Szolnok Megyei Néplap, 1989. január (40. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

1989. JANUÁR 2.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

A Kvt hímjeiből

~Ä tizenotéves kapitány

avagy ez, úgy rossz, ahogyan van!

Nálunk a karácsonyi iskolai szünetet filmes vakációnak is mondhatnánk- Egyszerűen azért, mert az iskola munkabeosztásától — terheitől! — átmenetileg megszabadult diákok legtöbbet a téli szünidőben járnak moziba. Különösen olyankor, amikor se hó, se jég, csak köd meg latyak.

A nagy nyári vakációnál is előkelőbb helyen van a téli mozibajárók statisztikája, hiszen a fürdőzés, a kirándulás meg a mozibajárás közül inkább a természet nyújtotta lehetőségeket választják a fiatalok. S milyen igazuk van, különösen ha arra gondolunk, hogy júniusban, júliusban de főleg augusztusban szabadon dühöng a mozis uborkaszezon is. a hat- vanhatodszor műsorra tűzött jobb filmeket az érdeklődőbb gyerekek minimum kétszer, háromszor már látták.

Az előzőekből következően, is nagyon dicséretes a forgalmazók szándéka, hogy a karácsonyi vakációra jusson egy-két új, ifjúsági film. Persze a halász is csak olyan halat foghat, amelyik abban a tóban létezik, amelybe be* lemeri hálóját. Az ifjúsági kalandfilmek — értjük ez

alatt a jó kalandfilmeket — hiánya világjelenség, az eszi, vagy nem eszi, nem kap mást elve érvényesül.

így kerülhetett a magyar tinédzserek mozijába az Andrej Pracsenko rendezte szovjet film, amelyet Alek- szandr Guszelnyikov írt Jules Verne azonos című regényének motívumai alapján.

A színlapról vett, a szerzők viszonyának leírását ezért tartom fontosnak szó szerint közölni, hogy a néző számára „látatlanban” hitelessé váljék, ami magában hihetetlen: ez a film úgy rossz, ahogy van! S ez az ami nyílván kétkedést vált ki a Verne-rajongókból: hogy lehet A tizenötéves kapitány rossz film?

Ügy, hogy ez nem maga A tizenötéves kapitány. Verne után pontosan, szépen, hanem Guszelnyikov átirata, amely olyan, amilyen. A for- gatókönyvíró mentségére: ő maga is bevallja, hogy Verne regényének csak a motívumait használta fel.

Persze, ami nem Verne, az attól még lehetne jó, sőt nagyszerű is. Erről ez esetben szó sincs, ami Guszel- nyikovnak nem sikerült, azon rontott még egyet a

rendező, Andrej Pracsenko- „Átideologizálta” Vernét. Olyan is. Rossz, fekete fehér, igen, nem, — színesben. Ko- mics — amelyik mozog és bölcseket mond, meglehetősen szerény háttér előtt. A sejtelmes, himnikus de legalábbis költői hangulatot árasztó gyönyörűszép orosz nyírfaerdőkkel is sokminden megesett már, de még senki sem fogta rájuk, hogy ezek tulajdonképpen afrikai őserdők. Nos, most ez is megtörtént.

Azt hiszem a fiatal rendező a sok újra biztató politikai égbolt alatt mindenképpen valami mást akart csinálni, az okozta a vesztét, s a sémafilmek prototípusát sikerült előállítania.

Persze lehet ám, hogy a számítógépekhez és a mély lélektani szexfilmekhez szokott ifjaink nem így értékelik majd Pracsenko filmjét, s jól szórakoznak ... Szó, ami szó. egészséges humor- 'érzékű embernek nehéz megállnia, hogy a Guszelnyikov —Pracsenko film egyes drámai jeleneteinél ne kacagjon föl.

Köztudott, hogy a kamaszok — ráadásul — vihogó- sak is •..

— ti —

Nevezetes épületeink nyomában

A karcagi táj ház

Karcagon a Jókai út 16. szám alatt álló házhoz figyelemfelkeltő tábla vezet. A lakóépület érdekessége ezúttal nem abban rejlik, hogy itt jeles személyiség született volna, vagy éppenséggel hírneves férfiak fordultak volna meg falai között; egyszerűen az ide vetődő látogatót egy olyan tájház fogadja, amely csakis erre a vidékre jellemző. A ház tör ténetét dr. Bellon Tibor, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója foglalja össze dióhéjban:

— A tájházzá válás történetét megelőzendő vissza kell mennünk az időben egészen 1972-ig, amikor is a budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola hallgatói egy országos felmérést végeztek a tájjellegű épületeket illetően. Ekkoriban Karcagon is elkészítették a kiszemelt házak teljes dokumentációját.

A hetvenes évek közepén következett a nagy fellángolás; legyen nekünk is táj házunk ! Ugyanezen évtized második felében a város meg is vásárolta a Jókai út 16. szám alatt lévő házat, ahol a portán három épület állt; a lakóház, egy istálló és a kovácsműhely. Ez utóbbit az ingatlan tulajdonosa idővel ugyancsak lakóépületnek rendezett be.

Magáról a főépületről csak annyit, hogy a városban 1834-ben tűzvész pusztított, amely után az újraosztott telkeken épült — vélhetően az 1830-as évek második felében — ez a nyeregtetős, népi klasszicista stílusú ház. Annyit tudunk még róla, hogy kezdetben egy jómódú, redemptus család tulajdona volt.

1984 szeptember végén Karcagon zajlott le az Országos Műemléki Hónap rendezvénysorozat megnyitója, amelyen részt vett Kö- peczi Béla akkori művelődési miniszter is. Ekkor nyílt meg a tájház, mégpedig oly módon, hogy helyiségeiben két-három metszetben mutatta be a paraszti kultúra tárgyi emlékeit — a 18. szá zad végétől egészen a 20. század elejéig terjedően. Természetesen az itt elhelyezett, összeválogatott tárgyak, eszközök a múzeum legszebb darabjaiból kerültek ki. A ház minden év április elsejétől október 33- ig várta a látogatókat, de legutóbb egy esztendeig zárParaszti környezet — teljes díszben

(Fotó: T. Z.)

va volt. Körülbelül egy hónappal ezelőtt a városi tanács kezeléséből átment a múzeum kezelésébe. Most már tehát tisztázódott a jogviszony, így ez év április 1-én újra fogad látogatókat a Jókai út 16. szám alatti táj ház Karcagon.

J. J.

Szilveszter 3-tól 3-ig a televízióban

A móka beszüntetve!

Volt már derűsebb, volt már mozgalmasabb szilveszterünk. de hosszabb még soha, Ez a televíziós óévbúcsúztató: mennyiségi rekord, a bőség zavarát zúdította a nyakunkba. Ontotta a műsort mindkét csatornáján, s mi pedig kapkodhattuk a fejünk, illetve a kezünk, hogy mikor hová kapcsoljunk, mikor mit nézzünk meg a csábító kínálatból. (Sajnos, némi zavart okozott, bosszúságot is, hogy az egyes programok kezdési időpontjáról nem értesülhettünk időben, s olykor bizony a véletlenre kellett bízni magunkat. A televíziónak jobban kellett volna gondoskodni arról, hogy a nyugodt választás lehetőségét is megteremtse nézőinek.)

Tehát a mennyiség — főleg politikai tárgyú műsorokból. Közéletről, politikáról és politikusokról soha nem beszéltek még eddig ennyit szilveszter estéjén, mint ezen á mostanin. A televízió mintha csokorba akarta volna szedni e tárgyban mindazt, ami mostanában különböző helyeken humoristák szájából elhangzik, vagy elhangzott és ehhez még hozzáadva a sajátmagáét. is. Alaposan „kinyílt a televízió szája”. Így találkozott a Mikroszkóp Sass Józsija, Hofi a Madách Kamarából, Nagy Bandó valamelyik önálló estjéből Árkus ezúttal is éles töltetű Szuperbolájával, az újságírók és politikusok csipkelődő Minifórumával, a kormány és a zsurnaliszták kispályás összecsapásával — egyetlen este. S furcsamód: majd mindegyik ugyanazt.a „nótát” fújta. Igaz. ki hangosabban. ki szelídebben, ki csiklandósabban, ki szárazabban. Színek, áranyaiatok a politikai kabaré palettáján! Hangvételben, de témában olykor fárasztó és kicsit kiábrándító volt az ismétlés, ha ugyanazokról hallottunk és csaknem ugyanazokat. Azt hiszem, ezúttal is érvényes lett volna az igazság: a jóból is megárt a sok. Ezúttal működött a glasznoszty! Ki-ki mondhatta a magáét. Előkerült csaknem minden olyan téma. amely ott hever szétszórtan vagy egy kupacban politikai életünk széles utcáján. Beszélgessünk, mondta Nagy Bandó, nehéz a helyzet, mókázni nem ildomos. Hát folyt is a

szó. ez az este felért egy valóságos „szemináriummal”. Megtudhattuk többek- között. hogy a mostani kormány egy-két év alatt aligha hajtja végre a magyar peresztrojkáját, hogy miként lehetne rendezni a magyar— román viszonyt, hogy akkor lesz itt jó világ, ha a felkelő forint országává válunk. De hallhattunk arról is. hogyha így mennek a dolgok, még megéljük, hogy a piroslámpa a vöröscsillaggal egyesül. S arról is meggyőződhettünk, (hogy az embernek nemcsak a szíve, a melle is doboghat a baloldaliakért. továbbá, hogy akkor cselekszünk helyesen, foci hasonlattal élve. ha nem azért hajtunk, hogy visszaszerezhessük a labdát, hanem azért, hogy el se veszítsük. S aztán belénk súj- kolták. hogy baj van a Parlamenttel meg a szavazással. És sorolhatnám tovább.

Elhangzott itt most minden — bátran, merészen, s többnyire szellemesen. Persze mindezeket hallván az emberben azért önkéntelenül ott motoszkál a kérdés, akár tanulságaképpen is a látottaknak: na. bumm. akkor mi van! Mindenesetre várjuk meg a következő szilvesztert, akkor talán okosabbak leszünk.

Ami az est menetét, felépítését illeti, arra sem panaszkodhatunk. Eltekintve néhány váratlan vágástól, egy-egy program drasztikus” megszakításától (Hofi). Jó ritmusban váltogatták egymást a programok. Kezdődött a bemelegítésnek szánt Szilveszter-szigeti népi versengéssel, aztán jött a szelíd főzőcske az aranyos konyhakettőssel (az Antal-leves bizonyára finom lehetett), majd következett egy kissé túlbonyolított. de valójában érdekes operaparódia, Ki ölte meg Carment. Mikó István és Kútvölgyi Erzsébet igazán remekelt, kellemes perceket hozott a régi filmek csokra, a két Latabár koncert- íelenete most is kacagtató, majd a Bergendy-show zenei és képi gazdagsága, egyre magasabbra emelkedett az est hőfoka, s innen aztán váltogatta egvmást a nolitizáló kabaré és a szórakoztató színészbuli. tarkítva mindez még különböző iátékokkal éjfélig, majd a harsányabb humor vette át a terepet a hajnali órákban.

Körmendi János, Markos— Nádas, Kabos László — ez utóbbi sajnos egy gyengécske jelenettel. Itt említem meg: a korábban látott Gál- völgyi-showból is inkább csak a nagy fülű szép ku- tyus maradt meg, neki is valami újat kellett volna hoznia. Viszont Szeretném kiemelni Lukács Sándort, aki a Szózatot a tiszta érzelmek hangján parázsló izzással szólaltatta meg.

S a játékok, a Torpedó meg a Bumm? Alkalmazásuk jó ötlet, a műsor hömpölygő folyamának mozgalmas játékkal történő élénkítésére. A játék mint forma, de nem ezek a játékok, melyek igénytelenségükkel inkább bosszanthatták a nézőt, semmint üdítően hatottak volna rá, legalább is énrám. A Bumm legfeljebb azt üdíthette fel, aki potom, néhány ..kiáltásért” (Bumm!) ezreket vághatott zsebre, s ráadásul beszerezhette jövő évi pezsgő szükségletét. Tavaly a Flipp borzolta fel az idegeinket, most a Bumm is hasonló „sikerrel” járt. Persze volt más játék is, például az OTP támogatta lottósorsolás — rendkívül alacsony szellemi színvonalon. Ha már pénzre megy a játék, legalább hitessék el velünk az isten szerelmére, hogy valamit tudni is kell érte! Másképp mi ez, ha nem az infláció televíziós formája, azaz ezreket semmiért.

Végül is, milyen volt ez a mostani óév-búcsúztató? Tanulságosan elgondolkoztató. sok politikussal, közéleti emberrel, sok újságíróval, sok színésszel, sok izgalmas gondolattal, kevesebb móká- val.Tetszett, ha nem is minden részletében. Ha szavazni lehetne a legötletesebb televíziós megoldásra, én feltétlenül a híradósok pompás iróniájú, élettel teli riportjaira szavaznék, mert ők megszólaltatták azokat, akik nélkül egy ilyen tartalmú összeállítás még szilveszterkor sem élhet meg: az utca emberét. Igen okosan és igen politikusán. Egy dologgal viszont semmiképp nem tudok megbarátkozni: magyar képernyőn magyar nézőknek miért olasz szexsztár akarja megmondani. mi lehet a jövő helyes útja, az „üdvözítő” emberi magatartás. Ez még viccnek is sok — szilveszterkor is.

Valkó Mihály

Nem vagyok én annyira rideg pásztor!

Ami azt illeti, Szentpéteri Sándor nem szívesen engedi magához közel az újságíró-fajtát. Igaz-e vagy sem; a Szabad Föld egyik munkatársa kívánta fölkeresni a’Berekben, ám még indulás előtt szívinfarktust kapott— mármint az újságíró.

Most meg akkora ködben kóválv- gunk az üveggyáron túl, hogy szinte tapogatnunk kell a fákat az út szélén. Na, végre, a szarvasmarhatelep.

— Igen, ez itten a karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz szarvasmarhatelepe. 173 növendék üszőt gondozunk Kovács Samu bátyámmal. Ilyenkor télen ugyan hárman vagyunk, mert kapunk - egy MTZ-t is, Czepán István a traktoros. Nem olcsó mulatság, óránként 250 forint. Veri ránk a gépészet rendesen, eny- nyivel terhelik az állattenyésztést. Fölrakunk napoyta olyan 43—45 mázsa silót, szénát, aztán 25—30 mázsa szalmát, örül az ember, ha hazamegy •— még otthon is elvégződik —, megmosdik, vacsora, aztán ágyba.

— Ünnepnap, vasárnap? Karácsony, szilveszter?

— Csak itt, kinn, egyformán. A borjúnak nem mondhatom, hogy egyél, amit találsz, moziba mentem. Október hátulján, 27-én vertünk be. Szent György napra meg kimegyünk. 24-én megindulunk. Akkor több a baj. Amikor az ólas jószág kiszabadul. Akkor szaladni kell utána! De itt a segítő. A kutya többet ér száz embernél!

Nyáron huszonnégy-óráztunk. Egyik nap én, másik nap Samu bátyám.

Mikor van reggel? Nyáron hatra jövök. Fél négykor- fél ötkor kelni kell, mert otthon is van három üsző, két tehén.

Fél hétkor kihajtok, délben bejönnek. Délután a melegtől függ, mikor mennek ki. Este? Amikor jóllaknak. Attól függ, milyen az idő. Kilenckor, fél tízkor, fél tizenegykor.

Mit eszünk? A lebbencs készül el leghamarabb, az a pásztorember mindennapi eledele. Kihúznak nyáron egy bódét, abban van mindenünk.

Ja, a kutya? Három hónapos. Füles a neve, jelenleg. Aztán amire legjobban hallgat. Az anyja kuvasz, az apja meg nagy, fekete magyar puli. Ö meg korcs. A hajlamától függ, beválik-e. Hozhatnak ide akármilyen törzskönyvesei, jobb az ilyen keverék. A kis. törzskönyves pulik gyengék a marhához.

Otthon, az öreg Tücsök 10 éves. Az vélem kezdte a gulyásságot. öreg már, sokat szaladt.

Utánpótlás? Szegényes. Főleg fiatalból. Akadt, aki csinálta fél évig, egy évig, legfeljebb kettőig. Volt, aki csinálta volna, de kocsmázás miatt elküldték. Itt nem lehet inni. Ezt a tempót másnaposán nem bírja.

Hogy kezdtem? Apám is gulyás volt világ életében. A nagyapám mecf juhász. Csak én nem szeretem a birkát. Sokat kell körmölni.

Hobbi? Van otthon hetven king

galambom, magnózok, néha mozit nézek. Meg aztán megvan nekem a hobbi minden napra. Amikor innen hazamegyek, megfejem a két tehenet, anyu megszűri a tejet, irány a csarnok. Akkor almozok, megitatok.

Aztán van otthon mindenféle állat; birka, kecske, nyúl. Úgyhogy sose unatkozunk.

Nem, a tanyán nincs villany. A rádió, a magnós rádió elemről működik. TV most nincs, az hiányzik is.

Újság jár. A Kistenyésztők lapja, a Szabad Föld. Most mondtuk visz- sza a Képes Újságot.

Lányok? Jobban nyáron jut idő, este. Nősülés? Akadt volna már olyan, aki azt mondta, hagyjam abba a gulyásságot. A, nem. Van szakmám, persze. ív-lánghegesztő. Kunhegyesen végeztem. El tudnék helyezkedni, de nem.

Mi ebben olyan nagyon jó? Az. hogy csend van! Megindulok reggel és olyan nagy csend van. Nem hallani mást, legfeljebb madárfüttyöt. Ez a jó. A nagy csend, a nyugalom. Hogy nem piszkálják az embert. Meri azt az egyet nem szeretem, ha mindig piszkálják az embert. Dolgoztam a műhelyben. Ezt csináld, azt csináld! Tedd ide, szaladj oda! Nem! Inkább ez.

Terv? Beteges anyu, eléggé megroppant ebben az évben. Azt mondta, elege van a tanyából. Nézett Karcagon egy házat, oda akar menni. Az nem rossz, onnan is ki tudok járni. Amíg bírom. Amíg kedve van az embernek.

Volt már házunk Abádszalókon, dehát itt nőttem fel a sík szélin. Az ember csak ide vágyik. Karcag, a Berek, Madaras, Kunhegyes.

Veszélyes? Apámnak az ökör taposta meg a lábát, akkor „lerok- kantnyugdíjazták”. Az üszők? Szeretnek legelni, de az megvan bennük, hogy nagyon ijedősek. Amikor a kutya rászalad, olyankor bömböl! Ha nem segít a gulyás a kutyának, akkor megtapossák, megzavarják. De hát segítek. A bot, meg a karikás hozzátartozik a szakmához. Mikor melyik kell! Az a marha még nem született meg, amelyik engem megzavarjon! Most, amíg fiatal vagyok. Ha öreg? Nem tudom...

A haj, meg a szakáll? Kinn van a ruhám, meg az állandó behívóm. Ha hívnak, levágatom. Legutoljára hús- vétkor voltam benn. Minden ötpercben nem fésülködhetek. most fejeztem be az itatást! Fésülködök reggel-este. Nem vagyok én azért any- nyira rideg pásztor!

Egri Sándor Fotó; Tarpai Zoltán