Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-22 / 93. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989.ÁPRILIS 22. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban. ja a harangzúgás, kevés az árus, és még kevesebb a vevő. Egy öreg bácsi botorkál végig a piacon, botjával tapogatva a hézagos betonburkolatot. és kérdezi merre mérik a bort. Valóban ott várakozik egy ceglédi termelő, és teliméri a bütyköst, amivel a jó öreg a Bé- la-napi köszöntőket kívánja várni. A hosszan álmodó falut nem érintette meg annyira a változás, így jobban megmaradtak a régi hangulatú tornácos házak, a nádtető se ritkaság. Az idő és a divat azonban ott is dolgozik, és az új nemzedék habozás nélkül dönti le apái házát, hogy helyébe emeleteset, erkélyeset húzzon. A honismereti szakkörnek azonban, a tanács és a falu segítségével, sikerült megmenteni egy igazán stílusos, fator- nácos parasztházat a múlt század közepéről. Igaz, hogy azóta megszüntették a szabadkéményt, elbontották a konyhából a rakott tűzhelyet, a szobából a kemenért, közbiztonságáért mindent megtettem. Építettem, megtelepedtem itt, és mégis elutasítják a felvételi' kérelmemet. Hiába fordultam a Belügyminisztérium Panaszirodájához is, fellebbezésnek helye nincs, ■ csak nézhetem a vizet messziről. Pedig nem szolgáltattam okot rá, legföljebb, hja az egyesület elnökével tbrtént személyes ügyem nerrj számít annak. . Döntsön békésen, igazságosan Tősér Sándor a 8 hektáros vízfelületen gazdálkodó, 300 tagot számláló egyesület elnöke elutasítja a néhai rendőr állítását, vagyis, hogy az a bizonyos autószerelési probléma játszana szerepet a döntésben. Nem kelt hangulatot Hajdú ,Imre ellen, a legutóbbi közgyűlésen mégis 170-en ellenezték a felvételét, és senki sem szólt mellette. Különös dolog ez mindenképpen. Az önállóságával élő helyi egyesület ügyeibe nem avatkozhat be a nagyhatalmú minisztérium sem, de jó ez így. Elgondolkodtató azonban, hogy a munkáját jól végző rendőrt, a megérdemelt pihenés éveiben miért sújtja a közösség? Megízlelt önállóságukat próbálgatják, vagy személyi kifogás van egykori körzeti megbízottjukkal szemben? Nem lehet, talán nem is kell tudni a kívülállóknak. Oldja meg ezt a falu maga, mint tette más gondjaival korábban is. amikor magára hagyták sorvadásában, belső feszültségeivel. Amikor lehetősége volt rá, a falu mindig jól tudta, hogyan döntsön igazságosan. Lukácsi Pál Fotó: Mészáros János A leendő tájház környékét rendezik a helytörténeti kör tagjai Kedd délelőtt a dósai piacon ve, s hogy melyiket és hol állítsák fel, azt a falu dönti el. Októberben a múzeumi és műemléki hónapon szeretnék a faluház megnyitásával együtt leleplezni. — Nagyon jó, hogy végre több, mint 40 év után, azokra is gondolhatunk — mondják az öregek napközi otthonának lakói az ebéd utáni pihenőidőben. Teli a létszám az otthonban, sőt jó volna, ha bentlakásos gondozást is megoldaná a tanács, de erre egyelőre gondolni se lehet. A kosztnak, ellátásnak azért így is örülnek a megfáradt, beteges emberek, akik tévé, rádió mellett beszélgetéssel, játékkal, kertészkedéssel töltik az időt. Köziben az asz- szonyok takarókat kötnek, melyet Indiába küld a Vöröskereszt. A főutaktól elkerült két és fél ezer lakosú Jászdózsa a jász települések közül talán a legtovább, a legépebben őrizte meg azt az igazi falusi hangulatot, amelyet a városi ember hiányol. Békét, nyugalmat áraszt a falun keresztül kanyargó Tárná is, amely negyedszázaddal ezelőtt szennyes árral tört tcbb oldalról az öreg részre. Néhány éve kivezették az élő vizet a falu alá, ott bent pedig a 3 kilométeres szakaszon hangulatos horgásztavat alakítottak ki. A szelíd és éles kanyarokat leíró Holt-Tarna ékessége a múlt század elején épült kőhíd, és vele együtt a háborítatlan vízfelületet közrefogó két zöld töltés dísze, jelképe a falunak. Mind többen keresik fel ezért távolabbról is a horgászok. Éppen ezért különös, hogy Hajdú Imre mégsem ülhet ki botjával a vízpartra. — Húsz év szolgálat után elismerésekkel és azzal az érzéssel vonultam nyugdíjba, hogy a falu közrendjéJÁSZDÓZSÁN Mikor gondtalanabb éveket élt az ország, mert vagy. valóban jobban mentek a dolgok, vagy pedig a tudattalanok boldogságában révedezett, a falu vajmi keveset érzett abból a jólétből. Szegényes, üres boltok, sáros utcák, elnéptelenedő házak jellemezték, és a fiatalság menekült „a munka elől” a városba. Persze volt magyarázat, s akinek kellett, az értette is az integráció, a körzetesítés, az összevonás üdvös voltát. Hogy hitte-e, az már más dolog, de tény, hogy a falusi ember ma igencsak zavarodottan figyeli a nagypolitikát. Ismét csak nem érti, mi zajlik az országban, s legfőképpen azt a romlást, nagy szegénységet, amiről nap, mint nap a rádióban, tv-iben hall. Hiszen ennyit nem fejlődött a falu soha, mint az utóbbi néhány évben, és Jászdózsá- ra ez különösen igaz. Emlékezetemben alvó, mozdulatlan település kópét mutatta évtizedeken keresztül. Vasútállomását -megállóvá fokozták le, elsorvasztották Tüzép-telepét, kopott szatócsboltok kínálták a legszükségesebb árut, sivár volt a sporttelep, árvízveszélyes a Tárná, döcögősék az utak ... Olyan volt, mintha ottfelejtették volna valahol, és a falu tétlenül, tehetetlenül szemlélte mindezt. Valóban voltak élelmesebb települések, amelyek legalább kértek, kilincseltek, s fogadták hálálkodva a nagylelkű adományokat, ami járt volna egyébként (így a mából visszatekintve), de Dózsa még kérni se tudott, mondták más községi vezetők. Nagyobb ütemben haladnak És azután mégis megmozdult a falu, a fejlesztési források (igaz nem hosszú időre) megnövekedtek, és néhány év leforgása alatt Jászdózsa Ledolgozta lemaradását. Lehet, hogy a tanács ezévi 25 milliós gazdálkodási kerete nem ér többet, mint a tíz évvel ezelőtt kimért jóval kevesebb, de bizonyos, hogy községi ösz- szefogással nagyobb ütemben haladnak előre, mert már a lakók is látják, érzik a fejlődést. — Idén 1 kilométer útalapot építünk lakossági összefogással — mondja Fazekas Erzsébet vb-titkár. — Választói gyűléseket most tartották a Dobó, a Bem, a Táncsics és a Katalin utcában a múlt héten, és a lakosok mintegy 8 ezer forintos önkéntes hozzájárulást ajánlottak meg. Ez a legnagyobb újság manapság, meg a tar- maőrsi út elkészítése. A végéhez közeledik a munka, nyárra elkészül az utolsó szakasz is. Régi téma ez, a képviselők már a múlt rendszerben is ennek ígérgetésével toboroztak híveket, de nem történt semmi azóta se. Végül az elmúlt 2—3 évben mégis képviselői közbenjárásra jött össze a két megyét ösz- szekötő útra a pénz. A türelmetlen és kíváncsi dó- zsaiak a falu túlsó feléből is elkarikáznak oda, hogy megtekintsék az építkezést, hogy lássák az utat, mely újabb összeköttetést teremt számukra a világgal. A munkásbusz néha már azon rövidíti az utat Berény felé az ingázókkal. — Az utóbbi 3 érében szembetűnően sokat fejlődött a falu — állítja Terjé- ki István is, a Jövő Asztalos Kisszövetkezet részleg- vezetője. — Csodálatos horgásztavunk van, létrehozták a bélüzemet, a tsz oipőfelső- rész-üzemágát, ABC, a sportpálya mellett tornaterem épült, szépen helyreállították a templomot, körülötte a szobrokat. Azt hallom, még valami újabb emlékművet is állítanak. A saját üzemével is elégedett, mert munkájuk van bőven, a két műszak mellett még túlórázásra is kényszerülnek. Qk megmaradtak az újpesti központnál, nem váltak szét, mint a szomszédos jákóhalmi asztalosok, meg is találják számításukat. Ülőbútorok famunkáit készítik, hogy kárpitozásra szállítsák tovább Pestre. A múlté már a régi pálinkafőző, amelyben augusztus végén alágyújtottak az üstnek, és amíg a cefréből tartott (májusig, júniusig) ki sem aludt alatta a tűz. Sedon Attila 6 éve vezeti a főzést, de most csak a feldúlt helyiségben mutat köribe. — Februárban leálltunk, és talán szeptemberben indulhat a szeion. Az eperből ezért kimaradunk bizonyosan, bár errefelé kevés az epres gazda. Az áfész beruházásában új épület, nagyobb üst készül, valószínűleg megszűnik az éjszakázás ás. Megmentenek egy fatornácos parasztházat Jászdózsa egyébként nem a gyümölcstermesztéséről volt nevezetes, hanem kemény, kötött földje miatt a fokhagymáról. A környékben még ma is nevezik őket fokhagymásoknak, pedig szinte teljesen elmaradt ez a két világháború között felkapott és jól jövedelmező foglalatosság. A piacon is csak egy asszony kínálja formás koszorúját, de nem is kérdezték, miért hozta ki. Palántát, retket, száraz babot teregettek ki a helybeli kistermelők a templom előtti térre. A heti egyszeri, keddi, hetipiac alkudozásait azonban nem nagyon zavarcét, de jellegét jó állapotban őrizte meg az utolsó gazdája. Megmaradt a pitvarból kivágott mestergerenda darabja is, melyen jól látható a felirat: építette Bozóki Jóseph 1847. A kemencét majd visszaépítik, mint ahogy elkészítettek egy színt is a nagyobb paraszti eszközök (vetőgép, eke, boronák, szekér, kon- kolyozó .. .) tárolására. A leendő faluház körül éppen serénykedő brigádban ott szorgoskodik a mindig jó kedélyű Sedon Béla is, az augusztusi régészbrigád örökös tagja, aki nyugdíjas társaival dr. Selmeczi László négyszállási feltárásán dolgozik. Kilenc éve minden augusztusban kivonulnak a határba, hogy vallassák a szántót, lapátolják a néhol alig ékemélységben lévő ősi jász falu, temető fölül a fekete földet. — A tv-ben látott példa alapján elhatároztuk mi is, hogy emléket állítunk a II. világháború községi áldozatainak — számol be legújabb vállalkozásukról Gulyás János, a honismereti szakkör vezetője. — Gyűjtést rendeztünk, és február óta 180 ezer forintot adott össze a falu. Volt, aki 50, de volt, aki édesapja emlékének áldozva 5 ezer forintot adott. Százötvenegyné- hány áldozatot számoltunk össze, lehet, hogy a szám még nőni fog. A névsorban szerepelnek a Don-kanyarban a visszavonulás során elesettek, akik civilként itt a faluban a harcoknak, esetleg garázdálkodásnak estek áldozatul, de az emlékműre felírjuk a hadifogságban eltűntek és az elhurcolt zsidók nevét is. Műemlék híd és háborítatlan vízfelület Már elkészült, több variációban, az emlékmű terA Jövő Asztalos Kisszövetkezetben fotelek favázát készítik Fazekas Erzsébet vb-titkár a község fejlődésének adatait sorolja nem all az idő
