Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)

1989-04-24 / 94. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. ÁPRILIS 24. 3 Politikai nagygyűlés a szolnoki sportcsarnokban (Folytatás a 2. oldalról) ben még nincs állásfoglalás. Ha meghatározott irányban formálódik a politikai gon­dolkodás, akkor lehet értel­me a kongresszusnak, mert a szintézis szerepét töltheti be. Miért változtatják a ve­zetők a véleményüket. A vé­lemények változása termé­szetes, fontos, de nem mind­egy, hogyan hajtja végre az illető véleményének megvál­toztatását — az a jó, ha szembenézve önmagával, „kikínlódva” változtat. Miért maradt ki a Politikai Bi­zottságból Berecz János és Lukács János? Csehák Judit és Szabó István kikerülésé­nek nincsenek politikai okai. Lukács János már korábban pályázott a fél éve felmen­tését kérő Gyenes András helyére. Berecz János tehet­séges, felkészült politikus. A jelöltek listájára nem került fel a neve. Az utóbbi évek­ben Berecz János néhány cselekedetét bírálat érte — az írószövetséggel kapcsola­tos akció, a sajtóirányítás és mások. Helyes volt a pártból kizárlak napokban történi visszavétele? A kizártak visz- szavétele elvi alapokon he­lyes mert ilyen alapon hely­telen volt kizárásuk. Más kérdés, hogy ők vállalják-e a párttagságot. A nyugdíjakat lehetne-e emelni többel, mint száz forint? A nagyobb emelésn*k jelenleg nincs rneg a fedezete. A Szabó Istvánhoz intézett kérdések és válaszok közül: A Magyar Nemzet tudósítója miért nem vehetett részt a legutóbbi NEB-ülésen? Min­den szervezet önállóan dönt a nyilvánosság ügyében, ter­mészetesen ennek felelőssé­gét is vállalva. Lehetnek olyan kérdések, amelyben zárt ülést kell tartani, persze az akkor legyen valóban zárt. Személyes véleményem: a NÍEB elnöke helytelenül döntött és kellemetlen hely­zetbe hozta ezzel a résztve­vő újságírókat is. Igazsá­gos-e, hogy a pártapparátus­ból kikerültek vezető beosz­tásba mentek. A kikerült emberek pályázat utján ju­tottak álláshoz, az elhelyez­kedéshez nem kértek segítsé­get. Mi a véleménye a NEB nyilvánosságra kerülő vizs­gálatáról? A Tabán kérdése és más ügyek nyilvánvalóan feszítik a lakosságot. Ezért kezdeményezte a vizsgálatot a megyei pártbizottság. A té­nyeket természetesen először a városi tanácsnak kell meg­tárgyalnia, a megyei pártbi­zottság pedig rövid időn be­lül levonja a politikai követ­keztetéseket. Elképzelhető-e, hogy a megyei pártbizottság titkára társadalmi munká­ban lássa el funkcióját? Igen, lehetséges! A folyamat in­tézményi, üzemi szinten megkezdődött, egy városi pártbizottság esetében is ilyen megoldás vetődött fel. Tehát a megyei első titkár esetében elképzelhető, a tit­károknál viszont már kevés­bé. Németh Lászlóhoz intézett kérdés: milyen alternatív szervezetek vannak Szolno­kon. Válasz: MDF, Független Kisgazdapárt, Münnich Fe­renc Társaság, Reformkor. A politikai fórum után a városi küldöttértekezlet nyílt ülésen megválasztotta azo­kat, akik a megyei pártérte­kezleten képviselik a város és térsége párttagságát. Hatalmi harc a Politikai Bizottságban? Mit csinál az államminiszter? Átvenné-e a kormánypálcát? Interjú Nyers Rezsővel, a Politikai Bizottság tagjával Nyers Rezső válaszol lapunk (munkatársának A szolnoki politikai nagy­gyűlést követően interjút kértünk Nyers Rezsőtől, aki készséggel állt lapunk ren- ' étkezésére. Első kérdésünk hangzott: — önnek módjában állt megismerni megyénk és a megyeszékhely vezetőinek ál­láspontját gazdasági és poli­tikai kérdésekben. Mennyi­ben vannak azok összhang­ban az országos elképzelé­sekkel? — A helyi és az országos politika irányát tekintve azo­nosságot tapasztalok. Helyi­leg természetesen sok a sajá­tos vonás, ami színesebbé teszi a politikát, amit én egy folyóhoz Hasonlítanék. A folyóban mindig vannak új áramlatok és mindig alakul­nak zátonyok, melyeken túl kell jutnunk. Érzékelhető volt számomra az is, hogy helyileg is összesűrűsödtek a problémák. Izgalmas kérdés számomra az, hogy a későb­biekben Szolnok értelmisége, a város kommunistái hogyan ítélik majd meg ezt az idő­szakot. Annyi bizonyos, hogy nem fogják unalmasnak tar­tani. — Megyénk párttagjai gyakran felvetik, hogy ese­tenként nehezen követhetők, váratlanok a Központi Bi­zottság által kezdeményezett politikai folyamatok. Mi er­ről a véleménye? — A politikai kezdemé- . nyezések a párttagság igé­nyén, akaratán alapulnak. Azokon, melyeket egyértel­műen fejtettek ki a pártta­gok a májusi pártérekezlet előkészítése idején. Elgon­dolkodtató, hogy egyfelől gyökeres változásokat köve­telnek. másrészt viszont, meghökkenti őket az olyan kezdeményezés, mint mond­juk a demokratikus centra­lizmus elvének felülvizsgá­lata, pedig az a sztálini idő­szak lejáratott szimbóluma, amit nem szabad meghagy­ni. A szimbólumok elvetése és a változás igénye nem mindig esik egybe. — Párttagjaink és a pár- tonkívüliek körében is ta­pasztalható az a vélemény, hogy hatalmi harc folyik a Politikai Bizottságban ... — Szerintem nincs hatal­mi harc a Politikai Bizott­ságban, inkább orientációs tisztázási folyamat megy végbe a testületben. Ez a fo­lyamat összekapcsolódik a magyar politikai életre való reagálás ütemével, de ez a reagálás nem politikai harc. Ugyanakkor a Politikai Bi­zottságon belül főleg az üte­mezések, meg a párton be­lüli sokszínűséggel kapcso­latban vannak egymástól el­térő vélemények. Ezeket ed­dig sikerült közös ne­vezőre hozni. Hogy ez med­dig sikerül? Tisztában kell lenni azzal, hogy a politika a találkozások és az elválá­sok folyamata. Nem merem azt jósolni, hogy stratégiai időszakra kovácsol és való­sít meg feladatokat ez a Po­litikai Bizottság. Hangsú­lyoznom kell viszont, hogy nem a belső egyenletlerisé- gek, viták a fontosak, sok­kal inkább az a lényeg, hogy a kompromisszumok, a ki- egyenlítés irányába halad-e a testület élete. Nem aka­rom idealizálni a helyzetet. Ilyen körülmények között olyan eltávolodások is be­következhetnek, melyek nem szükségesek. Ezeket kellene elkerülni. Azt merem állíta­ni, hogy most a Politikai Bi­zottság nem kevésbé egysé­ges, mint akármelyik politi­kai szervezet. — El tudja képzelni a pártszakadást? — Mindent el lehet kép­zelni. A magyar társadalom felett ott lóg a demoklészi kard, mégis irreális lenne most pártszakadásról beszél­ni. Ennek elmúlt a veszélye. Komoly lehetőségeink van­nak elkerülésére. Azok ré­széről viszont, akik nem tudják követni a reform- programot, elképzelhető a le­morzsolódás. Remélem, en­nek ellentételeként kii fog bővülni — főleg az ifjúság körében — az a most még kicsi folyam, amely az MSZMP-hez vezet. A ma­gyar politikai szféra nem a bőség zavarával küzd. Az MSZMP-nek helye van a ma­gyar közéletben, csak vissza kell szereznie az emberek bizalmát, megértetni velük, hogy a mi pártunk csinálja a legnagyobb fordulatot eb­ben az országban. — Vállalná-e a kormány­fői tisztet, és ha igen, akkor milyen programmal lépne porondra? — Nem szeretném vállal­ni. Korábban is felvetődött ez. Akkor is azt mondtam, hogy szegénységi bizonyít­vány lenne ennek az or­szágnak a megválasztásom. Fiatalabb ember kel] arra a posztra. Reménykedem ben­ne, — nem vagyok biztos, —, hogy Németh Miklós mi­niszterelnökként megveti a lábát. — Befejezésül engedjen meg még egy személyes kér­dést: mint csinál ön, mint ál­lamminiszter? — Az államminiszteri tisztség kötetlen munkát je­lent, mégis sok elfoglaltság­gal jár. Főleg a gazdasági folyamatok terelése, ösztön­zése a feladatom, de ugyan­akkor részt kell vennem a kormány össztevékenységé- ben. — Ezek szerint ön is ré­szese annak, hogy „kapkod” a kormány? — Ha a közvélemény úgy tartja, akkor igen. Sajnos, a pénzügyi válság nagyobb an­nál, amiről korábban beszél­tünk, s amiről a közvéle­mény tud. Ennek tudható be a kormány kapkodása. Ne­kem is sok a munkám, amit végeznem kell még akkor is, ha az ember úgy érzi, hogy bizonyos tekintetben szétfor­gácsolódó az erőfeszítése. Akkor is neki kell vágni a leglehetetlenebbnek tűnő fe­ladatoknak is. Főleg most van szükség a céltudatos munkára, amikor a stabili­záció és a reform egyidőben történő megvalósítása sokak számára lehetetlennek lát­szik. — Köszönöm a beszélge­tést! Simon Béla Új név — új program (Folytatás az 1. oldalról) Munkáspárt ma egy szerve­zet, de több szellemi és po­litikai áramlat pártja, s ez marad a jövőben ás. Ám fel­tehetik a kérdést, mi a kü­lönbség a jelenlegi és a jövő­beni program között. Az, hogy a platformszaibadság szellemében az eltérő néze­tek legálisan élik önálló po­litikai életüket a mozgalom­ban, illetve hatnak kölcsö­nösen egymásra és győz vé­leményükből a korszerű. — Önök itt magabiztosan minősítették a párt reform­szárnyát és a konzervatívo­kat, s közölték, melyikkel akarnak együtthaladni. Meg­értettem, igazuk van — mon­dotta a továbbiakban, a kül­döttek figyelmébe ajánlva ugyanakkor néhány megfon­tolást értékítéletük kialakí­tásához. Rámutatott: a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, mint egységes egész, úgy lesz reformpárt, hogy két- frontos harcot vállal, de ma nagyobb az anarchia, a szét­esés veszélye, mint a vissza­rendeződésé. S nem a sza­vak, hanem a tettek döntik el, hogy ki a reformer és ki nem. Márpedig a tettek mi­nősítéséhez 11 hónap még nem elegendő idő. Aki ma reformer, az holnap konzer­vatív léhet, aiki az egyik kér­désben korszerűen gondol­kodik, az a másikban lehet maradi. Az MSZMP törekvéseit összefoglalva a főtitkár el­mondotta: — mindenekelőtt megvalósítjuk maradéktala­nul az 1988. májusi pártérte­kezleten elhatározott prog­ramot. Üj alapokra helyez­zük a párt és az állami szer­vek, a párt és a társadalmi szervek viszonyát. Kidol­gozzuk es megvalósítjuk a párt választási program­ját. Megfogalmazzuk a párt új működési szabályzatát, amelynek magába kell öt­vöznie azt az élményanya­got is, amelyet ez a kong­resszus is nyújt. Választásra készülünk és pártkongresszusra. Nem rendkívülire — mint aho­gyan itt megfogalmazódott —, hanem a XIV. pártkong- reszusra és ezt akkor hív­juk össze, amikor ehhez a politikai feltételeket meg tudjuk teremteni. A legfon­tosabb, hogy legyen a XIV. kongresszusra olyan mon­danivalónk, amely hosszú távú kibontakozáshoz mu­tat utat. Aki tehát akar, szá­mos helyen bekapcsolódhat moz ga lmunkba. — Felvetették a vitáiban azt a kérdést is, lelassult-e a reform, vagy sem. Véle­ményem szerint következe­tesen halad előre, bukdá­csolva természetesen azon az úton, amelyet még senkii nem járhatott. Ugyanakkor a látványos nagyotmondások ideje lassan lejár. A szeré­nyebb, de szívósabb és kö­vetkezetesebb munka kor­szaka következik. Mert tud­nunk kell: a szavak tűzijá­tékából nem lesz szocializ­mus. Hozzáfűzte: minden párt, minden politika sikerét meghatározza a gazdaság eredményessége. — Ez ma nem többet, mint a piac ál­tal magasabbra értékelt munkát jelenti. A főtitkár kifejtette: a vi­tát a nyíltság, a konstrukti- vitás, a tettrekészség jelle­mezte, tanulságait a párt értékesíteni fogja. Jelezte azt is, hogy több elhangzott megjegyzéssel ugyanakkor nem ért egyet. Ez azonban nem rendkívüli dolog, ha­nem természetes, — Hiszen, hogy a viták közepette is tu­dunk eredményesen együtt dolgozni — hangoztatta. A kongresszus szünetében Grósz Károly — a budapes­ti és a Csongrád megyei fia­talok kezdeményezésére — rögtönzött fórumon válaszolt a küldöttek számos kérdésé­re. A dokumentumok feletti vita lezárását követően a küldöttcsoportok illetve ve­zetőik konzultációval foly­tatta munkáját a KISZ kong­resszusa. A mintegy négy­órás tanácskozásbkon, fő­ként a küldöttcsoport-veze- tők értekezletén — miiként arról Nagy Imre beszámolt — sikerült az együttműködé­si szabályzat minden részdet- kérédésében kompromisszu­mot kötni. A plenáris ülés este 9 órától folytatódott, 804 küldött részvételével. A kongresszus ezen a ké­sői órán döntött az új ifjúsá­gi szövetség elnevezéséről. A kongresszus végül is hiáramifordulós szavazás után a Magyar Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség ne­vet fogadta el 609, a kéthar­mados minősített többséget meghaladó szavazattal. A szervezet nevének rövidíté­se — amelyről ugyancsak szavazással döntött a plé- num — DEMISZ lett. A küldöttek minősített kétharmados többséggel, több szövegmódosítással — egyebék közt azzal, hogy az új szövetség nem fogadja el egyetlen párt irányítását sem — megszavazták a DEMISZ platformját. Az együttműködési szabályzat egyes tételeiről, majd egé­széről a késő éjszakai órákig tartó szavazási procedúrával döntött a kongresszus. A DEMISZ első országos gyűlése A KISZ XII. kongresszu­sának résztvevőiből megala­kult új ifjúsági szervezet, a Magyar Demokratikus Ifjú­sági Szövetség (DEMISZ) el­ső országos gyűlésén vasár­nap elfogadta a jogelőd szervezet első titkárának előadói beszédét és aoban értékelését az 1986-os kong­resszus óta végzett munká­ról. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 32 évének értékeléséről szóló beszá­molót viszont a DEMISZ nem fogadta el, mert úgy döntöttek, hogy e több mint három évtized történetének elemzését egy tudományos bizottság dolgozza ki. Vasárnap délelőtt a részt­vevők küldöttcsoport érte­kezleten vitatták meg a programtéziseket, s vélemé­nyezték a határozati ja­vaslatot. A csoportértekez­leteken megvitatták azt a levelet is, amelyet a DEMISZ országos gyűlése szándéko­zik eljuttatni az országgyű­lési képviselőkhöz. Ezen a napon is csaknem négy órát Vett igénybe a kül­döttcsoportok, illetve azok vezetőinek tanácskozása. A DEMISZ országos gyű­lésének plenáris ülése a ko­ra délutáni órákban az or­szággyűlési képviselőkhöz címzett levél, a határozati javaslat, valamint a prog- ramtézisek elfogadásával folytatódott. Ezt követően a küldöttek elfogadták a KISZ XII. kongresszusának és a Ma­gyar Demokrata Ifjúsági Szövetség első országos gyű­lésének együttes határoza­tát. Következő napirendként a jelölőlistát ismertették a küldöttekkel. A listára az addigi egyetlen név, Nagy Imréé mellé a küldöttek ja­vaslatára Gönczi Jánosné is felkerült az elnöki poszt vá­rományosaként. A titkos szavazásban a legtöbben, 552-en Nagy Im­rére szavaztak, így ő lett a Magyar Demokratikus Ifjú­sági Szövetség első elnöke. Aki kérdez: Papp Tamásné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents