Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-10 / 8. szám
1989 JANUÁR 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Épüljön lakás, arra van igény Márton Ernőnél, a termelés-, ellátás-, felügyeleti osztály vezetőjénél nagyon gyorsan végeztem. A városi tanácsnak ez az osztálya „menedzseli” a köz- intézményeket: szervezi a vendéglősök, butikosok, magánkereskedők, népi iparosok hadát. De- hát hamar kiderült: had nincs! Jelentkező kevés. Ügy kell lasszóval fogni, rábeszélni őket. Az osztály vezetője puhatolózó lépéseket, ajánlatokat tett eddig. Megpróbálta „behálózni” a Jász- , Nagykun Vendéglátó Vállalatot, és tudni vél egy maszekról, aki szívesen nyitna borozót. Összedőltek Tóth Istvánnal, a műszaki osztály vezetőjével előbb számolunk: a Tabánban megévült eddig huszonnégy lakás, most égül hat. Ezenkívül értékesítettek már huszonkét ingatlant. Az annyi, mint ötvenkettő. Épülnie kell — a terv szerint — hatvannégynek. Mi van a további tizenkét lakással? — Még állnak a régi házak. Folytatjuk a munkát a negyedik és az ötödik ütemmel. — Ha már ütemeket említ: á jövő szempontjából is érdekel, amit a közelmúltról kérdezek. Hány módosítást vészelt át a Tabán részletes rendezési terve? — 1986-ban módosította a vébé az eredeti, 182/1981-es határozatát. Lényege, hogy a már meglévő sorházak elé nem épülhet garázssor. Helyette a tömbbelsőben alakítottuk ki tizennégy garázs helyét, elkészült kilenc. Jövőre újabb tervmódosítás várható: a Tabán rendezési terve 64 lakást tartalmaz és jónéhány — nem laUtcasor az új Tabánból, s ami a régiből megmaradt tudtam, hogy — a megyei tanács intézménye lévén — még 1987-ben póthitelt kértek a megye tanácsától a Tabán 24 rendbetételére. Az akkori kalkuláció nyolcszázezer forint körüli összeget mutatott. Nem kapták meg. Mi lesz a közeljövőben? — Nem tudok semmi biztatót mondani! Múzeumi költségvetésből nem tudjuk megoldani, hiszen a megye östszes múzeumának felújítására jut évente nyolcszázezer — bosszankodott velem együtt Tálas László.) Ennyi a kitérő, valójában még a műszaki osztály vezetőjének irodájában ülök. — Az eredeti rendezési terv tíz régi épületet javasolt meghagyni, nem kettőt! — Ha összeszámoljuk, lehet éppen tíz. de már nincsenek meg. összedőltek. — A városi tanács tulajdonában? — Dehogy! Még a régi tulajdonoséban! — Miért nem lehetett annak idején, a hetvenes évek végén kezdeményezni — a műemlék jellegű Tabán 7- hez hasonlóan — több épület és a tabáni település- szerkezet műemléki védelmét? — Több szempontból is kizárt volt. Kezdjem a legfontosabbal : a műemléki védelem elsődleges kérdése; meg tudom-e tölteni a házat valamilyen funkcióval? Ilyen funkciót egy-két épület esetében el tudok képzelni, 8—10 esetében már igencsak nehezen. A másik szempont örökké visszaköszön: a pénz. Azokat a házakat nem lehetett volna megerősítgetni, tatarozgat- ni. A rekonstrukció gyakorlatilag ugyanazt jelenti, mint az ország bármely népi műemlék épülete esetében: lebontom földig és újjáépítem. Szabályozási szélesség — Ahogy a Tabán terveiről, jövőjéről beszélgetünk, egyre inkább hatalmába kerít egy érzés. Úgy érzem, a városrész 1981-eis rendezési terve fölött — amely hangulatos, mozgalmas turistacsalogató városrésznek fesEgy modern tabáni ház közelről kós céljára szolgáló — épületet: galériát, cukrászdát, butikot, tájházat, halász- csárdát és még öt, funkciójában közelebbről meg nem határozott közösségi célú házat. Jövőre eldöntjük: amit lehet, megtartunk ebben a közösségi, közintézményi funkciójában. Amit nem, annak a telkét értékesítjük. Épüljön rajta lakás. Arra van igény. — Eredeti formájában hány ház fog újjáépülni? Kettő. Az egyik már megvan, a Tabán 50, a Hortobágyi Nemzeti Park tulajdonában, a Középtiszai Tájvédelmi Körzet központja. A másikat, a Tabán 24-et a Múzeumok Megyei Igazgatóságának adtuk két éve. Legyen halászati múzeum. Nem tehetünk róla, hogy nem viselik gondját. (Természetesen azon melegében fölhívtam Tálas Lászlót, a megyei múzeumi szervezet igazgatóját. Megtette le a Tabánt — eljárt az idő. — Azt hiszem, ebben az érzésben meg kell erősítsem! — Beszéljünk másról, a közlekedésről. Az eredeti — 1981-es tervben olvasom, hogy u Pólya Tibor utca szabályozási szélessége negyven méter. Az összehasonlítás kedvéért — ugyancsak a tervben — a Verseghy úté harminc méter. Ma pedig a Pólya Tibor utca aligha szélesebb, mint a Verseghy út. Mikor változtattak a terven? Illetve, kérem, világosítson fel: mit jelent a szabályozási szélesség? — Az az útszélesség, amelyen belül épület nem lehet. A tabáni részletes rendezési tervben a Pólya Tibor utca a város 1986-ban elfogadott általános rendezési tervének megfelelően változott. — Milyen okból? — A város régi általános rendezési terve még nem számolt az új négyessel, az új Tisza-híddal. Azt tartalmazta, hogy a meglévő Ti- sza-hídról nem a főutcára zúdul a forgalom, hanem — rengeteg kisajátítás, bontás, szanálás eredményeképpen — egyenesen halad tovább a Balogh Kálmán utcát érintve a Pólya Tibor utcán át az Ady Endre út felé. Az a terv persze illuzórikusnak tűnt már akkor is, hiszen a Közlekedési Minisztériumnak és a városnak együttesen sem lett volna annjd pénze, hogy megvalósítsa. Amikor a rendezési terv általános és amikor részletes — Meddig volt érvényben a város régi általános rendezési terve? — Nagyjából 1980-ig, — Dehát az új csak 1986- ban született meg. Itt áll- tuúk hat évig érvényes városrendezési terv nélkül? — Nem. Az új rendezési tervet az évtized elején megrendeltük. Azért mondtam, hogy 1980-ig volt érvényes a régi, mert az irányelvek megfogalmazása és az új terv megrendelése természetesen azt is jelenti, hogy már nem él á régi. A város új általános rendezési terve valójában már 1983-ra elkészült, csakhogy várnunk kellett. El kellett dőljön, hol haladjon a négyes számú főútvonalnak a várost délről elkerülő szakasza. Ezért terjesztettük tanácsülés elé csak 1986-ban az új, mostani általános rendezési tervet. — ... amelyben a Pólya Tibor utcának már jóval kisebb szerep jut, hiszen 1992- re megépül az úi híd. a várost délről kerüli el a négyes számú főútvonal. Egei Sándor (Folytatjuk) Következik: Ami társadalmi Sabaria Cipőgyár Eladatlan lábbelik a raktárakban Csaknem 200 ezer pár eladatlan lábbeli volt az év első napjaiban a Sabaria Cipőgyár raktáraiban, ez a mennyiség csaknem háromszorosa annak, amit biztonsági tartalékként rendszeresen tárolnak. Az árukészlet mintegy tíz százaléka téli cipő és csizma, a többi félcipő és szandál. Jelentős mennyiségű gyermeklábbeli is gyarapítja a raktárkészletet. Az eladatlan cipők belföldi forgalmazásra készültek. A felhalmozódás egyik oka, hogy anyagellátási zavarok miatt a gyár nem tudott kellő időben szállítania kereskedelemnek, a késve gyártott cipőkre pedig már nem volt igény. Tetézte a gondokat, hogy a vásárlók tavaly már egyre ritkábban tértek be a cipőboltokba. 1988-ban a Sabaria Cipőgyár a korábbi évhez képest félmillió párral kevesebb, ösz- szesen csupán négy és fél millió pár lábbelit gyártott. Az értékesített termékek mennyisége csaknem negyedével csökkent. Különösen a gyermekcipők iránti kereslet esett vissza, ami különösen érzékenyen érintette a vállalatot. 1987-ben a belföldön értékesített termékek kilencven százaléka gyermekcipő volt, tavaly ez az arány már nem érte el az ötven százalékot. Ügy tűnik, a mostani raktári készletet már nem tudják eredeti áron értékesíteni, elkerülhetetlen lesz, hogy olcsóbban adják el a lábbeliket a kereskedelemnek. Ezzel tovább csökken a vállalat nyeresége, amely 1987- ben megközelítette a 270 millió forintot, ám az elmúlt esztendő tizenegy hónapjában még csak tizenöt millió forint volt. A nyereség csökkenését az sem ellensúlyozza, hogy a nyugati országokban értékesített Sabaria- cipőkből a gyár bevétele tavaly elérte az 500 millió forintot. Szolnok megye szervezett dolgozói nevében... Álláspont az áremelésekről A Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsa szerkesztőségünkhöz közlésre eljutatta azt az álláspontot, amelyet a testület a szervezett dolgozók nevében fogalmazott a most közzétett áremelésekről. Az álláspont közlésére felkérték a Néplapon kívül a Népszava szerkesztőségét, s eljuttatták azt a Minisztertanács elnökéhez is. A kormányzat által bejelentett és életbelépte- tett fogyasztói árrendezés az elviselhetőnél súlyosabb terheket ró a bérből, fizetésből élő dolgozók nagy többségére. A hozott intézkedések súlyosan sértik megyénk szervezett dolgozóinak érdekeit és nem tartják elfogadhatónak a következők miatt: Az áremelkedés mértékét illetően a különböző állami, kormányzati szervek és személyek eltérő nyilatkozatokat tettek, így a valós tehernövekedést megítélni, részbeni ellen- súlyozására eredményes lépéseket tenni lehetetlen. 1989-re 13,8 nín-os átlagos fogyasztói áremelés lett dokumentálva. A bejelentett mérték ettől lényegesen eltérő. A valóságos folyamat nyomon követhetetlen. indokolatlan, a kialakult élétszínvonaLat figyelembe véve tarthatatlan, hogy az áremelések szinte kizárólag azokra az árukra vonatkoznak, amelyek megvásárlása a létfenntartás szempontjából a családok számára nem képezik a választás 'tárgyát. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa nem fogadja el az így kialakult helyzetet. A megye szervezett dolgozói nevében tiltakozik az életszínvonal ilyen drasztikus csorbítása ellen és annak tudatában, hogy a gazdaság helyzetének javítása minden állampolgártól áldozatot követel, határozottan elutasítja az áremelés bevezetésének ilyen módját és mértékét. Követeli a szükséges mértékű áremelés gyors ellentételezésének biztosítását a jövedelmekben. Az SZMT a szervezett dolgozók nevében bejelenti, hogy amennyiben a tagság anyagi helyzete romlásának megállítása érdekében a kormány részéről rövid időn belül nem történik hathatós intézkedés, a rendelkezésre álló keményebb érdekérvényesítő eszközök alkalmazását kezdeményezi. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa felhívja a munkahelyi szakszervezeti szervezeteket, hogy a kialakult helyzet enyhítésére a munkahelyeken rendelkezésre álló valameny- nyi anyagi eszközt törekedjenek igénybevenni. Használják fel ésszerűen a rászorultság alapján differenciálva saját segélykeretüket, érjék el, hogy ahol ennek a lehetőségei látszanak, mielőbb megtörténjen a tárgyévre tervezett béremelés. Fordítsanak fokozott figyelmet a szervezett dolgozók valós érdekeinek naprakész védelmére és kéDviseletére. Az SZMT egyidejűleg felhívással fordul a Megyei Tanácshoz, a helyi tanácsokhoz, hogy a megemelt segélykeretük és más megteremthető erőforrások igénybevételével haladéktalan lépéseket tegyenek a növekvő számú rászorultak hathatós támogatására. * SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSA SZOLNOK Megalakult Tiszasas önálló tanácsa Vannak, akik odahaza tesznek életük jobbra fordulásáért Laskai Isltván, Tiszasas tegnap választott tanácselnöke nem túlzott székfoglaló beszédében, amikor úgy fogalmazott: nincs szükség szociológiai felmérésre, a •faluban tapintani lehet a szegénységet! Így érthető, hogy az 54 éves. matemati- ka-fizika-filozófia szakos tanár miért fogadta vegyes érzelmekkel új funcióját: — Nem menekültem az iskolaitól, szeretek tanítani. Legalább két osztályban továbbviszem a matekot. Az iskolának is szüksége van rám, meg nekem is eredeti hivatásom gyakorlására. * * * A három társközség — Csépa, Tiszasas és Tiszaug — közül Ug követelte leghatározottabban az elszakadást, a sasiak ingadoztak. Végül úgy látták: ha most lemondanak az önállóságról, elszalasztják a lehetőséget. Kérdés, mikor mérlegelhetnek újra. A falu döntött. Több mint nyolcvan százaléka a lakóknak válni akart Csépáitól. * * * Ezzel a településsel nem tett jót a történelem. A fel- szabadulás előtt Tiszasas a messze környék leggazdagabb faluja volt. Jómódú középparasztok lakták. Ma ez aligha mondható el. Ezernégyszáz a lakosok száma. Az utóbbi években mintha megállt volna az elvándorlás. Igaz, még csak mutatóba, de új házak is épültek. Csak hát létalap kell. Munka! Az évszázados termelési kultúrát nem feledték; szőlőt, gyümölcsöt termelnek, jószágot tartanak. Talán a már meglévő és az alakulgató szakcsoportok segítenek előbbre vinni a falu régen kátyúba ragadt szekerét. — Kell, hogy legyen kiút — mondotta Laskai István. — Reményt kelt, hogy az emberek sorsán javíthatok. Ha mással nem, jó szóval, emberséggel. Szerencsére olyan munkatársakra leltem, akiK táplálják bennem a hitet: ne veszítsük el bizakodásunkat a továbbéléshez! Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese szerint Tiszasas életében mérföldkő az önállóság. Aztán a lehetőségeket sorolta: a terv szerint kilencmillió-kilenc- százezer forint lesz az idén Sas költségvetése. (A megyei tanács pénteken ülésezik, a számok akkor emelkednek „törvényerőre”.) A tornaterem befejezésében sajnos nem tud a megye segíteni. Nemcsak ott nem! A megyében huszonöt tornaterem építése marad el 1990- ig. Ám pályázhatnak különféle célok támogatására a tiszasasiak is. Némi reményt kelthet a megye tanácsának egyik legutóbbi határozata, a hátrányos helyzetű települések felzárkóztatásának programja. * * * Az már a falú kérdése; belefér-e náluk ebbe a programba az öregek napközi otthonának megvalósítása? Talán még jobban kellene, mint a tornaterem! Gond van bőven Tiszasa- son. Egyelőre a tanács apparátusa sem teljes. Társadalmi tanácselnökhelyetessé Tényi Imrét választották, ám vb-tikáruk nincs. Szerencsére van tetterő is. A tét komoly: a falu vagy kezébe veszi sorsának irányítását, vagy nincs aki megállítsa a gazdasági, az erkölcsi romlást. Szerencsére mutatkozik az új generáció. Tízegynéhány olyan jól dolgozó becsületes fiatalember — családostól —, akik Tiszasason hajlandók tenni, cselekedni éiletük jobbra fordulásáért. Ne feledkezzünk meg még valamiről! A falu határában található a Tisza Szolnok megyei szakaszának legszebb szabadstrandja. Hazaiak, külföldiek régen fölfedezték. Talán azzal is kezdeni lelietne valamit! * * * Nos, ilyen benyomásokat szerezhettek Tiszasas alakuló tanácsülésének vendégei Tóth Lajos, a Hazafias Népfront megyei tiktárhe- lyettese, Rábold Gábor, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Tóth György országgyűlési képviselő — is. — E — A TABÁN 3.
