Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-21 / 68. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 21. Munkavállalók és családanyák Az emancipáció mórlege A női egyenjogúságról, az emancipáció állásáról mintha kevesebbet beszélnénkmostanában. Vajon az ennek az oka, hogy válságoktól szabdalt mindennapjaink súlyosabb bajai vonják el figyelmünket? Vagy itt is az a helyzet, hogy alapjaiban kell felülvizsgálni a nők társadalmi helyzetével kapcsolatos eddigi nézeteinket? Dr. Koncz Katalint, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docensét, több, a nőkérdéssel foglalkozó könyv szerzőjét kerestük meg kérdéseinkkel. • •*'- A nőket a jelenlegi válság két szempontból sújtja: munkavállalóként és feleségként, családanyaként. A nők munkaerőpiaci pozíciói általában romlottak az elmúlt egy-két évben. Sajnos a munkaügyi statisztikák nem mutatják ki, hogy mekkora az a nőtömeg, amely szakképzetlenül vagy általános gimnáziumi végzettséggel, nem is jelentkezik a munkaerőpiacon, mert eleve reménytelen az elhelyezkedése. Egyes megyékben, például Szabolcsban, Borsodban jelentős lehet ez á látens női munkanélküli réteg. A korábban is meglévő kereseti, jövedelmi hátrány kimutathatóan tovább nőtt, és fokozódott az előmeneteli hátrány is. Azaz a vezető posztokról mindjobban kiszorulnak a nők, itt megtört a korábbi növekedési tendencia. — Az extenzív növekedés évtizedeiben az állandó munkaerőhiány százezerszámra szívta fel a szakképzetlen nőket. A gazdaság kívánatos átalakulása során a vállalatok várhatóan ettől az alacsonyan képzett, kevéssé hatékony munkaerőtől előbb utóbb meg akarnak szabadulni. Vannak ennek jelei? — Létszámleépíéts egyelőre a válságágazatokban van, ott pedig zömében férfiak dolgoznak. Az a folyamat, amitől a nyugati nőmozgalmak féltik a nőket, nevezetesen az irodai munka elektronizálása, nálunk belátható időn belül nem jelent veszélyt az adminisztratív munkát végzőkre. Egyébként a racionalizálás miatt felszabaduló munkaerő nem feltétlenül kellene, hogy munkanélkülivé váljon, hiszen a mi végtelenül elhanyagolt infrastruktúránk fejlesztésével nagy tömegű női munkaerőt lehetne elhelyezni. Sajnos azonban ehhez, csakúgy, mint az irodai munka elektronizálásához, hiányzik az anyagi háttér, a tőke. — Egyes vélemények szerint a mai társadalmi-gazdasági válság a családok létfeltételeit alapjaiban kezdte ki. ön hogy látja a magyar családok helyzetét? — A nőket ma súlyosan érinti a családok helyzetének romlása, mint a munkaerőpiaci hátrányuk fokozódása. A csökkenő életszínvonal a családok mind nagyobb hányadának elszegényedésével jár. Legalább ekkora veszélyt jelent, hogy a kereső családtagok által végzett munka mennyisége megnőtt. Ennek közvetlen következménye a lakosság egészségi állapotának hanyatlása, a társadalmi méretű fizikai-pszichikai kifáradás. Ugyanakkor megállt, sőt visszájára fordult a családi viszonyok, a belső munkamegosztás korábban megindult demokratizálódása. A mai családok egy sor, korábban igénybe vett szolgáltatásokról kénytelenek lemondani. Újra befőzünk, hanyagoljuk a Patyolatot, szabunk varrunk. Ráadásul ezeket a többlet háztartási terheket nincs kivel megosztani. Ma már nem az a kérdés, hogy akarnak-e segíteni a férjek, vagy sem, hiszen igen sok családban 12—14 órát vagy többet dolgoznak, egyszerűen nincsenek jelen a család életében. — Napjainkban a magyar társadalom . szinte minden intézményét, szervezetét, mozgalmát átértékeljük. Miként látja a nőkérdéssel hivatásszerűen foglalkozó társadalomtudós a nőmozgalom elmúlt évtizedeit? — Évtizedekig általános elvként szerepelt az az alapvető félreértés, hogy ebben az országban egy egységes női tömegről van szó. Ez óriási hiba volt, mert teljesen eltérő körülmények között élő, különböző életelveket valló emberek számára követendő mintaként mutattunk homogén értékeket. Az emancipáció szempontjából ugyanis eleve több réteget kiellene megkülönböztetni. Van ugyanis egy — sajnos így kell fogalmazni — meglehetősen széles megnyomorított réteg, amelynek a munka nem jelent mindenek feletti örömet, ez számára mindennemű választási lehetőség kizárásával létrejött anyagi kényszer. Ezzel társul az igen nagy, s mostanában tovább növekvő háztartási teher. Ezek a, nők nem érzik jól magukat ebben az emancipált szerepben, nem támogatói érdemben a nőmozgalom egyenjo- gúsítási törevéseinek. Van ugyanakkor egy másik női réteg, amelyik a régi női privilégiumok mellé újabbakat szerzett, az emancipáció nyomán kikövetelte, kikényszerítette ezeket, és ezáltal megnyomorítja a férfiakat;. Nem az együttműködés, hanem a széthúzás irányába hatott ez a magatartás, nem a nők mellé állította a férfiakat, hanem eltaszította őket. Ezek a jelenségek mindenek előtt a csonka családokban mutatkoznak meg, mind több nálunk az apáktól épp az an^ák által elszakított, gyakran a zsarolás eszközévé vált gyerek. Az elmúlt évtizedek emancipációs törekvéseinek e vadhajtásai sajnos kitermeltek egy ilyen ellentendenciát is, amelyről a hazai nőmozgalom mindeddig nem vett tudomást. Erre a jelenségre azért tartom fontosnak ráirányítani a figyelmet, mert a hátrányai sajnos a családra hullanak vissza. A legnagyobb réteg a kettős feladattal a megfelelő feltételek hiányában birkó- zó-egyensúlyozó nők hada. ök szívesen vállalnak kereső munkát, de náluk a második műszak nagy fizikai-szellemi kifáradáshoz vezet. Van ezenkívül egy szűk, elsősorban értelmiségi női réteg, amely mind a munkában, mind a családban többé kevésbé sikeresen veszi az akadályokat. Meg kell azonban jegyezni, hogy ehhez általában a férj anyagi és nem anyagi segítsége szükséges, ezek a nők tehát több támogatást kapnak a háztartási és kereső munkájukhoz. Ennél a rétegnél lehet arról beszélni, hogy igénylik az emancipációt, és az számukra bizonyos mértékig meg is valósult. — Pusztai — Egerben felavatták a mintegy 350 millió forintos beruházással elkészült SZOT-gyógy- üdülőt. Az egri gyógyvizeket is hasznosító háromszázharminckét vendég elhelyezését biztosító üdülőben a gyógyulást szolgáló létesítmények mellett többek között ezeradagos konyha, török kávézó, 3 ezer kötetes könyvtár is helyet kapott. (MTI fotó: H. Szabó Sándor) II küldöttgyűlés levelét megírta Az elmúlt hétvégén tartották küldött- gyűlésüket Szolnok város és vonzáskörzetének KISZ-es fiataljai. Készülődvén a KISZ soron következő áprilisi kongresszusára a küldöttek napjaink ifjúságát érintő legfontosabb kérdésekben foglaltak állást. (Tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk az ülés eredményéről.) Született egy olyan határozat is, amely arra ösztönzi a terület országgyűlési képviselőit, hogy befolyásuknál fogva kezdeményezzék a szociálpolitikai rendszer azonnali átalakítását, új, garanciákat tartalmazó ifjúsági törvény kidolgozását, oktatáspolitikánk gyökeres megreformálását, ifjúsági minisztérium létrehozását és nem utolsósorban reális lakáskoncepció kidolgozását. Ez utóbbival kapcsolatban a tanácskozás meg is fogalmazott egy országgyűlési képviselőknek címzett nyílt levelet, amely a küldöttgyűlés egybehangzóan el is fogadott. (A bejelentés szerint nem csupán választókörzetünk képviselőinek juttatják el a levelet, hanem megkapja Németh Miklós miniszterelnök is.) Hogy mit tartalmaz a szolnoki fiatalok nyílt levele? Először _is örömmel üdvöz- lik azokat a társadalmi, politikai változásokat, amelyek eredményeként élénkebbé vált az Országgyűlés munkája, s ezzel kapcsolatban kifejezik abbéli meggyőződésüket, hogy Magyarország népének életét, jövőjét meghatározó döntések meghozatalára egyetlen testület, a Tisztelt Ház hivatott. Majd arra a gondolatra tértek át, hogy társadalmi változásaink jelentős területének bizonyult nemzettudatunk ápolásának, nemzei jelképeink helyreállításának igénye, de a bérből és fizetésből élők nagy része a munkahely, a megélhetés, a megfelelő lakáshoz jutás gondjaival szembesül naponta. A pályakezdő és családalapító fiatalok lehetőségei kevés esélyt biztosítanak az első otthon, a gyermek- nevelésre alkalmas lakás megszerzésére. A fiatalok úgy vélik, helyi szinten a lakásgazdálkodás problémáit megoldani már nem lehet csak a kormányban bíznak, amely képes évtizedek mulasztását helyrehozni. Ám tiltakoznak az ellen, hogy a lakásgazdálkodás hosszú távú koncepciójának fő' irányait kijelölő 3108/1988. MT- határozat egyes elemeit társadalmi vita nélkül vezették be. A fiatalok szükségesnek tartják: az Országgyűlés még ez évben olyan egységes, társadalmi igényekre épülő lakásgazdálkodási koncepcióról döntsön, amely meg tudja előzni a kormány tavaly áprilisi irányelveinek külön-külön, egyes elemeiben történő bevezetését. Nem titok: egy új, - igazságos lakásgazdálkodást átrendezné a szociálpolitikai, állami támogatások rendszerét, jóllehet sok esetben sértene egyéni- ‘és csoportérdekeket, de a korosztály jövője érdekében a szolnoki fiatalok követelik a társadalmi esély- egyenlőséget. Végezetül arról tájékoztatja a levél a képviselőket, hogy az ifjúság problémáinak közös megoldása érdekében a mieink kezdeményezik az ország ifjúsági közösségei, szervezetei körében: juttassanak el hasonló tartalmú követelést lakóhelyük képviselőihez. Utolsó mondatában négyezerhétszáz-harmincegy fiatal választó nevében -arra kéri a küldöttgyűlés a képviselőket, hogy támogassák a lakáskérdés Országgyűlésen történő megvi-i tcitáscit Ennyi a nyílt levél. Most már csak reménykedni tudunk, hogy az üzenet nem marad visszhang nélkül s a szociális szorongás enyhítése érdekében előbb-utóbb napirendre tűzi a fiatalok lakásügyét a Tisztelt Ház... J. J, LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Méltóság itt és ott Testvér, túl vagyunk március tizenötödikén, mindenki azt mondja, fegyelmezett és méltóságteljes volt a nép, ünnepélyes és méltó a negyvennyolcas ősökhöz. Az előzetes hírekkel ellentétben nem foglalták el a tévé székházát, a műsorvezetők estfelé már levetkőzték addigi feszélyezettségüket, kisimult arccal, mosolyogva, megkönnyebbülten mondták, mi volt, mi következik fmert nem következett be, amitől többen tartottak). Én is nagyon meghatódtam attól, amit az eseményekből láttam; képzeld komám, az Amerikái Egyesült Államok nagykövete is együtt menetelt az alternatívokkal (persze, így könnyű nekik, és joggal vonták le vezetőik azt a következtetést, hogy „meg vannak erősödve”). De nehogy azt gondold, hogy Mark Palmer úr „ellenzéki”, néhány nap múlva bevallotta a rádióban, hogy jó barátja a magyar miniszterelnöknek, hogy meggyőződéses szurkolója a mai magyar vezetésnek, hogy a világ legizgalmasabb országának tartja Magyarországot, és a meghirdetett reformok alapján szép jövőt jósol a magyaroknak, ha most már tényleg a cselekvés jön, nem pedig az elmélet túlbe- szélése meg a felesleges vita (mint annyiszor előfordult ez utóbbi a történelmünkben). Nem halmoznám a jelzőket, elégedj meg eny- nyivel: nem emlékszem, mikor éreztem ennyire ünnepnek egy ünnepet. Te ismersz, tudod, hogy már-már betegesen keresek valamit, amin fenn lehet akadni, amit kifogásolni lehet. Isten engem úgy segítsen, most nem kerestem, magától tűnt fel egy apró szépséghiba (nem tudok kibújni a bőrömből) : a Szabadság téren összegyűlt tömegnek miért egy színész olvasta fel a független szervezetek tizenkét pontos, a nemzet nevében előterjesztett követelését? Értem én, hogy a joggal népszerű színművészt a hatás fokozása miatt kérték fel erre a szerepre, nem is arról jran szó, hogy nem jól alakított, de alakított. Elképzelhető, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de számomra hitelesebb lett volna, ha valamelyik szerző szájából hallom, mit kíván most a magyar nemzet, mégha nem is lett volna ennyire tökéletes a dikciója és feltornázott a lendülete. Az sem újdonság számomra, hogy „színház az egész világ”, a politika is, ezért én ebbe a mai nyílt és őszinteségre törekvő magyar politikában nem szívesen tapsolnék az alakításoknak... Ostoba vagyok, nyilván, a lényeg az, hogy ismét van nemzet, vannak kimondott elképzelései, kérései, van akarata. Erdély s a hozzá fűződő gondolatok és érzések is velünk voltak március idusán; hogyan is maradhatott volna el Segesvár, Fehéregyháza vagy Arad (a most már fájdalmas emlékeket többszörösen is idéző Arad) felemlegetése? Sokunknak itt az is eszébe jutott, mennyire „bensőséges”, azaz mélyen rejtett, túlzottan családias, magányos-meghitt lehetett odahaza az emlékezés. Hiszen ezt a napot arrafelé nagyon is számon tartják az őrök, nekik ez dupla munkanapnak számít, a riadókészültségszerű állapot miatt, ugrásra készen kellett állniuk már akkor is, ha két ember találkozott az utcán és beszélgetni kezdett. Két éve még — s amióta az eszemet tudom — mi is ünnepi ruhába öltözve, a legbelső szoba legeldugottabb zugában, a készüléket halkra hangolva hallgattuk március tizenötödikén a Kossuth Rádió műsorát, némán, tehetetlenül, megfélemlítve. Marosvásárhelyen, ahol dicsőbb korban Petőfiék mehetel- tek Bem seregével... Nemcsak mi rejtőztünk ott egyre inkább önmagunkba az utóbbi évtizedekben. bújkál mostanság az információért odalátogató hírszerző (Végh Antal, például), és a rombolásról képes tanúbizonyságot rögzítő filmoperatőr is. Erről értesültem — többek között — egy érdekfeszítő összeállításból, melyet a televízió Panoráma című műsorában láttam két nappal az ünnep előtt. Bizonyára emlékszel még Chrudinák Alajosra (a rádióból ismertük meg), akit már akkor tiszteltünk,.amikor még az arab—arab frontokon bagatellizálta a körülötte röpködő töltényeket. Ö volt a közel-keleti szakértő, s ha lehetne így mondani, most ő lett a még közel-keletibb specialista: rendszeresen beszerkeszti műsorába a „közvetlen-keleti- szomszédság” eseményeit. Valószínű arra jöhetett rá, hogy ez a közeli vezér legalább annyira érdekes, mint Arafat, Samir. Khomeini és Kadhafi együttvéve, és hogy „a téma” mégiscsak jobban érinti az itteni közvéleményt, mint az, hogy a keresztény milicisták lövik a mohamedánokat Libanonban. Csak azt sajnálhatjuk mindannyian, hogy nem tud behatolni erre a néhány kilométerre lévő csatatérre. A Közel-Keleten szinte mindegyik vezető politikus szóba állt vele, csaknem mindenhova beengedték, s ha valahova mégsem, akkor túljárt az őrök eszén. A szomszédén nem tud, az egészen közel-keleti vezetők egyike sem tekinti tárgyalófélnek. Így túristának álcázott operatőröket és riportereket küld át terepszínű felvevőgépekkel, mert nem akar másodkézből tudósítani. Megrendítő volt ez a film: eltűntetett falvak helyen a pusztaság; emberek, akik saját házaikat kénytelenek bontani; nyugatra emigrált román értelmiségiek vallomásai (akiket ugye, nem lehet irredentizmussal, területi követelések vádjával illetni); a benzinhiány miatt rozsdáso- dásra ítélt személygépkocsikkal; a „valamit hátha osztanak” reményével sorban álló emberekkel; élelmiszerüzleti lekopasztott, régen üres polcokkal; kenyérhéját óvatosan, minden morzsára ügyelve majszoló, megviselt öregasz- szonnyal; románul kolduló s az adományt oroszul megköszönő szerencsétlenekkel; s egy idős, székely magyar asszonnyal... Ez a fejkendős. mosolygós néni nem vette- észre, hogy filmezik, kamerát biztos, hogy életében nem látott, feltételezhetően filmet és tévét is alig-alig. Személyautóban ülve dolgozhatott a dokumentarista, a néni fentről szólt hozzánk, mögötte csak az ég s a templomtorony felirata: Egy az Isten. Istenien kezdte: — Láttam, hogy magyar kocsi, s azért bátorkodtam ide, már ne tessék haragudni... Kicsit később hangzott el az, amitől egy hete fejre vagyok állva: , — Most, kérem, voltam az üzletben, vettem ezt a pokrócot, né, takarónak, s kérem, hogy adjon nekem legyen szíves, egy kicsi cukrot, bár legalább tizenöt dekát, de nem... Folytatta volna (valószínű, imígy: de nem adtak), ám az álcázott riporter gyorsan közölte: — Nem hoztunk semmit, tessék elhinni. A néni mosolya hirtelen zavart- tá vált, rövid ideig értetlenül nézett a kérdezőre, és csendesen „kikérte magának”: — Az üzletben kértem. — (Mármint a cukrot). — Ja, as üzletben — kapott észbe a dokumentumkészítő —. bocsánat... A néni azonnal meg is bocsájtott (mesélte tovább, hogy olajat is vásárolt volna, azt sem kapott), én képtelen voltam ilyen egyszerűen napirendre térni az „incidens” fölött. Hogy nem érzékelte a szaktárs, hogy ez a „riportalany” már az elején azért is bocsánatot kért, hogy egyáltalán a kocsihoz bátorkodott? Hogyan fordulhatott elő, hogy nem tudta: bármily megalázott legyen, bármekkora ínségben tartsák, egy székely asszony nem koldul! Egy hete láttam először, azóta is ott maradt az égen a nincstelen- ségében is méltóságát megőrző Anyánk. Nem valószínű, hogy egyhamar le tudja vakarni onnan komád, Lajos
