, Szolnok; 5. sz. ABC áruháza, Szolnok; a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész 6. sz. ABC áruháza, Tiszaföldvár. Kiváló Vendéglátóipari Egység kitüntetésben részesült: a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Omnia eszpresszója, Szolnok; Hotel Berettyó, Mezőtúr; Szegfű eszpresszó, Mezőtúr; Grill ételbár, Mezőtúr; Bohém cukrászda, Mezőtúr; Újvárosi falatozó, Mezőtúr. A Mezőtúr és Vidéke Áfész Diófa étterme, Mezőtúr; Körös Bisztró, Mezőtúr. A Karcag és Vidéke Áfész 30. sz. gyermekétkeztetési konyhája, Kunmadaras; a Közép-Tiszavidéki Áfész 1. sz. diák-napközi konyhája; a Jászberényi Hűtőgépgyár Gólya napközis konyhája; a Törökszentmiklós és Vidéke Áfész Park étterme, Törökszentmiklós; a Tiszafüred és Vidéke Áfész 5. sz. eszpresszója, Tiszafüred, valamint a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész 3. sz. napközi- otthonos óvodai konyhája, Cibakháza. Ami a pénztárcánkba kerii A Központi Statisztikai Hivatal 1963 óta ötévenként 15—25 ezer, véletlenszerűen kiválasztott háztartás jövedelmi adatait gyűjti össze. A legutóbbi, 1987-rc vonatkozó adatfelvételre támaszkodva ismertetjük a legfontosabb Szolnok megyei tapasztalatokat. Helyünk a megyék között A megyénkben 1987-ben az egy főre jutó havi mintegy 5200 Ft személyes jövedelem az országos vidéki átlaggal közel azonos összeget tett ki, de a budapestitől tizenöt százalékkal elmaradt. Jövedelmi helyzetünk az ország megyéi között változatlanul közepesnek tekinthető, de az Alföld megyéi közül csak Csongrád előzött meg bennünket. A helyünket több tényező határozta meg. A jövedelmi viszonyok egyik legfontosabb összetevője, az átlagkereset tekintetében elmaradtunk az országos vidéki átlagtól, annak ellenére, hogy az az alföldi megyék között a legmagasabb volt. Lényegében az országos vidéki átlagnak felelt meg a keresőkeltartottak és az inaktív háztartások hányada. Szolnok megye viszonylag kedvező pozícióját elsősorban a kisgazdaságokból származó megás jövedelemnek köszönheti, hiszen ebben a sorrendben az első nyolc megye közé kerültünk. Megyénkben a lakosság egy főre jutó személyes no- mináljövedelme 1977 és 1987 között 135 százalékkal nőtt, miközben a fogyasztói árak közel a duplájukra emelkedtek. Általában ismert, hogy a személyes rendelkezésű jövedelmek munkából és pénzben! társadalmi jövedelmekből származhatnak. E forráA nomináljövedelmek igen jelentős, és háztartásonként is eltérő mértékű növekedése miatt a népesség jövedelmi színvonal szerinti összetétele 1977 óta megváltozott, és nőttek a különbségek. A családonkénti differenciáltság eléggé szélsőségessé vált. A legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmű népesség jövedelme között 1987- ben 4-szeres, tíz évvel korábban csak 3-szoros különbség mutatkozott. A megyében 1987-ben a társadalmi minimum alatt élőik aránya 21—22 százalék volt, és számuk több mint 90 ezret tett ki. Ezen belül mintegy 50 ezer személy (a népesség 11—12 százaléka) élt a létminimum alatt. Döntő többségük kisnyugdíjas, sokgyermekes és pályakezdő fiatal család. Tudnunk kell, hogy a társadalmi minimum olyan összegű jövedelem, amely az alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésén túl lehetőséget nyújt a társadalmi- gazdasági fejlettség jelenlegi szinltjén. kialakult javaknak szerény, de még elfogadható mértékű és színvonalú fogyasztására, feltételezve, hogy a család már lakással rendelkezik. A létminimum pedig az előbbinél alacsonyabb összeg, amely csak a folyamatos életvitellel kapcsolatos igény szerény, alapvetőnek minősülő szükségiesokat tekintve a jövedelmek összetétele tíz év alatt valamelyest módosult, mivel az utóbbi értéke 2,6-szeresére, aránya pedig tizenkilenc százalékról huszonegy százalékra nőtt. A pénzbeni juttatásnak számító nyugdíj, táppénz, gyed, gyes, családi pótlék, ösztöndíj, segély közül szinte mindegyik összege jelentősen növékedett. Az elmúlt évtizedben a munkából származó pénzbevételek eredete is jelentős mértékben megváltozott. Az alkalmaztatásból származó jövedelmek hányada 62 százalékról 57 százalékra esett vissza, ugyanakkor a nem mezőgazdasági önálló tevékenységből eredő pénzösszeg aránya 2 százalékról 10 százalékra nőtt, ami jelzi a kisiparosok, kiskereskedők stb. tevékenységének jelentősebbé válását. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekből és a háztáji gazdaságokból származó jövedelem hányada (13, illetve 18 százalék) alig módosult. 1987-ben a háztáji és kisegítő gazdaságok adták a nagyüzemi parasztság és az inaktív keresők pénzbevételeinek több mint 1/4-ét, a kisáru termelőkének pedig több mint 1/3—át. Nem mező- gazdasági önálló tevékenységből származottt a jövedelem több mint fele a k isáru - termelő és 39 százaléka az egyéb vegyes összetételű háztartásoknál. tek kielégítésére nyújt lehetőséget. Ugyanakkor a havi 8200 Ft-nál több egy főre jutó jövedelemmel 1987-ben közel 50 ezren rendelkeztek, ez a népesség lí—12 százalékát képezte. Egyötöd részük munkás, 15 százalékuk értelmiségi családok közül került ki. Más vetületben: e személyek több mint fele 2-3 tagú háztartásban lakott, vagyis többségükben gyermektelen vagy egy gyermeket nevelő családok tartoztak ide. A két alapvető osztályhoz, vagyis a munkásosztályhoz és a nagyüzemi parasztsághoz tartozó családok nomi- náljövedelme tíz év alatt közel azonos ütemben növekedett, és lényegében egymáshoz hasonló nagyságú maradt. A szellemi háztartásoké 1987-ben 40 százalékkal, a kisárutermelő háztartásoké pedig száz százalékkal múlta felül a munkásosztályét. Az aktív keresőkkel nem rendelkező úgynevezett inaktív háztartások fokozatos felzárkózását is meg lehetett figyelni. Egy főre vetítve jövedelmük ugyanis tíz év alatt 25-szeresére nőtt, és helyzetük a megyei átlaghoz mérten 80 százalékról 85 százalékra javult, illetve a munkásháztartások . átlagjövedelmének már 93 százalék kát érték el. Ennek okai közé tartozik elsősorban, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők (járadékosok) fokozatosan kihalnak, illetve hogy a később nyugállományba vonulók lényegesen magasabb nyugdíjjal rendelkeznek. Továbbá a háztáji termelésben is fokozottan részt vesznék. Ugyanakkor e réteg tekinthető — különösen az életkorból adódóan — a legdifferenciáltabbnak, mert a legidősebbek többsége az emelés ellenére is szerény nyugdíjjal rendelkezik A családi jövedelmekben meglévő további differenciáltságot főképpen az eltérő gyermekszámban kell keresni. Ezt jelzi, hogy azoknál az aktív háztartásoknál ahol három vagy több 19 éven aluli gyermeket neveltek, az egy főre vetített jövedelem 1987-ben mindössze 48 százalékát tette ki azon háztartásokénak, ahol nem volt ilyen eltartott. Az egy és a két kiskorú gyermekkel rendelkezők átlagjövedelme viszont közeledett a gyermektelenekéhez. E családok jövedelmi helyzetének viszonylagos javulása összességében nem a pénzbeni társadalmi juttatások emelkedéséből származott, hanem elsődlegesen a főmunkaidőn túli munkavégzés növekedése eredményezte. Megyénkben a 3 és több- gyermekes családokhoz tartozó személyeknek mintegy 3/4 része a társadalmi mm:- mum alatt élt. A kétgyermekes családok 1'4-énél is hasonló a helyzet. Ugyanakkor magas jövedelműnek számit a megyében a gyermektelen családokban élőik mintegy 1/4-e. A viszonylag magas jövedelműek között két és többgyermekes családok tagjai alig találhatók. Számottevő — nagyrészt az előbbiekkel is magyarázható — jövedelmi különbségeik mutatkoztak a háztartások taglétszáma szerint, mivel itt nemcsak a kiskorú gyermekek száma, hanem a többi családtag is befolyásoló tényező. Például a 6 és több tagú aktív keresős háztartásokban az /égy főre jutó személyes jövedelem mindössze 42 százaléka volt az egyedülélőkének. Amíg a jövedelmi színvonal 1977-ben a községekben a városokénak 93 százalékát sem érte el, addig 1987-ben már 2 százalékkal meghaladta azt. Elsősorban a falvakban élő inaktív (főként nyugdíjas) háztartások jöveteimé szárnyalta túl a városokban élők azonos rétegéét, összefüggésben azzal, hogy itt jelentősebb a mezőgazdasági kisüzemi termelés. A városi népességnek 1 '4- e, a községinek pedig közel 1/5-e élt a társadalmi minimum alatt. Ugyanakkor fejenként 8200 Ft feletti jövedelemmel rendelkezett a városok lakosságának 14 százaléka, míg a községinek 1/10-e. összefoglalásként elmondható, hogy a lakosság jövedelmi helyzete az elmúit tíz évben lényegesen változott. A differenciálódás tovább tartott, nem elsősorban _az egyes osztályok és rétegek között, hanem az egyének és a családok szintjén. Dr. Végső Zoltán a megyei Statisztikai Hivatal főmunkatársa Növekvő egyenlőtlenségek A Mezőföldi Állami Erdő- és Vadgazdaság so- ponyai vadfeldolgozó üzemében megkezdték az éticsiga begyűjtését és átvételét. Az üzemből az idén mintegy 300 tonna csigát szállítanak török és görög megrendelésre. (MTI fotó: Kabáczy Szilárd) i Mohácsi Ottó tájékoztatóját tartja ft szándék kölcsönös
