Szolnok Megyei Néplap, 1989. március (40. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁRCIUS 15. Jász-Kunság, 1848 Szabaddá tétettvén a föld,... Tallózás korabeli iratokban, dokumentumokban Az 1848. március 24-i szolnoki hépgyűlés jegyzőkönyvének részlete Mire volt jó a ma már ósdinak számító öreg lokomotív! Nemcsak utazni lehetett a gőzerő vontatta vonaton, de tulajdonképpen 1848 március idusán hazánkban a Pest—Szolnok között közlekedő személyvonat volt — természetesen az emberek révén — a leggyorsabb hírközlő eszköz. , Az 1848-as március 15-i eseményekről a szolnokiak már aznap kora este értesültek : az utasok és a vasutasok révén. Arról azonban, hogy a Tisza partján március 15-én hogyan fogadták a forradalom hírét, nincs írásos emlékünk: újság akkor még nem jelent meg a városban, a szájhagyomány alapján leírtakról pedig a kutatók mindeddig nem találtak dokumentumokat. Több mint érdekesség, ho’gy az első politikai reagálást — mai értelmezés szerint — a március 15-i pesti forradalmi eseményekre a Kunságban tették. 1848. március 24- én a kunhegyesi tanács tagjai ünnepélyesen kijelentették, jegyzőkönyveztették, hogy „tisztségüket a népjogok ellenére tovább nem viselik, hanem alávetik magukat a nép szabad választásának”, Március 24-én viszont már a szolnoki városháza udvarán is népgyűlés volt, amelyen kétezer „köz lakos” vett részt. Idézet a jegyzőkönyvből: „Az összesereglett lakosoknak a fővárosi események folytán Országossá v.ált mozgalmak békés, és főleg a köznépre jótékony iránya eránti felvilágosítására .. . Halasi Kázmér polgártársunk f elkér ettetett. Halasi Kázmér úr népszerű szavakkal értésül adta az egybegyűlt népnek, a fő városi mozgalom idáigi eredményét, mellynél fogva szavaddá té- tettetvén a föld — szabad lett a nép, mely azt míveli, s leromboltattak a választó falak, mellyek a magyar Nemzet valósulását, s az által a minyájunktól forrón szeretett haza felvirágzását, annyi századokon át lehetetlenné tették...” . A hír, hogy ,,kiütött a szabadság” Jászberény lakosságát is cselekvésre késztette. A jász városban is március 24-én tartottak népgyűlést, ahol a 12 pont példájára a helyiek is megfogalmazták követeléseiket, „Mit kívánnak a Jász Berényi Polgárok?” cím alatt. Summás választ is adtak a kérdésre: „Legyen béke, Szabadság és egyet értés.” A március 24-i szolnoki népgyűlés küldötteket .,vezérelt” Pestre, akik visszatérésük után március 29-én bővebben beszámoltak a város lakóinak a forradalmi eseményekről, sőt bizonyos „di- rektiokat” is megófgalmaz- tak: „Örömmel értesítheti a küldöttség a közönséget, hogy sem a visszalépés kínos érzésétől, sem a felsőbbi ellenszegülés szomorú következményeitől tartani és félni a haza fiainak nem lehet, nem szabad; ezért nyugodt kebellel mindenki... napi foglalkozását örömmel folytathatja, mert csak munkás polgárok igyekezete által virulhat fel e hon...” Április 8-án a jászapáti tanácsülés elfogadta a 12 pontot, és ezt magyarázta is: „1-ör: Szabad sajtó bírálat eltörlesztésével, alá értődik az: hogy ennek túl minden ember akár mely Tárgy, Személy iránt gondolatait, eszméjét, szabadon írhatja, könyvnyomtatás alá bocsájt- hatja — minden eddig divatozott bíráló vizsgálat nélkül ...” A mai értelemben vett Szolnok megyében, ennyire nyílt, egyértelmű megfogalmazással a jászapátiak csatlakoztak először a sajtószabadság eszméihez. A mezőtúriak, amikor hírét vették a forradalmi eseményeknek, a piactéren tartottak népgyűlést, amelynek szónoka Luka Lajos ügyvéd volt. Két hónappal később a mezőtúriak már fegyvert fogtak. 1848. május 22-én a város oktató altiszteket kért a nemzetőrség számára. A mezőtúri nemzetőrség parancsnokának Mesterházy István őrnagyot nevezték ki. A tiszai községek férfi lakosságának .iórésze Mezőtúrra vonult be. A 'lelkesedés olyan nagy volt ,hogy a jelentkezők közül sorshúzással kellett eldönteni, hogy kit vegyenek be katonának. A mezőtúri nemzetőrök augusztus 2-án Szolnokra masíroztak, szekereztek, majd hajón utaztak tovább a délvidékre — Verbász, Szenttamás — ahol a Jász-Kun Kerületek csapataihoz csatlakoztak. A Jász-Kun Kerület települései egymással szinte versengve nyilvánították ki egyetértésüket március 15-e szellemével. A jászjákóhal- miak május 11-én .,köz ma- jorkodó pénztárukból kétszáz ezüst forintot” ajándékoztak a haza védelmére; május 27-én Kunmadarason is felállították a nemzetőrséget; a kisújszállásiak gabonát, aranyat és ezüstöt ajánlottak fel ;a kunszentmártoniak 105 tagból álló" őrsereg „kiállítását” határozták el; a jászberényiek Kossuthot kérték fel követüknek; a jászki- sériek megrendelik Táncsics Mihály Munkások Újságja című lapját; a Jász-Kun Kerület főkapitánya értesíti „Az országos nemzetőrségi hadi tanács"-ot, hogy újabb ötszáz katonát „állít”. Szósze- rint: „Ezen önkéntes csapat vászon és posztóruhákkal, vagy szűrrel, valamint bográcsokkal és sátor szekerekkel el leend látva, s a ver- bászi Jászkun táborba szállított 1000 db puskából fölfegyverezve.” Kossuth Lajos alföldi, to- borzó körútja diadalmenet volt. „Nőmnek. Szolnok, szept. 26. este. Estére ' ide jöttem Szolnokra, már Heves megyébe. Jöttömnek híre megelőzött. A nép eze- renként várt: és szabadító- nak kiáltott. Itt találtam egy pár száz sárosi önkéntest, s azok vállaikra vettek. S úgy vittek egy fél mérföldnyire be a városba. Holnap népgyűlést tartok...” Az egyik legmegrázóbb a kor dokumentumai közül az az irat. amelyben „Kis Lajos túrhevei lakos a magyar haza köz szabadsága kivívásának vágyától indítatva, katonának jelentkezve végrendelkezik.” , Kis Lajos az édesapjával együtt .vonult be katonának. Mind a ketten „odamaradtak”. Az április 8-án tartott jászapáti tanácsülés jegyzőkönyvének néhány sora Címereink a forradalom és a szabadságharc ideién Az 1848-as áprilisi törvények nerri csupán a magyar polgári átalakulás eszméit vitték át a gyakorlatba, hanem a nemzeti jelképeinket is szabályozták. A XXI. törvénycikk elrendelte a nemzeti színek és a címer használatát, a „kapcsolt részek szabadságukban -hagyván, hogy az ország színei és czímere mellett saját színeiket és czímerüket is használhassák”. A forradalom előtt három címerünk létezett. A kiscímer a koronás Kossuth-címer volt, mely később a XX. század közepéig jelképezte a magyar államiságot. A középcímer már magában foglalta a Magyar Királyság társországainak (Dalmácia, Horvátország, és Szlavónia) jelképeit is. Végezetül a nagycímer még mindazon-területek címereit is magában foglalta, amelyekre a Magyar Korona történelmi jogaira hivatkozva igényt tartott (Galícia, Ladoméria, Kunország, Bulgária, Szerbia. Bosznia, valamint a jogilag különálló Erdélyi Nagyfejedelemség.) Az első felelős magyar minisztériumnak — mint a kancellária, helytartótanács és a kamara jogutódának — a középeimért kellett volna használni, ám a szakminisztériumok — a pénzügyitől eltekintve — a kiscímer mellett döntöttek. Kossuth pénzügyminiszter a maga részéről a megújított középeimért használta, mely a három régi társország mellett a Magyarországgal unióban egyesült Erdély címerét is magában foglalta. A forradalom alatt nagycímert ritkán használtak, mivel ez csak az államfőt — hosszú ideig az uralkodó — illette. A korona nélküli kiscímert — közismert nevén Kossuth- címert — elsőnek 1848 decemberétől a magyar republikánusok kezdték el használni a „Március Tizenötödike” című lap hasábjain. Ezzel mintegy jelképezni kívánták, hogy V. Ferdinánd lemondása után. Ferenc Józsefet nem ismerik el magyar királynak. Az itt közölt címereken még a hármashalomról is eltüntették a koronát. bár ebben a tekintetben nem mutattak teljes következetességet. Az olmützi alkotmánynak nevezett 1849. március 4-i császári manifesztum újból felelevenítette a korona nélküli címer kérdését. A Függetlenségi Nyilatkozatot követően a magyar kormány elfogadta a „Március Tizenötödike” kezdeményezését, s mindhárom címerfajtáról lekerült a korona. Az állampecséteken a nagycímer, a bankjegyeken a középcímer, a minisztériumok és az álájuk rendelt igazgatási szervek esetén pedig a kiscímer egyébként változatlan maradt. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szabadságharc során kialakult köztársasági kiscí- mert (Kossuth-címer) nem Kossuth Lajos kezdeményezésére kezdték el elsőnek használni. Furcsa módon azonban, már a reformkor előtt is kötődött hozzá ez a címer. Bagi Gábor A magyar 48-as középcímer egy bankjegyen. A kiscímer mellett a jobb felső negyedben Horvátország, a jobb alsóban Dalmácia, a bal alsóban Szlavónia, míg a bal felsőben Erdély címere. -A 48-as középcímer elrendezésében alapvetően eltért a kiegyezés utánitól, s eltérések figyelhetők meg Erdély címerében is J finn, aki nálunk ünnepel Beszélgetés Airi Myllymäkivel A napokban régi ismerőst köszönthetünk ismét a megyeszékhelyen. Népünknek, nyelvünknek, irodalmunknak diák kora óta barátja, s ez a barátság máig elkísérte őt. Airi Myllymöki finnországi testvérvárosunkból, Riihimákiből már mintegy harmincszor fordult meg Szolnokon, illetve hazánkban. Tulajdonképpen valamennyiszer egy kicsit hazá is jön hozzánk.... — Hogyan kezdődött a kapcsolata Magyarországgal? — Még valamikor a háború előtt leveleztem egy magyar fiúval, aki Debrecenben lakott. Németül váltottunk leveleket. A háború során azonban — érth'ető.okok miatt — elsikkadt a kapcsolat, de megmaradt bennem a rajongás Magyarország iránt. Az érettségi dolgozatomat már Petőfiről írtam. Aztán úgy huszonöt évvel ezelőtt Riihimäkiban is megalakult a Finn—Magvar Baráti Társaság helyi köre. Tagja lettem a társaságnak, s elkezdtem magyarul tanulni. A helsinki egyetemről egy magyar lektor utazott el Riihimäkibe, az ő tanfolyamain vettem részt. — Ügy tartják, egy nyelvet igazán abban az országban lehet elsajátítani, ahol anyanyelvként beszélik az emberek. — Igen, 1967.-ben hivatalos baráti hét kezdődött Magyarországon, s én is - utazhattam. Azóta minden harmadik évben tartanak hasonló rendezvényt. De »én nemcsak ennyiszer jártam itt, hanem sokkal többször. 1983 végén néhány hónapot töltöttem Szolnokon, a megyei könyvtárban. Érdekes tapasztalatokat szereztem. — Miért éppen egy könyvtárban? — Mert én is könyvtárban dolgozom Riihimákiben. — Fényképen láttam az ottani városi könyvtárat. Tájba simuló, szép épület. — Tíz évig vártunk rá, addig egy banképületben szorongtunk. — Érdekes a párhuzam a szolnoki megyei könyvtár között ... — No, igen, ott is kevés pénz volt rá, de végül megoldódtak a gondok. Büszkék vagyunk a könyvtárunkra. — Milyen a hírünk általában Finnországban? — Nagyon jó. Én 1984 óta tanítok magyart Hyvinkää- ben. es otthon is van egy kis csoportom. A diákok fölöttébb érdeklődnek Magyarország iránt. Most három tanítványom próbál ösztöndíjat megpályázni a debreceni nyári egyetemre. De az emberek általában azért fordulnak előszeretettel Magyarország felé, mert vagy már jártak itt, vagy pedig sokat hallottak • önökről. Én magam rengeteget mesélek a nyelv- tanfolyamokon a magyar kultúráról, a történelemről. — Március 15-e és Petőfi alakja összefonódik nálunk. Említette, hogy annak idején dolgozatot. írt a költőről. Máig is megmaradt a szerelem? — Hogyne! Én már korábban meglátogattam Petőfi szülőházát Kiskőrösön, s legutóbb, 1988 őszén Erdélyben, Segesváron is jártam. Nagy élmény volt látni azt a helyet, ahol Petőfi utolsó versét írta. Táblával jelölték meg. — Gondolom, gz erdélyi, a romániai helyzet Finnországban is ismert Milyen benyomásokkal távozott innen? — Szörnyű a helyzet, csak azt tudom mondani. A világításról, a fűtésről, az éhezésről - szóló hírek igazak, megdöbbentőek. De ezenkívül én lépten-nyomon azt veszem észre, hogy a magyarok rettegnek. Ha négy ember összejön, közülük egy már bizonyosan a Securitate megbízottja. Ezt tapasztaltam. Egyébként nálunk még ebben a hónapban megjelenik egy könyv a romániai magyarokról. — Magyarországon most viharos gyorsaságú változások zajlanak. Sajtójuk menynyire tükrözi az itteni eseményeket? — Ha nem is hosszú cikkekben foglalkoznak a politikai folyamatokkal, de megjelennek hírek nálunk. — Ma március 15-e van. Hogyan ünnepel egy távolról érkezett, de már-már szolnokinak számító barátunk? — Már tanulmányoztam az ünnepi programot. Délelőtt a Damjanich-emlékműhöz megyek. Viszek fényképezőgépet is, hadd lássák otthon a diákjaim, hogyan ünnepelnek a magyarok nemzeti ünnepükön ... Jurkovics János (Fotó: T. Z.) A korona nélküli kiscímer (Kossuth-címer) Kossuth Lajos 1823-as ügyvédi oklevelén 1849-es mezőtúri honvédők — 1904-ben. Hátt érben a Czebe-ház, ahol-, Kossuth megszállt Az ország nagycímere a trónfosztás utáni állampecséten. A magyar kiscímert a társországok és az igényelt tartományok címerei övezik
