Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-04 / 54. szám
Bush Ázsiában Rohanás és mérsékelt sikerek Főképpen a szépre és jóra emlékezhettek az év fordulóján a szinte karneváli hangulatban Kuba lakosai. Tehették ezt annál is inkább joggal, mivel éppen harminc esztendeje, hogy a szilveszter nemcsak az óévet búcsúztatta el, hanem a szaHelyszíni beszámolók és az élesedő hangvételű sajtójelentések szerint például az utóbbi hónapokban érezhetően felerősödött a lakosság elégedetlensége az állandó ellátási zavarok, a rossz közlekedés, az ügyintézést bénító bürokratizmus és a napvilágra került visz- szaélések miatt. Sokan s jogosan háborogtak egyebek közt amiatt, hogy huzamosabb ideig hiánycikk volt a marhahús a jegyre kiszolgáló üzletekben. Pedig a már több évtizedes múltra visszatekintő jegyrendszert éppen azért vezették be, hogy biztosítani tudják a „fogyasztási, cikkek igazságos elosztását”). A hiány oka azután nem kevés megdöbbenést váltott ki: 1988 első nyolc hónapjában 125 ezer vágómarha hullott el Mindezek fényében korántsem meglepő, hogy a Kubai KP legutóbbi központi bizottsági ülését csaknem teljes egészében a gazdaságnak szentelték. Áttekintették az 1986 áprilisában beindított, úgynevezett kiigazítási kampány eddigi eredményeit és sikertelenségeit. Havannában egyértelműen úgy vélik, hogy a gondok a gazdaságban gyökereznek. Mivel a korábbi bátortalan reformkísérletek nem hoztak eredményt, ezért a hibák kiigazítására, a rend és a fegyelem megteremtésére hozzáláttak az badságot is elhozta a karibi szigetország népének. Az örömtüzek árnyékában is jól látható azonban, hogy a havannai vezetésnek a forradalom győzelme utáni harmincegyedik évben nem kevés gazdasági-társadalmi gonddal kell szembenéznie. — az értékelések szerint főképpen emberi felelőtlenség, hozzá nem értés miatt. Ez a/ tény is jelzi, hogy nincs minden rendben a kubai gazdaságban. Viszonylag újkeletű probléma, hogy a kikötőben nem dolgoznak folyamatosan s mint a párt- lao, a Gramma közölte, tonna-százezrek várnak kiilletve berakodásra, ezzel is fokozva az ellátási nehézségeket. Szintén ideható körülmény, hogy a szigetország még ma is legfontosabb exportcikkének, a cukornak a világpiaci ára évek óta rekordmélységben tanyázik. Az álamháztartást ez természetesen jelentős valutabevételektől fosztja meg, ennek hatására erősen visszafogták a nyugati importot is. A külföldi adósságállomány viszont már 7 milliárd dollár körül jár. anyagi ösztönzést háttérbe szorító gazdaságpolitika fel- melegítéséhez. Ügy tűnik, azonban, hogy egyelőre kevés kézzel fogható eredményt mutathatnak fel ebben a kiigazítási szakaszban. A gazdaságirányítás reformjával próbálkozó elképzelések sikerét ugyanis nagyban behatárolja, hogy a kísérletek a meglévő modell tökéletesítésében látják a kiutat. A vállalatok alacsony hatékonyságának, a rossz munkaszervezésnek és gyakori hiányzásoknak objektív okait kutató elemzés kevés, elsősorban a szubjektív okokat állítják pengel- lérre. Fidel Castro szerint ennek a kiigazítási politikának az a lényege, hogy felszámolják azokat a kísérleteket, amelyek „a kapitalizmus eszközeivel kívánják a szocializmust építeni". A szabadság szigetének illeté- tékesei úgy látják, hogy nem kell mást tenniük, mint az alapvetően jó rendszer működési zavarait több önfeláldozással, forradalmi lelkesedéssel helyrehozni. Igen jellemző példa erre az Er-j nesto Che Guevara gazdasági gondolkodása című kötet megjelentetése, amely az utóbbi hónapok kiugró könyvsikere lett. A fentiek jobb megértéséhez elég egy mondatot idézni belőle: „viszonylag rövid időn belül a tudat fejlődése sokkal inkább előmozdítja majd a termelést, mint az anyagi ösztönzés.” Eltérések és azonosságok Mindazonáltal ma is folynak ísérletek a kubai gazdaságban. Matanzas kikötővárosban például négy gyár önállóságot kapott a tervezésben, az erőforrásokkal való gzadálkodásban. ösz- szességében azonban a peresztrojka szelleme még nem hatotta át sem a gazdaságot, még kevésbé a politikai szférát Kubában. Igaz, az ország vezetői többször is hangoztatták, — miközben erkölcsi támogatásukról biztosították a szovjet változásokat —, hogy náluk nincs szükség gyökeres fordulatra, átalakításra, a hibákat ugyanis folyamatosan javítják. Bár a politikai intézmény- rendszer reformja alighanem még a távolabbi jövő zenéje valami apró változás mégiscsak érezhető a kubai helyi politikában. Daróczi László (MTI-Press) George Push ötnapos ázsiai útja rendkívüli erőfeszítéseket igényelt az amerikai elnöktől, ám vajmi kevés gyakorlati eredményt hozott, mutatnak rá az emeri- kai fővárosban. Az út röviddel követte James Baker külügyminiszter hasonló ütemű körútját a NATO-or- szágokban, amelynek keretében alig néhány nap alatt 15 fővárosban fordult meg. A látogatások, egy hónappal az új amerikai kormány hivatalba lépése után, első-' sorban azt célozták, hogy aláhúzzák Bush meghirdetett alapelveit: külpolitikájában jobban kíván támaszkodni a szövetségesekre, véleményüket is meghallgatva, mint elődje, Reagan elnök. Tokióban minden jel szerint nagyra értékelték a gesztust, hogy az elnök is részt vett Hirohitó császár, az egykori halálos háborús ellenség temetésén. Az alkalom mindenesetre érdemi tárgyalásokra nem adott módot: a vezető japán politikusok előre jelezték, hogy kegyeleti okokból az időpont erre nem alkalmas — ugyanakkor a japán kormányzó párt súlyos hazai bizalmi válsága sem tette célszerűvé Bush számára hogy politikai kérdésekről tárgyaljon velük. A más külKelet-Európából érkező turisták már egy nyugati városban is meghonosították a KGST-piacot, ám a hatóságok a kemény fellépés helyett egyelőre szelidebb eszközökkel próbálják elejét venni a . lakosság többsége által megütközéssel, sőt felháborodással szemlélt csen- cselésnek. Az eladók ezúttal is lengyelek, a célbavett nagyváros pedig a hazájukhoz legközelebb fekvő nyugati metropolis: Nyugat-Ber- lin. Tágabb horizont Januártól, a világútlevél birtokában a lengyelek előtt is tágabbra nyílt a horizont s' egy részük ezt a lehetőséget kifejezetten üzleti célokra igyekszik kihasználni. Hetek óta ezrével lepik el á lengyelek a Potsdamer Platz — Landwehrkanal — Bernburger strasse közötti térséget, autójuk csomagtartójából vagy földre terített nejlonzacskókból árulják a vámelőírások megkerülésével behozott — portékájukat. Lengyel Marlborót, pezsgőt. vodkát. szőrmét, élelmiszereket (húskészítményt. konzervet, sajtot). Akad olyan zsibárus is. aki háztartási gépet vagy értéföldi vezetőkkel való tokiói találkozók igen rövid, formális eszmecserék voltak. Az út legsikeresebb állomásának alkalmasint Peking tekinthető, ahol Bush nagy hangsúllyal méltatta a két ország baráti kapcsolatait és sietett leszögezni: az amerikai külpolitika folyamatban lévő felülvizsgálata után is változatlan marad Washington eddigi vonala, e szívélyes kapcsolatok erősítése. Világszerte helyeslő visszhangra talált Bush kijelentése, hogy üdvözli a szovjet—kínai közeledést, Mihail Gorbacsov pekingi látogatását, mint a nemzetközi stabilitást erősítő tényezőt. Lényegi egyetértés volt a kambodzsai kérdés rendezését illetően, ám a jelek szerint Peking nem tett eleget az amerikai igénynek: jelentse ki egyértelműen, hogy a polpotistáknak nem lehet szerepük a jövendő kambodzsai vezetésben. Az amerikai sajtóban hevesen bírálják Bush elnököt, amiért — ígéreteivel ellentétben — nem vetette fel az emberi jogok kérdését Kínában, sőt eltűrte, hogy a hatóságok megakadályozzák egy kínai ellenzéki személyiség részvételét Bush fogadásán. Baker külügyminiszter azzal érvelt, hogy a késnék hitt ócskaságot kínál megvételre. A vevők inkább a város újsütetű lakói, törökök, arabok és irániak közül kerülnek ki, bár akad' németi vásárló is. A tősgyökeres nyugat-berliniek többsége azonban túlságosan önérzetes és pedánst ahhoz.: hogy zsibáru- soktól vásároljon, ráadásul hatóságilag nem ellenőrzött, kétes higiéniai körülmények között árusított élelmiszereket. Az első tétova ellenőrzésekre éppen a higiéniai szempontok késztették a nyugat-berlini hatóságokat, * azon túl, hogy az utóbbi hétvégeken kaotikus közlekedési viszonyok alakultak ki a Potsdamer Platz körüli ulh cákban. A Berlin keleti szektorából érkező autós a Charlie átkelőhelyet elhagyva máris csigalassúsággal vánszorgó bádoglavina közepén találta magát, és a megszokott 5 perc helyett fél óra alatt érhette csak el belvárosi úticélját. Áruelkobzás A nyugat-berlini szenátus és az illetékes kerületi tanács utasítására a „zsibo- gón” ellenőrzéseket haj to t„csendes diplomáciát” célszerűbbnek tartják s különben is, az emberjogi kérdésekről ő beszélt kínai kollégájával. A Fehér Ház mindenesetre adós maradt a válasszal: miközben e kérdéseket a legmagasabb szinten és a nagy nyilvánosság előtt felvetik más szocialista országok esetében, miért tekintenek el ettől Kína vonatkozásában. Néhány órás szöuli tartózkodása idején Bush biztosította vendéglátóit, hogy még részben sem fogják visszavonni a Dél-Koreában állomásozó, több, mint 40 000 főnyi amerikai haderőt — amelynek jelenléte ellen az elnöki látogatás alatt is heves tüntetések folytak. Bush méltatta a kibontakozó délkoreai demokráciát, ugyanakkor világosan értésére adta a parlament képviselőinek: az Egyesült Államok nem tűrheti el, hogy második éve több, mint 10 milliárd dolláros deficite legyen a Dél-Koreával folytatott kereskedelemben, az ország piacvédő rendszabályai miatt. George Bush utazását egyébként kezdettől beárnyékolta kijelölt védelmi minisztere, John Tower ügye. tak végre: az élelmiszerekből mintát vettek, s figyelmeztették az eladókat, hogy tilos a városba élelmiszert behozni és árusítani. A vodkával, pezsgővel és cigarettával kereskedő lengyelek közül a kisebb készléttel rendelkezők (10 üveg, illetve 20 karton alatt) még figyelmeztetéssel megúszták, ám' a nagyobb tételekkel érkezett árusok készletét elkobozták. őket pedig kiutasították Nyugat-Berlinből, amit útlevelükbe beütött pecsét jelez. A jobb a megelőzés elve alapján a hatóságok lengyel szövegű figyelmeztető táblákat helyeztek el a zsibogó körül: „Kempingezni és árusítani tilos ” S a jövőben a Berlinbe tartó turistákat — már a lengyel—NDK határon és a nyugat-berlini átkelőhelyeken — lengyel nyelvű röplapon világosítják fel a városban érvényes előírásokról és tilalmakról. A szenátus a helyi lakosságot is röplapon figyelmezteti arra, hogy ne vegyen csempészárut. Kérdés persze, hogy a krónikus devizaéhségben szenvedő lengyeleken ki lehet-e fogni, ötletekben ők kifogyhatatlanok. Erre utalt egy nyugat-berlini használtautókereskedés kirakatában a minap kiállított 126-os Polski Fiat — potom 3450 DM- ért várt vevőre. A hófehér, szemre jó állapotban levő kocsiért 2500 márkánál többet biztosan nem fizetett a kereskedő, a lengyel eladónak viszont ez az-- összeg, az otthoni fekete árfolyamon, mintegy 5 millió zlotyt, azaz hat évi fizetést jelent... Lakótelep a Potsdamer Platzon A nyugat-berlini városatyákban fölmerült az a gondolat is. hogy valamilyen célra hasznosítják a Potsdamer Platzon évtizedek óta üresen álló ingatlant, felmondják a beépítetlen telek bérlőjével 1990 decemberében lejáró szerződést. Az egyik elképzelés szerint konténerekből álló lakótelepet emelnének rajta a Kelet- Európából áttelepülő németajkú csaladok számára. Igaz, ez a megoldás megint csak a Visztula partjáról érkezőknek jönne jól. hiszen tavaly a legtöbb kitelepülő éppen Lengyelországból érkezett az NSZK-ba és Nyugat-Berlin- be. ^ Dorogman László North alezredes Oliver North, az amerikai tengerészgyalogság , 45 éves nyugállományú alezredese hamis tanúvallomásért, csalásért, hűtlen kezelésért áll a bíróság előtt, amely akár élete végéig börtönbe küldheti. A vádlott azonban pere idején is járja az országot. egyetlen hazafias beszédért többet kap. mint 22 000 dolláros évi nyugdíja — és nemzeti hősként ünnepük. Hős, vagy bűnöző? Ahonnan; nézzük. Maradi, mondjuk ki, nacionalista amerikai tömegek számára North többszörösen is hős. Először, mint veteránja a vietnami háborúnak, ahol megsebesült és többször kitüntették. S hős azért, mert a hazáért, „a kommunizmus” elleni harcot Vietnam után is folytatta. Akkor. amikor a Fehér Ház nemzetbiztonsági apparátusának vezető munkatársaként! titokban amerikai fegyvereket adott el Iránnak — a vételárat pedig a nicaraguai kontráknak juttatta. Mindezzel többszörösen és súlyosan megsértette az Egyesült Államok törvényeit, egy országét, amely igen büszke arra, hogy jogállam, s ahol még egy elnök is belebukik —. mint Nixon —, ha áthágja a törvényt. Oliver North persze sokszori és súlyosan áthágta. Először akkor, amikor tárgyalt, sőt, fegyverüzletet kötött azzal az iráni vezetéssel, amellyel országának nincs semmiféle hivatalos kapcsolata, s ahová tilos amerikai árukat szállítani — legkevésbé fegyvereket. Ugyanakkor évek óta törvényhozási döntés tiltja, hogy hadianyagot szállítsanak a nicaraguai kormány elleni felkelőknek. Nem. mintha a képviselők! üdvözölnék a nicaraguai forradalmat — hanem, mert belátták, hogy katonai megdöntése lehetetlen s ká>- a gyakran korrupt kontra-vezérekre pazarolni az adófizetők pénzét. Az alezredes éveken át mégis megtette mindezt — nem is akármilyen méretekben. Irán csaknem 15 millió dollárértékben jutott rakétákhoz és alkatrészekhez a korábban a sah által vásárolt korszerű amerikai repülőgépeihez és más fegyvereihez —javarészt izraeli közvetítéssel. Viszonzásul Irán közbenjárt — volna á Libanonban fogva- tartott amerikai túszok kiszabadításáért. Egy-két túsz kiszabadult ugyan, a túlnyomó többség máig sem. North a fegyverek árát viszont vastagon számította, a dollármilliók pedig titkos svájci bankszámlákra kerültek, s a pénzekből ismét fegyver lett: ezúttal a kontrák meddő harcaira — vagy vezetőik személyes céljaira. Mindezt évekkel ezelőtt egy hosszú törvényhozási vizsgálat nyilvánosságra hozta. Akárcsak azt, hogy Reagan elnöknek, s a kormány vezetőinek .köztük Bush akkori alel- nöknek) tudni ok kellett minderről, hiszen valószínűtlen, hogy egy alezredes a maga szakállára világpolitikát csinálna. Reagan annyit elismert, hogy felhatalmazást adott a túszokkal kapcsolatos titkos tárgyalásokra és fegyvereladásra —, de többre nem. Az igazságot valószínűleg csak évtizedek múlva tudhatjuk meg. ha felszabadulnak a titkos akták és kétséges, hogy Northot végül is elítéli k-e. Perének előkészítésénél ugyanis a vizsgálóbíró vagy egymillió aktát tanulmányozott át, ám, végülis minden harmadikat a kormány titkosnak minősített: nem tárhatjuk fel egy nyilvános perben az amerikai hírszerzés, a hadsereg akcióit, a bizalmas tárgyalásokat — így az érvelés. Ezek után a legfontosabb vádpontokat, hogy North a maga céljaira is „félretett” az „Irangate”ügyben befolyt pénzekből, (több millió dollár nem jutott el a kontrákhoz), hogy az állami vagyonból sikkasztott, máris el kellett ejteni, így marad a hamis tanúzás, a törvényhozás félrevezetésének vádja, s viszonylag jelentéktelen, anyagi természetű ügyek. Oliver North a szélsőséges republikánusok és a nacionalista kispolgárok hőse így széles körű együttérzéstől övezve jelenik meg a bíróság előtt. Hívéi, akik hiába ostromolták Reagant, adjon kegyelmet Northnak (mint annak idején Ford elnök Ni- xonnak), most milliókat gyűjtenek össze a hosszúnak ígérkező per költségeire, amely tanulságosnak ígérkezik: North tanúként megidéztette Ronald Reagant és egykori kormányának kulcsembereit, Shultz kül- ügy-. Caspar Weinberger védelmi minisztert, sőt. George Bush elnököt is. A per tehát az amerikai külpolitika egy sajátos fejezetét tárhatja fel — ha ugyan feltárja. Kérdés, megjelennek-e végül ä tanúk, s ha igen — mit mondanak? Dolgukat megkönnyíti, hogy az alezredes — saját bevallása szerint — az ügyre vonatkozó akták ezreit semmisítette meg. Ez egyébként az egyik vádpont a „nemzeti hős” ellen. Heltai András Elégedetlen lakosság Több forradalmi lelkesedés '»rti!IíIK*!• $Íi4ZL* WjUk,,, SÉÉniÉEJ^NeSiÉuiili^i:
