Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

Nemzetközi körkép 6 Koreai Köztársaság — Magyar Népköztársaság Teljes értékű diplomáciai kapcsolatok Azokat, akik az utóbbi időben myomon követték akár a budapesti, akár a szöuli politika alakulását, nem érhette váratlanul a hír, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Koreai Köztársaság teljes értékű diplomáciai kapcsolatot létesít egymással. A viszony normalizálásá­nak /utján számos lépést tett a Ikét kormány az elmúlt hónapokban. Megelőzte mindezt 'és az induláshoz meg­teremtette a szükséges kedvező légkört la szocialista or­szágok túlnyomó többségének az a döntése, most meg kell szakítani az olimpiai bojkottok és ellenbojkottok láncolatát, el kell küldeni a sportolókat a szöuli nyá­ri játékokra. Az első komoly lépések Politikai detektivtörtépot az NSZK-ban Harcigáz-gyár Líbiában? A körülmények tehát — Ázsiában egyáltalában nem szokatlan módon — reflek­torfénybe állították a sport- diplomáciát. A magyar—dél- koreai közeledés mélyebb okai azonban gazdasági és politikai természetűek. Az első komolyabb lépés az volt, hogv tavaly március­ban irodát nyitott Szöulban a Magyar Gazdasági Kama­ra. Szeptemberben, az olim­piai játékok megkezdése előtt hivatalos közlemény adta tudtuk a gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, kul­turális, sport-, műszaki-tu­dományos, konzuli, valamint egyéb kapcsolatok szilárd alapokra helyezése érdeké­ben a Koreai Köztársaság képviseletet nyit Budapes­ten, Magyarország pedig Szöulban. A magyar fővá­ros októberben, Szöulban pedig decemberben kezdte meg működését az állandó képviselet. A közleményben az is benne volt, hogy a felek rö­videsen tárgyalásokat kez­denek a teljes értékű dip­lomáciai kapcsolatok felvé­Bár a szeptemberi beje­lentésre a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság éle­sen elítélő nyilatkozatokkal reagált, a nemzetközi vissz­hang általában, — a szoci­alista országok többsége ré­széről is —, kedvező volt. Aligha zárható ki, hogy — igaz, eltérő ütemben — a többi szocialista ország is nonmalizálni fogja kapcso­latait Dél-Koreával. Ebből kiindulva Budapes­ten azt remélik, hogy a Ko­reai Köztársaság és Magyar- ország kapcsolataiban be­következett minőségi válto­zás nem fog kiváltani meg­gondolatlan lépéseket Phen- jan részéről. Magyarország A szocialista országoik zö­mében váltakozó sebesség­gel beinduló átalakítási po­litika Mongóliában is mind nagyobb fokozatra kapcsolt. Ékes bizonyságát adta en­nek, hogy a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának legutóbbi ülé­sen elítélték a Csojbalszan marsall vezetése alatt a 30- as, 40-es évtizedekben elkö­vetett törvénytelenségéket, s a történelem féhér foltjai­nak feltárása során bírál­ták az utóbbi évtizedek tor­zulásait is. A tanácskozáson elfoga­dott határozatok célja, hogy a sztálini ihletésű személyi kultusz soha ne térhessen vissza és hogy véglegesen visszaszorítsák a még ma is időnként jelentkező panancs- unalmi irányítási módszere­ket. A törvényesség bizto­sítása és a politikai intéz­ményrendszer demokratizá­lása érdekében átdolgozzák az alkotmányt, a párt szer­vezeti szabályzatát, az ön­kény áldozatainak rehabili­tálására pedig különbizott­ságot állítanak fel. A múlt eleddig homály­ban maradt törvénysértései­nek és hibáinak feltárásá­nak célja Dzsambin Bat- mönh .pártfőtitkár szerint „nem a politikai leszámolás teléről. Ezek a tárgyalások megindultak, és új lendüle­tet kaptak Szín Dong Von­nak, a Koreai Köztársaság külügyminisztere első he­lyettesének december végi budapesti látogatásakor. Ez készítette elő Horn Gyula 'külügyminisztériumi állam­titkár mostani szöuli útját, amelynek során feltették a pontot az i-re. A kapcsolatok tartalmi ol­dalát illetően: a két ország már megállapodást kötött egymással a sport és a hír- ügynökségi munka terén va­ló együttműködésről, vala­mint a beruházások védel­méről. A felsorolás folytat­ható: kereskedelmi és gaz­dasági együttműködési meg­állapodással, kulturális meg­állapodással, valamint a diplomaták és a szolgálati útlevéllel rendelkezők ví­zummentességéről szóló egyezménnyel. Valószínűleg nem várat magára sokat a műszaki-tudományos együtt­működési megállapodás, a légügyi egyezmény, a ket­tős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény végleges rögzítése. komolyan veszi, határozot­tan meg akarja őrizni és to­vább kívánja fejleszteni a KNDK-val fenntartott négy­évtizedes kapcsolatokból fa­kadó értékeket. Támogat minden olyan, a siker re­ményével kecsegtető kísér­letet. amely Korea békés egyesítését célozza. Ugyan­akkor tényként veszi tudo­másul azt, hogy a koreai nép jóval több mint fele a Ko­reai Köztársaságban él. és ez az ország gazdasági té­ren szinte hihetetlen ered­ményeket mutathat fel. A realitásérzék megköveteli annak felismerését, hogy a gyorsan iparosodó távol-ke­leti országok nemzetközi sü­völt, hanem a tanulságok levonása a mai és a jövőbe­ni munka sikerének érde­kében”. És hogy van miből okul­ni, bizonyítja Sztálin hű mongóliai kiszolgálójának 1952-ig elkövetett vaskos bűnilajstroma. Az osztály- harc éleződésének sztálini elméletére alapozva a mar­sall 1937-től kezdve elnyomó intézkedések, koncepciós pe­rek sokaságát indította be. A terror áldozatainak listá­ja terjedelmes; párt- és ál­lami vezetők, katonai pa­rancsnokok, buddhista lá­mák ezrei végezték életü­ket a vesztőhelyen vagy lágerekben. Jellemző pél­dául, hogy a párt 1934-iben megválasztott 11 tagú veze­tőségéből 1940-re már csak egy ember — Csojbalszan maradt szabad lábon. A dik­tátor egyik fő bűneként ró­ják fel ma azt is, hogy ki- tervelő'e és irányítója volt a buddhizmus elleni irtó- 'Kadjáratnak; a lámáknak csaknem 70 százalékát meg­gyilkolták, a kolostorok nagy részét lerombolták. Napjaink tisztító kritiká­ja nem kíméli a Csojbalszan utáni korszakot sem, amikor is Jumzsagijn Cedenbal állt a párt és az állam élén. Meglehetősen fiatalon, 24 évesen került a legmagasabb lya növekszik. Ennek fé­nyében a Koreai Köztársa­sággal való diplomáciai kap­csolatok felvétele az Euró­pán túlmutató enyhülési po­litika természetes folyama­tának a része. Kétoldalú együttmükötíes Az utóbbi időben Ro Te Vu elnöksége alatt — ellent­mondásos folyamat kereté­ben ugyan, de mégis — lé­nyeges lépések történtek a Koreai Köztársaságban a belső demokratikus átalaku­lás felé. E folyamat kedve­ző nemzetközi megítélése növeli az ország külpoliti­kai lehetőségeit, aminek a velejárója Szöul nagyobb nyitási hajlama a szocialis­ta országok felé. Ezt jelez­te az államfő tavaly július 7-i külpolitikai programbe­széde. A kapcsolatok bőví­tésében való kölcsönös ér­dekeltséget reális gazdasági megfontolások támasztják alá. A dél-koreai gazdaság­nak szüksége van újabb pia­cokra, s Szöulban nagy re­ményeket fűznek a változó­ban levő Közép-Kelet-Euró- pához. A piac persze korsze­rű értelemben nemcsak a késztermékek megvásárlóit jelentheti, hanem kooperá­ciós partnereket, beruházá­si lehetőségeket is. Magyar- ország arra számít, hogy a közös vállalkozások, a ma­magyar gazdaságban jól adaptálható dél-koreai mű­ködő tőke megjelenése ré­vén néhány éven belül je­lentős szintre jut a kétolda­lú együttműködés. A Koreai-félsziget olyan sajátos módon helyezkedik el a térképen, hogy az ott élőknek számolniuk kell a világ négy legnagyobb hatal­ma — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Kína és Japán — relatív vagy ab­szolút földrajzi közelségé­vel. Logikus hát, hogy — ha prosperálni akar — fokozott szüksége van a békére és a biztonságra. Észak és Dél kibékülése a közvetlenül érintett felek, valamint a nemzetközi közösség objek­tív érdeke. Minden bizony- nyál feszültségcsökkentő ha­tása volna annak, ha a KNDK és a Koreai Köztár­saság egyaránt bővíthetné nemzetközi kapcsolatrend­szerét, ha új színek jelen­hetnének meg mindkettőjük palettáján. körökbe, éppen Csojbalszan segítségével. Nem meglepő tehát, hogy nem sürgette igazán a törvénysértések le­leplezését. (Mégha erre két­szer is hoztak határozatot). Sőt maga is számtalanszor önkényesen döntött káderék leváltásáról vagy kinevezé­séről, megtűrte, hogy a kri- tiikátlan tömjénezés légköre alakuljon ki körülötte. Ugyanakkor — mint a párt- plénumon erre rámutattak — hiba lenne egyetlen em­berre kenni az utóbbi évtize­dekben felhalmozódott gon­dokat, hiányosságokat, a helytelen vezetési stílus ki­Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere a napokban az újságokból, ér­tesült arról, hogy végleges hazautazása előtt Richard Burt amerikai nagykövetet a fővárosban szívélyesen el­búcsúztatták. Lényegtelen, hogy e sajtójelentés minden­ben megfelel-e a valóság­nak. Köztudott tény volt: ők ketten nemigen szívelték egymást. Ám a szoros és ba­ráti kétoldalú államközi vi­szonyt ez nem zavarta. Németellenes hangvétel Ami ellenben most mégis némi felhősödést oko­zott az érintke­zésben. az egy lí­biai vegyiüzem keletkezéstörté­netének hivatalos bonni kezelése, illetőleg az ame­rikai sajtó egy részének általá­nosítható, nem­csak NSZK-, ha­nem németelle­nes hangvétele volt. És az ese­ménysorozatban most váratlanul mind Washing­tonban, mind pe­dig otthon ismét politikai rivalda­fénybe került az igen népszerű szabaddemok­rata párti (FDP) politikus. A vezető nyugatnémet politikai és gazdasági napi­lapok egységes véleménye szerint a kormány mind a mai napig nem tudta kellő­képpen megmagyarázni: mi­ért csak vonakodva, részben amerikai nyomásra, részben a házai sajtó leleplezéseinek hatására szállta rá magát a cselekvésre egy olyan külön­legesen érzékeny ügyben, mint amilyen nyugatnémet vállalatok esetleges titkos részvétele egy harci gázok gyártására alkalmas líbiai vegyiüzem építésében? Ez a kérdés akkor is jo­gos, ha tagadhatatlan:, az erélyes washingtoni politi­kai. diplomáciai és sajtófel­lépéssel kapcsolatos megfon­tolások között fellelhetők a világelső nyugatnémet vegy­ipar versenyképessége mi­att érzett gazdasági aggo­dalmak. S az is egyértelmű, hogy például a szenátus külügyi bizottságában az NSZK-t és — nevének emlí­tése nélkül — személyesen a nyugatnémet külügyminisz­tert ért támadások nem a alakulását. A mongol sajtó nem véletlenül veti fel tel­jes nyíltsággal a kérdést, hogy a pártnak felelősségre kell vonnia mindazokat, akik hosszú időn át Ceden- ballal együtt. meghatároz­ók az ország gazdasági- ** káderpolitikáját, és akik mind a mai napig a legma­gasabb cárt- és állami tiszt­ségeket töltik be. Ugyancsak a mongol saj­tó hasábjain lehet olvasni arról: jogos-e, hogy Csojbal­szan hamvai a fővárosi köz­ponti terén levő mauzóleum­ban Szühebátor, a forrada­lom vezére hamvai mellett Reagan-, illetve immáron a Bush-kormányzat szintjéről, hanem az NSZK-t már a korábbiakban is bíráló kon­zervatív-jobboldali szenáto­roktól indultak ki. Szószólójuk az a Jesse Helms, a bizottság alelnöke. aki e politikai tábor nevé­ben mindig is sok kivetni­valót talált a Genscherrel azonosított nyugatnémet ke­leti politikában, újabban pedig a „gorbacsovi politiká'- ért lelkendező gensche- rizmusban". Ebben az eset­ben tétlenségért kárhoztatta. Mindez azonban csak részben, és csak az amerikai oldal lépéseire lenne ma­gyarázat, ám változatlanul nyitva hagyja a Bonnra vo­natkozó eredeti kérdést: mi­ért hagyta Kohl kancellár és Genscher odáig elmérge­sedni a dolgokat, hogy a nyugatnémet közvélemény­ben is a köntörfalazás be­nyomása keletkezhetett? Ez azért is hiba volt, mivel a kabinet erkölcsileg-politikai- lag igen erős érvekre hivat­kozhat: Bonn — az Egyesült Államokkal ellentétben — 1954-ben lemondott a vegyi fegyverek előállításáról és gyártásáról, és a vegyi üze­mekben évente ellenőrzés folyik. „Először halljuk” Ám amikor 1988. novem­ber 15-én a Washingtonban hivatalos látogatást tevő kancellárnak és miniszteré­nek George Shultz külügy- min sz-ter — a CIA vezető­jével az oldalán — bizonyí­tékokat terjesztett elő nyu­gatnémet cégekkel kapcso­latban. a vendégek azt nyugszanak? Mint ahogyan arról is, hogy meddig fog még állni Sztálin bronz­szobra Ulán Bátor kellős közepén? Feltehetően már nem sokáig. Erre enged leg­alább is következtetni a Moncame hírügynökség mi­napi jelentése, mely szerint a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának El­nöksége érvénytelenítette azokat a korábbi határoza­tokat, amelyek alapján Jo- szif Visszanionovics Sztálin nevét viselte a központi ál- „ lami könyvtár, a főváros egyik utcája, valamint két belügyi alakulat. mondták: ezt most először hallják amerikai szövetsé­geseiktől. S ekkor érthetet­len módon egyikük sem említette, hogy más, tehát saját nyugatnémet titkos- szolgálati forrásból már volt szó róla korábban is. Például október 20-án; hi­vatalosan ekkor ismertették Bonnban Kohllal a hazai vállalatokra terelődött gya­nút. Majd Wolfgang Schäuble szövetségi miniszter, a kancellári hivatal főnöke a parlamentben már tovább ment: az Egyesült Államok bonni nagykövetsége már 1988. május 18-án úgyneve­zett munkaokmányt adott át a bonni külügyi hivatalnak. Ebben kifejezte aggodalmát, hogy nyugatnémet cégek üz­leteket bonyolítanak le a rabati gyárral. Genscher külügyminszter azonban — mint ő maga közölte — csak közvetlenül a washingtoni út előtt, tehát 1988. novem­ber 11-én hallott először e gyanúról. Saját minisztériu­ma tehát nem tájékoztatta május 18-án? Hát nem gyul­ladt ki a minisztérium ösz- szes vészjelző lámpája egy ilyen riasztó hírre? Nem ez történt — hang­súlyozzák a minisztérium­ban —, mivelhogy a „mun- kaszinten” átadott amerikai „munkaokmányt” továbbra is „munkaszinten” kezelték, vagyis továbbadták az ex­portügyekben illetékes gaz­dasági minisztériumnak... Az ellenzéki Német Szociál­demokrata Párt (SDP), amely általában mindig tár­gyilagosan méltányolja a te­kintélyes liberális államfér­fi külpolitikai érdemeit, eb­ben az ügyben megosztott: vannak, akik — .például An­ke Fuchs, az SPD országos ügyvezetője — arról beszél­jek:: Genscher most való­ban támadási felületet nyúj­tott. Vizsgálat több cég ellen És ezt a jövőben várható­an ki is akarják használni azok a kereszténydemokra­ta (CDU) „ifjú törökök”, akik már tavaly zászlót bon­tottak. Jelszavuk: a CSU segítségével visszahódítani az 1966-ban elvesztett kül­ügyi posztot a CDU számá­ra. Egyelőre túlságosan nagyratörőek ezek az ábrán­dok, de kétségtelen: a líbiai gyár esete jelentős belpoli­tikai üggyé lépett elő. Az államügyészség vizsgálatot indított több cég ellen, s az amerikaiak végül is nagyra értékelik ezt. Hivatalosan a felek titkos- szolgálatai egyetértenek: a gyárban még nem kezdődött el a harcigáz-termelés. De megindulhat, ha esetleg va­lahonnan leszállítják a még hiányzó berendezéseket. Genscher ennek megakadá­lyozására most maga lépett fel kezdeményezően, nyuga­ti összefogást sürgetve — az Egyesült Államokkal és az európai közösségben. Az NSZK most már aggasztó­nak tartja a líbiai harcigáz- gvártás lehetőségét, s diplo­máciája igyekszik kiköszö­rülni a nem kis csorbát. Az enyhülési politika természetes folyamata Kárpáti János Mongolia Szembenézés a múlttal Lehet, hogy Csojbalszan ham vai kikerülnek a mauzóleum ból Az épülő vegyianyag-gyár Líbiában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents