Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-25 / 72. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 25. A Néplap vendége: Hegedűs Tibor, a Debreceni Postaigazgatóság új igazgatója Arccal a távközlés felé 39 éves. 1973-ban került a postához. Bő egy évig volt beruházási előadó, majd 1974 őszétől beruházási osztályvezetőként dolgozott. Tíz év múlva — egy kisebbfajta belső átszervezés során — távközlési műszaki osztályvezetőhelyet- tes, majd egy esztendő múlva, a Magyar Posta eddigi legutolsó átszervezésekor, távközlési osztályvezetővé nevezték ki. Ez már 1985. január 1-én történt. Négy évvel később, ez év február 1-től, a nyugdíjba vonult igazgató helyére léphetett. Ez, no meg az a tény, miszerint Szolnok megye még hazai mérce szerint sem tartozik a fejlett távközléssel rendelkező régiók közé, adta az alapot a beszélgetéshez. — Emberemlékezet óta nem volt műszaki végzettségű igazgatója a Debreceni Postaigazgatóságnak. Az ön kinevezése vajon azt jelenti, hogy „arccal a távközlés felé”? — igen, de én megfordítanám a dolgot. A távközlés kiemelt fejlesztését korábban eldöntötték már, azaz — ahogy mondta — az „arccal a távközlés felé” szándéka már elhatároztatott, így a napjainkban zajló vezető- váltások a posta más területi igazgatóságainál is ilyen irányba mutatnak. Hiszen alapvető dolog: lehetőleg a feladathoz kell megtalálni a megfelelő embereket. •— S a „feladathoz” önnek vajon megvannak-e a megfelelő emberei? — Általában igen, azonban nem kétséges, hogy vannak megoldandó problémáink ezen a téren is. Erről nyilván kellő körültekintéssel lehet és kell majd dönteni. — A személyi feltételeken tül persze — s ez a benyomása az átlagembernek is — a posta egy nagy, bürokratikus szervezet, ahol a jogszabályok, eszközök és módszerek olykor 100 évesek. Ezzel a műszaki gondolgodás nem mindig békíthető össze, ön mint műszaki ember megbékélt ezzel a helyzettel? — Nézze, a szabályozottság átlagosnál nagyobb foka azért indokolt, mert a magyar hírközlési hálózat része a világénak. Itt nemzetközi egyezmények és előírások kötnek bennünket, akár csomagot szállítunk, akár összeköttetést létesítünk mondjuk telefaxon a tengerentúllal. Ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a belső adminisztratív túlszabályozottságunk valóban nem jó, s ezzel nehéz megbarátkozni. Viszont én reménykedem abban, hogy amint oldódik a posta ma még számottevő monopóliuma, ahogy gépesítjük az információs rendszerünket, úgy egyszerűsödnek az életünket kísérő „papírügyek” is. — Beszéljünk most arról a helyzetről, ami Szolnokot és a megyét jellemzi tavaly október, az új telefonközpontok üzembe helyezése óta. Hallani olyan hangokat, hogy ez a technika sokkal jobb mint a 39 évet üzemelt korábbi, ám mégis, ha a fejlett világéval hasonlítjuk össze, akkor már elavult. — Kétségtelenül létezik már nem csak a nagyvilágban, de hazánkban is korszerűbb berendezés, mint az új szolnoki központrendszer, például Szombathelyen. Viszont azt is tudni kell, hogy a távközlési eszközök megtérülési ideje a világon mindenütt igen hosszú. Még a legkorszerűbb elektronikus központokat is hosszabb ideig használják, mint a hasonló technológiával felépített számítástechnikai eszközöket. így, bár a korszerűsítés egyben a régi eszközök kiváltását mindig magával hozza, a ma telepítés alatt álló „crossbar” technológia még 2000-ben is — mint működő technika — realitás lesz, marad. — Az is realitás marad, hogy az új szolnoki helyi és helyközi telefonközpont még nem alapozza meg a megye teljes automatizálását? Hiszen három úgynevezett góckörzet (Kunszentmárton, Törökszentmiklós és Jászberény) fogadásához Szolnokon nincs kapacitás. — Igen, valóban az a helyzet, hogy a megye teljes automatizálásához újabb bővítésre van szükség. Korábban anyagi okok miatt nem is tervezhettünk egy nagyobb kapacitású komplexu- .mot, azonban ennek a jó oldala is meglehet akkor, ha a bővítéshez már egy kisebb helyigényű, korszerűbb digitális technikát használha- \tunk. — Ehhez honnan lesznek meg az anyagi eszközök? — Sem az állami, sem a postai (vállalati) pénzek nem fedeznék a feljesztés költségeit. Azonban a bélés külföldi tőke bevonásával megteremthetők a szükséges források. — Mit jelent ez a gyakorlatban Szolnok megye esetében, különös tekintettel a három említett térségre? — A posta a 2000-ig tartó időszakra fejlesztési programot készít. Ebben a programban Kunszentmárton, Törökszentmiklós és Jászberény körzetét is digitális technikával tervezi automatizálni. Ez a technika jelenleg csak nyugatról szerezhető be. azonban a közeljövőben valószínűleg már számíthatunk hazai gyártásra, vagy a gyártásban hazai közreműködésre. A szükséges anyagi eszközök vagy úgy teremthetők meg, ahogy Tiszafüred és környéke esetében, vagy olyan közös vállalkozások megvalósítása mellett, amikor már megengedett lesz az, hogy a távközlési eszközök ne csak postai tulajdonban legyenek. Erről természetesen a módosítás alatt lévő posta- törvénynek kell majd rendelkeznie. — Az is kérdés persze, hogy a szolnoki fogadó rész szükséges bövitése vajon elfér-e majd a jelenlegi, bár még új épületben? — Az épület tervezésekor a központbővítésre szánt digitális technika típusa még nem volt ismert, sőt a CO- COM-probléma miatt még ma sem az. Továbbá új helyzetet teremtett az is. hogy az épületnek erre a célra létesített szintjére még ebben az ötéves tervidőszakban egy elektronikus távíróközpontot is el kell helyeznünk. Ezek miatt a probléma megnyugtató megoldásával egy tanulmánytervben foglalkozunk. mely alapján elvileg olyan döntés is születhet, hogy a szolnoki helyközi központ bővítését egy új helyi központtal együtt új, külön épületbe kell tervezni. — Említette Tiszafüredet, ahol kísérletképpen először alakult újfajta szervezet, aminek a neve „távbeszélő fejlesztő gazdasági társaság”. Nem részletezve az ügy közgazdasági hátterét, hogyan áll a fejlesztés ebben a körzetben? — Az előkészítés tovább tartott mint számítottuk, de most már nagyban folyik a kivitelezés, és a szerződések, illetve tárgyalásaink alapot adnak arra, hogy a folyó ötéves tervi befejezésben továbbra is bizakodhassunk. — A 7. ötéves terv másik nagy megyei beruházása, a karcagi automatizálás és bővítés. Ez hogyan áll? — A helyzet ugyanaz. Itt is folyik az épületek és a kábelhálózat építése, jelenleg már nem látszik akadálya az 1990. év végi befejezésnek. — Van tehát remény arra, hogy az országos átlagot rontó Szolnok megyei létesítményeket a 2Ő00-ig hátralévő időszakban megfelelően bővítik? — Igen, a már említett fejlesztési elképzelésekben ez szerepel. —Az újabb telefonok bekapcsolásához persze teljességgel be kell fejezni a most folyó munkálatokat is. Mi van még hátra a beruházásból? .— Folyik még a hálózat építése melyből jelentősebb munkák Szolnok város területén vannak. Március végére ezek is befejeződnek. Több területen az elkészült munkák átvételénél tartunk. Ezek befejezéséig a megye hírközlése még nem éri el a tervezett szintet. — Mint az köztudott, a szolnoki, a martfűi és az újszászi telefonbekötéseknek sajátos feltételei vannak. Mi a helyzet a kötvénnyel? — A 150 milliós első meghirdetés nyomán minden kötvényt eladtunk. Különösen a tavaly októberi központátadás és az azt követő első bekapcsolások után nőtt meg a kereslet. A Magyar Posta Központjától további 50 milliós keretengedélyünk van. Ez lakástelefonban számolva 2000 darabot jelent. Ezt az újabb akciónkat február elején kezdtük. Szilas Péter A Győr-Sopron megyei Agroker Vállalatnál több mint 100 millió forint értékű mezőgazdasági gép áll a vásárlók rendelkezésére. A termelő- szövetkezetek és gazdaságok ezekben a napokban elsősorban erőgépeket és szállító jármüveket vásárolnak. (MTI fotó'; Matusz Károly) Tiszainokai vállalkozók Megszállottságról Széchenyi nem beszélt? Kőtelken jártomban- keltemben jó egy esztendővel ezelőtt, amikor már feltűnt, hogy milyen régen nem találkoztam az ottani Ady Tsz termelésirányító főmérnökével, érdeklődtem a régi ismerős hollétéről, hogylété- ről. Kossz hírrel meg jóval is szolgált, akit megkérdeztem. Az előbbivel kezdte: tartós gerincbántalmai miatt súlyos műtéten esett át Rottmayer Gusztáv. Tudomása szerint végül is felépült. Az utóbbit látszott igazolni a jó hír, miszerint ismerősöm valahol a Tiszazugban vállalkozó lett, és azóta már bizonyára milliomos... Nem milliomos, csak Trabantos Ketten-hárman az utóbbi napok esőzéseitől felázott, teherautókerekek szabdalta terepet rendezgetik a tiszainokai elágazástól nem mesz- szire lévő tehenészeti telepen. Rottmayer Gusztávot, hiába keresem. Mondják, ma még nem jött elő a faluból. Azt is mondják, nagyon fontos elfoglaltsága lehet. Ritka nap ugyanis az olyan, hogy már a delet kongatják a kétszázéves inokai téimplomtoronyhan, és ő még nem nézett a marhákra... Az útbaigazítás alapján megtalálom ismerősömet. Konyhájában, az irodának kinevezett asztalon jókora papírhalom. Műtét után leszázalékoltak. Mondtam ugyan a főorvosnak, hogy én egy hétig se bírom tétlenül. Akkor szakadjak el a mezőgazdaságtól, amikor már annyi hasznosítható tapasztalatra tettem szert? Azt mondta: rendben van, ha úgy gondolom, hogy tolókocsiban is tudom majd csinálni, ha odajutok. Megértettem, de kellett valami elfoglaltság, amivel kímélni is tudom magam, ami a szakmámhoz is közel áll. No és persze amiből meg is lehet élni. Így kerestem aztán meg Kungyaluban Csernák Bélát... Rajzok, számítások, meg egy makett került elő a szomszéd helyiségből. Rottmayer Gusztáv 1986 óta védett szabadalmának dokumentumai. Amit ezután hallok, az felér egy komplex termelési programmal. Értetlenkedem is: hogy nem lesz valaki ilyen szabadalom birtokában valóban milliomos három év alatt? — Olyan műszaki megoldást dolgoztaim ki kérődzők tartására, ami által minimálára csökken az emberi és a gépi munka, az energiafelhasználás. gazdaságosabb lesz a takarmányozás, szakszerűbb és környezetkímélő a trágyatárolás és -kezelés. Nem utolsósorban, minden eddigi nagyüzemi tartás- módnál jobb komfortérzetet biztosít a teheneknek. Hát ennek a tervemnek a megvalósításához kerestem én állattartást értő-szerető társat. Merthogy kopogtattam már korábban is, máshol is a szabadalmammal. Gazdaságokban. termelési rendszereknél. Vagy nem értették meg a lényegét, vagy nem akarták. Megírtam két éve egy szaklapban is. Senki sem reagált rá. Vagy nem olvasnak a volt kollégáim, vagy nem hisznek, vagy konzervatívok. Vagy mind a három igaz. Csernák Béla soha sehol nem tanulta a korszerű állattartást, mégis, mikor •ránézett a makettra, rögtön •megértette, miről van szó. A szabadalom persze, mondja az ötletgazda, csak akkor hoz pénzt, ha eladható. Ahhoz viszont előbb a gyakorlatban kell bizonyítania a szellemi terméknek... — Kettőnknek se volt Bélával annyi pénzünk, hogy megépítsünk egy referenciatelepet. Volt viszont egyetértés köztünk abban, hogy •meg kell csinálni. Hál' istennek mindkettőnknek amolyan „csakazértis megmutatjuk” természetünk van. Azt mondtuk: kenyérre csak telik, tej meg van bőven. Ha Nem véletlenül volt nekem ismerősöm a Csernák név. Nem is egyszer „megénekeltem” már a több tucatnyi tehenet tartó fiatal kungyalui gátőrt, úgy mint az országos tejtermelési verseny örökös 'bajnokát, a kistermelői kategóriában... — Biztosra vettem — folytatta Rottmayer Gusztáv —, hogy aki olyan jó termelési eredményeket képes tartósan elérni, az nemcsak nagyon ért a marhákhoz, hanem szereti is a jószágot. Nem tévedtem. Máig örülök, hogy társultunk... — Mire is? — kérdezek közbe. — Nekem ugyanis csak annyi hírem volt rólad, hogy vállalkozó lettél, meg bizonyára milliomos is... — Milliomos? Na, ne! Találkoztál már Trabantos milliomossal?. Azzal a kis koszossal, ott az ablak alatt, azzal járok ki ma is a tehenészetibe. Nem a meggazdagodásra társultunk Csernák Bélával. Arra szövetkeztünk, hogy megmutatjuk, hogyan kell gazdaságosan tehenet tartani. tejet termelni. Azt volt alkalmam megtanulni, hogy hogyan nem lehet, és főleg hogyan' nem szabad. Majd három évtizeden át voltam nagyüzemben főállattenyésztő... csak azon élünk is egy, másfél évig, a felemás telepen, a 'kettőnk 150 saját, meg a nagyrévi és cserkeszőlői té- esz 100 kihelyezett marhájával, bizonyítani fogunk... Hogy mit? Nos azt többek között, hogy nyolc ember is el tud látni 250 tehenet; hogy 500 literrel nőhet egy tehén tejtermelése, ha jól bánnak vele, és ha a takarmány jó minőségű; hogy nem feltétlenül a tej árát kell emelni ebben az országban, hanem az előállítási költséget is lehet csökkenteni; hogy a trágyára jó pénzért vevők a közeli Cserke- szőlő kertészei... — Eladósodtunk — vallja be Rottmayer Gusztáv —, hogy megteremthessük az alapjait a referenciaüzemnek. Megmondta már Széchényi is: hitel, tőke nélkül nincs korszerű gazdálkodás, nem növelhető az árutermelés. Kétszer kaptunk hitelt az Agrobank Rt.-től. Először a tehénállomány növelésére, másodszer fejőház építésére, takarmánybetakarí tó-szállító gépekre. Nem voltak hiábavaló befektetések. Átlagosan ötezerhétszáz liter tejet fejtünk a múlt évben egy-egy tehéntől. A téesz tehenei azelőtt adtak vagy négyezer litert évente. A mi telepünkről csak első osztályú tejet szállít a tejipar, négyszázalékos zsírtartalommal. Jobb is a jövedelmezőségünk annál az öt-tíz százalék közöttinél, amit a nagyüzemi tehenészetekben el lehet érni. Csak hát a hitelt ma is húsz százalék körüli kamatra kapjuk... Ha a vállalkozók egyelőre nem is gazdagodnak, legalábbis nem gondolhatnak nyugati autó, balatoni nyaraló vásárlására, örömmel hallom, hogy csökken az eladósodásuk mértéke. Pontosabban csökkent ezidáig. Visszafizettek már az említett beruházások mellett másfélmillió tőkét, meg vagy félmillió kamatot az Agrobanknak. Csakhogy Rottmayer Gusztáv irodának előléptetett konyhaasztalán nem véletlenül van „forgalomban” a szabadalom dokumentációja... Mercedes, Volvo vagy Toyota híján Trabanton indulunk a tehenészeti telepre. Útközben megtudom, a tiszainokai vállalkozók újabb hitelt, sőt támogatást nyertek el pályázatukkal. — Épp>en a szerződés aláírásánál szükséges iratokat rendezgettem, amikor érkeztél. Ezen a pénzen már a szabadalom megvalósításához' fogunk, úgy április elején. Addig a meglévő saját tőkéből gépeket veszünk, meg felhalmozunk mindenféle anyagot. Sose lehet tudni manapság, mikor, minek megy föl az ára. Az Agro- banktól újabb hatmilliót kaptunk. A jó adásnak másféle hitele is van. Méltányolták, hogy jól ruházzuk be a pénzt, becsülettel törleszt- jük a tőkét, a kamatot. Támogatták a MÉM-ben és a PM-ben a kérésünket. Kaptunk is 4,5 milliós állami támogatást... Lehet, hogy vásárolnak egy tankot A telepen már hármasban folytattuk a beszélgetést, időközben előkerült a vállalkozótárs, Csernák Béla is. Nem hiszek a fülemnek, de- hát olyan lelkesen, határozottan magyarázza a fiatalember: ■— Majd mi szűkítjük az agrárollót a Guszti bácsi szabadalmával. Hatan el fogunk látni 250 tehenet, feleannyian, mint a nagyüzemi telepen. Persze úgy, hogy mindegyikünk almoz, gana- joz, takarmányoz, fej, vagy éppien ellet, mikor mit kell. Vagy éppen teherautóra ül és borjúkat szállít. Cehet, hogy veszünk m^d egy tankot is. No nem lövöldözni akarunk. EÍgy kivénhedt harckocsival, átalakítva, meg tudnánk lazítani az itteni szikest. Ügy, hogy vagy 50 centi mélyre lejuttatnánk a hígtrágyát. Mesélik, nehezen értik őket, meg is mosolyogják időnként a telepen dolgozók. Csak lestek például, hogy minek vettek nem régen három teherautót. Most már tudják, a fuvarral együtt 3 millióba került volna a sóder, ami a referenciatelep megépítéséhez kell. így saját kocsikkal, alig több, mint 1 millió háromszázezerbe. — Tegyük bankba a pénzünket? — veszi vissza a szót Rottmayer Gusztáv. Kapnánk mondjuk 20 százalékos kamatot. Közben az infláció közelíti a 30 százalékot. Körbe járjuk a telepet. Mutatják, kicsiben már működik Rottmayer Gusztáv szabadalma. — A lényeg a természetesség — magyarázza. — Egy mobil karám jelenti a jászlat, az elé hintjük a takarmányt a marháknak. Csak annyit, amennyit éppen elfogyasztanak. Elhallgat kicsit, aztán meggyőződései folytatja: — A mostani 1 forint 65 fillér helyett 3 forint 70 lesz a haszon minden liter tejen. A mostaninál jóval több tejen. Mert járt itt a svéd Alfa Lavall cég szakembere, aki azt mondta a teheneinkre: ezek a jószágok 8—9000 litert is „tudnának”. Tudnak is majd! Nem fogjuk sajnálni tőlük a kötetlen tartáshoz a mozgásteret. Hagy tudjanak távolságot tartani egymástól, a nyári hőségben, majd összebújnak, ha jön megint a tél... Hallgatom a tiszainókái vállalkozókat, s közben azon gondolkodom: hitelről, tőkéről beszél ugye Széchenyi? Megszállottságról nem? Temesközy F. Vagy nem értik, vagy nem is akarják
