Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-11 / 36. szám
Nemzetközi körkép 1989. FEBRUÁR 11. A demokrácia A Szovjetunióban kibontakozó demokrácia eredményeiről, kegyes és gonosz tréfáiról, -sőt selejtjéről írt nemrég cikkeket Jevgenyij Jevtusenko, aki bosszú évek óta egész munkásságával hozzájárul a ma az átalakítás nevet viselő politikai folyamat kibonitakoztatásóhoz. A világhírű szovjet költő most kilenc irodalmár társa nevében a Pravdát bírálta, amiért minden kommentár nélkül közölt egy, az Ogo- nyök hetilapot élésen támadó nyílt levelet, hét író és művész tollából. A levél írói többnyire olyanok, akiket olykor a Pamjaty nevű szélsőséges mozgalommal való rokonszenv, ipánoro6z nacionalizmus, társadalmi konzervativizmus jellemez. Az Ogonyok hasábjain Jevtusenko és társai kifogásolják, hogy a párt központi topja az ő válaszukat nem hozta nyilvánosságra, csak egy 'mondatot idézett belőle később megjelent szerkesztőségi cikkéiben. A következetes, nyílt színvallás hiányát rótta fel a Pravdának az a tíz író és költő, akik az Qgonyokot védelmükbe vették. A Novoje ■ Vremja című hetilapban Jevtusenko a most zajló választási készülődés torzulásait tűzte tollhegyre, de megállapította: az átalakítás néhány évének egyik legnagyobb eredménye, hogy az eredménytelenségeikről is nyíltan szót lehet ejteni. Győzelem, 'ha a nyilvánosság a gondolkodás térhódításét hozza, kudarc azonban, ha csak „úgynevezett” nyilvánosság működik, elfojtva a gondolkodást. Győzelem minden olyan felhívás, amely a nemzeti hagyományok és kulturális emlékek helyreállítását sürgeti, de az átalakítás kegyetlen tréfája, ha a felhívások nagyhatalmi, soviniszta hisztériát szítanák, antiszemitizmust vagy oroszelienességbe átcsapó nacionalista korlátoltságot hirdetnek. Jevtusenko itt említi meg, hogy örmény még véletlenül sem került az írószövetségi képviselőjelöltek közé. A költő felidézi azt a parázs hangulatot, amely Vi- talij Korotiosnak, az Qgo- nyok főszerkesztőjének körzeti jelölőgyűlésén uralkodott. A népszerű újságíró ellenfelei 'már órákkal korábban megtöltötték a térimét, hogy kiszorítsák Koro- tics híveit. Jevtusenko az utcán gyűjtötte Ö6sze a rá adott személyazonossági igazolványok számaival hitelesített szavazatokat, s több mint 300 voksot tett le az elnök asztalára, aki zavarba jött, mert a jelölések 'lebonyolítási rendjének tanulmányozása közben ilyesmiről nem olvasott. Csikorog a választási gépezet, mutat rá Jevtusenko, s példaként említi azt is, hogy néhány neves tudós és művész nem saját szövetsége színeiben vagy választói körzetekben indult, mert csak így válhatott jelöltté. Hangoztatja, hogy a választásokról csak a végeredmények (március 26.) után lehet kiállítani a bizonyítványt. A Moszkovszkije Novosz- tyi hasábjain sokkal indulatosabban számol be a 'költő egy rendezvényről, amely a kon zervativi zm us jegyéiben zajlott ile, s ahol a ■résztvevők antiszemita jelszavakat hangoztattak. Az „Oroszország hangjai és színei” című rendezvény keretében a Moszkva, a Molo- daja Gvangyija és a Roman- Gazeta (Regényújság) szerkesztői találkoztak az olvasókkal. (Az első két lap a pánorosz, konzervatív, népies vonal támogatója.) A Pamjaty (Emlékezet) nevű mozgalom tagjai a találkozón vörös löbogót lengettek, rajta sarló és kalapács helyett Sártk’ányölő Szent György. Annák idején az orosz hősök kezében a haza védelmének, a hírhedt feketeszázak kezében pedig a 'pogromoknak volt a jelképe az őt ábrázoló zászló. „Igent a nemzeti hazafiságra, nemet a hazátlan kozmopoli- tizmusra” — ezt a jelszót hirdették a paimjatyosok (közöttük valamennyi korosztály képviselői), s a legyőzendők között említették az átalakítás élvonalába tartozó Qgonyokot, a Znam- ját és a Moszkovszkije No- vosztyit. Jevtusenko végezetül keserűen jegyzi meg, hogy miközben amerikai filmesek és szovjet 'kollégáik a „másikról” kialakított ellenségkép szertefoszlatását szorgalmazzák, addig egyesek, a jelek szerint, még saját honfitársaik esetében sem 'képesek erre. Nem feledhetjük, írja a 'költő, hogy az igazi nemzeti adottságokhoz az emberi jóság és a vendégszeretet is hozzátartozik. Az igazi hazafiság Puskiné és Tolsztojé. A nép ezt az utat követi, de erről megfeledkeznek azok, akik az orosz hazafiság nevében hamis vészharangot kongatnak. Szántó András (Moszkva) Szovjetunió: az AN—225 jelzésű új repülőgép első útján a levegőben. Az Oleg Antonov Repülőgép-tervező Vállalat legújabb modellje, a Mrija (a szó ukránul álmot jelent), amely a világon a legnagyobb teherszállító gép, 250 tonna súlyú rakományt tud a levegőbe emelni. Különlegessége, hogy nemcsak a rak terében szállíthat terhet, hanem a törzsében *s- (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Akik a hírekben szerepelnek: — Akár születésnapi ajándéknak is tekinthető George Bush amerikai elnök döntése, hogy Richard Burt jelenlegi bonni nagykövetet nevezi ki a START tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség élére. Ugyanis az elnöki döntést február másodikán jelentették be, Richard Burt pedig harmar dikán ünnepelte 42. születésnapját. Washingtoni értékelések szerint Bush döntése azt tükrözi, hogy leszerelési kérdésekben nagyjából azonos nézetet vall Burt-tel, nevezetesen azt, hogy fegyverkorlátozást — csak megfelelően erős háttérrel és — csak tárgyalások útján le- , hét elérni. Richard Burt jelenleg az Egyesült Államok bonni nagykövete. Nagyköveti rangját azután is megtartja majd. hogy elfoglalja a küldöttségvezető posztiát. Az amerikai joggyakorlatnak megfelelően ezt azonban még a szenátusnak is jóvá kell hagynia. Ami viszont igen valószínű, hiszen Búrt személyében rendkívül felkészült és profi szakembert választottak ki erre a munkára. Egyetemi diplomáját 1969-ben szerezte meg, majd 1974-ben a Tufts egyetemen szerzett doktori címet a nemzetközi kapcsolatok területén. Ezt követően a londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Inté- . zeténél dolgozott, először mint kutató majd mint igazgatóhelyettes, 1977-től négy éven át a The New York Times . munkatársa volt. Nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozott, így ő volt a lap külügy- és védelmi minisztériumi, valamint kongresszusi tudósítója, de az ő feladata volt a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács munkájának ismertetése - is. Számos. jónevű intézményben, így a Georgetown egyetemen és a Johns Hopkins egyetemen nemzetközi tanulmányok intézetében tartott előadásokat, illetve végzett kutatómunkát. Fegyverzetellenőrzési kérdésekben könyvet is jelentetett meg. A nyolcvanas években már a külügyminisztériumban dolgozott. Először a politikai-katonai osztály vezetője volt, majd 1983 és 1985 között az európai és kanadai ügyekért felelős államtitkári posztot töltötte be. 1985-től hazája bonni nagyköveteként tevékenykedik. Államtitkárként azok között tartották számon, akik a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokkal kapcsolatban pragmatikus álláspontot foglaltak el. A rock és a jazz zenét is kedvelő Búrt személyében így valószínű, hogv az amerikai START- küldöttség egy keményen tárgyaló. de az ésszerű 'kompromisszumra hajló Dolitikussal az élen ül le ismé‘ — valamikor az év második félévben — a genfi tárgyalóasztalhoz. Madarász György önpuccs, álzendülés, avagy mégis valódi katonai hatalomátvétel ment végbe Paraguayban ? A mozaikkockákat összerakva leginkább az első változat tűnik valószínűnek, hiszen legalábbis. szokatlan, hogy egy megbukott elnök éppen a puccsisták vezérének házában keressen menedéket. Márpedig a paraguayai fővárosból. Asunciónból érkező első jelentések szerint Alfredo Stroessner a magát máris elnökké kikiáltott Andres Rodriguez dandártábornok vendégszeretetét élvezte, mielőtt elindult volna brazíliai száműzetésébe. Ha azonban önpuccsról volt szó, akkor bizony kínosan ügyelték a részletekre: a hitelesség látszatát nagymértékben növelte, hogy majd háromszáz halálos áldozat esett az elnöki testőrség és a szárazföldi elit alakulat ősz* szecsapásaiban. Ami biztos: Latin-Amerika, de talán az egész világ „Tyrannosaurusa”, legidősebb és legrégebben uralkodó diktátora távozott a hatalom csúcsáról. Meglehet, saját belátásából vonult vissza, hogy megköny- nyítse híveinek a rendszer átmentését. Avagy gyengéd erőszakkal bírják rá a távozásra azok. akik felismerték. hogy ha a dolgok továbbra is változatlanul maradnak. az összeomlás előbb-utóbb elkerülhetetlen. Stroessner végzetéről már akkoriban megkezdődtek a találgatások, amikor Latin- Amerika szerte dőlni kezdtek a dominók, egymás után buktak el a katonai rezsimnek. Csakhogy a paraguayi rendszer régebbi volt, mint a többiek, s elnyomó gépezete olyan tökéletes, hogy példájából sokat tanultak szomszédai, különösen Pinochet. Paraguay mintha évtizedek óta el akart volna tűnni a világ elől, s ezt köny- nyen tehette: a négy :na- gyarországnyi államnak. nincs tengerpartja, nem keresztezik fontos útvonalak, még a hírek is lassabban járnak arrafelé. A herme- tikus elzártságra a lakosok egy részének jó oka volt: számos keresett náci háborús bűnös mellett újfasiszták. bukott diktátorok találtak itt menedéket Maga Strossner, bajor bevándorlók fiaként, Pa- raguyban született. A katonai ranglétrán szorgosan haladt felfelé, s 1954-ben ő volt a hadsereg főparancsnoka, amikor elérkezettnek látta az időt a hatalom megragadására. Rendet és jólétet ígért, ám mindennek záloga a rendkívüli állapot több évtizedes konzerválása volt. A világon kevés helyen sikerült ilyen tökéletes személvi kultuszt megvalósítani: Stroessner nevét viselte eddig valamennyi közintézmény, kórház és iskola, de még a főváros nemzetközi repülőtere is. A rezsim két alappillére az erőszak és a korrupció. A tábornok-elnök módszeresen felmorzsolta politikai ellenzékét, ellenőrzése alá vonta a pártokat és a munkásmozgalmakat. Megteltek a börtönök, majd kétmillióan választották az emigrációt. (Paraguay lakosainak száma így mindössze három és félmillió.) A megfélemlítés és a terror látkörében rendezett „választásokon’’ a kormányzó Colorado párt és az elnök a szavazatok több mint 90 százalékát „elhódította”. A húszezres hadsereg pedig ritka kiváltságokat élvezett: nemcsak a kommunista felforgatás elleni harcot, hanem a kábítószerkereskedelmet is ők irányították. Az elkerülhetetlen robbanásnak akart Rodriguez elébe menni a puccsal? Tar Ián azt reméli, hogy a jól bevál' rendszer némi kozmetikázással átmenthető? A demokratizálásra tett hangzatos ígéreteket a választások sietős kiírását fenntartásokkal fogadta a valódi ellenzék. amelvnek m^g hosczalbfo időre lenne szük- sé(»e a megsz.revez.ődéshez. Keléssé valószínű. hogv Rodriguez lehetne Washington embere. Az Eg velőit Államok kábítóazerellpneq kere.sz+echaöiáratával alleVin vácínq ö<!Q7Q Vincrv iót r^c7°<;ítse r\olitikai t.Rmo- pp fásban. Szegő Gábor Afganisztán fl szovjet katonai jelenlét kronológiája 1979. december 27. — az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt legfelső vezetésében véres viszály, robban kii. Megölik Hafizuililaih Amint, helyette Babnak Karmai kerül a párt élére. Ugyanezen a napon a szovjet csapatok bevonulnak Afganisztániba. 1980. január 14. — Az ENSZ Közgyűlése nagy többséggel elfogadja azt a határozatot, amely a szovjet csapatok azonnali kivonását követeli Afganisztánból. A határozatot ezt követően minden éviben megerősíti a Közgyűlés. 1980. január 27. — A pakisztáni Pesavar városban megátokul az „Iszlám szövetség” elnevezésű afgán fegyveres ellenzéki csoport. 1982. április 23—28. — A fegyveres ellenzék első alkalommal hajit végre nagy szabású 'katonai akciót Hoszt város közelében, 1983—85 — Az afgán hadsereg a szovjet csapatok támogatásával kiszorítja a fegyveres ellenzéki erőket az ország észáki és keleti területeiről. 1986. május 4. — Ba'brak Karmai helyett Mohammad Nadzsibulla'h lesz a párt és az ország vezetője. 1986 szeptember — Az Egyesült Államok megkezdi a Stringer föld-levegő rakéták szállítását az ellenzéknek. 1986. október 15—31. — Mihail Gorbacsov vlagyi- vosztöki beszédét követően a Szovjetunió mintegy 8 ezer katonát kivon az országból. 1987 március—április — A fegyveres afgán ellenzék szovjet területekre tör be. 1988. február 8. — A szovjet és az afgán kormány megállapodik abban, hogy ha egyezmény születik az Afganisztánról folyó genfi tárgyalásokon, május 15-én megkezdődik a szovjet csapatok kivonása és 10 hónap alatt az összes szovjet katona elhagyja az országot. 1988. február 23. — A Pakisztánban tevékenykedő afgán ellenzéki erők bejelentik, hogy ideiglenes kormányt hozták létre, amely „még a genfi egyezmény aláírása előtt felváltja aka- buli vezetést”. 1988. április 14. .— Afganisztán és Pakisztán képviselője aláírja. Genfben az afgán rendezésről szóló szerződéseket. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kezességet vállal a szerződések megtartásáért. 1988. július 9. — Diego Córdovez, az afgán kérdés rendezésében részt vevő ENSZ-megbízott tűzszünetre szólítja fel a harcban álló feleket, s 'azt javasolja, hogy szeptemberre hozzanak létre egy semleges, átmeneti kormányt. 1988. augusztus 15. — A Szovjetunió hivatalosan bejelentette, hogy — a genfi megegyezésnek megfelelően — kivonta az Afganisztániban ilévő csapatainak felét. 1988. november 4. — A Szovjetunió 'bejelentette, hogy az ellenzék sorozatos katonai akciói miatt felfüggeszti csapatainak kivonását. 1988. december 7. — Mihail Gorbacsov az ENSZ Közgyűlése előtt tűzszünetet javasol és azt ajánlja, hogy az ENSZ küldjön békefenntartó erőket Afganisztániba. 1988. december 20. — Több ezer szovjet polgári tanácsadó hagyja el Afganisztánt. 1989. január 9, — A fegyveres ellenzék megszakítja a tárgyalásokat a Szovjetunióval. 1989. január 25—30. — A Szovjetunió légihidat létesít az élelmiszer- és üzem- anyaghiánnyal küszködő afgán főváros ellátására. 1989. január 27. — Az Egyesült Államok, Japán, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország bezárja kabuli nagykövetségét. 1989.. január 6. — Minden szovjet katona elhagyja Kabult. Rabta; munkások hagyják el azt az épülő vegyi üzemet, amely az Egyesült Államok állítása szerint vegyi fegyverek gyártására épül. A gyárat 1989. január 7-én mutatták be az országba érkezett külföldi tudósítóknak, s a kép is akkor készült. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség)
