Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-21 / 44. szám

Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) zá, bár kétségtelenül létez­nek olyan nézetek, amelyek úgy fogalmazhatók meg, hogy a szocializmusnak nincs jogi .tartalma, ezért ezt a fogalmat mellőzni kellene az alkotmányból. Forgalom­ban vannak olyan nézetek is, hogy a társadalmi, gaz­dasági, politikai berendez­kedésről szóló tételrendszer valamiféle sztálini koncep­ció kövülete, amit szintén ki kellene hagyni az alkot­mányozási folyamatból. Ezekkel a nézetekkel vitába kell és lehet szállni. Egyér­telművé kell tennünk, hogy az új alkotmánynak Ma- gyarorországot minden két­séget kizáróan szabad, de­mokratikus és szocialista ál­lamként kell definiálnia. Az ezzel összefüggő elveket és alapértékeket pedig a társa­dalmi, politikai gazdasági rendről szóló fejezetben le­het majd összefoglalni. Ennek a koncepciónak je­lenleg nem ez a fejezet a legerősebb része, de ezért talán nem annyira a jogal­kotókat illeti a szemrehá­nyás, mind inkább a politi­katudományt, vagy az ideo­lógiát, hiszen ezeknek a — számunkra a szocializmust jelentő — alapértékeknek a teljes körű megfogalmazása várat még magára. A továbbiakban kifejtette: világossá kell tennünk, hogy az alkotmányozás a népszu­verenitás legfőbb letétemé­nyesének, az Országgyűlés­Fejti György ezt követő­en néhány alkotmány-feje­zethez mondott szóbeli ki­egészítést. A társadalmi-po- litikai-gazdasági renddel összefüggő fejezettel kapcso­latban kijelentette: az állam- hatalom eredetéről alapelv­ként kell rögzíteni a nép­felség elvét. Vagyis azt, hogy minden hatalom kizá­rólagos forrása és birtokosa a nép. amely ezt a hatalmat részben közvetlenül, például a népszavazás vagy a népi kezdeményezés intézménye révén, részben pedig az ál­lamszervezet útján gyako­rolja. Az államhatalom gya­korlásának elveként indokolt rögzíteni a hatalmi ágak el­választásának az elvét. En­nek értelmében a különböző hatalmi agak — így az Or­szággyűlés, a köztársasági elnök, a Minisztertanács, a közigazgatási végrehajtó ha­talom, az Alkotmánybíróság, a bírósági szervezet és a he­lyi önkormányzat — külön- külön önálló hatalmi ágat képeznek, jól definiált és a korábbiaknál lényegesen pon­tosabban meghatározott fel­adatokkal és egymás kölcsö­nös korlátáiként is működ­nek. Ennek az érvényesülésé­hez azonban ki kell monda­ni a- különböző hatalmi ágak közötti hatáskör-elvonás ti­lalmának az elvét. Az állam és a társadalom kapcsolatáról szóló fejezet­részben célszerű alapvető elvként deklarálni, hogy a társadalom tagjainak az ön- kormányzat alakításához va­ló joga nem korlátozható. Meghatározó jelentőségű té­tel a jogegyenlőség is, amely magában hordozza a törvény előtti egyenlőséget, az elő­nyös és a hátrányos meg­Politikailag fontos és ér­zékeny része lesz ennek a fejezetnek a politikai rend­szer, illetve a pártok alkot­mányos definíciója. Állás­pontunk szerint nem az al­kotmánynak kell definiálnia a többpártrendszert, ugyan­akkor a többpártrendszer irányába mutató fejlődéshez az alaptörvény keretet kell, hogy adjon. Ennek megfele­lő szövegtervezetet terjesz­tettünk elő. Fontos eltérés az 1949-es alkotmánytól, hogy nem látjuk szükségét és értelmét az MSZMP ve­zető szerepéről szóló alkot­mányos megfogalmazásnak — szögezte le a továbbiak­ban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az MSZMP lemond arról a politikai tö­rekvésről és szándékról, hogy a társadalmi folyamatok meghatározó tényezője kíván maradni. Ezt programjával, politikai munkájával, a tár­sadalom megnyerése révén nek az illetékessége. El kell határolódnunk a parlament­nek, illetve az illetékes kor­mányszerveknek a legitimi­tását és kompetenciáját két­ségbe vonó törekvésektől. Az alkotmány-tervezetet a je­lenlegi parlamentnek kell megtárgyalnia és elfogadnia, amennyiben ez ebben a par­lamenti ciklusban elkészít­hető. Ugyanakkor fontos len­ne — és ajánlja is a Köz­ponti Bizottság —, hogy az alkotmány végső szövegét -népszavazás erősítse meg. Az 1985-ös parlamenti vá­lasztások óta egy sor olyan politikai mozgás indult -meg az országban, amely ma nem rendelkezik teljes körű­en parlamenti képviselettel — emlékeztetett a KB titká­ra. Baj lenne az alkotmány­előkészítésből bármiféle, a társadalomban meglévő és bázissal rendelkező csopor­tot kihagyni. Ezért nagyon határozottan annak a törek­vésnek kel] érvényre jutnia, hogy — szinte a szó szoros értelmében — minden egyes állampolgár és az állampol­gárok különböző csoportjai számára is hozzáférhető le­gyen az alkotmány-koncep­ció jelenlegi szövege, mind a már kodifikált alkotmány- szöveg. Meg kell találni azo­kat az intézményes csator­nákat is amelyeken át a társadalomban megfogalma­zott vélemények eljuthatnak az alkotmánnyal foglalkozó bizottságokhoz és szervek­hez. különböztetés tilalmát, va­lamint a tulajdonformák te­kintetében a szektorsemle­gesség elvét. Indokolt rögzí­teni, hogy a társadalom cél­ja és az állam feladata az esélykülönbségek mérséklé­se, és hogy ennek érdeké­ben az államnak megkülön­böztetett figyelmet kell for­dítania a hátrányos helyzetű csoportok, személyek támo­gatására, az elmaradott tér­ségek fejlesztésére. Itt kell kimondani a ren­deltetésszerű joggyakorlás elvét: mind az államnak, mind az állampolgároknak tilos a joggal való visszaélés. A jogokat mindenki csak a társadalmi és az egyéni ér­dek összhangjának biztosítá­sa mellett gyakorolhatja. E fejezet fontos tétele lesz az államforma definiálása és meghatározása. Az előkészí­tő munka során arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy erre nincs jobb meghatáro­zás, mint a népköztársaság; Magyarországon nagyon fon­tos. valós értékeket jelent ez a kifejezés. Ezért olyan idő­szakban, amikor a népfel­ség elvét a maga rangjára kívánjuk emelni, ennek a jelzőnek a kiiktatása külö­nösen indokolatlan lenne, csakúgy, mint új jelzők el­helyezése a köztársaság fo­galma elé. Az olyan jelzők, mint demokratikus köztár­saság, népi demokratikus köztársaság, vagy szocialista köztársaság, nem fednék pontosan társadalmunk mai, valóságos állapotát. Ezért az a javaslatunk, hogy az 1949-es alkotmányban rög­zített államformát — a nép- köztársaságot — vegyük át az új alkotmányba. és nem pedig jogi formu­lákkal kívánja biztosítani. Célszerű a társadalom vé­delmében rögzíteni azt, hogy csak olyan társadalmi szer­vezetek, közöttük pártok működhetnek hazánkban, amelyeknek a célja, a prog­ramja és a tevékenysége összhangban áll az alkot­mányban megfogalmazott ér­tékekkel és törekvésekkel. Feltehetően komoly vita lesz a tulajdonviszonyokkal kapcsolatos kérdések alkot­mányos rögzítéséről — ve­tette fel. Azt ajánljuk, hogy az alkotmány egyenrangú tu­lajdonformaként ismerje el a közösségi és az egyéni tu­lajdont, úgy, ahogy ezt a társasági törvény lehetővé teszi. Az alkotmánynak szól­nia kellene arról is, hogy a társadalom és a gazdaság a közösségi tulajdon domi­nanciája alapján áll. Nem lenne célszerű azonban a különböző tulajdonformák­nak. nagyon részletes tagla­lása. s megfontolandó az is, hogy az állami és a szövet­kezeti tulajdon, mint a tu­lajdonformák két fontos for­mája. nevesítve szerepeljen az alkotmányban. Az alkotmánynak az em­beri és állampolgári jogok­kal, valamint az alapvető kötelezettségekkel foglalkozó részével kapcsolatban leszö­gezte: az eddigi viták egyér­telműen megerősítették, hogy a Magyarország által vállalt, a nemzetközi kötelezettsé­gekkel teljes egészében össz­hangban levő fejezet modern felfogásban szól az emberi jogokról és az állampolgári szabadságjogokról. A legpontosabb cél- és fel­adatmeghatározásra kell tö­rekedni a hatalmi ágak el­választásával kapcsolatban. Első helyen, áll a parlament szerepének, funkciójának a meghatározása. Egyértelmű­en érdekünk: erős, tényleges hatalmat megtestesítő, ugyanakkor kormányzati fel­adatokat nem végző Ország- gyűlés jöjjön létre Magyar- országon. A kidolgozó munka jelenT légi szakaszában nyitva ma­radt, hogy egy- vagy kétka­marás parlamenti gyakorlat­ra térjünk-e át. Az egyka­marás parlament fenntartása mellett több érv szólt. Van viszont néhány olyan érv is, ami miatt érdemes tovább gondolkodni egy második ka­mara szerepén. Felfogásunk szerint a parlament első há­zában a politikai képvisele­tek dominanciáját kellene biztosítani, és azt az össz- nemzeti érdekek megjelení­tésének a minél teljesebb körű színterévé téve. Érde­mes ugyanakkor gondolkodni azon, hogy bizonyos érdek- képviseleti szempontokat ho­gyan lehet egy második ka­mara kereti között érvénye­síteni, és így az érdekképvi­seleteket bekapcsolni a dön­téshozatalba. Nyitott kérdés ma még a képviselők megválasztásá­nak a formája és technológi­ája. Ezért az alapkoncepció csak a legáltalánosabb elveit rögzíti. Az alkotmánykoncepció részletesen foglalkozik az igazságszolgáltatással; alap­vető elvi jelentőségű kérdés a bírói függetlenség, amellyel kapcsolatban felvetődik ösz- szeférése a párthoz való tar­tozással. Sok országban ez nem összeegyeztethetetlen; mi is azt a felfogást képviseljük, hogy el kell választani az ítélkezési gyakorlatot a ma­gánszférától. Az ítélkezési gyakorlatban a bíró kizáró­lag a törvényeknek van alá­rendelve. Ez azonban nem teszi lehetetlenné, hogy a magánéletében politizáljon. Az ügyészség jövőbeni sze­repére vonatkozóan a jelen­legi koncepció több elgon­dolást tartalmaz. Ezek elő­nyeit, hátrányait az előter­jesztés tárgyszerűen rögzíti állapította meg Fejti György, majd felhívta a figyelmet: a bírói, az ügyészi szervezet- nelp az átalakítását csak olyan menetrend szerint sza­bad megvalósítani, ami egy politikailag meglehetősen ne­héz és destabilizáló elemek­kel terhes időszakban nem zavarja az intézmények funk­cionálását. — Az a szándékunk, hogy az alkotmány a maga teljes­ségében rögzítse a jelképe­ket — jelentette ki a KB titkára. Várhatóan e kérdé­sek körül különösen emocio­nális, érzelmi jellegű viták folynak majd, amelyek rész­ben már el is kezdődtek, mint például a Magyar Nép­köztársaság hivatalos címe­réről. E viták lezárása korai lenne; s az is nagy baj len­ne, ha az állami jelképek, szimbólumok körüli vita uralná az alkotmányvitát. Már a napirend előadói beszédéhez kapcsolódó kér­dések, s a vitában felszóla­lók többsége is jelezte a témakör politikai fontossá­gát, kifejtve a Központi Bi­zottságnak azt az igényét, hogy a testület az alkot­mány koncepciója kapcsán a legfontosabb politikai kér­désekkel foglalkozzon, s az alaptörvény meghatározó Nagyon fontos érdekünk fűződik ahhoz, hogy határo­zott, következetes, kiszámít­ható kormányzásra nyíljék lehetőség. Ezt szolgálja a kormány feladatainak a ko­rábbiaknál részletesebb, vi­lágosabb rözítése, a minisz­terelnök státusának, szemé­lyes döntési illetékességének a megerősítése, és a minisz­terek döntési és felelősségi viszonyrendszerének a ko­rábbiaknál részletesebb sza­bályozása. Az a javaslatunk, hogy a kollektív államfői forma helyett a jövőben az elnöki rendszerre térjünk át. Ez a hatalommegosztásnak és a különböző hatalmi ágak közötti jobb egyensúly megteremtésének egyik biz­tosítéka lehetne. Döntés kér­dése, hogy az elnöki rend­szer a két klasszikus forma közül melyikhez álljon kö­zelebb : a protokolláris' elnöki rendszerhez, vagy az erős, komoly jogosítványokkal rendelkező elnöki feladat­körhöz. Az előkészítés során arra a következtetésre jutot­tunk, hogy a két szélső meg­oldás között kellene a leg­alkalmasabbat kiválasztani és definiálni. Célszerűnek látszana ezt az intézményt még a következő képviselői választások előtt vagy az alkotmánymódosítással járó új alkotmány elfogadása előtt létrehozni. Két további új intézmény a koncepcióban: az alkot­mánybíróság és az Állami Számvevőszék. Ez utóbbinak az lenne a funkciója, hogy a végrehajtó hatalomtól füg­getlen intézmény ellenőrizze az állami költségvetés, ezen belül a kormány és a mi­nisztériumok költségvetésé­nek alakulását, a költségve­tésből finanszírozott kom­munális, szociális és egyéb célokra rendelkezésre bocsá­tott összegek felhasználását. Ezzel fel lehetne számolni azt az anomáliát, hogy költ­ségvetési ügyekben a kor­mány, illetve a Pénzügymi­nisztérium önmagát ellen­őrizze. Javasoljuk az Álla­mi Számvevőszéknek az új alaptörvény elfogadását kö­vetően létrehozását. elemeit szükség esetén több­ször is tárgyalja. Markánsan kirajzolódott a testület tag­jainak az az igénye — köz­vetítve az alapszervezetek álláspontját is —, hogy a párttagság minden lehető fórumon vegyen részt az al­kotmány-vitában, hiszen eredményes szereplése jóté­kony hatást gyakorolna az önbizalom visszaszerzéséhez is. A felszólalók mindegyike elfogadta a további vita, il­letve az alkotmány terveze­tének alapjául a most elő­terjesztett koncepciót, azt, amely egyébként néhány nap múlva az Országgyűlés elé is kerül. Egyetértés mu­tatkozott abban, hogy a je­lenlegi társadalomfejlődési folyamatban meghatározó szerepe van az új alkot­mány kimunkálásának. Lé­nyeges ugyanis, hogy időt­álló elveket, előremutató, progresszív tendenciákat rögzítsen, ugyanakkor nyi­tott maradjon, ne zárja le a kívánatos társadalmi, politi­kai fejlődés útját. Az alap- elvek elfogadására a nézet- azonosság volt a jellemző, az egyes részkérdésekben, s különösen néhány új jogin­tézmény bevezetésében oly­kor eltérő vélemények is hangot kaptak. Az új alkotmány foglalja keretbe a társadalom szoci­alista fejlődésének perspek­tíváját — hangoztatta töb­bek között Vastagh Pál. (Többen — így Hollón Zsu­zsa is — úgy vélték: tisztáz­ni kell a s/oc:alizmus fogal­mát. az MSZMP-nek a szo­cializmus építésének céljait ..naprakészen” kell megfo­galmaznia). Rámutatott, hogy olyan korszerű állam­szervezeti modellt kell meg­alapozni, amelv a társada­lom, az állampolgár és az állam harmonikus kapcso­latának megteremtését szol­gál ja. A vita az alkotmány sza­bályozási elképzelésének egyes részleteit megerősítet­te, ugyanakkor gazdagította is a pártnak az alaptör- » s i ti x 3 i 3 / vénnyel kapcsolatos koncep­cióját. Az alkotmány — húz­ta alá Barabás János — min­denkor a politikai viszonyok terméke, vagyis a politikai folyamatok alakulása dönt majd igazán az alkotmányo­zás különböző kérdéseiben. Politikai deklaráció az al­kotmány — kapcsolhatók ide Kulcsár Kálmán szavai —, de nem pusztán politikai ki­jelentéseket tartalmaz, ha­nem jogi tartalmával dekla­rál. Majd mindegyik hozzá­szóló érintette az államfor­ma meghatározásának prob­lémáját, amely körül már az eddigi viták során is élénk polémia bontakozott ki. Töb­ben felhívták a figyelmet arra, hogy e témakörben a politikai racionalitás alap­ján legyen kezdeményező, figyelembe véve a párttag­ság politikai hangulatát is. Szabó István — abból kiin­dulva, hogy a megnevezés lényeges politikai tartalmat hordoz — leszögezte: ő ma­ga a népköztársaság elneve­zés megtartásával ért egyet. Ez volt a véleménye Tökei Ferencnek is. A Magyarország külpoliti­kai alapelveivel foglalkozó alkotmányi fejezetek kap­Sok hozzászóló foglalko­zott az Országgyűlés szerve­zetével. hatáskörével s a képviselő választások téma­körével. Egyértelmű az a vé­leményük — s ízt a KB tit­kára is magáénak vallotta —, hogy erős parlamentre van szüksége az országnak. E témakör kapcsán került szóba az egy-, vagy a kétka­marás parlament kérdése. A vélemények megoszlottak, Magyarország gazdasági rendjének alkotmányi rögzí­tésével, illetve a tulajdonvi­szonyok alapelveivel foglal­kozva többen is véleményt nyilvánítottak. Barabás Já­nos úgy vélte: helyes az a vitában is kialakult állás­pont, hogy a tulajdonról, a gazdaságról szólva az alkot­mány elsősorban közhatalmi jogosítványokat, jogi megkü­lönböztetéseket tartalmaz­zon. Tőkei Ferenc a közösségi tulajdonformák sokaságára való utalásokat kevesellte a tervezetben, s javasolta: ke­rüljenek be a szövegbe a ma- gánulajdon, s — bizonyos mértékig, s nagyon pontosan fogalmazva — a tőkés ma­gántulajdon garanciái is. Szlameniczky István és Kö- veskuti Lajos is állást fog­lalt a szövetkezet létrehozá­sának szabadsága és annak alkotmányi rögzítése mellett. Az alkotmányi koncepció igazságszolgáltatással, a bí­rósági, illetve az ügyészi szervezet felépítésével kap­csolatos részéhez megjegy­zést fűzők kiemelték: a jog az állami akarat kifejezője, „de jaj annak a jognak, amelyiknek nincs politikai tartalma”. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke — meghívottként vett részt a tanácskozáson — két je­A vita tapasztalataiból egyértelműen megállapítha­tó volt, s ezt Szűrös Mátyás meg is fogalmazta: a párt tudatában van az alkotmány politikai jelentőségének, és ezért nem fűződik érdeke ahhoz, hogy az alaptörvény­ben meghatározandókat a társadalomra erőltesse. Ép­pen ellenkezőleg, a pártnak azt kell tudatosítania, hogy az alkotmány társadalmi alapokon történő megalkotá­sának folyamatában az MSZMP lehetőséget lát a nemzeti méretű összefogás megteremtésére. A vitában tizenöten fejtet­ték ki véleményüket, öten pedig írásban adták be hoz­zászólásukat. Az elhangzot­takat Fejti György összegez­te. Hangsúlyozta, hogy a sokszínű polémiában részt­vevők rámutattak az alkot­mányozás folyamatának bo­nyolultságára, összetettségé­re, sőt több buktatójára ás. Kijelentette: az alkotmány- vitának a mostani KB-ülés csak a kezdete, s a testület várhatóan még többször foglalkozik ezzel a napirend- J ) csán Vastagh Pál felvetette: ez a fejezet térjen ki a Ma­gyarország és a szomszéd országokban élő magyar nemzetiségek kap>csolatára is, aláhúzva, hogy hidat al­kotnak a népek között. Né­zete szerint az alaptörvény­nek rendelkezni kellene afe­lől is. hogy az államhatárral, az államterülettel ki és mi­lyen körülmények között ren­delkezhet. Az országhatárok­nak az alkotmányban törté­nő rögzítése ország-világ számára megnyugtató volna abban a tekintetben is, hogy bizonyítaná: nincsenek terü­leti követeléseink — mond­ta Szűrös Mátyás, ismertetve az Országgyűlés párttag kép­viselőivel az alkotmánykon­cepcióról folytatott vita ta­pasztalatait. Az állam és a társadalom kapcsolatáról szólva Pál Lé- nárd kifejtette: az alkot­mánynak e kérdéskört tag­laló fejezetében abból az alapgondolatból indokolt ki­indulni, hogy a társadalom és a nemzet érdekei az elsőd­legesek, tehát az államnak és szervezeteinek az egész tár­sadalom érdekeit, jólétét kell szolgálniuk. lentős elvet emelt ki, amely­nek messzemutató kihatása van. Az egyik ilyen elv az, hogy az igazságszolgáltatást csak bíróságok gyakorolhat­ják. A másik, hogy a köz­igazgatási bíráskodást az igazságszolgáltatása szerve­zeten belül kell megszervezni, megfelelő, határozott szak­mai elkülönüléssel. Nem ér­tett egye* az ítélőtábláknak — a koncepcióban alternatív pontként javasolt — felál­lításával, mert szerinte ez a negyedik igazságügyi fórum csak bonyolítaná a helyze­tet. Az ügyészségekről szól­va kiemelte: azokat arccal a bűnüldözés, a nyomozás törvényessége, a védképvise- let felé kell fordítani. Szí­jártó Károly az ügyészségi funkciók meghatározásánál elvetni javasolta azokat a szövegváltozatokat, amelyek csorbítják az ügyészség je­lenlegi szerepét, s amelyek az ügyészi szervezetet — önállóságának felszámolása útján — beleolvasztanák az Igazságügyi Minisztériumba, s a végrehajtó hatalom ré­szévé tennék. A témakör kapcsán mások az alkot­mánybíróság jelentőségére hívták fel a figyelmet és többen ugyancsak elutasítot­ták az ügyészségek feldara­bolására irányuló törekvése­ket. Majd mindenki érintette a köztársasági elnöki intéz­mény bevezetésének, a Mi­nisztertanács szervezetének és működésének kérdéseit. Egyöntetű vélemény alakult ki atekintetben, hogy a je­lenlegi kollektív testület helyett az egyszemélyi, kellő hatáskörrel rendelkező ál­lamfői intézmény a jobb megoldás. del. A vitában elhangzott javaslatokat, észrevételeket az alkotmány előkészítésé­vel foglalkozó munkabizott­ság hasznosítja. Elmondta azt is, hogy az alkotmány kodifikált szövege már lé­nyegesen rövidebb, áttekint­hetőbb lesz, mint a mostani koncepció, ezért minden bi­zonnyal annak társadalmi vitájában is sokkal többen vesznek majd részt, mint a mostani fázisban. Kitért ar­ra is, hogy sokan kifogásol­ták, miért nincs az előter­jesztőknek világos állásfog­lalása az alkotmány egyes fejezeteivel, alapelvéivel kapcsolatban. Ezzel össze­függésben rámutatott: szán­dékosan nem álltak elő vég­leges állásfoglalással, mert még nem ismert a párttagok véleménye, s így a KB most azért nem dönti el az egyes vitakérdéseket, hogy az alapszervezetekben ne egy lezárt, megmásítha táti annak tűnő anyag felett bontakoz­zék ki a polémia, mert ez visszafogná a véleménynyil­vánítási kedvet. (Folytatás a 3. oldalon) . 9 é £ A hatalom a nópó Pártok, társadalmi szervezőtek Jelképek és az alkotmány vita Egy-, vagy kétkamarás parlament Lehetőség a nemzeti összefogásra

Next

/
Thumbnails
Contents