Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
Emelkedett hangulatú megemlékezések országszerte NYERS REZSŐ BESZÉDE A márciusi eszmék élnek és élni fognak A megyei és városi pártbizottság koszorúján ak elhelyezése a Damjanich emlékműn A lovasok korhű jelmezekben vonultak a szolnoki főutcán A Tisza Táncegyüttes műsora nagy tetszést aratott — Honfitársak, barátaim! Egybegyűltünk, hogy tisztelegjünk 1848. március tőének évfordulóján, hogy hitet tegyünk: a márciusi eszmék élnek és élni fognak a holnapi Magyarországon. A dicső napot most új fény, a politikai megúj ulás fénye világítja meg, hozza közelebb nemzetünk egészéhez, annak minden részéhez. Mostantól kezdve azon leszünk, hogy március 15-e ne elkülönítő, hanem közmegegyezést formáló erőként munkáljon, olyan szimbólumként, amit azonos hőfokon, közös felelősséggel ünnepelhetnek a szocializmus, a demokrácia, a vallás, a felvilágosult nemzeti gondolkodás hívei. Velünk együtt milliók ünnepelnek és emlékeznek ma városokban és községekben, Dunán innen és Dunán túl, Magyarország minden részé1848 tavasza a népek ébredését hozta magával Európa nagy részén. Népfelkelés, forradalom söpört végig a kontinensen: Velencében, Rómában, Milánóban éppen úgy mint Párizsban és Bécsben, úgyszintén Berlinben és Prágában, színre léptek a márciusi ifjak itt Pesten, és az országgyűlési reformerek ott Pozsonyban. A népfelség eszméje hozta lázba akkor a tömegeket, alkotmányosságot akartak, népjólétet és nemzeti kultúrát, önkormányzatot és állampolgári jogokat. Rövid fellángolása volt ez akkor a szabadságvágynak, az önkényuralom nemcsak nálunk, hamarosan mindenütt elnyomta a népakaratot, jeléül annak, hogy az egyes nemzet sorsa akkor is összefonódott összekapcsolódott más nemzetek sorsával. A márciusi eszmékből nem kevés feladatot a ma élő nemzedék örökölt, mi valamennyien. Hazánkban a néphatalmat új módon, jobban és teljesebben kell érvényre juttatni az eddiginél, a márciusi eszmék irányt mutató- an segítenek ebben. Felismertük. megtanultuk, hogy népjogokat nem elég az élcsapat közvetítésével gyakorolni, mert az élcsapatból könnyen élcsoport lesz, s a hatalom tekintély uralommá merevedhet. A népfelség elvét a szabad választásokon alapuló képviseleti demokrácia képes igazán megvalósítani a mai Magyarországon, ezen az alapon működhet A nemzeti függetlenségről sohasem gondolkodhatunk másként, mint Kossuth Lajos, aki így figyelmeztetett: „Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyele- téstől meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság.” De az-óvás, a védelem önmagában kevés. Pillanatra sem feledhetjük kelet-kö- zépeurópai kötelességünket és felelősségünket, nem szűnhetünk meg együttérezni a határokon túl élő magyarsággal. Ugyanakkor jövőnket a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjük sikeresen. Azt sem feledhetjük, hogy a politika, a gazdaság, a műveltség édestestvérek a nemzeti létezésben, sorsuk egymáshoz kötődik. Vagy előrehaladást mutatnak, vagy egyhelyben topogást, de mindig együtt vanak, és csak együtt boldogulhatnak a korszerűsödés útján. A politikai cél nem versenghet a gazdasági céllal, egyik sem előbbre való a másiknál, de egyik sem hátrébb való. mint a másik, s mindkettő függő viszonyban van a műveltséggel. A három nyomvonalon együtt juthatunk előre. Mostani megújulásunkat — a törvényhozást, a cseben. A nemzet emlékezésének az érhálózata fut össze itt. az ország szívében, a főváros történelmi színhelyén, a Nemzeti Múzeumnál. Petőfi, Kossuth és Bem tábornok szobránál. Minden egyes megemlékezés közös irányba mutat: szembesít bennünket nemzeti létünk nagy kérdéseivel, történelmünk tanulságaival, honi viszonyaink mai állapotával, a világban való helyünkkel, az értékeinkkel éppen úgy, mint a gyengéinkkel. Arra int bennünket: tanulnunk kell a világtól, szót kell érteni egymással is azért, hogy nemzetként jobban boldoguljunk. Tanulnunk kell a történelmi múltból és a közelmúltból is úgy, hogy látásunk tisztuljon, el ne tévedjünk saját történelmünk zavaraiban. igazán felelős kormányzat. Ez felel meg a nemzeti érdeknek, ez úton lehet a szocia- lizmüs eszméit is legjobban alkalmazni honi viszonyainkra. Ma már nem idegenkedünk a sokféleségtől a politikában sem. Igazat mondott Wesselényi a reformkorban: „Ugyanazon célra több utak is vezetnek”. A mi elvünk és gyakorlatunk is ez lehet. Március figyelmeztetése intő számunkra ma is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől, az önmagában vett érték és a hiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt,' amikor az ország sorsát egykor Bécsből intézték, vesztes háborúba sodortattunk általa. Megszenvedtük azt, mikor Berlin egykori urai sugároztak agresszív befolyást a Szovjetuniótól rettegő, akaratgyenge Horthy-kormányzat- ra, így sodródtunk bele a második világháborúba. Megszenvedtük azt is, amikor 1948 és 1956 között Moszkvából távvezérelték a magyar* politikát, s azt is, amikor 1968 után a brezs- nyevi Szovjetunió a reform- ellenességet sugározta szerteszét Kelet-Európábán, megbénítani igyekezvén az önálló irányt vett magyar reformpolitikát. lekvést és a gondolatformálást — egyidőben, egymáshoz kapcsolódva kell végbevinnünk az Országgyűlésben és az önkormányzatokban, de a gyárakban és a földeken is, az iskolákban és a műveltség házaiban. Akkor lesz, akkor lehet osztályrészünk a siker, ha demokratikus politikánkból gazdasági erőforrást is nyerünk, ha gazdaságunk haladását politikai üggyé tesszük, ha művelődésügyünket pedig a felvilágosult politika és a modern gazdaság táptalajaként hasznosítjuk. Mai ■ reformpolitikánkkal új utat vágunk a történelmi magyar jövő felé, számolva azzal, hogy az úttörés során sok-sok nehézséggel kell megbirkózni. Erős lélekre van szükségünk, jó politizálásra ahhoz, hogy az érdekek és a nézetek sokféleségéből egyirányú cselekvés formálódhasson. Fel kell ismernünk, hogy sok mindenben nem léptünk még igazában a boldogulás útjára, még a válságok buktatóin igyekszünk átjutni, a bürokrácia bozótján is át kell küzdeni magunkat, hogy odajuthassunk. Mindez vitával jár, vitát igényel politikáról, társadalomról. A felelős vita meggyőződésünk szerint előrevisz. de vigyázzunk, hogy ne váljék viszálykodássá, célja és értelme a közjó keresése legyen. A reformok politikája nemzetünk fejlődésének a hajtóereje ma, és még sokáig az lesz. Sokáig, mert sok a tennivaló, mert végesek, nem határtalanok a lehetőségek, mert igazán szabadok ezután is csak az idő kiterjedésében, a jövő formálásában lehetünk. Hosszú reformmenetelésre kel] tehát készülnünk, elindulni is újabb reformokkal tudunk, ezek azonban gyakran úgy szolgálják a jövőt, hogy egyúttal megzavarják a mindennapokat. Így is vállalnunk kell ezt az ügyet, ami hitünk szerint jóra vezet. De közben az adott valóságot sem téveszthetjük szem elől, az ország szekerének egyensúlyban kell lennie ahhoz, hogy előrehaladhassunk. A reformok útjára lépni és ott szüntelen új vállalkozásba fogni nem lehet a reformerek élcsapata nélkül,a veszélyektől és zavaroktól megóvni magunkat viszont nem tudnánk a reálpolitikusok derékhada nélkül. A reformkezdeményezés és a reálpolitika ötvözete a legjobb megoldás akkor, ha a megújulás hajtóerői már működnek a társadalomban. Ilyen helyzet van manapság Magyarországon. Becsüljük hát ennek a sajátos ötvözetnek mind a két alkotóelemét. Reformerek és reálpolitikusok Fogadjuk meg Széchenyi egykori tanácsát a reformerek okulására: „Mindig tudni kell felhúzni a vitorlát, mikor vesztegelni s mikor horgonyt vetni”. Haladjunk most felhúzott vitorlával, mert ennek van itt az ideje, közben vigyázzunk arra is, hogy hajónk jól feküdjön a vízen és jól vegye a kanyarokat. És minél többen legyünk; akik a jót akarjuk, akkor a küzdést is vállaljuk érte! A Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány együttműködésre, szövetségre hívja a magyar haladás minden hívét és támogatóját. Együttműködésre a válság elhárításáért! Együttműködésre a távlatos reformok sikerre viteléért! Együttműködésre a gazdasági és társadalmi fellendülésért ! Együttműködésre a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szocializmusért ! Vállaljuk tiszta szívvel a márciusi örökséget! Éltesse azt a szív, a gondolat és a tettek sokasága. (Folytatás az 1. oldalról) zett az egybegyűlt sokaság előtt. — Ezen a napon Petőfi szavával szólva „Föltámadott a tenger”. A nagy francia forradalom „Szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavával áthatva a feudális világ helyett polgári társadalmat, osztrák elnyomás helyett független nemzeti államot akart létrehozni a magyar nép, — mondta elöljáróban, majd a forradalom előkészítésének korszakát elemezte. Beszédét a következőkkel folytatta: — Mit jelentett ez a szabadság? Elsősorban á jobbágyság felszabadítását, a robot és a tized megszüntetését, felelős magyar minisztérium felállítását, a sajtó- szabadságot és a gyülekezési szabadságot, azaz a polgári átalakulást. Ezzel a tettével a nemzet ismét felzárkózott — mint Mátyás király korában — az európai élvonalhoz. Sziráki András ezután a kor nagy gondolkodóitól idézett, Széchenyi, Kossuth, s a márciusi ifjak tetteiből. Az Életképek április 2-i száma — folytatta —, azt „ írta, hogy az egész ország talpon van, az egész nemzet fegyverben áll, a megyék nagyobb része a forradalom elveihez csatlakozott. A hír igaz volt, felkelt a Jászkunság, benne Szolnok is. Az 1847. szeptember 1-én megnyílt pest—szolnoki vasútvonalon naponként járt a vonat, így a szolnoki vasutasok és utasok a legfrissebb pesti események hírét még aznap Szolnokra hozták ... 1848. március 24-én a szolnoki polgárok népgyűlést tartottak. Ezen a népgyűlésen öttagú küldöttséget választottak, s azzal küldték őket Pestre, hogy fejezzék ki a közrendtartásra felügyelő pesti választmánynak a szolnokiak rokonszen- vét -és köszönetét, és hazatérve tájékoztassák Szolnok lakosságát a Pesten történtekről. Március 29-én visz- sza is érkezett a küldöttség. Űtjáról így tájékoztatta az egybegyűlteket: „Örömmel értesítheti a küldöttség a közönséget, hogy sem a visz- szalépés kínos érzetétől, sem felsőbb ellenszegülés szomorúbb következményeitől tartani és félni a haza fiainak nem lehet, nem szabad, azért nyugodt kebellel mindenki házi körébe visszatérhet, napi foglalkozását örömmel folytathatja, mert csak munkáspolgárok igyekezete által virulhat fel e hon, mely most mindnyájunké lett”. Az országgyűlési képviselő ezután Kossuth szeptemberi szolnoki útjáról beszélt, majd arról, hogy hiába volt a pákozdi győzelem, a dicsőséges tavaszi hadjárat, benne Damjanich vörössipkásainak szolnoki hőstette, a szabadság- harcot leverték. 1848-ban a magyar nép megízlelte a szabadság csodálatos ízét, s azóta sem feledte el, — folytatódott az ünnepi megemlékezés. — Az elmúlt 140 év alatt többször is megpróbálkozott vele, hogy felélessze, s ez időszakban ott áll előtte példaként ’48 dicsőséges öröksége. 1918 őszén a márciusi ifjak mámorával tűzték sapkájukra a katonák a szabadság őszirózsáját, s a felszabadulás után ugyanezzel az érzéssel kezdett hozzá a magyar nép az ország újjáépítéséhez, érezve a so- katígérő történelmi lehetőséget egy független szabad Magyarország megteremtésére. Sajnos a szocializmus szép jövőt ígérő virágait elfagyasztotta a sztálinizmus kegyetlen tele, s negyven évet kellett várni ismét, hogy újólag megpróbáljunk egy szabad, demokratikus Magyarországot felépíteni ... Hazánkat Európához akarjuk felemelni. Közismert, nagy a szintkülönbség, az előrelépés csak fokozatosan történhet. A feladat társadalmi összefogással oldható meg, ugyanis a gazdaság beteg, az életszínvonal csökken, a nép egészségi állapota romlik, az oktatás, a művelődés, a kultúra pedig leértékelődik. A szocializmus modellváltása tehát elkerülhetetlen! Egyértelműen fogalmazva: a bürokratikus, túlcentralizált, államszocialista társadalomépítés, a pártállam modellje zsákutcába jutott. Fejlődésképtelennek, a modernizáció fékező erejének bizonyult. Sziráki András ezután napjaink törekvéseiről, a társadalom erőcsoportjainak küzdelmeiről szólt. — A ’48-as eseményeket 20 év készülődés előzte meg, másként fogalmazva: a politikai erők játéka húsz évig volt képes tétlenségre kény(Folytatás a 3, oldalon) Március 15-e a Múzeum-kertben. Az ünnepségen, ahol több ezer fővárosi vett részt, ünnepi beszédet mondott Nyers Rezső az MSZMP PB tagja, államminiszter (MTI TELEFOTÖ) Néphatalmat új módon J Politika gazdaság, műveltség
