Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-09 / 58. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 9. A jászsági sajtó története H. Eltűnik a sokszínűség Az első világháború kitörése lezárt egy kort a jászsági sajtó történetében is. Megszűnt a túlzott személyeskedés, az újságok visszafogottabbak, óvatosabbak lettek. Sokkal inkább egy közösség, egy párt. mint egy egyéni ambícióktól fűtött szerkesztő lelkülete határozta meg a tartalmat. A haladó, forradalmi eszméket legkövetkezetesebben Lázár Henrik Jászbe'rényi Űjság-ja képviselte, míg a két apáti lapban keveredjek a reformista törekvések a forradalmi elkötelezettségÉs azután végleg eltűn.k a sajtóból a sokszínűség A korábbi. egymással is hevesen vitatkozó lapok helyett egy- egy képviseli a 3 jász teleülést. Jobboldali, klerikális ang jellemző rájuk. Dühös kirohanásokat rendeznek a baloldali mozgalmak, és bojkottra szólítanák fe] a pesti lapok ellen. Sajnálkozással jegyzi meg a jászberényi Jász Hírlap is 1927-ben, hogy Jászberény fajtiszta lakossága a magyargyalázó Estre költ, ahelyett, hogy ott helyben jegyezne újságot. A kezdeti 1000—1200-as példányszám. amit a kommunista perek idején 3 ezerre tornázott fel a kíváncsiság. 6—300 között állapodott meg. A helyi politikai életre lényegében az egypártrnedszer volt jellemző, a lap a város hivatali vezetésének programját népszerűsítette. Nagy teret kaptak az országos rendezvények és különösebb viták nem alakultak ki a helyi eseményekről se, mint a Zagyva rendezéséről, komA jászsági sajtó történetéről szóló disszertációjában Arató Antal megemlékezik a jászberényi folyóirat-alapításokról is- A huzamos ideig megjelenő Jászsági Katolikus Tudósítót kimerítették a hitélet kérdései, a rövidebb lélegzetű Jászság, valamint az Ugar foglalkozott társadalmi, irodalmi témákkal. A Komáromy szerkesztette Jászságban számos helytörgel. A Jászsági Néplap ugyanazon számában például az egyik cikk sikeres népgyűlésről, a másik pedig a szociáldemokraták terrorisz- tikus szervező munkájáról beszélt. Velemi Endre járási népbiztos mozgósító cikkei mellett továbbra is megjelentek a hittanár szerkesztő bibliai történetekkel példálózó írásai. A Tanácsköztársaságot közvetlenül megelőző hetekben még jobboldali lapot is alapítottak Jászberényben, amit az események azonban hamarosan elsö.toi- tek. munális ellátottságról, köz- világításról . . . Ugyanez elmondható az apáti Jász Üj- ságra és az árokszállási Jászvidékre is. A szerkesztők általában tiszteletdíj nélkül dolgoztak, társadalmi elvárásoknak engedve, hivatali teendőik mellett, ingyenes vasúti igazolvány csábításának engedve, csinálták a 'a- pot. Ez a „lapcsinálás” azonban már nem az a rég', amit a békebeli olvasó megszokott; nem annyira hivatás vagy vállalkozás, mint kötelezettség. Sok az unalmas, fellengzős cikk, miközben az igazi helyi problémák nem kapnak*^ publicitást. Legfeljebb a Jász Hírlap két évig megjelenő .humoros melléklete, a Repülő Kacsák enged meg óvatos kritikát. A két világháború között Jászladá- nyon megjelent két lap általában mérsékeltebb hangvételű, kerülte a jobboldali túlzást. irrendenta szervezkedések nem is jellemzők a falura. téneti és szociológiai ihle- tettségű írás jelent meg, azonban nem tudott gyökeret verni a polgári hagyományok hiánya, az érdeklődők szűk köre miatt. A háború alatt megjelent Ugart fiatal érelmiségiek és festők írásai töltötték meg. ami azonban a kezdeti szociális érzékenység után mind jobban a reakció fóruma lett. A két világhábotú között elszürkült, egyhangúvá vált jászsági sajtó rövid időre feí- élénkült még 1945 után, bár ebből már kimaradt Jászapáti, és ’46-ban sorra megszűntek Jászárokszállás rend- szertelenül megjelenő lapjai is. A Jászkürt, a Kisgazda és a Polgári Párt helyi szervezetének politikai és köz- gazdasági hetilapja 1948. december 31-én jelent meg utoljára. A szerkesztők számára feltehetőleg igen váratlanul, mert a korábbi számokban még" megírásra szánt témákról beszéltek. Ezzel lezárult a jászsági sajtó 8 évtizedes története. Igaz. később is napvilágot látott alkalmanként egy-egy kiadvány, de ezek központi kezdeményezésre, konkrét politikai akciókhoz fűződtek, mozgósító, tájékoztató jellegűek voltak. Volt egy jászberényi próbálkozás 1965- ben, amikor a városi tanács és a népfrontbizottság havonta megjelenő értesítőt adott ki, majd alig egy évtized múlva ismét kísérletet tett a városi vezetés, de tartalmi fogyatékosságok vagy lakossági közömbösség miatt a kiadvány nem élt hosszú életet. Diák- és üzemi lapok jellemzik a következő korszakot. közülük legjelentősebb az 1967 óta megjelenő Hűtőgép újság, mely a gyár belső ügyei mellett, főleg az utóbbi években, fokozatosan kilépett a gyárkapun. Újból lapalapítás Százhúsz év után újból lapalapításon fáradozik a város. Egyelőre a Hűtőgép újság belső két oldalát kapta albérletbe, az első két szám meg is jelent. Talán a felfokozott várakozás hatására a „mutató” példányok fogadtatása eltérő. Tény, hogy elmaradt a nagy berob- banás, erre a megjelenés formája sem adott módot, de a 4 évtizedes szünet után a lassan meginduló gépezet bizonyosan eléri a kívánt fordulatszámot, és a közélet sűrűsödő eseményei kikényszerítik az igényeknek megfelelő színvonalú önálló helyi újságot. — lukácsi — Jobboldali klerikális hang Nem tudott gyökeret verni Díszvendég: Anna hercegnő Angliából Fotókiállítás a lovakról Tavaly hirdette meg első nemzetközi fotópályázatát a lovakról a Szolnok Megyei Tanács művelődési osztálya, illetve a Jászkun Fotóklub. A pályázatra tizenkilenc országból kilencvenkilenc szerző jelentkezett képekkel. A nemzetközi zsűri összesen tizennyolc díjat osztott ki, ebből kettőt Szolnok megyei fotós nyert el: Hídvégi Péter, a Jászkun Fotóklub tagja, illetve az ifjúsági kategóriában Nagy Gyula, ugyancsak a Jászkun Fotóklub tagja. A fotókból kiállítás nyílik március 18-án a Mezőgazda- sági Múzeumban, a Városligetben. A rendezvény a Budapesti Tavaszi Fesztivál része lesz, s az előzetes elképzelések szerint a hatvanöt tagországot tömörítő Nemzetközi Lovasszövetség soron következő kongresszusának képviselői (ekkor tartják ugyanis fővárosunkban ösz- szejövetelűket) megtekintik a kiállítást, amelyen mint díszvendég részt vesz a lovak közismert kedvelője, Anna hercegnő Angliából is,. Két tárlat Két kiállítás nyílik pénteken délután Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az épület galériáján fél ötkor nyitja meg Győrffy Sándor festőművész Roque Frogosa Fülöp-szige- teki származású Nyugat-Ber- linben élő festőművész tárlatát. Fél óra múlva újabb kiállítás megnyitójára várják a közönséget. Az I. emeleti fotógalérián Alex J. Bernath és Georg Sessler magyar származású Svédországban élő fotógrafikusok mutatják be képeiket Szolnokon. Alex J. Bernath cím nélküli fotója A megyei művelődési központban Nyári nyelvtanfolyam gyerekeknek Noha még javában tart a tanév a szülők, az iskolák, a közművelődési intézmények már tervezik a diákok vakációját. A TIT Szolnok Városi és Városkörnyéki Szervezete igény szerint napközis formában is nyári angol és német nyelvtanfolyamot hirdet gyerekeknek. Az érdeklődők két időpont (július '3-ától július 14-éig, illetve július 31-étől augusztus 11-éig) között választhatnak. A szülők pénztárcájától függően háromféle tanfolyamra írathatják be gyermekeiket. A napközis tanfolyam reggel nyolctól délután négy óráig tart. A gyerekek délig tanulják a választott idegen nyelvet, ebéd után pedig játszanak, kirándulnak. A másik tanfolyamon 9-től délután egy óráig tart a nyelvtáhulás, utána ebédelnek a kisdiákok, majd hazamennek. S végül lehetőség nyílik arra is, hogy a gyerekek csak az órákon vegyenek részt 9—12 óráig. A TIT városi szervezete március 31-éig várja a jelentkezőket. Füstölgők magamban Adós („csak”) fizess! Milyen viszonylagosak a dolgok! A közismert relativitáselmélet lényegét szombaton értettem meg igazán — kezdte mondandóját ismerősöm, majd így folytatta — arra szántam a napot ugyanis, hogy „bevallók”, — tehát „élek” állampolgári kötelességemmel, jó adófizetőhöz illően. Igaz, nem sok bevallani valóm van. az ívek és a rublikák labirintusában mégis eltévedtem. Fásultan vettem tudomásul,, nem elég, hogy mamlasz vagyok a „pénzcsináláshoz”, ráadásul a majdnem semmi adminisztrációjával sem bírok el. Azon vettem magam észre, hogy a tv ezerszer elátkozott, szellemesnek alig mondható hirdetéseit nézem, már ez is jobban érdekelt, mint az adóbevallás. Éppen egy jámbor elefántot vezettek be egy elektrotechnikai szaküzletbe. No, mondom magamban ez sem eredeti ötlet, az elefánt a porcelánboltban példájára készült... Ekkor hallottam meg az apró neszezést, hogy a postás valamit bedobott a levél- szekrényembe. Ez is jobban érdekelt, mint az adóbevallás! Egy levél volt. egy szimpla, diszkrét kis levél, amelyben a Szolnoki Városi Tanács megfelelő osztálya értesített — mint tisztelt ügyfelet —, hogy a „fenti számú” személyi lapomon a múlt évről ennyi meg ennyi adóhátralékom maradt. Ügy, szóval a tanácsnál is van egy személyi lapom, mérgeit a felismerés, de ez hamar elillant, amikor olvastam, hogy tartozásomat „rövid időn belül” kell rendeznem. Már megint a relativitás f Eszembe jutott ugyanis egykori, hátulgombolós padtársam tegnap esti sóhaja, amelyet az állomás restijében egy korsó sör fölött eresztett meg: „bizony, pajtikám., úgy ötven fölött már rövid az idő”. Akkor rezig- náltan bólintottam, az értesítés idézett részének értelmezésekor viszont megköny- nyebbültem: ebbe a rövid időbe még „belefér” a tartozás rendezése. Adtam még magamnak 20—25 évet! De tovább olvastam, elkomorultam! Ennek fele se tréfa! Ha elmulasztom a fizetési kötelezettségemet, akkor „az adótartozást munkabér, illetve nyugdíj letiltásáéval kell beszedni”. A kérdések özöne ekkor támadt fel: milyen adóhátralék „maradt” rám az 1988. évről, miből, miért?... Ezt ugyanis nem közölték, biztosan elfelejtették... A napokban közelebb kerültem a rejtélyhez. Más sorstársam is kapott hasonló tartalmú levelet a tanácstól. Ahá. csak tán nem a megboldogult TEHO? Mert azt tényleg megszavaztam. Azt ígérték ugyanis, hogy ha megszavazom, közlekedési jelzőlámpát telepítenek az utcám torkolatához. Mikor is volt ez? Bizony, nem tegnap. Vagy még ezután akarják telepíteni a rendőrlámpát? Akkor fizetek, hiszen megígértem. De ha nem lesz jelzőlámpa, a „szerződés” nem érvényes! Akkor miért és mire fizessek? Bár az indokolttalanságnak — hogy miért kell fizetnem — is megvan netán a belső logikája. Nem csak arról van ugyanis szó, hogy egy rókáról két bőrt akarnak lehúzni, hanem ráadásul egyszerre, most amikor a személyi jövedelemadót is fizetni kell. Az persze vigasztal, hogy a tanácsiaknak nem kell minden fajta rafinált rublikákat kitöltenem. Igaz„ nem tudom, hogy miért fizetek! „Csak...?” — tette fel a költői kérdést hazánkfia. — ti — A szabadságharc megyei emlékeiből Egy ismert, de nem közismert honvédtábornok (Kortársak vélekedése Kiss Pálról, a „vörös sapkások” zászlóaljparancsnokáról, a „marcona hadvezérről”, Pé- tervárad várparancsnokáról) A házassága révén Tiszafüredre került diószegi (Bihar vármegye) születésű Kiss Pál honvédtábornokról az utókor viszonylag keveset tud. E rövidke írás megpróbálja felvillantani a legendás és rettegett hadvezető alakját, megismertetni a XVIII—XIX. században magyar nemessé lett macedon- román kereskedőősök fiát. A magyar nemzeti asszimiláció útjára lepő, görögkeleti val- lású család tagjaként Kiss Pál — sok más sorstársával egyetemben — 1848—49.-ben vállalta a magyar nemzet fegyveres önvédelmi harcát: ezzel is mintegy véglegessé téve e folyamatot. Az alábbi rövid kortársi «S5&. Egyike a legderekabb katonáknak: Kiss Pál tábornok. A róla készült ceruzarajzot a nevét viselő tiszafüredi általános iskola őrzi jellemzések is nyilvánvalóvá teszik, hogy a családi háttérnek, a származásnak, és az ezekből fakadó egyéni ambícióknak mily jelentős szerepe volt a személyiség formálásában. Kiss Pálról talán a legalaposabban gróf Leininger Westerburg Károly írt 1849. március 31-i levelében: .,... egyike volt legjobb katonáinknak, vitéz és elszánt, amellett önálló. De modora igen visszataszító volt. Szörnyű irigy lévén, nem tudta elviselni, hogy mást is dicsérjenek jelenlétében anélkül, hogy őt említenék, amellett igen hirtelen haragú, mi az ideges, epés temperamentumnak természetes tulajdonsága. Csata után nem volt nyugta, míg mindenki nem tudta, mit tett. De mind e hibájával tisztességes, megbízható férfiú volt, kit tisztelni kellett még annak is, kit rossz társadalmi modora és becsvágya elidegenített tőle.” Az elfogultnak tűnő tiszttárs és nemes vetélytárs Lei- ningen ítélete mellett érdemes még néhány „felettes” véleményét is figyelembe venni Kiss Pállal kapcsolatban. Kossuth Perczel Mórt nak ezt írja: „az pedig tudva van, hogy Kiss Pál egyik legderekabb katonája az országnak”: Vukovics Sebő június 5-én kelt levelében így foglalja össze véleményét: „Kiss Pál mindenre kész a hazáért... Ö meg van elégedve, sőt büszke hivatásának nagyszerűségére... A péterváradi parancsnokság fontos hely”. Az ellentmondásos vélekedések egyik példája a tisztikart jól ismerő és találóan jellemző Mészáros Lázár 1850-es években írott emlékiratának bizonytalansága is: „Kiss Pálnak jó híre volt: miért, hogyan, s miképp?, nem tudom, s ezért, mi lehet még belőle — függőben hagyom”. Kiss Pál a szabadságharc bukása után, vette feleségül a szintén görög származású, Tiszafüreden élő Bernáth Máriát. Az egykori tábornok a Bernáth család Tiszaörs környéki birtokán gazdálkodott, egészen az 1867-ben bekövetkezett haláláig. dr. Vadász István A honvédtábornok síremléke Tiszafüreden, melyet emlékére bajtársai emeltek 1896-ban
