Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-08 / 57. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 8. Mértéktartó és szélsőséges ellenzékiség Ha az adatokat nézzük, akkor a jászsági sajtó története 1868-ban kezdődik a Jászberényben megjelenő Jász-Kunság-gal. Létrejöttét a kiegyezést közvetlenül megelőző és követő pezsgő politikai életnek, no meg a „lelkes törvényhatáság” segítségének köszönheti, amely sietett a hármas keKézzel írott kőnyomatos újság A Jász-Kunság-gal Jászberény így is előkelő helyet foglalt el a vidéki sajtóban, mert a kiegyezés első éveiben az országban megjelenő másfél száz lapnak csak a negyede jelent meg vidéki nagyvárosban. Első szerkesztője Horváth Farkas jászkerületi mérnök volt. A balközépen álló, mértéktartóan ellenzéki lap a régi jász kiváltságok megőrzését tartotta egyik legfontosabb feladatának, kerülte a nyílt politizálást, támogatta, egyengette az egyletek megalakulását, de tartózkodott a demokratikus szervezkedésektől. öt évig a megyében (a megye mai területén) Jászberény mint a hármas kerület székhelye egyedül képviselte a vidéki sajtót, sőt 1872-ben megjelent itt a Deák-párt szócsöve, a rövid életű Jászkun Figyelő is. Szolnok 1873-ban iratkozott fel a listára, de Jászjá- kóhalma egy hónappal megelőzte a máig egyetlen lapjával, a Jász-Kürt-tel, melye Pesten tanuló falubeli diákok szerkesztettek. A kézzel írott, könyomatos újság szándékát és tartalmát tekintve több volt diáklapnál, és azon ritka lapok közé tartozott, mely a bevétePárbaj és szerkesztés Ez utóbbira példa az 1888- tól előbb Jászapátija, majd ’90-től Jászberényben megjelenő Jászság, melyet a ragyogó képességű, vitríolos tollú Hild Viktor, a neves Háld József építész unokája szerkesztett. Ostorának hegyét előszeretettel pattogtatja a polgármesteren, „elfcsa- patásáért” nem riad vissza ' semmitől. A lap hasábjain párbajra szólítja fel szinte valamennyi ellenfelét, s ha nem kap elégtételt, ő ad — nyilvánosan. Egyszer kocsisával verette meg Jászberény főterén az apáti főszolgabíró, ám végül mégis ő került ki győztesen, mert a — lukácsi — (Fo. ;j tatjuk) (Tudósítónktól) A szabadságharc megyei emlékeiből Kossuth Lajos Tiszafüreden Tiszafüred a szabadság- harc idején mozgalmas események színhelye volt. A népes mezőváros tiszai átkelőhely mellett feküdt, hadászati jelentőségét tovább növelte az állandó Tisza-híd megépítése (1833—34), mely a korábbi kompnál gyorsabbá és biztonságosabbá tette az átkelést. Eger eleste után Heves megye ideiglenes székhelye lett. A kápolnai csata után itt vonta össze erőit Dembinszky, Tiszafüreden volt a hadsereg főhadiszállása, a honvédsereg szinte minden jelentősebb egyénisége megfordult a városban, Dembinszky, Görgey,, Klapka, továbbá fontos kormányemberek, köztük Szemere Bertalan, de maga Kossuth Lajos is. A múzeum falán fekete márványtábla hirdeti, (képünkön), hogy 1849. március 4-én és 5-én* ebben a házban tartózkodott és tanácskozott Kossuth Lajos. Látogatásának fontos előzménye és következménye is rületet mértéktartó politizálással befolyásolni, tájékoztatni. Már ezelőtti azonban 1852-től évente megjelent a gimnáziumi értesítő Kempe- len Győző szerkesztésében, aki 1859-ben Szegedre költözött, s még abban az évben megalakította ott az ellenzéki Szegedi Híradót. volt. A kápolnai csata után a Dembinszky ’ vezetésével elégedetlen főtisztek fellázadtak. Titkos összejövetelüket Józsa Gyuri kúriája mellett tartották meg. Követelték Dembinszky leváltását, akinek tiszttársaihoz való viszonyával elégedetlenek voltak. Koncsek polgármester is, hogy kétes tisztességét a Jászsági Lapok hasábjain védje meg. Tizenöt szám után a lapja megszűnt 1896- ban, de a Jász-Kürt egy jó évtized múlva is háborút folytatott a polgármester korrupciós ügyei ellen. A túlzott személyeskedés azonban gátolta az elemző társadalomkritikát, és a hatalmi visszaélésektől se tudta a közéletet megtisztítani. A századfordulótól a két járási székhelyen rendszeresen jelent meg lap, Jász- árokszállás csak 1909-ben zárkózott fel a Jászárokszál- lás és Vidéke Űjság-gal. Közben Jászladányban, sőt a Függetlenségi Párt szócsöveként regionális szándékkal 1904-ben Pusztamonostoron is adtak ki újságot, a jászdózsai Kántor Űjság 1909-beld létezéséről pedig csak feljegyzések vannak, példánya ismeretlen. Arculatuk, jellegük hasonló volt egymáshoz, melyet egy-egy szerkesztő személyisége, illetve a lap pártállása határozott meg. Kitoloncolás veszélyével Mind között azonban különös figyelmet érdemel a jászapáti Faluszája. A szerkesztőjét, Tóth Andort elcsapták az azután mértéktartóan politizálgató Jászapáti és Vidékétől, erre ő az 1903-ban alapított revolverújságjában vette kíméletlenül célba a helyi vezetőket. Az újságot a szomszédos Hevesen nyomták, ahol csak kitoloncolás veszélyével lehetett vásárolni, de megjelenésekor a jórészt rímbe szedett történetek felolvasására tömeg verődött össze a nyomda előtt. Az országos szociáldemokrata sajtóban is jelentős helyet vívott ki magának az 1907-től megjelenő Jászberény, mely közérthetően írt a statisztikai adatok mögött meghúzódó feszültségekről, a munkásokat érintő dolgokról. Itt jelentek meg Gyetvai János, neves munkásmozgalmi személyiség elbeszélései is. Az első világháború kitörése után a bíráló hangot katonai behívásokkal igyekeztek fékezni, majd 1915 végén be is tiltották a lapot. összeférhetetlen, titkolózó embernek tartották, aki haditerveit nem osztja meg a főtisztjeivel. A titkos tanácskozást a magyar történelemben példátlan cselekedet követte, á hadi terv átadását megtagadó Dem- •binszkyt lefegyverezték és háziőrizetbe vették. A múlt értékes népművészeti hagyományait igyekeznek átmenteni Csákváron azáltal, hogy a neves helybeli fazekasok mesterségét tanuló- képzéssel megőrzik és átörökítik a szakma iránt érdeklődő fiataloknak (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) Tizenévesek tárlata Előadás — rajzpályázat a káros szenvedélyek ellen Évek óta megrendezik Mezőtúron február-március hónapban azt a pályázatot, amelynek „Az egészséges ifjúságért — ifjúság az egészségért” a címe. A Vöröskereszt városi vezetősége a művelődési központtal közösen rajzpályázatot hirdetett a város általános és középiskolás tanulóinak, amelynek ünnepélyes eredmény- hirdetését a művelődési központban tartották. Mint Becske Bálintné városi vöröskeresztes titkár elmondta — van még tennivaló, hiszen az alkohol, a dohányzás, a kábítószer-fogyasztás, a helytelen táplálkozás, a kevés mozgás, a stressz, a környezetszennyezés alaposan károsítja az emberek egészségét. Már az is eredmény, ha a fiatalok tudják, hogy a szervezetükre fokozott veszélyt jelent az alkohol, dohányzás és a kábítószerezés. A tárlat kis alkotásai arról tanúskodnak, hogy a tizenévesek érzik ezt a problémát, és tudják, hogyan kellene egészségesen élni. Így van rá remény, hogy felnőttként sikerül mindezt megvalósítaniuk. A kiállítást a művelődési központban március 20-áig nézhetik meg az érdeklődők. A Debrecenben tartózkodó Kossuthot Szemere Bertalan értesítette a tisztek lázadásáról, s Hortobágyig elé menve tájékoztatta a füredi eseményekről, Kossuth azzal az elhatározással érkezett Tiszafüredre, hogy a lázadás vezetőjét, a fiatal, hatalomra törő Görgey Artúrt kivégezteti. Lipcsey Imrének kúriájában szállt meg, a Lipcsey család hagyománya szerint reggel felébredvén, a szobája ajtaja előtt egy subába burkolózó fekvő alakot vett észre, Görgeyt, aki Kossuth álmát, személyi biztonságát őrizte, mely a tábornokot iránta való hűségéről győzte meg. A hatalmat azonban a leváltott Dembinszky helyett ekkor még nem Görgey, hanem Veter Antal kapta meg. Kossuth Tiszafüreden értesült Damjanich nagyszerű' szolnoki győzelméről, s döntöttek a tavaszi hadjárat indításáról, mely történelmünkbe a „dicsőséges” jelzővel vonult be. Eredményeként az ország nagy részét visszafoglalták az' osztrákoktól akik az orosz cár segítségét kérve tudták csak a szabadságharcot leverni. dr. Füvessy Anikó Krimikből kijutott nekünk az elmúlt héten. Lassan meg kell szoknunk, hogy televíziónk nem csupán a való élet krimibe illő „jeleneteivel” bombáz bennünket, hanem a drámai események kivonatos sűrítményével is. Ami persze nem baj, hiszen a jól megcsinált bűnügyi film szórakoztathat. Nézzük sorjában, hogy az elmúlt héten^ milyen krimiket izgulhattunk végig. Három krimi Mindjárt a sor elejére kívánkozik a kedd esténként folytatásokban jelentkező örvény című angol rendezés, amely több szempontból is kiemelkedik az átlagos krimik közül. Lehet, hogy három rész után korai még az ítéletalkotás, annyi azonban bizonyos; a három epizód avatott szerzőgárdáról árulkodik, olyanokról, akik birtokában vannak a feszültségkeltés eszközeinek, az izgalom patikaimérlegen kimért adagolásának. A rendező, Dávid Maloney gondosan ügyelt arra, hogy betartsa a műfaj egyik klasszikus szabályát, nevezetesen: a néző lehetőleg ne tudja meg rögtön a film elején, hogy ki a gyilkos, s pusztán csak pasz- szív szemlélője legyen a főszereplő logikusnak tetsző nyomozásának, hanem ellenkezőleg : a történet mozgatórugója eleinte ismeretlen marad, csakúgy, mint az elkövetőik), s lassan bontakozik ki a kép. Hősünit — ez- esetben Catherine, az angol nő'— szemével látjuk az eseményeket, általában csak azt ismerjük a rejtélyes háttérből. amit ő is tapasztal a körülötte lévő világból. Fennállhat persze így az a veszély, hogy unalomba fullad a film, ám a rendező az izgalom fokozásához néha hozzájárul egy-egy sokat sejtető snittel, majd pedig — mint ahogyan már lenni szokott — a végén csattan az ostor. Ha már az angol nő körüli világról szóltunk, érdemes egy gondolatban megemlékezni a számunkra kissé ismeretlen norvég táj szépségeiről; ügyes operatő’-! munka enged bepillantást ebbe a vonzó, már-már álomian szép környezetbe. (Bár előfordulhat, hogy a stáb nem is Norvégiában forgatta a filmet, hanem mondjuk Skócia északi részén, amolyan „norvégosí- tott” környezetben). Mindenesetre izgalommal várhatjuk a Jordáhl család titokzatos történetének megfejtését. Nem okozott különösebb izgalmat a szerda esti magyar krimi, Ungvári Tamás és Leo Frank műve, Hajdúfy Miklós rendezése, a Randevú Budapesten. Nyugati krimikre szabott sablonos történetet láthattunk, természetesen bravúros nyomozással és példás együttműködéssel az osztrák, illetve a magyar rendőrség részéről. Hogy mi újat nyújtott a film? Valami olyasmit, t hogy a határok (elsősorban a nyugati) nyitottabbá válásával előállhat az a helyzet, hogy a nemzetközi bűnözés növekvő hulláma könnyebben elérheti hazánkat. Számolnunk kell ezzel is, amikor Európához való felzárkózásunkat szorgalmazzuk. A film érdekessége, hogy az a többre hivatott Hajdúfy Miklós rendezte. akinek nevét zömmel’ jó történelmi filmek stáblistáján szoktuk olvasni. Kalandozása a krimi műfajába igencsak átlagosra sikeredett; a Randevú Budapesten című film valahol a sor végéről „szemlélheti” a legjobbnak tartott magyar krimit, az Andrási Ferenc jegyezte Dögkeselyűt. Csütörtöknél vagyunk, a második csatornán sugár )z*u a tévé a Hiéna a kisvárosban című amerikai filme'. A rádióújság egymondatos rezümét közölt: ..A film egv botcsinálta gyilkos pszichológiai drámája.” Tény, hogy ez a bűnügyi történet merőben eltért a nálunk forgalmazott Kojak. Starsky és Hutch, meg az egyéb ilyen, témájú amerikai limonádé krimiktől, amelyekben a rendőrség mindig a helyzet magaslatán áll. Nos. ebben a filmben egy nagyon -is valóságos rendőri gárda nyomozott — mondhatni igen kevés eredménynyel. Pedig a „botcsinálta” gyilkos tette során olyan szarvasihibákat követett el, hogy azt már bűn volt nem felfedezni. A banánhéj effektus azonban itt is működésbe lépett, s a főszereplő egy ragasztószeren bukott le. (Más kérdés ,hogy a megoldás ilyetén való siettetése kérdésessé, majdhogynem hihetetlenné tette ezt a logikai zsenialitáson alapuló jelenetet. már tudniillik a/.i, hogy a gyilkos élettársának lánya a ragasztótubus megtalálása után egy csapásra átlátta a helyzetet, s meglehetősen valós következtelésre jutott.) Mindenesetre a film abba a krimi vonulatba tartozik, amelyet annak -de- jén Capote a Hidegvérrel című művével nyitott. Nyilvánosság A bűnügyi történetek után evezzünk hazai vizekre, mégpedig a mába. A televízió kettes csatornán sugárzott műsorairól már volt szó e hasábokon. Anélkül, hgy ismétlésekbe bocsátkoznánk, mindenképp meg kell említeni a Napzárták külön figyelmet érdemlő adásaH. Ebben a műsorban a néző olyan közéleti és magánszemélyekkel találkozhat, akikről legfeljebb csupán hallott — akkor is többnyire negatív felhanggal. Mint ahogyan a rádiónak is van egy műsora, az Első kézből, amely igen rugalmasan és nyitottan reagál , napjaink történéseire, úgy a televízió a Napzártákban vállalkozott ugyanerre a feladatra. (Egyébként a műsor aktualitását, frissességét jelzi, hogy a rádióújságban nem is közük előre a beszélgetőpartnerek nevét.) Vasárnap este olyan személyiségek ültek a kamerák előtt, akiknek sokáig még a nevét sem lehetett stúdiókban kiejteni. Mester Ákos Kőszeg Ferencet, a Beszélő, Nagy Jenőt, a Demokrata című szamizdat kiadvány szerkesztőit „hozta össze” dr. Csikós Józseffel, az MSZMP KB osztályvezető- helyettesével, . akinek nem kis része volt az utóbbi években a hazai saj tóirány í- tás alakulásában. Érdekes beszélgetésnek lehettünk fültanúi. Kiderült ugyanis, hogy az úgynevezett második nyilvánosságban megjelenő szamizdat kiadványok óriási űrt töltöttek, illetve talán még most is töltenek ki a hazai tájékoztatásban. A korábbi évek „rendcsinálása” idején a különböző fórumokról kitessékelt és megbélyegzett értelmiségiek olyan dolgokról kezdtek írni, amelyek akkoriban nem voltak kívánatosak a hatalomnak. Ma már egyre több lap kezdi felvállalni a társadalom gondjainak hű tükrözését, következésképp elképzelhető, hogy a jelenleg „föld alatt” működő kiadványok veszítenek erejükből. Nem kell emiatt azonban sajnálni őket. sőt tulajdonképpen az lenne a lényeg, hogy az olvasók ne kényszerüljenek a szamizdatokhoz fordulni, h a valami érdekeset, igazat akarnak megtudni a körülöttük zajló eseményekből. Mert való igaz: nincs' kétféle nyilvánosság, egy úgynevezett első és "egy második, csupán egyetlen van, s ennek minden problémára kiterjedve kell funkcionálnia. Nem minden tanulság nélküli volt ez a műsor, ám volt egy szépséghibája, mégpedig az, hogy január 17-én rögzítette a televízió, s csak március 5-én este mutatták be, akkor is erősen megvágva ... Jurkovics János leiből az eredeti kéthetes megjelenés helyett heti lappá lépett elő. Csak a vizsga- időszakban tértek vissza a tervezett periodicitáshoz. Igaz, ára is felért egy országos lapéval, az 50—60 példány a lokálpatrióták körében azonban elkelt. A politikai élet csatározásait, pártharcait követte a sajtó is, a hangvétel mind személyesebbé, sőt egyes lapoknál személyeskedővé vált. Ilyen volt már ’74-ben a Jászkun Polgár. Ebben az évben egyébként. Arató Antalnak a jászsági sajtó történetéről írott disszertációja szerint, Jászberényben 127 féle sajtótermékből 563 példányt fizettek elő, közöttük 78 német, 5 francia, 1 olasz és 1 héber nyelvű újságot. A Jász-Kunság-ot 1876-ban a Lehel-Kürt váltja fel, majd ’82-től 3 évig lap(kiadás) nélkül marad Jászberény. Annál nagyobb vihart kavarnak a később megjelenő újságok, mindennaposak lesznek a sajtóháborúk, az élcelődő hang durva sértegetésekbe fordul. Egy-egy cikk tettlegességet. párbajt vön maga után — mármint a szerkesztő és a sértettek között. személye körül zajló botrányok miatt az ő lapja volt a legolvasottabb. Fgle, harmada példányszámmal követte csak a higgadtabb, nem olyan szélsőségesen ellenzéki Jászberény és Vidéke, illetve a Lehel-Kürtje. Hild Viktor nem riadt vissza a választás előestéjén arról tudósítani lapjában (hamisan), hogy lemondott a jászberényi képviselőségre pályázó gróf Apponyi Albert. Apponyi híVei a Jászberényi Hírlap megindításával próbálták felvenni a harcot Hűddel, sőt lapot alapított a hosszú ténykedése idején sokszor kompromittálódott
