Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-08 / 33. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. FEBRUÁR 8. A TVM propagandistái önmagukról, munkájukról A legnehezebb pártmegbízatások egyike A megyei pártbizottság 1988. október 7-i politikai beszámolója megállapította: „A pártoktatást mind tartalmi, mind szervezeti téren folyamatosan korszerűsítettük. Ennek ellenére a politikai célok és döntések következetes képviselete, a folyamatok megértése, az elméleti háttér bemutatása helyett a propaganda erőit nagymértékben az aktuális feladatok magyarázata kötötte le. Többnyire megmaradt a jelenségek szintjén, nem volt képes a korszerű, alkalmazható marxista-leninista ismeretek nyújtására.” Másütt: „A tudatformáló munkát végzők magabiztossága csökkent.” A Tiszamenti Vegyiművekben az idén tíz csoportban százharminc résztvevővel folyik a pártoktatás. Két évvel ezelőtt a létszám háromszáz volt. A csökkenés részben tudatos szándék következménye, részben a túlmunkavállalással magyarázható, de szerepet játszik a közömbösség is, valamint ez elmélet presztízsének esése. A propagandisták személyes gondjairól, munkájuk nehézségeiről beszélgettünk Tóth Jánossal, a személyzeti és oktatási osztály vezetőjével, Szilágyi Gyulával, az üzemi pártbizottság titkárával, Terényi Jenővel, a tervezési csoport vezetőjével, Fatrkasdi István művezetővel és Holocsi Kálmán energetikussal — mindannyian tanfottyamot vezető propagandisták. — Önök különösen jól tudják, hogy manapság számtalan \feszítő gazdasági, társadalmi és politikai természetű gonddal kell szembenéznünk. Ilyen körülmények közepette milyen ma propagandistának lenni? — Azt hiszem, nem kell különösebben indokolni, hogy a propagandista megbízatás a legnehezebb pártmegbízatások egyike — kezdi Farkasdi István. Nekünk keli az emberek elé odaáll- nunk. és ők a kérdések özönét zúdítják ránk. Kellemetlen érzéseket okoz, hogy sok kérdésre nem tudunk megfelelő választ adni. — Több éve vagyok propagandista — veszi át a szót Terenyi Jenő —, az igazság, hogy ez a munka sohasem volt könnyű. Egyetértek azzal, hogy ma ez a legnehezebb Dártmegbízatások egyike. A korábbi évekhez képest jóval nagyobb feladatot és felelősséget jelent. „Meredek” kérdéseket is feltesznek a hallgatók. Nehéz válaszolni az ilyenekre. Sok esetben csak általános magyarázatokat tudok adni, ami nem elégíti ki az érdeklődők igényeTóth János: — 25 éve végzek propagandista munkát. Szerintem ma sem nehezebb, mint korábban volt. Régebben is kérdeztek az emberek. Ha valaki lelkismerete- sen végezte munkáját, bizony meg kellett küzdenie az eredményekért mindig. Az viszont igaz, hogy ma bátrabban kérdeznek a hallgatók, élesebben fogalmaznak. Egyetértek — kapcsolódik be Holocsi Kálmán _, d e éppen ez, a bátor kérdezés nehezíti meg a dolgunkat, mert rávilágít a propagandista felkészültségének objektív hiányosságaira — az elméleti tisztázatlanságokra gondolok. Hitre és hitelre is szüksége van a propagandistáknak. Ezen azt értem, hogy bízzon a politikában és olyan személyiség legyen, akinek egyébként is tekintélye van, elfogadják a véleményét, hitelt érdemlő- ek szavai. — Propagandistaként vagyok itt — mondja Szilágyi Gyula —, de mint a Db titkára érzékelem, hogy ez a pártmegbízatás sokat vesztett népszerűségéből. Propagandistáink „régiek”, egy új beállítás ma már nagy gondot okozna. A régi propagandistáknak a lelkiismeretükkel is meg kell küzdeniük, hiszen gondoljunk csak arra. hogy mit hirdettek tíz évvel ezelőtt és mit mondanak ma. — A tömeges tisztánlátásra égető iszükség lenne. Ennek alapfeltétele a propagandisták biztonságos eligazodni tudása. Hogy állnak ezzel? . — Ez a legérzékenyebb pontja a propagandamunkának — jelenti ki Holocsi Kálmán. Sok olyan elméleti tételt nem igazolt a gyakorlat, amelyeket korábban tanítottunk. Egyáltalán sok minden elméleti alapja kéi- désessé vált. Nekünk önálló politizálásra kellene felkészítenünk a hallgatókat, az pedig csak szilárd ismeretek alapján lehetséges. Erős a hallgatókban a praktikus politikai kérdések iránti érdeklődés, a válaszhoz viszont nincs meg az elméleti magabiztosságunk. — A napi praktikus felvetések — Szilágyi Gyula szerint — mindig összefüggnek valamely elméleti tétellel. Felsorolok néhány gyakorlatban jelentkező, de elméletileg tisztázatlan, illetve a mai viszonyok közepette nem értelmezett kérdést: tulajdonviszonyok, vegyesvállalatok, tőkebehozatal, munkanélküliség, szociális biztonság érték, de a példákat még hosszasan lehetne sorolni. Ezekre nem tudhatunk megnyugtató, megalapozott válaszokat adni. — Mindig is vallottam, a pártoktatásnak az a teendője, hogy elméleti ismereteket adjon a politizáláshoz — kezdi véleményét Tóth János. Az oktatásban ehhez igyekszem tartani magam. Gyakorlati kérdésekre csak az alapok megismerése után térünk. Hozzáteszem, én könnyebb helyzetben vagyok. Korábban M—L, középiskolát vezettem, most az M—L alapjait, és ezeken a tanfolyamokon más a kiválasztás, magasabb követelményeket lehet állítani Egyébként az a véleményem, hogy a középiskolát nem kellett volna megszüntetni. — Ebben a helyzetben milyen gondokkal jár a felkészülés, egyáltalán mire tudnak támaszkodni? — A propagandisták magukra vannak utalva — válaszol elsőként Terényi Jenő. Természetesen felhasználjuk a rádió, a televízió, a napilapok híradásait, elemzéseit. A hasznosítható folyóiratok — például a Társadalmi Szemle, a Pártélet — csak nagy késéssel jutnak el hozzánk. Sok esetben a műszaki könyvtárban még előbb megtalálom az anyagokat, mint az üzem propagandista klubjában. A Propagandista című folyóirattal kapcsolatban megjegyzem: a propagandisták a párt szószólói, igazán megérdemelnék, hogy ingyen megkapják. Farkasdi István: — Naprakészen olvasottnak kell lennünk, a szabad idő viszont kevés. A napi felkészülésben az is gond, hogy az álláspontok gyorsan változnak. Számomra pillanatnyilag nagy segítség, hogy felsőfokú szaktanfolyamra járok, ahol gazdaságpolitikai kérdésekkel is foglalkozunk, sok információt kapunk. Ha már a felkészülésnél tartunk. megemlítem: a propagandisták felkészítését nem tartom megfelelőnek. Az év eleji tájékoztatás nem elegendő, azt is másodkézből, a vezető propagandistákról kapjuk. Több információra, érvanyagra, módszertani út mutatásra lenne szükségünk — Üjabban jól hasznosítható az Alapszervezeti Tájékoztató — egészíti ki az elmondottakat Holocsi Kálmán. Bő terjedelemben tudósít például a Központi Bizottság üléseiről, de más kérdésekre is — melyek fog lalkoztatják a párttagságot — válaszol. A Vitaköri Füzetek forgatása is célszerű, mostanában a nyelvezete is változott, közérthetőbb lett. Én a megyei laptól várnék többet. Azt tapasztalom, hogy a helyi kérdések iránt — különösen a pártértekezlet kapcsán — erősen megnőtt az érdelődés. — A "megyei pártbizottság munkaprogramjából idé^gk: „Szükséges, hogy a politikai ismeretterjesztés, a meggyő zés 1eszközrendszere is korszerűsödjön, jobban alkalmazkodjon az emberek igé nyeihez, legyen fóruma az eltérő nézetek és vélemények ütköztetésének.” Ezzel kapcsolatos kérdésem; a pártoktatásban milyen szervezeti változtatásokat tartanának szükségesnek? — Az üzemben már felvetődött, fenntartható-e egyáltalán a pártoktatás? — kezdi Szilágyi Gyula. Félreértés ne essék, a párt nem mondhat le a képzésről. A jelenlegi helyzetben azonban az érdeklődés középpontjában a változó világ mindennapi kérdései állnak. Egyre több és nagyobb az igény arra, hogy a hagyományos pártoktatás váljék pártnap jellegűvé. fórumszerű találkozóvá, tájékoztatóvá. — Nem szervezeti, tartalmi problémákkal néz szembe ma a pártoktatás — ez Holocsi Kálmán véleménye. Szervezeti téren a fokozott- ság, az ismeretek egymásra épülése nem biztosított. Megjegyzem azt is, hogy a taggyűlések „sokat levehetnek a pártoktatás válláról”. Továbbá: az emberi oldalt kellene erősíteni az oktatásban. Mit értek ezen? Ne csak ismereteket kapjanak a hallgatók, hanem emberi vonásaikban is gazdagodjanak, épüljön a csoport közösségi szelleme. Feltételezhető, hogy a kérdésekre a megye propagandistáinak többsége hasonló válaszokat adna. Az említett gondok nyilvánvalóan nem csak a Tiszamenti Vegyiművekben érzékelhetők. Nem vállalkozom arra, hogy megoldási javaslatokat adjak bárkinek is. Helyette mintegy „propagandista ars poeticaként” idézem befejezésül Tóth János szavait: Én azt mondom a hallgatóknak, akkor teszünk jót, ha rém arra használjuk az időt, hogy a rosszban erősítjük egymást, hanem arra. hogy javaslatokkal, egyéni törekvések megfogalmazásával segítsünk, buzdítsuk önmagunkat. másokat. Berki Imre Cigányfórum Csépán — tanácskozás Szolnokon Megyei szövetség alakul „Kezdek pörögni befelé” — mondta nem éppen irodalmi stílusban, de jól hallhatóan a csépai cigányfórum egyik résztvevője, akinek pedig semmi oka nem lehet az efféle kirohanásra. Ugyanis ez a férfiú — mint kiderült róla — többször volt börtönben, mint otthon, amióta ezt a települést tiszteli meg jelenlétével. Szerencsére komolyabb bel'há- ború nem történt — mindössze néhány közbekiabálás, közbeszólás — azon a hétfő esti összejövetelen, amelyet a családsegítő központ, és a helyi tanács szervezett Csépán. A közséf1 2 ezer 246 lakója közül 255 a cigány, és ezen az estén közülük harmincán jöttek el, mondtak véleményt önnönimagukról, gondjaikról. A zöm tisztességesen, becsületesen dolgozik, akiket érzékenyen érintett a cigánykölicsön megszűnte, hiszen hiába dolgoznak, a sok gyerek eltartási költsége miatt képtelenek a takarékosságra. A hagyományos cigányszakmák: (teknőváj ás, kosárfonás, csengőkészítés) kihalóban vannak, a helybeli munkaalkalom szűkös, ezért több mint harmincán eljáróként ikeresik a kenyerüket. Sajnos a vállalati leépítések, elbocsátások az ottani cigányságot is érintették, noha az igazsághoz hozzátartozik, hogy voltak, akik önszántukból hagyták ott helyüket. A tanács esetenkénti vagy állandó segélye segít a rászorulókon, viszont arra is mondtak példát, hogy az így kapott pénz a kocsmába vándorolt. Ezért legújabban ruhákat vesznek a gyerekeknek ott, ahol a családfő eny- hény szólva aszályos torkú. Feszültséget okoz az is, hogy a korábban kapott, vásárolt házat nem minden család tartja rendben, és bizony többet néhány év alatt alaposan lelaktak . Ami a fiatalokat illeti: még mindig kevesen fejezik be az általános iskolát, tanulnak szakmát, és bizony ezeknek a tizenéveseknek csak a segéd- vagy az alkalmi munka marad. Már pedig szakképzettség nélkül errefelé nehéz kenyérkereseti lehetőséget találni. Épp>en ezért vált a fórum vezérgondolatává a tanulás, a képzés lehetősége. Az itt felvetett kérdések tegnap Szolnokon a megyei cigánytanács soros ülésén — amelyet a HNF Ságvári körúti székházában tartottak — szinte szó szerint ismétlődtek, noha a napirend témája „A megyében élő cigánylakosság élet- és munkakörülményei” című jelentésnek a véleményezése, kibővítése volt. Az előterjesztésből megtudhattak, hogy medvénkben 1986-ban a cigányság száma 22 ezer 660 volt, azaz az összlakosságnak az 5,2 százaléka. Tisza- bőn, Tiszaburán a részarányuk már megközelíti a település lélekszámúnak a felét. Kiderült: a legutóbbi választásokkor a 35 cigány tanácstagjelölt közül 28 kapott megbízatást. Többen szóvá tették azt, hogy munkájukhoz kevés segítséget kapnak a helyi vezetéstől. Hogy a másik végletről is essék szó, ugyanitt az is elhangzott, hogy a cigány értelmiség általában nem vállalja a cigányság felvilágosítását, megnyerését, vezetését. Szó volt arról is, hogy az ötéves tervben 215 putriépítményt számoltak fel, ámbár a további lakásépítések ütemét lassítja, hogy a cigányság ettől az évtől kezdve nem kapja meg az otthonteremtéséhez ugyanazt az anyagi segítséget, amelyet tavaly, vagy korábban igénybe vehetett. így azután módfelett nehézzé vált az építés, hiszen kevés család rendelkezik megtakarított pénzzel. Gondot jelent a foglalkoztatás is, bár a megye tizenkét településén bevezetett közhasznú munka már háromszáz személy kereseti lehetőségét biztosítja. Itt is szóba került az iskolázottság ügye, hiszen a cigány- gyerekek közül alig-alig kerülnek be a középfokú oktatási intézményekbe. Jelenleg például százhetvenen járnak szakmunkásképzőbe, húszán középiskolába, noha a tapasztalatok azt mutatják, hogy minden továbbtanuló száz, fiartai közül csak húsz kan szakmunkás- bizonyítványt. Többen javasolták, hogy az országos minta alapján alakuljon meg a cigányok megyei, demokratikus szövetsége is, amelynek minden magyar állampolgár tagja lehet, aki az alapszabályzatot elfogadja. A megyéiben élő cigányság helyzetével a március! ülésen a megyei tanács is foglalkozik. D. Szabó Miklós Májusban Befejeződik a rekonstrukció a Keleti pályaudvaron A váratlanul felmerült műszaki gondok ellenére a Keleti pályaudvar rekonstrukciója május 28-ra befejeződik — jelentette be tegnapi sajtótájékóztatóján dr. Losonczy Gyula, a MÁV Budapesti igazgatóságának mű- szakiigazgató-helyettese. Elmondta, a munkák első része már tavaly elkészült, a pályaudvar érkezési oldalát akkorra teljes egészében felújították. Az indulási oldalon viszont a közelmúltban egy olyan nagyméretű gyűjtőcsatornát találtak, amely nem szerepelt a közműtérképeken. A kivitelezők együttes erőfeszítésével a vezetéket máshová helyezik át. Mivel ez felborítja a pályaudvar felújításának eredeti tervét, az elkövetkező néhány hétben csak tíz-húsz perces késéssel futnak be a vonatok. Mindezek ellenére — ígérik a MÁV-nál — az átadás után naponta 200—220 vonat érkezik és távozik majd a Keletiből, megszűnik a többi pályaudvar korábbi zsúfoltsága. • Segélyalapot létesítenek Véradás, ruhagyűjtés a Vöröskeresztnél Egyre több a segítséget igénylő Többet kell tenni az emberek jobb közérzetéért — tartja a Vöröskereszt Szolnok megyei veztősége. Egyre nő azoknak a száma, akik segítségre szorulnak. A Vöröskereszt 125 éves történetében számtalan példával bizonyította, megfelel annak a célnak, amiért létrejött: segíteni az embereknek fajra, korra, nemre való tekintet nélkül. Magyarországon az 1970- es években csökkent a segítségre szorulók száma, így inkább a Vöröskereszt egészségnevelési tevékenysége erősödött. Az utóbbi években viszont megint a segítségnyújtás iránti igény a nagyobb. Immár „klasszikusnak” számító segítségnyújtásuk a véradómozgalom szervezése. Az idén 8 ezer 700 liter vér adását tervezi a Szolnok megyei vezetőség. Tavaly rendezték meg első ízben (november 27-én) a véradók napját. Ilyen kiemelt rendezvényekre, „odafigyelésekre” szükség van, mert egyre nehezebb a véradás Ize, zamata miatt keresett a magyar alma. A nyugat-európai országok mellett a távoli Brazíliába is eljut ez az ízletes gyümölcs. A BUDA- FRUCT GT budaörsi telepén évente tízezer tonna almát válogatnak, illetve csomagolnak korszerű gépsoron. MTI-fo- tó: Kerekes Tamás megszervezése. A munkahelyi vezetők egy része nem szívesen engedi el dolgozóit — a munkaidőalap védelmére hivatkozva. Ilyenkor nem szempont, hogy a véradás életet ment. Nem növekszik a véradók száma sem. Egyre kevesebb az új jelentkező, mindössze az önkéntesek 5—12 százaléka. A „kiöregedettek” aránya viszont ennél nagyobb. Tehát nincs megfelelő utánpótlása a véradásnak. Gondot jelent az is, hogy mivel az emberek egészségi állapota romlik, egyre többet szűrnek ki, akiknek a vére nem felel-' meg. Üjra nagy figyelmet fordít a Vöröskereszt a ruhagyűjtésre. 1983-ban Kambodzsa és Mozambik részére sikeres gyűjtési akciót indítottak. Ettől kezdve rendszeressé vált a gyűjtés a hazai rászorulók részére is, akik egyre többen vannak. A ruhagyűjtés most már folyamatossá vált. Az érdekeltek hozzák- viszik a ruhaneműket; a Vöröskereszt cserebereakciót is szervez. Ha valaki ruhasegélyre szorul, a helyi Vörös- kereszt vezetőséget kell megkeresnie. Eddig is feladatuk volt, hogy felkutassák azokat, akik valamilyen segítségre szorulnak. A támogatást igénylők nevét a tanácsokhoz továbbították. A megyei vezetőség elhatározta, hogy szociális alapot létesít, amelyből segélyezni is tud. Segélyalap létesítésére ösztönzik a városi vezetőségeket is. A legutóbbi Vöröskereszt kongresszus állásfoglalása szerint szorosabbá kell tenni az egyházakkal való együttműködést. A Szolnok megyei vezetőség is ezt teszi, hiszen az úgynevezett „szeretetszolgálatban” jól kiegészíti egymást az állami és egyházi kezdeményezés. P, É.
