Szolnok Megyei Néplap, 1989. február (40. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-18 / 42. szám
1989. FEBRUÁR 18. Irodalom» művészet Konczek József: Most hogy a nap elzuhan... (ÖCSÉMNEK) Most, hogy a nap elzuhan az árnyas, hosszú dombon, s még pokrócot sem ránt magára, nem is húzza följebb, átizzadt arca izzik még, válla dagad s a derekán kibomlott inge lebeg: a tüzporszagú tiszta búzaföldek, s pacsirtanépet hív az út, a porba lépett madárlábnyomokban a lassan-lassan elöúszó csillagok is megfogóznak. . . Mára minden rendben van, most mára mára minden jól van, s kívül s belül a nyugalom, a csend egymást fokozza, csillag s madár, égbolt s a víz, s a fáradtság s az alvás, s mi kérdő hangon horkan föl az öntudatlan-beszélő torokból, e küzdelem-ösztönvilág, hogy nem lehet elrejteni, és sós-savas nehéz harmatként elborítják hüs izzadságcseppjei, míg szétszerelve fekszik el a test, a lélek-alváz, és ördöggörcsbe rántja néha mennyi (még jókor lefékezett) karambol. söndes szavú, felszeg fiatalasszony volt a könyvtáros. A fejét oldalvást hajtotta,, mintha baj volna a nyakával. Elpirult minden szónál, merő bocsánatkérés minden moccanása. — Azt hittem, idősebb, antul jobb, hogy nem — kávéval és torokszikkasztó szárazsüteménnyel kínált. — A megyei kollégák azt mondták, hogy a kötetében benne van a fényképe, de hozzánk nem érkezeti egyetlen példány sem. Anyira szégyellem, hogy nem olvastam a könyvét — rebegte, s míg én a linzerrel küszködtem, a könyvkiadó pultként szolgáló kiselejtezett irodai íróasztal felé for- dítgatta a székeket, összesen vagy tízet. Ajánlkoztam, hogy segítek, de elhárította. — Én kiplakátoltam, hogy jön — pironkodott, csakhogy, tudja ... — itt elakadt. — Tudom — segítettem ki krá- kogva —, szép az idő. — Igen — bólogatott hálásan —, most elég jól fizet a primőr. Két lány tiint fel a könyvtár- szoba júniusra nyitott ajtajában, megálltak a küszöbön, összesúgtak, vihogtak. — Már jönnek is — derült föl a fiatalasszony, nyaka egy pillanatra kiegyenesedett. — Itt az íróbácsi, kislányok! — Köhécselve igyekeztem az utolsó korty kávéval lemosni a linzer állott margarin ízét. — Üljetek le. A lányok pusmogtak, a merészebbik, kékszoknyás, lófarkas elém állt: — Mi nem is... szóval, anya küldött, hogy ő mostan a paprikát, és azt mondta... — piros kötésű könyvet húzott elő a -háta mögül — ebbe tessen valamit... A könyvtárosnő fülig pirult, feje visSzanyaklott. — A kislányok édesanyja a brigádban... — próbálkozott, de elharapta a mondatot. — A . dologidő ... — nem fejezte be ezt sem. A piros könyv lapjain bejegyzők sokasága kívánt további sikereket a konzervgyár Jurij Gagarin Szocialista Brigádjának. Találtam egy beragasztott színházjegyet is. Habozva néztem a következő üres oldalt. Fölpillantottam a kékszoknyásra. — Csak úgy, valamit — bátorított. — Kívánjak én is jó munkát? — Tessen *— egyezett bele. Elégedetten kiviháncoltak a tündöklő júniusba. Ültünk az asztalnál a félszeg könyvtárosnővel. Most vettem észre az enyhe dohszagot: orrcim- pám megrezzenhetett, mert nyomban belekapaszkodott a kínálkozó lehetőségbe: — Salétromosak vagyunk. El is kellett tolni a polcokat a faltól. — Kicsit később azt mondta: — A Marci biztosan eljön; megígérte. A Marci biztosan. — Még később pedig azt: — Milyen szívesen aláíratnám magával a könyvét, csak hát... A második kávé végén jártam. Szomszédom egyszerre fölugrott. gászhattam utána, mint egy kezdő. Most a nyeretlen kétévesek között lesem a zsugát. A labdának ez az egyik neve, több is van. Hogy mi? Például bőrgolyó, laszti, szerszám, a többit rátok bízóm. Hát persze, a „mérlegelés”, az megmaradt. Hogy nem súlyra megy, attól egyszeriben kinyílt a fületek. Mit lehet mérni, ha nem súlyt? Egyszerű, mint a pofon, saját magad, itt belül, mire vagy jó, éppen ma, ez hullámzik, ha odafigyelsz, kitapogathatod. Tehát méricskesz, mint a patikus, mi várható? Lelépek a -buszról, függöny, az első felvonásnak vége. Elcammogok a sporttelepig, rövid séta, csapatosan jönnek kifelé a fiúk, a hajuk vizes, folyik a szövegelés, meccs nincs e nélkül.' „Tiszteletem, bátyám!” Szevasz- tok. „Mi lesz?” Majd kiderül. Van köztük néhány igazi spíler játszottam ellenük nagypályás koromban meg itt is. A presszó előtt összefutottunk a melegítéssel; a hóna alatt mankó. Látod, egyik -pillanatról a -másikra történt, hidd el, profikám”. Miért nehinném? Ezer éve ismerik egymást. Ott mindenki mindenkit ismeri A név lepasszolható, az övé a Melegítős, az enyém a Professzor. Nem mintha egyedül járna melegítő-be, és jómagam valamikor is ültem volna katedrán. így alakult, persze, hogy nem szólítom melegítésnek, de ez megkülönbözteti a többiektől. Ez az igazi közmegegyezés, esküszöm rá. És higgyétek el, csak ott létezik -igazán. Mondom neki, nézd ibátyus, rohadt dolog, de mással is előfordul, kimegy a nagy-mosásba. Hogy mi történt vele? Várjatok, mielőtt elfelejteném, ez nyugdíjas klub is, dumavár, napozó- hely sörparti a teraszon, a-hol nosztalgiázva kibekkelik az időt. Egy öregúr, a „nagypapaképű” (van a vén francos, a viharvert és folytathatnám) közvetíti a -műsort. „Hát érszűkülete van, azzal nyomták betegállomány ba a dokik”. Ez a doki engem is vádolhatna, mert többek között így is szólítanak, összenézünk a melegítéssel, a táppénzcsalás elfelejtve, a foci a legjobb gyógyszer, tudhatnák a doktorok. Az én fiaimnak nem. sürgős, nyúzzák az idegeimet, szűk negyedóra, és fütyül a bíró, a bemelegítésből semmi se lesz, és . anélkül játszani luxus; má is legalább százötven év fórt adtunk az ellenfélnek. Lefogadom bármibe, a száz a minimum, nem csak miattam, akit máshol lapátra tennének, ne szívóskodjon, megárthat az ilyesmi, de a fiúk között sincs igazán focikorú, mondjuk harminc alatt. Hogy -mégis a spiccen vagyunk, az élbolyban, az a rutin meg a taktika; ha kell eldugjuk a labdái. Ha futóversenyt csinálnánk a -meccsből, kiröhögnének. Húzom az időt, nem vagyok mai gyerek a szakmában, és a csoda megtörténik, befut a kapusunk. A kapitány élete sehol sem könnyű, de nálunk irtó nehéz, mert neki köszönhetem, hogy egyáltalán focista vagyok még. Mit néztek úgy rám, mintha most látnátok először? Igen is, miattam döntöttek úgy, két éve, hogy együtt -maradnak. Még a bemelegítésen rágódom, amikor megkapjuk az első gólt, persze hogy potya; mindig félek, ha a meccs nekünk áll, és az ellenfélnél annyi a -botlábú, hogy azt rossz nézni. Hajtanám őket, üvöltözöm, de hiába támadunk, eredmény az nincs, az úristennek se. Gabi kifulladt, cserélünk, valósággal berontok a pályára menteni a menthetőt, persze nem ezen múlt, hogy végül is kiegyenlítettünk. Hogy a bokám eltörhetett volna? Az is benne van, még hozzá mennyire, ha félsz, könnyebben elütnek, ez az igazság. Honnan tudom, hogy két perc van hátra a meccsből? Ne vicceljetek, itt benn ketyeg az óra, és halálpontos. Eny- nyi előny nekem is jár, nem igaz? Esküszöm, véletlenül kerültek a kapunkhoz, a laszti, végiggurult a gólvonalon, a kapu üres, a kapusunk kimozdult, ezt kell meg— A Marci! — ragyogta. Tolókocsi tűnt föl az ajtóban, benne girbe-gurba fiatalember, elveszett szinte a nagy, küllős kerekek között. Csenevész lábai fémtámlán nyugodtak, keze kaszálva járt föl-alá, szája tátva, arcán állandósult fintor, de a szeme eleven, kíváncsi, okosbarna. Virágmintás otthonkába öltözött kontyos asszony döccentette át a . küszöbön, s gurította az asztal elé a tolókocsit. Az asszony rámemelte pillantását, elevenbarna volt az is. — A fiam szeretne bemutatkozni. A kaszáló karok közelítve csépelték a levegőt. — Kezet nyújt — jelentette az asszony. ' Fölálltam, elkaptam a kósza jobbot, megszorítottam óvatosan, és a nevemet mondtam. Tagolt, de érthetetlen hörgés érkezett válaszul. Békés Pál: — Kozma Márton — tolmácsolta az otthonkás —, én pedig az édesanyja, özvegy Kozma László- né. A két barna szempár kíváncsian tapogatott végig, a beteg karok egy pillanatra sem hagytak fel a kényszeres evickéléssel. Az asszony három kötetet emelt ki a tolókocsi hátára erősített szatyorból: — Visszahoztunk néhány könyvet is. A könyvtárosnő kartont bogarászott elő a vékonyka regiszterből; Kozma Márton neve mellett saját születési évemet és hónapomat láttam vörös filctollal fölvésve. Harsogott az utolsó nagy gyermekpa- ralízis járvány dátuma. A szomszéd gyerek állítólag belehalt; Kozma Márton, lám, túlélte. — Marci a mi legszorgalmasabb olvasónk — édeskedett a könyvtárosnő, míg visszavette a köteteket. — Igaz, Marci? — Várunk még valakit? — kérdezte az asszony. — Talán kezdhetjük .. . becsukjam az ajtót? — s indult volna a fiatalasszony, de utánaszóltam kapkodva: ne, hagyja nyitva, ha lehet, nekem jólesik. Rettegtem, hogy kinnreked a júniusi fény, s n^mzárul a dohszagú könyvtárzúg. — Engedjék meg,- hogy bemutassam kedves íróvendégünket... — tétova, vékony hangon kereste a szavakat. — Hagyja, Erzsikém — torkollta le özvegy Kozma Lászlóné —, bemutatkoztunk már. Volna néhány kérdésünk — fordult hozzám. — Rajta, Marcikám — tette hátulról fia vállára a kezét. úszni, bevetődtem, hogy kikanalazzam, sikerűit is, de a portás rámzuhant. A kapust hívjuk portásnak, és kilencven kiló a jó ember. Az öltöző az külön tészta, összezárnak az ellenféllel. És ettől lesz az egész, mit mondjak, olyan demokratikus, mint a foci. Ha bezárkózhatsz, az ellenfélből ellenség is lehet. Akármi az eredmény, békésen elviseljük. A presszóba utolsónak érkezem, szeretek a tus alatt ácsorogni. Hogy pipás vagyok, azt a fiúk is látják rajtam, van önkritikájuk. Ami pocsék, arról sohasem mondom, hogy elfogadható. Még akkor se, ha nálunk mindenki a saját bukszájából fizet, ugyanis társadalmi csapat -vagyunk. Hogy megelőztük a kort jónéhány utcahosszal, az nem nagy dicsőség. És a kapitánynak kutya kötelessége őszintén beszélni, azt megszokták. Legalább a sör hideg, az is valami. A szomszéd asztalnál ülnek a főnökök, a bajnokság szervezői, a megszállottak üdvhadserege, boldog vigyorral, hogy ma is játszhattunk. Az egyik odaszól, csupán szeretetből: „Meddig bírod még, dokikám?” Hadd el, mondom neki. ez még csak a századik fordulóm. Elviccelődünk, hogy ez. kerek szám, de a százhúsz is az. És erre ittunk még egy kört, és hazabicegtem. Kozma Márton kusza mozgása fölgyorsult, . rekedt sípolását, bárhogyan figyeltem, nem tudtam megfejteni. — Azt kérdi, hogyan kell írónak lenni — tolmácsolta az anyja. — Hogy kezd hozzá az ember? Várakozóan függött rajtam a két barna szempár. Habogva fogtam a válaszhoz, anyaggyűjtésről, készülődésről nyökögtem, meg hát a belső késztetés, hogy ki ne felejtsem, az ugye nagyon fontos — a sípolás belémfojtotta a szót. — Marci azt mondja, sajnos nem olvasott magától semmit.- Neki Sienkiewicz a kedvence, mi a véleménye róla? Kínlódva válaszoltam, régen volt a kezemben utoljára, gyerekkoromban talán, de akkor, azt hiszem ... — Ő szereti a tudományos fantasztikus irodalmat, Aszimov és Lem a példaképei, háté magának? — Igazság szerint nem ismerem annyira a tudományos fantasztikus irodalmat... annyira semmiképpen, hogy... — Marci azt mondja, ő is írt egy kell kiadatni. A könyv egy űrex- regényt. Szeretné tudni, hogyan pedícióról szól a Tau Cetire. Nagyon kalandos. Gratuláltam. Érdeklődtem, honnan vette a témát, özvegy Kozma Lászlóné füzetet nyomott fia ka- egy részletet, ha nincsen ellenére.' száló kezébe. — Marci felolvasna magának Itt a faluban nem érnek rá az ilyesmire az emberek. Még jó a primőr. Kozma Márton keze a papír érintésére mintha megnyugodott volna kissé; vibrált még, de már nem olyan hevesen. A fájó sípolás hosszú, leíró mondatok prózaritmusára váltott, a tarka otthonkás, kontyos asszony nyugalmasan állt a tolókocsi mögött, és fordított. A regényrészlet egy marsbéli férfi és egy Tau Ceti lány szerelméről szólt. Sem a Mars- sem a Tau Ceti-lakók nem hasonlítottak a földiekre, több kezük és lábuk volt, mint nekünk, vágyé ppen ke- volt, mint nekünk, vagy éppen kevesebb, a beszédük pedig még csak nem is emlékeztetett emberi hangra: fütyültek, recsegtek, csikorogtak. Mindkét bolygó lakói helytelenítették a vérkeveredést, és üldözték* a szerelmeseket, akik kénytelenek voltak végigbujdokol- ni a Galaktikát. x > Néztem kortárSamat, s hallgattam á tolmácsolást. A paralízisjár- vány járt az eszemben, a szomszédgyerek, és újra Kozma Márton; ülhetnénk éppenséggel másképpen is. Ö az én székemben, én az ő tolókocsijában. Ülhetnénk úgy is. Csönd lett; szapora kaszálás ismét. Lassan beszéltem, nyögvenyelős gonddal válogattam szavaimat. Izgalmas, fordulatos történet. Elementáris képzelőerőre vall. Külö- zékletesen. A menekülés, az na- nösen a menekülést kapta el ér- gyon jó. Persze a többi is. De talán a menekülés a legjobb. Ki lehet adni? — kérdezte özvegy Kozma Lászlóné. Azt feleltem, hogyne, nyilván van olyan kiadó, amelyik kapva kap rajta. Kell lennie. H ozma Márton hosz- szan hálálkodott. Biztos volt benne, hogy előbb-utóbb Sienkietvicz, Aszimov és Lem mellett emlegetik majd a nevét. Azt mondtam, szerintem nem kétséges. Sok sikert kívántam. Elköszöntünk. özvegy Kozma Lászlóné elébb a kijárathoz tolta a fiát, azután visszasietett hozzám. Hadarva súgta: — Maga az első, eleven író, akit a fiam látott. — Kezet nyújtott.— Hát minden jót magának is. A lebegő könyvtárosnő mellettünk termett, és félénken örvendezett. — Ugye, milyen tartalmasra sikeredett ez a kis . .. — Viszlát, Erzsikém — , vágott vissza az asszony. A tolókocsi rézsútosan megfeneklett a küszöbön, özvegy Kozma Lászlóné nekifwsziilt. másodszorra sikerült csak átbillentenie. Találkozó hó-tükrű tájban nézem arcomat üveglö kőben mézem arcomat hályog-tócsákban nézem arcomat jég-indás szemekben nézem arcomat — lés arcom mindig láthatatlanabb megvakult télben vakító havak csillaghideg csönd jégtű-szemfogak befagyott tengerek a poharak —• ne moccanj — szól s koccint velem a Fagy arcában látom végső arcomat Simái Mihály: Hó-tükrű tájban Irodalmi oldalpárunk illusztrációit Szenti Ernő grafikáiból válogattuk
