Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-31 / 76. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989.MÁRCIUS 31. 3 Munkatársunk kitüntetése A hazánk felszabadulásának 44. évfordulóját köszöntő ünnepségek nyitányaként az elektronikus és nyomtatott sajtó 64 munkatársát tüntették ki tegnap a Parlamentben. Az ünnepségen jelen volt Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Pozsgay Imre államminiszter a Minisztertanács nevében köszöntötte a magyar sajtó kitüntetett munkásait, majd átadta a kitüntetéseket. A Szocialista Újságírásért kitüntetésben 28 újságíró és fotóriporter részesült, közöttük Tiszai Lajos, a Szolnok Megyei Néplap főmunkatársa. Áprilistól Április 1-jétől az újrakezdési kölcsön helyett új, a korábbiaknál szélesebb körben igényelhető kölcsön segíti a vállalkozók indulását. Ezt az új vállalkozói kölcsönt mindazok igénybe vehetik, akik a munkaerőközvetítő szervek segítségével sem tudnak egy hónap alatt elhelyezkedni, így tehát a pályakezdők is, de kérhetik azok is, akiknek munka-, tagsági viszonya munkahelyük felszámolása, vagy jelentős létszámcsökkentés miatt szűnik meg, függetlenül attól, hogy az illetékes munkaerő-közvetítő szervek tudnak-e részükre megfelelő munkahelyet felajánlani. A kölcsön összege változatlanul maximálisan 300 ezer forint lehet, legfeljebb 10 évre, a kamatok fizetését viszont már csak négy évig válalja magára a foglalkoztatási alap az eddigi 10 esztendő helyett. A korábbi tapasztalatok alapján nehéz Jelbecsülni, hogy ez az új kölcsönforma mennyivel lesz sikeresebb elődjénél, amelyet a vártnál jóval kevesebben, egy év alatt csupán 400-an vettek igénybe. A jogosultság kiterjesztése azonban minden bizonnyal élénkíti majd a vállalkozói kedvet, főként a jól képzett szakemberek körében. Megemlékezések, koszorúzások a megyében (Folytatás az 1. oldalról) népséggel köszöntik április 4-ét, az ünnep napján 9 órakor. Egy óra múlva 10 órakor tömegsport-rendezvényekkel folytatódik a nap. A mezőtúriak április 4-én 10 órakor ünnepelnek. A szovjet hősi emlékműnél koszorút helyeznek el a városi pártbizottság, a városi tanács. a szovjet delegáció, a fegyveres testületek, a Mün- nich Ferenc Társaság, az intézmények nevében. A városlakók virággal járulnak az emlékműhöz. A temetőben a szovjet hősök sírjánál a város intézményeinek képviselői koszorúzással róják le kegyeletüket. Hazánk felszabadulásának ünnepét március 31-én és árpilis 1-jén köszöntik a tö- rökszentmiklósiak. Holnap 14 órakor az iskolásak és a fiatalok a temetőben lévő szovjet síroknál helyezik el a megemlékezés koszorúit. Elsején a Kossuth téri szovjet hősök emlékművénél a vállalatok, a tömegszervezetek és a városlakók koszorúznak, illetve virágot helyeznek el. Túrkevén 4-én 8 óra 30 perckor a városi tanács. a városi pártbizottság, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok, a tömegszervezetek és a vállalatok képviselői koszorúznak a szovjet hősök sírjánál. A Petőfi téri felszabadulási emlékműnél 9 órakor a városi tanács, a városi pártbizottság, a városi KISZ-bizottság, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok, a városi népfrontbizottság , a fegyveres testületek, a gazdálkodó szervek és szövetkezetek, a Vöröskereszt városi vezetősége helyezi el a megemlékezés koszorúit. Tiszafüreden 4-én 10 órakor a felszabadulási emlékműnél megemlékezéssel egybekötött koszorúzási ünnepséget tartanak. Koszorút helyeznek el a városi tanács, a városi pártbizottság, a városi KISZ-bizottság és az úttörőelnökség, a fegyveres testületek valamint a Ganz Danubius Daru és Gépgyár nevében. Az ünnepségen átadják a Közéleti' Tevékenységért emlékplakettet. Hatórás vita önmagukról (Folytatás az 1. oldalról) lemény érte a szövetkezetei, így ennek javítását sokan szorgalmazták. A néhol indulatos vita témáira reagálva az elnök kénytelen volt emlékeztetni a jelenlévőket, hogy „de tag- társak, vegyük észre, a szövetkezet mi vagyunk, akik ebben a teremben ülünk, és akiket képviselünk”. Ebben az évben a karbantartó szolgáltató részleget önelszámoló egységekké alakítják át, a felújítási alapot az eddiginél magasabb kamatozású betétekben helyezik majd el. A lehetőségekhez mérten emelik a dolgozók fizetését, ösztönzőbbé teszik az érdekeltségi rendszert, a szövetkezet szolgáltatásait a tagok 15 százalék díjkedvezménnyel vehetik majd igénybe. Az 1989. évi tervet is korrigálták, úgy, hogy csak a szükséges mértékben emelkedjen a tulajdonosok által fizetett közös költség. Az éjfélig tartó vita — bár néha. zsákutcába jutott — hasznos volt mind a vezetés, mind a küldöttek számára. írom kábel, nszünet Mint azt tegnapi lapszámunkban hírül adtuk, kábelrongálás történt szerdán 16.00 órakor a Tiszaligetben. Az ügy részleteiről, valamint az ilyesfajta postai kábelrongálások egyéb összefüggéseiről kérdeztük Kovács Lászlót, a Szolnok Megyei Távközlési üzem vezetőjét. — Tudják-e már pontosan, hogy ki szakította el a kábeleket? — Igen, a Középtiszai Vízügyi és Környezetvédelmi Igazgatóság emberei követték el a rongálást, akik egyébként e térségben a 4-es számú fő közlekedési út déli elkerülő szakaszának 1. üteme munkáit végzik. Amiint az igazgatójuktól. Nagy Istvántól megtudtuk, nem munkaterületen történt az eset, tehát nem a korábban egyeztetett tervek alapján folyt a munka. Egy föld- munkagépet meg kellett javítaniuk, és az ezt követő próba eredményezte, az ösz- szesen három postai kábel elszakítását. — Milyen kábelekről volt szó? — Egy úgynevezett koaxiális kábelről valamint egy körzetkábelről. Mindkettő Szolnak és Martfű között fekszik. Ezenkívül megrongálódott egy, a szandaszőlő- si előfizetőket kiszolgáló helyi kábel is. — Mi ilyenkor a fontossági sorrend? — Az a harminc ember, köztük a martfűi erősítőállomás dolgozói, akik részt vettek a szerda esti ideiglenes helyreállításban, természetesen elsősorban a koaxiális kábellel törődtek, hiszen erre olyan berendezések vannak telepítve, amelyek összesen 3660 összeköttetést jelentenek a külvilággal. Ezek üzeme biztosítja a szolnoki, a jászberényi távhívást, valamint a telexösz- szeköttetéseket is. Elmondhatom, hogy este 20.00 órára az ideiglenes hibaelhárítás megtörtént. — Mondhatni, bravúros gyorsasággal helyreállt Szolnak, Jászberény és a külvilág kapcsolata. — Igen, szerencsére így van, és itt hadd mondjak köszönetét a bennünket segítő Titásznak, valamint a Szolnoki Víz- és Csatornamű Vállalatnak. Mindkét cég felajánlotta földmunkagépeit, ám szerencsére ekkor már kézi erővel sikerült a sérült kábelvégeket feltárni, és a kábelt megkötni. — Mi a helyzet ma? — Mára a körzetkábel és a szandai helyi szakasz már rendben van, illetve tegnap este 8 órakor a koaxiális kábelen is megkezdték a végleges helyreállítást. Ezt csak kis forgalmú időszakban, minél kisebb fennakadást előidézve lehet megcsinálni, ez indokolta az éjszakai munkát. — Mennyire jellemzőek Szolnok megyében a kábelrongálások? — Az én tapasztalataim szerint csökkenő tendenciát mutatnak. Ez köszönhető annak is, hogy még az évtized elején országosan elkezdődött egy szisztematikus közműnyilvántartási munka, illetve közművédelem. A helyzet tehát javul, de arra azért nincs garancia, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhatnának elő. Csökkenésük elsősorban munkafegyelmet feltételez, hiszen hiába jelöljük mi be egy idegen kivitelező tervrajzain a postai kábelek nyomvonalait, ha az a terv a közvetlen munkairányítóhoz ki sem kerül, vagy ha kikerül, akikor mégsem aszerint végzik a munkát. —‘ Aki kárt okozott, annak fizetnie kell. — Igen, ez azt jelenti, hogy a helyi kábeleknél a helyre- állítás anyag- és munkabérköltségeit, a helyközi összeköttetéseknél ezen felül a forgalmi díjkiesésünket is ráterheljük a vétkesre. — A fő szempont azonban mégis az, hogy ne lehessen elvágni egy megyeszékhelyet a külvilágtól. Szolnokon az új műszaki postaépület tetején mindenki láthatja, hogy ott a mikrohullámú átjátszó berendezés parabolaantennája. S ez éppen Martfű felé néz. Ha ez a berendezés már „élne”, akkor tegnapelőtt még ezt a rövid idejű üzemidőkiesést sem vették volna észre az Önök előfizetői. — Kétségtelen, azonban ez a „mikro” még nem működik, amiről én annyit tudok mondani, hogy az Orion, mint gyártó, gondokkal küszködött, s emiatt csúszik ennek a létesítménynek az átadása. Mi. mint üzemeltetők örülnénk a legjobban, ha már ezzel az eszközzel is számolni lehetne. — sz. p. — Pártok a kapun kívül? Magyarországon a többpártrendszer bevezetésével a politika gyakorlatának hagyományos elemei közül nem egy új megvilágításba kerül. Mert ki vitatta például korábban az üzemi négyszög létjogosultságát, vagy a párt hatásköri listájának szükségességét? A pártpolitikai és általában a politikai élet „beszűrődése” a termelésbe, a vállalatok, üzemek hétköznapjaiba, nem hatásában volt más, mint manapság, csak egyszerűen az egypártrendszer keretei között nem lehetett pontos mércéje annak, hogy mikor problematikus, vagy éppen mikor szükséges a „gyárkapun belüli” pártélet. A jelenkor legfőbb kérdése tehát nem az, hogy hány párt kívánatos a munkahelyeken, hanem sokkal inkább arra kell tudnunk választ adni, hogy ott egyáltalán legyen-e szervezetszerű pártélet. Ezt kíséreljük most meg dr. Lakatos Gyula segítségével, aki az MSZMP Politikai Főiskolájának docense, a szociológiai tudományok kandidátusa. — Mielőtt bármiről beszélgetnénk, egy dolgot tisztázzunk. A többpártrendszerrel és fejlett gazdasággal rendelkező országokban a ihasonló problémák kezelésében előttünk kell, hogy járjanak, ön szerint van mit ellesnünk tőlük? — Természetesen van. Mint ahogy az sem volt helyes, amikor a mindig is nyitott gazdaságunkat függetlennek 'képzeltük bizonyos objektíve létező folyamatoktól, úgy most az sem lenne célravezető, ha a magyar többpártrendszer és gazdaság egymásrahatását valamiféle speciális esetiként kezelve, más törvény- szerűségeket gondolva, a saját válaszainkat a „kályhától elindulva” próbálnánk megkeresni és megtalálni. Valószínű, hogy erre, a mai helyzetünkben időnk sincs. Persze ez nem jelenti azt, hogy bármit megint másolnunk kellene. — ön melyik többpártrendszerű ország gyakorlatát tartja az MSZMP kialakítandó politikája szempontjából tanulságosnak? — Az NSZK-ban 1976-ban és 1979-ben alkotott, és a pártpolitikai tevékenység üzemi tilalmára vonatkozó törvények rendkívül jelentősek és tanulságosak. Ezeknek és a tényleges gyakorlatnak, alapvető üzenete lehet számunkra, saját problémáink kezelésében. — Melyek ezek a problémák? — Nos, azt hiszem, alapvetően két emberi jogi kérdéssel állunk szemben. S e két emberi jogot csak egymás sérelmére, valamelyik korlátozásával lehet biztosítani. E két jog pedig nem más, mint: a politikai szervezkedés, ha úgy tetszik a szabad véleménynyilvánítás joga, illetve a munkához való jog. Ráadásul ez utóbbi nem elvont dolog, hiszen munkát egy konkrét helyen, meghatározott tartalommal végzünk. — Ha jól értem, akkor a munkahely, mely a konkrét munkavégzésre szolgál, egyúttal nem korlátozhatja a politikai szervezkedéshez való jogomat sem? — Alkotmányos szempontból így lenne, azonban itt rögtön érdemes a tőkés példát idézni, azaz: tőkés viszonyok között a magántulajdon szabad, és semmi és senki nem korlátozhatja. Azaz az alkotmányos emberi jogoknál fontosabb dolgok is vannak náluk a társadalomban. Ez a munka, a termelés. S bár a tulajdonviszonyaik eltérnek a mieinktől, valahol a társadalomnak nálunk is ez a legfőbb érdeke. — Ebből az következnék, hogy az NSZK-ban például, egyértelműen tiltott az üzemben a politizálás, hiszen ott dolgozni kell. — No nem, a dolog közel sem ilyen egyszerű. Ugyanis én azt mondtam, hogy ők a termelésnek mindent alárendelnek. Ezért, ha az szükséges, akkor tilos a szervezetszerű pártjelenlét. Ha viszont ésszerűbb, méghozzá az üzemi béke, a zökkenőmentes, optimális munkamenet miatt teret engedni bizonyos politikai tevékenységnek, akkor az is elképzelhető. Ez viszont nem jelenthet mást mint azt, hogy a munkavállalók és a munkaadók autonóm megállapodásától függő helyi állapotok jönnek létre, azaz normatív szabályozást központilag nem, vagy csak korlátozottan lehet alkotni. — Tudna erre példát mondani? — Hogyne. Oberhausen- ben, az üzemi tanács ülésén elhangzott 1982-ben, hogy le kell állítaniuk egy korszerű elektroacél üzemet. Ugyanakkor az Észak-Raj - na-Wesztfáliai kormány az elektroacél-szükséglet 3 százalékát az USA-ból importálja. Egyik oldalon munkahelyeket kell megszüntetni, másik oldalon „fölösleges” import keletkezik. Ez tipikusan politikai töltésű vita volt. Ilyeneket semmilyen törvénnyel nem • lehet kitiltani az üzemekből. — Persze ez valahol egyfajta érdekvédelem is, s erről eszembe jut, vajon mi a helyzet a szakszervezetekkel, amelyek „hadszíntere” mégis csak a munkahely. — A kérdés teljesen jogos. Éppen ezért célszerű különbséget tenni általában politikai és konkrétan párt- politikai tevékenység között. Nyilvánvaló, hogy a politizálást általában megtiltani nem lehet, hiszen ha a pártok szervezetei kívül is kerülnek a gyárkapud, a párttagok a maguk politikai nézeteivel és érdekeivel maradnak. Az előző példa is ezt bizonyította. A legfőbb rendező elv a munka elősegítése. Emiatt is úgy gondolom, a munkahelyeket politikailag neutralizálni, azaz semlegesíteni nem lehet. Már csak azért sem célszerű. mert a munkaadó egy bármilyen ok miatt bekövetkező „üzemzavart” a politikai tevékenység tilalmának megszegésére vezethet vissza, amihez biztosan tud érveket felhozni, esetleg kreálni, s ez a felelősség áthárításának az eszköze lehet. — Mi akkor a megoldás? — Szerintem a követendő út a pántok szervezetszerű jelenlétének kizárása. Ugyanis azt is meg kell gondolni, hogy az üzemi négyszögből adott esetben sokszög lenne, ami azt is jelenthetné, hogy a függetlenített apparátust — s ennek létrehozásához jogállamban minden törvényes párt ragaszkodhatna — a dolgozók fizetnék meg. Márpedig ez kétségtelenül nem lehet az érdekük. A politikai szervezkedés jogának ilyenfajta korlátozása helyébe a munkaadók és munkavállalók helyi alkujának, a lehetősége lépne, ami a termelés hatékonysága szempontjából lenne képes meghatározni, hogy milyen típusú politikai tevékenység engedélyezett, s milyen neun.. Zárójelben persze meg kell jegyezni: egyáltalán nem garantált a pártok kivonulásával a munkatevékenység hatékonyságának számottevő javu.lása, hiszen annak sok más, igen fontos feltétele is van. Egy azonban biztos: a hely mindig adott funkcióval bír. S a munkahely legfontosabb funkciója a munka. (Mindent ennek kell alárendelni, az engedményeket és a tiltásokat is. Mint ahogy a lakóterület, közterület normális funkcióit — közlekedés, pihenés stb. — meg kell őrizni, esetleg úgy is, hogy az egyébként ott nem tiltott politikai tevékenységet — szervezkedés, agitáció, röpcédulázás, kortes-kedés — korlátozni’ kell. Sőt szükség esetén, a szabályok megszegése miatt meg is kell tiltani. Mindezekkel kapcsolatban nagyon fontos tanulság számunkra, hogy erről az ellentmondásról Európa legjelentősebb tőkés jogállamában nem folyik terméketlen, fölösleges vita. — Az eredményes munkafeltételek tehát nem kerülnek hátrányba az emberi jogok mindenárön való, direkt érvényesítése érdekében? — Így van, de hadd mondjak erre önnek egy példát. Az emberi jogok ér’ vényesítése mindig is függött a gazdaságtól. Aki olyan anyagi körülmények között él, hogy holnap szabadon dönthet arról, hol vegyen magának háromszintes házat, nos, ezt a jogát nemigen kell az alkotmányban rögzíteni. Aki viszont egyik napról a másikra tengődik, és alig várja a fizetésnapot, annak kedvéért hiába írom be konkrétan az alkotmányba, hogy szabadon utazhat például Brazíliába. Talán érzékeltetni tudtam, hogy az a 'fontos: az emberi jogok okos hierarchiáját teremtsük meg saját érdekünkben. — Köszönöm a beszélgetést. Szilas Péter Öt új gabonatároló siló épül a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kunszentmártoni üzemének rekonstrukciója során. A kivitelezést a Szolnok megyei ÁÉV végzi. A rekonstrukció építési költsége a silókkal együtt (felvételünk ezek alapozásáról készült) közel 30 millió forint. Fotó: TKL
