Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
Nem titkolom: hatásvadászó címet kerestem ehhez a riporthoz. Először ilyesmire gondoltam, hogy ..Magyar falu” ’89” — de aztán rájöttem, hogy egyetlen riportba nem lehet sűríteni ezt a témát — még akkor sem, ha agyonuniformizált korunkban az egyik település úgy hasonlít a másikhoz, mint egyik tojás a hasonmásához. Azt hiszem egyre inkább csak az a közös bennük, hogy mindegyikük élni akar, méghozzá jobban, mint eddig. Törekvéseikből rajzolódik ki egyéni arculatuk. Szokolai Lajos egyénileg gazdálkodót keresem Cser- keszőlőn. Az egyik alkalmazottja biccent, s „majd előkerítem” jelszóval eltűnik a fóliasátrak között. Csak a beszélgetés végén tudom meg: jövetelünket úgy kommentálja, hogy „Idegenek keresik s közülük az egyik nyakkendős.’ Szeretem a nyakkendőt, de ezután meggondolom, hogy mikor kötöm fel. mert néha bizalmatlanságot szül. Szerencsére Szokolai Lajos nem ad a látszatra. Lakásába invitál, és arra a kérdésre. hogy mi kell ma egy falusi vállalkozáshoz, lakó- nikus tömörséggel válaszol: — Szorgalom és kitartás kell. Éjjel-nappal itt kell lenni. Aki egy kicsit is lazít, annak vége. Nem kellene a két kezem ahhoz, hogy megszámoljam a zöldség- termelők közül ki áll stabilan. Nincs olyan nap — főleg tavaszodtán —, hogy kertészember ne jöjjön hozzám pénzt kérni. Persze, bizonyos fokú szerencse is kell a vállalkozáshoz. A fóliás növények locsolásához például rengeteg energia szükséges. Amikor a víz melegítéséhez nélkülözhetetlen energia biztosításához keresett megoldást Szokolai Lajos, felajánlották neki, hogy olyan műanyagfröccsöntő gépeket üzemeltessen, melyek hűtéséhez percenként harminckét liter víz szükséges. A víz ezáltal felmelegszik, lehet locsolni. Persze, korántsem ilyen egyszerű a dolog, hiszen nemcsak a fóliasátrak .uborkaerdejével kell megbirkóznia. Nyolcvanhétben kezdődött, és tavaly fejeződött be ellene egy vizsgálat. Tételesen számot kellett adnia, — misszamenőleg öt évre — hogy mit miből vett. — Egy pár gombóc megakadt a torkomon. Rendben volt ugyan minden, de mindent bizonyítani visszamenően nem egyszerű dolog. Mondtam is az ellenőröknek, hogy maguknak inkább egy Kossuth-díjat kellett volna hozmok a diplomatatáskában a számomra. A vele járó összegtől eltekintettem volna. Én ugyanis az állam által kidobott, régi gépeken gyártott termékből devizát hoztam az államnak Kanadából és Ausztriából. Tavaly csupán a fröccsöntő műhely után befizettem egymillió háromszáznyolcvanezer forintot, közel félmilliót társadalombiztosításra, meg a személyi jövedelemadót. — Hogy érzi, milyen ezért a társadalmi megbecsülése? — Jószerével azonos annak a megbecsülésével, aki az egyik kocsmából a másikba jár s közben szociális segélyért könyörög. Igaz viszont az is, hogy pártvezetőségi tagnak választottak. Néhány éve, amikor a tagsági bélyegemet hozza a pártcsoportbizalmi szétnézett a fóliasátrakban, azt mondta: — Szokolai elvtárs! Nem gondolod, hogy neked ki kellene lépni a pártból? — Miért lépnék ki? — kérdeztem. — Azért mert te kapitalista módon dolgozol, — válaszolt. Én meg azzal intéztem el. hogy aki használja az eszét annak azért nem kell kilépni az MSZMP-ből. Inkább a maradi párttagok gramofonjának zsinórját kellene kihúzni a konnektorból. — Több hatalmas fóliasátorban egyedül nem győzi a munkát... —■ Manapság az sem mindegy hogy munkahelyet tudok biztosítani tizenhat embernek. Kampányidőszakban vannak harmincán is. Nem velük, hanem ezzel a fantasztikus adminisztrációval van rengeteg bajom. Tavaly egyszerű volt a dolgom az SZTK-val. Befizettem a munkások 380 munkanapja után járó ösz- szeget. Most meg elébem tettek egy nagy lepedőt, hogy töltsem ki. Nem vagyok rá képes. Gondolja meg: én vagyok a főnök, az anyagbeszerző, az értékesítő, az adminisztrátor. Mindössze nyolc osztályt végeztem. s ilyen tudással kellene az SZTK-nak ilyen papírt kitölteni. Egyszerűen nem vagyok rá képes. Mire a nyomtatvány végére érek elfelejtem hogy mi volt az élején. Nem akarok én svarcolni, tudom, hogy a munkásokat be kell jelenteni, de tiszta ideg vagyok, hogy hogyan töltsem ki azt a rengeteg papírt. Olyanokat is kérdeznek, amire nem tudok választ adni. Például arra. hogy valaki a szabadnapján, műszak előtt, vagy műszak után dolgozott-e nálam. Honnan tudjam, sosem kérdeztem. Mindennek ellenére kiegyensúlyozottnak látszik . . . — Hogy lekopogjam: már négy hónapja nem jelentett fel senki. Rendkívüli időszak ez. — Az imént azt mondta, hogy tavaly csupán a műhely után több mint egymillió forint adót fizetett. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy a fóliák is sok pénzt hoznak a házhoz. Mi az életcélja? Csak a vagyonszerzés vezérli? — Nézze, nekem tényleg nincsenek anyagi gondjaim. Ami a vágyaimat illeti: a családdal együtt szeretek világot látni. Tavaly is egy hónapig Kanadában voltunk. Jó tudni egyébként, hogy huszonötéves fiam helytáll bármikor, ha távol vagyok. Erőfeszítéseimről csak annyit: azt Akikre most az átlagosnál nagyobb közteher nehezedik: a vb-titkár és a népfronttitkár A tsz-elnök a tagokért van — bizonyítja ezt Varga István a határban elakadt Trabant rendbehozásával is ötéves huza-vona után elkészült a szolgáltatóház A thermálfürdőben most is zajlik az élet mondják, aki beszáll a malomba, nem tud kivergődni belőle. Nem is tudom, mi lenne velem, ha mbst egyszerre abba kellene hagynom a munkát, hiszen az éltet. Éjjel ha felébredek, nem forgolódok az ágyban, hanem kimegyek a fóliasátorba ... A Magyar—Román Barátság Tsz központja Cser- keszőlő szélén, egy dombtetőn helyezkedik el. Onnan nézve kitárulkozik a környék. A hely szinte arra inspirálja az embert, hogy ne csak az orra hegyéig nézzen. — Jó hangulatú zárszámadást tartottunk a múlt héten, hétfőn meg ugyanolyan taggyűlést — újságolja Varga István tsz-el- nök. — Tapasztalatból tudom hogy nem mindenhol van ez így. Az elégedetlen- ségi hullám nálunk nem érződik úgy. Bizonyára hozzájárultak ezhhez olyan tények is mint például a januári — viszonylag nagy összegű — prémiumosztás. A központot szőlőtábla övezi. A metszés befejezéséhez közelít. Asszonycsapat szorgoskodik a sorok között. — Tavaly ilyenkor még söprűt kötöttek. Most korán jött a jó idő — mondja a tsz-elnök. — Nem sok vigaszt jelent viszont a novemberi fagyokért.- Mindenféle szőlőnek legalább kilencven százaléka elfagyott. Az életben nem volt novem-i berben ilyen nagy fagy. Ráadásul a talajban is van legalább száz milliméter csapadékhiány. Így aztán meg kell gondolni, hogy mit ^ csináljunk. Exportra termelünk borsót, holnap kezdjük a vetést. .Százhúsz hek- *áron fejlesztjük az öntözést. Kukoricát közvetlenül is értékesítünk a világpiacon. Folytatjuk a hibrid- napraforgóvetőmag termesztését. Tavaly Francia- országba szállítottunk ilyen vetőmagot. A tsz-tagoknak is jó volt, mert részes művelésben termelték. „Karós” Gazda szeme hizlalja a jószágot elv alapján vizsgálja az uborkatermést Szokolai Lajos uborkát is akarunk termelni. A cibakházi tsz koordinálásában svájci exportra kerül majd ez a termék. Az exporttal akarjuk megfogni az isten lábát. — Beruházási terveik vannak-e? — Ágazati fejlesztésbe 20—23 százalékos kamat mellett nem szabad belevágni. Egyébként is krétás a hátunk, mert azt. hogy egy meghirdetett hitelrendszert menet közben megváltoztatnak, nem tartjuk erkölcsösnek, s nem is fizetjük a megemelt kamatot. — A tsz az egyetlen gazdasági egység Cserkesző- lőn. Érzik felelősségüket a falu fejlesztéséért? — Szívesen segítünk a falunak. Se ingyen, se pénzért sportudvart építünk most az iskolának. Aki meg legalább minimális teljesítményt nyújt a tsz-ben, annak közművesített telket, névleges fuvart biztosítunk. Negyven ház így épült fel, Most újabb 36 telket köz- művesítünk. Segítjük a kistermelőket is. Kilencven hektár szőlőnkön szakcsoport alakult például. Azt, hiszem, a faluhoz fűződő kapcsulatunkat leginkább az jellemzi, hogy az iskolaépítéshez ígért pénzt akkor is odaadtuk, amikor táblainkat elverte a jég. és majdnem deficitesek lettünk. Baloghné Kóródi Lenke a tanács vb titkára. Helyzete nem irigylésre méltó, mivel tavaly tavasz óta nincs betöltve a tanácselnöki poszt és a vb-titkári szék is hosz- szú időn át üresen árválkodott. — Településfejlesztési feladatok maradtak el tavaly emiatt, — mondja, — például a szennyvízhálózat bővítése. Most már az érintetteknek több mint hetven százaléka belépett a társulásba. A második félévben, az idegenforgalmi szezon után meg is kezdődik ez a munka. Közel negyven millióba kerül. Új, félautomata telefon- központ építésére is reális lehetőség nyílik az idén. Felújítjuk a tanácsházát, a belterületre, a napközi helyére költöztetjük a bölcsődét — lesz tehát dolgunk. Készülünk az idegenforgalmi szezonra is. Március 13—23 között tanácstagi beszámolókat tartuntk. Nagyon várja a lakosság ezeket a fórumokat, mert tavaly éppen a vezetők hiánya miatt — elmaradtak a tanácstagi beszámolók. Az új létesítmények sorában említhetem, hogy elkészült a szolgáltaló- ház. és a katolikus egyház telket vett egy új templom építése céljából.-A HNF helyi bizottságának titkára Pásztor József. A legnagyobb közéleti gondja az, hogy a választások közötti átmeneti időre senki sem akarja vállalni a tanácselnöki tisztet. — Volt vagy harminc ember. aki számításba jöhetett — sorolja —, de mindegyikük azt mondta: néhány hónap múlva nem biztos, hogy újraválasztja a falu. Biztos egzisztenciát ezért egyikünk sem ad fel. Vidékről lett volna jelentkező, de a falu nem fogadta el. Azt mondták a helybeliek nekik, olyan emberre van szükségük, akit nem kell kalaüzol- ni a saját falujában. Simon Béla A tsz szőlőjében befejezéshez közeledik a metszés Fotó: Nagy Zsolt Cserkeszőlő élni akar Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban...
