Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 30. — .... 1 1 5 S zombathelyi gyerekek sikere Japánban, Yokohamában 85 ország részvételével rendezték meg a „Kanagawa Bi- ennálé a világ gyermekei számára” elnevezésű nemzetközi rajzpályázatot, amely­ben két szombathelyi kislány is sikerrel szerepelt. Danes Andrea, a Váci Mihály Utcai Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója aranyérmet nyert, Pócza Lilla negyedik osztályos pedig külSndljat kapott. (MTI fotó; Czika László) Pedagógusok alkotópályán Három évtized a tanítóképzésben A tervek szerint a nyáron jelenteti meg a Tankönyv- kiadó azt a tanulmánykö­tetet, amely a tanítóképzés megújítását, minőségének javítását célzó kísérletekről ad számot. A könyv szer­kesztésével dr. Fábián Zol­tánt, a Jászberényi Tanító­képző Főiskola főigazgatóját bízták meg. A kö­tet kéziratai kö­zött egy statisz­tikai lapon ada­tok sorakoznak az ország 17 ta­nítóképző főis­kolájáról. E sze­rint 1984 és 88 között Jászbe­rényben harminc tudományos ta­nácskozást ren­deztek; ugyan­annyit, mint a budapesti képző­ben. A bejelen­tett kutatások számát tekintve — jelenleg tizen­három témában dolgoznak az ok­tatók — azonban holtverseny nél­kül Jászberény áll az első helyen. Ugyancsak az élmezőnyben szerepel a főiskola a publi­kálásban is a négy év alatt 179 cikk, nyolc könyv jelent meg a jászberényi oktatók tollából, s huszonhat egyéb kiadványban is megtalál­hatjuk nevüket a szerzők sorában. Dr. Fábián Zoltán a tőle megszokott csendes szolidsággal csak annyi kommentárt fűz az adatok­hoz, hogy „most ért be a munkánk gyümölcse”. Aki viszont figyelemmel kísérte a főiskola életét, még hoz- zátehetné az adatokhoz, hogy az intézmény a hazai tanítóképzés megújításá­nak egyik úttörőjévé vált. Dr. Fábián Zoltán a mai típusú általános iskola meg­születését diákként kö­szönthette Egerben. Szép­nek, nagyszerűnek látta a tanító munkáját, s amikor egy országos tanulmányi versenyen elért eredménye alapján nyitva állt előtte az ország Valamennyi egyete­me, főiskolája, egy percig sem ingott meg, az egri kép­ző diákja lett. Nagy szere­tettel beszél egykori taná­rairól Somos Lajosról, Ko­vács Vendelről, s a tan­könyvíró gyakorló iskolai nevelőkről Hórvölgyi Ist­vánról, Vásárhelyi József­ről, akiktől életreszóló útra- valót kapott. Tanítói okle­véllel az ELTE pedagógiai­pszichológia szakán folytat­ta tanulmányait. Népköz- társasági ösztöndíjasként, vörös diplomával keresett állást az egyetem befejezése után. Egy évig a Szolnoki Varga Katalin Gimnázium­iban tanított, a következő év 1958 szeptemberében viszont már a jászberényi képzőben oktatta a hallgatókat. Az eltelt három évtized számos Változást hozott a tanítóképzésben is. 1959-ben felsőfokúvá vált az addig középfokú képzés. 1975-ben pedig főiskolai rangra emel­ték a tanítóképzőket. A szakcsoportokból tanszé­kek alakultak, s bevezették az úgynevezett szakkollé­giumi rendszerű képzést. Üj tantervek léptek életbe. Nem igen volt olyan év, amikor ne történt volna va­lamilyen változás. Közben növekedett a hallgatók lét­száma Jászberényben is. Az utóbbi néhány évben javul­tak a képzés tárgyi feltéte­lei. 1972-ben megnyitotta kapuit a gyakorló iskola, új kollégium is épült, a felső- oktatási alap pályázatán nyert pénzből pedig fejlesz­tették a könyvtárt. Dr. Fábián Zoltán 1978 óta főigazgató Jászberény­iben. Ez alatt az évtized alatt olyan képzési formákkal kí­sérleteztek illetve kísérle­teznek, amelyek alaposan eltérnek a hagyományostól. Jászberényben foglalkoztak először az óvónők átképzé­sével. Kihelyezett kurzuso­kat tartottak Pécsett, Kecs­keméten, Egerben. A Szar­vasi Óvónőképző Főiskolá­val pedig kettős képesítésű képzést kísérleteztek ki. Meghosszabbított tanulmá­nyi idő alatt óvónői és taní­tói oklevelet szerezhettek a hallgatók, s így lehetőségük nyílt arra, hogy az óvodá­ban és az iskolában is fog­lalkozhatnak a gyerekekkel, megkönnyítve ezzel az első osztályosoknak a két intéz­mény közötti átmenetet. A tapasztalatokról egyébként tanulmányt olvashatunk majd a már említett kötet­ben. Tavaly ősszel kísérletkép­pen elkezdődött Jászberény­ben és Esztergomban a ta­nító-népművelő, tanító­könyvtár szakos képzés. A hallgatók négy év alatt szerzik meg diplomájukat. Ugyancsak szeptembertől Zsolnai József programja szerint készül huszonkilenc hallgató az általános iskolai úgynevezett képességfej­lesztő alternatív tanterv szerinti tanításra. Ez utób­bi képzésre a tizenhét főis­kola közül csak a jászberé­nyi vállalkozott. Dr. Fábián Zoltán — né­hány éve Apáczai-díjjal is­merték el a munkáját — az idén átadja másnak főigaz­gatói tisztségét. Lejárt a kétszer öt év, s az új okta­tási törvény értelmében új vezetőt kell választani. Ö nem is pályázhat, de azt mondja, ha lehetne sem pá­lyázna. Nem mintha rossz érzésekkel válna meg a hi­vatalától, hanem szeretne többet tanítani, s folytatni megkezdett pszichológiai tudományos munkáit. Mind­ezek mellett akad még el­foglaltsága ezután is bőven. Tucatnyi szerkesztőbizott­ság, munkaközösség, szak- bizottság vezetője, tagja, ahol a jövőben is számíta­nak dr. Fábián Zoltán szak­értelmére, gondolataira. Tál Gizella NEB vizsgálat után, rekonstrukció előtt Kinek a pénzén bérelnek lakást szolnoki rendezőnek a fővárosban? Válaszol Schwajda György, a Szigligeti Színház igazgatéja A közkiadások érdekében tett takarékossági intézkedé­seket tekintette át a közelmúltban a Szolnok Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megye .költségvetési intézményeinél. A Szigligeti Színházban is jártak a népi ellenőrök. Tapaszta­lataik nyomán, de korántsem a teljesség igényével, s nem ra­gaszkodva szigorúan a vizsgálat megállapításaihoz* néhány olyan, a közvéleményt is izgató kérdésről beszélgettünk Schwajda György színházigazgatóval, amely e témakörbe tartozik. Kéregéinek, közben szórják a pénzt? Köztudott, hogy a színház épülete nem kerülheti el az alapos és teljes fölújítást, amelynek költsége ma 400— 450 millió forintra tehető. A színház OTP-számlát nyitott, lehet adakozni, támogatni a megye egyik jelentős kultu­rális intézményét. A megyei tanács tisztségviselői agitál­ják a vállalatokat: járulja­nak hozzá a felújítás költsé­geihez. Brigádok tesznek felajánlásokat. A rekonstrukció megkez­dődik belátható időn belül, vagy hamarosan be kell zárni a színházat; bezáratja a tűz­oltóság vagy a munkavédel­mi hatóság. Az egész ország láthatta a tévében: az elő­csarnokban hatalmas dara­bon lezuhant a plafonról a vakolat. Ez az érem egyik oldala. A másik: igaz, hogy Taub János a Caligula helytartója című darab rendezéséért két­százezer forintot kapott? Emellett a Szigligeti Színház havi tizenötezer forintért bé­rel neki lakást a főváros­ban? A fővárosba kocsit küld a színház egy-egy színészért, amikor kitűnő a gyorsvonata közlekedés, s valamivel ol­— Ez rendben is volna, ha a rendező színháza közelé­ben élne. De a fővárosban él. Nyilván azért, hogy közben ott rendezhessen. Többek kö­zött Schwajda György Him­nuszát a Játékszínben. — A fővárosi lakás bére valóban havi tizenötezer fo­rint, azaz egy évre ázáz- nyolcvanezer. Ebből százezret áll a Művelődési Minisztéri­um, hatvanezret az MSZMP KB. A Szigligeti Színház te­hát a maradék húszezret. Ez a kérdés első felére a vála­szom. A másik: nem tiltottam meg, hogy Taub vendégként másutt is feladatot vállaljon. Ellenkezőleg, örülök, hogy jut ideje, energiája a fővá­rosban rendezni, gazdagítani a magyar színházművészetet. Hivta mellesleg a Nemze­ti, de Taub Szolnok mellett döntött. Ennek is örülök! Innentől aztán nem tudom mit válaszoljak, mit kellene válaszolnom. Amikor Taub- ban az ötlet fölmerült, hogy a Himnuszt a Játékszínben megrendezné, magam is fi­csóbb. Nem sorolom to­vább. .. * * * A látszat tehát az — gyújt cigarettára az igazgató —, hogy miközben egyik ke­zünkkel kéregetünk, a má­sikkal szórjuk a pénzt. — Nem így van? — Nem! Taub János a színházművészet kiemelkedő alakja, nemzetközileg elis­mert rendező. Nem azért az egy szolnoki rendezésért ka­pott kétszázezer forintot, hi­szen színházunk egész évad­ra szerződtetett rendezője, s társulatunk tagja marad jö­vőre is. Fizetése havi 12—13 ezer forint (nettó). Ennyi volt elődje, Csizmadia Tibor havi fizetése is. Tauib János tehát nem jelent plusz költséget a Szigligeti Színháznak. Mun­kája pedig nem csak a Cali­gula megrendezése volt; rendszeres mesterkurzust tart a színészeknek, tagja a szín­ház rendezői tanácsának, se­gíti társulatunk művészi munkáját. Mellesleg a Magyar Tele­vízió a napokban rögzítette a Caligula helytartóját, amiért háromszázezret kaptunk. Ez olyan plusz bevétel, amelyet jórészt Taubnak köszönhet színházunk. gyelmeztettem: lesz, akinek ez majd nem tetszik, akad­hat, aki sötét összefüggéseket vél fölfedezni. Taub János egyszerűen nem értette miről beszélek. Ezek után nyilván választhattam volna azt a megoldást is, hogy nem já­rulok hozzá darabom főváro­si színreviteléhez. Hozzájárultam. Kérem, ez az, amit nem tudok „kivéde­ni”, de nem is akarok. Hogy ki mit gondol, miféle össze- fonódottságot. hátsó szándé­kot tételez fel mindkettőnk­ről, az az ő dolga. Azt gondolom ugyanakkor, hogy nyílt, intelligens, mű­velt emberben ez a bizonyos hátsó gondolat föl sem me­rülhet. Hamarosan a szolno­ki közönség előtt is bemutat­kozik a darabom. A közönség döntsön: méltó-e arra, hogy a főváros is lássa. Mellesleg: sokkal kikezd- hetőbb voltam, amikor igaz­gatóként a saját színházam­ban megrendeztem a saját darabomat. Azért nem szólt senki, mégsem folytatom to­vább. — Gépkocsihasználat. — Mivel a NEB vizsgálati jelentésében konkrét példa szerepel, igyekszem pontosan válaszolni: valóban küldött színházunk kocsit a főváros­ba Harmath Albertért, aki Maros Gábor helyett ugrott be, a Mágnás Miskába. Meg kellett menteni az előadást. Harmath Berci a délutáni előadás után meghajolt az Operettben, kocsiba vágta magát, egész úton ismételte, tanulta szolnoki szerepét. Abban a szituációban kér­tem volna meg, hogy üljön vonatra, jöjjön, ahogy tud? A kocsira azon a délutánon senkinek nem volt szüksége, a gépkocsivezető végezte a munkáját a havi fizetéséért, végeredményben a benzin­költség, ami kiadást jelentett. Megérte. Kétszázmilliót szeretnék összeszedni — Schwajda György har­madik évadját tölti a Szigli­geti Színház élén. Eeredeti- leg három évadra szólt a szerződése. Tavalyi ingado­zása után — megy vagy ma­rad nemrég egyértelműen le­szögezte: marad. Vállalja, hogy végigcsinálja a színház rekonstrukcióját. — Tisztességtelennek érez- ném éppen most távozni, amikor a Szigligeti Színház társulata nehéz idő elé néz. A nyáron el kell kezdeni az épület felújítását, amelynek fedezetét magam is igyek­szem előteremteni. Borzasztóan nagy kár, hogy a hetvenes években így elhanyagolták ezt a színhá­zat. Sajnos azt kell látnom, hogy gazdája, a megyei ta­nács a helyzet fölismerésén túl egyebet alig tehet. Jóma­gam a megyében nem kére­getek. Őszintén megvallom — az egyre romló életszínvo­nal mellett — egyéni, lakos­sági adakozásra szólítani most becstelenség volna. Különböző fórumokon a központi költségvetésből ku- nyerálok. Körülbelül két­százmilliót szeretnék így ösz- szeszedni. Ez a megyét nem befolyásolja. Megpróbálom. Ha újjáépül a színház, há­rom-négy évtizedre megol­dódik a gond. Nem nekem épül, hanem Szolnoknak, a megyének, az ittenieknek. Személyes érde­kem nincs a dologban. An­nak örülnék, ha hozzájárul­hatnék, hogy egy újabb szép színháza legyen az ország­nak. * * * Időközben megtudtuk, hogy az épület rekonstruk­ciójára Schwajda György százmillió forintot kapott a Művelődési Minisztériumtól. Egri Sándor Hátsó szándék nélkül Különleges — magyarországi viszonylatban páratlan — kiállítást láthatnak az érdeklődők az óbudai Zichy kastélyban. Hoffmann Mónika a régi korok babakultúrájának, a babaépi- tő műhelyek közkedvelt termékeinek hiteles másolatait készítette el porcelánból. (MTI fotó: E, Várkonyi Péter)

Next

/
Thumbnails
Contents