Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-11 / 60. szám
Nemzetközi körkép 1989. MÁRCIUS 11. Quo Vadis, Jugoszlávia? Beszélgetés Lech Walesával „A reformok útján találkozunk” Az utóbbi napokban-hetekben felgyorsultak az események Lengyelországban. A LEMP Központi Bizottságának döntése a Szolidaritás fokozatos legalizálásáról megteremtette a valós feltételeket a társadalmi közmegegyezésre. Annál is inkább, mert a Szolidaritás országos végrehajtó bizottsága elfogadta a LEMp ajánlatát. A fejlemények ismeretében különösen érdekes lehet, hogyan vélekedik az ország s szervezete ügyeiről, gondjairól Lech Walesa, az eddig betiltott szervezet vezetője. A Polityka című lap idei' első számában megjelent terjedelmes interjúból részleteket közlünk. Jugoszlávia a legutóbbi koszovói történések nyomán kiemelt helyre került az európai sajtóban. A kommentárok egyik leggyakoribb következtetését a müncheni Süddeutsche Zeitung tömören így fogalmazta meg: a koszovói dráma e fejezete még nem az utolsó ... A koszovói válság nemcsak Jugoszlávia belpolitikai egyensúlyát veszélyezteti, hanem rombolja az ország nemzetközi tekintélyét is — írta a milánói Corriere della Serra. Ez a válság magára vonta a világ közvéleményének figyelmét, de csak a jéghegy csúcsa, mert az ország alapjait általános elégedetlenség rengeti meg. A szerb vezetőség elszámította magát és Koszovóban egységes albán fronttal találta magát szemben, amelyet csak erőszakkal törhet meg. A koszovói bomba Szerbia és Szlovénia között robbant — véli az II Giornale — e két jugoszláv tagköztársaság közötti ellentéteket ezúttal Koszovo hozta felszínre. Az ország jövője forog veszélyben. Néhány évvel ezelőtt — állapította meg a Tribune de Geneve — a nyugati kormányokban Jugoszlávia széthullásának veszélye pánikot keltett volna, s ha nem is egy harmadik világháborút, de elkerülhetetlenül egy szovjet katonai beavatkozást jelentett volna. Most senki sem gondol komolyan erre a lehetőségre. A Kelet-Európábán megkezdődött új, nagy kártyaelosztás keretében a jugoszláviai válság csak helyi tűzfészek, a külvilágra való komolyabb következmények nélkül. A Quotidienne de Paris című lap szerint a lehető legabnormálisabb dolog az, hogy Koszovo, a XV. századi szerb állam szive, ahol a keresztyének az iszlám elleni legnagyobb csatáikat vívták, ma a muzulmán közösség kezébe került... Tito halála után a tartományban élő albánok úgy gondolták, eljött az idő a köztársasági státus megszerzésére. 1981 áprilisában fellázadtak, de a jugoszláv hadsereg csakhamar észhez térítette őket. Eközben a szerbeket a türelmetlenség fűtötte, s csak egy Szlobodan MilosevicsÉsztország közvéleményét eleinte enyhén sokkolta a nemhivatalosok megjelenő-, se. Ma viszont a sajtó, a rádió és a televízió egyaránt azzal ostromolja a polgárt, hogy „szeresse meg az in- formálisokat”, a társadalomtudományi intézetekben pedig szociológiai tanulmányok születnek róluk. Felmérések szerint ma a másfél milliós köztársaságban a „szegecselt” heavy- meta- losok kajakos ljuberek és robotmozgású breakerek szakítottak a formalitásokkal. A hippik vállig érő haját most divat a punkok irokézfrizurájára cserélni. Az eltérő hajviseletű és öltözetű fiatalokat azonos motívumok vitték a nemhivatalos egyesülésekbe: ki akartak törni a Komszomol szabta szűk keretek közül, le akarták rázni a csavar- emberek szerepét, amit a nehézkes „gépezet” osztott ki rájuk, menekülni próbáltak az örökös tiltások elől. Ezt ismerte föl a tallinni városi komszomolbizottság és Centrum néven megnyitotta kapuit az „elégedetlenek” előtt. Az önfinanszírozó „központban” mindent tehetsz, amit nem tilt a törnek kellett megjelennie, aki megérezte a szerb nép hangulatát. Manifesztációkkal sikerült leváltania a vajdasági és a Crna Gora-i vezetőséget. Azt is vállalta, hogy Koszovóban leváltja az albán nacionalizmussal vádolt vezetőket. Szeretné a szövetségi alkotmányt is megváltoztatni, hogy ismét megszerezze a történelmi területeket... Az albánok azonban ellentámadást indítottak. A problémák elmélyülését Jugoszlávia északi és déli tagköztársaságai konfrontációjának elmélyülése okozza — szögezte le a Radio France International — Jugoszlávia egysége soha nem forgott olyan nagy veszélyben, mint most, amikor gyakorlatilag lehetetlen a megegyezés, a kompromisszum az ország északi és déli tagköztársaságai között, amelyeket a fejlettek—fejletlenek vonal elválaszt egymástól. „A harckocsikommunizmus demonstrációja” című cikkében írja a nyugatnémet Die Welt: a Koszovóban parázsló gyújtózsinór Európa szempontjából két okból is veszélyes. Egyrészt mert a koszovói probléma a levegőbe röpítheti egész Jugoszláviát, s ezzel zűrzavaros helyzet alakul ki a kontinens dél-keleti szögletében. Másrészt azért, mert a koszovói probléma látszólagos megoldása, méghozzá erőszakkal, ötletet adhat a szovjet hatalmi övezet dogmatikus erőinek, hogy a nemzeti kérdésben hasonló módon járjanak el. Demokrácia, tolerancia és önrendelkezés helyett harckocsi- kommunizmus — Európának 1989-ben erre van a legkevésbé szüksége. Tekintet nélkül arra, hogy rokonszenvesek-e az albánok vagy sem, hogy céljaik eléréséért demokratikus eszközökkel harcolnak-e, vagy erőszakot alkalmaznak a szerbekkel szemben, tény az, hogy jelen vannak Koszovóban, számuk állandóan növekszik. Másfelől a szerbek évszázadok óta <§Inek ezen a területen, de a hazára való jogukat csak az albánokkal együtt érvényesíthetik. Ha az albánok és a szerbek között nincs remény a párbeszédre, akkor az albánok vény, kezdeményezéseidre, ötleteidre nem legyintenek. Mindenki olyan csoporthoz csatlakozhat, amelyik a legjobban megfelel érdeklődésének, céljainak: kulturális, sport, zenei, vagy éppen környezetvédő egyesüléshez, és ki-ki megmutathatja, mit tud, mire képes. És megtörtént a lehetetlen: a Juksz Küjk illegális púnk együttes, amely a Centrumban talált menedéket, ma nyilvánosan szerepelhet és .megjelentek olyan informális pop-rock együttesek legsikeresebb albumai, mint a Tradíció, a Tabu az Oszakortd 79. és mások. így vált a Centrum a Komszomol szövetségesévé a fiatalok szórakozási problémáinak , megoldásában, művészi képességeik kibontakoztatásában. A köztársaságban találunk olyan informálisokat is, akik szembefordulnak minden „állami” kezdeményezéssel, és még a Centrumot is elvetik. Ök „nehezen nevelhető” fiatalok, az úgynevezett „elveszett nemzedék”. Ők azok, akiknek a pangás idején a legtöbb szociális problémájuk volt: rossz lakáskörülmények köelőnyben vannak, mert az idő nekik dolgozik. A koszovói albánok legutóbbi sztrájkja még jobban elmélyítette a soknemzetiségű balkáni ország sza- kadékait — értékelte a kölni Deutsche Welle Radio — az ellentétek akkorák, hogy a semleges megfigyelő el sem tudja képzelni, miként lehet kilábalni az egyre nagyobb válságból. A mindennapi élet totális át- politizálása felőrli az összes fizikai és szellemi energiát, amelyre pedig oly nagy szükség lenne a gazdasági reform végrehajtásához. Az önimádat, a tolerancia hiánya — fejtette ki a Frankfurter Rundschau — egyre inkább veszélyezteti az államot is. A szakadék soha nem volt mélyebb, mint ezekben a napokban. Nincs kizárva, hogy Koszovóihoz hasonlóan az országban máshol is őrjáratokat tartó harckocsik jelennek meg. Jugoszláviában 1981 óta nem volt akkora feszültség, mint jelenleg — ez a brit hírügynökség, a Reuter véleménye. Az ország súlyos gazdasági válsággal küzd, amelynek mértékét a 300 százalékos infláció érzékelteti: Az angol rádió, a BBC közép- és délkelet-európai szakértője a várható fejleményekről így beszélt: Koszovóban jelenleg statárium van, a hadsereg erős alakulatai állomásoznak ott. Nem szabad -gyülekezni, közlekedni, csoportokba verődni, egyszóval semmi sem szabad. Egészen különleges helyzet állt elő. Nem tudom megmondani, hogy az albánok hogyan reagálnak, mit fognak csinálni. Az albán- ság ellene irányuló lépésként fogja értelmezni Azem Vlasi és más albán nemzetiségű politikusok letartóztatását. Valószínűleg olyan pereknek nézünk elébe, amelyekben a kommunista szövetség tagjaiból álló csoportot vádolnak még azzal, hogy együttműködtek az albánok illegális szervezeteivel, meg a tiranai titkos- rendőrséggel. Kétségtelen, hogy a koszovói albán lakosság számára ez meglehetősen provokatív megnyilvánulásként fog hatni. zött éltek, kicsapták őket az iskolából, munkahelyi konfliktusokba keveredtek, csalódtak a* szakszervezetben. Javukra kell írnunk, hogy mindennek ellenére volt lelki erejük a maguk módján élni, és hogy többségük baráti jó szó, az irodalom, vagy alkotói törekvések révén magára talált. El kell ismernünk, hogy vannak olyan informális vezetők, akik megpróbálják az önmagukat kereső fiatalokat saját nézeteikre átformálni. Ezt látjuk az Elu Szüna nevű egyesülésnél, amelynek tagságát az evilági problémáktól a vallási illúziók felé fordítják. A Komszomol és a Centrum toleráns felvilágosító munkája révén Oma Szüna néven kivált egy csoport a szervezetbők Tagjai megértették, amit ma minden fiatal ért, hogy nem számíthatnak az égiekre; gondjaikat saját maguknak kell megoldaniuk. APN — ... Hogyan látja az elmúlt hét esztendőt, mit tanult ezen idő alatt a ké fél — a kormány és a társadalom? — Hogy mi változott? A hatalom meggyőződött arról, hogy megegyezés nélkül az országban semmit sem lehet csinálni. A társadalom ugyancsak rájött arra, hogy a hatalom nélkül nem jut el messzire. — Mit képvisel ma mozgalomként, szervezetként, nézetrendszerként a Szolidaritás? — ... A Szolidaritás továbbra is reformot jelent, reformot, melynek különböző oldalai vannak ... — ... a reformért folytatott mozgalom? — Igen. Olyannyira széles mozgalom, hogy még a hatalomnak is megvan benne a helye. A fő erő továbbra is a szakszervezeti áram- 'at. és e mozgalom szakszervezeti mozgalom lesz. A Szolidaritás egyet jelent az üzemi bizottságokkal, a regionális struktúrákkal, lapokkal és kiadókkal, az országos végrehajtó bizottsággal. Mindenekelőtt azonban a Szolidaritást azok az emberek képviselik, akik önmagukat azonosítják a Szolidaritással. Lehet, hogy egyesek már nem fenek el benne, átmennek különböző politikai klubokba. Továbbra is a Szolidaritás gyermekeinek fogják érezni magukat. A Szolidaritás törekvéseiből, alakulnak ki a pluralista tömörülések : szakszervezeti, gazdasági, politikai áramlatok. és ezek számára meg kell adni a szervezeti működés és az -önálló programkészítés esélyét. — ön részben válaszolt arra a kérdésünkre, mi is ma a Szolidaritás. Tehát üzemi szakszervezeti sejtek, vagy „a reformmozgalom” szimpatizánsai, vagy a különböző ellenzéki csoportokat egyesítő jelkép...? — A kormány mondhatja azt, hogy a Szolidaritás harc a hatalom ellen, vagy az anarchia veszélye. És igaza van. Másvalaki mondhatja, hogy harc a reformért. És neki is igaza van. Számomra a Szolidaritás az a harc, amely a hatalmat reformokra kényszeríti, amely különböző helyi ről indul el nem egyet'en helyről, mint annak idején, hanem különböző egyesületek, klubok, gazdasági mozgalmak, no meg fő áramlata — a szakszervezeti áramlat — útján fejti ki hatását. Ugyanakkor sokkal jobb moßt a nemzetközi konjunktúra. Fontos változások történnek más országokban, különösen a Szovjetunióban. Beszélgettem erről Andrej Szaharov professzorral Párizsban ; Moszkvában is megértik, hogy el kell távolodni á sztálini rendszertől, szakítani kell vele. A régi struktúrát a pluralizmusnak kell felváltania. Hasonló véleményt hallottunk újabban Lengyelországban is a legmagasabb helyről. Ez reményeket ébreszt bennünk, hogy a kormányzó táborban fölényre tesznek szert a reformbarát erők. A lengyel társadalom erre vár, idő pedig egyre kevesebb van. A Szolidaritás állandóan megismétli, hogy kész válságellenes paktumot kötni a reform érdekében. Értékeljük azt. hogy megváltozott a hatalmon lévők bizonyos kijelentéseinek a hangnemé és nvelvezete’. Ez azonban nem elegndő ... Túl sok ígéret hangzott el. Világos reformprogramra, az élet valamennyi területe desztálinizálási programjára van szükség. Az embereknek el kell hinniük, hogy mindennap gazdák lesznek saját házukban. Más országokban akadtak így gondolkozó emberek. Miért ne lehetnének ilyenek a lengyel pártban is? Ezt a hatóimat, ezt az apparátust mi nem veszélyeztetjük. Nincs se,m másik pártunk, sem olyan csoport, amely átvenné a hatalmat. És a pártnak sok ideje van arra, hogy másra hangolódjék át — evolúciós úton. Forradalmi út esetén viszont veszélyben van. Éppen ezért, ha velünk nem jut dűlőre, ha együtt nem találjuk meg a helyet számára és a mi számunkra, akkor ez veszélyes lehet a párt számára és talán a mi számunkra is. Jobb most megállapodni, nyugodtan, mint dulakodás után. így többet lehet elérni. A párt számára is könnyebb a kormányzás. ha világosan látni fogja, milyen hely illeti meg. Lengyelországban mindenki számára kell hogy legyen hely. Minél gyorsabban jut megegyezésre védünk a párt annál jobb. És az új erőmegoldások? Hiszen mi nem akarunk Afganisztán lenni. Azt mondom, amit 1981-ben mondtam: a reformok útján fogunk találkozni, mivel nincs más kiút. — Vajon a Szolidaritás —- az ön elképzelése szerint — akkor, amikor valameny- nyi. csoport — fiatal és idős bányászok és hajógyáriak — jogos érdekeit védelmezi. ezzel nem fogja-e fékezni a reformokat, főleg a gazdasági reformokat? ön azt mondja, hogy a Szolidaritás reformbarát-mozga- lom, ezek a reformok azonban sok embert létében veszélyeztetnek, és ezek az emberek a szakszervezetnél keresik majd a támogatást. — Nem vitás, hogy ha ideális körülmények között élnénk, akkor először erős gazdaságot kellene létrehoznunk és csak utána az erős szakszervezeteket melyek e gazdaságból élnek. De már megvannak a hivatalos szakszervezetek, és lesz Szolidaritás. Ezek tények. Mit lehet tenni? Nos, úgy. kell irányítani a szakszervezeteket, hogy ne rontsák el a gazdaságot. Ki kell alakítani azokat a szabályokat, melyek sztrájkok nélkül oldhatják meg a konfliktusokat. Mielőtt létrejön , az új rend, szükség ~van egy kevés rendetlenségre; sok .konfliktusra számíthatunk, hiszen az egészséges gazdasági elvek bevezetése nem. fájdalommentes folyamat. — Azaz az erős szakszervezet nem fogja ellenezni a gyárak bezárását, a munka- nélküliséget, azt, hogy a munkásokból a maximális erőt is kisajtolják minél alacsonyabb béremelés mellett: nem fog szembehelyezkedni azokkal a jelenségekkel, melyek — elméletileg legalábbis -— a piacreform következtében előállhatnak? — Nincs sémánk, amely megmondaná, melyik vállalat jövedelmező és melyik nem az. Ha a gazdasági feltételek világosak és érthetők lesznek akkor tudni fogjuk hogyan reagáljon a szakszervezet konfliktusok esetén. Ezek mindig kényes, fájdalmas dolgok, de megoldásuknak világosnak kell lennie, a többségnek e megoldást el kell fogadnia. Lehet úgy védeni a munkásokat, hogy lemondunk a felesleges üzemek védelméről. — Kinek is tartja ön magát ma, szakszervezeti vezetőnek, vagy inkább politikusnak? — Olyan szakszervezeti vezetőnek akit bevontak a politikába. —Mindenesetre a világon önt politikusnak, a lengyel ellenzék vezetőjének vagy talán jelképének tekintik. Hiszen nem véletlen, hogy különböző neves személyiségek jönnek el ide. Gdanskba, hogy találkozzanak önnel. Az ellenzék vezérének érzi ön magát? — Más itt a helyzet. Lehet valaki vezető úgy, hogy megválasztják, vagy úgy, hogy annak tartják. Én kétszeresen vezető vagyok. Egyszer azért, mivel annak idején megválasztottak, másodszor pedig . . . nos, tulajdonképpen miért én hozzám jöttek és nem másvalakihez? — Igen könnyű általában helyes dolgokat mondani; szabadság, egyenlőség, igazságosság, testvériség. És igen könnyű mindezzel egyetérteni. De ha kitekintünk az ablakon ott van az a valóság, melyről ön is szólt. Ezt a valóságot kell megváltoztatni. 'És ez itt a bökkenő. Konkrétan hogyan is? — Annak idején száz évvel ezelőtt lehetett program az, hogy egyesektől elvegyenek, másoknak adjanak. De most egy olyan rendszert akarunk kialakítani, melyet bem lehet egy éjszaka alatt bevezetni. E rendszernek át keli vennie a kapitalizmustól azt ami jó benne és át kell vennie azt a pár jó dolgot is ami a szocializmusban jó. Hogyan tegyük ezt? Csakis a kipróbálás módszerével. Semmit sem fogunk ráerőszakolni a társadalomra, harcolunk azért, hogy legyen meg a lehetőség a legjobb megoldások kiválasztására. Harcolunk azért, hogy különböző programok jöhessenek létre politikai, társadalmi, gazdasági téren. És ez esetben van miből választani. Tanulhatunk mások hibáiból, és ez segítségünkre van ... Itt semmit sem lehet elintézni erőszakkal vagy forradalommal. Ez folyamat, amely a szabadsággal kezdődik. A hozzáértő és bölcs embereknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy programot kézsítsenek . és cselekedjenek. Közben meg keli teremteni a társadalmi ellenőrzés és egv kicsit több demokrácia feltételeit. (Polityka — MTI-Press) Márkus Gyula Nem számíthatunk az égiekre Képünkön Lech Walesa (balról) és Alfred Miodowicz (jobbra), a hivatalos szakszervezet vezetője
