Szolnok Megyei Néplap, 1989. április (40. évfolyam, 77-99. szám)
1989-04-02 / 78. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. ÁPRILIS 2. A Néplap vendége: dr Fekete Jenő, Szolnok megye főügyésze Közreműködünk a törvényesség biztosításában Amióta ismét saját lábra álltak Nagykörű napsütésben — Kinevezésekor egy villanás erejéig ismertették az életútját; tudjuk, hogy a megye „saját nevelésű kádere”, ám mi az, amit feltétlenül tudni kell még az életéről? — Nos hát Kiskunfélegyházán születtem, ott is jártam iskoláiba, az egyetemet Szegeden végeztem. Feleségem szolnoki, tanárnő, három gyermekem van, a legnagyobb már dolgozik. Szolnokon többet töltöttem eddigi életemből, mint bárhol másutt az országban, így joggal tartom magam itteni állampolgárnak. — Elődje mostanság céltáblája a sajtóbírálatoknak. Mi erről a véleménye? — Csak sajnálni tudom dr. Zsmurin Lajost. Hatvankét évesen vonult nyugalomba, az utóbbi hetekben olyan támadások érték, melyek méltatlanok voltak az ő 43 éves munkásságához. Több cikk is összefüggésbe hozta a nevét a „sörgyári perrel” és az a végkicsengése, mintha amiatt kellett volna mennie. Nagyon határozottan állítom, hogy a felmentéséhez a sörgyári ügynek semmi köze nincsen. — ön lehetett volna megyei főügyész, ha nem tagja az MSZMP-nek? — Miután Magyarországon párttisztség kivételével egy állampolgár minden más tisztet betölthet, természetesen. Az más kérdés, hogy káderhatásikörileg a megyei pártbizottsághoz tartozom, Így a kinevezésemhez az ő egyetértésük kellett. Ezzel a káderhatásköri joggal azonban a városi pártbizottságok közül már nem él mindegyik, és a jövő tendenciája minden bizonnyal a politikamentesség lesz az igazságszolgáltatásban. — Igaz még az a meghatározás, hogy a megyei főügyész a törvényesség legfőbb őre a megyében? — Az 1949-es alkotmányban ezt így definiálták, de 1972-ben az ügyészi törvény már módosított ezen a megfogalmazáson eképpen: a törvényesség biztosításában működik közre. És még korábban a bíróságok tevékenysége fölött is törvényességi felügyeletet gyakorolt — most közreműködik a bírósági eljárásban. — önök azért továbbra is a törvényesség garanciáit jelentik, mégis az állampolgárok túl nagy bizalommal nincsenek az ügyészek iránt. Ennek mi lehet jaz oka? — Gondolom, lehet ez a krimik „nevelő” hatása. Mert mit lát egy ilyen történésben a néző? Van a szimpatikus, ám ártatlan színész, akire a bigott ügyész mennydörgi az igaztalan vádakat, aztán jön a kellemes svádájú védőügyvéd, és sorra-rendre megcáfolja azokat. Vagy ott vannak a napi tapasztalások: a rendőrség lefolytatja a nyomozást és az ügyész eldönti, vádat emel-e, avagy intézkedik a nyomozás befejezéséről. Aki bűnös, az a tárgyalóteremben az ügyésszel találja szembe magát, aki a vádat képviseli. De akinek tiszta a lelkiismerete, és nincs összeütközése a törvénnyel, az a mi igazságkereső tevékenységünket elismeri. — Nem kompromittálta az ügyészség tevékenységét a koncepciós perek kora? — Annyira, mint az egész igazságszolgáltatást. Mert az úgynevezett „nyomozást” akkor is le kellett valakinek folytatni — és az ítéletet nem az ügyész mondta ki, hanem a bíró. Amikor 1953- ban felülvizsgáltak néhány igaztalan ítéletet, az ügyészség munkáját is az Ország- gyűlés felügyeletének rendelték alá, éppen a jogsértések megakadályozása okán. Egy dolgot azért elmondhatok : húszéves pályafutásom alatt egyetlen kollégám tevékenységében sem láttam a nyomát a „hamisságnak”. — Ha a rendőr túllépi jogkörét, és Tiszafüreden vagy Várpalotán erejét fitogtatja — avagy a részeg civil semmibe véve az egyenruha tekintélyét, ráront a rend őrére, az ügyészség lép közbe. Jól gondolom? — Ha állampolgárt ér sérelem rendőr részéről, akkor az egységes ügyészi szervezet részét képező katonai ügyészség az illetékes az eljárásra, de a nálunk megtett feljelentést természetesen oda továbbítjuk. Ha a rendőrt éri támadás, akkor viszont a vizsgálat az ügyészség kizárólagos hatáskörébe tartozik. — Az ügyészség tehát egyenlő távolságra van az állampolgároktól — és az élményt. A tízezer lakosra eső ismertté vált bűncselekmények számát tekintve az országban a 18. helyen vagyunk — ezt a rangsort megfordíthatjuk, mert elismerést jelent, és az első helyek egyikén leszünk. Ránk akasztották azt a jelzőt, hogy az ország lekonzervatívabb megyéje vagyunk. Én úgy gondolom, ahol rend és fegyelem van, az még nem jelent konzervativizmust. A rend és a fegyelem ellentéte az anarchia, nem hiszem, hogy lenne bárki is, aki ezt kívánná. Itt az emberek este még bátran kimehetnek az utcára. — Vegyük most elő az ön jogi diplomáját: az alkotmánymódosítás miként érintheti az ügyészségek munkáját? — Éppen benne vagyunk az alkotmányelőkészítés koncepcióiban, így szívesen nyilatkozom. Három megoldás szerepel a munkánk megváltoztatására. Az első valójában a mostani állapotot rögzítené: továbbra is az Országgyűlés alárendeltségében tevékenykednénk, vádképviseletet, nyomozásfelügyeletet, büntetésvégrehajtási felügyeletet, általános felügyeletet ős polgárjogi szakági tevékenységet látnánk el. A második változat annyiban A magas betonoszlopokon guggoló kis nyaralók egyelőre még lehunyt ablakszemekkel tűrik a sugárzást. Olyan melegen süt a Nap, hogy a Tisza partján lekívánkozik az emberről a kabát, még az évszázados, hatalmas, rügyeiket bontogató fák alatt is. Ezt az üdülősort csak egy keskeny földút választja el a meredek parttól, aminek szélében rég húzott nyúlgát árulkodik: bizony nem hiába állnak cölöpökön a házak, egy-egy nagy árvíz idején idáig merészkedik az öreg folyó. Átellenben, a falu másik felén már tiszták, minden téli mocsoktól mentesek a zártkertek, a híres cseresznyéskertek. A márciusi meleg duzzasztja a rügyeket, szinte szétfeszítik a viaszos burkokat. Bár jó termés lenne az idén, megérdemelnék! Az Ady Tsz kettes körzetében a gépjavító műhelyben Bálint József kovács szabadkozik. Megkezdődtek a tavaszi munkák, ilyenkor a gépműhelyben már nincs se szombat, se vasárnap, a gépeknek menni kell, a munkásoknak javítani kell. Holt idényben az ő brigádja a legszorgosabbak közül való. — Aranyplakettünk is van már, amit a Dózsa György Szocialista Brigád társadalmi munkával szerzett. Az az igazság, pár évig csendben voltunk, nem nagyon jeleskedtünk, de amikor újból megindult Körűben a fejlődés, megjött a kedvünk. Mondhatom úgy is, visszajött a régi kedvünk, mertte- pertünk mi ennek a községnek annyit, de annyit, hogy fejből még elmondani se tudnám. Csak hát ezelőtt nyolc évvel elment a kedvünk mindentől. Bizalmatlan volt itt mindenki. Nem tetszett a közös tanács. Most majd biztos mindenki visszanyeri a bizalmát és ismét tudunk magunknak dolgozni, meg a gyerekeinknek. Én tősgyökeres körűi vagyok, még a gyerekeim is itt maradtak, bár nem is egy főiskolát végzett, megmaradt faluszeretőnek, nagykörűinek úgy, mint az apja. Tóta István tsz-nyugdíjas ott táblából köröttünk. Gépkocsivezető meg anyagbeszerző volt, amíg dolgozott, és természetesen társadalmi munkás is. — Brigádban kezdtük, de most nyugdíjasként is vállalok mindent ezért a faluért. Gyönyörű sötétbarna szekrények, ajtók látványa, festékragasztó illata üli meg az Épszöv nagykörűi káeftéjé- nek épületasztalos üzemét. Ifjú Pádár Mihály épületasztalos csak egy pillanatra hagyja abba a munkát. — Nem olyan időket élünk már, mint régen. Azért, ha idejében szól a tanács vagy a népfront, az iparosok is összefognak, s mennek szabad idejükben, mint például legutóbb a szabadidőparkhoz vagy az épülő tornateremhez. Most még kis járdaépítés befejezése is vár ránk, mert tavaly hirtelen jött a hideg az őszön. Paprikapiros gyerek ano- rákok hevernek egymás he- gyén-hátán a bevizsgáló asztalon. Marsiné Pintér Zsuzsanna, a Szolnoki Bőrtex Leányvállalatának helyi üzemében huszonhárom dolgozó munkáját irányítja. Elődje. Németh Béláné épp most jött. vissza egy kicsit besegíteni, jól jön a nyugdíj mellé egy kis kereset. Ők azt mondják, nagy volt itt mindig ebben a kisüzemben az összefogás. Egymásért is. meg a közösségért is szívesen vállaltak dIusz munkát a lányok, asszonyok. Igaz, az utóbbi években szinte kicserélődött a társaság, sokan nyugdíjasok a régiek közül, de a fiatalok is tettrekészek. Bizonyítja ezt a piros ano- rák is! NSZK exportra megy, s pár napja komoly szakemberek vizsgálták át, hogyan is varrnak a nagykörűi lányok, asszonyok? Elégedetten mentek el. Pedig egyre kevesebb a szakmunkás, az új jelentkezőket először meg kell tanítani gépen dolgozni, varrni. Az igyekezet így is nagy, hiszen a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ boltjain, meg a tanács intézményein kívül nem akad Nagykörűben nőnek való munkahely. Marsiné azt mondja, egyre nehezebb társadalmi munkára is rábeszélni a dolgozókat. Az nem vitás, hogy saját közvetlen környezetüket, az üzemház környékét rendben tartják. Arra se mondanak nemet, ha elkészül a faluban egy-egy új létesítmény, s mivel szűkös mindenhol a pénz, a takarítás, kicsinosítás társadalmi munkásokra vár. Szabó István, a Hazafias Népfront helyi bizottságának titkára tavaly nyugdíjba vonult. Az idei falugyűlésen bejelentette, fölmentését kéri a titkári megbízatás alól is. Tizennyolc éven át szolgálta ebben a társadalmi megbízatásban a falut. A bizottságnak harmincegy tagja van, mellette tizenöt tagú környezetvédelmi, és ugyancsak tizenöt tagú nőbizottság működik. — Nagy erő ez kérem — mondja —, és borzasztó lelkes ez a nép! Na, nem mindig így volt, nyolc éven át, mielőttünk semmi, de semmi perspektíva nem látszott. Mi nyolc évig társközség voltunk, elöljárónk volt, meg tanácsi kirendeltségünk, meg mondtak ránk olyanokat, hogy szerepkör nélküli község! Nahát, nem tisztelem, aki kitalálta! De tavaly májustól, hogy kimondtuk, visszakérjük az önállóságot, elválunk Kőtelektől, Tiszasülytől, még a Nap is másként süt. Azt mondta valaki akkor a falugyűlésen, hogy mostantól a levegő is más Nagykörűn! A levegő csodálatos Nagykörűn ! Tiszta, virágillatú. Nem rontja gyárkémény se, s még a kósza szél se hoz mást, legfeljebb vízszagot a falut körülölelő Tiszáról. Lehet, tíz év múlva olyan üdülőfalu lesz ez, aminek csodájára járnak. Most is az már. majdnem. Barát József tanácselnök miután megmondja. hogy kétezerhárom- százhatvan lakosa van Nagykörűnek, hozzáteszi: meg kétszáznyolcvan telkes gazdája. Ha úgy tetszik, üdülő- tulajdonosa. Szolnoki, budapesti ügyvédek, orvosok, munkások, mérnökök, tanárok vettek itt kis földeket a Tisza parton, újabban régi parasztházakat, s megálmodjak a kétszáz—háromszáz négyszögöleken a saját paradicsomukat. Szőlőket telepítenek, vesznek a faiskolából az Európa-hírű nagykörűi cseresznyefák ivadékaiból, zöldséggel, virággal veszik körül kis házaikat. Az ám, a cseresznye! A híres nevezetes ropogós, kemény húsú, csudaízű, nagykörűi cseresznye! A község az idén hétszázhetven éves, 1219-től említi meg létezését az első kódex — de cseresznyéje emberemlékezet óta volt és van. Valamikor ez. a cseresznye tette gazdag „polgárfaluvá”. A hétezer hektár földdel határos község gazdái igencsak tíz-tizenöt hold földön gazdálkodtak. termeltek, amit az Alföldön szokás, meg természetesen volt cseresznyéskertjük. Ha egy évben bejött a kalászos is, meg jó termést adott a kert is, gazdagok voltak. Ha más évben nem fizetett jól a gabona, fizetett a cseresznye, és fordítva. Ennek persze rég vége. Nagykörűben s a közigazgatása alá tartozó Csataszögön annak idején három termelő- szövetkezet alakult. Aztán jöttek az egyesülések (egyesítések?) évei először a gazdaságban. A körűi, csataszögi téesz összeolvadt a kőtelki Adyval. A jó hírű tizennyolc szakmában szolgáltató ipari szövetkezetük beolvadt az Épszövbe, a maradéka már csak a mostani épület- asztalos üzem. Aztán a fiatalok, mint mindenütt, máshol kerestek munkát, boldogulást. A termelőszövetkezet kerületében négyszáz körűi dolgozik, az iparban meg a tanács intézményeiben alig száz összesen. Háromszázan bejárók. Szolnokra viszik őket napjában a buszok, a Mezőgéphez, a BVM-hez, az ÁÉV-hez, a kórházba, a különböző kereskedelmi vállalatokhoz. Ez a jelene ma Nagykörűnek. Senki nem mondja ki mit, mennyit változtatott a falu sorsán a nyolc év előtti házasság. Azt viszont nagyon megjegyezték, hogy 1989. január 5-én tartotta alakuló ülését Nagykörű Község Tanácsa, s attól kezdve a kistelepülés ura, egyedüli irányítója saját sorsának. Mondják, tavaly az e fölötti örömben jelentkeztek rendre az emberek a tanácsnál, a népfrontnál. Hol kell dolgozni, hova várnak segítséget a falu fejlesztéséhez. Barát József tanácselnök sorolja: Gyönyörű parkokat csináltak, fásították az utcákat, rendbe tették a köztemetőt és környékét, rendezték a szabadstrandot, s el is kalauzol a szabadidőparkhoz, ahol csinos színpad, kényelmes széksorok, vetítővászon, játszótér ad otthont a szórakozó falunak. Hogy tiszta a község, rendezett, már a falu szélén feltűnik, tehát mondani se kell, hogy tavasszal, ősszel takarít, lom- talanít szinte az egész község. Az elhagyott romos épületeket lebontják, utakat egyenesítenek, gyalogjárókat készítenek, — van kedvük hozzá.. Pedig nagyon szegények. Az önállóságnak örvendező falu tanácsa húszmillió forinttal gazdálkodik az idén, ebből tizenhat milliót csak az intézmények fenntartására kell költeni, 2,7 millió forint marad összesen fejlesztésre. És amikor ezt sorolja, nagyot sóhajt a tanácselnök. Az iskola udvarán messziről virít az úi tornaterem friss téglafala. Tető már került rá, de miből fejezik be? Kevés lesz, mindenképp kevés a a pénz. Pedig! Az idei falugyűlés előtt levelet írtak a falu minden lakosának. Megkérdezték illő tisztelettel, vállalják-e továbbra is a tehó fizetését? Mert itt se könnyebb az élet, mint máshol, s eddig is meg kellett becsülni minden nagykörűi polgárt, mert megszavazta. s megfizette minden évben a nyolcszáz forint tehót! A fórumládába dobták a válaszukat most az emberek. Fizetik bizony, 1989-re még vállalják a nyolcszáz forintokat. Csak a jövőért, mármint az iskola tornaterméért. De jövőre már gondolkozzon a tanács is. meg a falu népe is együtt. Egy igazságosabb közteherviselés kellene, hiszen nagyon sokan kevesebbet azután is adnának maguknak, Nagykörűnek. S közben 1988-ban Nagykörű kétezer-háromszázhat- van lelkes falu kollektívája több mint 25 millió forintértékű társadalmi munkát végzett. Egy lakosra ez kereken 13 ezer forint. Lehet, Nagykörűn tényleg más a levegő! S. J. lamigazgatási szervektől. Ebből a semleges pozícióból miként látja a rendőrök és az állampolgárok viszonyát? Napjainkban nem mérgesedik ez a kapcsolat? — Bár egyedi esetekkel én is szolgálhatok, mégsem állíthatom, hogy valamiféle konfrontációtól kellene tartani. Ma már a gyermekeket ok nélkül bántalmazó tiszafüredi rendőr esete bekerül az újságba, de ugyanígy jut el a köztudatba minden törvénytelen intézkedés vagy kirívó jogsértés. Ez három vagy akár egy évvel ezelőtt nem történhetett volna meg. Hiszen melyik cég az, amelyik szívesen kiteregeti a belső bajait? Az ilyen irányú információk száma nőtt meg, és nem a rendőr—civil ösz- szecsapésoké. — Ha már itt tartunk, milyen a megye törvényességi helyzete? Azt mondják, ha nálunk is olyan alapos „társadalmi leltár" lett volna, mint mondjuk Szegeden, itt sem lett volna kisebb a törvénytelenségek száma. — Azt hiszem, Szolnok megye társadalma az utóbbi hónapokban már többször csinált leltárt, és bizony itt is felszínre kerültek elszomorító jelenségek. Olyan horderejű visszaélések azonban nincsenek, mint amilyenek más megyékben kipattanva irritálják a közvéletéme el, hogy az általános felügyelet és polgárjogi tévé-, kenység megszűnne, ezt az újonnan létrehozandó szervezetek vennék át. A harmadik variáns alapvetően változtatná meg az ügyészség jogállását: az Országgyűlés alárendeltségéből az igazságügyminiszter felügyelete alá kerülne. Ez a megoldás a politikai intézményrendszer reformjával ellentétesen hatna. Ma azt mondjuk, hogy a reform egyik sarkalatos pontja a parlament ellenőrző szerepének kiszélesítése. Ezzel a tendenciával teljesen ellentétes lenne az az elképzelés, amelyik kivenné az ügyészséget ez alól a kontroll alól. És ezzel éppen a legfontosabb törvényességi ellenőrzés lehetőségétől fosztaná meg az Országgyűlést ! Az ügyészség általános felügyeleti jogkörében évente 60—65 ezer ügyben jár el, de a polgári perekben tett intézkedéseik száma is meghaladja az évi 20 ezret. Ezek jobbára az állampolgárok jogsértésének orvoslására történnek. Az állampolgári jogok védelmének ezt a rendszerét nem lenne szabad feladni semmiképpen! — Gondolom, ezt az állampolgári érdekképviselet letéteményesei, a honatyák is így gondolják. Köszönöm a beszélgetést! Palágyi Béla
